Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-02 / 28. (1951.) szám
SS Kisebbségi bizottságok fogják intézni a kisebbségek ügyeit Romániában DIÁKTRAGÉDIÁK Szegény Németi Józsinak már nem probléma többé a szlovák és a német, eiék teremtett koponyával fekszik a ravatalon, iskota- társon még néhány napig beszélni fognak j róla, azután rendes kerékvágásban folyik \ tovább az iskola sablonos él ele, újabb druk-1 kok, újabb szekundák, a diákok előkéssut- \ nek az életire, ínért hiszen hogyan is mondva ! a klmzikus: Nem az iskolának, hanem az i éleinek tanulunk. Nőméi Józsit elintézik maja j azzal, hogy beteges érzékenységű gyerek, \ akit elöbb-utóbb elért volna a katasztrófa, ! Ha nem most, ezen a vizsgán, akkor az első i nagyobb életvizsgán, ha ott szekundát kap, j akkor is kisiklik, az ő sorsa már régóta el- i végeztetett. Hét éve már annak. hogy nicsen közöm j az iskolához. Most még találkozom Prága ! utcáin egy-egy tanítványommal, akikre mini j kurtanadkágos kis gyerekekre emlékeztem; vissza és most csendes rezignációval állapítom meg, hogy bizony elszaladt az idő a fe- j vünk felett és ha nem is akarom elhinni, j úgy van az, öregszünk. Hét éve annak, hogy j kikerültem abból a különös világból, aminek iskola, a neve és ha most hirtelen visz- szaiblielilének a katedrára, amelytől még \ máig sem tudom, milyen okból tiltott el a j magas tanügyi hatóság, harsak abból az egyetlen okból nem, hogy én is elbuktam a szlovák ‘vizsgán-, mint Német Józsi, bizony nem tudom, hogyan kellene viselkednem a kurUmadrágm fiuk között. Pedig egyszer ez volt az én egész világom és ha az iskola falain kívül is voltam, akkor is a gyermekiélek csinjával-binjóval foglalkoztam. Arra az elétszakomra esett az én középiskolai tanári pályám, amelyet ifjúkornak szoktak nevezni, huszonkét éves voltam, amikor katedrára kerültem, harminckettőt számláltam, amikor távoznom kellett onnan. Ez a fiz esztendő azonban az én lelkemben is nagy változásokat idézett elő. Nemcsak tanítási módszerem, hanem az iskoláról vallott egész felfogásom megváltozott. A noteszeim még most is megvannak és gyakran átlapozom őket. Nem felejtem el azt az érzést, amikor első éves tanár voltam és bizony oly-rn fiatal, hogy volt tanítványom, akit csak egy év korkülönbség választott el tőlem. A szép piros szaUyánbörbe kötött noteszbe nagy fontoskodással jegyezgeüem be az osztdÁyzatoícai. Különleges osztályzati módszereket dolgoztam ki, voltait féljegyeim és harmad jegyeim, külön osztályoztam a leckefelmondási, az előadás módját, a feleletben megnyilvánuló egyéni intelligenciát, apró kis betűkkel és számokkal tellek meg a lapok. Meg voltam győződve róla, hogy a kalkulusaim abszolút értékűek. Később az- után beláttam, hogy naiv játék az egész, amit csinálok és hatodik évben már egyáltalán nem használtam noteszt. Ettől az időtől kezdve alig buktattam meg valakit. Diákjaimnak keveset kellett otthon dolgozniuk, együtt gyúrtuk át az anyagot, kényszeriteítem rá őket, hogy magyarázatomra figyeljenek. hiszen igazán csak a tanáron fordul meg, hogy magyarázatát érdekessé, anyagát kedvessé legye. Alig is feleltettem,, minden órán ú] anyagot vettünk elő, átdolgoztuk, együttes