Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)

1929-02-16 / 40. (1963.) szám

1 mm&BBaa ^^xt-Mag^ar-hirijAP *929 február 16, szombat I képviseiSfiáz elfogadta az 1927 évi zárszámadást és tolassál vette Udrzsal kormáitpvilatkozafát A ftépiseNSSiáz mai illésén a szlovenszkői magyarság és németség nevében Nitsch tsépilsei szálait fő! — A parlamentet bizonytalan időre elnapolták Prága, február 15. A képviselő ház mai ülé­sé a folytatták a kormányelnök nyila Ukozota fölötti vitáit. A vita a szokásos mederben elég unalmasan folyik. A folyosókon még nagyban kommentálják Jurigia és Tornának kizáratá- sát a szlovák néppártból és nem minden ma­lária nélkül állapítják meg, hogy Tománek a képviselőházi buffel'ben még most is a szlo­vák néppárt asztalánál foglal helyet a többi szlovák néppárti (képviselővel együtt, jóllehet azok közül alig beszél valaki vele. A kor­mánynyilatkozat fölötti vitát a mai napon be is fejezik. A vitában részt vett Nitsch Andor, a Szepesség nemzetgyűlési képviselője is, aki úgy a kormánynyilatkozathoz, mint az 1927. évi zárszámadáshoz hozzászólt. Az ülést délelőtt féltizenegy órakor nyitot­ta meg Malypetr elnök és felolvasta a kom­munista párt bejelentését arról, hogy Csermák képviselő megszűnt a kom­munista párt klubjának tagja lenni. Ezután folytatták a vitát a kormányexpozé és az 1927.évi zárszámadás fölött. Az első szónok de Witt német szóriáidemok ráta képviselő volt, aki kijelentette, hogy ez a kormány a nép akarata ellen kormá­nyoz, ami kitűnik a miniszterein öle nyilatkozatából is, akinek véleménye szerint a választások ki­írása a demokrácia proianizáiása volna. Semmi jó nem várható a kormánytól mely még a nemzetiségi kérdés rendezésére vo­natkozó régebbi programját sem teljesí­tette, hanem ehelyett életbeléptette a közigazgatá­si reformot, tönkretette a községek pénzügyi önkormányzatát, ami mind a németek rová­sára történt. Nagyobb érdeklődés mellett mondja ól be­szédét Bcchyno cseh szociáldemokrata kép­viselő, akinek szavai alatt éles kontroverzio támadt a szociáldemokrata és a kommunista képviselőik között. Bech'yne kijelentette, hogy a miniszterelnök személyében történt válto­zással a cseh szociáldemokratáknak a kor­mányhoz való viszonya egyáltalán nem válto­zott meg. Ez a kormány osztályú ralimat veze­tett be s nem más, mint a nagyiparosok, Síagy bankóik, nagybirtokosok, nagykereske­dők és a klérus kormánya. A szónok kiemel­te Svehlia nagy érdemeit, majd rámutatott arra, hogy az uj miniszterelnök nyiláükpaa>ta nem őszinte, mert egyáltalán nem érintette azokat a követeléseket, amelyeket a koalíciós pártok fölálilitottak. így például a Bund dér Landwirte követelte az iskolai autonómiát, a nemzeti demokraták pedig nyolc pontba fog­lalták követeléseiket. Ez a kormány nem egészséges és csaik vegetálni tud. Az együtt­működésre való fölhívást elfogadja olyan ér­delemben, hogy a parlament dolgozzék, mert e&beft országban csakis a paris- mentarizinusra isíisf építeni, nem pedig holmi diktatúrára. Vénüli hangoztatta a német. szociáldemokra­tákkal való" szorosabb együttműködés szüksé­gességét. Haken kommunista képviselő a társadalmi rendet kritizálja. Szerinte a kapitalista ter­melés konszolidációja a burzsoázia politikai erejének növekedését hozta magával. Ma két csoport dolgozik ebben az ország­ban: a jobboldali, amelynek élén az agrár­párt és a nehézipar áll. a baloldali, ame­lyet az úgynevezett Hradsin vezet s amely­nek tömegéi a szocialista pártok adják. Mind a két csoport n> illan a burzsoá dik­tatúra jég) ében dolgozik. Jejssek csali nemzeti demokrata kijelenti, hogy a kormánynyilatkozat magában foglalja a koalíciós pártok követeléseit. Igen fontos az állami közigazgatás rendezése. Ezután Bergmann cseh nemzeti szocialista szólalt föl. A szeafltus a fagyié! szenvedi te Sí© tágért Prága február 15. A szenátus ma délelőtt rövid ülést tartott, amelyen Facek és Pro- chaska előadók beterjesztették a magán alkal­mazottaik és újságírók nyugdíjbiztosításáról szóló törvényjavaslatot. A szenátus mai ülé­sén valamennyi párt kezdeményező javasla­tot nyujtolit be a fagy és hideg által sújtott lakosság gyors segélyezésére vonatkozólag. A magánalkalmazoitak nyugdijbiztositásáról szó­ló törvényjavaslat fölölti vitát szerdáit kezdik meg. A mai ülésnek egyéb tárgya nem is volt. A kBIQgyi bizottság ütesc Prága, február 15. A képviselőház külügyi bizottsága ma hosszabb vita után elfogadta a Franciaországgal kötött kereskedelmi szer­ződést. A vitában részivel! Cech német Sző­ri ál demokrata, aki kifogást emelt az ellen, hogy FaneLaoszágnak nagyobb kedvezményt nyújt a kormány, mint a többi államoknak, amelyekkel szintén kereskedelmi szerződést kötött. Hnidek előadó válaszában kélségbe- vonta ezt az állítást. Kitsch Andor beszéde Zeminova cseh nemzeti szocialista képvi­selőnő után Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselő szó­lalt fel, aki a magyar nemzeti párt és a Zipscr Deutsche Partéi nevében az uj kor­mányelnökkel szemben is teljes bizalmat­lanságát jelentette be, majd részletesen rá­tért a Tátra-türvényjavaslatra. Nitsch képviselő beszédét lapunk legköze­lebbi számában teljes terjedelmében hozzuk. Fölszólalt még Griinzner német szociálde­mokrata, majd Bradács agrárius képviselő a koalíciós pártok nevében köszönettel vette tu­domásul Udrzsal kormánynyilatkozatát és megelégedését fejezte ki afölött, hogy az uj kormányelnök Svehia kabinetjének régi irá­nyát követi, továbbá együtt aikair működni nemzetiségi különbség nélkül azokkal, akik az állami élet nyugodt, békés fejlődése érde­kében dolgoznak. Ami a fagy következtében beállott jelenlegi nehészségeket illeti, a koa­líció nevében fölhívja a kormányt, hogy az ínségben szenvedőket részesítse azonnali se­gélyben és különböző könnyítéseket nyújtson számukra. Elfogadják a zárszámadást Hnidek előadó zárszava után a báz többsége megszavazza az 1927. évi zárszámadást és tudomásul vette a kor­mányelnök nyilatkozatát. A szavazás folyamán egyetlen kommunista sem volt jelen és óriási derültséget keltett, amikor Bechyne megkérdezte Udrzsal mi­niszterelnöktől, mivel tudta megnyerni a kom­munistákat, hogy a szavazástól tartsák távol magukat. Több ' interpelláció sürgősségét a Ház elutasította és ezzel végétért az ülés. Az elnök bejelentette, hogy a rossz időjárásira való tekintettel a Ház legközelebbi ülését írásban vagy sürgőnyilég fogja egybehívni. 