Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-17 / 41. (1964.) szám
1929 február 17, vasárnap. ^RKGM-MAGk ARHIRT: M> 7 Az Undici Febbraio: 1929 február 11 a világtörténelem uj nagy dátuma Hogyan támadt u! életre a legrégibb európai monarchia, az egyházi állam? — XI. Pius pápa és Bénító Mussolini világtörténelmi tette Prága, fetrruáir 16. Csodálatos korban élünk 0 talán késő utódaink irigyelni is fognak beaiminket, hogy olyan hatalmas történeti mozgalmaiknak voltunk szemtanúi s részben tevékeny részesei, melyek átalakították a világod ós talán ^^századokra kiható uj fejlődésnek vetették meg alapjait Ilyen világtörténelmi jelentőségű napokat éltünk meg az elmúlt héten: a pápaság békét kötött az olasz állammal s az 1870-ben megszűnt szuverén egyházi állam Phőntxkénl feltámadt poraiból. Igaz, hogy megkisebbedett területen, kevesebb alattvalóval, de mégis a szuverénitás miniden szükséges alkotó elemével. Hétfőn, 1929 február 11.-én — ezt a dátumot jól je- gyezzük meg, mert vdJágtörténelimii óvszám- ként fogják tanítani az iskolákban — a Late- ráni-palotáiban, amelyet 1583-ban X. Sixtus utasítására Doinenioo Fonitana éfpdtebt újjá, a pápák egykori székhelyén ment végbe az ünnepélyes aktus, a nagy okmány aláírása. A Lateráni-palotát értékes múzeumaival együtt a gananciatörvény meghagyta a pápa birtokában. Ezért, mint a pápa szuverénitá- ea alá tartozó területen, akarták aláírni az újabb okmányt s igy választották ki az aláírás helyének a palota legszebbek termét, amelynek a Pápák Szalonja a neve és amely egykor X. Leónak volt a dolgozószobája. A Pápák Szalonjában a falakat a pápák képei díszítik. Szent Pétertől Szilveszterig láthatók itt a pápák (képei, ennek az örökéleüü dinasztiának ősei, akik a patrimonium Petiinek, az egyházi államnak alapjait megvetették s most néma elismeréssel néznek alá XI. Pius pápára, a büdös utódra, aki a pápai állam ujjáalapitójáuak nevét érdemelte ki. A terem közepén ott állott az egyetlen darab mahagóniból készült asztal, kürülötte nyolc karosszék, amelyekben a Szentszék s az olasz király megbízottai foglaltak helyet. Tizenkét óra előtt néhány perccel kezdődött meg az ünnepélyes ka tus. Felolvasták a szerződést, majd az okmányt először Gasparri bíboros államtitkár majd Mooságtnore Borgognini Dúca, az egyházi ügyek kongregációjának titkára, Pizza dr. államtitkár és Pazelli ügyvéd, mint a Szentszék tanácsadója, az olasz állam részéről Mussolini, Rocco igazságügyminiszter, Grandi állam titkár és Giunta miniszterelnökségi államtitkár írtak alá. Pontban tizenkét órakor be is fejeződött az aktus. XI. Pius pápa hétfőn déli 12 órától kezdve szuverén uralkodó. A pápa önkéntes fogsága megszűnt. A Portone di Bronzo hamarosan meg fog nyílni s a Vatikán fehér aggastyánja mint egykor, ismét szabadon fog járni-kelni Róma téréin, népének, hiveinek s az egész katolikus világnak üdvrivalgása között. A San Pietro hatalmas, domborműves érokapuit már nem fogják gondosan bezárni, mikor a sedia gas- tatorián a pápa hófehér alakja a nemes-test- őrség kíséretében fliivei között meg jelen, az ezüsttrum bitók a hagyományos Síi véri-indulót ezentúl nem zárt falak közt, hanem megint nyílt téren fogják fújni, ahol csak a pápa megjeleni, Bem inin ek az urnapi körmenet számára készült gigantikus oszlopsoraiban ismét a pápa fogja vinni űrnapján a szentséget s a S. Maria Maggiore művészi loggiájából karácsony napján ismét a pápa fogja osztani a lenn várakozó tömegekre a* áldást „urbá et onbi“: a városnak és a földkerekségnek. Világtörténelmi jelentőségű tények ezek s ezért ? ?. M. H. olvasóközönsége bizonyára érdeklődéssel ós szívesen fogadja, ha rövid történelmi összefoglalásban ismertetjük a római kérdés lényegét. Az egyházi állam története Egy újságcikk szűk keretei nem engedik meg, hogy teljes részletességgel ismertessük az egyházi állam történetét. A középkori hagyomány az egyházi állam keletkezését egészen Nagy Konstantin császárig vitte fel, aki Rómát, annak környékét, sőt egész Itáliát I. Szilveszter pápának ajándékozta volna. A történelem azonban arra tanít, hogy az egyes császárok által a pápáknak adományozott birtokokat, az úgynevezett patrimoniumokat a pápák egészen a nyolcadik századig a bizánci császárok felelőssége alatt birták. A képviszály tette a pápát Rónia urává. Ekkor űzte el a római nép a bizánci helytartót és ismerte el a pápát II. Gerge'yt világi urának is. Pipin a pápát a ravennai exarchátussal és a Pentapolisszal ajándékozta meg. Ez az öt város: Rimini, Pesaro, Fano, Sinigaglia és Ankona. Ezzel kezdődik a pápa világi uralma Küzép- ol&szországban. Nagy Károly idején még a császári hatalom érvényesült az egyházi államban, de gyenge utódai alatt a pápák hamarosan megszerezték a teljes szuverenitást és I. Miklós pápa (858—867) már teljes jogokkal uralkodott a pápai államban. A XI. században hatalmas lendülettel fejlődik előre a pápaság egyházi hatalma és ezzel párhuzamosan világi hatalma is egyre erősödik. III. Ince idején a pápaság a legnagyobb lelki és világi szuverenitást jelenti. A XIV. század folyamán, a pápaság avignoni fogsága idején a pápa csupán csak a városoknak és hatalmasabb családoknak juttatott engedményekkel tudta tekintélyét némiképpen fenlartani. Erre az időre esik a híres néptribünök, Cola di Rienzinek fellépése is. aki Rómát 1347 ben köztársasággá alakította át és egy olasz szövetség fejévé igyekezett tenni. Ez a kísérlet azonban meg hiúsult. A rcneszánsapápAk idején, különösen II. Gyula pápa alatt az egyházi állam fénykorát élte. A pápa a velencei köztársaságtól elfoglalta a ro- magnai birtokokat, azután kiűzte a franciákat Olaszország területéről és az egyházi államhoz csatolta Modena, Zanna, Piacenza és Reggio városokat. Úgy látszott, hogy megvalósul Dante eszméje, csakhogy nem a császár, hanem a pápa vezetése alatt és a barbárok hatalma alól felszabadult Olaszország a pápa világi fősége alatt egyesül. V. Károly zsoldosai azonban 1527. májusában rohammal beveszik a szent várost és azt teljesen kifosztják. Az Angyal várba szorult VII. Kelemen 100.000 zechinóval váltotta meg életét. Az újkor első századában az egyházi állam Európa egyik legvirágzóbb országa volt. Gabona, len, olaj. bortermelése vagyont ért, kereskedelme is első he'yen szerepelt és az Ankonából kifutó hajókon büszkén lengett az egyházi állam zászlaja. A XVIII. században, a felvilágosodás korában, azonban a pápák politikai tekintélye mindinkább csökkent Egészen felforgatta az egyházi államot a francia forradalom. Napóleon a pápát arra kényszeri tette, hogy tekintélyes területekről mondjon le, ezzel azonban nem érte be és 1798. elején francia csapatok nyomultak az egyházi államba, megszállták az angyalvárt és miután a pána Szienába menekült, kikiáltották a római köztársaságot 1800-ban vehette újból birtokba az újonnan megválasztott pápa. VII. Pius az örök várost azonban amikor vonakodott Napóleon kívánságát teljesíteni és vele Anglia ellen szövetséget kötni, 1808 bán újból francia csapatok szállották meg Rómát. Az egyházi állam egy- részét Napóleon ekkor az olasz királyságba kebelezte, más részét Rómával együtt a francia császárság részének nyilvánitotta. A pápát a franciák Fontaineblauba vitték ós 1813-ban konkordátumot kényszeritettek rá, amelyet csali feltételesen irt alá. Ebben VII. Pius lemondott világi hatalmáról és belee^vezett abba, hogy Franciaországban székeljen. Amikor a szövetségesek a párisi békében az egyházi állam visszaállítását kimondották, VII. Pius visszatért Rómába. A béesí kongresszus csaknem teljes terjedelmében viss'Awíllitotta az egyházi államot. 1848 bán a fon-ad^zai hullám Rómát is elöntötte. A fellázadt nép IX. Pius pápát demokrata minisztérium kinevezésére kényszeritette. A pápa álruhában Gaetába menekült. A képviselőhöz ideiglenes kormányt nevezett ki, amely alkotmá- nyozó gyűlést hívott össze és ez 1849. február 9-én kikiáltotta a római köztársaságot. A francia kormány azonban a pápa segítségére sietett és a francia csapatok 1849. junius 5-én rohammal bevették Rómát, ahová csaknem egy évvel később francia szuronyok fedezete alatt IX. Pius is bevonult. Az 1850 iki osztrák-olasz-francia háborúban a pápai kormány semlegességét jelentette ki. A szárd csapatok azonban Garibaldi vezetése a’att elfoglalták Bolognát és Ankonát és a pápa birtokában most már csak a tulajdonképpeni patrimonium Petri, ez a 12.000 négyzetkilométernyi területű, hétmillió lakosú rész maradt az egykor egész középső Itál'iára kiterjeszkedő egyházi államból Az Ifalia Unita A XIX. század történetének két nagy esemé- ney van: a német és az olasz államegység megteremtése. E kettő között érdekes történelmi párhuzamot lehet vonni. Mindakét törekvés az ország északi részéből indul ki. Ott Poroszország, itt a szárd királyság végzi el az egységesítés munkáját. Mindkét országban két hatalmas történelmi egyéniség hajtja végre a sorsdöntő fordulatot: Bismarck és Cavour. 18G0 és 1S70 között megy végbe az egységes Olaszország megszületése a nemzeti eszme dinamikus hatóerejével. Ennek a félemes erőnek a gyönge pápai állam természetesen nem állhatott ellen. A pápa politikai hatalma hamarosan elveszett. Ai olasz nemzeti párt Rómát tekintette az olasz királyság természetes (óvárosának és Garibaldi már 1862-ben kisérletet tett egy önkéntesekből alakult hadsereggel Róma elfog'alá- sára. de Aspremontnál olasz királyi csapatok el- állották útját s terve kivitelét megakadályozták. 1864 ben Franciaország és 0laszoer6zág megegyezett, hogy a francia csapatok az egyházi államot két éven belül e hagyják. Alighogy ez megtörtént, az olasz nemzeti párt újra megkezdte működését. Minden oldalról sereglettek az önkéntes csapatok Róma felszabadítására és Garibaldi is megjelent közöttük, de e birre egy uj francia hadosztály szállott partra s a francia csapatok által megerősödött pápai hadsereg Garibaldit megverte. A francia csapatok Civitavecchiában maradiak s oltalmuk a’att a pápa világi uralma még egy pár évig fenmaradf. Ebben az időben Visconti-Venosta külügyminiszter diplomáciai téren mindent megtett a pápai állam megszállásának előkészítésére. A döntő fordulatot a francia—német háború hozta meg. A szedani szégyenletes katasztrófa után támadt népharag úgyszólván órák alatt elsöpörte III. Napóleon trónját. A császárság örökébe a köztársaság lépett, amelynek nevében Jules Favre külügyminiszter már szeptember 6 án szabad kezet biztosi- tott az egyházi állam bekebelezésére. Ennek a fordulatnak hírére a Lanza-kormány még aznap elhatározta Róma megszállását Az utolsó lateráni zsinat A Rómában 1869. december 8-án megnyílt egyetemes zsinatra, amely a trienti óta az első egyetemes zsinat volt, a földnek mind a 921 püspöke közül 683 jelent meg, úgyhogy a főpapok sohasem voltak együtt nagyobb számban. 1870. júliusa izgalmas napokat hozott. Páris és Berlin között a hadüzenet esedékes volt Rómában IX. Pius híres esalatkozhatat- lansági dogmájáról folyt az egyetemes zsinat végső nagy harca. Először Haynald Lajos, kalocsai érsek szólalt fel ellene, később Strossmaver djakovari püspök vezette az ellenzéket Mondhatatlan nehézségek után végre julius 18-án ki lehetett hirdetni az uj dogmát, amely szerint a pápának teljes és közvetlen hatalma van az egész egyházon, nemcsak a hit és erkölcs dolgaiban, hanem a fegyelmi és kormányzási ügyekben is. Továbbá ha a pápa ex cathedra, vagyis hivatása gyakorlásában, mint pásztor és a keresztények tanítója beszél, a hit és erkö'cs ügyeiben csalatkozhatatlan (infallibilis). Másnap kitört a német—francia háború és a pápának még maradt világi hatalma is belekerült a véres események sodrába. A lateráni zsinat meghatározta az egyháznak az államhoz való viszonyát is. Ez a viszony Európa- szerte elmérgesedett, mert a legtöbb katolikus állam a középkori reneszászára való törekvést sejtette benne. I,gy hát még a katolikus hatalmak sem mutattak semmi érdeklődést Európa egyik legrégibb államának készülő megsemmisítése iránt. A francia külügyminiszter már szeptember 6-án kijelentette gróf Nigra olasz követ előtt: „önnel együtt én is azt hiszem, hogy ha önök nem mennek Rómnba. akkor a város veszélyes izgatók kezébe jut. Önöket tehát szívesebben látom ott. De Trektoriulafdonosok figyelmébe: Losonci Mezőgazdasági Gépgyár RT. Lucenec autorizált Ford képviselet speciális F O R D szerszámgépekkel felszerelt javítóműhelyébe n hengerfurás, • csapágyon! és, sze!epcsiszolás, á&mS szelepfészek marás, fotengelycsiszolás, stb. stb. , és minden egyéb javítási munkát | a legszafiSEfc" SSkben, legolcsóbban és garancia melleit vállal. Raktáron eredeti Ford alkatrészek. Vizsgáltassa me traktorját szakképzett szerelőnkkel. értse meg jól, Franciaország nem adja önöknek beleegyezését és ha önök végrehajtják vállalkozásukat, azt tisztán és kizárólag a saját felelőssé^ gükre teszik". Beesői még ennyit sem lehetett várni. Minghetti nagykövet szeptember 10-ről keltezett jelentésében igy jellemezte a bécsi körök hangulatát: Itt élénken óhajtják, hogy Róma területét és magát a várost, amennyire csak lehetséges, összeütközés és vérontás néLkü.1 foglaljuk el, a pápa iránt minden lehető kímélettel legyünk, hogy itt lehetővé tegyük számára a Rómában maradását. Az osztrák-magyar kormánynak nincsen szándékában a pápai területre és Rómára irányuló akciónkat akadályozni. Az olasz kormánynak tehát a legkisebb külső akadálytól sem kellett tartania. Sietnie is kellett, mert különben, könnyen megeshetett, hogy a végsőkig felizgatott forradalmi tömegek eléje vágnak. Mielőtt azonban rászánta volna magát a végső lépésre, mégegyszer megkísérelte a békés kiegyezést. Szeptember 8-án Ponza di San Martino grófot a király sajátkezű levelével és Lanza miniszterelnök instrukciójával Rómába küldötte. A gróf 9 én érkezett az örök városba s előbb AntoneHi btborosná1 tisztelgett, majd 10-én a szentatya színe e’é járult és átnyújtotta neki Viktor Emánuel levelét A király a fiú ragaszkodásával, a katolikus hűségével, az uralkodó lojalitásával és az olasz érzelmeivel ecsetelte levelében azokat a veszedelmeket, amelyek a nemzetközi forradalmi párt részéről a monarchiát és a pápaságot egyformán fenyegetik. A pápa igy sóhajtott fel: Szép szavak, de csúf tettek. Határozottan elutasító volt a királynak való válasza is és igy a békés kiegyezésnek utolsó reménye is elenyészett. A diplomaták helyébe a katonák léptek. Róma kapitulál Cadorna Rafael tábornok, az expediciős sereg kijelölt fővezére öt hadosz’állyal, összesen 81.678 emberrel és 114 ágyúval szeptember 11-én benyomult az egyházi állam területére. Ellenállásra alig talált. Róma elleni támadás idejét szeptember 20-án reggel öt órára tűzte ki. A harc mindössze néhány óráig tartott. Mikor a falakon már mindenütt rések tátongtak s Cadorna a Porta Pia fe ől rohamra készült, Kanz'er felhuzatía a fehér lobogókat s megkezdte a kapitulációra vonatkozó tárgyalásokat IX. Pius egy vértanú türelmével fogadta a ránehezedő csapásokat. A végzetes venti Settembre reggelén magaköré gyűjtötte a diplomáciai testület tagjait s keservesen panaszkodott előttük a királyi kormány eljárása miatt. Mikor meghallotta, hogy a Porta Pián rést ütöttek, két nehéz könnycseppel szemében felsőhajtott: Consumatum est. (Bevégeztetett.) Egész magatartása maga volt a megkövesüít fájdalom. Az ünnepélyes tiltakozás Anionéin bíboros nyomban a piemonti csapatok bevonulása után ünnepélyes óvást emelt a Szentszék javainak elvételo ellen és eleve semmisnek és érvénytelennek nyilvánitotta a firenzei kormány eljárást, amely semmi tekintetben nem prejudi- kálhat a Szentszék kétségbevonhatatlan és törvényes jogainak. Ez a határozott hangú tiltakozás eleve reménytelenségre kárhoztatott minden közeledési kísérletet. Pedig Cadorna egyideig bízott benne, hogy a viszonyok vaskénvszere előbb — utóbb meghajlásra és békés tárgyalások kezdeményezésére bírja az agg pápát. Ezért külön napi parancsban utasította a katonaságot, hogy a Szentalyát királyi, a bíborosokat pedig királyi hercegi tiszte- letnyilvánitásban részesítse. De hiába. IX. Pius nem lépte át többé a Vatikán küszöbét. Ekkor Cadorna legalább kihallgatást szeretett volna nyerni. De fáradozásai ezirányban is eredménytelenek maradtak. A pápa a bíborosokhoz intézett köriratában, mely a Civilta Caito'ica hasábjain jelent meg, erőteljes szavakban bélyegezte meg birtokainak elrablását és cselekvési szabadságéinak korlátozását. Még határozattabb hangú volt november elsején kibocsátott Respicientes kezdetű encikli- kája, melyben a Róma ellen intézett támadás valamennyi értelmi szerzőjét és részesét a legnagyobb egyházi büntetéssel, a kiközösítéssel sújtotta. A pápaság és az ifjú királyság közt tátongó mélység támadt, amely az évek múlásával egyre jobban ldmélyült és szélesebbre tágult. Az örök város a nemzeti Olaszország fővárosa Venti Settembre az örök várost, a keresztény katolikus világ fővárosát egy nemzeti állam fővárosává tette. Az olasz király az október 2-iki népszavazás alapján október 9-én bekebe’ezte az egyházi állomot, saját szavai szerint: „a nehéz vállalatot befejezvén, a haza megalakult. Róma neve, a legnagyobb, mely emberi ajakról hangzik, ma Olaszország nevével egyesül." Az olasz király december Sl-én vonult be a Quirinaleba, amelyet La Marmora tábornok, Róma parancsnoka november 7-én államlulajdonnak nyilvánított, kél napra rá fellörette a lepecsételt ajtókat és birtokába vette a hatalmas épületek VII. és IX. Pius szobáit Umberto trónörökös lakosztályának rendezték be, a konklávé helyiségeit pedig táncteremmé alakították át. A garanciális törvény, melyet a pápa nem ismert el A Lanza-kormány nyomban az uj parlament megalakulása után, december 19-én benyújtotta a garanciális törvényt, amely a Szentszék mégváltozott helyzetének szabályozására volt hivatva. A javaslat végleges megszavazására csak öl hónap mulva. a következő, óv május 9-én került a sor, az elfogadóit törvényi
