Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-17 / 41. (1964.) szám
1929 február 17, vasárnap. 'PMGM-MAGfcVR-Hl KLAP 9 Miss Hungary — Miss Európa — Simon Erzsébet Nizzában A fejedelmi bevonulás — A természetes, üde báj dicsérete — A Prágai Magyar Hírlap virágcsokra a szépek szépének A Prágai Magyar Hírlap számára irta: HUNGARÍCUS VIATOR 1MUI H{*7 ARGENTÍNA BRAZÍLIA, URUGUAY, PARAGUAY, BOLÍVIA, CHILE, PERU és CUBAu Nizza, február 10. — Mii irjaik nékik, mii írjak? — kérdezte szegényke Izgatottan. — Ami szivéből fakad, Bözailke, ne gondolkozzék sokat, ne az eszétől, a szivétől kérjen tanácsot — Jó! tékái eat írom: „Mindent Magyar- országért!4* A „La Francé de Nice“ és a ,Xe Petit Ni- eois“ tudósitóinaik ezt a két magyar szót irta Simon Erzsiké a feléje nvujtott lapra. A Prágai Magyar Hírlap vadvirágból kötött bokrétáját keblére szorítva, mint fáradt kis galamb pihent hotelszobája kerevetén az agyon ünnepelt, agyon f árasztott kis szépség- királynő az Európa legszebbjei közül leg- szebnek választott Simon Erzsiké. Itt és így kellene őt látni az otthonialknak is, mily finoman, kedvesen, szerényen viselkedik, természetes, bájos modorával nyerte meg Párisban is a nagy csatát 8 hódítja meg további diadalutján is az összes sziveket, szerez magának hódolókat, de amiért legboldogabb és legbüszkébb — Magyarországnak barátokat, h iveket. Maurice de Waleffe, a párisi Journal szerkesztője, nem is mulasztja ed lépten-nyomon hangoztatni, hogy ezt a legutóbbi nagy európai szépségversenyt nem sablon-mintáik szerint rendezték, itt nem hivatásos szépségek szerepeltek, nem a „grande beauitéé" volt irányadó, hanem a természetes báj, a lelki tisztaság, a hamisitellan, egyszerű szépség. — Ezek a fiatal szép leányok nem vágynak színpadi dicsőségre, mozisztárok millióira se, két nap múlva visszamennek a családi tűzhelyhez s megelégszenek azzal, hogy hazájuk szépségének voltak hirdetői, — így mutatta be őket Mőrsiéin* de Waleffe. * Szombat délután fódiáromkor kellett ér- kezniök, a vonatjuk azonban teljes három órát késett. Lyonban, MarseiEebeu tömegeik várták a pályaudvaron, ki kellett száikűok, mutatkozni ok a népnek, őrjöngő férfiak és nők virág- adományait átvenni és köszönni. Sötétedett, mire drága terhével a híres lírain bleu“ befutott A sófcezernyi, nép ott várta őket dél óta. El voltak keseredve, fáradva, de bevárták őket az emberek. A nizzai pályaudvaron, ahol a svéd királyt, a perzsa saht, a oonnaught-i herceget, a román királynőt, a török szultánt, orosz nagyhercegeket, müvészfejedeLmeket vártak s ünnepeitek egykoron, igazi királyok és királynék fogadtatását elhomályosító lelkesedéssel és tömegben fogadták és ünnepelték a legmagasabb trón, — a szépség trónjáról földre- azállt szépeket. De csodaszépek is! Ezeregyéjszaka tündérmeséibe vallók Ilyen szépsággadériáról álmodhatott a bajor király, aki a világ legszebbjeit kutatta föl s festtette le müncheni palotája számára. Szőkék, barnák, — karcsúk, mint az őzek, hajlékonyak, mint a leopárdok, s fiatalok, — kell ennél több? — szépek és fiatalok S a magyaroké becsületes igazsággal csakugyan a legszebb! Tizet, húszat, harminc embert kérdeztem meg a tegnapi banketten: — Külföldi újságíró vagyok, érdekel megtudnom, kit ta>nt ez a nemzetközi publikum a legszebbnek? Igazságos volt az ítélet? Egy párisi asszony válaszolt a Legszellemesebben: — Ha Párig városa helyett maga Párás isten ült volna a bárói székbe, almáját ő is Miss Hungarynek nyújtotta volna. Pedig nem sejtette, hogy magyar embernek okoz feleletével örömet. Be sem vártam a pályaudvari ünnepettetés végét, siettem a Washington-száLlóba, ott künn a nagy tömeg között észre se vette volna a mi fehér vadvirágcsokrunkat, pedig azután igazán örömet szerzett neki. A szálló kis szalonjában fogadtuk az érkező galambsereget, melynek élén könnyen, frissen, vidáman repült elém Miss Hungary. — Ezerszer köszönöm ... Egy pillanat... — Szabad? Vér beborul a tiszte arc, —r kedvesen meghajtja szép fejét, — homlokon csókolom. Tisztább csókot nem kaptam s adtam még. A szállodás is boldog, gavallérosan finom pezsgőket bontanak, a szűk kis hallban kőiül hordják a gyöngyöző pohárt: — Vive Miss Európai — kiáltják lelkesen. —r Vive la Francé! — válaszod nekik szerényen az ünnepelt, s — Éljen a mi szegény kis Magyarországunk, — súgja felém szép Simon Erzsiké. * De Waleffe kihirdeti a ma eeti programot: a Palaás de la Méditerranée bankettre látja vendégül a szépeket, kilenc tizenötre készen legyenek; pihenés, meleg fürdő, — aki fodrászt igényed, jelentse be rögtön. Hál* Isten — szól Erzsiké mamája —, hogy végre ágyba dughatom a gyermeket, szegénykém még tönkre megy. Estére, ugy-e, eljön s velünk lesz, oly jó, hogy tudom, hogy nem vagyunk csupa idegen közőtt. — Numero 1041 — kiáltja Simonék felé a concierge 8 vezeti őket máris föL A többi még várja, hogy megkapja szobája számát. Nagy reflektorral s még nagyobb masinával fényképész rohan most elő: — A szalonba kérem a hölgyeket, a reggeli lapok számára egyenkint veszem őket föl. Még ezen is át kell esniök. — Hol van Miss Európa? — kérdi izgatottan. — Neki hagyjanak békét. Szörnyen fáradt, már ágyában pihen, — felelem helyettük. —• A? lehetetlen — szól közbe de Waleffe szerkesztő is —, ö nem maradhat ki Legyen oly kegyes, menjen föl értük e kérje nevemben • • • A két hatalmas motorhajo; Alcaruaitj és Austurias (32.000 tonna tartalom, 22.000 regisztrált tonna). Elismerten kitünó konyha Kényelmes szállásolás. Mindennemű felvilágositást ad: ROYAL MAIL LINE P8AHA II., HYBERNSKA 24/XA — Ha óhajtják, gépestől, reflektorodtól oá megyünk hozzája, csak kérjük, várjon be, — könyörög a fényképész. Kopogtatásomra a mama, Simon Sándorod feded: — Már lefeküdt, tán alszik is; nem vata* inkább holnapra idő? — Igaza van, nagyságos asszony, kegyet- Lénáéig; de hát a dicsőség bajjal jár. — Jó, fölkeltem; mit tegyünk? S ez a kép sikerült legjobban. SzétbomMf fürtökkel, vírágtömeg között, kacajt álmoson, de mosolyogva a furcsa esete®, ágyában fekve fotografálták le a nizzai lapok rémére Miss Europé-t , — S most aludjék békével, álmodjon mépaket (Folyt k&v.) Egy világtalan regényíró csodálatos víziói lemmel, egymás között veszekszenek koncokért, mulatoznak, szeretkeznek, az ország sorsa nép érdekli őket Jánosban megszólal a messiási vágyakozás: megmenteni az országot, belevüurf egész tudását a honmentés nagy müvébe. Éjjel- nappal dolgozik a bástyákon, amiket az 6 tervei szerint épit a munkásnép légiója. S miközben ö odakünn fáradozik a közösség javáért, otthon elszereti egy nagyur az asszonyát, akit messzi Flandriából magával hozott Itt a golyó, amely nekizug az ember, a jót akaró, nagy álmokkal terhes ember szemének. Vér borítja ed János mester szemét, amitől alveeziti a tisztánlátását. Közben megszólal benne valami ősi ösztön is, hogy ezek az ázsiai népek mégis csak közelébb állanak hozzá, mint az egész hazug európai kultúra. Dzsingisz kán tatárjai inkább vér az ő véréből, semmint a német lézengő rit- terekből magyar nagyurakká, asszonyok csábítójává vedlett nyugati siserahad. 8 a keserűség egy önfeledt pillanatában itt hagyja a magyar várat, átmegy az ázsiai ellenséghez, elárulja a magyar váröv gyönge pontjait, b ezzel részben bosszút áll az egyéni bántalmaiért, részben követi a vére ősi hivó szavát. De mindenesetre elveszíti a lába alól az erkölcsi talajt A titán, aki gótikus templom formájába# újra akarta építeni az egész országot, elzuhant.. Emlékszenek meg erre a nevre, hogy Goruee? Csodálatos tavasz volt az az 1915-iki május. Valóságos Ver sacrum, amikor a magyar anyák lelkendezve küldték fiaikat a Kárpátok északi lejtőire, hogy valami idegdermesztő mámorban görgessék le onnan a ránk zudnló orosz lavinát. Akkor még esupa tűz és lelkesedés lobogott mindegyik fiú lelkében; akkor még nem vett erőt rajtuk a borzalmas, a zsibbasztó fáradtság. Akkor mindegyikük egy-egy ifjú félistennek érezte magát s irtózatos nekilendüléssel dobta rá magát az ellenségre; egy- egy Megváltónak, nj igazságot tereintőnek gondolt# magát. Volt ott a magyar fiuk között egy piktor is, aki fiatal éveinek minden rajongását ott cipelte magával a katonabluza alatt b tán legszívesebben fegyver nélkül, két marokra rohant volna szembe az ellenséggel, hogy máxtiromsá- ga árán megváltsa Magyarországot, nem, egész Európát az ázsiai barbár hordák betörése elől. S amikor a mieink borzasztó rohamának nyomása alatt eszeveszetten hömpölygött visszafelé a vad ázsiai steppékről idezudult áradat, valami tulvilági boldogság titokzatos lángja lobbant fel a fiatal piktor-katona szemében. Vagy ő csak ezt hitte egy szemvillaná nyi gondolat ezredpercnyi részében; mert a következő ezredpercben már irtózatos fájdalom nyilallott a szemébe. Amikor már-már diadalor- ditás szakadt volna lel rajongó leikéből, akkor villant bele a szemébe egy ellenséges golyó. S a rettenetes fájdalomtól a fiatal titán megtorpant, földre zuhant Szemevilágát elveszítette mindörökre. Irtózatos emberi tragédia egy festőre nézve... Itt érezte át először az a fiatal festő, Szántó György: micsoda irtózatos bukás az, fiatalnak, életerősnek lenni; harcolni, idegen célokért küszködni, szenvedni a mások boldogulásáért; s aztán közvetlenül a diadal előtt összeomlani, földre zuhant titánná válni!... Szántó György aztán visszavonult. Életének szörnyűséges élménye szüntelen ott dohogott a lelke mélyén. Tövis volt az, ami be fúródott a lelke kagylójába b kipréselte belőle a lélek fájdalmának gyönyörkönnyét: a poézist. Megrendült lélekkel kereste az emberiség múltjában, a magyarság múltjában ezeket a titán drámákat, vigaszul, intő például így született meg a modern magyar irodalom egyik legnagyobb értéke: Szántó György regényíró. Álmok álmodójává, fájdalmak veleérzőjévé, világhistóriai drámák, fcitáni embersorsok meg- elevenifcŐjévó lett, aki világtalan életéjjelének megrendítő álomvizióit most egyszerre három regényben dobbantja a magyar olvasóközönség elébe. Az egyik regénye Jáno« mesternek, a gótikus kor magyar építészének szimbolikus históriájában fekteti boncolóaeztalra a magyarság szörnyű magárabagyottságát ebben az európai zűrzavarban; ősi földjétől, Ázsiától, az „örök anyától44 való árva elszakadtságát. János mester elmegy Nyugatra megtanulni az uj épitősti- lus, a gótika sejtelmes szépségeit. S miközben szépségre vágyó lelke odakünn megrészegiil a tőle idegen kulturvilág orchidea virágaitól, idehaza dübörög a föld patkót,lan steppelovak patáitól: itt a tatár. János rohan haza. A magyar urak persze mit se törődnek a közelgő veszedeItt a másik regény hőse. Fiatal, lüktető vérű, duhaj, angol legény, lángész, aki majdan megteremti az egész emberiség számára a modern dráma formanyelvét. Marlowe-nak hívják; az angol renesszánsznak Shakespeare előtt leghatalmasabb méretű figurája, akit ma Bókán magával Shakespeare-red azonosítanak, de aki nélkül Shakespeare egészen bizonyosan nem lett volna azzá, akiül ma az egész müveit világ tiszteli. Vad renesszánsz-figura, akiben dühöng az életvágy, a szkepszis; aki Macchiavelli tanítását annyira mellére szívta, hogy aszerint akarSIMON BÖ8KB és édesanyja nizzai szobájukban ~ Miss Európát kezében a Prágai Magyar i MISS EURÓPA a nizzai Palais de la Méditer ranéeben rendezett ünnepi vacsorán Mti» Hírlap vadvirágé® bkjával pihenés közben lepte meg a fényképész Genuánie és Mise Francé között, (Sadí-Foto, Nice felvételei.)
