Prágai Magyar Hirlap, 1929. február (8. évfolyam, 27-50 / 1950-1973. szám)
1929-02-10 / 35. (1958.) szám
10 1989 lebnrir 10, T&sAnMp. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SKrúdy Qyula — Gyertyaszentelő medvéje — Érdemleges döntése ellen csak panasznak van helye a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz. Álaki határozatai ellen külön jogorvoslat nincsen. A véglegesen elintézett ügyek visszaadatnak a technikai osztálynak, amely osztály azután két példányban összeállítja a községek és bírósági járások átnézeiét s egyik példányát azonnal elküldi az állami statisztikai hivatalnak Prágába, a másik átnézetet mint összesítést, az anyagnál hagyja. Az anyagot az állami statisztikai hivatalnak az általa meghatározandó határidőben megküldi. 15. §. A számlálóbiztosok és felülvizsgálati bizottságok 'díjazásának egyöntetű szabályozásáról, továbbá a felülvizsgálati eljárási szabályokról külön belügyminiszteri és igazságügyminiiszteri rendelet fog intézkedni. 16. §. A politikai, illetve közigazgatási hatóságoknak a jelen törvényben biztosított jogkörnél, illetve hatáskörnél nagyobb jog, illetve hatáskört a jelen törvény vőgrohajtási rendeleté nem adhat. Büntető határozatok. 17. §. Az a népszámláló biztos, aki szándékosan megsérti a jelen törvény 7. §-ában foglalt rendelkezéseket és egy Írni nem tudó érdekelt személy számláló ivébe a nemzetiségi adatot annak bemondása és akarata ellenére tölti ki, bűntettet követ el és S évig terjedhető börtönnel bon tettetik, 18- §. A* a népszámláló biztos, aki valamely írná sem tndó jogosult által kiállított számlálási iv nemzetiségi adatát a 7. § rendelkezései ellenére a jogosult tiltakozása dacára vagy anélkül megváltoztatja. bűncselekményt követ e! és 5 évig terjedhető börtönnel büntetendő. 19. §Az a népszámláló biztos, áld szándékosait figyelmeztetés dacára elmulasztja valamely írni nem tudó megszámlálandó részére a számlálóiv kiállítását vagy megtagadja vagy szándékosan kikerüli valamely átveendő számlálóiv átvételéi vagy valamely megszámlálandó személyt nemzetiségének megtagadására reá bírni kísérel, vétséget követ el és 3 évig terjedhető fogházzal büntetendő. Ugyancsak hason’óképen büntetendő az a bizalmi férfiú is, aki valamely megszámlálandó személyt nemzetiségének megtagadására reábirni megkísérel. 20. §. Aki a népszámlálás foganatosítása előtt valakit erőszak, lelkikényszer vagy fenyegetés által avagy valamely kedvezmény kilátásba helyezése által arra akar rábírni egy megszámlálandó!, hogy más nemzetiségünk Írja be magát a száinlálóivbe vagy ha írni nem tud, úgy más nemzetiségűnek mondja be magát, mint amily nemzetiségűnek tartja magát valóban, bűntettet követ el és 5 évig terjedhető börtönbüntetéssel sújtható. Ea ezen cselekményt hivatalos személy alárendeltjével, a szolgálati szempontból hivatalosan aláhelyezett szemé ly- Jycl szemben követi el. mellékbüntetésként a hivatalvesztés feltétlenül kimondandó. 21. §. A 17., 18., 19. §§-ban körülírt bűncselekmények hivatalból üldözendők és a 17. és 18. §§-ban körülírt bűncselekményeknél amnesztiának helye nem lehet. 22. §. Az a népszámláló biztos, aki a jelen törvényből folyó kötélességét szándékosan elmulasztja, az a népszámlálóbiztos és az a bizalmiférfi, aki a jelen törvény 7. és 8. §-sa ellenére cselekszik, 20 koronától 20.000 koronáig terjedhető pénz- büntetéssel és e mellett vagy e helyett 3 hónapig terjedhető fogházzal büntettetik. Az eljárás csak az illetékes felülvizsgálati bizottság indítványára üldözhető. 23. §. Tudatosan hamis adatszolgáltatás, valamint minden más szándékos cselekvés vagy mulasztás, mely a számlálás teljességét vagy helyességét megdönti vagy veszélyezteti, amennyiben önmagában vagy más cseltekményekkel kapcsolatban különben nem tartozik, a büntető törvény alá, 20 koronától 10.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel és e mellett vagy e helyeit 3 hónapig terjed hető fogházzal büntettetik. 24. §. A 17.. IS., 19. §§-ban felsorolt bűneseté ..menyek a törvényszék, a 22., 23. §§ ba tartozó cselekmények a járásbíróság hatáskörébe tartoznak. Az utóbbiak csak magánindilványra üldözendők. 25. §. Mindazok, akik a számláláivet tnaguk tartoznak tintával kitölteni, amennyiben azt azon a napon, amikor a népszámlálóbiztos a két bizalmi- férfival a számlálóiv átvétele végett előttük megjelenik, tintává! kitölve a népszámlálóbiztosnak át nem adják, vagy ba a. számlálóiv még nem volna kitöltve, azt nyomban ki nem töltik és a számlálóbiztosnak nyomban át nem adják, kihágást követnek el és 20 koronától 5000 koronáig terjedhető pénzbírsággal és helyette vagy mellette egy havi elzárással bünthethetők. 26. §. Jelen törvénnyel ellenkező minden más törvény rendelkezései hatályon kivül helyeztetnek. Hatályon kivül helyeztetik az 1920 október 30-iki 592. sz. kormányrendelet, valamint az 1927 évi március 17-én kelt 43. számú törvény. 27. §. A jelen törvény a kihirdetéskor lép életbe s végrehajtásával a belügyminiszter és az igazság- űgyminiszter együttesen bízatnak meg. * A javaslat pénzünvi indokolására szükség nincs, miután törvényerőre való emelkedése az államra nézve külön kiadásokat nem jelent a mai állapottal szemben. Alaki szempontból indítványozunk azt, hogy a jelen javaslatot a kezdeményező bizottság és az alkotmány-jogügyi bizottság összesen hatvan napon belül tárgyalja le. Pompás, hőfuvásos, barátságos szobához és Jókai-regények olvasgatásához való időjárás volt odakünn; hó-hurka lett minden valamirevaló fagallyból, amely nyaranta lombjait a falusi kúriára terjeszti; a félig hóba temetkezett kerítés pedig olyan alacsonynak látszott, mintha azon könnyűszerrel akárki átléphetne. Bolond ember, aki ilyenkor utazik, ha csak névnapra vagy lakodalomba nincs híva valahová. Csakhogy éppen Pál fordulása után következő napok járták, kemény fagyot jósolt a kalendárium, az öregemberek betegségei, a varjak észak felé vándorlása, a vad- ludak gyakori helyváltoztatás® a szabadon maradt vizek után, a falu végén trónoló nyugalmazott őrnagy lábszárcsontja és a pulyka mellcsontja. Ignác napig (Zathureczky nevenapjáig, aki maga sem tudta már, hogyan lett belőle Ignác), Gyertyaszentelő farsangos napjáig amúgy se Ígérkezik semmi társasöaszejövetel a környéken. Fujhat a hő kedvére, a falusi kúriában legfeljebb a kutyáival káromkodik az ember, a kisasszonyokat, amúgy eem látni, úgy elbújnak birsalma^szagu szobájukban * divatlapok szabásmintái, a derelye sarkantyújával kopirozott ruha-mustrák és a .Jókai regények közé. A tiszai halászok szinte céltalanul vágják a kiöntésekben a lékeket a csik- fogáshoz, mert ugyan kinek volna kedve a káposztás csikleveshez, ha egyetlen vendég sem tolja nyakába a szalvétát a déli ebédnél? Vannak bizonyos eledelek, amelyeknek jóizü fogyasztásához szinte nélkülözhetetlen a vendég. Kinek volna kedve egymagában csiklevest kanalazni, ha nem ülne ott a hozzáértő vendég, akivel arról lehetne beszélgetni, hogy melyik esztendőben volt a legjobb a tiszai esik az emlékezet szerint? (Nozdro- viczky megfigyelése szerint azokban az esztendőkben, amikor fáradtságos volt a csikha! ászát a Tisza mentén, vastag jegeket kellett feltörni a fejszéknek, begy a halász bedughassa a csikfogó nádkévét a lékbe: rendszerint árviz következet! tavaszra.) — Csak már hozna valakit az ördög, akinek a kedvéért érdemes volna főzetni, — sóhaj'otta „özvegy" Nagyfalusy Pál, akit asszony-módjára j ..az özvegynek" volt szokás nevezni a környéken, mert szegény felesége halála óta jóformán a házból se tudott egymaga kilépni. Csak a rosszhiszemű legendákban vannak olyan férfiak, akik özvegységükben második legénykorukat kezdenék élni. A jőravaló özvegyember bizony úgy érzi, hogy mindenét elveszítette életpárjával. Nincs annak kedve még a gyerekeihez se, mert a gyerek, akármilyen jőravaló, nem pótolhatja a mindent megértő asszonyt. Talán kétszer sem kellett fohászkodni „özv. Nagyfalusynak". amikor vendég érkezett a házhoz. Halászy jött mez a medvéjével. ♦ Halászy, egy bozontos szakálla, vállas, nagy erejéről, nevezetes úriember, akinek a nyaka a vállába volt nőve, hogy annál mérgesebbnek lássák, ha fejét felemelte, gyalogszerrel utazott lánc- raköíött medvéjével. — Kiparancsolt vele otthonról az apám, azt mondta, vigyem vissza Andrássy Gézának a medvét, amelyet bocs-korában ajándékba kaptam. Vonatra nem ülhetek a medvével, mert nincsen olyan kondoktor, aki jegyet merne kérni az efféle utazótól. Szekéren se utazhatok vele, mert az idevalósi lovak elragadnák a kocsit, amelyen egy medve foglalna helyet. Gyalogszerrel kell haza- vinnem Andrássy Gézához, mert az apám kijelentette, hogy golyóspuskát szegez a medvére, ha még egyszer látja. Elég kárt csinált már őkelme a ház körül. Hát bizony jókora medve volt a vendég. Még ugyan nem anyányi, de azért mindenkit földhöz teríthetne. Az „özvegy" megjegyezte: —• Talán a bogáti Pserer veje, az a nyíregyházi huszárkapitány bánna el vele. — Bothmer báró? Már odaadtuk hozzá nevelőbe a mull esztendőben a medvét. A kapitány néhányszor, igaz, hogy jókora csontropogtatáseal legyőzte a medvét, de minden kutyámosója megszökött a medve mellőL Nem, még Bothmer privátdinerei se bírták ki a medvét, habár ezek farkasokkal, meg vén vadmacskákkal szoktak cicázni. „Inkább lőjjenek agyon, mint szökött katonát", — mondták a legények, de a medvével nem szolgáltak tovább egy kompániában. — No, majd meglátjuk, — mondta az „özvegy ember" akit a férfias virtusok szempontjából már szinte félretoltak a közvéleményben, mint az oiyan embert szokás, akinek már amúgy sem vehetik semmi hasznát a társadalomban. — Az istállóba nem kvártélyozhatom a medvédet a lovaim, cselédeim miatt, de majd szorítok neki helyet a házban. Ott van az „iroda". Télidőben nem jár senki abban a szobában. Vasrács is van az ablakán, mint a hivatalos helyiségekben 6zokás. Ott majd elkeveredhet a medvéd, amig kedved van nálunk maradni. Mert reményiem, nem egykét napra jöttél. — Ami azt illeti, elég cudar idő van ahhoz, hogy az ember medvével bandukoljon az országúton. Csak ilyenkor látni, hogy milyen néptelenek itt a FeLső-Tisza környékén az országutak, alig találkozni egy-két kocsival, szánnal, az is gyorsan hátatfordit, amikor a medvémet meglátják. Hogy élhettek meg itt hajdanában a szegénylegények? — A betyárok? Hát csak elóldegéltek valahogy a közönség jóvoltából, még az én fiatalkoromban is tartogattunk mustrában egy vén betyárt a múlt időből, de már semmi hasznát sem lehetett venni az öregnek, kegyelem-kenyeret evett, — felelt Nagyfalusy, aztán segített bekormányozni a vándormedvét az „irodába", amely minden régi kúriában volt, hogy árendással, ispánnal, cseléddel kellő respeklussal gorombáskodhassék az ember. Egy ócska bőrkanapé is volt az „irodában", nyáron jódolog az ilyen hideg bőr a nyáribetegségek ellen. „Itt alhatik őkelme", — jelölte meg a helyet Nagyfalusy a medve számára. Ekkorára már a ház kisasszonyai is előkerültek, mert akármilyen rejtett helyen volt a szobájuk, meghallották a dörmögö idegen hangokat, amelyeknél nincs kellemetlenebb hangzat a falusi untakban. Kelten voltak a kisasszonyok, harmadiknak szegődött hozzájuk egy árva unokatestvérük. Klotildka, amilyen Klotildkák nélkül nem is lett volna teljes egy XlX-ik századbeli falusi kúria harmóniája. Persze, Klotildka tudott nyomban postát küldeni a halászokhoz a csikók végett, ő osztotta, ki a szükséges pofonokat, -amelyek az e Huny ült háztartás gépezetét megint 'életre keltették, nagyjelentőségű szemlét tartott a padláson, a kamrában, a pincében, a kicsorbult tányérokat, poharakat, evőeszközöket sorozás alá vette, életfogytiglani börtönt ígért káíyhafütőnek, a szoknyáját is letépte volna annak, aki nem gondoskodott ősszel elegendő sombefőtíről, mert meggyőző- I dése szerint az irodába zárt medvét ezzel kell j megkínálni. 6, ne mondjátok, hogy valaha ne tudták volna magukon segíteni a magyar háziasszonyok, akár négylábú, akár kétlábú vendégek érkeztek hozzájuk. Csak hallani kellett volna az eleven, bajszos, fekete csikók sivalkodását, amikor az egyébként galambszivü Klotildka elevenen dobálta őket a gyékényes kosárból a gőzölgő káposztalébe! Hogy siránkoztak darabideig, amig ineg nem nyugodnak vala sorsukban. * Hát a medve mit csinált ezen idő alatt, amig tulajdonsa Halászy Bandi a Nagyfalusy-ház regénybeillő ebédéivel és vacsoráival mulattatta magát? A. medve, Gyertyaszentelő előtt lévén az időjárás: régi szokása szerint aludt az ,irodában", mintha valamely képzeletbeli barlangban tanyázna. Semmi gondot nem adott a háziaknak, dehogy is volt terhére a kisasszonyoknak, akik néha- néha ártatlan fogásokkal rávették atyjukat és a vendéget, hogy az ebédlőt darabidőre elhagyják, amig a takarítás, szellőztetés és más női munka tart. Ugyanis valamely történet megbeszéléséhez fogtak, amely történetet mindegyik jobban akart tudni a másikánál. Egy történelmi könyvre is szükség volt az eset megvilágositásához, ugyanezért lovas embert küldtek a hetedik faluban lakó ismerősükhöz, akinek könyvtárában az a bizonyos történelmi könyv megtalálható volt. Igen ám, csakhogy a történelmi könyvet időközben kölcsönadták, talán a tizedik faluban jár már a küldönc a könyv nyomába. Sok könyv van Magyarországon, de sajátságos véletlen folytán: soha sincs kéznél egy se, ha szükség van rá. „Bezzeg, álmoskönyv van a házadnál", — méltatlankodott Halászy Bandi, aki éppen ama történelmi könyv segítségével akarta bizonyítani igazát. így hát akár tetszett, akár nem: várakozásban múlt a nap. Karcsú, gavalléros külsejű, hétdecis butéliákba voltak szűrve a borok az ablak párkányán, mert még a nyíri vinkót is lehet igy felöltöztetni, hogy annak divatos külsője legyen. Az ablakpárkányhoz lépdeltek tehát, ha a kisebb fajtájú egy nyelésre való poharakból inni akartak, legalább látott valamit az ember a külső időjárásból is, az ebédlőbeli pipafüstön kivlll. Már ebédután meg lehetett állapítani, hogy érdemes-e az időjárás arra, hogy vacsora előtt bizonyos testmozgást tegyen az ember a ház körül, vagy a faluban, vagy a falun kivül, amerre nyomtalan volt az országút. A medve az „irodában" hűségesen aludt, mintha megfeledkezett volna utazásáról, gazdája is meg volt elégedve magával, mert senki se szekirozta a medvéje miatt. A történelmi kérdés, amely a forrásmunka nélkül nem volt megoldható: még mindig függőben volt, az útnak indított lovasember alakja nem közelgett a fehér-fekete téli alkonyaiban. Elég mulatságosak ilyenkor a párosával, hármasával mászkáló parasztok is, akik a falujukba érkezett medve hírére az udvarukból se mozdultak jci vasvilla nélkül. — Mikor viszik már tovább innen a medvét? — Majd, ha felébred, — felelt a nagyszakállu Halászy Bandi a parasztok dörmögő kérdésére. * Mielőtt azonban a medve felébredt volna januári álmából: egészen más történt a nagyfalusi kúriában. A lovaspostás azon a cimen, hogy azt a bizonyos történelmi könyvet keresi faluról-falura: sokfelé eldicsekedett a báz vendégével, az „irodában" alvó medvével. A két szemével látta, amikor sombefőttet fogadott el Klotildka kisasszony tenyeréből és utána kezet csókolt a bátor kisasszonynak. A „lejárt özvegy" pedig pipával ki- nálta meg a Halászy medvéjét: mint ahogy már ilyenkor hazudni szoktak a cselédek a gazdájukról. Tehát, bár nem volt névnap, nem volt lakodalom, hívás nélkül is annyi vendég igyekezett a nagyfalusi ház felé, hogy megrémülhetett volna bárki is, akit nem Klotildkának hívnak. Hiszen igaz, hogy hallottak már sokan a Halászy Bandi medvéjéről, volt olyan úriember is, aki látta a medvét, amikor az Bothmer báró nyíregyházi huszárkapitánynál volt nevelőben és a kapitány maga vezette reggelenkint a kaszárnyába a medvét, hogy addig is 9zemmel tarthassa, amig a századnál a dolgát elvégzi. No. de hát az Bothmer volt, aki három pakli svájci kártyát is kettétépett Cukorbaját otthon is kezelheti! Kérdezze meg az orvosától s az bizonyára megerősíti, hogy milyen kitűnő orvosság a Podébrady savanyuviz. Podébrady savanyuviz mindenütt kapható! Ajánlatot a podébrady-i forrásigazgatóságtól kérjen. egy kézfogásával. Ám mit csinál az ..özvegy" a nyakába hozott medvével? Szakadhatott a hó, elbújhattak a nádasok, országúti csárdák, gém eskü tak a hófúvásban, beszélhették, hogy Mátészalka felé már napok óta nem találja az utat a kávédaráló, de Tiszalucnál, a bevágásnál is roetokolniok kell az utazóknak, Kisváráéról már csak szánkón járnak Nyíregyházára, bizony nem tartotta vissza a téli idő a vendégeket, akik máskor már csak abból a szempontból is elkerülték az „özvegy" kisasszonyom házát, mert látogatásukkal nem akarták hírbe hozni a férjhezmenési korban lévő leányokat. Mindig marad valamely alja a pohár fenekén, ha nőtlen ember lányos házhoz járogat. Senki s bolond oknélkül megülni a hibát a szalmában, arra- való a kutya. Talán az öreg Meskó, a takarékpénztár igazgatója tudná megmondani, hogyan is áll az „özvegyember" dolga, mióta nem a felesé-’ gével, Kiskéílói ErneszUnnel írogatja alá, hanem csak ngy magányosan billeg-ballag be, ténferke- dik, tétovázik a nagytakarókba, mintha soha sS járt volna errefelé életében. (Bezzeg, tudta a boldogult asszonyság, hogy mit kell mondani Meskó- nak, ho<rv ne jusson eszébe a fejét csóválni!) Szentirás volt az asszony szava... De hová lelt már ez a jeles asszonyság, talán a hírét sem tudja senki. És mégis csak jöttek a vendégek a nagy falusi kúriába, bár nem is hívogatták őket. Egyszer csak a falu egyik oldaláról fordult be egy muszka-szán, két egymás elé fogott lóval, amilyent Pesten szokás hajtani. Fehér-piros lófark az ezüsthangu csengő felett a lovak hátán, akármi legyeik, ha nem tél elején lakkozták frissen ezt a szánt, lánykérőbe járnak ilyen cájglival, amely olyan könnyűnek látszik, mintha el sem viselhetné az esetleges szomorúságot. A lóhajtó muszkabundája derékban karcsú, mintha az örök fiatalságot akarná jelenteni. De leugranak a szánokról aranyos, fehérprémes huszármenték is, amelyek ebben a korszakban nem igen szoktak mutatkozni olyan udvarokon, ahol nincsen teljes bizonyossággal együtt a kaució, amiért annyi férfibánat tokosodott meg az örök nőtlenségre, amelyért annyi leánykönny elhullott Magyarországon. Másszor a falu másik végéből igyekeztek terjedelmes, bőséges, családi-szánok a nagyfalusi kúria felé, amely szánokon volt lábmeiegitő tégla, lábzsák, bunda, rókafejes kesztyű, fül-, áll és nyakvódővel ellátott süveg. Puska, kulacs, elemózsia, szalma-széna, asszony, gyerek, kocsis mellé telepedett huszár, még hátasló is a szánka hátuljához ragasztva, ha talán nyeregből kellene keresni a behavazott utat. — De jöttek karcoshangu, pödrölten is fagyos bajszu. nyitott télikabátos. az utazás unalmát négyszögletes üvegek emelgetésé- vel űző. sőt dalolgatássál is mulatozó úriemberek, akik minden igyekezetükkel azon voltak, hogy útközben e.TV-kétszer felboruljanak a szánkóval, ráverték az ajtókat az utszéli bor mérőkre, maguk közé szedték a magános vándorlegényeket, nagyokat kacagtak, hogy még a halált is felvidították, amely halál pedig ott leskelődik a téli utazók mellett. — Megyünk búcsúzni Halászy Bandi medvéjétől, mielőtt elvinné végié." a vármegyéből, — mondták, mintha már senki se félt volna többé a medvétől, amióta az az özvegyember irodájában alszik. Klotildka körülnézett a boltihajtásos, szabad ámbitusról a közelgő vendégeken. — Szúrjatok le csak egy disznót hamarosan, mert nincs elég ennivalóm, — mondta és kulcsaival, fáradhatatlan lépéseivel elsietett a disznó kiválogatásához. — A medve szerencsét hozott a házhoz. r