munkáival magunkévá tettük, a könyv csak arra váló, hogy emlékezetünket támogassa. Amikor aztán az osztályzati ideje elérkezett, nyugodj, lelkiismer éttel adtam meg a kalkulusokat. A négy jegyet is soknak tcortol- lom, mindig az volt a véleményem, hogy elegendő azt írni a bizonyítványba: megfelelt, nem felelt meg. Ha a tanár kedvvel csinálja a mesterségét, akkor mind, ke'oesebb lesz azoknatic a száma, akik nem felelnek meg. A gyermeki értelmi szívesen fogadja be az ismereteket, ha megtaláljuk azt a formát, amely könnyen közvetíti át a tudási. Diákéveimből is maradt egy pár kedves és több kellemetlen emlékem is. Sohasem felejtem el azt a szigorú német tanárt, akinél egyszer én is elbuktam. Tanuló-karrieremben az egyetlen bukás volt. Uj diák voltam, abban az intézetben, ahol ez történt velem és minden órám lelkiismeretesen elkészültem. Három hónap elmúlt és még mindig nem, került rám a sor. Végre kiszólitottaik. A szívem a torkomban ugrándozott. Az irodai- m,ati folyékonyan elmondtam, a diárlum re- citálása is kitünően sikerült, most a fordításra került a sor. Wallenstein Iá,borát fordítottuk. Abban a részben ari'ól volt szó, hogyan helyezkedtek el az egyes hadseregek. Mit tudom én most, a szö'veg valahogy igy szólt, Bűlow ott állt a Morva mellett, Uchtienstein a Vág melletti helyezkedett el, a, másik a Rába mellett állott, a negyedik a Rábca mellékét szállotta, még. Piccolomíní pedig bécs alatt táborozott és most utána: Herr isi mn Donon. Megjegyzem, ezt a szőE bizottság tagjait részben a kisebbségek választják, részben a kormány nevezi ki — Készül az uj kisebbségi törvény Bukarest, február 1. A román királyi trón beszéd, amint emlékezetes, bejelentette, hogy a kormány uj kisebbségi törvényt fog alkotni, A készülő törvényről egészen a legutóbbi időkig mindössze annyi szivárgott ki, hogy Mániu a gyulafehérvári határozatokat próbá’ja majd valóra váltani. Most azután megbízható helyről azt a felvilágosítást adták, hogy a törvényjavaslat érdekes újítást is fog tartalmazni. A tervezet szerint mindegyik nemzeti kisebbség ügyeit legelső fokon egy kisebbségi bizottság fogja intézni, amelynek tagjait részben a kisebbségek választják, részben a kormány nevezi ki. A kisebbségi bizottság a magyarok részére Kolozsváron, a németek részére Nagyszebenben fog megalakulni. A törvénytervezet szerint ez a bizottság fog dönteni minden kisebbségi kérdésben. Ide érkeznek a panaszok a különböző hatóságok ellen és a különböző minisztériumok ezeket a bizottságokat fogják megkeresni, ha bármely kisebbségi ügyben szakvéleményt óhajtanak, A bizottság tehát a kisebbségi minisztérium szerepét venné át azzal a különbséggel, hogy a bizottság tagjai között ott lesznek a kisebbség küldöttjei is. tehát a kisebbségek döntés előtt minden kérdésben hallathatják szavukat. Bethlen minisztereinek feljelentette, i®lf i Ilii! w ilsiilili! elvi illáspintiii í 1! Előbb 0 iörvényltafósági bizottságokban fogja bevezetni azi és ha beválik sor kerül a parlamentáris választójog titkosságára is Budapest, február 1. (Budapesti sz-e-rfessz- i t&égiüoilk teleéaiijoéeini'.iéoe.) A képvioeéiőtháiz i kiöziig'szTi'i'.iási bizoikiáiga tegnap tárgyalta { az uj közigazgatási törvényjavaslatai. 1 EAsuzéki oldalról éles kórahanáncík vo’tek e javaslat célon. Hogymogi-Kios Pál káros- 1 ndk tartja a javaslat cemíraitlsztikus célját és 1 a vármegyék autonómiáját félti. Ugyanilyen értelomibon támadta a javaslatot Fábián Béla is. Beikben István miniszterelnök reflektált a felszólalásokra és többek között a kővetkezőkéit mondotta: A kormánynak elsősorban gondoskodnia kéül korszerű, modern alapokra helyezett törvényhatósági bizottságok össizeálliitásáről, hiszen azok már több mint tíz éve ülnek együtt. A reformmal összhangba kellett hozni az általános és titkos választójog kérdését is. A múltból meg kell tartani a®t, ami bevált nemcsak a tradíciókban, hanem magában az organizmusban is. Gondoskodni kell az által in os és titkos választójog bevezetéséről is, de ugyanakkor hátrányainak ellensúlyozásáról is. Az egységes párt végeredményben a titkos vókisztójog elvi alapján áll és az idők folyamán fokról-lakira végre is hajtja majd ezt a programját. A poi önti választások titkossága a magyar közélet teljes átváltozását jelenti. Aszal, hegy a vármegyék szervezetében hovesetjük a titkosságot, módot nyújtunk arra, hegy szőkébb körben és bizonyos ellensúlyozás mellett ezt a rendszert kipróbáljuk. Ha látjuk, hogy ez a rendszer beválik, akkor eljöhet az ideje annak, hogy a kiterjesztés a parlamentáris választójog terén is megvalósuljon. Bérceidé további részében kijelentette a mi- nlsaterelmök, hogy a vármegyék bulizott autonómiájára most már nincs szükség és az káros. Emisek nagy hasznát vette a magyarság a dualizmus idején, amikor Auisr- Irta ellen kellett harcolnunk, de most, hogy függetteütegünket visszanyertük, nincs arra szükség, hogy hátráltassa a parlamentet alkotmányos munkájában. Vagyon, diploma, emszirifikálás - egy kis áruláséri Egy párllitkár különös kalandja — Hodzsa-párit stilus-kép (o.) Szíovenszkó, január —. A szloveuszkői politikai élet vadhajtásai között előkelő helyet érdemel az alábbi eset. Idestova túl vagyunk azon, hogy ilyesmin csodálkozni tudjunk, de a történet oly élésen világit a kulisszák mögé, hogy mindenképpen érdemes a Egyetemre. A. rozsnyói keiresztény szocialista párt körzeti titkári tisztjét második éve látja el Fejes János és az agilis, lelkes fiatalember munkája az egész körzet pártpolitikai életében a legszebb eredményeket éri el. A légié’jesebb elismerést most az ellenféltől kapta meg Fejes: munkássága alapján méltónak találtatott arra, hogy eltegyék láb alól. Nem tőrrel, méreggel, hanem a politika sima műszereivel, lelki, méreggel, kisértő csapdákkal. Fejes január 16-án egy Kassán keltezett, de Iglón feladott levelet kapott nevére címezve „mély tisztelettel** és ezzel a tartalommal: „Tisztelt Uram! Bizonyára meg fogja önt lepni levelem tartalma. Ne csodálkozzon semmin. Fordulok önhöz bizonyos információ alapján és teszek önnek ajánlatot. Mindjárt meg is mondhatom.. — Kereshet könnyen, minden különösebb fáradság nélkül nagyon szép pénzeket. — Tudom, hogy szüksége van rá s ha megegyeznénk, segítve lenne baján. Egyik fő feltételem és az Ön eminens érdeke, nogy hallgasson, mint a sir s ne tegyen senkinek még említést sem erről a levélről. Javaslom tehát önnek, hogy várjon rám í. hó 20-án, azaz vasárnap Kassán a vasútállomáson a II. o. étteremben, üljön le az ajtó melletti asztalhoz, én már megtalálom. — Úti költségét még azesetben is megtérítem, ha meg nem egyeznénk, erre szavamat adóim. — A jelzett időben én feltétlenül jövök s remélem, önt is ott találom. Tisztelettel: Horváth Sándor ku!lt. mérnök. Kosico, Postafiók 62. (Az aláírás kék ceruzával volt.) Nem volt nehéz fogaimat alkotni arról, hogy a levélírónak milyen tiszta céljai vannak, legfeljebb a szándék iránya volt bizonytalan. Fejes agent provokátorra gondolt, de ( feltette,'hogy végére jár a dolognak. Megbeszélte egy rozsnyói párt vezetőségi taggal s a találkára kelten mentek el, úgy azonban, hogy csak Fejes ült a kijelölt asztalhoz, tárni egy7 távolabbihoz, ahonnan tanúja volt a fejleményeknek. A mérnök ur pontosan megjelent, habozás nélkül Feteshez ment. bemutatkozott és leült, ebédet rendelt. Eközben aztán beszélgettek. A beszélgetés során kiderült, hogy Horváth a legpontosabban tájékozva van Fejes helyzetéről, végzett tanulmányúdról, kilátásairól, kereseti. lehetőségeiről, további terveiről és sima, rák a ügyességgel vezetett diskurzussal .minden oldalról megpróbálta megkörnyékez- ni a fiatal párttitkárt, hogy vájjon anyagi előnyök ellenében nem volna-e hajlandó pártját elárulni s az ellenfélhez szegődni. Első kérdései között szerepelt mindjárt, vájjon Fejes meggyőződóses keresztényszocialis- ta-e és határozott igenlésére „mellékvágányokra kellett terelnie1* a társalgást. De a mellékvágányok mindig' oda kanyarodtak vissza, hogy ha diplomája nincs Fejesnek, úgy / | lehetne szerezni. Ha nosztrifiká’ni akarná, az is megy. Ha nősülni akar, ahhoz pénz kell. Mi | lesz, ha a gyerekek enni kémek? ... i Fejes kérdéseire, hogy kinek megbízásából ! s kinek információi alapján fordult hozzá, | Horváth kitérően felelt. Mint mondta, epre ! amúgy sem adhat határozott feleletet. Hozzá | igen gyakran jönnek olyanok, akiket sok sem | látott, de levél jelezte érkezésüket, neki íár- | gyalnda kell velők! végeznek s az illetők mennek és sah sem tudják egymásról, kik voltak. Megbízásokat hoznak, s visznek. Ilyen az ö esete is Fejessel. Fejes kemény, egyenes, magyaros válaszait ajkharapdálva hallgatta, de még mindig' nem adta fel a reményt. Megpróbálta a zsentri- ura’oin szidásával, a királyságbeli helyzet hibáinak ócsárlásával, aztán a reális, célszerű gondolkodás hasznát és jogosultságát magasztalta, kijelentvén többek közt, hogy a becsület csak divat s hogy a politikában amúgy sincs beesütet. Kilőtte az öregágyut is, amely a törekvő fiatalembereket rendszerint köny- nyen sebzi: önnek, ugylátszik, nincsenek ambíciói! Fejes azon mód felett rá: Árulónak tenni nem tehet ambícióm! Kemény dió volt. Horváth „mérnök ur“, kinek neve és mérnöki címe is alighanem „inkognitót“ fedez, — végül is türelmetlenül pattant fel: Szóval ön nem akar gazdag ember lenni? — Bizony nem, a becsület árán pedig éppen nem. — A becsület csak divat! — Maguknál, ugylátszik! Végül még azt kérdezte Horváth, mi tesz, ha saját pártvezéreink fognak majd őnáiuk kopogtatta! s mi, pártbüek, magunk maradunk? Erre is megkapta a maga egészséges válaszát. — Est a kopogtatást ugyan várhatja. A továbbiakban még többszörös erőfeszítéseket tett, hogy Fejes cechjét s útiköltségét fizesse, de teljes eredménytelenséggel. „Magyar ember, nem lehet vele bírni**. — mondotta. Hanem a kompromittáló levelet visz- szakérte, Fejes pedig tiikolhatlan undorral visszaadta, hogy még ez se tapadjon a kezéhez. De minden betűjére, helyesírási hibáira- ro'ssz magyarságára oly pontosan emlékszik, hogy esküt tehet a közölt tevélszövegre. Különben a levelet nem egyedül olvasta, nincs tanú hiányában, nem tehet letagadni. Megreformálják Ausztriában a „fuibumánus" esküdtszéke! Becs, január 31. A kormány törvényjavaslatot nyújtott be a nemzeti tanácshoz, amelyben az esküdtszékekről szóló törvény megváltoztatását javasolja. E törvényjavaslatra a legutóbbi ausztriai esküdtszáki Ítéletek adtak okot, melyek mint ismeretes csaknem minden esetben fölmentben hangzottak. Az utóbbi időben a legfelsőbb bíróság elé óriási számban jöttek a semmiségi panaszok, amelyek az esküdtbiróság Ítéletei miatt keletkeztek. A legfelsőbb bíróság a legtöbb esetben helyt adott a panaszoknak, megsemmisítette az esküdtek verdiktjét és uj tárgyalást rendelt el. Siessen előfizetni a i€ég»es Hétre veget iskolában még nem fordítottuk, tanárunk mindig előre adta fel a fordítási penzumot. Nos, ment a fordító,s, mint a karika- csapás. Elérkeztem ehhez a szörnyű zzöveg- részhez és csak úgy fújtam: Piccolímini Bécs alatt táboroz, Herr pedig a Duna mellett. Egyszerre csak élesen vág a tanár szava, közbe: Mars heh/re. Én csak nézek rá értelmetlenül, könnyes szemmel, hiszen tegnap két órán át fordítottam ezt a szöveget nagymamánál, aki perfekt német, Wallenstein táborával ámodtem és most mars helyre? Lássam, kvti.logt.am befelé. Herr a Duna melleit? Majd adok. én mayának Heirt a Duna melleit. Piccolomim Bécs alatt táboroz és ur már a Duna mellett* Olyan, diadalmasam nézett rám, mintha, ő győzte volna le a protestánsok, hadát. „ Az év végén ez a tanár azután nagy beszédet intézett hozzánk, abiluriensekhez. Kifejtette, hogy minden szigorúsága csak a mi érdekűnkben történt és majd idősebb fővel megértjük és igazat adunk neki. Nos, azóta magam, is tíz évig csináltam a keserves tanári mesterséget, de most sem tudom őt megérteni, most sem adok neki igazat. Meri abból a típusból való volt, aki szellemi fölényét velünk szemben akarta kimutat,ni, velünk vivőit szellemi párbajt és úgy meggyülöUette tárgyát, hogy még ma sem tudom kezembe venni a Wallenstein trilógiái. Jgent a Iccdedra plé d észt ál, de nem azért áll magasabban, hogy rabszolgák boruljanak le előtte, mint a keleti kényur trónusa elölt. Mágasabbon emelkedik a. katedra, mert a distancia elvének a tanár és tanítvány között érvényesülnie kell. Ez a distancia azonban, ne válassza el a tanárt tanítvány Hói, a tudás, jóság, szeretet sugározzák k-o-t-w a szivekbe. Talán túlzás az a mondás, de sok igazság mn benne, hogy nincs rossz diák. csak rossz tanárok vannak. A tanár lelkiis- merete előtt, tehát Istennek, embertársainak As önmagának felelős a rábízott ifjúságért. Ne higyjiik, hogy a diákkatasztrófák elkerülhetetlenek. A gyermek leikéhez való közeledéssel meg lehet előzni őket.
