Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-13 / 37. (1960.) szám
'PRACAIVv'\AOJtaR-HTULAK Í9Sj Wmiár 18, wwft. M % Nizza magyar trikolórral fogadta Simon Boshctf Európa szépségkirálynőjét Nizza, fte*bruójr 12. A Mfe^Burópa-roreeiiy résztvevőinek fogadtatasa Nizzában nagy ünnepségeik keretében folyt le. Simon Bös~ két Miss Európát és udvarkö’gyeit a magyar trikolórral feldiszitett viasuiK. állomáson óiriásá közönség fogadta. Este a polgárin ostor a tiszteletére vacso- rát rendezett, amelyen a fölszólalók Magyarországot és Franciaországot éltették. Doamcrgue, Franciaország köztársasági elnöke, táviratilag értesítette Simon Boákét, hogy külön kihallgatáson akarja fogadni. Simon Bőik© nagyon büszke arra, hogy naponta legalább hatan kérik meg a kezét és számos fiilmvéllalal igen előnyös szerződést ajánl neki. A magyar Miss Európa azonban lánloritihatatlam'ul m>egima<rad eredeti terve meliletí és nem hajtandó sem szániházhoz, sem ftkinhiea szerződni. MISS EU AZ ELNÖK HANGJA irtat MÁRAI SÁNDOR 'Mikor Simon Böske fényképe megjelent esipkegallér osan, vállán a Miss Hungária szal- laggal, az édes, rosszmájú publücum összené- neU és egész hallhatóm suttogta: — Mi szép van ezen <s lányon? A békülékenyebbek, akik már kéé lányi férjhez adtak, a harmadik még otthon van ugyan, de az kenyérkereső s „úgyse akar férjhez ménné6, azt mondották: JSzép, szép, de hogy a legszebb lenne . . .?/“ A fenkölt gondolkodásúak, akiket vsak fiukkal áldott meg az Isten, mentegették a dolgot: „bizonyára szép színei vannak ennek a kisleánynak, ami fényképen nem látszik De a hangulat továbbra is bizonytalan maradt — egyáltalán a szépségverseny hangulatai mindig telve vannak bizonytalansággal és feszültséggel, és mindig valami kovátygó vihar szag lóg a levegőben. A benfentesek még megjegyezték, hogy a zsűriben résztvett az a festő, aki tavaly a a»- mm Böske nagymámájának a portréját festette meg fénykép után és az az újság ró . „ . ez ott szolgált a 34-nél -------ahál biztos a Simon Böske papája ssuperália ki, annak idején és most hálából — — érthető. Simon Böske pedig ezalatt megjelent Pártéban, a raffmér iák, sminkek, veszedelmes valószínűtlenségek, mesteri trükkök városában, a fényárban fürdő teremben megcsillant szőke fejecskéje, bizonyára lámpaláza is van és egy percig azt hiszi már úgyis minden mindegy és elfelejti a bölcs pesti tanácsokat, hogy a kezét ne tartsa lefelé, mert a vér belé- száll, a nyakát meg ne nyújtsa felfelé, mert iulhosszul mutal, az orrán át szívja a levegői, hogy a eimpái remegjenek kissé, mindezeket &z első kézből kapott finomságokat elfelejti és úgy áll félszeg gráciával a zsűri előtt, majdnem oly drukkal, mintha osztályvizsgán lenne, — Miss Európa, — kiáltja a zsűri, — Miss Európai — visszMngozza az uccal És egyszerre tombolni kezd mindenki és valaki szaval, vagy felköszöniőt mond, vagy zokog, ezt nem is lehet egyelőre tudni„ Mi az kérem? Csak nem hiszik, hogy a párisi zsűriben is részveti Jenő bácsi, ® Független Lapok szerkesztője, aki Miss Hungária papájának hálás páciense és másodumkalest- vére anyai ágon és kaláberpartnere és egy- 4Ualán ... Simon Böske sir. Úgy féltem öt. Olyan hamvasnak látszik. Még azzal a sírással sir, amit otthonról hozott, azzal a kiadós, orrfuvós, jóleső sírással . . „ Most megy Amerikába. Már filmajánlatot k kapott. Lassan kezdődik az uj élet. Kis Miss, én tudom, e percben mindenki irigyli Magái s nekem mégis olyan gondjaim vannak: én tudom, hogy Maga ezután csak de- korativen zokoghat, majd pontosan meg fogják mutatni . , . És kiveszik a szájából a legjobb falatokat és Graham-kenyerel adnak helyébe, képzelje el, Maga a legszebb nő Európában és hozzá Miss Hungária, Maga közkincs, Magának nem lehel ezután jól élni össze-mssza, hemperegni, nagyokat aludni ebéd után, lesiUtelni a bőréi a drága balaíoni nappal és barackmagol ropogtatni. A nap elrabolja nemzeti jellegét, a le sütést — fuj, egy királynő félbarnán! Magának nagyon sok kötelezettsége van, Ms Miss. A szépség konzelcvenciáját viselni kell. Érti ezt? Az operabál, lósrtos vacsorák, nizzai ünnepségek után rossz álma lesz hirtelen. Nehéz, nyomasztó álma, mint mikor az ember sokat nszik ■amsorártu és gondolja: ^azi «* Budapest, február 12. Lehet, hogy holnap én fogok igy ott állani, tanú, vagy vádlott, ahogy embereket, tanút és vádlottat az imént elmúlt híres pesti btín- per tárgyalásán kénytelen voltam látni. A mesterségem is olyan, ez az élet is olyan, hogy megítélésekben könnyen tévedhetek és sose tudom, mikor hívnak tanúnak vagy felelősségre. Soha biró előtt nem álltam, fe híres bünpör néhány tárgyalását most kénytelenül, de figyelmesen hallgattam végig, s nincs se több, se kevesebb jogom, hozzászólni a bíróság munkájához, mint minden jószándéku embernek, aki ebben az országban él. De annyi jogom van, — s az ember sose él szívesen egy joggal, s ha csak jogom lenne, nem tennék itt említést arról, amiről tenni készülök. Bevallom, hogy valami defektussal, valami szédüléssel távoztam az Erdélyi-tár^ralásról. Hetek óta kínoz valami, nyugtalanság jár bennem, amiről most, hogy vége a tárgyalásnak, nem tudok hallgatni. Abból indulnék ki, hogy nem 't~ ok senki és semmi: de föltétlenül egy ember vagyok, akit, valamilyen minősítéssel, holnap bíróság elé hívhatnak, két ember összeverekedik az uccán s én a közeiben állok, felírnak, tanúskodnom kell, — sablonos emberi s állampolgári kötelesség, 8 mégis drukkolva gondolok reá. Az eredendő vétken kivül hatóságilag minősíthető másféle vaj nincsen a fejemen, tudtommal legalább, s mégis nyugtalanul járkálok. Megmondom magyarul: nyugtalanít az elnök hangja. Most ne vegye kertelésnek © mondanivíiló apropos-ja, Schadl tanácselnök ur, ha azzal kezdeni, hogy bókot mondok neki, szóval jobbkezemmel balfülemet vakarom meg; de kénytelen vagyok erre, mert a híres pert, aminek apropos-jábó! megemlítem ezt, köztudomásúan ő vezette s kitünően vezette: az önfegyelemnek, anyagismeretnek, emberi- és társadalmi helyzetéből fakadó komoly tekintélynek minden erélyét megtaláltuk a módban, ahogy a finnyás és bonyolult anyagot széjjelszedte és egyberakta. Az egész per vezetése modelje volt annak, ahogy egy nagy intelligenciájú, föltétien tudásu, s mindenen felül személyében korrekt és érintetlen úriember bűn pert vezethet. Schadl megtestesítője a biró-uriember előkelő típusának, akit éppen Magyarországon, ahol bírónak lenni, istenbizony egyre kevésbé „pálya4* s egyre inkább hivatás, egyre inkább titulus sine vi- tulo, a legújabb generációban éppen úgy feltalálni, mint a régiben s igenis gyakrabban és többet, mint akárhol külföldön. A majgyar biró mindig a magyar társadalom legértékesebb osztályából rekrutáíódott, abból az úri, csendes, szemérmes, intelligens magyar középosztályból, amely úri módon, csendesen, utolsó falatot még sem kellett volna, ttdzsi- rosnok látszott Abban a pillanatban fogja megérezni, hogy az ember boldogsága, ez a legóriásibb dolog, milyen apróságokon mülik„ Egy csipőbőségen például . , . Egy hajszálon . . . Nem mindig arany- hajszálon kicsi Miss. B. Palotai Boris. szemérmesen, intelligens tűréssel kallódta végig e rettenetes esztendőket. A magyar jogásztársadalom emberileg talán legértékesebb rétege az, amely bírónak készült, lemondva a szabad jogászi pálya anyagi esélyeiről, rendkívül gyatra javadalommal, a legjobban felelősségteljes munkál vállalva magára. Schadl típusa ennek a biró- uriemberoek; hangja, megszólítása, emberhez- fordulása, mozdulatai elárulják a gentleman-t, aki a társadalmi formákat magával viszi a hivatalba is, aki a hivatalos érintkezésben sem tudja megtagadni nevelését, vérévé vált jómodorát és az a bizonyos lelki eleganciát, ami a formán túl az európai ember örök fém jelzése. Az, ami engem nyugtalanít, nem Schadl hangja; utánozhatatlan gesztusai voltak ennek a bírónak a per folyamán, ahogy hellyel kínálta az ítélet indokolását hallgató elítélteket s nem valami „üljenek le44 volt az a helykinálás, hanem egy könnyű mozdulat és „kérem, foglaljanak helyet44; ami nyugtalanít, az nem Schadl hangja, ami fegyelmezett és úri, hanem „az elnök" hangja általában, ami feszengéssel és ellenkezéssel tölt el. Elsőbben, ha már belekezdtem © nagyon finy- nyás témába, szabadjon megjegyeznem, hogy nekem is, akinek minden öregapja jogászember volt s nemcsak gyakorló, de elméleti munkása a jognak, nekem is mint minden lateiner középosztálybeli embernek, rendkívül sok fogékonyságom maradt az uj világban a jogi problémák iránt s talán ennek, talán másnak köszönhetem, hogy az érdeklődés, odacipelt az elmúlt tíz esztendőben Európa minden híresebb politikai- és bünperéuek főtárgyalótermébe. Bécs, Berlin, London és Páris esküdtszéki termeiben figyeltem meg nagy, világszenzációval övezett tárgyalásokat, az újságíró kényszerű odafigyelésével, s láttam, francia, német, angol, osztrák, svájci tanácselnököket világhíres perekben kérdezni és ítélni. Kevés hasonlót láttam, mint éppen Schadl, aki annyira fölötte s egyben annyira benne élve az ügyben, veleélve, minden kis részletében. Az Erdélyi-perrel egyidejűleg két másik jelentősebb íbünpert tárgyaltak a törvényszék épületében s mint módfelett kiváncsi ember, nem mulasztottam el a két szomszédos teremben a látogatást. Nyugtalanságom erősödött, mikor végig a folyosón, ugyanazt a hangot hallottam az elnöktől — s most megkísérlem végre definiálni ezt a hangot. A tárgyalást vezető elnök hangja tudtommal csak interrogaliv és konstatáló lehet. Az elnök, amig a tárgyalást vezeti, nem tudhat semmit, — a per anyagának ismeretében, mint abszolút bizonytalanságban kezdi a kérdezést. Kérdezi a vádlottat és a tanukat; kérdezi s amit hall tőlük, azt konstatálja. Más feladata az elnöknek a tárgyalás ideje alatt nincsen. Feladata, hogy mindent megtudjon, mindent megkérdezzen, ami a vádlott ellen s a vádlott mellett szólhat; mindig ebből a kettős perspektívából nézve az ügyet, a bűnösség és ártatlanság perspektívájából, egyszerre, mindig igy; az elnököt nem érdekli, hogy a vádlott bünös-e, vagy ártatlan, az elnököt csak az igazság érdekli, ez a justitia amitől elmúlhat a világ, az az igazság, amit neki, túl a vád s a védelem minden fortélyán, mint a valóság elemeiből legharmónikusabbaii összerakható kepei meg kell alkotnia. Amig a vád g a védetem legutolsó szava el nem hangzott a terembeu, addig az eiuokuek veiemenye az ügyről uem lettel; csak tsmo- retet tetteinek; üteg altkor se leltei véleménye* üa a peranyag ismeretében biztosan tudja is* hogy a vádion bűnös, vagy ártatlan. Az emuk* amíg az elnöki székből a tárgyalást vezeti* uem más, mint kérdező és regisztráló közeg a vád és az igazság kozott Ezzel szemben azt tapasztaltam, s nemcsak Schadl kérdezési ia- kotúja ilyen, hogy az elnök hangja, bár ö személy eben biztosan sine ira kérdez, mintha az ügyész hangjának e"v árnyalata lenne. Az igazságot akarja tudni, de íöltéilenül abból a szeaipoutbol, ahogy az ügyész is szeretné tudni: a bűnösség szempontjából. Folyton, egyre* szünet nélkül, a legártatlanabb keresztkérdésnél is a vádlott ellen kérdez a biró. „Ugye így volt, ugye megtette, mondja csak, szóval így volt?" Ez az ügyész hangja kellene legyen; az elnöknek nincs joga, egy pillanatra se, amíg a tárgyalás tart, se a védelemhez, se a vádhoz. Az elnök kérdez, egyre kérdez és megállapít, egyre megállnoit. Csak, a legutolsó szó után, mikor egyedül van birólársaival* az „átélés" megtörténte után, fordulhat a bírd leikiistiierete és mérlegelése a vádlott, ellen, vagy mellett. A tárgyalóteremben az elnök hangja néni lehet elég közömbös. Elképzelem, hogy holnap biró elő kell ál- lanom, — minden ember eiiogódotluu lép *£ bíró elé, uem egészen normális leikiáliapótban, talán dadogva, izgatottan tetei, — s hirtelen rámszóluak, hogyan állok, miért uem felelek eleg hangosan, vagy, ha izgalmamban hangosan mondok egy „igen"-t vagy „nem"- et, a biró megfenyít — (ezt nemrégen hallottam igy egy tárgyalóteremben, ha nem is Schadl terűiében) — a biró a vádlottra, egjí közhivatalunkra, ki zavarában azt se tudtad melyik lábára álljon s mestersége megszokott hangnemében hangos és katonás, de egyáltalán uem tiszteletlen „igcu“-oel felelt a biró kérdésére, rászólt, hogy ne beszéljen olyau hangosan, mert meg lógja büntetni. Nekem* aki a padsorokban ültem, fejembe ment & génc-től a vér — az elnök csak kevéssel volt idősebb, mint a vádlott, mindketten felnőtt emberek, kik közül egyik úgy beszélt a másikkal, mint az iskolásgyerekkel. Ezt a hangot, ez az iskolamesteri, rendelkező, tauuval* védővel s vádlottal egyíormáu rendelkező hangot gyakran hallani az elnöki székből, — megbocsát Schadl, de a per izgalmában néha ő is elkövette ezt a hibát. Nem kell különösen érzékeny embernek lenni hozzá, hogy lörvéuy- és biróságtisztelő ember, ba ilyen megrovásban részesül, oly mélyen érezze sebezve magát legprimitívebb emberi önérzetében, amilyen büntetésre rá se szolgált s amilyet nehezen cipel tovább. A „félhangokról“ írtam a múltkor, a kultúráiét íéihangjairól, melyeket oly fájdalmasan nélkülözök az ember mindennapi éleiében, — e félhangokat nélkülözöm általában az elnök hangjában is. liiába tudom, hogy ello- gulalían s szándéka sose más, csak az iguz- ság — jólesne, vigasztalna, bizalmamat emelné, ha arról a nagyon magas helyről, ahová embertársai a bírót ültették, sob? más szó nem érkezne le hozzánk, csak az abszolút in- dulatmeulesség és közömbös udvariasság szava. Vigasztalom magam, hogy a bíró is csak ember, s az elmúlt úz eszteudő nem volt alkalmas arra, hogy ebben az iudulatmeutes s közömbösen udvarias hangnemben edzze uieg a biró hangszálait. Micsoda évek voltak ezek, szenvedélyes iobogások esztendei, micsoda peranyag, miféle vádlottakt Nem csoda, ha a biró e selejtes emberanyaggal szemben rászokott bizonyos aggressziv hangra De éppen ők, a magyar bírák, kénytelenek és kötelesek a káosz mán legelsőnek megtalálni azt az érintkezési hangot ember és törvény, tekintély és emberi önérzet között, ami végtelenül euiea a biró presztízsét, de ugyanakkor karcolást se ejt a berendelt emberanyag porcellánőnérze- lén. A bírótól emberfeletti önuralmat kérünk, mert másképp embermegalázó defektust szenvedünk mind, akiknek dolgunk volt, van, vagy lehet vele. Az az emberi impresszió, amit Schadl elnök az elmúlt per során minded hallgatóra, reám is lett, felbátoritolt, hogy uem Schadlnak, hanem a tanácselnöknek címeztem e sorokat s kérhettem, hogy megértve, amit mondok, a mondanivaló föltétien jóhiszeműségének, a csendes panasz mellékgondolalta- lanságának hitelt adjon. Első szlovák ékszer-, arany- és eziistny ár ViilaldoilosAlll FROSTI6 IfSIVtRIK Gyár:' Öratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57, Eladási hely: Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban *— 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon Ő-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak javításokat azonnal eazkfiilfink Apró, de hideg viccek Ordas, országúton didergő emberek megóvás ében jártas, alkalmi borzalmakhoz ajánl* kozik, * Alacsonytermetü egyének felvétetnek hő- mérőleolvasáshoz. ♦ Kalauz kéz alatt baltát venne, villamosjegy meglékeléséhez„ * Tömeges m&gfágyúsból visszamaradt fiatalember elmenne címszerepet játszani a *£> lancujju őrgróf‘-ban,
