Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-27 / 49. (1972.) szám

^ Ma' számunk 15 oldal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévié 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ki A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő-. politikai napilapja Felelős szerkesztő. DZURÁNYJ LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice t2, ü. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 30311.— Sürgönyeim: Hírlap. Praha Trockss torul (fi.) Prága, február 26. A nagy francia forradalom óta szinte szál­lóigévé vált az a mondás, hogy a forradalom — a mithológiiai Kronos módjára — önmaga pusztítja el gyermekeit. Ez a tétel persze nem mindig állja meg a helyét, mert igaz ugyan, hogy Danton és Robespierre ugyanúgy a nyaktiló alatt vesztette el életét, mint XVI. Lajos és Mária Autó in ette, de ezzel szemben a história sok olyan forradalmárról is tud, mint például Cromwelltrőö. vagy Garibaldiról, akiknek diadalát életpályájuknak későbbi alakulása sem törte szét. Ki tudná már ma megmondani, hogy az orosz forradalom, amely tizenkét esztendő óta nyugtalanítja a mai társadalmi rendel, miként fog elbánni azokkal az egyéniségek­kel, akiket fölszLnre vetett és híressé, helye­sebben hírhedté tett? Lenin halálakor a szov­jet még ereje tetőpontján állott és a vörösök cárját úgy gyászolták meg, mintha az az ál­lamrendszer, amelyet ő teremtett meg, örök­éi etre volna elrendeltetve. De nemsokára Le­nin halála után kezdetét vette a bomlási fo­lyamat. Utódai nem tudtak megf érni egymás­sal és egyikük sem rendelkezett ekkora nagy tekintéllyel, hogy társai fölébe tudott volna kerülini. Csak az utolsó évben koronázta meg a siker Sztálinnak, a ravasz kaukázusi pa­rasztnak azt a törekvését, hogy legveszedel­mesebb ellenfeleit lefüfészeije és magát a bolsevisták teljhatalmú vezérének elismer­tesse. Csieserin külügyi népbiztosnak, aki valaha a cári diplomáciában szolgált és ta­gadhatatlan ügyességgel képviselte a szovjet politikáját a nemzetközi életben, távoznia kellett. Zinovjevet, a III. internacionálé előb­bi elnökét és Kamenevet, a gazdasági tanács legtekintélyesebb tagjait tér elhajlásra kény- szeritette. Buoharmt, a kommunisták legis­mertebb teoretikusát is hosszabb szabadság­ra küldte és elnémította a német származású Radeket is. Azután Trockijt, a vörös hadse­reg ügyes szervezőjét Turfcesatán legkeletibb tartományába száműzte, mert a bolsevista pártban ellenzékbe lépett ellene. Ugyancsak száműzte Rakovszkyjt, a szovjet párisi köve­tét is. Vorosilovot pedig, Trockij utódját a hadügyi néphi ztosságban, lezáratta, mert a pa- raszfüldözés ellen mert áliástfoglaká. Ha már nem érezte magát elég erősnek arra, hogy a kommunistáknak e hajdan az egekig magasz­talt vezéreit a vérpadra hurcol ja, legalább arról gondoskodott, hogy a hatalom ormáról letaszítsa őket és helyüket önmaga foglalja el. Lenin hajdani vezérkara tehát Oroszor­szágban elv1 esz tette a hatalmat és befolyást. A szovjet kormányzata és a III. internatio- oale vezetése egy zártkörű érdekszövetkezet kezébe csúszott, amelynek irányzata kifeje­zetten a jobb-módú praszbnétegek ellen fordul és igy maga ellen ingert! a mai orosz tár­sadalomnak azt a csoportját is, amely az uj rendszernek köszönheti vagyonosodását. A sze­mélyi ellentéteket újabb osztályellentétek ki­sérik és a kommunista rendszer összeomlása sohasem látszott annyira, közelinek, mint mostanában. Trockij kiutasítása minden valószínűség szerint siettetni fogja ezt a folyamatot. Sztá­lin még Turkesztánt sem tartotta elég biztos helynek Legnépszerűbb ós ezért legveszedel­mesebb ellenfele őrzésére. Ehhez még hoz­zájárul az a félelme is, hogy ha a tuberkuló­zisban szenvedő Trockij a száműzetésben talá. meghalni, a közvélemény vetélytársá- rak meggyilkolásával fogja öt gyanúsítani. Legjobbnak találta tehát Trockijt eltávolíta­ni Oroszországból és a száműzött most me­nedékhelyet keree. Törökországiban, ahová váratlan diplomáciai i feszültséget okozott a leleplezett francia-belga titkos katonai szerződés Elírási! vita Indult meg arról, waiioa apokrif-e a szerződés, sem — Koflandfet Fraetiaerszág és Belgium ugyanolyan sorsra akarja kárhoztatni, mint 1314-ben Németország Belgiumot — Meg­szakadnak a holland-belga tárgyalások? — Analógiák a Hogan-ügyhöz — Németország nyugodt — Franciaország presztízse ellen irányuló manővertől tart — Prága, február- 26. Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk az Utrecht Dagblad- ban leleplezett állítólagos francia-belga titkos katonai szerződésről, amelynek valódiságát a francia és a belga kormány természetesen azonnal megcáfolta. A cáfolat ellenére Euró- paszerte tartja magát az a vélemény, hogy a szerződés tényleg fönnáll, s ha az Utrecht Dagbladban megjelent szerződési szöveg nem is fedi szószerint a valóságot, annyi bizonyos, hogy a francia és a belga vezérkar 1927-ben és 1928-ban több összejövetelén részletes tak­tikai tervet dolgozott ki Németország és Hol­landia megtámadására. A franciák és a belgák aggressziv katonai szövetsége minden kétséget kizáróan léte­zik. A legtalálóbban egy angol lap ítéli meg a helyzetet. Szerinte az Utrecht Dagbladban megjelent szerződés apokrif, de a vezérkarok pőtmegegyezéséről szóló hir valódi, ami ma­gában véve elég, hogy a világot nyugtalanítsa és a locarnói szerződés általános érvényét il­luzórikussá tegye. Mindenki tudta, hogy ez a szerződés, vagy annak katonai pótszerződése létezik, s az európai sajtó jóformán csak az alkalomra várt az ügy kipattantására és a megbotránkozás bejelentésére. Az európai béke szempontjából valóban lesújtó jelentőségű az Utrecht Dagblad le­leplezése. A lehető legrosszabb pillanatban jött, akkor, amikor a Kellogg-paktum födél dieportálfáik, neun szívesen látják, meri hi­szem ez az ország jóbaráti viszonyt fairt fönn a moszkvai kormánnyal és ezért .más állaim vendégszeretetét kel igénybe vennie. Ért­hető azonban, hogy Európának a polgári társadalomi alapelveim felépült államai nem szívesem adják miéig a menedékjogot a hazá­jában ugyan kegyvesztetté vált, de mégis mindén izéién világfonradaimi elvektől át­hatott kommunista vezérnek. Mindem kor­mány elhárítja magától azt a kétes dicsősé­get, hogy határait Trockij előtt megnyissa és kézzeil-látofcal védekezik szocialista párt­jainak és a kommunisták Trodkij-faarát szár­nyának ama törekvése ellen, hegy belpoliti­kai harcaiban benne értékes szövetségest kapjanak. Csehszlovákiában is aktuálissá vált a me­nedékjog megadásának problémája. A kom­munista ellenzék, amely Sztálin ellen és Trockij mellett foglal állást, vetette fel azt az eszmét, hogy a s-zámüzöttet engedjék be Csehszlovákiába és tegyék lehetővé számá­ra, hogy a Tátrában vagy más magaslati gyógyhelyen kúrál tussá megrongált egész­ségét. A kommunista, párt. ellenzéki szár­nyának ezt a kívánságát a cseh és német szociáMeimckiraliák, valamint a cseh nemzeti szocialisták is magukévá tették, sőt úgy hír­lik, hogy a cseh agrárpártban is vau egy áramlat, amely a menedékjog megadását nem ellenzi, bár nem valami nagy lelkeee­alá körűk, amikor a szakértők összegyűl-j. tok Párisoan, hogy a jóvátétel kérdését végérvényesen rendezzék s amikor a nép- szövetség küszöbönálló tanácsülésén Euró­pa egyik legsúlyosabb kérdését, a kisebb­ségi problémát veszik végre bonckés alá. A német—francia viszony szempontjából az Utrecht Dagblad közlésének legalább akkora jelentősége van, mint néhány hó­nappal ezelőtt a francia—angol flottaszer- zöilés megkötésének idején ITogan ameri­kai újságíró párisi aktalopásának és a szer­ződési szöveg leközlésének volt. Miként akkor Amerika figyelt föl érzékenyen a francia—angol íiűitakomproiLaísszttmra, amely a két európai hatalom bármelyiké­nek megtámadtatása esetére a két flotta együttműködését helyezte kilátásba és mi­ként az angol—francia titkos tengeri meg­egyezésnek egyik következménye a tizenöt amerikai cirkáló építésének siettetése volt, amit csak egy-két hét előtt határozott el az j amerikai kongresszus, úgy a holland lap j leleplezésének szintén súlyos és veszedel­mes következményei lesznek, akár apokrif, akár valódi a diplomáciai dokumentum, mert a közlés néhány nyugateurópai állam egymáshoz való viszonyát máris elmérge- sitette. A legérdekesebb, hogy nem annyira Németország érzi magát találva, mint in­kább Hollandia. A titkos szerződésből ugyanis az tűnik ki, hogy ha Németország megtámadja Franciaországot és Belgiumot, vagy ha e két utóbbi állam bármely oknál fogva elhatározza Németország megtáma­dléssel látná Trockijt a csehszlovák köztár­saságiban. Ezrei szemben a cseh nemzeti de­mokrata, valamint a cseh néppárt a legéle­sebben tiltakozik az orosz kommunista ve­zér bebocsáttatása ellen és e felfogásukban a maguk oldalán találják a kommunista párt hivatalos vezetőségiét is, amely moszkvai parancsra dolgozik és a legutóbbi napokban tartott ülésén Trockij híveit teljesen háttér­ibe szorította s a pórtéléiben élvezett eddigi befolyásaikat úgyszólván egészen megszün­tette. A kormánynak tehát két ellentétes nézet között kell választania és helyzetét na­gyon megnehezíti az a körülmény, hogy a koalíció ebben a kérdésiben sem egységes. Minthogy azonban a belügyminisztériumiban az a hangulat uralkodik, hogy Trockijnak a 'menedékjogot nem kell megadni, minden valószinüség amellett szól, hogy azt nem i;s fogja megkapni és a szocialista páirtoknak, valamint az ellenzéki kommunistáknak az a törekvése, hogy a hivatalos kommunista pártot az ő tekintélyének felhasználásával letörjék, nem fog teljesedésbe menni. De bármilyen legyen is a csehszlovák (kormány döntése, annyi bizonyos, hogy Trookij száműzetése a kommunista mozga­lom szempontjából óriási veszélyt jelent. Veszélyt jelent pedig nemcsak azért, mert Oroszországban a szovjet ellen ingerli Troe- kij nagyszámú híveit és különösen a katoná­ikat, hanem azért ír, mert Enirópa egyéb or­dasai, az egyesült belga—francia haderő könyörtelenül betör Hollandiába és meg­kerülő mozdulattal Németországot a szó legszorosabb értelmében, nem várt módon hátbatámadja és akcióképességét igy meg­bénítja. Tagadhatatlan, hogy ez a metódus veszedelmesen hasonlít Németország 1911- iki eljárásához, amikor a német vezérkar pusztán taktikai és sztratégiai okokból, a semlcgességi egyezményeket figyelmen kí­vül hagyva, betört Belgiumba és a kis or­szág legázolásával nem várt helyen sebezte meg Franciaországot. Annakidején Német­országnak eljárása világszerte óriási felhá­borodást keltett, maga után vonta az angol hadüzenetet és egyáltalában egyike volt a leghathatósabb érveknek, , amellyel az an­tant Németországot az egész világon meg tudta gyülölíetni. A' 'franciá—belga' meg­egyezés most szóróLszóra ugyanilyen esz­közöket helyez kilátásba. Hollandia Né­metország szempontjából ugyanolyan sze­repet tölt be, mini Belgium töltött be Franciaország mellett nem is szólva arról, hogy a holland nép Németország felé való orientálódása, a háború és a belga—fran­cia viszony megzavarása és a flamandok- nak állítólag Hollandiából táplált autóim- mista mozgalmai óta egészen pozitív mére­teket öltött. Ilyen körülmények között a legtöbb európai lap véleménye szerint, ha a belga—francia katonai szerződés titkos klauzulái apokrifeknek is mondhatók, na­gyon valószínű, hogy a francia—belga ve­zérkar sorozatos tárgyalásai alatt föltétle­'szágarban szintéin a meghas omlás fáklyáját dohja a kommunistáik közé. A nyugati bol­sevisták nem tudják megérteni, hogy miért kellett a vörös hadisereg hajdani parancsrao- ikét elnémítani és azért egyre növekvő szóim­ban Trockij felé fordulnak roikonszenvükke 1. Moszkva, amelynek módszerei már eddig is sokszor elkedvetlenítették a III. Inbernaoio- rtáléhoz tartozó munkásság legér telmesebh rétegeit, a legújabb események folytára még többet fog veszíteni népszerűségéből- A kommunizmus súlyos válságba kerüli és könnyen meglehet, hogy ha,marosan az egy­mással késhegyig menő harcot vívó esqpor- tócskák elkeseredett küzdelmét fogja mu­tatni. LAUFER 8, Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom