Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-24 / 47. (1970.) szám

^mgai-Mag^a'R-hirlap Újból a Hamteí-prohléma 1929 február 24, TMáraip. Irta: Neubauer Pút Tanárok, elsősorban szívelek legyen! Irta: Várnay Ernő Nem akartam — bár kívántam — hozzászólni a Német Józsi diáktragédiájához; nem akrtam Dr. V. Z. szerkesztő és volt tanár-osztályosom két Ízben helyes érzékkel, reális megfigyelések és kü Ionosén érzőszlvö meglátások alapján Írott cikké­hez szót szaporítani (egy ilyen magamfajta elbo­csátott tanárt hamar a szubjektív befolyás vád­jával illetnek!), de a saját felfrissülő emlékezé­seim, tapasztalataim s szinte egyidejű esetem kényszerít a mementóra. A tanár-speciest valósággal kategóriákra lehet osztani. Van belőlük koravén, mindent legjobban tudó, fölényes, rigorózus fiatalabb korosztály. Me­chanikusan tesz-vesz, osztályoz, büntet, szülőt kur­tán és ridegen elintéz Van joviális, diákkal atya, szülővel szülő, ba­rát, rokon módján bánó; sokat tanít, kevéssel, de lényeggel megelégszik. Nehéz az eset az ideges, „bogaras*, állandóan „les-állásban* figyelő, fela­datát a rajtaütésen és rendszeres „dlák-pusztitá- son“ keresztül végző fajtájával. Van azután tényleg nótesz-mentes típus Is, ezeknél azonban az a bökkenő, hogy nem tud, te­hát nem szeret tanítani, szakismeret hiánya miatt újra az egyetemre kellene küldeni pár esztendőre, de vagv jószivü s akkor lehetőleg egyformán 3-ast ad mindenkinek, vagy ráadásul beképzelt, diák — és szülőgvülölő és „arcberendezés* szerint szedi áldozatait. Ez a buktató harámbasa, aki csodála toskép legtöbbször matematikus vagy az Idegen nyelvek professzora. Figyeld meg jó Szüle, föld­rajz, természetrajz, magyar nyelv, történelem, ké­mia. rajz, de mértan miatt se Igen mentek neki a nagy víznek a diákok! Talán nem Is a nólesz, talán nem is a tantárgyak könnyebb vagy nehe­zebb fajstilya körül lesz a hiba, hanem egyrészt a „tanügyi mesterség* gyakorlása, a gyakorlati mun­ka, tehát a tanítás mikéntje s aztán más részt a minden életkörülményre figyelő és érző szív meg­nyilatkozása körül! Akármennyire íonák helyzetben vagyok, hogy nekem kell magállapltanom, de sok évi hal’gatás után és joggal teszem meg, amikor a gyakorlati, tehát komoly tanári munka hiányát és hibáit rész­ben a jelenlegi selejtesebb összetételű tanári ka­rokra hárítom. Értékes, jó készültségü, szélesebb látókörű, de természetesen gerinces magatartása középiskolai tanárokat bocsátottak el, igen korán nyugdíjba küldöttek. Helyükbe Magyarországról emigrált, a szomszédos államokból Ideérkezett, vagy hívogatott éppen politikai velleitásaik vagy érvényesülési törtetésük miatt gyenge ké­pességű, hogy ugymondjam „nem a jó tanár Ideg- rendszerével* bíró, esetleg nyugdíjazásra inkább érett tanárok rekrutálódtak s Így a hiba a sze­mélyzeti összetételben — sine ira, et stúdió — már rejtve van. Egészen bizonyos, hogy a vfágfordulás utáni el­ső esztendőben a diák konferenciáiig és egyéni megítélésénél szóba kerültek a nemzetiségi, fele­kezeti viszonyok, a magyar Intézeteknél a túlzsú­foltság, mely érthető arányban állott sok Iskola megszüntetésével, s ezek a szempontok a tanáro­kat fölös számú diákgyomlalásra unszolták. Tanári utánpótlás alig van; a tanárok egy ré­sze érthető étvágytalansággal robotol le egyfoly­tában 4—5 órát, nem győzi friss aggyal, idegek­kel fizikummal a népes osztályok Instrouálását. hogy a kívánatos szeretetről, jóvlalitásról ne Is beszéljünk. Volt egy kollégám, nem sok Ideig, mert rövid utón való kitessékelésem által az Illetőt „meg­fosztották* tőlem, a legjobb Indulattal sem minő­síthetném „tanár-papucsnál* egyébnek. Ugyan­úgy nem tudott és nem tanított — mint egy pa pucs. — Csoszogott, lötyögött, egyébként kedé­lyes lassúsággal rótta a folyosót, osztálypadlót, — mint egy jó házi papucs. Még a szimplex mesél- getése, állandóan memoritert mosolygó szájmun­ka, pár perces tanítási erőmüvl gyakorlatozása Is olyan papuesszerO „paedigógia officinalls* vol*, de a félévben ő ,,kent“ el legtöbbet a matemati­kából. amit tényleg intenziven és em! erséges tü­relemmel kell tanítani. Ez az a típus, amelyiket a kevesebb keserüségü, nebuló mindig úgy akar elverni, „hogy ha kijön az intemátus fol'ósojá- ra. vagy a tanári szobából, lepedőt vagy téli ka­bátot dobunk rá, jól eldögönyözzük s aztán el­szaladunk!* Sok bajom volt velük konferencián belük azon kivül és később kényszerű protegá- las aim idején. Ezzel a csak azért Is „tanítok* 40 esztendeig ta­nár példánnyal hamar megcsináltam a számadá sómat, mert nem szereltem, csökönyös buktatás! szenvedélye és szőrösszivüsége miatt. Jobban meg vag\ok azonban akadva egy má­sik volt kollégámmal, akit — mint képzett, a korra! haladó, joviális, atyai magatartást tanús! tó — jó kollégát ismerek s most hiába vetem magam egészen önzetlenül közbe egy nyolcadikos megmentése érdekében Nem tudok szabadulni két és fél évtized előtti emlékemtől, amely en gém és VII. osztályú társaimat vette hatalmába, amikor Melles Sándor érettségiző barátunk el'^u kását és saját zse’késével való öng\ IIkos«ágl ki 8érletét hozták hírül. A hajai ciszterciták Igen jó- nevü. bár szigorú, de jószivü és Igazságom taná rok voltak, (bizonyára ma Is a/ok) de Platz Bo- nlláe dr. szegedi lőlgazgató a rettegett p dagó- gus megtestesítője volt. Ö mondta ki a szenten­ciát. azonban a szúrás nem volt veszedelmesebb természetű, Melles hamar kiheverte a testi és lel ki sérülést, jó nevii orvos lett, akihez bizonyára azóta sok pedagógus fordult gyógyulásért. — A tanárnak érdekes és nagy tanügyi hatalmat repre­zentáló felelős pozíciója van. A* osztályozás bl­Végnóliküli probléma, mert feneketlen. Úgy kezelik, mintha a valóság problémája volna, pedig metafizikai. Köl tő-alkotta alak, hus-vér-jelenség, ezért a nagy keresés, sür- gés-fongásos kutatás minden igazi adottság nélkül. Aktuális lett most megint. Újra fölbukkant a róla irt céltalan könyvseregek ellenére a kérdés, ki volt a dán királyfi, ki állt Skakes- pearenak modellt, létezett-e egy ilyen ember és valóban ilyen volt-e? Shakespeare összes alakjai közt Hamlet a legtitokzatosabb, a leg- megfoghatatlanabb. Volt-e ilyen ember? * A mostani londoni svéd követ leánya, Paimsljena Margarita bárónő, uj irodalmi nyomokra bukkant abban a törekvésében, bogy fölkutassa, ki volt, ki lehetett Shakes­peare Hamletiének mintaképe. Sokan, az iro­dalomtörténet számos búvárja annak a föl­fogásnak hódolt, hogy a mélánk ólikus, egy­ben energikus, szomorú és humoros, zseniá­lis és ostoba, szerelmes és szerelmében tehe­tetlen dán királyfi modellje maga Shakes­peare volt: a költő önmagának állt modellt. (A két legmélyebb Shakespeare-kutató: a német Gustav Landauer és az amerikai Frank Harris nem tartják ezt kizártnak, de azt hiszik, hogy a történetet és a külső meg­jelenést illetőleg Shakespearenak volt mo­dellje.) A svéd bárónő kutatásaiban más eredményekhez jutott eL ö azt hiszi, bogy Shakespeare! az akkori dán viszonyokról Thoms Popé dán színész informálta, áld ud­vari színész és Shakespeare jóbarátja volt. ö közölte vele a XIV. Erik akkori dán király életére vonatkozó jellemző részleteket. Eriik király, Gustav Wasa fia, 1650 körül foglalta ed a trónt. Gyönyörű, férfias megjelenés volt, olyasforma, mint Hamlet királyfi, mélyen- szántó, neineslartásu, nyelvekben és minden­féle tudományban jártas, aki kedvelte a ze­nét és barátja volt a művészeteknek. Kitűnő tulajdonságai mellett azonban olt borongott az árnyék: excentrikus, melankóliára hajló volt a kedélye. Egészen különös szerelmi re­génye volt — igazi Hamlet-regény. Szerelmes volt Polonius udvarmester leányába, Ophe- liába, Shakespeare drámája szerint, de a dán király fiatalkorában a nép egyszerű leányá­ba, egy virágárus leányba szeretett bele és szakítania kellett, amikor a trónt elfoglalta. Hogy rangjához méltó házasságot kössön, kö­vetet küldött az angol király udvarába. A kö­vetnek Nyls Gillenstirn volt a neve. A ku­tató svéd bárónő szerint ebből a névből fa­ragta Shakespeare a dráma Güldenstern ne­vét, a Rosenkranz barátját. Erik dán király 15G7-ben megőrült, trónjától megfosztották, elzárták és a fogságban méregtől hall meg. rodalmáiian felebbezhetetlen ur. tehát — diktátor. Van is hát „Mussolini tanár*, „Primo dl Rivera (a nár“, „Pangalos-tanár**. Van Igazságos, szívvel ér­ző tanár, van erőszakosan intézkedő, szükebb lá­tókörű. Ítélettel hamar kész tanár; van gyenge ké­pességű, annál mor.óznsabb, balkezes, sok köny- nyet okozó tanár. A Mussolini fajtáját becsüllk- szeretík; a P. Rivera fajtája ellen lázadozik a szülő, diák egyaránt. A Pangalos típust g ölőÜk, megvetik 8 az ilyen jobban tenné, ha a lebukott görög diktátor példájára valamelyik szigeten ta­nulmányozná a francia vagy szlovák nyelv ösz- szehasonlitó frazeológiáját a szanszkrít nyelvtöre­dékekkel. Mert ha valamelyik gyengébb értelmi te hetségü diák szorgalmával, életrevalóságával fel­Sorsának tragikus fordulatai, mondja a svéd bárónő, megjelennek Shakespeare Hamletjá­nak életébeu is. Nem lehet ezeket a föltevé­seket egyszerűen elutasítani, de hogy az uj búvárkodás eredményei helyesek-e, azt sem lehet eldönteni. Mindenesetre sokaligérőek és sóikat magyaráznak meg. Hogy volt-e Ham­letnak modellje, avagy úgy falta dt-a az alak pusztán Shakespeare fantáziájából, szinte mindegy a mai kor embereinek, akiket szá­szadok korlátján, távoli időik homályán és fé­nyességén át mindörökre megragadott Sha­kespeare géniusza. A komor Hamlet-probléma őrök probléma fog maradni. A modellkérdóst nem lehet eldönteni, de egy más kérdés eddönlésre vár még. * Nem is eldöntésre, csak beszélni keld egy­szer róla. Annyi a Shalcespeare-tanulmáiiy, hogy minden drámájára legalább húsz jut és a legkézenfekvőbb kérdésről még sem irt senki. Hamlet: a művészi alkotás problémája, a művész legtitkosabb Énje, az Ég és Föld közé ékelt emberi lélek egyedüJvalósága. Shakespeare adta meg ennek legtökélete­sebb, legkimeritőbb rajzát, amely a Hamlet nevet viseli. Goethe így ir róla: „Shakespeare jellemez­ni akart egy lelket, amelyre egy végtelen ter­het raktak, egy terhet, amelyet a lélek nem bir ed... egy tölgyfát ültettek el egy finom, törékeny edénybe, amely csak virágok böl­csője lehet... Egy szép és erkölcsi lény megy tönkre a teher alatt, amelyet nem tud elvi­selni, nem tud ledobni: a lehetetlent kíván­ják ettől az emberi lélektől." Szép kép, szép analízis, de a probléma gyö­kerét mélyebb rejtőkben kell keresni. Ham­let az irodalomban az a portré, amely fátyol­lal vau bevonva. A szemlélő ezt a zavaTÓ fá­tyol! le akarná venni a festményről, bogy jobban, tisztábban lásson, de ime a fátyol is — festett, bele van festve a portréba, a fest­ményhez tartozik, mint maga a portré. Ez a lefátyolozott portré megint egyszer: a zseni a világban, a változatlan az örökké változóban. A iiamlet-magvarázoknak se szeri, se száma. Mégsem, veszik észre, hogy ők maguk csak azt folytatják, amit a Hamlet-et a darabban magában körülvevő alakok tesznek: ők mind, Hamlet világában élők, Ham)et-ei magyaráz­zák, próbálják fölfeszileni a jellemét, amely osztrigásan elleuláll minden kísérletnek és minden kisértésnek. Shakespeare tehát, ami­kor a zseni képét akarta bemutatni, mindjárt a kétkedőket, a gunyolódókat is megrajzolta, akik egyebei sem tesznek, mint vele és a lel­ke magyarázatával foglalkoznak — mint az­óta a magyarázók egész tábora. A kétféle gondolkozásu ember drámája: a zseni és küzdötte magát a VII—VTII. osztályig, annak ot tani elgáncsolását nem veheti szivére kIkére egy tanár sem. örök hiba és veszedelem volna a mo dern tanára munkába beleerőszakolni a „me-tér­ség* stílusát, a ,,kaptafa“-módszert. Ezek a mo­mentumok jutnak most eszembe, amikor rendűiét lenöl ma Is kopogtatok egy-egv tanári szoba aj­taján, hogy egy egy jóra való diák és sírva aggó dó szülő érdekében a tanárok szivének ajtaján is kopogtathassak. A tanári munka koelficlensel csakugyan nem lehetnek a rótcsz és a tanári szive a — kéreg. A nótesz jó lesz tanári naptár nak vagy odahaza a serdülő gyermekseregnek: „gyerünk iskolát játszani.* Tanárok elsősorban szivetek Iegyenl azok, akik életűiket nem tudják alvouabkctt- tatni a viszonylagosan fölfogott emberitől, Hamlet a Szellem embere, az, aki az örökké­valót éLi és személyesíti meg az őt körülvevő társadalomban. Szellem, amely az isteni ne­vében küzd a társadalom ellen; sőt: a saját apja szelleme ellen. Van valami nagyvonalul hasonlóság ebben Krisztus és Hamlet közt, mert reá is áll az a mondás, hogy a Szellem lovagjának mindent el kell hagynia: szüleit, testvéreit, sőt a tulajdon saját életével sem szabad törődnie, ha a Mester tanítványa akar lenni, ha a Mestert követni akarja. A zseni az őt körülvevő emberekkel nem tud beszél­ni. Ha mégis megteszi, ha nem menekül ki a világból, akkor minden szava rejtély, el­lentmondásos parabola, az „egészséges gon­dolkodásra" lemért ostorcsapás. Hamlet nem az a bárányszelidségü, gyengeakaratu hold­kóros, akinek feltüntették: erősakaratu, ön­fejű, bolondul önfejű ember, aki látszólag minden ok nélkül verekszik emberekkel és kis érte lekkel. A világ nem lehet a zseni ha­zája, de Hamlet rosszul látja a dolgot, ha azt hiszi, hogy „a világ kifordult a sarkaiból". Nem igaz: a világ kifordítja Hamlet-et a sar­kaiból, mert ellentállóbb, erősebb, pillanat­nyilag győzedelmesebb a Szellemnél. A „vi­lág* ebben a csodálatos drámában a meg­gyilkolt apa szelleme, amely bosszúért kiált, így árulja eJ Shakespeare a titkot: Hamlet­nak az apja szelleme és a bosszú kategorikus imperativusa nem azonos azzal a Szellemmel, amelyben egyedül ő él, a kiválasztott, a zseni. Hallja és mégsem hallja ezt a parancsot, lát­ja és mégsem látja ezt a szellemet, amely kiszáll a sírból és bosszúért kiáll; — Hamlet követi Krisztus parancsát és rég elhagyta testvéreit és szüleit, a királyi udvart és sze­relmét, hogy a Szellemet kövesse. Ezért béna az akarata, ezért törődik és nem törődik a dolgokkal, válaszol és néma, szeret és indif- ferens, barátkozik és minduntalan megfeled­kezik a barátokról: emberi lélek, amely Ég és Föld közé ékelten lebeg az indulatok és gondolatok világűrjében. Minden történés ér­dekli, mert él, de nem az ő érdeke, mert szüntelen a halálra gondol: Faust ez a Ham­let, azzal a különbséggel, hogy Faustot Me- phisto előbb elvezeti az örömökbe és a fáj­dalmakba, a világba, amely mennyország és pokol és csak a legvégén látja Faust, hogy minden csak jelkép, szimbólum; bogy a ma­gánvaló Istenit az ember meg nem valósít­hatja. Hamlet ott kezdi, ahol Faust végzi és mint olyan, aki a világon túl van és a világ égi és pokoli köreit befutotta, éli látszólago­san valódi életét a dán királyi udvarban. Teliát: nem az az igazi kérdés, hogy Ham­let élt-e és ki volt a modellje, hanem, hogy él-e Shakespeare drámájában. És a felelet: nem él. Ha akarom, a tetsz­halott fordítottja: tetsz-élő. Úgy tesz, mintha élne. Pedig csak (durva képpel) galvanizált hulla, amelyet a sok, sokfelé orientált és ér-, dekelt ember minduntalan elöráncigál a sír­ból. Mindenki teltre serkenti. Hamlet neki­buzdul. Az eredmény szomorú: elárulja a ba­rátokat, cserbenhagyja a tettet, mintha a már kinyújtott kart a burkoltan Láthatatlan meg­ragadná és a* kardot meg a virágot kiverné a kezéből egy könnyed kérdéssel: Minek? Minek? Hamlet a nekibuzdulás után elme­reng a kérdésen és megfeledkezik a tettről. Bosszú? Emberi gyarlóság! Minek? Megjaví­tom vele az embert? Megváltoztatom a világ n'006101? Szerelem Barátság? Ellenségeske­dés? Trón? Fáradtan int tulvilági partnerénak: igazad vau! És folytatja a töprengést a következő neki­buzdulásig. Cselekedni, vagy nem, ezen már nem is töpreng. Már végtelenebb kategóriák­ban gondolkozik: lenni, vagy nem lenni? Amig elhatározó geszt ussaJ leugrik a lét fokáróJ a nem-léi örvényébe, Hamlet kétszer hal meg: amikor születik és amikor meghal. * Ha PaJmstjena Margarita svéd bárónő mégis fontosnak találja a lét, vagy nem-lét kérdéséi a modell lét, vagy nem-lét kérdésé­vé fölapritani, úgy ez az ő magán passziója. Talán ilyesfajta ember volt Erik dán király, bár az, bogy szerelmes volt a nép egyszerű leányába, ócska szentimentalizmusnál nem több. A niodell-kérdés máshová vez;et: a zse­ni kérdéséhez. Ezt hiába feszegeti az embe­riség, amely örül, ha Stradivari följegyzéseit találja meg és örül, ha Hamlet és Erik dán király közt némi külső kapcsolatot vél föl­fedezni. * Hamlet, az életben tetsz-élő, a világtörté­nelem legpedagógikusabb öngyilkosainak egyike. Modellje': minden zseniális ember: filozófus, művész, misztikus. Ez a három tí­pus az öngyilkosság elől az alkotásba mene­kül. Hamíet a halálba, ő nem írja meg az életet: eljátszó a dán királyi udvar ostoba udvaroncai előtt. Eljáisza természetesen a szó kettős érteimében. És végül eljátsza a ha­lált is. Feneketlen lélek, feneketlen probléma. Az egész min 1 nség benne van ebben a lélekben. Milyen kicsinyes, e lélek modelljét keresni és Erik dán királyban föllelui, ment szerelmes volt egy paraszllányba ... Élt-e Hamlet, volt-e ilyen ember? Mindig volt, mindig lesz: a zseni. Ebben a modelltől öt ti értelemben Shakespeare önma­gának állt modellt, amikor Hamlet-et meg­alkotta. Első szlovák ékszer-, arany- és ezüstös ár Tulajdonosok8 ROSTIG TEilVÉKIK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Eladási hely: Bratis’ava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50°/o megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ó-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk | A háslaíssony noidoasága ' re. * hordozható és törvényes védjeggyel ellátott „»Crot*i»rlnx*,‘-E»«írolsá*-sépí Julllixl IdtrrwPsZm, arneíy egy készülékben összpontosítja mindama jó tulajdonságokat, hogy i a legnagyobb családok részéi e süt, főz és melegít és emellett y© % tazetőanyagot takarít meg. f Látogassa meg budapesti lerakatunkat: VI., An<lrássy«ut 31 ]j ~:r>alatt, ahol minden csütörtökön déiután 3 órától kezdve főzési berautatá- sokat taitunk. Kérjen minden kötelezettség nélkül egyszerű levelező­lapon katalógust és refercnci kai a következő címen: Kroa©riws-W«rl*<», C. A. Klms»SnBc, Giewti'ar»s<tfoirff lsei Wien (Ausztria). Az árakban a vám-, fuvar- és csomagolási költségek már bent foglaltatnak. fSayar levelezési osztály! SKaayar le-releket kérünk!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom