Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-03 / 29. (1952.) szám
Í9SI február 8, vasárnap. 'PM<IAI-7V\a<Í^AR.HIRL M> A Rodobrana egyik vezetője a iffidaferaiáríl, lukiról s Juriga és Tömének szerepéről — Niért végétéi a Rodobrana? — Toka és a radikális szlovák llluség Pozsony, február 2. (Pozsonyi saeinbesatősé- güakitöL) A Tulka-ügigyal (kaposolialbaín sokait haJlottunik a „rodobpáriáról", a szlovák fekete- inges if jakiróL, alkiükmeik e/lmötoe, ílilelve magsáé rveettj-e vokt Tuka Béla dr. A magyar közönség jérésze nincs tisztában azzal, mi is tu- üajdanképpen a Rodobnama, mi a colija és milyen összefüggés van rTuka bűn pőre és a Ro- dobrana saetrvez-ete között? Ezért pozsonyi szerkesatiönk a Rodoibrana- ezerveaet együk vezetőjéhez, Farkas Jánoshoz fordult föl'viííiágosi’tásérít — Annáik idején — mondotta Farkas János —, amiikor Gajda voillt tiábonnok itt járt Szlo- vensakón, én képviiseiliiiean TurócsBeaiitanártcxn- ban az ott tartott tárná csíkozásokon a Rodobra- nát, amelyet a kormány Dérer dr«. imteirpeillá- ciójára adott feileiLetében szabad s&orvezetnek nyilvánít ott. Mártonban a Rodobrana vezetői kijelentették, hogy hajlandók a fasisztákkal együtt dolgozni, ha Szlovenszkó megszervezését nekünk engedik át. Ebbe azonban nem akartak teljesen befle- egvezni, mire Gajdáélkkail meg is szűnt a kapcsolatunk. — Tulajdonképpen minő célzattal ailaikuiiít a Ro'töbnaina? — kérdeztük. — Rodobrana magyarul „tájvédelmeit" jelenít A szlovák néppártnak agilis rendezőikre volt szüksége, miután a nép gyűléseinket hol a kommunisták,, hol a szociáldemokraták, hol a szesszel töltött aamlások megzavarták és nem egyszer vérbe fulladt egy-egy népgyülés. Ezeket tehát meg keltett akadályoznunk. E célból ailiaikilottuk a Rodobranát a fiatal szlovák nemzedékből. Miikor a szervezés ikerrel haladt előre, amolyan nemzeti mozgailomféilé- vé vált, amelybe a néppárt kereteibe nem tartozó evangélikus ifjúság is szívesen bekapcsolódott A cél kettős volt: a szlovák ifjúságban a nemzeti öntudat és összetartás fejlesztése, másrészt a kommunista mozgalom letörése. — Mikor a néppárt látta, hogy a Rodobrana radikalizmusával esetleg magának és a pántnak is árthat, Tuka Béla dr.-t bízta meg, hogy vegye át a vezetést a Rodobranában. Ez Tuka dr.-nak sikerült is, mert a szlovák ifjúság benne radikális és gerinces vezetőt látott. Később Tulka dr. azon a címen, hogy a Rodobrana tagjai a hatósági vexatur'ától mén íesetk lesznek, azt ajánlotta a Rodobrana vég rehajtó bizottságának, hogy mondja ki, hogy a Rodobrana nem önálló mozgalom, hanem a néppárt egyik szervezete. Ez meg is történt és igy kerültek a Rodobrana élére a szlovák néppárt képviselői és szenátorai, mint generálisok és már ilyen minőségben dolgozott a Rodobrana az 1925-ös kép viselő választások idején. Tagjai főként a kommunista fészkeikbe kaptak kiküldetést. — A választások után, amikor a Rodobrana végrehajtóbizoiütsága, amely már megszűnt direkhiváfcait adná és a szó szoros értelmében csak a néppárt végrehajtó közege lett, észrevettük, hogy mi azoknak az uraknak a szekerét toljuk, akik közül többel nem voltunk megelégedve, sőt tovább megyek: amikor a Rodobrana hivatalos lapjának a néppártnak a kormánnyal való tárgyalásaihoz kellett alkalmazkodnia, a Rodobrana fiatal yezetői a vidék legnagyobb meglepetésére felhagytak az organizációval. Azóta a Rodobrana tulajdonképpen csak vegetál. — Miilyen szerep jutott Tukának a néppártban ? — Ap rewat után a szlovákok nagyrésze a szlovák néppárt radikális programjától várta a bonyolult politikai helyzet javulását. Tuka volt a néppárt radikális irányzatának a vezetője, de egyúttal mérséklője is. Az ő higgadt, nyugodt mérséklete sok meggondolatlan lépéstől tartotta vissza a túlzókat. Hogy a Rodobrana túlzásokra nem ragadtatta magát, azt csak Tulkának lehet tulajdonítani, aki amellyel ennek a két urnák a működését kísértük, legjobban bizonyította az, hogy ők voltak azok, akik a néppártot nagyon labilis ígéretek alapján és a tartományi rendszer árán a kormányba belevitték. De amikor a miniszteri bársonyé ékeket a néppárt nem nekik juttatta, akkor átcsaptak lapjukkal a legélesebb oppozicióba és Juriga megírta híres cikkét: „Hejtmani kuj-u nám okony" (A nácselnifcek kovácsolják' bilincsein e-t). Jellemző egyébként, hogy annak idején őket bízta meg a néppárt e törvényjavaslat álstilizálásával és ellenőrzésével. Hogy Tornának és Juriga pártjukban nem örvend valami nagy népszerűségnek, ennek bizonyítéka, hogy már a tartom árt ygyöilési választásoknál sem vettek részt az agitációs munkában. Egyszóval „hidegre" vannak téve ... Juriga edvtelenségét legjobban jellemzi a földreformról tett legújabb kijelentése. Azelőtt a népgyüiléseken a földreform ellen ágált, legutóbb pedig Nagyszombatiban egy népgyütlésen azt moudta, hogy „csak a buta nem kapott maradékbirtokot". Egyébként nincs kizárva, hogy a párt végrehajtó bizottsága megindítja ellenük a pártfegyelmi eljárást. Juriga és Tománek a legklasszikusabban reprezentálják azt a szlovák generációt, amely provrat előtti múltja alapján a leghi- vatoítabb lett volna egységesen tovább harcolni a szlovák nemzet jogaiért, de sajnos a prevrat utáni ténykedésük csupán abban nyilvánult, hogy pártokra osszák a szlovákságot és múltjukból tőkét kovácsoljanak. Ennek a generációnak köszönheti a szlovák nemzet, hogy még nem foglalhatta el az állam életében azt a pozíciót, amely őt megilleti. R. J. Éles harc Jurigáék ellen a néppárt kebelében A néppárt vidéki szervezeteinek* állásfoglalása mindig mérsékelte a fiaitalokat azzal, hogy eljön az idő, amikor az evolúció meghozza a Rodobrana nemzeti ideáljainak teljesülését. — Juriga és Tománek szerepéről mi a véleménye a Rodobranában? — Juriga és Tománek szerepe a Tulka- ügyben — sajnos — elég elszomorító. Hiszen ők ketten voltak azok, akik azelőtt a leges ebei le nesebb beszédeket mondották, akiknek demagógiája még a legradikálisabb párblii- veken is túllicitáltak, ők voltak azok, akik a legesunyább gúnynevekkel illették a Szloven- szkóra jött cseh hivatalnokokat, ők voltak, akik a párt híveit a leglehetetleuebb Ígéretekkel hitegették, ők szintén a Rodobrana .•generálisai" közé tartoztak, mint honatyák. Hogy mennyire helyes volt a bizalmatlanság, Prága, február 2. A szlovák néppártiban a harc a Juriga-Tománek csoport és a párt vezetősége között nyíltabb jelleget ölt s már a néppárt szervezeteire is átcsapott. A Slovák a párt szenei kerületének január Sión tartott üléséről számol be, melyen kétszáz kiküldött vett részt. Az ülésen Závodsky József plébános Juriga ékről többek között ezeket mondta: „Az újságokban olvassuk és fáj nekünk, hogy Tukát a legnagyobb ellenség,'fiat magyar ónina'k, sőt magyarnak akarják előttünk feltüntetni. De mi ismerjük Tukáí. Tudjuk, hogy ha a prevrát előtt nem is volt exponált szlovák, de ellenünk sohasem lépett fék Vallási és jótékonysági egyesületekben működött, de sohasem hazaf ias testűié bekben. Hányán voltak a mai csehszlovákok között ma- gyarosiitók, akikkel még csak a legvadabb magyarokat sem lehetett összehasonlítani. S ezek a régi renegátak piszkolnak bennünket, magyarónoknak neveznek el. Vétkezik az, aki Tukát magyarnak jelenti ki. Azonban a szlovák nép és az autonómizmus ellenségein nem. csodálkozunk, ezek Tukán át a mi mozgalmi unkáit és a szlovák néppártot akarják tönkretenni. Elítéljük a SÍ öve tuskó Lu- dové Noviny pártbonté írásait. Kérjük, hogy a párt vezetői a lehető legrövidebb időn belül csinál járnak rendet a pártiban. Aminek tör ténnie keli, történjen miméi előbb és békesség lesz." A kerülőt ezután több hozzászólás után határozatot fogadott el, amely többek között ezt mondja: Azonosítjuk mag unka Hl inka vezérrel, minden ténykedésében s szilái dán mögötte állunk a Tuka-ügyben is. A legélesebben elitéijük a Sílov. Lúd. Noviny tulajdonosainak ténykedéseit és írásait. A Slovák jelentése szerint Boámban is kerületi pártnap volt, amelyben egyhangúlag a legélesebben elitélték a pártbontókat. A kerület tiltakozik Juriga lapjának írás modor a ellen és Jurigáék viselkedését ellenségének tekinti, követeli, hogy az ügyet a párt végrehajtóbizottsága vegye vizsgálat alá. Ha valaki a pártfegyelemnek nem veti alá magát — mondja a határozat — úgy azt ki keli zárni a pártból. Maga a Slovák polemizál Juriga lapjának egyik újabb dilikével, amelyben Jurigáék szemére vetik a Slovák szerkesztőségének, hogy durván megtámadták Jurigát és Tomá- neket. A Slovák cikkírója válaszában azt Írja, hogy a lap most a Tuka-ügyben éppen úgy viselkedik, mint viselkedett fciz évvel azelőtt az ugyancsak bebörtönzött Tománek Flórián esetében. Erről azonban Tománek úgy látszik már megfeledkezett. Le keli szögeznünk — írja a Slovák —, hogy Tománőket a Slov. Lúd. Noviny szerkesztőjét 1919 nyarán Srobár Vavro miniszter parancsára az illával börtönbe vetették. Az újságok akkoriban ugyanezt tették Torna nekikel, amit ma Tukávail. Óriási vádakat emeltek ellene. A Slovák nem sokat gondolkodott, vájjon mi le- máneket. mán eke. Maga Tőimének 1919 szeptember 13-án az ililiaviai börtönből ezeket irta a Slovák részére: „Korai árny zó urak, legalább abban az időiben, amiig én bor tödbe® vágyóik és nem védekezhetem, harcoljatok elleniem becsűje les fegyvereikkel." A Tuka-ügyben is csak erről van szó — Írja a Slovák. — Tömének képviselő bizonyára olvassa a lapokat és tudja, hogy milyen becstelen fegyverekkel támadják Tulkát, aki a börtönben ül és védekezni nem tud. Ki terjeszti a Tuka-ellenes rőpiratot? A szlovák néppárt híva latos lapja végül miég az alábbiakat is jelenti: — A következő értesd lést kaptuk: Nagyszombati titka raimlkinak és a vitték vezető tényezőinek (papoknak, tanítóknak és jegyzőknek) a nagyszereid i Luttová Banka pénz- támoka megkiiIldié Henrink Józp-ef „Tulka" című közismert rapiratiát. Megjegyezzük, hogy a nagy-szer etti In dóvá Bianka Tománek és Juriga képviselő kezében vám. Ezért megkérd>ezzük tőliük, vájjon jól meg- gorid ol'fák-et, milyen köve Ik^Timényei lehetnek a bankra nézve, ha a Nagyszered környékén élő nép megtudja, milyen politikai ellenfele támadt egy olyan fontos személyben, mint amilyen a bánik pénztárosa. Jurigát kihallgatták a Tuka-ügyben Pozsony, február 2. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Tuka-ügyben a tábla ma meghozta döntését. Eszerint a tábla elutasitotta Tuka védőjének a házi őrizet- bevételére vonatkozó indítványát. Az ügy tárgyalása zárt ülésben történt és a védőt csak Írásban fogják ma, vagy hétfőn értesíteni a döntésről. Beavatott forrás szerint Fajnor Vladimír dr., a pozsonyi ítélőtábla elnökét tegnapelőtt a Tuka-ügyben Prágába rendelték. Más verzió szerint Fajnor dr. nem a Tuka-ügyben járt Prágában, hanem azért, meri a brumm legfelsőbb törvényszék elnökévé őt szemelték ki. Ma egyébként a kihallgatások szüneteltek, miután az ügy iratai még a táblán vannak. Juriga Nándor képviselőt még tegnap hallgatta ki a vizsgálóbíró. Siessen- előfizetni a Képes MéSre Trektorfulafdoiiosok figyelmébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális FORD szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfijrás, csapágyont és, • szelepcsiszolás, jpjdpN szelepfészekmarás, Ijjjjar fötengelycsiszolás, stb. stb. és minden egyéb javítási munkát a Íegszaksísö^ilfolíeai, legolcsébban és garancia mellett vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa me ' traktorját szakképzett szerelőnkkel. Meghalt az osgyáni pap Kemény Lajos osgyáni evangélikus lelkész, a gömöri magyarok köztiszteletnek örvendő költő papja 73 éves korában, lelkészi működésének ötvenedik évében január 30-án Osgyáubam elhunyt. A megboldogult lelkipásztorban az egyházmegye főjegyzőjét, aa egyházkerület pedig jegyzőjét vesztette el. Temetése a részvét impozáns megnyilvánulása mellett szombaton ment végbe az osgyáni evangélikus templomból. Az osgyáni hóbefutta temetőben talán ebben az órában lapátolják az uj sirt: a néma, nagy gyülekezetbe megérkezett az öreg pap is, aki idestova félszáz esztendő alatt három generációját kisérgette idáig a falunépének. Sirbahajló, agg ember ment el és én mégis valami zavart döbbenetét érzek. Mert olyan valaki ment el, aki alázatos szerénységgel rejtegette a maga nagy erényeit és értékeit s csak elszállőban vakít szemünkbe a láng. amely aa osgyáni parolija öreg falai között lobbant el. Valójában talán nem is ösmertük. hogy tudtuk volna hát — a harcos érvényesülés motorjainak türelmetlen és kíméletlen mai zúgásában — fölmérni az értékeit ennek a félrevonult, vidéld papnak, aki szelídségében és alázatosságában is zárkózott, előkelő lélek volt. Magyar sors az is, hogy igazi nagy értékeinket csak halálukban tudiuk felfedezni. Pap volt, a protestantizmusnak ma már alig látható, ősi erejével. Acél és arany. Apostolok szelídsége, a gályák szenvedőinek elszántsága tűzött egyszerre a szeméből. És az evangélium hite mellett testvéri összefonódásban a másik hit: a magyarság történelmi rendeltetésében. Ea a papi szív magyar ritmusban dobogott. Nagy szív. Költő szive és a szenvedés fölé hajló orvos szive. Talán nem is volt vé!etlen. hogy az előszobájában mindig lehetett rávárakozó fáiószcinii betegeket találni. Messzehires csodadoktor volt. Fgyszcr tanulmányoznia kellett a szembetegségeket 8 ragyogó talentumával úgy megtanulta, hogy valóságos tudós specialistájává lett ennek a tudománynak. És mi másra lett volna neki a talentum, mint hogy elosztogassa ... Méltóképpen mondja a gyászjelentés két sora: „... mindig jóságos, szenvedéseiben alázatosan hivő és minden drága vágyakozásához hűségesen bátor magyar lelkipásztor volt, akinek emléke és példája is magvetés marad". Az osgyáni várkastély alatt álló papiakban megfagyott a harmónia, amit ez a csodálatos ember árasztott magából. A szeretetnek valami különös Puiduma érintette meg itt a szivet, simogató derű, tiszta érzések muzsikája... A kiskert rózsái is mintha üdébbek lettek volna s az elmaradhatatlan kiskutyák szeme fényesebb és a cica is megelégedeítebb. Mindig a szivében fogja őrizni az emlékét, aki járt valaha az osgyáni pap otthonában. Az utolsó tiz esztendőben háromszor volt vele találkozásom. Először a pongyeloki templomban, az édesanyám temetésén. A főesperes beszélt a szószékről, maid az ottani pap az oltár mellől, mindaketten szlovákul, mert a környék szlovák népe töltötte meg a templomot. Úgy éreztem, lelki kötelességet teljesítek, amikor megkértem az osgyáni papot, hogv mondjon ő legalább néhány magyar szót. Rámnézett a meleg, szelíd szemével s azt mondotta: — Én majd a magam templomában fogok imádkozni érte vasárnap délután. Elmentem vasárnap Osgyánba. Enyhe verőfény tűzött a szikár, törékeny ősz papi alakra, amint halkan, meghajtott fejjel és befelé fordult lélekkel mondotta a szószéken az imádságot. Nevet nem mondott és én mégis egész lelkemben remegtem, olyan tökéletes rajzát adta az eltávozott asszonynak. Költő imádkozott. E nyáron láttam utoljára. A Szuhavölgybe mentem, régi emlékeim közé, de az osgyáni páriák előtt megállítottam az autót. Néhány meleg. szívből jött szót válthattunk csak. Reklamálta, hogy miért nem mentem el a Prágai Magyar Hirlap rimaszombati estjére. Mert ő, az aggastyán ott volt. De öröme volt benne, hogy az elküldött köszöntésemben fölemlegettem az ő kedves osgyáni hegyeit Azután búcsúztunk. Az asszonyomnak gyöngéd kézzel rózsát szakasztott és bizó mosollyal intett búcsút. Most fáj, hogy nem csókoltam meg a kezét. Dzurányi László. i
