Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-19 / 42. (1965.) szám
t-vvm «-/V>AC.VAU-H I «IiA£> február 10, kodd. Pénze van elég 6 éppen azért azt akarja, hogy az utódai büszkéik legyenek rá és hirdethessék: Ezt a nagy Rothermere alkotta. A magyaroknak nem segít a magyar állam által szubvencionált londoni Hungária vendéglő sem, mert az angolok nem szeretik sem a msasmm&mss® Prága, február 17. Koleaér Málos, aká egy könyvei: „Szdovenszkó aranyfcötiyváV4 szerkeszti, Londonban és Parisban járt, hogy egyes vezető egyéniségektől a könyv számára cikkeket kérjen. Utján beszélgetést folytatott Parisban Osusky csehszlovákiai követtel, Londonban pedig Sootus Viatorrail, Síeeddel és Masaryk londoni követtel. Osusky követ a többek között ezeket 'mondotta Kolesárnak: — Előttem csak egy eszme lebeg és ez: dolgozni, hogy a külföld megismerjen és respektáljon bennünket. Az ehhez szükséges előfeltételek megvannak, mert Franciaország és Anglia meggyőződött szavahihetőségünkről. Hiába jönnek a magyarok különböző dolgokkal, nem ártanak nekünk, mert mi a mai helyzetet együtt alkottuk meg a franciákkal és angolokkal. Éppen ezért semmiféle aggályaim nincsenek, a csehszlovák állames-amé- vel állok és bukom, élek és halok. Kiaknáztuk az időt és meggyőztük a nagyhatalmakat, hogy a világháborút csak úgy nyerhetik meg, ha lehetetlenné teszik Németországnak a Beridn- bagdadi vonal kiépítésére irányuló tervét A köztársaság sorsát egyáltalában, nem féltem és mindenki ellen, aki tolvajkézzel akarná érinteni a köztársaság határait, minden tekintélyemmel szem beszáll ok, amely tekintély egyedül abból ered, hogy a világpolitika centrumában oly államot képviselek, amely ugyan kicsi, de jogosult az uj Európa megalkotásának munkájában való részvéteire. Külföldi helyzetünk örvendetes és nem kell félni, ha akárhány Rotkermere is beleavatkozna abba, amihez egyáltalában semmi köze nincsen. Szlovákok, — fejesei be Osusky — legyünk büszkék airra, hogy csehszlovákok vagyunk, így ismernek és respektálnak is bennünket Steednek főleg Rotkermere fáj és többek között ezeket mondja róla: Rothermere nálunk se nem szoroz, se nem oszt Mi tudjuk, kicsoda Rothermere és örülünk annak, hogy Masaryík, itteni követük semmi lépési nem tett ellene, mert megérezte, hogy az angol politikában nem számát, jóllehet lord, nagy vál- lataá vannak, gazdag, jó kereskedő, de rossz politikus. Kémikusán fest az egész dolog. Az egyik oldalon a külföldön ki rál yproh 1 émákba avatkozik, bent az országban pedig ellenzéki álláspontot foglal el, ahol a szocialistákkal tart Mindenáron ünnepel betűi akarja magát. paprikást, sem a bort, sem az édeskés beszédet Scotus Viaitor azt üzeni a szlovákoknak, hogy éljenek a legnagyobb egyetértésben a csehekkel s jól tennék, ha mennél többen rándulnának át Angliába, hogy velük az angolok szorosabb összeköttetésbe jussanak. Masaryk János londoni köveit is kilép eddigi anonim rezerváltságából s azt mondja, hogy ismeri az angol lelket és a személyeket s éppen azért még a kisujját sem mozdította Robhe>rmere ellen s csupán az illetékes fórumok előtt védte az állam érdekeit. Tudta, hogy az igazságosság most is győzni fog. Most már egyáltalán nem kell félni Rofhermeré- től. Ma már szívesen nyilatkozik a