Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-03 / 29. (1952.) szám

Í9SI február 8, vasárnap. 'PM<IAI-7V\a<Í^AR.HIRL M> A Rodobrana egyik vezetője a iffidaferaiáríl, lukiról s Juriga és Tömének szerepéről — Niért végétéi a Rodobrana? — Toka és a radikális szlovák llluség Pozsony, február 2. (Pozsonyi saeinbesatősé- güakitöL) A Tulka-ügigyal (kaposolialbaín sokait haJlottunik a „rodobpáriáról", a szlovák fekete- inges if jakiróL, alkiükmeik e/lmötoe, ílilelve mag­sáé rveettj-e vokt Tuka Béla dr. A magyar kö­zönség jérésze nincs tisztában azzal, mi is tu- üajdanképpen a Rodobnama, mi a colija és mi­lyen összefüggés van rTuka bűn pőre és a Ro- dobrana saetrvez-ete között? Ezért pozsonyi szerkesatiönk a Rodoibrana- ezerveaet együk vezetőjéhez, Farkas Jánoshoz fordult föl'viííiágosi’tásérít — Annáik idején — mondotta Farkas János —, amiikor Gajda voillt tiábonnok itt járt Szlo- vensakón, én képviiseiliiiean TurócsBeaiitanártcxn- ban az ott tartott tárná csíkozásokon a Rodobra- nát, amelyet a kormány Dérer dr«. imteirpeillá- ciójára adott feileiLetében szabad s&orvezetnek nyilvánít ott. Mártonban a Rodobrana vezetői kijelentették, hogy hajlandók a fasisztákkal együtt dolgozni, ha Szlovenszkó megszervezését nekünk en­gedik át. Ebbe azonban nem akartak teljesen befle- egvezni, mire Gajdáélkkail meg is szűnt a kap­csolatunk. — Tulajdonképpen minő célzattal ailaikuiiít a Ro'töbnaina? — kérdeztük. — Rodobrana magyarul „tájvédelmeit" je­lenít A szlovák néppártnak agilis rendezőikre volt szüksége, miután a nép gyűléseinket hol a kommunisták,, hol a szociáldemokraták, hol a szesszel töltött aamlások megzavarták és nem egyszer vérbe fulladt egy-egy népgyülés. Ezeket tehát meg keltett akadályoznunk. E célból ailiaikilottuk a Rodobranát a fiatal szlo­vák nemzedékből. Miikor a szervezés ikerrel haladt előre, amolyan nemzeti mozgailomféilé- vé vált, amelybe a néppárt kereteibe nem tartozó evangéli­kus ifjúság is szívesen bekapcsolódott A cél kettős volt: a szlovák ifjúságban a nem­zeti öntudat és összetartás fejlesztése, más­részt a kommunista mozgalom letörése. — Mikor a néppárt látta, hogy a Rodobrana radikalizmusával esetleg magának és a pánt­nak is árthat, Tuka Béla dr.-t bízta meg, hogy vegye át a vezetést a Rodobranában. Ez Tuka dr.-nak sikerült is, mert a szlovák ifjúság benne radikális és gerinces vezetőt látott. Később Tulka dr. azon a címen, hogy a Rodobrana tagjai a hatósági vexatur'ától mén íesetk lesznek, azt ajánlotta a Rodobrana vég rehajtó bizottságának, hogy mondja ki, hogy a Rodobrana nem önálló mozgalom, hanem a néppárt egyik szervezete. Ez meg is történt és igy kerültek a Rodobrana élére a szlovák néppárt képviselői és szenátorai, mint gene­rálisok és már ilyen minőségben dolgozott a Rodo­brana az 1925-ös kép viselő választások idején. Tagjai főként a kommunista fészkeikbe kap­tak kiküldetést. — A választások után, amikor a Rodobrana végrehajtóbizoiütsága, amely már megszűnt direkhiváfcait adná és a szó szoros értelmében csak a néppárt végrehajtó közege lett, észrevettük, hogy mi azoknak az uraknak a szekerét toljuk, akik közül többel nem vol­tunk megelégedve, sőt tovább megyek: amikor a Rodobrana hivatalos lapjának a néppártnak a kormánnyal való tárgyalásai­hoz kellett alkalmazkodnia, a Rodobrana fia­tal yezetői a vidék legnagyobb meglepeté­sére felhagytak az organizációval. Azóta a Rodobrana tulajdonképpen csak vegetál. — Miilyen szerep jutott Tukának a nép­pártban ? — Ap rewat után a szlovákok nagyrésze a szlovák néppárt radikális programjától vár­ta a bonyolult politikai helyzet javulását. Tuka volt a néppárt radikális irányzatának a vezetője, de egyúttal mérséklője is. Az ő higgadt, nyugodt mérséklete sok meggon­dolatlan lépéstől tartotta vissza a túlzókat. Hogy a Rodobrana túlzásokra nem ragadtatta magát, azt csak Tulkának lehet tulajdonítani, aki amellyel ennek a két urnák a működését kí­sértük, legjobban bizonyította az, hogy ők voltak azok, akik a néppártot nagyon labilis ígéretek alapján és a tartományi rendszer árán a kormány­ba belevitték. De amikor a miniszteri bársonyé ékeket a néppárt nem nekik juttatta, akkor átcsaptak lapjukkal a legélesebb oppozicióba és Juriga megírta híres cikkét: „Hejtmani kuj-u nám okony" (A nácselnifcek kovácsolják' bilincse­in e-t). Jellemző egyébként, hogy annak ide­jén őket bízta meg a néppárt e törvényja­vaslat álstilizálásával és ellenőrzésével. Hogy Tornának és Juriga pártjukban nem örvend valami nagy népszerűségnek, ennek bizonyí­téka, hogy már a tartom árt ygyöilési választá­soknál sem vettek részt az agitációs munká­ban. Egyszóval „hidegre" vannak téve ... Juriga edvtelenségét legjobban jellemzi a földreformról tett legújabb kijelentése. Az­előtt a népgyüiléseken a földreform ellen ágált, legutóbb pedig Nagyszombatiban egy népgyütlésen azt moudta, hogy „csak a buta nem kapott maradékbirtokot". Egyébként nincs kizárva, hogy a párt végrehajtó bizott­sága megindítja ellenük a pártfegyelmi el­járást. Juriga és Tománek a legklasszikusabban reprezentálják azt a szlovák generációt, amely provrat előtti múltja alapján a leghi- vatoítabb lett volna egységesen tovább harcolni a szlovák nemzet jogaiért, de saj­nos a prevrat utáni ténykedésük csupán abban nyilvánult, hogy pártokra osszák a szlovákságot és múltjukból tőkét kovácsol­janak. Ennek a generációnak köszönheti a szlovák nemzet, hogy még nem foglalhatta el az állam életében azt a pozíciót, amely őt megilleti. R. J. Éles harc Jurigáék ellen a néppárt kebelében A néppárt vidéki szervezeteinek* állásfoglalása mindig mérsékelte a fiaitalokat azzal, hogy eljön az idő, amikor az evolúció meghozza a Rodobrana nemzeti ideáljainak teljesülé­sét. — Juriga és Tománek szerepéről mi a vé­leménye a Rodobranában? — Juriga és Tománek szerepe a Tulka- ügyben — sajnos — elég elszomorító. Hiszen ők ketten voltak azok, akik azelőtt a leges eb­ei le nesebb beszédeket mondották, akiknek demagógiája még a legradikálisabb párblii- veken is túllicitáltak, ők voltak azok, akik a legesunyább gúnynevekkel illették a Szloven- szkóra jött cseh hivatalnokokat, ők voltak, akik a párt híveit a leglehetetleuebb Ígére­tekkel hitegették, ők szintén a Rodobrana .•generálisai" közé tartoztak, mint honatyák. Hogy mennyire helyes volt a bizalmatlanság, Prága, február 2. A szlovák néppártiban a harc a Juriga-Tománek csoport és a párt vezetősége között nyíltabb jelleget ölt s már a néppárt szervezeteire is átcsapott. A Slovák a párt szenei kerületének január Si­ón tartott üléséről számol be, melyen kétszáz kiküldött vett részt. Az ülésen Závodsky Jó­zsef plébános Juriga ékről többek között ezeket mondta: „Az újságokban olvassuk és fáj nekünk, hogy Tukát a legnagyobb ellenség,'fiat ma­gyar ónina'k, sőt magyarnak akarják előttünk feltüntetni. De mi ismerjük Tukáí. Tudjuk, hogy ha a prevrát előtt nem is volt exponált szlovák, de ellenünk sohasem lépett fék Val­lási és jótékonysági egyesületekben műkö­dött, de sohasem hazaf ias testűié bekben. Há­nyán voltak a mai csehszlovákok között ma- gyarosiitók, akikkel még csak a legvadabb magyarokat sem lehetett összehasonlítani. S ezek a régi renegátak piszkolnak bennün­ket, magyarónoknak neveznek el. Vétkezik az, aki Tukát magyarnak jelenti ki. Azonban a szlovák nép és az autonómizmus ellensé­gein nem. csodálkozunk, ezek Tukán át a mi mozgalmi unkáit és a szlovák néppártot akar­ják tönkretenni. Elítéljük a SÍ öve tuskó Lu- dové Noviny pártbonté írásait. Kérjük, hogy a párt vezetői a lehető legrövidebb időn be­lül csinál járnak rendet a pártiban. Aminek tör ténnie keli, történjen miméi előbb és békes­ség lesz." A kerülőt ezután több hozzászó­lás után határozatot fogadott el, amely töb­bek között ezt mondja: Azonosítjuk mag un­ka Hl inka vezérrel, minden ténykedésében s szilái dán mögötte állunk a Tuka-ügyben is. A legélesebben elitéijük a Sílov. Lúd. Noviny tulajdonosainak ténykedéseit és írásait. A Slovák jelentése szerint Boámban is ke­rületi pártnap volt, amelyben egyhangúlag a legélesebben elitélték a pártbontókat. A ke­rület tiltakozik Juriga lapjának írás modor a ellen és Jurigáék viselkedését ellenségé­nek tekinti, követeli, hogy az ügyet a párt végrehajtóbizottsága vegye vizsgálat alá. Ha valaki a pártfegyelemnek nem veti alá ma­gát — mondja a határozat — úgy azt ki keli zárni a pártból. Maga a Slovák polemizál Juriga lapjának egyik újabb dilikével, amelyben Jurigáék szemére vetik a Slovák szerkesztőségének, hogy durván megtámadták Jurigát és Tomá- neket. A Slovák cikkírója válaszában azt Ír­ja, hogy a lap most a Tuka-ügyben éppen úgy viselkedik, mint viselkedett fciz évvel az­előtt az ugyancsak bebörtönzött Tománek Flórián esetében. Erről azonban Tománek úgy látszik már megfeledkezett. Le keli szö­geznünk — írja a Slovák —, hogy Tománőket a Slov. Lúd. Noviny szerkesztőjét 1919 nya­rán Srobár Vavro miniszter parancsára az il­lával börtönbe vetették. Az újságok akkori­ban ugyanezt tették Torna nekikel, amit ma Tukávail. Óriási vádakat emeltek ellene. A Slovák nem sokat gondolkodott, vájjon mi le- máneket. mán eke. Maga Tőimének 1919 szeptember 13-án az ililiaviai börtönből ezeket irta a Slovák ré­szére: „Korai árny zó urak, legalább abban az időiben, amiig én bor tödbe® vágyóik és nem védekezhetem, harcoljatok elleniem becsűje les fegyvereikkel." A Tuka-ügyben is csak erről van szó — Írja a Slovák. — Tömének képviselő bizonyára olvassa a la­pokat és tudja, hogy milyen becstelen fegy­verekkel támadják Tulkát, aki a börtönben ül és védekezni nem tud. Ki terjeszti a Tuka-ellenes rőpiratot? A szlovák néppárt híva latos lapja végül miég az alábbiakat is jelenti: — A következő értesd lést kaptuk: Nagy­szombati titka raimlkinak és a vitték vezető tényezőinek (papoknak, tanítóknak és jegy­zőknek) a nagyszereid i Luttová Banka pénz- támoka megkiiIldié Henrink Józp-ef „Tulka" című közismert rapiratiát. Megjegyezzük, hogy a nagy-szer etti In dóvá Bianka Tománek és Juriga képviselő kezében vám. Ezért megkérd>ezzük tőliük, vájjon jól meg- gorid ol'fák-et, milyen köve Ik^Timényei lehet­nek a bankra nézve, ha a Nagyszered kör­nyékén élő nép megtudja, milyen politikai ellenfele támadt egy olyan fontos személy­ben, mint amilyen a bánik pénztárosa. Jurigát kihallgatták a Tuka-ügyben Pozsony, február 2. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) A Tuka-ügyben a tábla ma meghozta döntését. Eszerint a táb­la elutasitotta Tuka védőjének a házi őrizet- bevételére vonatkozó indítványát. Az ügy tár­gyalása zárt ülésben történt és a védőt csak Írásban fogják ma, vagy hétfőn értesíteni a döntésről. Beavatott forrás szerint Fajnor Vladimír dr., a pozsonyi ítélőtábla elnökét tegnapelőtt a Tuka-ügyben Prágába rendel­ték. Más verzió szerint Fajnor dr. nem a Tuka-ügyben járt Prágában, hanem azért, meri a brumm legfelsőbb törvényszék elnö­kévé őt szemelték ki. Ma egyébként a kihallgatások szünetel­tek, miután az ügy iratai még a táblán van­nak. Juriga Nándor képviselőt még tegnap hallgatta ki a vizsgálóbíró. Siessen- előfizetni a Képes MéSre Trektorfulafdoiiosok figyelmébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfijrás, csapágyont és, • szelepcsiszolás, jpjdpN szelepfészekmarás, Ijjjjar fötengelycsiszolás, stb. stb. és minden egyéb javítási munkát a Íegszaksísö^ilfolíeai, legolcsébban és garancia mellett vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa me ' traktorját szakképzett szerelőnkkel. Meghalt az osgyáni pap Kemény Lajos osgyáni evangélikus lelkész, a gömöri magyarok köztiszte­letnek örvendő költő papja 73 éves korában, lelkészi működésének ötve­nedik évében január 30-án Osgyáubam elhunyt. A megboldogult lelkipásztor­ban az egyházmegye főjegyzőjét, aa egyházkerület pedig jegyzőjét vesztet­te el. Temetése a részvét impozáns megnyilvánulása mellett szombaton ment végbe az osgyáni evangélikus templomból. Az osgyáni hóbefutta temetőben talán ebben az órában lapátolják az uj sirt: a néma, nagy gyülekezetbe megérkezett az öreg pap is, aki idestova félszáz esztendő alatt három generá­cióját kisérgette idáig a falunépének. Sirbahajló, agg ember ment el és én mégis valami zavart döbbenetét érzek. Mert olyan va­laki ment el, aki alázatos szerénységgel rejte­gette a maga nagy erényeit és értékeit s csak elszállőban vakít szemünkbe a láng. amely aa osgyáni parolija öreg falai között lobbant el. Valójában talán nem is ösmertük. hogy tud­tuk volna hát — a harcos érvényesülés motor­jainak türelmetlen és kíméletlen mai zúgásá­ban — fölmérni az értékeit ennek a félrevonult, vidéld papnak, aki szelídségében és alázatossá­gában is zárkózott, előkelő lélek volt. Magyar sors az is, hogy igazi nagy értékein­ket csak halálukban tudiuk felfedezni. Pap volt, a protestantizmusnak ma már alig látható, ősi erejével. Acél és arany. Apostolok szelídsége, a gályák szenvedőinek elszántsága tűzött egyszerre a szeméből. És az evangélium hite mellett testvéri összefonódásban a másik hit: a magyarság történelmi rendeltetésében. Ea a papi szív magyar ritmusban dobogott. Nagy szív. Költő szive és a szenvedés fölé hajló orvos szive. Talán nem is volt vé!etlen. hogy az elő­szobájában mindig lehetett rávárakozó fáiószcinii betegeket találni. Messzehires csodadoktor volt. Fgyszcr tanulmányoznia kellett a szembetegsé­geket 8 ragyogó talentumával úgy megtanulta, hogy valóságos tudós specialistájává lett ennek a tudománynak. És mi másra lett volna neki a talentum, mint hogy elosztogassa ... Méltóképpen mondja a gyászjelentés két sora: „... mindig jóságos, szenvedéseiben alázatosan hivő és minden drága vágyakozásához hűségesen bátor magyar lelkipásztor volt, akinek emléke és példája is magvetés marad". Az osgyáni várkastély alatt álló papiakban megfagyott a harmónia, amit ez a csodálatos ember árasztott magából. A szeretetnek valami különös Puiduma érintette meg itt a szivet, simogató derű, tiszta érzések muzsikája... A kiskert rózsái is mintha üdébbek lettek volna s az elmaradhatatlan kiskutyák szeme fényesebb és a cica is megelégedeítebb. Mindig a szivében fogja őrizni az emlékét, aki járt valaha az os­gyáni pap otthonában. Az utolsó tiz esztendőben háromszor volt vele találkozásom. Először a pongyeloki templomban, az édesanyám temetésén. A főesperes beszélt a szószékről, maid az ottani pap az oltár mellől, mindaketten szlovákul, mert a környék szlovák népe töltötte meg a templomot. Úgy éreztem, lelki kötelességet teljesítek, amikor megkértem az osgyáni papot, hogv mondjon ő legalább né­hány magyar szót. Rámnézett a meleg, szelíd szemével s azt mondotta: — Én majd a magam templomában fogok imádkozni érte vasárnap délután. Elmentem vasárnap Osgyánba. Enyhe verőfény tűzött a szikár, törékeny ősz papi alakra, amint halkan, meghajtott fejjel és befelé fordult lé­lekkel mondotta a szószéken az imádságot. Ne­vet nem mondott és én mégis egész lelkemben remegtem, olyan tökéletes rajzát adta az eltávo­zott asszonynak. Költő imádkozott. E nyáron láttam utoljára. A Szuhavölgybe mentem, régi emlékeim közé, de az osgyáni páriák előtt megállítottam az autót. Néhány me­leg. szívből jött szót válthattunk csak. Rekla­málta, hogy miért nem mentem el a Prágai Magyar Hirlap rimaszombati estjére. Mert ő, az aggastyán ott volt. De öröme volt benne, hogy az elküldött köszöntésemben fölemlegettem az ő kedves osgyáni hegyeit Azután búcsúztunk. Az asszonyomnak gyön­géd kézzel rózsát szakasztott és bizó mosollyal intett búcsút. Most fáj, hogy nem csókoltam meg a kezét. Dzurányi László. i

Next

/
Oldalképek
Tartalom