Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-17 / 41. (1964.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A SzlöVenSzkÓi CS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága IL, Panská ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre: nrmilnnin ^ *** emelet. Telefon: 30311 — Kiaclóévente 450, félévre 226, negyedévre 114. főszerkesztő: POIIIIKCU napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága ll„ Panská ul 12/111 — T©havonta 33 Ke. Egyes szám ára t -20 Ke OZUPANY] LÁSZLÓ FOP6ACU 6EZA lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Mai számunk SO «Wal Kormány és ellenzék i Irta Flachbarth Ernő dir. Iliből előtérbe került a kisebbségek ügye — A lémet sajtó retorziót követel — Ulítzot kaució ellenében szabadlábra helyezik? Prága, február 16. A 7. elmúlt hét legfontosabb belpolitikai eseménye az uj miniszterelnök bem uta {hozása volt A kormánynyilatkozat, amelyet ez alkalommal Udrzal a nemzetgyűlés mindkét házában előterjesztett, mégsem foglalt magában küllőnö^ebb érdekességet. Azt, hogy a kabinet uj elnöke Svehla helytartója gyanánt foglalta el a hivatalát, már kinevezése napjain tudtuk és az sem lepett meg senkit, hogy Udírzal, aki az agrárpárt egyik fővezére és esztendők óta nemzetvédelmi minisztere a köztársaságnak, a mezőgazdáság és a hadsereg érdekeit különös nyom allékkal tartotta szükségesnek. hangsúlyozni. Uj és edd'ig ismeretlen hang csak ott csendült ki a miniszterelnök beszédéből, ahol a kormány és az ellenzék viszonyáról beszélt. Azt ígérte ugyanis, hogy az ellenzéki pártokkal korrekt . viszonyt fog fentartani és nem fogja elmulasztani, hogy baráti' érintkezést keressen mindazokkal, akiknél látja a jóakaratot, hogy használni akarnak az államnak. A kormán veinek ur ugyanis tökéletesen tisztában van azzal, hogy az ellenzék ellenőrzését miég a legszigorúbb önkritika sem pótolhatja és ezért hálás akar lenni mindazoknak, akik a kritikát a köz javára gyakorolják, de a legerélyesebben fog föllépni azok ellen, akik az államnak kárt okoznak. E kijelentés után azonban újból kiemelte, hogy az aktív költségvetés határain belül minden lehetőt meg fog tenni az ország és egyes részei érdekében, még pedig tekintet nélkül arra, hogy jelenleg kor- anánybarát vagy ellenzéki érzelmüek-e. Udrzal miniszterelnök urnák e kijelentéseit mi is örömmel vettük tudomásul és remélni szeretnék, hogy a kormány és annak minden egyes tagja a jövőben ehhez fogja magát tartani. Egyetlenegy parlamentáris állaim sem nélkülözheti az ellenzék fékező és ellenőrző működését. Az ellenzék az a biztonsági szelep, amelyen az állami gépezet gőze kitódül a szabad levegőre és ott. ahol ezt a biztonsági szelepet erőszakos eszközökkel akadályozzák meg funkciója teljesítésében, ott a katlant a föl robban ás veszélye fenyegeti. Parlamenti állaim erős ég öntudatos ellenzék nélkül elképzelhetetlen és az a kormányzói, amely az ellenzéket semmibe se veszi, önmaga ássa meg a sírját. A csehszlovák köztársaságnak mindössze egy évtizedre visszanyúló történetében — sajnos — állandóan azt tapasztaltuk, hogy az ellenzék létének szükségességét és funkciójának jelentőségét nem ismerték föl. A magyar, német és ruszin ellenzéki képviselők véleményét a kormány nem szokta kikérni. Lególet re valóbb indítványaikat is szabály szerint már a kezdeményező bizottság guil- lotiue-ján lenyakazzák. Kényesebb interpel- Iác'óikra nem válaszolnak, sőt egészen aprA-nseprő ügyekben beadott kérdéseikre is legtöbbször csak évek múlva adnak feleletet. A személyi ér intézés a kormány és az ellenzék között úgyszólván teliesén hiányzik. méé pedig nyilvánvalóan a kormány hibájából. Tisza Kálmán, aki tizennégy esz- tendeig tartó kormányzása alatt nem egyezer állott a legélesebb ellenzéki támadások pergőfüzében, mégis állandó összeköttetés* tartott fönn Irányi Dániellel a levrackkáli- ipabb föb<fe‘tervé''L csoDort vezerévei. ámbár törfk^ó-elk a legszögeri^bb ©fViúfetbeu állottak egymással és Tisza István Juriga Berlin, február 16. Jelentette a P. M. II., hogy a lengyel kormány erőszakosan fölosz- latfca a f elsős ziióziaii széjmet s miután így megszűnt a szejmképviselők immunitása, letartóztatták Ulitz néniét képviselőt, a felső- sziléziai német nemzeti szövetség elnökét, a lengyelországi mérne kisebbség legagilisább •tagját, aki a legjobban ismeri a kisebbség panaszait, s akinek igv a márciusi gépii tanács- íárgyálásekon a ‘kisebbségi kérdések megvitatásánál elsőrendű szerep jutott vólna. A lengyel kormány katonaszabaditással vádolja Ulitzot s ezért rendelte el őrizetbevételét. A képviselő felesége és a német nemzeti szövet^ 9ég azonnal táviratot intézett a népszövetségi tanácshoz, amelyben tiltakozik a letartóztatás ellen. A német birodalmi sajtó pártállás nélkül elítélte a lengyel kormány eljárását s a tiiakozn cikkek száma napok óta nő. A berlini lapok k.-í vefetőhelyen foglalkoznak az esettel. Szerintük a kimos incidensnek elsősorban abban van jelentősége, hogy Ulitzot közvetlenül a márciusi népszövetségi tanácsültés előtt tartóztatták le, azaz a foganatosított lépésben elvitathatatlan a rosszakarat s a felsosziiléziai német kisebbség elnémitására irányuló törekvés. Németország és Lengyelország viszonyát a kétmilliónyi felsősziléziai németekkel való bánásmód határozza meg. A birodalom az összes német kisebbségek közül a felsősziléziai németség sorsára ügyel a legérzékenyebben, mert Lengyelország az, amely a békeszerződésekben biztosított kisebbségi jogokat figyelmen kívül hagyva, tűzzel-vassal a felsősziléziai németek asszáimilálására törekszik. A márciusi genfi kisebbségi vitát a felsőszi- léziai kérdés fölvetésévé! kezdik meg s csak obitól mennek át az általánosságokra. Előrelátható volt, hogy a genfi kisebbségi vita éles és heves lesz. / Már a luganói tárgyalásokon ■■■kitűnt, hogy a mindig rezervált és önmagán mindig uralkodni tudó Stresemann mily temperamentumossá válik, amint a felsősziléziai német kisebbségről van szó. A márciusi vita hevességét természetesen nagyban emelni fogja az Ulitz-incidens. amely Nándorral éppen úgy tegezedé viszonyban állott, mint a légsovinisztább magyar képviselőkkel. Bismarckról, a vasöklü kancellárról is meg vagyon írva, bog}’ igen gyakran tanácskozott a forradalmi Latosaiéval, és Windhors'c, a centrum harcias vezére, majdnem minden héten megfordult a kancellári palotában. Nálunk ellenben a kormány méltóságán aluli dolognak tartja, hogy az ellenzékhez leereszkedjék és kívánságainak még oly parányi részét is legfeljebb akkor volna hajlandó honorálni, ha elvi követelései szegreaka szitásával nyomban kormánypárttá változnék át. Kormány és ellenzék között a viszony akkor sem változott meg lényegesen, amikor a cseh szocialista pártok fölTobbantották a nemzeti koalíciót és. maguk is ellenzékbe léptek. Velük, mint régi szövetségeseivel, persze kezfyüsebb kézzel bánik a kormány és az .•államalkotó eHienzék“ ' elnevezésével illeti' őket. de'azért ézék a cseh pártok is hagy oh soka* pán alkodnak a. kormány bánásmódja miatt A rnsgyar és német ellenzékkel szemben- azonban a kormány ma is a végleg elkeserítette a német birodalom közvéleményét, úgy hogy genfi szószólói kénytelenek lesznek a legerélyesebb hangot használni Lengyel országgal szemben. Viszont a lengyelek mindent elkövetnek, hogy kellőképpen védekezni tudjanak és Stresemann terveinek megvalósítását elgáncsolják. A lengyel kormány, máris megkezdte diplomáciai Defenzíváját. Ügyes fordulattal magáévá tette Stresemann eszméjét, de kijelentette, hogy a kisebbségi kérdés rendezésénél nem elég a meglevő rendelkezéseket f így elemibe venni s a súlyos probléma a maga egészében csak úgy oldható meg, ha a népszövetség kötelezni tud ja a nagyba tál maka t is a terül etükön élő nemzeti kisebbségek jogainak nemzetközi garantálására. A lengyel diplomácia Németországot hozta föl például, amelynek területén szintén erős szláv kisebbség él, anélkül, hogy a versaillesi békeszerzódésufendel kezeit volnál e kisebbségek védelméről. De Németországon kivül Olaszországban, Franciaországban, Angliában és a többi nagyhatalom területén is vannak kisebbségek, már pedig bizonyosra vehető, hogy e nagyhatalmak semmi esetre sem egyeznek bele szuverénitásuk megsértésébe és nem hajlandók kisebbségeiket nemzetközi védelemben részesíteni, nymodon Stresemann indítványa eleve elutasit- tatpék. A német diplomácia igyekezete most arra irányul, hogy kettéválassza a kisebbségi problémát és a meglevő jogok betartásának kérdését elkülönítse a meghozandó jogok kérdésétől. i Zaleski nyilatkozata az Ulitz-Sgyben Ulitz ügye mindenesetre komplikálni fogja a genfi tárgyalásokat. Az idegesség máris óriási. A uémet sajtó harcias áiíásfogla- láka után lengyel hivatalos körök is megszólaltak s Zaleski például tegnap külön sajtókonferenciát hivott össze, hogy nyilatkozzék a kérdésről. A lengyel külügyminiszter szerint a letartóztatás azért történt, mert alapos gyanú merült fel, hogy Ulitz okiratokat hamisított és elősegítette a nélegrid'egebb mellőzés álláspontjára helyezkedik. Ama javaslatok fölsorolása, amelyeket képviselőink és szenátoraink a nemzet- gyűlés elé terjesztettek, de amelyeket hónapok, sőt évek múlva sem tűztek ki a napirendre, hosszú listát igényelne, hasonlóképpen azoké az interpellációiké is, amelyeket a miniszterek a házszabályokban megállapított határidőn túl elintézetlenül hevertelnek. Törvényhozóinktól valóban a legnagyobb önmegtagadás, ha ilyen körülmények között iő fáradhatatlan energiával ontják a különböző törvényjavaslatokat ós Szlovenszkó és Ruszinszkó lakosságának panaszait interpellációk formájában a nemzetgyűlés el© viszik. A kormánypártok végzetes hibát követnek el, amikor ezt a nagy munkát nem akarják megbecsülni és lépteu-nyomou szembehelyezkednek az uj miniszterelnöknek azzal áz alapelvével, hogy az összessé^ javát szolgáló törekvéseket még akkor is tá- niógatui kell, ha a kezdeményezd? nem ke- j •Hiánybará!,, de ellenzéki részről érkezik,. Ha a kormány uj elnöke komolyan gondolta azt, amit a parlament színe előtt el-1 met nemzetiségi újoncok külföldre szökését. Egy ilyen ügyben sem a német kormány, sem a népszövetség nem szólhatnak bele. Ha a népszövetség mégis beleszólna, e* csak azt igazolná, hogy a nem lengyel nemzetiségű lengyel állampolgárok büntetlenül követhetnek el közönséges bűncselekményeket. Lengyelország annakidején beszüntette a német optánsok mindenképpen^ jogos kiutasítását, hogy enyhítse a német közvéleményben mutatkozó idegességet és feszültséget. Sajnos, a viszony mégsem javult. Ulitz ügye egész más lapra tartozik. Német újságíróknak arra a kérdésére, vájjon Ulitzot kaució ellenében szabadon engedik-e, hogy folytathassa a márciusi kisebbségi vita előkészítésének munkáját és rendelkezésére álihasson a népszövetségnek, Zaleski kijelentette, hogy ez a kérdés a bíróságok hatáskörébe tartozik és a kormány semmit sem tehet. A kormány nem szólhat bele a független bíróság munkájába, mert ez a lengyel bíróság függetlenségének végét jelentené* Ugyanekkor a lengyel kormányhoz közelálló körök is nyilatkoznak. Szerintük a lengyel kormány a német kisebbséggel szemben állandóan a legliberálisabb eszközöket alkalmazta, mert igy kívánta elősegiteni a lengyel—német viszony megenyhül ősét. Mindazonáltal a viszony nem enyhült és sajnálattal kell tapasztalná a két állam közötti egye- netenkedést. Az ódium mindenképpen Németországot terheli. ...............■■wtijMMlluJMMŰiyUMWJBIIWrwiiii Tr ockii egészségi áfeiüa válságosra Mólt! Konstantinápoly, február 16. Jólinfor- mált körök értesülése szerint Trockij elhagyta a konstantinápolyi orosz konzulátus épületét és hajón Mudaniaba ment, ahonnét tovább szállítják Brossába. Ezt a hirt egyelőre nem erősítették meg. Trockij súlyos tüdőbajban szenved. Állapota komoly és aggodalomra ad okot. •mondott, úgy mindent el kell követnie, hogy a kormány és az ellenzék közötti viszony a jövőben más formát öltsön, mint eddig. Az ellenzék fogalma nem egyenlő az ellenség fogalmával és magukra vessenek azok, akik a két fogalmat összetévesztve annyira el- mérgesitették a helyzetei a parlament két szemben álló, de föltétlenül szükséges ’ csoportja között. | LAUFER S., Braüslava ! ;j Qndrejská 11., Tel. gO 22. j