Rother- mere-ügyrői, de egy fél évvel ezelőtt ezt még nem tette volna meg. Magyar testvéreinkhez! A csehszlovák főiskolákon tanuló magyar ifjúság helyzete a lehető legsúlyosabb. Fajijáig és társadalmilag elhagyottan, elszigetelve áld. Nyelvi nehézségekkel küzd. Nélkülözését ily körülmények között esetleges munkavállalással sem könnyítheti. Mégis eddig a legnagyobb kitartással és kiváló tanulmányi eredmény fölmutatásával dolgozik jövendő boldogulásáért. Ez a törekvés nemcsak önmagában minden elismerésre méltó, de az itt élő magyarság jövőjének kérdése is. Az itt élő magyarság jövő intelligenciájának számától, súlyától, érzésvilágától függ ugyanis a magyar faj itteni fönmaradása, vagy elpusztulása. Ezen tény fölismerése alapján jött létre a magyar diákság támogatáséira alakult társadalmi nagy bizottság, amely segíteni akarja a főiskolás ifjúságot diákévei alatt a megélhetés gondjaiban, de ezzel egyúttal segíteni akarja abban is, hogy idegen nyelveken és környezetben véglett tanulmányai dacára is, lelkében megmaradjon és éljem a magyar kultúra ismerete, szeretete és becsülése. E bizottság nem a napi és pártpolitikát akarja e törekvésbe belevinni, csak azt akarja előmozdítani, hogy a mi ifjúságunk is tanulhasson, hogy a hihetetlenül nehéz és kilátástalan helyzettel szemben is íölébredjen a tudáson alapuló önbizalma, hogy szabad és független életpályákon önerejére támaszkod- Jiassék és iigy nemcsak tanulóéveiben, de később az életben is, további kitartással és tudással igazolhassa azt, hogy a magyar faj a kultúra zászlóvivői közt nemcsak ott szeretne, de ott is tud lenni és tudását, kitartását és fajszeretetét szülőföldje javára akarja majd hasznosítani. önzetlen és lelkes emberek ilyen célú munkája hívta életre előbb a legnagyobb: a prágai, aztán a brünni és pozsonyi magyar menzákat, olvasószobákat, amelyek az anyagi lehetőségeik szűkös határai között, de mégis csak mentesítik ifjúságunk egy jó részét a megélhetés sötét gondjaitól, alkalmat nyujtar nak az anyanyelvükön való szellemi szórakozásra is és leányainknak biztos és meleg otthont adnak az idegenben. Ez intézmények sok szülő nehéz gondját és aggodalmát oszlatták már eddig is el és hivatottak a jövőben is megszüntetni. Társadalmunk megérezte és átértette, hogy mindez a magyar jöyő mindenek fölött álló, legfontosabb kérdése ée megindító szeretettel sietett a társadalmi nagybizottság akciójának megsegítésére. Az elmúlt iskolai évben, 1927—28-ban, jegyzett adományokból 100.000 koronát meghaladó összeg folyt be e célok szolgálatára, — a mi gazdasági viszonyaink közt példátlanul nagy segítség! — Ámde a szükséglet ezt jóval meghaladja és legfőképpen ezen intézmények állandó fönntartását nem biztosítja. A nagybizottság ezért tervbe vette egy szövetkezet létesítését, amelynek segélyével mind e célok intézményesen biztosíthat ókká válnának. Ez azonban előreláthatóan hosszú évek kitartó munkájának lehet csak majdan az eredménye. A már miiködő ifjúsági alakulatok addig is nélkülözhetetlenek. Azok fönntartása tehát a magyar becsület és a magyar jövő kérdése. Aki szereti gyermekét, — szereti faját, — szereli szülőföldjét, az ettől a munkától nem maradhat el. Az eddigi adakozások eredménye a folyó iskolai év szükségletét sem fedik már. Azért a magyar társadalom újabb és állandó áldo- zaíKeszségéhez kell folyamodnunk. Igaz, hogy szegények vagvunk, de nem annyira, hogy legalább ezt a hiányt ne pótolhatnék. Csak akarni keli!! Azok a kevesen, akik jómódban vannak, nézzék az általános és távolabbi oéR és adják szívesen ezt az önkéntes adót. — Akiknek gyermeke jól el van látva, adjon szívesen egy darab kenyeret fia, vagy leánya kollégájának is, hogy a magyar jövő munkásai minél többen lehessenek, — akinek a gyermeke a társadaikni segélyben máris részesül, ragadjon meg minden alkalmat, hogy fillérekből összetevődjék, újra meg újra, az az összeg, ami törekvő ifjúságunk előrejutásához szükséges. Érelmeszesedésnél csak a CSIZI-VIZ, Csizfördő Ahol vígan együtt vannak, bálokban, estélyeken, vacsorákon, kaszinókban, családi ünnepeken és egyéb társadalmi összejövetelek alkalmával, gondoljanak a hideg lakásokban, szerény koszton élő, sőt olykor éhező ifjúságra és jókedvük tuláradásában árasszák sze- retetüket a magyarság nagy családjának e reményteljes tagjaira is, — akiket bánat és gond ér, siessenek azok könnyeinek letörlésére, akiket az élet tavaszán érne a legkese- rübb csalódás, ha e támogatások megszűntével tanulmányaik abbahagyására kényszerülnének. Mi csak az ilyen érzésekből fakadó önkéntes adományokat kérjük! Kérjük pedig akként, hogy az adományok beküldése mellett legyen az megjegyezve, hogy melyik menza javára, illetve milyen ifjúsági célra szánta azt az adakozó jóságos szive. A prágai, a brünni, a pozsonyi menza javára-e, vagy esetleg az „Erzsébet4*, vagy „Ró- za“ leányotthon javára, vagy egyéb ifjúsági célokra, hogy az adomány mindenkor az adakozók óhaja szerint legyen fölhasználható. 1. A prágai magyar menza céljaira szolgáló összegeket kérjük a Rimaszombati Bank RT.- hoz Rimaszombatba, az ott vezetett prágai magyar menza folyószámlája javára. * 2. A pozsonyi és brünni menzák, a leányotthonok és egyéb ifjúsági célok javára szánt összegeket pedig a Kassai Bank RT. Kassára, a pozsonyi és brünni menzák és egyéb ifjúsági alakulatok címén vezetett folyószámla javára beküldeni. Az esetleg a cél megjelölése nélkül befolyt adományok az 1. és 2. csoportok között azok kedvezményes látogatóinak számaránya szerint fognak megoszlatni. Az ilyképp befolyandó összegeknek a megjelölt célokra való felhasználásáról Törköly József dr., illetve Grosschmid Géza dr. szenátorok gondoskodnak. Az adományokat a Prágai Magyar Hírlapban fogjuk nyilvánosan nyugtázni. A befolyt összegek mikénti felhasználásának ellenőrzését egy, közéletünk kitűnőségeiből ailakulit szám vizsgái!óbizottság eszközli é® félévenként (szemeszterenként) jelentését ugyancsak a Prágai Magyar Hírlapban teszi közzé. Adakozzunk szeretettel és reménységgel! A magyar főiskolások támogatására alakult országos társadalmi intézőbizottságnak Pozsonyban 1929 február 4-ón tartott üléséből és annak megbízásából: Grosschmid Gésa dr. szenátor, elnök. Törköly József dr. szenátor, ügyvezető igazgató. Flachbarth Ernő dr. előadó. A két%áwm§ ajtó Sfke ütoor n>itfk ifke 'Seren Xocfös Hvten: Waiíace (23) Sóik kukta elsózza a levest. De most rajta! önnek az az érdekes tulajdonsága van, hogy minden nap uj fejezetet ir meg regényéből. Aláereszkedő szemhéjai alól pislogott rá és szemei csak egyszer tágultak ki, amikor Diók a kölélhágtcsóról beszélt, amelyet erkélyén talált. — Lew Pheneev, — mondta röviden. Diók bólintott és azután továbbfolytatta elbeszélését. Elmondta a kriptában tett látogató suk történetét. Sneed most már feszült figyelemmel hallgatta. — Hét zár, hét kulcs — mormogta. Kettő önnél van. Kinél vagy kiknél lehet a többi öt Ha mind a hét együtt volna, a rejtély egyszerre megoldódnék . . . Vagy helyesebben... Az ember nem vár addig ... Az ember felrobbantja az ajtót. Dick cigarettáját préseTgette a szopkába. •— Ehhez Selford lord engedélyére van szükség és ezt az engedélyt nehezen fogja megadni, ha inditóokainkát nem ismeri. Snned összehúzta szemöldökét. — Talán fel lehetne tömi a zárakat! Biok tagadólag csóválta a fejét. — Lehetetlen. Lew Pbeeney hiába kísérelte meg. Snned igazat adott neki. — Ivew Pbeeney —. igen — igaza van. Megtudta a hét zárnak titkát és ezért aneg kellett halnia. Hét zár — hét áldozat — Sll/va, Lew Pbeeney halott. Ki lesz a harmadik a sorban ? Maga elé meredt. Kezei lankadtan csüngtek térdei közé. Hirtelen feltekintett: — Kérem, mutassa mégegyszer a kulcsokat! Diók tenyerén nyújtotta feléje. A fény villogott lapos felületükön, sajátságos fogazatukon. Sneed bólintott és visszaadta a kulcsokat Dicknek. — És egyáltalán nem tudja leimi ezt a meztelen szörnyeteget? Dick tagadólag intett — Kezeim jobban ismerik, mint szemeim, — mondta. — Óriási ereje dacára olyan sima és csúszós, mint az angolna. Csak egyet mondhatok biztosan: olyan hajlamokat követ, amelyeknek eredete természetén kívül fekszik. Az inspektor kérdő tekintettel nézett rá. — Ab igen. Eredebük Stalettinél van, nemde? Kísérletének áldozatát használja fel? Diók bólintott. Hosszabb szünet következett, súlyos a ki nem mondott szavaktól és a gondolkodás erős megfeszítésétől. Meggondoltan állította fel az inspektor az eset mérlegét. — A gázsüvegek természetesen előbb ottfeküdtek. Bizonyára hosszabb ideje várták magukat. Valószínűleg Havelockoit nem ismerték fel és azt hitték, hogy a bejárat ajtaját ál- kulccsal ön nyitotta fel. Különben mi értelme lett volna, hogy bezárták magukat? Az ál- kulccsal való kinyitás időbe kerül, különösen ebben az esetben, ahol a zárat csak kívülről lehet elérni. Már rég halottak lettek volna, mielőtt a zárat felnyitni sikerült volna. Ekkor Haveloek önökhöz lépett és csak most ismerték fel őt. Az ő jelenlétével bizonyára senki sem számított, a támadó zavarba jutott és ez mentette meg az életűiket. Természetesen ez csupán csak az ón eszmém, azonban úgy hiszem eltaláltam az igazságot. Nehézkesen emelkedett fel székéről és kinyújtóztatta megmerevedett tagjait. — És most Stalettihez! Adja az Isten, hogy a pókot hálójában fogjuk meg! 16. . Az ajtót fel taszították. Staletti gyors pillantást vetett a rendörtiszl- visetliőtkirej akik a lépcsői éi járatot megszállották. Egyenruhás rendőrök vették körűi a házat. Gúnyos mosoly húzódott végig vérteden száján. Arca sárgábbnak és piszkosabbnak látszott, mint máskor. Arcizmai beesettek, szakája zilált. Kaftánt hordott, amelyet gyakran összehúzott mellén. Lábain szakadozott vászonéi pők. Sneed röviden ismertette vele a rendőri látogatás célját, felmutatta neki a házkutatási parancsot. Stalebti előzékenyen bólintott. — ó, nagyon jód ismerem önt, inspektor or, ha szabad hozzátenném, sajnos, hogy ismeretségben vagyunk. — Tekintetét végighor- dozta késői vendégein és pillantása Diókén akadt meg. — Aih és itt van az az ur is, akit én nemrégiben benzinnel segitettem ki. Jöjjön közelebb, uram, lépje át csendes tusaku- lánumom küszöbét A szívélyesség túlhajtott gesztusával hajolt meg és vezette be látogatóit a haliba, amelyet az összes lámpák bekapcsolásával ragyogó fénnyel áraszrtott el. — Mit kell megmutatnom önöknek, uraim? Talán a szál ónt, vagy talán az ebédlőt? — A laboratóriumot, — mondotta Sneed összehúzott szemöldökkel és rendkívül mérgelődött a doktor gúnyos magatartása miatt. — Ah, igen, a tudomány temploma ingerli az önök kíváncsiságát. Kérem, kövessenek! Szerény otthonom teljesen a rendelkezésük re áll. — Kinyitotta a laboratóriumba vezető ajtót, amelyben Codyt fogadta. Sneed bizalmatlan pillantást vetett az íróasztalira. Szétszórt lapok, könyvek és újságok borították azt Semmi gyanús nem tűnt fel a kutatóknak. — Még egy laboratóriumának kell lennie, — mondta Sneed szigorúan. — Ha jól tudom, az első emeleten van. Vezessen oda. Staletti válaszolt. — Amint kívánják. Ott is csak buzgó kuta- tőmunlvámnaik jeleit fogják találni. Szívesen megkíméltem volna önöket a felesleges úttól. .ViBszaifordulit a ballba ée nőmén a légcsők- ( re mutatott. A felső folyosón három ajtó állott egymásmellet! Az első egy szellős helyiségbe vitt, ameynek szegényes kiállítása különös ellentétben állott a hall pazarnak mondható berendezésével. Egy piszkos ruhaszekrény, egy öreg tábori ágy és egy ütött-kopott karosszék nem nagyon szolgálhatott a szoba lakójának kényelmére. —- A tudós klauzulája, — mondotta Staletti csöndes gúnnyal. Balfedői egy másik ajtó a második szobába nyílott. Úgy nézett ki, mint egy zálogházai raktár, zsúfolva volt bútorokkal, amelyek semmiféle harmóniában nem állottak egymással és semmiféle ízlést nem mutattak. A rendetlenség, hanyagság ennek a szobának minden részéből kiorditott. Az egyik sarokban egy aoélszekrény állott, amelyben középnagyságú fiókok voltak. Staletti, aki folytonosan SneedLre lesett, észrevette annak füaikésző tekintetét — Azt akarja tudni, mi van a szekrényben ? Kérem, győződjék meg róla — mondotta és kihúzta az egyik fiókot Exotikus bogarak gyűjteménye volt benne. — Természettudományi muzeum. A tűzveszély miatt acélfiókban tartom. Sneed futólagos pillantást vetett a fiókba, de semmi olyant észre nem vett, ami gyanús lett volna. Sötét tekintettel tépte fel a harmadik szoba ajtaját. Kis kamra volt ez, amelyben csupán két maitrác ée néhány takaró volt Más semmi. — Az én kis kamrácskám, — mondotta Staletti az inspektor kérdő tekintetére. — És most a második laboratóriumba. Staletti bólintott és felvezette a rendőrség embereit a pár lépcsőn egy magas ajtó elé. E mögött volt a laboratórium, amelyet nyilván később emeltek a házra. Két tetőablak adta a fényt. Hatalmas szekrény szaladt két fal mentében végig és retorták állottak benne. Egy széles szekrényben, amelyre sterilizáló műszer volt helyezve, orvosi eszközök voltak, VFciytatyág Íztmondják, hogy „se mm szoroz, se nem oszt'*, mégis foglalkoznak vele Osusky, Steed, Scotus Viator és Masaryk kóvet nyilatkozata Rotkermere lordról
