Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-22 / 45. (1968.) szám

£3 ¥ JHr I vm. évf. 45. (1968) szám 5 Péntek £ 1929 február 22 Előfizetés! ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre76, havonta26Ke;külföldre: nnlitikai nrmilnnin 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó* évente 459 félévre 226 neavedévre 114 Főszerkesztő: pOLUlKm napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága Il„ Panská ul 12/IIL — Te* hltönta 38 Ki ^ K BURÁNYI LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 30311.-Sürgönyeim: Hírlap, Prah. Szerkesztőség: Prága (L, Panská ulice 12, IL emelet Telefon: 30311 — Kiadó* hivatal: Prága II„ Panská ul 12/IIL — Te­lefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Hodzsa bukása fariéul emlegetik Poincaré utódjaként A kormány többsége három szavazalra csökkent — Clemenceau „szelleme" a kamarában — Pesszimizmus Franciaországban Páris, február 21. Ma délelőtt a köztársa­sági elnök vezetése alatt az Elyséen minisz­tertanács volt, amelyen a miniszterelnök naigy expozét mondott a belpolitikai helyzet­ről. Mint ismeretes, Poincaré kormányának kamarai többsége három-hat szavazat között ingadozik s ilyen körülmények között a kor­mány egy része helyesnek tartaná a vissza­lépést. Ezzel szemben Poincaré, Barthou es Tar­áié u mindenáron kormányon akarnak ma­radni, amíg a legfontosabb belpolitikai kér­déseket elintézik. A polgári közigazgatási bizottság tegnapi üté­sén 18 szavazattal 5-tel szemben újra meg­választották Hesse elnököt, aki a keddi ka­marai vita után lemondott. Ezt a tüntető uj- ramegválaszást általában ugv tekintik, minit az igazságügyi bizottság tüntetését Barthou igazságügyminiszter mellett. A kormány köztien uj támadásoknak van kitéve a kamarában. Mamidéi képviselő, Cle­menceau volt titkára és a legvadabb francia háborús uszitók egyike, ki politikai pályafu­tásának megkezdése óta Poincaré legádázabb ellenségei közé tartozik, a közigazgatási bi­zottságban heves támadást intézett Tardieu belpolitikai ujitásai ellen. Mandel a jobboldal tagja s igy a támadása rendkívül nagy jelen­tőségű. Ugyanakkor a külügyi bizottság igen kritikus szemmel és túlzott elővigyázatosság­gal kezeld a kongregáciés javaslatot, ami szintén biztató jel a kormány szempontjából. A kamara folyosóin a kormány helyzetét rendkívül pesszimisztikusan ítélik meg. Egy tegnapi szavazásnál a kormány mindösz- sze három szavazattal győzött, azaz a keddi súlyos csapás, amelyet a jobboldali lapok egyszeri és soha vissza nem térő jelenségnek fogtak fel, megismétlődött s úgy lát szik, kon­stanssá válik. Ugyanakkor négy kormány­párti képviselő kijelentette, hogy csak vélet­lenségből szavazott a kormány mellett s ere­deti szándéka a szavazástól való tartózkodás volt. Jellemző, hogy Stürmel, Walther és Hauss, a bárom elzászi autonómista képvi­selő tartózkodott a szavazástól. Ha ezek a képviselők Poincaré ellen szavaznak, ami eredetileg szándékuk volt, akkor a. kormány már tegnap megbukott volna. Poincaré ismét fáradtságról és kedvetlen­ségről panaszkodik. Ha a kormány megbu­kik, a miniszterelnök semmiesetre sem vállalja az uj kormányalakítást és más sze­mélyiségekről kell gondoskodni. Abban a* esetben, ha sikerül a mai kormánytöbbsé­get egy-két középpárttal kibővíteni s meg­tartani a mai alapot, akkor Poincaré helyé­be hü famulusa, az energikus és tehetséges Tardieu kerülne, akit ©vek óta mindenki a nagy lotharingiai politikus méltó utódjának tekint Franciaországban. Trockij titokzatos kétezerszavas sürgönye Franciaországhoz Egyre bonyolultabbá válik a Trockij körüli rejtély — fingéra, Berlin vagy Páris — Kik segítik a volt népbiztost (fi.) Prága, február 21. Harmad1 fél hónappal ezelőtt, közvetlenül az országos és járási választások lezajlása utáni napon kezdődött meg a döntő viadal Beues és Hodzsa közölt. A cseh agrárpárt szlovák frakciójának kétségtelenül tehetsé­ges, de túlságosan magasra törő vezére el­érkezettnek látta az időt, hogy Benest meg­buktassa, a külügyminiszteri széket elfoglal­ja, esetleg Svehla örökségét is átvegye és diadalmasan utat törjön magának a legma­gasabb közjogi méltóság felé, amelyet cseh­szlovák állampolgár elérhet. Izgaióa.n érde­kes hazárdjátékba kezdett, amelyben az is­kola ügyi tárca tétjének kockáztatásával a korlátlan vezető szerepet akarta elnyerni. Tegnap azután elvesztette a tétet és a (játszmát Benes nyerte meg, akinek tábora koncentrált támadást indított Hodzsa ellen, hogy felhőkbe szárnyaló terveit meghiúsít­sa. Szóváteftiék azokat az összeköttetéseket, amelyeket a szlovák politikus Mac Dorraid­dal és Radiocsal fen tartott, majd szemére vetették a szófiai kézvételt, amellyel a bol­gár parasztpáríot akarta magának leköte­lezni. Megtámadták az esztergomi herceg­prímásnak egyébként neon jogtalanul kifi­zetett millióik miatt és a prágai piariataház meghiúsított eladása körüli magatartása miatt. Kétségbe' vonták az állaim megalaku­lása körül szerzett érdemeit is és teljes erővel támogatták Srobárt, aki ellenfelének a forradalmi napokiban játszott szenemét a kétszínűség vád iával illetté. Újból fölidéz­ték a Koburg-affér emlékét s szemére hány­ták költekező életét és nagyúri allűrjeit. Végül arról seim feledkeztek meg, hogy a cseh közvélemény előtt gyanússá tegyék és azt írták, hogy Prágában szlovenszkói, Szlo- venszlkón pedig prágai befolyását túlozni szereti. .. . Nehéz volna kideríteni, hogy e vdflak kö­zül melyik volt az, amely Hodzsa Milán bu­kását közvetlenül előidézte. Leghelyesebb­nek az a föltevés látszik hogy mindezek az okok együttesen teremtették meg a légkört, amely a szlovák centralistáik vezérének nyakát szegte. Túlságosan sokat akart és túlságosan sokfelé foglalatoskodott s ezért kényelmetlenné kezdett válni. Gégebaja legfeljebb ürügy, nem pedig oka távozásá­nak. A köztársaság elnökének a lemondást elfogadó kézirata különben egy szóval sem emlékezik meg a betegségről és a legna­gyobb naivitás volna elhinni, hogy Hodzsa Milán csupán azért mondott buosüt a minisz­terségnek mert bajára a Tátrában vagy a Semmeringeu gyógyító irt akar keresni. Nekünk magyaroknak a legkisebb okunk sincs arra, hogy akár egy könnyet is ejtsünk az iskolaügyi miniszter nem egészen várat­lan, de mégis meglepő gyorsasággal bekö­vetkezett távozása miatt. Az a harmadfél óv, amíg Hodzsa Milán vezette a csehszlovák is­kolaügyeket, a magyar kultúra történetének semmiesetre sem ragyogó fejezete. A ma­gyar műveltség emlőin felnevelkedett szlo­vák miniszter a legkisebb megértést sem ta­núsította irányúinkban, sőt ő volt az, aki a Magyarországon szerzett diplomák honosí­tását beszüntető rendeletet aláírta és a po­zsonyi egyetem magyar tanszékével kapcso­latban oly csúnya játékot űzött velünk, ő volt az, aki a kisebbségeknek megígérte a kulturális autonómiát, de amikor ígéretét be kellett volna váltania, következetesen úgy tett, mintha semmi sem történt volna. Mint a kormány szlovenszkói politikájának leg­főbb irTézője, ő volt az, aki a földreformot London, február 21. A Trockij körüli rej­tély egyre nő. Mig tegnapi konstantinápo­lyi jelentések szerint a volt népbiztost Kon­stantinápolyban szigorúan őrzik és a kö­zeli napokban erős fedezet mellett Angó-1 rába szállítják, ahol máris kijelölték a vil­lát, amelyben lakni fog, addig a francia külügyminisztérium tegnap állítólag két­ezerszavas táviratot kapott Trockijtól, amelyben menedékjogot kér Franciaor­szágban. A hosszú táviratban részletesen elmondja, hogy miért fordul Franciaország­hoz és miért kénytelen a török és orosz hatóságok megkerülésével cselekedni. Ugyanakkor ünnepélyes Ígéretet tesz, hogy politikával nem foglalkozik s életének hát­élvül akarta fölhasználni a magyarság meg­bontására és mindenféle sötét alakokat bé­relt föl az agrárpárt magyar szárnyának megszervezésére. Csatlósaival a magyar nép „atyjának" kiáítatta ki magát, de sem félre­vezetett választói, sem a magyar nép érde­kében soha még a kisujját sem mozgatta meg. Az a szerepe pedig, amelyet akkor ját­szott, amikor a kormány e az egyik magyar párt közötti tárgyalások folytak, ugyancsak rácáfolt e nagy blaszfómiára. Hodzsa mini iskolaügyi miniszter és mint a kormány szlovenszkói szakértője egész működésével a legnagyobb bizalmatlanságot keltette a magyarság köréiben és ezért távozásának csak örülni tudunk, mert talán végre alkal­mat nyújt Prágának, hogy revízió alá vegye azokat a módszereket, amelyeket Hodzsa ta­nácsára Szlovenszkón és Ruszittszkóban ed­dig alkalmazott. Az uj iskolaügyi miniszter személye per­sze nem sok jóval biztat. Stefinek Antal tudvalévőén a pozsonyi iskolaügyi referátum­nak volt a vezetője és e mipötségében a ma­ralévő napjait csöndes visszavonultságban kívánja eltölteni a francia Riviéra egy kis városában. Megfoghatatlan, hogy miként juthatott a távirat — amennyiben tényleg i Párisba érkezett — a postahivatalra, ami­kor Trockijt oly szigorúan őrzik és minden lépését figyelik. Valószínűleg a volt nép­biztos hívei közül néhányan utána utaztak s most Konstantinápolyban tartózkodnak, ahol minden tekintetben vezérük rendelke­zésére állnak. Anyagiakban a népbiztos nem szenved hiányt s a Franciaországhoz intézett táviratban állítólag azt is közli, hogy nem fogja igénybe venni a francia nemzet vendégszeretetét, mert nem küzd anyagi zavarokkal. — Jólinformált francia gyár iskolák százait szüli tette be s lép te n- nyoimon a legnagyobb akadályokat gördítet­te leül túránk fejlődése elé. Neve és működé­se 'ppen ezért a legcsekélyebb rokonszenv- nek sem örvend a mi köreinkben. De külön­ben is Stefiének meghitt barátja és hü köve­tője Hodzsának, miért is nagyon valószínű, hogy mint az utóbbinak helytartója fog mű­ködni uj állásában. Jellemző az is, hogy az agrárpárt tegnapi ülésén nem Srobár, de Hodzsa mögé állott, sőt Srobárt megrovás­ban részesitete azért., hogy támadásait más pártok lapjaiban indította meg ellenfele el­len. Ezek a körülmények mind amellett lát­szanak szólni, hogy Hodzsa elől nem akarják végleg elreteszelni az iskolaügyi miniszté­rium kapuit. Kérdés azonban, hogy ez a nagy ambíciókkal telített politikus a történ­tek után meg fog-e elégedni az iskolaügyi tárcával, vágj* pedig isimét vabankot fog ját­szani, hogy végre elérje azt, amire évek óta törekszik. E célja eléréséhez azonban egész Szlovén sziké osztattam rokonszenvére és tá­mogatására volna szüksége, amelyet eddigi körök értesülése szerint Trockij franciaor­szági tartózkodása szinte a lehetetlenség­gel határos. Franciaországban annyi orosz emigráns él, akik Trockijt még a szovjet első idejéből ismerik, hogy a volt népbiz­tosnak egyetlen pillanatig sem volna nyu­galma. Különösen a Riviérán nem lakhat­na, ahol Cannestől Mentoneig minden tele van állandóan ott lakó orosz menekültek­kel, a volt cári arisztokrácia tagjaival, akik közül mindegyiknek van egy-két olyan i hozzátartozója és rokona, akiket agnakide- jén Trockij egyenes parancsára gyilkoltak meg. Ezek között az elkeseredett oroszok között Trockij élete egyetlen pillanatig sem volna biztonságban. politikájával nem tudott magának megsze­rezni. Akik Hodzsát közelebbről ismerik, nem tartják kizártnak, hogy a reá váró nyu­galmas hetekben fejét azon fogja törni, mi­ként tudná egész Szlovenszkőt maga mögé sorakoztatni, hogy Prágának és a Hradzsim- nak minél előbb visszaadja a kölcsönt LAUFER S., Bratislava Ondrejská 11., Tel. 29-22.

Next

/
Oldalképek
Tartalom