1 német javaslatok — előtérben R jóvátétel! szakértőkonferencia tárgyalásai — Melchior előadásának következményei — Hit ad Németország? Párás, február 15. Tegnapi számunkban je­len leltük, hogy -a jóvátétel! szakértőikoníareu- cián Schacht dir. általános érdeklődés mellett vázolta a német hivatalos Fölfogást és azokat a nehézségeket, amelyekkel a német közgaz­dasági élet Parker Gilbert jelentésének opti­mista beállításával szemben hónapok óta küzd. Beavatott körök értesülése szerint a szaikériőkonterercia hamarosan befejezi: az általános vitát s © hét végén kiküldi a bizott­ságokat az egyes szakkérdések leiárgyaiására. Mindazt, ami Németország tekerhiróitépessége szempontjából fontos, részletesen letárgyalták. Szóba került a lakosság jövedelme, a bérek magassága, az ipar rentabilitása, a német, me­zőgazdaság súlyos helyzete, a küikereskede-f lein óriási terhei, sőt az idegenforgalom, a ke­reskedelmi flotta fölöslegei és más tételek is, melyek vagy rontják, vagy javítják a biroda­lom fizetési mérlegét. Ezenkívül igen fontos pontja a tárgysorozatnak a rövidle járatú kül­földi kölcsönök kérdése is, melyek közül több hamarosan lejár. Melohior német delegálus tegnap kétórás előadásban vázolta Németor­szág fizetési egyenlegét. A francia sajtóban ennek az előadásnak egyes kiszivárgott rész­letei feltűnően kedvező visszhangot kelteitek. Általában dicsérik Melchior alaposságát és szak szerű ségét. Mindazonáltal a német bizott­ság kénytelen volt újabb kiegészítő anyagról és statisztikai adatokról gondoskodni, hogy ki­elégítse az összes delegátusok érdeklődését. A mai nap elsősorban ennek a kiegészítő anyag­nak feliárásával és felsorolásával fog eltelni. Az eddigi tárgyalások legfontosabb esemé­nye kétségtelenül Németország tegnapi hiva­talos bejelentése volt, melyben a Dawes- terhek enyhítését kérte, mivel a Dawes-ter- vezet eddigi zavartalan teljesiLése csak a túl­zott külföldi kölcsönök igénybevételével volt lehető, ami az örökkévalóságig mégsem me­het A német álláspont nem lepte meg a fran­cia sajtót. Müiler kancellár, (Duraus közgazda- sági miniszter és Schacht beszédei után min­denki tudta, hogy a németek a Dawes-terbek csökkentését fogják kérni. A francia sajtót, jobban érdekli Schaohtnak az a bejelentése, hogy Németország nem ismerheti el a nem­zetközi adósságok permanens voltát és nem vállalhat hatvankét évre előre kötelezettsége­ket. A versaillesi békeszerződésben és a Da- wes-javaslalban erről egyetlen szó sincs. Né­hány lap azt kérdezi, hogy mit ajánl Német­ország a Dawes-terhek csökkentése fejében, A Quotidien szerint arról szó sem lehet, hogy a szakértők elhatározzák a Rajna-vidék kiürí­tését és Németország pénzügyi terheinek csök­kentését, anélkül, hogy ennék fejében valami politikai ellenértékét ne kérjenek. — Erdélyt két tartományra osztja az új közigaz­gatási törvény. Bukarestből jelentik*. Megbízható értesülések szerint az uj román közigazgatási lörvény a román impériumot nyolc tartományra osztja fel. Erdélyben két tartományt létesítenek és pedig a bánságit Temesvár székhellyel, s az er- dé’yit Kolozsvár központtal. A többi öt tartomány székhelye Craiova, Bukarest, Konstanza, Kisenev és Cseruovic lesz. xx Az „Ifjúsági könyvtár** az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvosztályunknál. M kétzéwms afié dÚke mrltfo 'J’enen Xocfis 3rlm: st WaSi&ce (21) Sybil elrémült kiáltással kapaszíkodott Diók karjába. — Villámlás, — mondotta Haveloak nyu­godtan. — A vihar mégiscsak meglepett ben­nünket. Alighogy befejezte, tompa dörgés rázta meg a sziklát talapzatáig. Egy második vil­lámsugár következeit, amelynek fényében felvillantak a kamarák kísérteties ajtai. Sy­bil megtántorodott. Szorosan Diokhez simult. — Ha valahol biztonságban vagyunk, — mondotta Diók megnyugtatói ag, — úgy min­denesetre Itt vagyunk a legnagyobb biztonság­ban. Különben is a viharban nincs semmi, félelmes, ellenkezőleg, a természet legszebb megnyilatkozása. Amikor Manitobában . . . Egy újabb villámcsapás szakította félbe sza­vait. Sokkal élesebben világította meg a hal­vány arcokat, mint az előbbiek és olyan rob­banásban halt el, amelynek kábító hatására a föld is meginogni láttszott. Erre olyan sis­tergés, pattogás következett, mintha egész kőbánya repült volna a levegőbe. Dübörög­ve halkult el a dörgés. — Becsapott, — mondotta Diók nyugodtan. Ugyanebben a pillanatban fentiről hangos csörömpölés hallatszott, mintha vas darabok ütődíek volna össze. Dick elengedte Sybilt és hatalmas ugrá­sokkal rohant a folyosón végig az előkamrá- ba, azután a lépcsőkön felfelé. Egy újabb villámcsapás fénye pillanatra el­veik! tolta, a dörgés zaja visszatartotta. Azután látta, hogy amitől félt, bekövetekezett. A vas­rács be volt csapva és a vizes-agyagos tala­pul emberfeletti nagyságú mezítelen lábnyo­mok mutatkoztak,. .............~ *. 1 Hirtelen Havelook és Sybil bukkant fel a földalatti .boltozat homályából. Sybil szemei mély aggodalmat tükröztek vissza, Havelook halottba! vány volt. Kezei betegesen reszket­tek, míg a vasrácsot rázta. — Ki követte el ezt az ostoba tréfát velünk? — kiáltott bosszúsan a vihar dühöngésébe. Hangja remegett és nem leplezhető aggoda­lom szinte síró kifejezet adott neki. Diák nem válaszolt. Összeszoritott ajkakkal nézett az erdő sűrűjébe. Pár perc alatt a nap­pali világosság fenyegető sötétséggé változott. Zúgva csapkodta az eső a talajt és a vissza- ugró csöippek á kifelé kémlelőik arcába vágód­tak. Dick szemei azonban a rendkívüli ve­szélyben hihetetlen élességgel láttak. Világo­san észrevette, hogy a rhododen dron-cserje mögött valami mozog. Hirtelen villám világí­tott és Dick megpillantott egy föd ellen kopo­nyát Hirtelen kirántotta revolverét és kétszer egymásután tüzelt. Harmadszor is lőni akart, de Sybil szepeg- ve karolt belé. — Kérem, kérem, ne lőjjön, — könyörgött. — Nem tudjuk még, van-e jogunk arra, hogy valakiben kárt tegyünk. Feje a férfi mellére hullott. Diók mostmár nevetve ejtette le fegyvert tartó karját. — Kérem, adja ide kulcsát, — mondta rö­videm Havelocknak. Átemelte karját a vasrácson, mert a zár csak kivüil volt alkalmazva és benyomta a kulcsot. Egy kézforgás és az ajtó feltárult. Dicik nyugodtan fordult Sybilhez. — Kérem, menjen előre. Csakhamar kö­vetem maga uk ab Pillanat alatt eltűnt a sűrűben, lövéseinek irányában. Nem kellett sokáig mennie, hirtelen valami sárgásán világított az erdei fűben. Lehajolt és egy hengert emelt fel, amelynek sima felü­letén néhány vércsepp voilb Lövései tehát nem tévesztettek teljesen célt. A henger négy lál> nyi lehetett. Olyan nehéz volt, hogy Diók csalt erőlködve udta emelni. Az elzárt kive­zető nyilasra gummicső volt alkalmazva. Né­hány lépésnyire egy másik hengert talált, ezen koraiadul vörös oimke volt, amelyet a másikról nyilván lekapartok. A nedvességtől az írás már elmosódott, de mégis ki lehetett