Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-03 / 29. (1952.) szám

10

I

x

1929 fahmár 8, ves&raep.

A XlX-ik század vizitkártyái

Irta: 3Krúdy Qyula Ferenc József nihilistái

NOTESZLAP

T Miután éjfél felé a kávéházban mlameny- nyien megállapodtunk abban, hogy nehéz az élei és nincs pénz, felszedelőzködtünk és elmentünk az uj borba. Ott kiderült, hogy tényleg igazunk van, mert a bar zsúfolva volt és okos emberek azt tartják, hogy a túlzott mutatást kedv majdnem kizárólag a beteg gazdasági helyzet szimptamája. Mindezek dacára a borban olyan egészséges jókedv uralkodott, mint egy régi lakodalmon. A páholyokban és az oszt óloknál orvosok, ügyvédek, kereskedők, bankemberek, ügynökök és átutazó zsebmetszők szaknaszálon át szívták magukba a mondáin társadalmi érintkezés gyönyör <M ás az olasz énekesnő, gyerekkorában pozsonyi házmesterlány, pajsánkodá- sait kacsintó kacagással honorálták. Az olasz énekesnő derékig mezítláb kilibbent, a középre egy picike kalapdobozzal és valami rekedt fascista ária előadása közben az összes komoly közéleti nagyságokra jókedvűen gri- inászt vágott. Balolás után előszedte a ka- 'lapdobozból a szórakoztató rekvizitumokat és kiosztotta a közönségnek. Papirsapkát, csörgőt, hólapdát és ehhez hasonló kellékeit a mulatságnak. Az kedves dolog ezekkel a sapkákkal. Leendő hitközségi elnökök, volt képviselők, aktív posztó ügynökök és passzív férjek közömbös arccal jönnek be este a borba és éjfél után valami magától jövő természetességgel közlekednek és pohamzgatmk a pajzán papír csákókban. Van olyan is, aki se nem mulat, se nem jókedvű, hát legalább felvesz egy csákót, mint a bar jókedv egyensapkást. Láttam például egy átutazó tárkony agy árost, aki egész éjszaka egy copfos ■mandarin kalapban üli savanyú arccal az asztalnál és számolgatott a noteszében.

A nők, a borban, az egy külön fejezet. Kedvesen fontoskodck, aranyosak. Nem tudom, igaz-e, most mindent ráfognak a filmre, de úgy gondolom, ott lesték el azt a démon- kodó tekintetet; vonaglávt, sapkafelvételt, koccintást és egyéb ilyen mozdulatokat, amikért Pola Negri és Gréta Garbó súlyos dollárokat kapnak. A vidéki polgárasszony, aki vac serre és a gyerekek lejek etetése után iga- zitja be magát a film mozdulatokra, legfeljebb egy jó táncost kap. Az megdöbbentő, hogy a férfiak mennyivel egyszerűbbek, mint a nők. A férfiak legfeljebb odáig merészkednek, hogy leutánozzák a menjou bajuszt, vagy Buglesz mosolyt, de tovább nem. A mulatókban épp olyan közvetlenül és épp annyira nem akarnak többnek látszani, mint otthon a, családjuk körében,. Milyen felejthetetlenül bájos polt például az a vászamkereskedő a barbem, aki feltette a evikkerét és az asztalka abroszának minőségét nagy figyelemmel tpizsgéStgalia a, hüvelyk és mutatóujja közölt sodorgakoa.

• #

A kassai rendőrigazgaAóság az újévben jelentést adott ki, amelynek adatai között van pl. az is feltüntetve, hogy a múlt évben ötvenkilenc kulturelöadds és ötvenkét futballmeccs zajlott le Kassán. Ez egyike a legérdekesebb statisztikáknak. Mégis büszke dolog az, hogy a kassai sport és kultúra csaknem faj-fej mellett halad a versenyben. Én a múlt évben lehettem vagy harminc előadáson és körülbelül két futballmeccsen. TJgy hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy a harminc előadáson együttvéve nem volt annyi publikum, mint a két meccsen. De a kulturelö- adások végeredményben sziMén sportnak számítanak, mert sokaknak intenzív erőkifejtésbe kerül, hogy egy-egy kuMur előadásra elmenjenek.

#

Holnap bankettre megyek. Egy sport egylet bankettjére. Egyleteknél szokásban van, hogy évente legalább egyszer összegyűlnek, hogy az egyesületi élet bensöségéi kimélyitsék és mint mondani szokás, a különböző társadalmi réteghez tartozó tagokat összemelegitsék egymással. A melegítési folyamat rendszerint már a bankett asztalnál kezdődik, ahol segédek, igazgatók, szerelők és ügyvédek vallják fel egymást. Mécs Lászlónak örülne a lelke Pajta, ha látna ilyenkor iftarosfiucskái orooslúmykával tesvérláncra penderülni. Egy ilyen bankett azért pari, hogy mindenki jólér ezze magái és ami fölösleges elmondani való rekedd meg valakiben, azt. elmondhassa egy toaszt keretében. Ilyen bankettre azért megy szívesen mindenki. Milyen vicces és csiklandozó érzés lehet például visszagondolni egy jól szituált, pohos embernek arra az időre, amikor centercmtáxr volt a csapatban és rövidnadrágocslcáfHin, meg csikós trikó 0,“, kában fitt,kéwozoll a fűben. Az efajta egyesületek általában a legemberbarátibb intézmények közé tartoznak. Mert majdnem valamennyi, emberben él az érvényesülési, vágy és egy-egy egyesületi gyűlés^ vagy

rv.

— Ismét háromszáz nihilistát deportáltat Szibériába, mert útjában vannak a közelgő háborúnak, — szállongott a hír Pesten azokban a műit századbeli éveikben, amikor a belvárosi suszterektől kezdve a megterebélyesedett háziurakig, a hadnagyoktól a kapitányokig — a katonasorosok, a lósorozók, ? hadseregszállitók, a gabonakereskedők, a spekulánsok: jóformán mindenki félve és reménykedre várta a muszkaháborút.

Csak éppen a nővilágnak szelidebb fele kísérte figyelemmel azokat a képeslapokat, amelyekben a közismert nihilista-fametszetek megjelengetlék. amikor téli, vad. szibériai tájon fekete varjak libegőse alatt, farkascsordától követve, lerongyolt ruházatú deportáltak bandukolnak dárdás kozákok felügyelete alatt: férfiak, nők, gyermekek

vegyesen. És a fantáziák elrévülnek azon. hogy ime, ilyenek volnának azok a vadszakállu fanatikusok, a csupaszképü diákók, vagy életcélt tévesztett lányok, akik valahol, valamerre, a messzi, ismeretlen Oroszországban megesküdnek valamely titkos összejövetelen, hogy bombát vetnek a cár szánkója elé, vagy pisztolyból lőnek rá valamely uccasarokből, nyomába mennek a testőrezredék- től őrzött gacsinai kastélyba, utána a moszkvai színház császári páholyába (amíg a színpadon „Isztómia, a tűnd érnő “ lejti balett-táncát), leselkednek a Téli palota bejáróinál és fátumk'ént szorítják jeges kezüket a cár torkára, mielőtt, az a kivégzések rendelete.it, a hadüzenetek sürgönyeit aláírná. Csak emlékeznünk kell, hogy mily pokoli vagy emberfölötti görögliizben képzeltük el a nihilistát, akinek jóformán mindén európai ország szabadságot, menhelyet biztosított, ha üldözése alatt át tudott kelni a legendás hirü orosz határon, ahol még a vasúti sinek is mások, hogy európai vonat oda be ne mehessen! — A nihilista regényfigura volt, Turgenjev Ivánt, az egyébként szivbeli, rajongott orosz beszélyéért mondották kitalálójának, aki nihilista regényalakjai miatt számkivetésben élt Parisban s a legenda szerint a francia énekesnő házában kertészkedett. Minden regény volt még ebben a korszakban, mert az emberélet Ferenc József birodalmában eltöltve: nem ismerhette meg a valóságban az igazi kalandokat, amelyek nem fordulhatták elő se a belvárosi cipész, se a budai.háziür, se a városi polgárság egyéb rétegeinek nyngoldaimaS életében.

♦

(Habár a kornak igazándi jellemzésére mondva. voltak itt Pesten is olyan urierúberek a múlt században is, akik a nihilizmus eszméivel kacérkodtak. mert valamivel csak agyon kellett ütni az időt. nem foglalkozhatott mindenki bélyeggvüjtós- stel. Pérsze. bombájuk, pisztolyuk, „titkos nyomdájuk", álszakálluk, eskümintájukv rejtett gyűlésük nem volt, inkább belvárosi majd később józsefvárosi kiskocsmákban koccinthattak hangosan; pohárkőszöntőkét mondottak Tolsztojra, Dosztojevszkijre, sőt az akkor divatos „ideális anarchistára", a pesti törvényszéki irodatisztre. Scjimjtt Jenőre is. Éppen a belvárosi had test- paráncsnoksággal szemközt volt egy jóravaló kis vendéglőjük, még Kanyurszky György egyetemi tanár ur is eljárt közéjük, aki nagyon szerette az élet furcsaságait, egyébként a hittudományi karon a keleti nyelveknek volt a professzora. Megfordultak közöttük persze hírlapírók is, ezek a mozgékony, nyugtalan elemek, akik foglalkozásuknál fogva mindig szeretnek a felszínen maradni. Néha elcipelték a süket Hermann Ottót, aki pókjai, halai, madarai, juhászai gyűjteményéből kilépve: a függetlenségi párt legszélsőbb tagja lett; persze Hon tallér Iá jós is felszólalt a kérdésben, hogy az orosz nihilisták használnak-e Magyarországnak vagy nem? Alig volt olyan pesti kiskocsma, ahol ne verdeste volna az asztalt néhány politikus, hisz éppen ezért tartották boraikat pincéikben a kocsmárosok. És éppen ezen „úri nihilisták" közé nem akarták felvenni sohasem például Benedek Aladárt, a szőkeszakállu köjtőt, aki hosszú léptekkel látogatta az összes fővárosi asztaltársaságokat és az volt a híre, hogy vérbeli nihilista. Ugyancsak megriadtak a hittérítő arculatú Pongrátz Bélától, aki utazott Oroszországban és valódi nihilistákkal is érintkezett. Nem, nem: a váciuccai kalapkereskedő, aki helyettes elnöke volt az „úri nihilistáknak". Bartók Lajos sem, a költő, de a többszörös budai háziúr sem, aki az orosz kalendárium sezrint ünnepelte a különböző névnapokat, mintegy különcködésből elkésve a helyben használt kalendáriumoktól, mert valamiképpen csak kifejezést kellett adui politikai érzelmeinek: — még az „úri nihilista“-vezérek se engedték asztalukhoz a kis Pongrátz Bélát, aki elzarándokolt a legvégső ázsiai állomásig, amíg a vonat járt, hogy valóban száműzetésre Ítélt orosz nihilistát láthassonSzívesebben sorozták volna, tagjaik névsorába akár az öreg Alapi Salamont, aki azzal tüntetett a világrend ellen, hogy a Muzeum-köraton kalap nélkül ment minden időben a Nemzeti Kaszinó felé; tagjuk lehetett volna a nevezetes Földvári,

egyéb összejövetel alkalmast, idői, hallgatóságot nyújt a redezöknek, felszólalóknak és megjelenteknek. Egy egyesület keretén belfU lehet kezdeményezni, veszekedni, ünnepelni és ha jut még idő, esetleg produkálni. Be érvényesülni mindenesetre. Társadalmilag, gazdaságilag, mindegy. AMák Hsunk egyesületeken, Nagy Miéi,

a sokszoros házáur, aki az evés terén különcködött, végigette az étlapot a legnagyobb szótlansággal, a Pannónia-ebédlő minden mustáros' üvegét asztalé rá állította, de Bányay kabátja zsebéből is előszedett speciális mustárosüvegeket, mintha egész életében nem tett volna egyebet, mint vendéglőkben üldögélt, éjjel az orfeumban vagy a fél világi kávóházakban is, ahol a csengő muzsika, a csengő kacaj, a bizarr élet habzott és Földvári mindig csak szótlanul evett mustáros üvegjei között, anélkül, hogy árva szót ejtett volna, vágy pohár bort felhajtott volna. Az élet nihilistája, — mondták a szomszédai, mert még asztaltársai, ismerősei Sem voltak, — az élet nihilistája, alti megveti a gazdagság összes előnyeit, nem akar mást, mint egy mustár-keveréket feltalálni s altkor talán majd megszólal. Felvették volna a íentemli- tett „úri nihilisták" társaságába tán azokat az úriembereket is, akik soha se hordtak nyakkendőt, nem hordtak a lábukon csak cugoscipőt, sehol se zseniroztáb magukat, ha arról volt szó, hogy orrukat vagy fülüket megpiszkálják, örökös hadilábon álltak az illemszabályokkal, talán még a kocsmajáró, agglegény Szilágyi Dezsőt is, aki Ferenc József asztalánál a budai várban is szalvétával kezdte törülgetní a le ve sesiány érját, az evőeszközét és a villa ágai között nézett Ferenc Józsefre, vájjon nem maradt-e valamely ételmaradék a villa rései között á legutolsó udvari ebédről... De a rongyos kis Pongrátz Bélának nem adtak helyet maguk között, pedig a legfrissebb, legtitkosabb nihilista-iratokkal felszerelve tért vissza oroszországi utjából és a Zuglóban sikerült is „megszerveznie" néhány facér vagy kiöregedett pesti iparost a Tábori-féle vendéglő kuglizójában. — Hát ilyen volt a pesti nihilizmus, amikor az orosz háborút vártuk annó ajneban (olyan régen volt) és a pesti divathölgyek, akik mindig lépést tartanak a korral: „nihilista-kosztümben" járták a lengyel polkát a Redout. álarcos báljain; „csak egy nihilistát tudnék szeretni", mond az egykori Aurórakörben az élet meglepetéseire áhítozó detoő, —- de P. B.-t még erre a helyre se engedték be.)

*

— Csák napok kérdése az orosz mozgósítás, a bécsi nagykövetségen már pakkéinak a muszkák^ a katonaorvosok megint kö tagszámra Seprik fiókjaikba a bankókat, amelyeket gazdag apák azért feléjteuek ott, hogy' fiaik „untauglich" legyen a sorozáson. — ázálldösott a kirlelés, miután á fantáziák szeretnek földi dolgokban is meg- kapászkpdui.

A régi Magyarországon a sorozó doktorok szinte emberfeletti hatalommal vannak felruházva, sorsok, életék, boldogság látszanak eldöntésre kerijl- ui a tátónaorvosok közömbös szavától. Ugyanezért a felvidéken már régen kitalálják, hogy női néven Íratják be az anyakönyvbe á fiúgyermekeket, hogy ne érhesse őket váratlan veszedelem húszéves korúkban.. Kuruzslók. csodadóktorök a dresszei járnak a suttogásokban, akik olyan betégségekét tudnak előidézni, amélyék pillanatnyilag „un- tauglíohhá" teszik a sorozásra idézett fiatalembert. Egy kis ál-tüdőbajért, sántaságért, rövidlátásért nem kell a szomszédba menni; az általános testi győngeséget pedig előidézhetni aszal is, hogy a sorozásra került jelölt napokig, betekig nem alszik, hanem céltudatos deverusázással tölti napjait Nem ritkaságok az öncsonkitók se, egy-két ujj nem a világ. De, végeredményében a sorozó katonaorvos mindenható szavától függ minden, amely szót a mérce körül üldögélő „sreiberek" nyomban jegyzőkönyvbe vesznek- Ilyenformán emlegetnek katonaorvosokát, akik rettenetesen meggazdagodtak a katonaszabadiíások révén abban az időben, amikor a közelgő muszkaíháboru hófellegjei emelkednek a látóhatáron, a század elején. Érdemes ügynökei vannak a katona- szabaditó doktornak, — há igaz — aki sorozás előtt bejárja a környéket. De beszélnek asszonyokról- doktorok feleségeiről is, akik el tudják intézni, hogy a sor alá kerülő fiatalember alkalmatlannak találtassák. A ferencjözséfi kor fény- és árnyoldalain Dem lehet átlapozni az X. Y. Z. nevű katonadoktorok felett, akik „a császártól" vették el a katonákat és nem is „csináltak belőle" lelkiismereti kérdést. „Hiszen ugyanezt csinálja Paar, Bolfras, őfelsége hadsegédei, de még Fejérváry Géza is protezsált. valakit, hogy megszabaduljon katonai kötelezettségétől", •— mondják a szóbeszédek, mert hiszen ézidőlájt ilyen világ volt.

A lakosság számának bizonyos százalékát kellett besorozni a katonadoktornak, mert hiszen északkelet felé nem igen lehetett a hivatalos neki is parancsoltak a törvények. A felvidéken, százalékot elérni; miért nem? Talán jobban tudtak imádkozni errefelé. A régi katona dók torok sok mindenféle furcsaságot mondhatnának el a sorozások történetéből, a mások helyett jelentkezőkről, apák furfangosságáról, anyák könnyeiről, könyörgő menyasszonyokról, főispánt beavatkozásokról, szolgabirák segítségéről, sőt még Ferenc Józsefet is emlegették a legendák, mint aki segített volna, hogy a katonaorvos „kedvező" véleményt mondjon. (Mintha F. J.-rŐl feltehető volna az ilyesmi! Egy-egy spintuszgyár-engedélyt csak kicsaklizhatnak tőle, dc katonát, aligha.) Ámde az éveken át kísértő, kísérteties, kísérletté válóit orosz háború idején, amikor pikás kozákokat rajzolt a fantázia a héboritotta Kárpát ormaira és a határszéli vonat utasai jelentősen mondogatták. hogy valahol, valamerre Glinka csengő indulóit játszotta a katonazenekar, talán éppen az eperjesi piacon... Akkoriban mégis csak nagy lontoeeága a katonaorvosnak volt, aki városról

CARMEN LUGUBRE

),

Miért bondul oly későre a lélekharang, hiszen a bagoly huhogása egyre közelebbről és mind- ’ erősebben halük, ablakaim alatt az nccik éjféli csendjét mindjobban veri fel az ebek vészes vonítása, talán a harangozó is már nyugvóra tért?

A kísérteties éj gyászszinei pirkadatkor miért futamodnak meg gyáván és miért adnak helyét a másnap fénysugarainak, miért nem borní reám az örök homály, hiszen a mécs már alig serceg s nincs, ami lángját táplálja.

Torzképeit tárta felém az Élet, vad emésztő tüzek perzselték fel a szentélyt, amelynek égő oltárán embersziv bamvadt eh összeomlott az Eszmény, romokban hever a múlt,

[gyászt öltött a jelen és a jövő reményei, miként viharban a virágszrr[mok szertefoszlottakMiért pislákol a mécs láng, mire várok?

Hallgat A szól már megkapaszkodott a harang- kötélen, vágj' á harangozó is törli már szemeiből riadt álmának nyomait és várja a munkaiéit? Közeleg a hajnal és lelkem még *(í szárnyal?!

Bújjátok össze már a deszkaíalákat, keskeny sirverembén is megférek, hozzátok a halotti leplet, kísérjetek el némán, szót'an. ének ne csendüljön, kiiany ne Csorduljon, szít ne

raasatl'on,

csak egy görönggyel tegyétek részemre könnyűvé

[a földet Gáitjs.

városra, járásról járásra sorozott, megunhatta az életét a rossz kvártélyok miatt, dé még életuntabbá válhatott, ha dunyhás ággyal, asszony-furfauggai vagy előre megtörnöd bügyeláriásal várták valahol Pápaszemével, szivhaJJgató csövével könyökig gyűrt, kopott zubbonyában, üiagáuntéágában, egyformaságában, az örökös kísértésektől szinté el- fanyarödva, reggeltől estig való tálponállásában, olykor a sorozóbizottság tagjaival vitázva egy-égy emberi kadáver felett, remegő tekintetű fiatalemberek könyörgő pillantásai alatt szinté megborzadt saját életétől. Mily üdítő volt a hang, amely néha a mérce alatt rázendült a habozó orvosra: „Katona szeretnék lenni!" Mily üdék voltak a katonaorvosi fantáziában azok a szinmagyar tiszámeuti vágy dunántúli vidékek, ahol a valóban „untauglich"-nak talált legények is huzavonával léptek le a mérce alól, mert. szégyeltok, hogy nem váltak be katonának. Szinte lehetetlennek látszott tovább élni á társadalomban, ha valaki még katonának sé válóit be ... Igaz, hogy ritka vidékek voltak ezek, emlékezetes magyar tájak, amelyeknek virtusai felett merengve kering sz emlékezet A valóséig azonban mégis csak az, hogy a sórözóorvosók, ákár akarták, akár néni, meggazdagodtak.' Az iá igaz, hogy sokan bylébolóndui- ták közülük veszélyes üzelmeik miatt És aki megmaradt a becsület mezején: annak, se maradt

egyébé a szegénységnél, á mellőzésnél „Csak a katonaságnál .praktizált", — mondták a kollégák és legyintettek. S a civillé vedlett kátonadoktort „gyógykovácsának csúfolták, mintha Csafc a lovak megpatkolásáhOz értené.

E kor jellemzésére azonban fentmaradi égy vidám anekdota a sorozó katonadoktórröl, aki miután semmiféle hibát nem bírt, észlelni a keze alá került gazdag és izmos fiatalemberen, az ujonc „untaugliohságát" így- indokolta:

Nihilista.

♦

— A muszka mozgósítás a küszöbön, jött megint az északi poéíá, amelyet a Ferenciek- terén széklő családias érzelmű hírlapok (amelyek végeredményében mégis csak féltették prenume- ránsaikat a háborútól) hűségesen lenyomattak.— De a nihilisták sem hagyják magukat, akik összeesküdtek a háború ellen. A Tájában fekvő 11-ea és 12-es gyalogezredben, de a Stepanowoban fekvő kikülönitett gárda-dragonyos lovas században is nihilista-mozgalmakat észleltek. (Vájjon honnan vette a jő Vádnál Károly, a Fővárosi Lapok akkori szerkesztője, bőgj’ S1 epanowoban mit csinál a lovasszázad? De hát olyanok voltak az idők, hogy nihilista-újdonságok nélkül néfij jelenhetett meg a légjámborabb újság sem.)

Ferenc., Józsefnek pedig meg volt a m3ga saját külön véleménye a nihilisták felől, már ama bizonyos Libényi nevű szabólegény óta, aki merényletet kísérlett meg a „császár" ellen— Be kell sorozni őket a szabósághoz, reggeltől estig nadrágokat javítsanak, a nyári hadgyakorlatok után, majd elhagyják a hóbortjaikat.

Ugyanezért nagyon haragudott, ha hírét vette, hogy egy szabólegény kimenekült. a sorozás alól. Egy ismert bécsi szabónak azonkívül; hogy a hadsereg legjobb egyenruha-szabójának tartották, aki a főhercegnek is dolgozott: volt egy fia, Ödöii, aki „untauglich" lett a sorozáson. A híres szabó személyesen vitte az általa feltalált, térd ígérő, úgynevezett „isclili köpenyeget" Ferenc Józsefnek, .amikor a nyaralás ideje elkövetkezett. F. J. néha a legaprólékosabb dolgok iránt is érdeklődött:

~ Hallom, nem vált be Ödön a sorozáson. Mi baja van?

— Nihilista. — felelt a szabó, miközben Ferenc Józsefre felpróbálta a köpönyeget.

Ferenc Józsefnek tetszett a köpönyeg, rövid hallgatás után tehát igy szült:

— Azt hiszem, maga nem tehet róla.

... Szemere Miklós, aki F. J.-nek minden szava iránt érdeklődött (mint nagyon sokan a monarchiában), meghallván a bécsi kecske és a király közötti beszélgetés hírét: nyomban magyar díszruhát rendelt a szokatlan feronejózsefi kegyet élvező katonaszabdbál. Jóban koll lenni az rlye^>, emberrel