Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-17 / 41. (1964.) szám
1929 február 17, vasárnap. ^IWGM-MAfitARHlRIiAR Nítsch: A Hasas Tátrában lepra-bvafi akarnak létesíteni Nitsch képviselő beszéde a képwiselőházban az Udrial expozéja fölötti vitában - Nemzetiségi és gazdasági sérelmek a szlovenszkói és ruszinszköi kinevezések körű! — A fürdő- politika visszásságai egy nemzeigazdász-politikus kritikai tükrében Prága, február 15. A képvisélőbáz tegnapi' ülésén az 1927. évi zárszámadás és Udrzsal miniszterelnök kormányuyilatikozata fölötti vitában — mint jelentettük — a magyar nemzeti párt és a szepesi németek pártja nevében fölszólalt Nitsoh Andor nemzetgyűlési képviselő, aki beszédében éles ‘kritika alá vette a kormány kisebbségpolitikáját, ostorozta a szlovénszkói országos képviselőtestületbe és a járási képviselőtestületekbe történt kinevezések egyoldalúságát, az 1927. évi zárszámadás kritikája kapcsán pedig meggyőző erővel ki- dombotri bottá az állami fürdők vezetésében mutatkozó liibákat. Az egészségügyi miniszter uj T á tratör vény javas latá va 1 szemben a Tátra-vi- dék összlakossága nevében tiltakozását jelentette be. Meg vagyunk győződve róla, hogy a lendületes beszéd ezen szakasza nemcsak a szlovenszkói német és magyar, hanem a szlovák körökben is erős visszhangot fog kelteni. A képviselő beszédét az 'alábbiakban ismertetjük: A kinevezések nagy szépséghibái Hallottuk a minisztertanács elnökének tegnapi nyilatkozatát — kezdette Nitsoh képviselő, — mielőtt azonban hozzászólnánk, elengedheti ennek tartam, hogy erről a helyről ne tiltakozzam ama rendszer ellen, amely az országos és kerületi képviselőtestületek tagjainak kinevezésénél alkalmazást nyert. Különösen Salovenszkón volt ez a rendszer igazságtalan és ellenkezett a közigazgatási reformtörvény világos rendelkezéseivel is, amennyiben a szlovenszkói magyar és német kisebbség az országos képviselőtestületben egyetlen kinevezett képviselőt sem kapott, holott erre szent és a törvényben is lefektetett joga van. De nem csupán a nemzeti kisebbségeket, hanem Szlovenszkó gazdasági szervezetéit is, mint például a gyáriparosok szövetségét és a kereskedelmi kamarákat is, mellőzték a kinevezéseknél, mert a törvény szellemével ellenkezően nem a szakemberek kinevezése, hanem a választási eredményeknek az araimon levő pártok javára való politikai korrektúrája volt a cél. Ez abból is kitűnik, hogy a szlovák néppárt és az agrárpárt, annak ellenére is, hogy a legélesebb ellentétben állanak egymással, úgy az országos, mint a kerületi képviselőtestületekben a kin-evezendők személyére nézve megegyeztek és a kisebbségek rovására a kinevezetteket a saját pártjaik részére biztosították. A valóságban igy fest a nemzeti kisebbségek jogegyenlősége, amellyel a kormánypártok hangulatkeltés céljából különösen a külföld felé annyira dicsekszenek. A nemzeti kisebbségek eme megrövidítése mellett a szlovenszkói kinevezések még egy másik igen jelentős hátrányt is vonnak maguk után. Az országos képviselőtestület ugyanis elsősorban gazdasági kérdések elintézésére van hivatva. Hogyan képes azonban egy olyan gazdasági testület, amelyben a gazdasági szakiérfiak nincsenek képviselve, gazdasági kérdésekben dönteni? Szlovenszkóu., amelynek gazdasági helyzete rendkívül siralmas, abdl az ipart és kereskedelmet igen nagy részében letörték, ahol a mezőgazdaság is éppen csak hogy vegetál és amelynek gazdasági életét a központi intézmények szinte egyáltalán nem támogatják, az országos képviselőtestületnek elsősorban a gazdasági élet újjáépítéséről és fellendítéséről kellene gondoskodnia. Erre azonban nem lesz képes, inért a szakiért Lak kinevezésénél nem szak szempontok, nem gazdasági ianpondera- biildák, hanem az uraimon levő pántok politikai érdekei voltak döntő fontosságúak. „Tájékozatlanság és káosz...“ A minisztertanács elnökének tegnapi nyilatkozatát e tények hatása alatt hallgattuk meg. Sok szép kijelentés hangzott el, mi azonban, sajnos, ismerjük már e kijelentések és szép szavak értékét. A miniszter ur kijelentette, hogy különösen a gazdaságilag gyengébbek védelmével, valamint az őstermelés, az ipar és kereskedelem fejlesztésével és támogatásával kivan törődni. Mi, akik- Szlovenszkó lakunk és ennek az országnak mindjob- jobbam előrehaladó gazdasági pusztulását vagyunk kénytelen nézni és tűrni, szívesen látnék, ha © szép szavak végre már tényekben is megnyilvánulnának. Egy száraz nyár után, amelynek következtében Keletszlovenszkó legtöbb vidékén a takarmány- és burgonya- termés teljesen elpusztult és a hosszú és kémény tél alatt a takarmánykészletek már elfogytak, a kevés burgonya pedig a fagy áldozatává vált, a lakosság a legnagyobb nyomornak van kitéve. Kéréseink és intervencióink, hogy legalább a takarniányszállítások részére olcsó tarifatételeket állapítsanak meg, mind a mai napig elintézetlenek maradtak. Nincsen fórum, amelyhez a lakosság e fontos kérdésben fordulhasson, mert a bürokrácia útja rendkívül lassú és nehézkes. Ha a lakosságnak a kormány nem nyújt gyors segítséget, úgy ennek az állapotnak beiáthatatlan következményei lehetnek. A szlovenszkói mezőgajüdaeági tanácsban és magában az országos hivatalban is még mindig teljes tájékozatlanság és káosz uralkodik, a sok mezőgazdasági felügyelő, akiknek az lenne a feladatuk, hogy ezeket az állapotokat figyelemmel kisérjék és a segítségre nézve tegyenek javaslatokat és intézkedéseket, munka nélkül ül az irodájában és unatkozikSemmi sem működik Szlovenszkóu, sémim! sem funkcionál rendben, csupán egyetlen intézmény — és ez az adóhivatal, i amely a gazdaságilag gyengébbektől a rossz termés és a nagy hideg okozta károk ellenére is kíméletlenül behajtja a tulmagasan és a gazdasági viszonyokkal arányban nem álló módon kivetett adókat. A szlovenszkói ipar és kereskedelem támogatásáról is hallottunk már több ízben szép szavakat, sőt külön akciókat is bejelentettek már a szlovenszkói gazdasági viszonyok fellendítésére, de ezekből sem lett semmi. A hibát itt feltétleniül magában a kormányban kell keresnünk, de azokban a szlovák poliikusokban is, akikben nincs meg a bátorság arra, hogy országink érdekében erélyesen fellépjenek. Meleg szavakkal emlékezett meg a miniszterelnök ur a mezőgazdasági szövetkezetekről is és ezzel kapcsolatban fel akarom hívni a figyelmét azokra a tarthatatlan állapotokra, arnelye kSzlovenszkon a szövetkezeti kérdés terén uralkodnak. A miniszterelnök ur arról a nagy nyomorról is beszélt, amelyet az abnormális hideg okozott, nem szólt azonban a régi nyugdíjasokról és az elbocsátott tisztviselőkről, akik még ma is éhnyugdijókból nyomorognak. Arról sem hallottunk semmit, hogy mi történik azzal a több mint százezer emberrel, akiknek Szlovenszkón és Ruszinszkóban még mindig nincs állampolgárságuk és akiknek élete ennélfogva telve van bizonytalansággal, akiknek exiszíenoiája felett állandó Pamokles-kard lóg. Azok a férfiak, akik egész életükben a humanitást hirdették, már csak ebből á szempontból is kell, hogy arra törekedjenek, hogy ez a kérdés a modirén törvényhozásnak és éz európaiasság szellemének megfelelően mielőbb végleges megoldást nyerjen. A nemzeti kisebbségekről, azok gazdasági ég kulturális egyenjogúságáról, ahogy azt a békeszerződések biztosítják, de amely egyenjogúság még a mai napig sincs életbeléptéivé, a miniszterelnök ur egy szóval se emlékezett meg. Mindebből azt látjuk, hogy itt csupán személy változásról van szó, hogy a régi rendszer változatlanul tovább folytatódik és ennélfogva a felsorolt sérelmekre való tekintette] is, amelyek csak kis részét képezik bajainknak, sem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezzel a rendszerrel és kormányával szemben bizalommal viseltessünk. Az állami fürdik deficitje és a Táfra-türvéity A képviselő ezután áttért az állami zárszámadásokra és a többek között a következőket mondotta: Ha az állami zárszámadásokat átnézzük és a számok mélyére tekintünk, akkor az állami üzemek bevételi tételeinél különösen az tűnik fel nekünk, hogy a kilenc állami fürdő 1927-ben összesen csak 8S8,972.70 korona nyereséget ért el. Ha az egészségügyi minisztériumnak az 1927. évre vonatkozó jelentését figyelemmel átolvassuk, akkor megállapíthatjuk, hogy ebben az évben, amely pedig a legjobb idegenforgalmi esztendő volt. az állami fürdők, amelyek nem rendelkeznek gyógyforrásokkal mérlegüket veszteséggel zárják. Különösen a szlovenszkói állami fürdők azok, amelyek üzleti éve deficittel záródik. Ez a körülmény teljesen érthetetlen, mert hiszen az Í927. év a fürdők és idegenforgalmi te1 epek számára kimondott. kon] unkturaeszt eudö volt. Ennélfogva önmagától merül fel az a kérdés, hogy mely körülmények okozták a szlovenszkói fürdőknek ezt a feltűnő veszteségét? A felelet erre a kérdésre igen egyszerű: A veszteség oka abban keresendő, hogy ezeket az állami intézményeket nem kezelik kommerciális alapon, másrészt pétiig, hogy ez a kezelés bürokratikus és adminisztratív módon kellő szakértelem hiányával megy végbe. Aki az állami fürdők kezelésének módját csak némileg is ismeri vagy figyelemmel kíséri, annak csodálkoznia kell afelett, hogy ezzel a nagy állami vagyonnal milyen könnyelműen gazdálkodnak. Ahelyett, hogy az egészség- ügyi minisztérium az állami fürdők gazdasági fellendítésének természetes útjait és adottságait venné igénybe, bizonytalan és tapogat ódzó kísérletekkel operál, hogy az állami fürdők rentabilitását emelje. A legutóbbi napokban az egészségügyi miniszter ur a Prágai Magyar Hírlap egyik munkatársa előtt kijelentette, hogy olyan tőikét keres, amely az állammal az állami fürdők kominercializálására társuljon. Ez nem az az ut, mely az állami fürdők fellendítéséhez vezet. Naivitás azt hinni, hogy a magántőke a nehézkes állami bürokráciával és adminisztrációval kereskedelmi üzemre társulni fog. A természetes utak és módok igénybevétele helyett az egészségügyi miniszter ur arra törekszik, hogy a magánfürdökeí külnöbözo (örvény,ja vasiatokkal és rend eletekkel visszaszorítsa és ezeknek a konkuirreuciáját törvényhozási utón megteremtendő béklyókkal lehetetlenné tegye, csak azt az egyet nem akarja az egészségügyi miniszter ur megérteni, hogy az állami apparátus sokkal nehézkesebb és drágább, semhogy olyan objektumokat, mint amilyenek a fürdők, amelyeknek rendkívül körültekintő és agilis vezetésre van szükségük, helyesen és komimeroionális alapon kezelhessen. Csak egyetlenegy mód van, amely az állami fürdők rentabilitását és a bennük rejlő állami vagyon kamataztathatását biztosit- hatja, ez a mód pedig ezeknek a fürdőknek tőkeerős magántársulatoknak való bérbeadása. Ez az egyetlen lehetőség ennek a kérdésnek a megoldására, mert mindaddig, amíg az állami fürdők az egészségügyi minisztérium központi vezetésében fognak állaui, üzLet'évük állandóan deficittel fóg záródni. Ezzel szemben a bérbeadás esetén az állam bérösszegben sokkal többet vehetne be. mint amennyit most mint össznyereséget a kilenc állami fürdő után lei tud mutatni. A zárszámadások bevezetésében az egészségügyi minisztérium FALU TAMÁS VERS Kicsaltalak a titkos csigaházból, Árva éneket zengett fuvolám. Jártunk ligetben, erdőn, pusztaságon, S álltunk szédület ködös csucsfokán. Vittelek vizen, jégen, éjjen által, Vigyázva rád, hogy el ne ejtselek, És úgy fogtalak át szomorúsággal, Mint barna héj a fehér kenyeret. ★ ★ ★ ÉJSZAKÁK Irta: Szeredai-Gruher Károty Néhány perce, hogy a Lakásomhoz közel levő torony órája elütötte az éjfelet. Csönd. Fönn az égen villognak a csillagok. És elnézem Őket és elgondolkozom. Hallgatom a szivemmel a csiltagsugáros éjszaka bűbájos regéit. Imádom az éjszakát. Másnak sötétlő fcpdtömag, alaktalan árnyaik tábora, nekem oktatóm, ihiletőm, életem, — szerelmem. Olyan gyönyörüket mesél annak, ki meg tudja érteni. Vígat és szomorút, falemelőt és leverőt, — igen, mélyen leverőt. Imádandó szép fekete asszony az éjszaka. Csábító arany csillag a ruhája. V irágilííat a mosolya. SzeJilő- sugás a beszédje. Sok-sok bolond, boldogító ábránd a gyermeke. Ilyenek az álomsejtelmes éjszakák. Fenségesek és gyönyörűek. Álmodozó álornemibernefc teremtettek. Nem poéta és nem fogékony lélek az, aki nem imádja az éjszakát. * „Jaj de kerek ég,a csáfM&gös ég.. Mulatoztak valahol. Kuszálthaju, keseredett kedvű legények. Messzire el hal látszott a nő- tázásuk. Borongva hullt le az alkony és a hold úgy vöröslőit, mint egy kóbor lámpás. Nyár volt. Buján sarjadzofhtak a réteken az ezerpompáju virágok. Amerre jártam, mindenütt rám nevetett a sok szín es, kacagó csuda. Szabadságon voltam. Amolyan megújhodást szomjazó fáradt embereiknek való kis fürdőhelyen, hol ózanosabb a levegő, vastagabb az illat és kívánatosabbak az asszonyok. Ott ismerkedtem meg vele egy áimötezmáió délutánon. H edd árnak hívták és elragad óan impozáns német asszony volt. Domború mellű, sugár növésű. És mesésen dús, szikrázó vörös hajú. Még ma is érzem a bizsergést, mely végigfutott a testemen, midőn reszkető ujjaimat belevájtam abba az ördögiesem illatos, özönlő hajtengerbe. Midőn faléje hajoltam és izzó ajkammal rátapadtam a villogó fonatokra, mintha az üdvösségein menne tönkre, ha csak egy percre is el kellene tőlük szakadnom. Hogy volt, miként történt, nem tudom. Szerelmes volt-e belém az asszony, vágy csak merő unalomból rohant a karjaimba? Azt hiszem, a virágillat vette ed az eszét, mely oly szokatlanul vastag, buján terjengő volt azon a nyáron... Arra a nyári éjszakára Ígérte, hogy az enyém lesz. Remegve lüktetett bennem a fiatal, zsibongó vér. Enyém lesz a szikrázó vörös haja, a kárhozatra hívó ajka, fcüzlángba borult arcomat oda fogom szorítani szüzhavu, vonagló vállára ... Enyém lesz Hedda, nem, Magdolna, az én gyönyörű, bűbájos, vétkező Magdolnám. Hiába volt minden. Az őrjöngésbe fuló tobzódás, a diadalittas mámor. Mikor este elmentem a találka helyére, nem találtam ott az asszonyt. És nem is jött. Vártam egy óráiig, két óráiig — nem jött. Csak a duhaj legények n átázása baMaitszott. Most már azt dalolták, hogy: „Valamit súgók magának.. .** Én pedig csalódottan, féktelen- dühhel állottam ott a bólogató fák alatt és rekedtes torokkal ordítottam bele tehetetlen átkomat az éjszakába. * Al-ckor őrüii indulattal gyűlöltem meg a sejtelmes éjszakákat. Pedig a levegő tele volt telket'jg'éző vágyódással. Ragyogtak a csillagok. Vibrált az ózon. És a réteken egyre szeretkezett, kacagott, 'kacagott a sóik csudás, ezerszln virág. De az asszony eltűnt. És néhány nap muilva érkezett egy levél. Egy tevéi, telei'óva nagy, gyerekes belükkel. Irt az asszony. Megírta, hogy ott volt akkor a találka helyén. Csakhogy előbb jött már oda, mint megbeszéltük. És amint ott ült a páratlanul bűbájos, csillag- hullajtó éjszakában, mintha egyszerre föLnyi- lottak völna a szemei. És tisztán látta maga előtt mind, ami ezután következnék. A jövőt, marcangoló megbánásával, soha el nem né- muló, rém és vádjával. Magához főriitette az agyát elkábíió őrjöngésből az éjszaka szemérmes suttogása. És menekült, futott, futott, hogy ne kelljen velem többé találkoznia... Hirtelen fölvillant előttem az a kép, amelyet egy fővárosi éjjeli mulatóban láttam. Félmezltelen cédák járták ott a táncot kihívó led őrséggel. És volt közöttük egy, majdnem gyermek még és mégis észtbentóan gyönyörű. Ha azt a leányt nem azon a helyen láttam volna először, képes tettem volna előtte lebo- rulnl, önfeledten, áhítattal, imát rebegve, minit egy szemtkép előtt szokás ... A férfiak szórták eléje a rózsáikat Már egész halommal volt ellőtte az asztalon. És ekkor egyszerre elkezdett az a leány sírni. Bél etemette arcát a rózsákba és úgy zokogott tördelve, kétségbeesetten ... A részeg férfiak durván kacagtak föl. De én sejtettem azt az óriási fájdalmat, amely annak a szerencsétlennek a lelkén végigtom- balhaitotít. És lehangoltam sompolyogtam el a helyről, ahol abban a pillanatban játszódott te egy elhibázott élet tragédiájának utolsó megrázó jelenete. És amikor ezen az epizódon * * '-tanodtóm, úgy véltem, hogy helyeselni is tudom az asz- szony eljárását. De azért sokáig sajgóit még bennem a seb, mit azon a forró nyári éjszakán ütött érette sóvángó telkemen. * Azóta haladt egyet a világ. A. mesésen vö- röshaju német asszonyhoz való szereim el rna már csak raagmosolygom. S amint lassan tűnt az egyik — az asszony — iránt érzett szeretem, úgy bókültem meg lépésről-lépésre mindjobban a másikkal: az éjszakával. Mert szép az éjszaka és gyönyörűek a meséi, miket annak mond el. ki meg tudja érteni. Megtelik az ember lelke túláradó üdvösséggel!. Ölelésre nyílnak a karjai. És a szálló illat az ihlet bűbájos csókját leheli az életnek örök vágytól vérző, szomorú vándorára..,