betűzni: Vigyázat! Klórgáz! Méreg! Lassan felemelkedett. Tehát meg akarták őket foj­tani olyan tömeg méreggel, hogy egyikük sem hagyta volna el élve a kriptát. Óvatosan szétnyitotta a legközelebbi bozót ágait, de' az óriás eltűnt, nyomait az eső már elmosta. Gyors lépésekkel utolérte Sybilt és kísérő­jét. Szakadatlanul vülámlobt, az eső zuhogott, a fák koronája hajladozott és szünetnélkül dörgölt. Sybil bukdácsolva lépegetett a sikam­lós balajon. Nedves ágaik csapódtak arcába és szétzilálták haját. Diók szó nélkül átvette a vezetést. —- Kit látott? Kire lőtt? — kérdezte Have­lock forró hangon. — Képzelődésem kieéideiére. — mondta Dick hanyagul. Végre megvilágosodott az erdő. Fellélegzet­tek, bár most védtelenül voltak kiszolgáltatva az esőnek. Sybilt egészen a kastélyig kísérte, de a meghívást, hogy velük együtt a hallba menjen és egy forró teát megigyék, köszönet­tel ’ visszautasította. Még a legfontosabb tenni­valója hátravolt. Ugyanazon az utón vissztért. Amikor az erdőbe érkezett, lépéseit meg­lassította. Szemeivel mindenfelé fürkészett, hiszen a sűrű bozótok jó fedezéket nyújthat­tak a leselkedő ellenségnek. Azonban baj nélkül ér vissza a sárhoz, amelyet éppen olyan állapotban talált, amint elhagyta. Zsebéből egy pár bilincset vett elő és azzal kikötötte az ajtót, úgyhogy ismeretlen üldözője, nem csaphatta rá. Azután lement a lépcsőkön és lámpájának ^sárga fényével rávilágított a hu­szonegyedik kaimon*, zárjaira. Mellényének belső zsebéből elővette a két titokzatos kul­csot és véggpróbálta a zárakat. Az egyik kulcs a negyedik zárba illett, az egyik pedig az utolsóba. Megforgatta a kulcsokat, a zárak felpattantok, az ajtó azonban nem mozdult. Rögtön rájött, hogy csak akkor tudja felnyit­ni, ha mind a hét kulcs a birtokába lesz. Most félretolta az ajtólemezt és benézett a kamrába. A szikla egyik oldalán hosszú üreg volt vágva, valószínűleg abban feküdt a koporsó, amely a nagy vétkes maradványait őrizte. A sziklakamra nedvességében a cson­tok azonban rohamosan el porladhattak, mert az üreg üres volt ős vastag porréteg fedte al­ját. Dick zsbrevágta a két kulcsot és lassan, el­gondolkodva ment fel a lépcsőkön. De az el­ső pillantásra, amit a szabadba vetett, a vér az agyába tódult és szive hevesen zakatolt. Szorosan a katakomba bejáratában ott fe­küdt az egyik henger, amelyet az előbb az erdő füvén fedezett fel, Embertelen ellensé­ge tehát még mindig süniben leselkedik rá, mint a párduc, amely órák hosszat szimatolja körül áldozatát, hogy azután gyilkos ugrással vesse magát rá. Dick lényének utolsó pőréi­ké jáig bátor volt, most azonban jeges hideg szaladt végig minden tagján. Nagy erőlködéssel emelte fel a súlyos cilin­dert és az erdő szélére vitte, ahol zihálva dob­ta a földre. Pár pillanatig ismét csöndesen állott és me­reven nézett a sűrűbe. Minden ösztöne me­nekülésre biztatta. Valósággal pánik leit úr­rá rajta, legszivesebben kirohant volna az életből. Azonban kényszeritette magát, hogy ott maradjon, ahol áll. Vaserővel nyugtatta meg idegeit, széthajtotta a bozót ágait der­medt ujjaival, amelyekből mintha kiveszett volna a tapintás érzéke és csak akkor, ami­kor meggyőződött róla, hogy üldözője az erdő szélén már nem leselkedik rá, indult meg a kastély felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom