Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-24 / 47. (1970.) szám
8 * üg*"—— ........... Mi lyen az élei Amerikában? Drága a lakás, olcsó a koszi, elcggc költséges a ruházkodás Ncwyork, február 19. Legnehezebb a #or#a Itt természeteaen annak, aki vaktában kJ'án- dorol s álláshoz akar jutni a nagy városokban; de erről kár sok szót vesztegelni. Itt Newyorkban, épp úgy, mint Csikágóban, San- Franciscóbao, Philadelphiában és a többi nagy városban a munká liánok ezrei vannak. Ruháját az amerikaiak nyolcvan százaléka az áruházban vagy ruhásboltban készen vásárolja. Egyszerü szabású és tartós szövetből varrott ru-ha ára 40—00 dollár, de merték szerint nagyon jó szövetből készült öltözetért 80—100 dollárt kéjnek. 1929 febraAr 24, nwámap. A mi fogaluiaiuk szerint aránylag drága a nőiruha ». Előre kell bocsátani, hogy az áruházak is általában olyan öltözeteket kínálnak, melyek megfelelnek a csinosság és a jóizlés követelményeinek. Szemmel láthatóan több itt a selyemruha, mint Európában. A selyemruha, melyet tízezres tömegben dobnak a piacra, öltözetenként 18—20 dallár áron kel. Mr. Smith gépírók ^asszonya az irodai órák alatt rendszerint 8—12 dolláros ruhát visel, de azért a selyemtől sem ijed meg, melyekben bőgősen válogathat a különböző alkalmi elárusítóhelyeken. e játszotta az ármámyos medve. — Nem keli olyan nagy lármát ütni, — morog La a medve tulajdonosa, amikor a mérnök kiáltozására a többi vendéggel ő is kiugrott ax ágyból. — Majd edőkeriíem én a medvét, csak a mérnököt tegyék el az útból. — Szólt Habászy Bandi és az előszobában Múzsáik huszárfőhadnagy hagyatékából való bivaJybórostort vett le a falról. Ezt találta a legérdemesebbnek az ostorok közül, amelyekre a hajdani főhadnagy ezerhold békéd földet elköltött. Halászy Bandi még a pislákoló hajnali csillagok világánál elhagyta Nagy- falut, a mogorva falusi bak torok a srzürgallérből dtiunyögtek utána a községházánál; Ismerik már a viszonyokat 8 mégis hetekig, hónapokig lézengenék tétlenül az uccán. Az ember, ha azokat a fiámeket nézi, amelyeket az Egyesült Ájl<tiuokl>ól Európába küldenek át, azt hinné, hogy az élet itt ragyogóan fényes. Ámde ezek a filmek nem mondanak semmit az Egyesült Államok kihalkalmazoltainak, iparosainak, munkásainak és a háztartásokban foglalkoztatott temérdek férfinak és nőnek igazi helyzetéről. Nem festeni sötétebbnek az életet, mint amilyen: akinek van bizonyom fizetése 8 aiki egy bizonyos számú dollárral mehet haza hetenként, jobbára még sokkal különben élhet meg a pénzéből, mint a háborúban oLxegónye- (dett európai Dép hasonló foglalkozású embi rét A Jobbféle Iparos és élőmunkái hetenként 40—60 dollárt keres, a kisebb Irodai alkalmazott, a könyvelő és az elárusító 180—250 dollár havi keresetet visz haza s a gyári munkás ritkán kereti kevesebbet heti 35 dollárnál. Létminimumnak a városok különbözősége szerint heti 18—22 dollárt lehet mondani. Ebből könnyű kiszámítani, ki engedhet meg magának rundkivtlii beszerzéseket és ki az, aki c^ak éppen annyit kerea, hogy alkalomadtán kinzurit- hasson egy színházjegyre valótAránylag jól fizetik a női háztartási alkalma- SOttakat 8 mog kell jegyezni, hogy ezek közt leginkább a németeket keresik. A háztartási alkaknazott heti 13—18 dollárt keres. A tza kácnnó érdeme szerint heti 17—25 dollárt kér és kap. Az embernek, ha a dollárt átszámítja, agy fűink, hogy a bérek és fizetések összege talán szokatlanul nagy; de ez az összehasonlítás csak akkor ér valamit, mikor az ember a megtakarító U dollárokat hazaviszi valamely európai államba i átváltja az ott forgó pénzre. Mert itt elvégre doHárt keresnek ugyan, de dollárértékben vásárolnak fe. A főszerepet itt is, mint mindenütt máshol a Jakáa ée az élelmezés víkzí. A newyorki cityben á egyáltalában a nagyvárosok középpontjain, az ember bútorozott szobáért, melyhez fürdő Is tartozik, hetenként 20—30 dollárt fizet, Üe ugyanolyan lakás a nem mindig nagyon tiszta munkásnegyedekben csak 10—15 dollárba kér ÜL Sok vendégházt-ulajdonos, akit itt bo- arding-osnak, bordóénak mondanak, boardok ,(vagyU harmadmagával kapott hálóhely i»<g Ó« napi ellátás) bérletéből csinál üzletet, amelyen minden olcsósága mellett még mindig tűrhetően kerea. Heti 10—15 dollár árán a fiatalember a bunloe vállára háríthatja át lakásának és ellátásának gondjait. Az üres lakás természete>en jóval olcsóbb, de a nagyvárosok középpontjain csak lelépés ellenében lehet hozzájutni. A külvárosokban például háromszobás lakásért heti 80—40 dollárt kérnek, négyszobás lakásért, melyhez fürdőszoba, melegvizszoigáltatás, villanyos világítás és gázszolgáltatás tartozik, havi 80—50 dollár. Olyan városrészeken, melyekben a feketék laknak, két- és háromszobáa lakások már havi 15—20 dollárért kaphatók. Háromvagy nógyazobáa és mellékhelyiségekkel ellátott egy családnak való egész házakat nagy válal- kozó társulatok körülbelül 4000 dollárért kínálnak részletfizetésre. Minthogy a részletek — heti 10-től 12 dollárig — aránylag alacsonyak, mlndeu nagyvárosban egyre-másra keletkeznek a részletfizetési rendszer alapján épitett egész telepek. Aki kénytelen a cityben étkezni, nem jár éppen rosszul, mert a temérdek tömegétteremben az étel ára a tömegek viszonyaihoz alkalmazkodik. Európai szabású ebéd, mely levesből, előételből, (többnyire hal), sültből s főzelékből áll, 90 centtől másfél dollárig kapható. Burgonyái és salátát, fagylaltot (fagylaltkxémet minién megfelelő és meg nem felelő alkalommal ajánlanak) külön kell fizetni. Egyszerű menüt kapni 75 centért is. Kenyér, vajaspiritós dijtalanul áll a vendég rendelkezésére. Az amerikai vendéglőben az eleiéért sohasem számítanak semmit. Kis imbiszt, mely pár darab sonkáskenyórből, kakaóból vagy kávéból áll, 20 centért kapni s a jó kávét az étkező helyiségekben 5—10 centért adják. Kávét kapni egyébként minden drugstrore- ban és minden elképzelhető üz.letben, néha 5 centért, néha ingyen is, frissítőnek, épp úgy, mint a sztambuli bazárban. A subvay (földalatti vasút) 5 centet kér egy ntért s a tram, vagyis közúti vasút ugyancsak ily összeget dobat utasával a perselybe. Az autóbusz a legtöbb városban még szakaszos beosztású tarifával közlekedik, a legolcsóbb ut ára 10 cent A messzejáratu, sok helyen a vasutat helyettesitő autóbusz menetára 10 és 50 cent közt váltakozik. Autóbuszon való week- end-utazá-s sok helyen 1—3 dollárba kerül s a va.suti társulatok például egyheti kirándulásra szóló jegyért Philadelphia és Newyork közt oda és vissza 3 dollárt, Philadelphiától a Niagara vízesésig és vissza 7Ü0 dollárt szednek,-nmarmm1 nssBcnr BODOR ALADÁR: A HOMOK Erre mlnálunk, itt is hajt a virág, Földből lukadnak illatos imák. Meg-megmered uck csalitok, kertek, Fagy és aszály közt csak reménykednek. A szél is hordja ilyesmik magját, Tapadóbb hantok rneg megfoganják, Kihajt szegény és remél, mosolyog. (Bugac táján most alszik a homok.) Törvény a rögnek itt is. hogy takad, Égnek iiö itt is egy-egy akarat. Hát ne szabadna itt egy kis álom, Hogy kis oázis nő a Tisza tájon? 8 aztán egy kis kert. lugas, szebb utak, .Mélyebb erőkből felszökő kutak, 8 egykor egy szebb szív, aki itt dobog.. (Bugac táján [ölhorkan a homok.) Bugac táján a ferde szemö rém 01 sárga arccal puszták peremén, A sovány gyöpöt marja, fogy a liánt; Pokolig homok, homok sir alant! BALLADÁJA Fölszabadítja, g mint a parazsat Fújja, csak fújja, s a homok lakad, 8ir. mint a dzsinnek, röhög és dohog, (Bugac tájáról indul a homok!) 8 illat elhalkul, virág kifakul, Alom szétporzik. remény, jog kiful, 8 lugas nem lesz itt, park nem mosolyog. Itt nem nő égnek emberi dolog. Ferdére szűkül s fénytelen a szem, A kin könnyeden s gőg a szerelem, A föld orcája néma lesz s konok, (Bugac táján igy hódit a homok.) Útfélen Krisztus áll g melléig ér . A homok, s belé öl sebből a vér Hiába csordul... juj mért hull oda, A homokot nem fogja a csoda, Sörénye-lengve hujrá-huj a puszt Az Ember fiát már nyakig lehúzta 8 kirgiz lován rajt gőggel átrobog... (Bugac pusztáin győz, győz a homok.) A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula Medvevadászat az Alföldön IL Ugyan kinek jutna eszébe zavarai egy ártatlan medvét, amely fejét két mancsa közé fogva, mint valami fáradt óriás: a „gazdasági iroda4* vasrácsom ablaka mögött, a bőrkanapén ebiyujtörköd va alszik, mint Halászy Bandi medvéje is cselekedte Nagyfaluban, annó ájneban, amikor az emberekben még nagykedv volt a vad regény ességek iránt? Mi végre „ö*v.“ Nagyfalusy urra tartozott végeredményében a dolog, aki az ősi kúriába vendégül befogadta Ilaláazy Bandit és medvéjét. Az „özvegyet** amúgy is kárpótolták eleget házasélete alatt amint a felesége papucsai alatt nyögd haszontalan életét; hát ne törődjenek vele most sem, amikor asszonysárkány helyett egy anyányi medvével lakik egyfedól alatt „A mennydörgés mennykő hitte volna, hogy annyi virtus lakik az özvegyben!*4 — mondogatták a Felsö-Tisza mentén. „Még megérjük, hogy újból megházasodik." — Azon senki se csodálkozott, hogy Halászy Bandi medvével sétál az országúton éa jár vendégségbe a régi barátaihoz. Halászy Bandi már a vonatot is megállitotta a sinek közé állván, ha netán lekésett volna valahonnan. De az „özvegy**? Akinek az aláírása is csak altkor számított, ha egykoron felesége „előtlemezte"? Amint már egy másik fejezetben említettük: éppen Gyertyaszentelő környékért mutogatta a falinaptár, a farsang végéig száraz puskapor-módjára tartogatott kedv, az öregedő urak lábszáraiban bujkáló hasogatna, amely mind sürgősebben követette a magáét, de még a vágyakozás is (a csendhez szoktatott szívben), a félbolond vágyakozás: búcsúlevelet hagyott otthon az agglegény! párnán, a tükör rámájában, tz ablakdeszkán, ahol a hirtelen eltávozottak buesusorait keresgélni szokás. Nagyon jő alkalomnak kínálkozott időnkben azzal a nesszel megszökni hazulról, hogy a hóbortos Halászy Bandi medvéjétől kell voltaképpen elbúcsúzni, mielőtt átmenne vele a Tiszán, hogy visszavigye Andrássy Gézához, mielőtt valamelyik megmérgesedett úriembernek eszébejutna golyós puskát használni a medve ellen vagy pedig vallatni eszeveszett paraszt beledöfné a késrí vagy vasvilláját. Állatvédők voltunk Magyarországon, amíg uraságunk ezt megengedte, nemcsak a kulyákaf segítettük megmenteni a peoér elől, hanem az amúgy is meglánoolt vadállatokat is. A medve tiszteletére tehát napokon át kanyarognak a kémények füstjei (nagyokat puffanó Akácokból), a nagyfaliusri kúria felett, jőUak- mentók a vendégek, akák az „iroda** vasrácsoe ablakán át megsze méltók a horkoló medvét, kezet fogtak a házigazdával és Halászy Bandival, megsodorgalták a bajszukat, mintha a jövőbe akarnának pillantani, bizonyos elgondolkozás után hajtották fel a konyakot, a szíIvöriumot, a törkölyt, mielőtt tovább mentek volna a maguk életutjain, — akadt a vendégjárásban olyan úriember is, aki kényelmesen letelepedett és még attól sem látszott meg megijedni, hogy az „irodával" szomszédos vendégszobában veitiik fel éjszakára az ágyát. Az „özvegy" nem győzte veregetni Halászy Bandi ykétvékás" vállát- „Az angyalok vezényeltek hozzánk", — mondogatta, amikor Klotildka előrelátásából mindéin második reggelen leszúrhatott egy-ogy disznót, a falusi hentesnek csak anyi időt adván, hogy félig-meddig kijózanodjon egyik disznóöléstől - másikig: „Majd felelek én kend helyett a másvilágon", — mondotta nagy bátran az „özvegy", amikor a disznóölés napját éppen péntekre tette. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni az olvasónak, hogy a Klotildka felügyelete alatt megnövekedett Nagyfa iusy-kis- asezocyok ezekben a napokban félretették Wohl Janka legigézóbb szabásmintáit, pedig a divattal, az akikori putfoa-ujjakkal még nem voltak egészen tisztában és a városi könyvkereskedő által küldött legújabb regények is felvágatlanul feküdtek még az éjinsztalk* gyertyatartója körüL Akinek korán regei van dolga, annak nem tanácsos estve uj Jókai- regéuy olvasásához kezdeni. Nem fújja el ott a gyertyalángját egykönnyen az a száj, amelynek izei zárná tosododrsak a Jókai-regóny olvasásától. Az „irodában" nyújtózkodó medvére, erre az emberfeletti szörnyetegre pattogtak estén kint a Nagyfalusy-kuriában a pohárköszöntők, külőnsen azóta, hogy Gyertyaszentelő napfényes déli órájában IiaLászy Bandi tanuk jelenlétében kivezette a ház elé a medvét (persze, szájkosárral és láncon). Kiüti!dika derekához üllesatett két kézzel állott az ám bi tuson, mert utó végire csak tudnia kellett, hogy meddig tart a vendégjárás, habár ő rajta nem múlott, hogy az éjfélig tartó vacsorák után is akadtak a ház vendégei között oflyanok, akik már az alig szüremlő téli hajnalokon csrilla- pilőszerek után kutattak az ebédlő pohárezöké- ben. „Nem tudok aludni, amíg e-zt a kolbászt fagyosan meg nem kóstolom", — volt a legegyszerűbb kifogása az ebédlőbe vetődő vendégnek a már talpon levő, eoetvirágarcu, tőd akna frissességet Klotfkfika eftőtt. A jámbarabbak az godéban" alvó medvét okolták, hogy időelőtt szi- verősitérae volt szükségük, holott a medve illedelmes vendég létére meg se moccant az éjszaka. A legőszintébb eo még a sok között Halászy Bandi beszélt, amikor kora hajnalban a gyomorjavitá- «*k között válogatott. ..Nem tudok jóizüen aludni azóta, mióta evvel a medvével utazom. Mi lesz vele, ha egyszer elnyom az Alom, bortól vagy szerelemtől?" De hát Klotildka már nem hallgatta tovább Hatkszy Bandi szavait, mert már minden ujján lehetne jegygyűrű, ha Bandira hallgat Persze, hogy Bunczihardl mérnök okozta a nagyafulsd kúriában is a bajt, 6 fedezte fel egy hajnalon a medve eltűnését. Ez a németbe ojtott inzsellér arról volt nevezetes, hogy egy kukkot sem tudott németül, bár ezzel a tudományával kérkedett; komolyan hitte, hogy van „tábornoki alhang" a világion; soha se vette be kellő időben a szódabikairbónátát és éjfél után az első kakaskukorékoláskor kezdett orvosság után keresgélni, amikor más rendes ember már azt is ette lejtette, hogy valaha bort ivott életében. (De nem is csoda. Aranyi számjegyet bontott a fejétxMi, amely számjegyeknek a sorozata a Fiastyuk leghalványabb csillagáig éhért volna.) Tehát Bunez- h&rdf a PöVIkutató kiállította el magát legelőször, hogy megszökött a medve az „iroda" pamlagá- ról, bár az Íróasztal Lábához volt láncolva, vasrács volt az ab'akon. vasvillás párnáztok virrasztónak. hogy Halászy Bandi meg ne tréfálja őket a medvéjével és cjűilkugyan átvigye a Tiszántúlra, ahol a medvének illetőségi helye volt- De xuég a féMüllel alvó Kkttiidika figyelmét is Iri— Aztán hir nélkül ne maradjon a tekintetes ur. A koleránál gyorsabban terjedt a híradás az elszabadult medvéről. Hetvennégy óráig azonban egyetlen posta se érkezeti Halászy Bandiról, se a medvéről. A nagyfalusi és a köcuyékbeU parasztok éjjeli tüzeket gyújtottak. amelyekhez elővették azokat a kapuszárnyakat is, amelyeknek tulajdonúját előbb meg se kérdezték. Soha Ilyen kemény tél nem volt Magyarországon. A faluzó csendőrök kakaslotlas fővege alá szúrós parasztjáéinak nézegettek. Már suttogták, hogy a megyei alispán az ungvári bakák ezredesének sürgönyözótt, miután ezeknek a bakáknak volt a legkeményebb puskát üssük az egész Tiszántúl A ntagyfalusd kúriáiból a medve nyomán saökdőstek el a vendégek. még Buoczhardf mérnök is bevallotta szégyenszemre, hogy nem várhatja meg, anűg Klotildka töhöbUeáposztáját hetedszer is fel melegítik a részére, a becsület-kedvéért egy hajnalon megevett egy tál fagyos tölteléket, de a szokottnál gyorsabban vette elő bajuszkeféjét, amelynek keménysége. szőrzete tonnája miatt néha messzi vásárokba is elutazott, ahol állítólag vaddisznó söríójéből készítik a bajuszkeféket Ámde megjött idősb Halászy András, mini már annyi sokszor. amikor Ma meggondolatlan cselekedeteit kelllett heilyreülnii. „Körvadászatot rendezünk a medvére, hogy a nép megnyugodjon". — mondta idősebb Halátszy András, amikor puskával váklán, hnlvanesatendős korában, sólyom tekintettel, zúzmaráé sas-szakáflal, csontosán, szárazán.- vékonyan, mint egy honfogfalás-konbetó magyar vezér a hát állováról leugrott. „Az se nagy baj, ha Bandi fiam is belekerül a körbe. Magam duplák zok rá legelőször. A nép nyugalma a legelső." 4c Csak hallgassatok tovább ti fagyos, kísértetie* nádasok ott a Felső-Tisza mentén, ahol valamikor pák ász, halász, haramia, farkas, vadmadár bitangéit. Valahonnan száEldosott a szürke égboltozat oldalára a szüríte füst, mint valami éghez aiázai- toskodó fohászkodás, amelyet nem szabad senkinek se látná. De hát az öreg Halászáé volt a nádas. azt csinált vele, amit akart. Nem adta el a nádvágó embereknek; fel is gyújthatta, ha kedve kerekedett hozzá. Nyugalmazott főispánja volt a vármegyének, akkor se lehetett volöa nagyobb ur, ha aranygyapjuí, Mária-Terézia-rendet, Lipót- rendet, vaskorona-rendet viselt volna a nyakár bán. — Fel kéül gyújtani a nádasft három okiálról, a negyedik oldalon majd én állok a golyóspunkámmal. Persze, nem hagyták az öreg urat egyedül álldogálni a nádas környékén. Farkasról, betyárról* bujdosó rongyban járó emberről, a halászi ősnád .is lakóiról éppen eleget tudott a mesemon- dáa. Innen is, onnan is jelentkezett egy-egy pu*- kás úriember, aki segítségére jött az öregurnak. Mintha füttyszóra jött volna: élőt érméit Vencel, a csinos ke mécséi vadásalegény, aki abban az időiben éppen a kemecsei nádasok dolgát hozta rendbe, ki pusztítván onnan kártékony állatokat, hogy minél több vadkacsa maradjon az urak részére, amikor szépséges nyári estéken a kemecsei tavakat látogatják. Ez a Vencel híres volt arról, hogy még egyetlen patrónt sem sütött el eredmény nélkül, szegényember létére még a* elhasznált patronokat is összeszedte, mert újra épségbe hegyezte ökot. A jő. beretvaéles téli levegőbe szimatolt Vencel a halászi nádas körül. — Farkasokkal bizonyosan Lesz találkozásunk* de hogy a medvéi is ugyanide dugta volna az ur- fi. arra nem mernék roegesküdni, — mondta Venoed, amikor egynapi járóföldire körüljárta a pusziülásra ítélt nádast. — De hát Isten LrgaL mázzon mindazoknak, akikre méltóságos ur rá- céloz a golyóspuskájával. Egy óra múlva olyan szánkón, amelyben csak egy embernek volt helye, hogy a háztetőn is átrepülhessen, megérkezett, mint egy jóízű reggeli káromkodás ELek Gusztáv, szolgálaLonldvüii huszárezredes. i — Soha s© tudtam, hogy Paaomy ilyen messzire van Tiszától, — kiáltott fel az ezredes, amikor hosszuesövü puskájával leugrott az agyonizzadt tó fankáról. — Sohase mertem volna se ember, «e állat, de még pisztoly szemébe se nézni, ha ekések erről a vadásza tróL Az öreg Halászy ugyan nőm nagyon örvendezett a® országos hirü céllövő megérkezésének. Valaha, — régi szép fiaLilságában, — valamely baráti félreértés miatt: ugyancsak úgy vadásztak egymásra a halászi erdőben, mint az indiánok. No de most már mindegy, legalább lehet majd bokszaiul aad ia valakit, aki elmulasztaná az első lövést. — Vencel, gyújtsátok fel a nádast, három oldalról, ahogyan megbeszél tűk, — rendelkezett idősb Halászy András, mintha attól féli volna, hogy a szép produkcióhoz más puskások is érkeznek, ha ennek híre terjed. Utóvégre a maga ezerholdaa nádasát reszkírozta, hogy a medvét és elsőszü'lőtt fiát előteremtse. Lehet; hogy farsangot járat velünk az öreg méltóságos!" — gyanakodott Elek Guszti, de megtapogatta a töltény tás kaját.
