Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-24 / 47. (1970.) szám

''piíxcaiAWv^atíhtuTí^

1929 február 24, TMérnp.

fifirrntrmwMhttttg

A VÖRÖS INDEX

Irtai MARA! SANDOR

Alápiltiilotl l?9é évbeo

Bora Lajos óla ioarajáilÉp

Banská Bystrica

Kéwxítéa * *sánit t liroulékeket, »lnilw kö»«abML ílixfor- mArviuay UooktL Mái váoy k«pt»oU láblákal Márvány ulllárukat iparuiQv6n«li maukáknl, *tW.

Csak nu**{ került kezemhez, baráti közvetítés utján, egy nagyou érdekes és tartalmas, kevéssé ismert folyóirat régebbi száma, mely- bon egy kritikus tavaly ősszel elkövetett regényemmel foglalkozva, méltatását, melyben sok a helyes gáncs s akad meg nem érdemeli elismerés is, e szavak kai végzi: „Nagyon jó könyv. Haszontalan könyv.*' A folyóirat Erdély ben jelenik meg, kitűnő » nagyra becsült neveket látok dolgozótársai között, s az említett kritika szerzőjének a felületes krilikáju magyar irodalmi éleiben csak hálás lehetek velem foglalkozó dolgozata komoly és tisztességes hangjáért, alapos gáncsaiért ée megindokolt megállapításaiért Mindez egyáltalán nem tartozna ide, ha utolsó mondata e dolgozatnak nem lenne mélyebb jelentőségű: de föltétlenül az, súlyos, s egyáltalán nem a kritikus ad hoc mondókájára s az én könyvemre lokalizált jelenség. Az említett folyóirat szellemében progresszív, az emberiség fejlődésének problémáit regisztrálni s elemezni óhajtó, minden tekintetben nagyon radikális, s minden tekintetben anti-polgári sajtótermék, amilyen, többé-kevésbé jóhiszemű és aktív, revü » revücske mindenfelé akad Nyugaton. A revü, föltételezem, a szociális haladásért küzd, a művészetet is ennek szolgálatába átütja, s végső fokon bizonyára a szociális forradalom előkészítésén dolgozik, cest són affaire... Ez adottság, aminek vitatása nem tartozik Ide. A kritika, az én „polgári regényemmel** foglalkozva, megállapítja tehát, hogy jó könyv, de haszontalan könyv. Ez nem vaLami elsietett megállapítás, hanem a szigorú, az egész vonalra kiterjesztett moszkvai harci parola, érvényes az egész világ minden termékére, Edéiyben és Budapesten úgy, mint Loudouban és Berlinben; ami nem Made in Moscow, az szigorú indexre kerül: proletárok, balra arc, ne nézzetek oda, Íme egy jó könyv, egy a sok közölt, amit nem szabad elolvasnotok, mert nem szolgálja a szociális forradalom ügyét. Ex a „vörös Index**, í— legalább oly merev és dogmatikus, mint a pápai index. A hivő leikét félti az átkos polgári befolyástól. Kétségtelen, hogy az én könyvein távolról sem olyan jó könyv, de éppen olyan* haszontalan könyv, mint minden könyv, ami nem akar egyebét, mint irodalmi eszközökkel kifejezni egy általános emberi élményt. Ebben az értelemben, urambocsáss, alázattal és dadogva jegyzem meg ée veszem észre, hogy írtam olyan haszontalan könyvet, mint Flaubert, Balzac, Thoinas és Heinrich Marta, Knut Hamsun, Romain Rolland, André Gide, az értekező, derék Wells bácsi s az egész egyetemleges világegyetem összes olyan szerzői együttvéve, akik nem akartak egye-, bet, mint irodalmi eszközökkel általános emberi problémáknak kifejezést adni. Fejvakarva állapítom meg, hogy legalább haszontalannak egyenrangú vagyok a legnagyobbakkal, lévén az én könyvem éppen olyan haszontalan, mint az övék, csak nem olyan jó. S még sokkal inkább fejvakarva olvasom e megálla- pitást baloldalról (nem először), mely kétféle mértékkel méri az irodalmat, 8 hasznos és haszontalan könyvekre osztályoz regényeket aszerint, hogy a III. Internacionálé szempontjából van-e propagativ erejük, vagy nincs? Bizonyos, hogy szive mélyén minden Írónak egyetlen vágya, hogy szava s közölnivalója necsak néhányezer, sezlongon bajadér- mód el pihenő, iroda l mi sznob csámcsogásá- ban leljen visszhangot, — minden igazi iró a „tömeg** visszhangját keresi és reméli, ha munkába kezd, azt a hal*k echót, amit az emberiség lelke ver vissza egy emberi lélek hívására. A vörös index nem így osztályoz. „Haszontalan könyv minden olyan könyv** — hirdeti ez az index —, „amely nem szolgálja a forradalom propagandáját.** Ebbe maradunk.

Az iró, már tudniillik az a fajta író, aki

szabad mezőkön keresi salátáját, határozottan kezd zavarba jönni. Nehéz legények ezek a kortársak, pesti szóval, — nehéz fiuk, nehéz velük zöldágra vergődni Az író elkedvetlenedve mondhatja: pardon, igy nem játszom, meg vagyok sértve. Ha nektek már az sem jó, amiben én hiszek, csak azért, mert az, amiben én hiszek, amellett lévő, külön és egyéni hit, mint a tiétek, — akkor persze hagyjuk abba az egész játékot, mert sokkal egyszerűbb, ha az irodalmat pártirodák- ban készitik elő tömeghasználatra minden elsejéin és tizen őt őrük én, jobb és baloldalon, egy steril és használható pártirodaImát, ami kitűnően szolgálja részben a szociális forradalom, részben a nemzetközi reakció céljait, — sokkal okosabb és egyszerűbb, mintha tovább játszuk itt ezt a játékot az általános emberivel, meg a megértéssel és közeledéssel és kereséssel és humanizmussal, mikor az egésznek úgyis csak akkor van értelme, ha elősegíti azt a célt, hogy egyik osztály beverje a másik fejét. Ebből a játékból — mondja

az iró —, kérlek, hagyjatok ki engem. Még

nem is olyan régen nagyon tele volt a szájatok, végig az egész baloldalon, az általános emberivel, — mosl egyszerre csodálatos precizitással kezdtek reájönni, hogy az általános emberi valami nagy maszlag, kékráz. amit a burzsoázia Laláit föl gyanútlan és jóhiszemű prulotártöinegek elká bilásAra, sokkal nagyobb veszedelem, mint a reakciók s konstruktív irodalom. Ez az utóbbi, a tiszta, láthatóan csomagolt, csak kaszinók részére külön monogrammal gyártott konstruktív irodalom valóban nem jelent veszélyt se az emberi haladásra, se az általános emberi kiviruldsára, se a szociális forradalom fejlődésére nézve, mert erről a gondosan ápolt szobatiszta reakciós irodalomról az érdekelt kaszinón kívül valóban egy lélek sem tud. Nem igy az általános emberi irodalom Ez már komoly veszély, ez a másik irodalom, atftit olyan minden hájjal megkent, kaján írók Írnak, akik részben hisznek abban, hogy az ember csak szerencsétlen, de jóindulatú kreatúra, részben nem hisznek abban, hogy olyan problémákat, mint tőke és termelés, termelés és elosztás, tőke akkumulációja, nemzeti eszme, házassági ethika, osz- tályerkőles, militarizmus —: egyedül és kizárólag forradalmi utón lehetne megoldani. A vörös szeizmográf föltétlenül veszélyt jelez ennek a másik, ejnye, hogy is mondjam, oly nehezen tudom kifejezni magam forradalmi terminológia hiányában, ennek a másik írod alomnak jelentkezés** kor, amely az ember nyavalyáihoz és problémáihoz kizárólag irodalmi eszközökkel tud és akar hozzányúlni. Az a művészet, mely Moszkva szerint nélkülözi azt a végtelenül naiv plnkátstilust. amit, mint ezt látni volt alkalmunk, a proletár tisztelettel, de végtelen unalommal fogad be, kártékony és burzsoé művészet, s ha ez a ravasz művészet véletlenül még az általános emberit meri propagálni, akkor veszedelmes és haszontalan művészet. Két suszter dolgozott az ucca felső és alsó részén, s mindkettőnek jól ment: a harmadik suszter erre letelepedett az ucca közepén, e ennek nem ment

Alapítva 1&3X Telelőn U.

\J S >

dlsxmfl

A flrtg, porceüáa >

*4*0# aa^ykereekedáee* 0

i

KOSIG E, F5-íitca 19,

Kagy vákuutilb Jutányos áitüb

sehogy sem, mig ki nem irta üzlete fölő: „Fő- bejárai**. A vörös irodalom politika ezt a „Fő- b(*járat“-ol szeretné üzlete fölé kiakasztani. Nézzük meg az árut, amit árul.

A modern forradalmi irodalom (szépirodalom) abban a pillanatban, ahogy eJ akarja adui a portékáját, „hatni" akar, „sikert" akar, a mindenkori, örök és vállozhatatlan irodalmi eszközökre fanyalodik reá: előad, jellemez, átélot, színez, konstruál, naturalista a legmaradibb módon, ahol másképp nem tudja megúszni, megható naivitással szenlimen- táLis és idilli, csak éppen vörösben, s ahol aztán kötelessége tudatára ébred, s megcsavarja a forradalmi plakát-kintornát, vörös és kék sugarakat enged ki a szájából, kúpokkal és gúlákkal zsongjiroz. hogy a menthetetlen, 'egényegyleti élőképekre emlékeztető forradalmi apolheozis vörös görögtüzében bemutassa a revolució happy end-jét. A forradalom a művészetnek semmit nem adott formában, ami beigazolta volna életképes*»égét, de adóit 1 uj Írókat, akik a forradalom élményétől megtér mékeny ültén a régi, abszolút irodalom eszközeivel kifejezték magukat. Tisztázzuk az egész halandzsát: az emberiség részére ké- szüJ-e az irodalom, vagy a Szellemi Termékek Népbiztossága ellenőrző osztálya részére? Azok az írók forradalmiak-e, akik a XIX. század regényeiben közelebb vitték az embert sorsának, helyzetének, lényének és föladatainak megismeréséhez — (tízezer „haszontalan" könyvet tudnék hamarjában fölsorolni) —, vagy azok, akik a legnagyobb tüdővel, de kissé szűk skálával semmi egyebet nem ordítanak, csak ezt az egy szót: „Forradalom"?

Azok, akik a vörös indexet kiragasztják, tudják jól, hogy a legnagyobb veszedelem, ami a pártforradalom fejlődését fenyegeti, nem a reakció, nem a tulkapó tőke, nem a n-ilitarizmus, nem az Egyház, hanem az a bizonyos „általános emberi**, ami nagyon jó, de haszontalan. Haszontalan, mert tisztázni akar, közelebbhozni akar. megérteni akar. s a megértés föltételeinek birtokában megoldani akar. Ez lassú üzlet, sokkal lassúbb, mint a forradalom.

A vörös index végtelenül naiv, olyan valami ez. mint mikor a gondos mamák a serdülő leányka részére vörös ceruzával húzzák alá a regényben azokat a sorokat, melyekei nem szabad elolvasni. A vörös mama, Moszkva, a serdülő eml>eriség részére a maga vörös ceruzájával gondosan megjelöli a világirodalom ártalmas passzusait. Vigasztaló csak az, hogy a serdülő emberiség soha nem mulasztja el, mohón utána olvasni annak, amit a vörös ceruza eltilt előle. Hátha mégis pikáns az általános emberi?...

NRPLOm

Irta: KRRIHTHY PR1SYE9

Kecskemét, északsarki utinaplő

Budapest, február.

De igazán, mennyire látszat minden — a mégis minden e Látszaton múlik. Egy kiemelt esemény, a sok közül, keltlő beállításban, óriási jelentőséget nyer a többi, hasonló esemény fölött, jelképessé válik, — ezekből a kiemelt eseményekből áili a világtörténelem, amire világszeml ól etünket alapítjuk.

Sokmiltlió ember halt meg a hazáért, de Teld Vilmos hazaszeretete halhatatlanná válik, a többit elfelejtjük. Sokmillió anya siratja gyermekét, de minket Nióbe könnyei indítanak csak meg, hogy együtt sírjunk velük. Sokszázezer vértanú vérzett el a kereszten, de minket csak annak az Egynek emléke nem hagy nyugodni, csak annak az Egynek emléke ad bátorságot, hogy néha mégis föllázadjunk Heródes ellen.

*

No igen, csak azért mondom... nem mintha dicsekedni akarnék. De annyi könyvet olvas az ember, északsarki utazókról, meg hasábos cikkeket, meg mindent, hogy micsoda hősiesség, igy-ugy, az a szörnyű hideg, kérem, tessék elgondolni. De arról senki se fog beszélni, hogy február tizedikén az Északi Sarkon két fok meleg voLt, ellenben Kecskeméten harminc fok hideg volt és éppen akkor kellett nekem Kecskemétre utazni. Hát persze, mi van abban, mondják, mások is utazlak és Kecskeméten mindenkinek harminc fok hidege volt — meg se kottyant, pedig se fókazsirt, se szárított pem mikánt, se hálózsákot nem vittünk magunkkal

Ugyan föltehetném a jogos kérdést, ha nyolcvanezer ember fázik, az miért nem ugyanolyan tiszteletreméltó és csodálatos és megbámulni való hősiesség, mintha csak egy ember fázik — de mit álljak ide vitatkozni a közhangulattal, ami a külsőségek után igazodik? Ha február tizedikén a jó meleg Északi Sarkon jelentem volna meg, jegesmedvebőr- bekecsben, terraofórokkal és sextánsokkal és konzervekkel fölszerelve, hogy ezt az eseményt kis zsebrádiómon közöljem a világgal — mindenki oda lett volna, hogy micsoda kemény fickó vagyok és Kecskeméten például, a harmincfokos hidegben, mindenki éppen- ugy ünnepelt volna, ha nem jobban, hidegiki- biró bajnoki minőségemért, mint igy a humoreszkek alapján, amiket ugyanabban a lenge frakkban olvastam föl, amiben a szállodából átszaladtam ide, a harminc!okos jégviharon át.

És nincs rá eset, hogy kecskeméti naplómnak olyan sikere legyen, mint Scott kapitány könyvének.

*

Vonat, ébkezőkocsi.

A szembenié vő asztalnál két komoly úriember beszélgeá, barátok, ugyiábmfik, közéleti férfiak, lehet, hogy az egyik képviselő, igen hozzáértően politizál, kérlekalássan, mondja, ezt BeUüennek a szemébe kell mondani, kér- lekadássan, a férfias beszédet ed kehi viselni, ha közérdekről van sző, kegyelme* uram, kérlekalássan.

Három-négyéves apróság, az ablakhoz szorulva, úgy látszik a kér lekalássan gyereke, a sótartóval játszik, megpróbálja hegyére állítani, mint Kalombusz tojását. Bűbájos kis pofa, akkora szemekkel, mint a zsebóra, csü- csöri kis fütyülő száj — csak nem tudóin, fiu-e, vagy lány, mert ül és csak az arcocskáját látom! Hála Istennek, még nem fontos, mindenesetre kikezdek vele. Mikor átnéz, fölfujom a fél arcomat és a másik szememmel hunyorítok. Elkapja a fejét, lenéz, igyekszik komoly maradni, de nem bírja — már nevet bele a tányérba. Aztán, egy perc múlva, lopva megint átnéz, most már ő nevet előre. És jó félórán át a röpke kacérkodás után, igy nevetgélünk össze, mint a cinkosok, hang és sző nélkül, senki se tud róla, csak má kelten. És közben kérlekalássan és az ellenzéknek meg keld érteni és egységről csak akkor lehet szó, kérlekalássan — és az egész vonaton csaík két lélek, egy negyvenéves, aki már — és egy négyéves, aki még tudja, hogy mindez mídyen kémikus é6 hiábavaló.

Az újságíró urak, akik az áldomáson várnak, egyáltalán nem hasonlítanak eszkimókhoz, még csak az „Arktikus Újság" vagy „Kevés a fóka" időszaki szemle munkatársaihoz se. Vidám autó prüszköl az épület előtt, gyerünk, mondják, meguzsonnázunk Tóth Lacinál, kicsit át melegszünk. Folyik a szó, egyszerre csak kinézek, hát elhagytuk a várost és valahol a havas mezők fölött robogunk. Ejnye, gyerekek, ilyen messze lakik Tóth Laci? összenevetnek. Kényelmetlen érzés, ha az ember nem tudja, min nevetnek.

Szektóra visznek ki, meglepetésül, a derék, lelkes fiuk, — meg keld nézői az uj strandfürdőt. Strandfürdő, mondok, az jó. Éppen azon jár az eszem, kicsit strandolni kellene. Csak legyen üres kabin. Megnyugtatnak, a nyáron háromezer ember számára vodt hely. Lehet, hogy most valamivel kevesebben lesznek.

Hanem tréfa ide, tréfa oda, ez nem gyerek- ség. Akkora területen, mint az Erzsébet-lér, egyetlen, hatalmas medence, ilyet még nem is láttam. Magyarország legtágasabb nyári fürdője, másféiórányira Budapesttől és erről egy szót se tudtam, mikor harmincfokos meleg volt. Most, csekély hatvan fok különbség alkalmából kall erről értesülnöm, miikor értesülés helyett inkább értei agyáéról lehatna szó. Ez az én formáin.

A

Hanem már robogunk is vissza, a másük nevezetességet megnézni. Ez az ország, sót bálán a világ egyik legnagyobb sakk-könyvtára, vendéglátó gazdámnak, Tóth László szerkesztő uramnak tulajdona, add két év előtt a hír rés kecskeméti világversenyt rendezte, a világbajnok Atjechin száméira utolsó lépcső* fokul, a legmagasabb csúcs ledé.

Hihetetlen, mennyi könyv, újság, ósnyonv látvány, dokumentum — a sokszázéves nemes sakkmüvészét egész kis világtörténete. Kínai sakk-könyvek és orosz sakluköuyveik

— gyönyörű angol kiadványok, az utóbbi húsz esztendő sakkeseményeiről, tömege a világ minden tájáról összegyűjtött cikkeknek, amikből kiderül, hogy a magyar sakkmüvé- szet, közbecsülésben, tekintélyben, a legelsők közt áill a viliág szemében. Maróczy Géziának, a magyar sakkozás nemzetközi büszkeségének arcképe, neve, a róla írott, az általa kiadott, sok nyelvre lefordított müvek példányai és recenziói megujra fölbukkannak — egész legendakor, amiről legalább annyi szó esett, legaláb annyian tudnak, mini Reményiről, vagy Munkácsiról például Morphy- ról, a sakkozás Shakespearejéről, vagy egyszerűen Sakkszpirjéről szóló szép könyvének angol és német kiadásai óriási póldányszám- ról adnak számot.

Két gyors parti után, amiket részben udvariasságból, részben, mert ellenfelem jobban játszik nálam, elvertek: házigazdám asztalhoz ültet. Bor ozás közben a magyar sakkozás kivételes helyzetének okairól folyik a szó. Keleti nép vagyunk, közelebb Ázsiához, a sakk ősd bölcsőjéhez. Ráérős, tűnődő, amellett játékosfajta — szeret filozofálni, furni- faragni, mesterkedni, kombinálni. Tóth Laci elmeséli, amit A Ijeeh in-tői hallott — hogy odaát, Amerikában, mikor sikereinek hatása alatt egy vállalkozó fölszólította, rendezne szimultánversenyt és hogy mennyit kér érte

— a kért két-, vagy háromezer dollárt szó nélkül kifizette és csak azután kérte meg Al- jechint, hogy most már árulja el bizalmasan a trükköt, amivel minden ellenfelét megveri. Kiderült, hogy valami olyan büvészfogásnak, dzsiu-dzsicu avindlinok képzeli a sakk művészetet.

*

Fotografáinak, ikét, vagy három fölvétel, állva, ülve, profilból, egyenként öt-öt másodperc exjH>nálással, ülni, vagy állni kell, megdermedve a pózban, ahogy beállítottak, arcom rafagyásztva az az elfogulatlan, barátságos mosolyt, miközben a fotográfus lemezt cserél, rémülten figyel, hogy meg ne mozdulj, aztán rádordit „mostl az Istenért 1**, amitől okvetlenül összerezdülsz, éppen akkor, mikor a lencse kinyílik. Képtelenség. Ezt kezdi már érezni minden jóiztésü ember

— utolsó napjait éli, remélem, az úgynevezett „állókép", a fényképezéselőtti portréfes- tészet, vagy arcképrajzolás leszármazottja, amihez még modellt kell ülni. A jövő „állóképé"-! csak úgy tudom elképzelni, hogy