Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-28 / 50. (1973.) szám

1023 február 28, ertHSrtfft m 4 A könyvkereskedelem „vadregényes“ korszaka Lapterjesztés és mordáty — Könyvujdonság a szecs- hás ládában — Rimaszombat Rozsnyó: három nap Rozsnyó, február hó. (A P. M. H. munkatársától.) Egy kis sorrendi hibával előbb alapítottam meg a Falvi bácsi rozsnyói könyvesboltját és most szándékozom be­számolni arról, hogy s mint volt a boltalapilás előtt. Dejszen a bányász is úgy van vele, hogy amint be váj ja magát a hegybe, egyre öregebb rétegekre bukkan. A múlt raögölt még régebbi mull és csak valamennyit egybevetve kapunk tel­jes képet. Nem baj hát, ha visszafelé lapozunk s megnézzük, mit is csináltak azok a jó öreg rozs- nyóiak, ha valamit olvasni akartak, miikor még könyvesbolt sem volt? E'so sorban nem is annyira könyvek után só­várogtak, mint inkább lapok, folyóiratok után, amelyekben andalító kedves olvasmányok is akadnak, meg a nagyvilág folyásáról is valamics­ke. Az volt jó a régi öblöl pipák, csendes poha­razások méné. Negyvennyolc után, hatvanhét előtt, az ilyes­féle á'dás bizony mind a távoli Lipsiából jött, ahová jöhetett- Meg Béisből. Csúnya messzi volt mind a kettő, fuvarral, tengellyel Pedig hát úgy kellett hozni mindent. A betlári szlovák fuvaro sok, rettenetes hosszú szekereikkel Hamburgig is elkocogtak, hordták ki a jóféle vasat, hordták vissza a tengerentúli országok becses füszerszá- mait, gyarmatárui Volt a szekér aljában végig, egy7 tiz méteres ládafia, amo'yan vályú, szecská­nak hát abban könyv, meg ujságfélét is elhoztak a nimet földjéről Ha az ember azoknak az akkori „világlapok­nak" csak a cinjeit felsorolja, olyan, mintha vala­mi pókhálós, poros zenélőóra indulna el váratla­nul és berozsdált ki* acé'pendülőin pöügetni kezdene egy rég feledett dallamot: Gartenlaube. Über Land und Meer, Buch für Allé, Von Fels zum Meer, Die Modekunst... Lapfejeiken azok a jó házisapkás, y lábú asztalos, doromboló cicás, dús keblű házáasszonyos fejlécek, becsületes jó famet­szetek. A zörgő lapokon enyhe dohszag, 6ot csendes hír, sok-sok szentimentális „érzemény". És hogy várták. lesték ezeket az újságokat, mikor Jenőke, Falvi Jenőke megérkezett negyedéven­ként egyszer Rozsnyóra, 8 kirakodott gazdag •szállítmányával! Rimaszombatban Kármán pak- kolta (el, vele küldte rendes előfizetőinek a lap­példányokat, néha több százat is. Jenőke szétkéz- besitette, beszedte az .előfizetési dijakat, vissza- kocogott Bátyiba s aztán necvedévig azon éltek a rozsnyói famíliák, amit ő itthagyott Kármán Lipcséből Rozsnyó Bátyiból Ez volt a szellemi flfeemegék stációja. Egy i'yen fuvar Bátyiból Rozsnyóra húsz egőa* karajcárba került. A nagy csomagot egy hatosért elhozták. Rettentő pénzek voltak azok akkor, nem szabad lenézni. Jenőke amellett ügyeskedett is, hogy betartson, ahol lehet, hiszen ha Bátyiból a Három Rózsától elindult a delizsáncon, amelynek az oldala belől végig volt rakva jóféle, frissen felporozott mordályokkal, hogy minden utasra jusson, ba netalán bitang asivány, szegéuylegény támadna rájuk, — hát nem jött ő azzal rögvest Rozsnyóig, stáciőzott itt-ott. főként és pontosan a hamvai parókián, ahová Tompának, meg a Ham- vay-kuriára hordta a szellemi csemegét. Ott leg­többször szerencsésen beleszaladt. Máriássy Kál­mánba, a daliás főszolgabíróba, a mi Tbán báró­nőnk regényes, tragikus végű édesapjába, aki mindannyiszor megkérdezte, merre van útja s mit és mennyit visz. aztán behozta magával egé­szen Be.rzétéig, néha Rozsnyóig is, de már a bér­létéi Máriássy-kastélytól úgysem volt nehéz Rozsnyóra bejutni. Éppen hatvanhét volt a nagy esztendő mikor a Deutsch Testvérek Pesten kiadták a Képes Vilá­got, Heckenast pedig, a mai Franklin elődje, meg­indította a Regélőt, azok aztán az édes hazai szó­val a saját anyanyelvűnkön hozták mindazt, amit előbb idegenből kellett kapui. Hogy micsoda öröm és gyönyörűség volt az első magyar képes újság, arról nehéz is beszélni. A magyar konyv- kereskede'em és könyvkiadás még ennél is job­ban megkésett, hiszen magába- az ország szék­városában is 1880-ig csupa Lipcsében tanúd, idegenből beszármazott könyvkereskedő és kiadó volt: Osterwald, Grill, Pfeiffer Kilián, Emicb, no- még tán az egy Ráth volt a miénk, de ő is kint tanult Amit Kármán Lipcséből kapott, azért többnyire Váczra kellett küldenie ahol a könyvárusok szer­ződéses szállítója székelt s a betléri vi'ágjárő fuvarosok, ba Kármán rimaszombati boltja előtt elcsörömpöltek irdatlan hosszú szekereikkel, rendszerént beszóltak megkérdezni, nem kell e valamit elhozni Váczról? Ha kellett, e’hozták. De nem egyszer Jenőke is velük ment, hogy maga intézze az átvételt, ezen az* lán öreg korára, úgy tréfálkozik, hogy Váczon is járt 5 már vagy tizen­ötször. de . nem rossz szándékkal". Egyszer azonban mégis csak kalandos ügye volt. Akkor jelent meg Horváth Mihály nevezetes könyve: „A függetlenségi harc története". Nagy könyv becses könyv, forrón áhított, könyv'. Bajos volt ám hozzá jutni, imrt üldözték erősen és Ba’asscgyarmaton mluden fuvarost utolsó hacu- káig átvizsgált a zsandár! Ha megleli a könyvet, elveszi s nagy baj is lőhet belőle. Pedig vagy tizenöt kötetet minden áron be kellett hozni, a megyegyüléere eljuttatni, hogy a Hamvayak, Fáyak. Tonjoa s mind az érdeklődők, szétosszák maguk között. Jenőké , ,^íte magában hogy be­hozza. ha addig ól if;- Vő •zott szotkapargálta a fuvaros szekér ezeoftkavályujábao a szecskát, közibe dugta a tizenöt kötetet, jól betakarta újra szecskával, aztán gyite, gyerünk! Gyarmaton megá'ltak, egész éccakás pihenőre készültek, a fuvarosok etettek, itattak, s maguk is nekiláttak, Jenőke végigfeküdt a szecskán hogy saját testé­vel védje a becses árut s komolyan alvásnak készülődött. Már talán éppen szundítani akart, mikor jönnek ám a zsandárok p piszkálják sorra a szekereket, hívják a szekerek gazdáit, azok jön­nek s bemondják, ki mit hoz. Kávét, rizst, nádi cukrot, csupa tengerentúli drága holmit, dehát ártatlan az mind, nem szúr, nem lő, nem robban. Az egyik zsandár csak igen bököd a szuronyá­val a szecska* vályú felé: hegyhát mi van ott a szekér alján? Mi volna, hát szecska! JeuŐke pedig már előzőleg buzgó horko’ásba fogott és horkolt olyan ambícióval ahogy csak éber ember horkol­hat. mikor mendenáron alvást akar színlelni. A zsandár még megkérdezte, ki az a kis fiú ott és mit keres a fuvarosokkal? No Istenem, szegény­ke, hát elhoztuk, visszük magunkkal, hogy ne kelljen neki postakocsit fizetni, messziről jön, most alszik a lelkem, elfáradt szegény. Mikor a zsandár szerencsésen e’felhőzött a lát­határról, Jenőke azonnal beszüntette a horkolást és boldogan markQlászott bele a szecskába, kö­nyökig. hogy kitapogassa szeretett könyveit, hogy üdvözölje őket: Rendben vagyunk! ,.Pasaiért!" Ne felejtetik eí a háborút! Sok uj film en­nek az eléggé nem dicsérhető elvnek kellő ábrázolása és kütangzása érdekében készül. Ahogy az irodalom is Bért BreohtlÖ] Ernst Glásertig és Romáin Rollandtól Stefau Zwei- gig vagy akár Markovjos Rodionig minden propagafov szendéik nélkül kisajátította magá­nak est az elvet: soha többé háborút! De a komoly intelem már oly sokszor lett odamondva a közönyösnek, hogy újbóli han­goztatása csak akkor jogos, ha a szándék nem marad kísérlet és igazi, valóteljes élet, művé­szi élméoyszierüiség árad az alkotásból. Ha filmben nem fullad az elv oly prédikáló tó­nusba, mely a szándékkal éppen homlokegye­nest ellenkező hatást váltja ki: nevetséget kelt. Téma, mii jő és történés szempontjából a háborút az amerikai filmipar kezdte először kihasználni, ami elég örvendetes tett volt. Hogy aztán a háborúnak mint eseménynek és sorsformálónak megfilmesilésében milyen lélekzetállitó fiímbünök történteit, arról ma csak annyit, hogy nem lehet elhinni az ameri­kai filmek pacifista szándékát, amikor a szer­vezett ölesnek lélektipró gépiességét valami lehetetlen édeskés szentimentalizmussal keni el és úgyszólván gtorifilcálja a katonát, ezt a névtelen senkit, a bűnbe hajszolt számot, mint az emberközösségnek legideálisabb alakját. A bábom nem sport, hiába dombo­rítja ki Hollywood sportszerűségét, mert hi­szen az amerikai katona a maga hiánytalan felszere1 ésével és ép idegeivel modern va­dászra emlékeztet, aki nemes vadat, embert űz, — és még kevésbé keret egy érzelgős sze­relmi történet érdekesebbé tételére, De az amerikai háborús fűm megtette a magáét azzal, begy rámutatott a háborúra. Az európai és elsősorban a német rendezőn volt a sor, hogy rávilágítson aztán a kulturbünre, megláttassa az igazi aa-cot: a megkötött em­bert, a hősi halói ijesztő személytelenségét, az adottságokat, a reménytelen dobálódzást és gépi önkényt.. Ennek az. akarásnak kezde­tei már megmutatkoztak. Egyetlen példára utalok: a „Hazatérőkére Leonhard megtel- mesilett novellájára. Erről a filmről egyéb­ként néhány héttel ezelőtt igen figyelemre­méltó cikk jelenít meg a P. M. H. hasábjain- Alig ismerek filmet, melynek érzülete, szel­leme igazságosabb, cselekménye egységesebb és tendenciája emberségesebb volna, hogy a technikai tökélyéről ne is beszéljek. Két né­met, hadifogoly otthon éhsége, menekülésük és egy csöndes, szinte eseménytelen harc aiz asz- szuny körül, ez a történet magva, örök ösztö­nök, örök emberi rugók, ezért nagy ez a film és felejthetetlen. Az érzület, szempontjából mindig jő néhány lépéssel mögöttünk kullogó Amerika szintén revízió alá kezdi venni háborús filmjeit. A revízió eredménye: a tendenciájában igazsá­gosabb és emberi vonatkozásaiban mélyebb film. Példa: „A drótsövény". „A drötsövény" cselekménye, ha nem is ta­pos uj utait és nem élez ki i zgaImasnál-izgal- masabb helyzeteket., legalább a végtől elte­kintve nem vét sem a művészi, sem az embe­ri érzület ellen. Egy francia majorosgiazda tel­ke mellett duói sövényes hadifogolytábor épül. A majcrosgardn lánya iga/i francfa vér: gyű­löli az ellenséget, ösztönös ellenszenvvel el­Hanem a szive még erősen vert egy ideig! Ée a legközelebbi megyegyű lésen csakugyan kiosztották az urak egymás közt a várva-várt becses olvasmányt, Horváth Mihály tizenöt kötetét Sok éven át tartottak ezek a fuvarozások. Bátyitól Rozsnyóig átlag hat órába került az ut. Csak egyszer esett úgy, hogy — három egész napba! Felhőszakadás jött, árvíz jött, az öreg Sajó dühösen nekigyürkőzött és Tornaijánál le­tépte magáról a hidat. Jenőke ottrekedt a híd előtt egész szállitniánvával. Várták a jószerencsét, most mi lesez? Egy nap, semmi. A viz le &em folyt. Két nap: semmi. Harmadnap császári pioní­rok jöttek, mert a vidék egész forgalma megakadt és feltorlódott a híd miatt, uj hidal vertek s a harmadik napon a Gartenlaubék és egyebek szerencsésen átjutottak a dühös vizek fölött a túlsó partra. Hogy aztán a jó öreg-Rozsnyó igénye mindég több lett és a le’kes könyvbarát Sztrakay plébános úgy látta, hogy elférne biz itt nálunk egy állandó könyvesbolt is, ő volt az, aki Jenőkét arra biztatta, beszélje rá Kármánt, nyisson nálunk is boltot, így történt. De az első év gyöngén zárult. A bolt­bér háromszáz forint volt, —- rettenetes sok pénz, — az egész évi bevétel pedig ezerkétszáz forint Ez meg rettenetes kevés. De csak a kezdet hagyo­mányos nehézségei voltak ezek. Később nekilen­dült és Falvi bácsi fejezte be azt, amit Falvi Jenőke elkezdett: az ő boltja lett az a sziget, amelyen nálunk első oölöpeit verte a még akkor országszerte is fiatal magyar könyvkereskedelem. Sokáig éljen ezen a sziépmultu szigeten, jó egészségben! De nehogy bárki is azt bigyje, hogy most már nincs több a Falvi bácsi emlékezetének tarsolyá­ban! A következmények majd megmutatják az e’lenkezőjét. Majdnem azt mondtam: „A viszonthállásra!" fordult a foglyoktól, alkük munkatársa;; lees­nek, amikor a francia férfiak, száné-javát el- szólitja munkája mellől a háború. Gyűlölete annál mélyebbé válik, hogy fivére halála hí­rét hozza a tábori posta. Nem akarja meglátni a fogolyban az embert, mág aztán gyűlölete a másik szélsőségbe, elementárisán kicsapó sze­relembe csap át. Ez a cselekmény egyszerű példázása annak, hogy a gyűlölet és a szere- lem között alig egy lépésnyire van a híd s hasztalan minden ellenkezés, az ősösztön rá­vezet erre a hidra- A férfi, a német hadifogoly egyszer megmenti a leányt egy francia ser- geaint erőszakosságaitól. A sergeant lármát csiap és a németet elfogják. Hadá*örvényszék elé kerül bánnia váddal és semmi sem mén le­né meg a huroktól, ha a francia lány bátran oda nem állna a bírák elé és nem vallaná az igazat. A vallomás következménye: a falu megbólyegzi a leányt, aki nem rostéit egy el­lenség mellé állni. A férfi jellemességének behódol a leány, hiába akarja lebirná magá­ban ezt a felébredő vonzalmat, a szerelem mindenhatósága győz. És hiába jön meg a fegyverszünet hűre, a falu németgyülölete megmarad, tejtékozva követeli, hogy a fran­cia vér vegyen erőt magán, üldözze el a gyű­lölt boche-ot, vagy -ha kitart mellette, úgy hagyja el vele nyomban a falut. Néniét oldal­ról" seon jobb az Ítélet, a férfi hiába írja haza, hogy francia asszonnyal akar hazatérni, az anya a környezet merev gondolatvilágát em­legetve eltiltja fiát a tettől. így7 aztán maguk­ra maradnak a gyűlölet orkánjában, a uémet férfi és a francia leány, két idealizált ember­alak, kik minden idegszálukkal egymáshoz tapadnak és megtisztulva jelképezni akarják a hidat a két ellenség között. El akarnak in­dulná kelten, nem tudják még, hová, de el­mennek kelten, ki ebből a gyűlő1 et.háborgás- ból és a minden béke ellenére tovább dúló háborúból., Egészen eddig a pontig, amiig elindulnak kelten a világba, az ismeretlen jövőbe, a sze­relem mindenható igája alatt, a film szinte tökéletes produktum. Sem a cselekmény, sem az érzület, sem a szellem nem hagy magán kivetnivalót és a „drőtsövény" léleklipró han­gulata is kidomborodik olykor. Kaptunk te­hát egy háborús filmet, mely igazságos és ki­hozza a kötöttségeket és rámutat az adottsá­gokra, mely ek bilincsbe verték az embert. Az orosz fogolytáborok embertelen realiznmsa persze hiányzik, a miiljö inkább mulattat, mint megdöbbeni, de ez a fajim kisebb hibája volna. A fibnbüu ott következik be, amikor a férfi és a nő elindul az ismeretlenbe. Itt ek­kor váratlanul felbukkan a holtnak hitt fivér, a szemevilágát vesztett testvér, aki látóbb az egész falunál és aki egy szentimentális prédi­kációba fog, melynek hatása alatt nyomban megváltozik az egész falu ellenséges érzülete. Kár ezért az utolsó felvonásért, melyet Ame- riika happy ending szelleme kény szeri tett ki a produktumból. Ez a minden emberit és mű­vészit lábbal tiipró happy ending sajnálatosan iit-t is kikövetelte a maga jussát. Hiszen, amit történetesen ebben a fiínihen mond prédikáló gesztussal, az nem volna kifogásolható, kár­hoztató azonban a hogyanja ennek az attitűd­nek. Az a mód, ahogyan a világtalan katona, aki különösképpen három esztendeig német fogolytáborban sínylődve uem adott életjelt Tiehy Kálmán. ADROTS&VENY Irta: EGRI VIKTOR Alspittstoti 1796 érben Honi Lajos úti iiaiMo Banská-Bystri ca Késetté* szétlit: síremlékeket, minden köriemben. Bátor- márvány lapokat Márvány kapcsaié táblákat Márvány csillárokat Iparművészeti munkákat, stb. magáiról, hirtelen az utolsó pillanatban fel­bukkan, — ha egy perccel később találna jönni, felborul az egész osinálmány és nincs vég — és szeretetet hirdetve, magára öleli az ellenséget. Hasztalan hozza azt a motivá­ciót, hogy egy német katona menü meg a ha­láltól, ami ugyan ok volna a személyes meg­térésihez, de nem ok arra, hogy kiáiljon sze­rété tel prédikálni pont abban a piJlanaffcban, amikor a happy end megkívánja. Jószemü és európai Ízlésű művészember ezt a kaitaszitrofális véget is megmentette volna. A gyűlöletet esetleg még elementárisabbá fokozta volna, fedd u lattá volna a szerelmesek hajlékát, hogy aztán lassú esamélés hozza rá a felüt gyűlölete értelmetlenségére és a bün- bánásra. A lányt Pola Negri játeaa. Róla élég annyit mondani, hogy ezzel az alakításával megint bebizonyította, hogy Pola Negri Pola Negri marad, izig-vérig művésznő, akinek csak al­kálimat kell adni, hogy kvalitásait bemutassa. Pola Negri érthetővé tudja tenni a tízezer dolláros sztárfizetóseket; lehet, hogy már kezd kiöregedni, mégis fiatalabb, mint & ra­gyogó szép nők, az uj feJkapoibbak és nem ru­tin «festi alá játékéit, hanem őszinte beleélés. Pola Negri a kevés óaánite filimmövésanők közé tartozik. Partnere: Clive Broock, egy uj férfisztár, aki hivatva volna Va lenfonó szere­pét betölteni. Hozzátehetjük, férfiasabban és nagyobb színészi tehetséggel. SzAmpá fokus szí­nész, akár Rod La Roque. A drótsövény semmi esetire sem kivezető ut a film válságaiból, még csak kísérletnek sem tekinthető, de emberséges mondanivalója, ge­rincessége miatt messze kimagaslik az átlag- produkcióból és nem fog oly hamar a feledés homályába merülni, mint az a sok száz film- remek, melyért újdonsága idején rajongtam tudtunk. RÁDIÓMŰSOR PÉNTEK PRÁGA: 11.15 és 19.00 Gramofon. 12.30, 16-25 Hangverseny. 17.45 Német előadás. 19.30 Zene­kari bevezető. 19.45 Wallenstein halála, Schiller drámája. 22.20 Kávéházi zene. 23.00 Harangsző. — POZSONY: 11.40 Magyar sajtóhírek. 16.30 Fúvós­zenekari hangverseny. 18.00 Gramofon. 19.00 Prágai műsor. — KASSA: 12.00 és 19.00 Harang­szó. 17.10 Gramofon. 19.15 Lányi Menyhért iró magyarnyelvű előadása: Novella. 20.10 Szólista hangverseny. 12.15 és 20.55 A szalonzenekar hangversenye. 22.00 Sajtóhírek magyarnyelven. — BRÜNN: 12.30 Hangverseny. 14.30 Tőzsdei jelen­tések. 17.45 Német küldés. 19.00 Prágai műsor. — BUDAPEST: 9-15 Hangverseny. Közreműködik: Pálffy Mária operaénekesnő, Radó Magda gordon- kamüvésznő, Nánássy Erzsi zongoraművésznő. 9.30 Hírek. 9.45 A hangverseny folytatása. 12.00 Déli harangszó az Egyetemi-templomból, időjárás- jelentés. 12.05 Trió hangverseny. 1. Boildieu: Bagdadi kalifa. 2. Yoice: őszi dal. 3. Buday Dénes: Búcsú. 4- Padilla: Miért vársz — tangó. 12.25 Hi rek. 12.35 A hangverseny folytatása. 13.00 Ponto- időjelzés, időjárás. 14.30 Hírek. 16.00 Özv. Pó-su Lajosné Pósa bácsi müveiből olvas fel. 16.45 Pon­tos idője kés, időjárásjelentés és hírek. 17.10 Gallav-Gaibel Sándor irodalmi előadása: „A világ- irodalom remekei. Dosztojevszkij. „Bűn és büu- hődés." 17.40 Sovánka Nándor és cigányzene­karának hangversenye. 19.00 Francia nyelvokta­tás. (Garzö Miklós dr.) 19.40 A Baumgarleu- alapítvány dijainak nyertesei saját müveikből ol­vasnak fel, II. csoport. (Kárpáti Aurél, Erdélyi József, Tamási Áron, Juhász Gyula.) 2050 Hang­verseny. Közreműködik: Hír Sári zongoraművész­nő és Csóka Béla, a Városi Színház operaénekese. Zongoián kisér: Polgár Tibor. 22.00 Pontos idő­jelzés, időjárásjelentés és hirek. 22.20 A m. kir­1. honvédgyalogezred zenekarának hangversenye. Vezényel Frlcsay Riohárd zeneügyi igazgató. — BÉCS: 11.00, 16.00 Zene. 20.05 A föld, Schönherr drámája, utána jazzband. — ZÜRICH: 13.00, 16.00 Hangverseny. 15.00 és 17.15 Gramofon. — BERN: 20.35 A szevillái borbély, Rossini vigoperája. — BRÜSSEL: 20.15 Zenekari hangverseny. 21-05 Zenei szerzői-est. — LONDON: Cecil Duón zon­goraestje. 2400 Éjféli tánczene.. — BERLIN: 16.30 és 20.00 Hangverseny. — STUTTGART: 16.15 Indulók és keringőle 21.00 Artisták. — LEIPZIG: 20.00 Díszhangverseny. 22.30 Tánczene. — BRES­LAU: 21.15 Cári Brauner dalestje. —- MÜNCHE2v: 21.05 Hangverseny. ~ HAMBURG: 20.00 Szimfo­nikus est: Mozart. 23.20 Hangversenyzene. — LANGENBERG: 20 30 Hangverseny. 22.30 Erfí zene. KÖNIGSBERG: 21.90 Feinberg moszkvai tanár zongoraestje. 22.15 Tánczene. — FRANK­FURT: 19.30 Hangverseny. 21.00 Gramofon­operaelőadás: ..A bohémek." — RÓMA: 13.00 Rádió trió. 20.45 Operettelőadás. — NÁPOLY: 17.00 Dóra Nardi hangversenye. 21.02 „Jone" operae’őadás. — MILÁNÓ: 11.15 Gramofonzene. 12.30 Hangverseny. 16.3? Jazzband. — ZÁGRÁB: 17.15. 20.15 és 22.00 Hangversenyek. — KATTO WITZ és KRAKÓ: 16.00 Gramofon. 17.55 és 20.15 Filharmonikus hangverseny Varsóból. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom