Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-20 / 17. (1940.) szám
Srobár megvádolja Hodzsát hogy köztársasági elnök szeretett volpa lenni és diktátorságra tőr Prága., január 19. Srofbör a Lidové Novinybeu lolytatja támadását Hodzsa és a Sloven-- taky Denmilk elten. Srobár nem ad igazat •Hodzsáoaik aibbam, hogy az állami ordula íikor Szlovén sziké miniden katonai «rő nélkül állott volna s éppen ezért eaerinte neon is lehet Szlovenszkó helyzetét Boi-rgenlatad helyzetével összehasonlítani. Aauszrttria legyőzött állam volt — iirja Sro- foór — mi pedig a győzők szövetségesed. Ebben reg lük az óriási különbség. Hodzsa fölöslegesen félt, A magyarok mögött .senki sem átült, mögöttünk ellenben ott voltaik a szövetségesek, a győztes hadseregek, élükön a világháború győzőjével, Fodh-sal. Hodzsa mindezt a magyar központban nem látta, ezzel szemben négy szlovák már november ötödikén csend- őri készültséggel járt faluról-falura és már december 2-án Zsolnán megalakította a ®lo- vák kormányt Ha a prágai kormány elfogadta volna Hodssa és Jászi azon ajánlatát, hogy as uralmat Sziovenszkón a íuróoszentmártoni nemzeti tanács vegye át, amelynek semmiféle hatalma nem volt s amelynek még a váltóőrök és utmesterok sem engedelmeskedtek volna, akkor Szlovenszkón anarchia, bolsevizmus és a rablás végtelen sorozata következett volna be. Ezek a rablások, forradalmi kitörések nem lettek volna kellemetlenek a magyaroknak, sőt ellenkezőleg. A magyarok rámutathattak volna a világ előtt, hogy amíg ok uralkodtak Szlovenszkón, addig ott rend volt, a cseh uralom alatt pedig Szlovenszkó forrong, adják vissza tehát Szlovénekét Mn- gyarerszíignak. “ Srobán egyoMahsaknafk minősíti a Hódosa budapesti tar tézkodásáról szóló prágai okmányokat is, mert szerinte Prágában csak m. van meg, amit Hodtasa maga küldött Prágának. Amit pedig Hodzsa neon küldött így el, az Srobár emlékirataiban szerepel. Srobár oií-kkének betetőzése szenzáció eredével ható politikai ceemege. Ebben a rószr Iben ugyan® Srobár diktatúrára való terek-' ivé^sed vádolja meg Hödzsát Hódoséiban a dSktátermafk tipikus péWé- [ nya nő a szemünk ellőtt — írja Srobáir. — A prágai szocialista körök állítólag meg vannak elégedve Hódosával, mert, mint mondják, van legalább kivel beszélgetniük. Ha azonban Ho-dzsának elég ideje és tere lesz, arra, hogy erre a szerepre pénzügyi tekintetben is be rend eákedhessék, x ssoeiiailista vezéreknek majd nem lesz módjukban beszélgetni Hódosával, mert Ilodzsa diktálni fog nekik, ők pedig hallgatni és engedelmeskedni fognak. A diktatúrák szaporodnak Európában és nagyon ragályosak olyan egyéniségekre, mint * mi leendő diktátorunk. Hódosa szaikadatlanuil beavatkozik az állami élet minden ágába, tekintet nélkül arra, hogy ténykedése kivárna tes-e vagy fölösleges, sükeree-e vagy kudarcot arat. Hodzsa beleavatkozik az egyes politikai pártok életébe 9 mindenütt vannak hű embered. A közvéleményt számtalan lappal befolyásolja, amelyek az ő szel gálatóban állanak. V annak lapjai Prágáiban és Pozsonyban. Magához édesgeti a németeket és a magyarokat. A bolgároknak tiz millió lova értékű házat vett London, január 19. A Times római levelezője ma nagy cikkben számol be lapjának arról az előzetes megegyezésről, amely a Vatikán és az olasz kormány között jött létre a római kérdés megoldásának tekintetében. A hivatalos tárgyalások fölvétele ugyan a közel jövőben még nem fog megtörténni, de ax előzetes megállapodás ennek ellenére olyan bázist jelent, amelyre a későbbi tárgyalásokat eredményesen lehet fölépíteni. A Palazzo Chigiben hétfőn aláírják ezt, w előzetes megállapodást Legfontosabb pontjai a következők: 1. Az olasz kormány a pápát elismeri mint egy kis, de teljesen független világi állam szuverén fejét Ugyanakkkor a pápa is elismeri Olaszország szuverétiitását a volt pápai állam többi része fölött 2. Az aj pápai állam tetilkáirja nővén©. Valószínűleg nem a tótkári fizetésből, sem a mán iszteri dotációból, sem pedig az agrárpárt kasszájából. Lehetséges, hogy valamikor majd a ml bolgár testvére inik is eljönnek egyszer Prágába, hogy te- rójják tartozásukat jótevőik iránt.“ „A diktatúra — folytatja Srobár — egyaránt sírja úgy a szociális, mint az agrár-, mint pedig a nemzeti demokráciának. Letöri a jellemeket, öli a szellemet, gyilkolja a szabadságot és melegágya a korrupciónak és a nép nyomorának. Hőn üdvözölt érvényesülési alkalom a kalandorok és összeesküvők részére. Stribrny azt kirántó, hogy Hodzsa tegyen a köztársasági elnök. Hodzsa már készült is erre, de Svehla ©1 rontotta számításait. Azután megelégedett volna a külügym i nisz- tériiumimal, a műit esztendőben pedig azt biresztelte, hogy miniszterelnök lesz. Nem gondoljátok, hogy Hodzsa türelmiének is volnának határai: mit ér neki egy minisztérium, amikor mind nem övé? S éppen ezért a köztársaság jóléte érdekében foglalkoznunk kell a H odzsa-pr o'bliémával. “ riilete a Szent Péter-székesegyházat, a vatikáni palotákat és a környékező több száz hektárnyi területet foglalja magában. 3. A Vatikán nagyobb pénzügyi kárpótlást kap a volt pápai állam többi részéért. Az állam egy milliárdot kíván adni, de a Vatikán négy milliárdot követel. 4. A vatikáni követségek palotái ott maradhatnak, ahol jelenleg vannak. 5. A Vatikán összes tisztviselőit az aj pontifíkális állam alattvalóinak tekintik. — Elkobozták a Vola Lndut. Nyitraá tudósítónk jelentó: A nyitnál államügyészség elko- j bozte a keresztén yszoci alista Vola Ludu legutóbbi számát több cikk közlése nwatt. A lap uj kiadást adott ki. iiinii ■—i 1929 hQUEURRAKQ/r ;-íÖ6MéRSKA;TOVARNAK MA- RUM'A't-IKeRYVC-SPoL- GÖMÖRlBUM-eS-UKOSGY/ÍR.D.r i __________-ROZMAVAA párisi tél mindössze egy Ragig tartott Paris, január 19. Párásban tegnap rendkívül nagy örömöt okozott, hogy hosszú évek után a francia főváros lakossága egyezer ismét a város közvetlen közelében korcsolyázhatott. Az öröm azonban mindössze fél napig tartott. A hőmérséklet tegnap óta 9 fokkal emelkedett, úgy hogy a boulognei liget tavának vékony jégfedele alig hogy befagyott, máris olvadni kezdett. Tegnap reg- gél a hatóságok megengedték a korcsolyázást. Amikor azonban az egyik korcsolyázó leányka elesett s körülötte sok kíváncsi ember gyűlt össrne, a jég betörött. A szerencsétlenség nem volt nagy, mert a tó © helyen rendkívül sekély, de a hatóságok azonnal betiltották a korcsolyázást a így a párieiak téM öröme mindössze néhány óráig tartott Óriási hidegek Mosz?arban Betgrád, január 19. A Politika moszteií jelentése szerint a vidéken oly hideg uralkodik, amin őr* * lakosság huaz év óta nem emlékszik. Három ember megfagyott. Milyen lesz az uf pápai állami 3 Palazzo Chigiben hétfőn írják alá az előzetes megegyezést — A szerződés öt pontja — MéMTéM A Prágai Magva* Hiriap eredeti regébe Irta: JARNG JÓZSEF (80) XX. Gerő sugárzó örömmel nyitott be a zárkába: — Az őrmester mesélte, hogy saabadtulsz! — Igen: ma délután háromkor. — Háta Istenitek! Szentesei a felszakadó kiáltásból megérezte az őszinte örömet és most meleg szeretettel nézeti Gerőre. Szerette volna megölelni ezt az embert, meleg baráti szavakat szeretett volna mondani, de az ajkai köziül csak a banális kérdés hullott elő: — Elintézhetnék neked valamit odakint? — Nekem semmit... — fanyarodott keserűre Gerő szája: most, a barátja örömén keresztül a maga ezer baja jutott eszébe. — Bejövök vasárnap! — ígérte Szentessi, hogy legalább valami vigasztalást adjon. Fehér, aki eddig az ágyon üldögélt, odalépett Gerőböz és megszólalt: — Fehér Jenő vagyok, fin leszek az uj szolba társa. Remélem ml is jól meg fogunk férni egymással. Kezet fogtak. Egy percnyi csönd’ következett. Szentesei úgy érezte, hogy beszélni kellene. hogy mondtani kellene valamit ennek az embernek, akivel hosszú heteken keresztül élt együtt, egyformán, — de oern.mi mondanivaló nem jutott az eszébe. A nagy közösség, mely barátokká kapcsolta őket, megszűnt: két világ állt szemben egymással, — nem volt mondanivalójuk egymás számára. Mindketten kincs igyekezettel keresték a szavakat, melyekkel agyon lehetni© ütni a hátralevő időt, és mindketten megörülteik, mikor a házimumkás beadta a három bádogcsajkát, az ebédet... Neki Lehetett kezdeni az evésnek, — az evés munka, mozgás, cselekvés volt, mely már megokolta a hallgatást... Most már nem kellett annyira intenziven érezniük a kényelmetlen valóságot, hogy nincs semmi mondanivalójuk, közlendőjük a soLdhetes együtt-lét utolsó perceiben ... Ebéd után Gerő nem ugrott fel az asztaltól, mint máskor s nem sietett le az irodába. Ünnepebbnek érezte a mai napót, semhogy úgy élhette vol/no, miint a többieket Ülve maradt s szótlanul, hosszasan nézte Szenteesfit. Az udvaron fettiairsant egy kiáltás:-- Osztályára ok! — Itt vagyok! — telelte vissza kiabálva Gerő. — Tessék lejönni, bejött a rendőrségi transzport! Gerő mentegetőzve fordult Szcufoesithez: — Mennem kell. Megölelték egymást s aztán Gerő kisietett. Szenitessi elgondolkozott: — Már osak néhány perc... a aztán ... Nem merte bovábt>go<ndoilai a gondolatot. Szinte dühösen nézett Fehérre: — Miiért nem beszél ez az ember!? Most már nem bánta volna a legostobább fecsegést se, —• hangokat szeretett volna hallani, emberi hangokat, mert vigasztalanul elhagyottnak érezte magát. Fel-alá kezdett járkálni a szobában. Az agyában zakatolt a kérdés: — Miikor Lesz már három óra? ólmos lassúsággal múlt az idő. • Végre felcsapódott a vasa]tő. Szentesei egy pillanatra viisszadlöbbeut, — mintha nem merne kilépni a zárka küszöbén. Végignem- goudoJtan, homályos bizonytalanságban félik isértett benne a megszokás ösztöne: talán jobb lenne nem is kimenni.. A pozitív rossz bizonyossága gáncsot vetett a bizonytalan jónak. A következő pillanatban valósággal ki- robaait a va»ajtón. ♦ A nagyi rodán felsora koztak a szabadulásra váró foglyok, öten voltak, — de Sízen tessi a niégy erniber közül, kik társai lettek a szabadulásban, csak egyet ismert Ez az ismerős egy rongyosruháju, bozontos szakáitól betörő volt. aki néhány nap előtt még a házimunkáéi tisztet töltötte be a nagy irodán. A volt házi-munkás nagy örömmel sie tett SzenteHsibez: — Az Írnok ur ,ie szabadul? — Igen. — Mennyit töltött te? — Pár hónapot Elejtették a vádat, — Ijzen? fin lenyomtam a fé’imázsát, amit rármsózt aik. ’ Az itrodás őrmester sorra visszaadta a foglyoknak a holmikat, melyeket a fogiháztegye- tem nem engedett be a vasajtók mögé. özen- tesBi vieszakaipta az óráját, a pénztárcáját és a sétabotját, — a tárgyakat, melyek elmaradtak mellőle, mikor becsapódott mögötte a fogház vaskapuja. Idegenkedve nézte most ezeket a dolgokat: csupa megszokott, jólismert tárgy, — valamikor, felidézhetőtle-nül régenmull időkben naponta látta, tapintotta őket, — s most mégis idegenek voltak Szinte nem ite érezte, hogy mindez az övé, —< gépies, szórakozott mozdul a tokkal süllyesztette a zsebébe őket, — s aztán már nem is törődött velük. Érezte, hogy most valami egészen különös, egészen nagy esemény előtt áll, a legnagyobb előtt, ami egy emberéletben történhetik: meg fog születni, — emberré fog születni... — Ember! — rémlett tel benne a sbkszor- idézett kép, — s észre se vette, hogy a szóhoz milyen más fogalom társul most, az agyáiban, mint azelőtt. Most nem az apostolt, a megváltót érezte az „ember" szó mögött, de azt a vasaltnad rágós, korrekt gondolkodású és udvariasan viselkedő urat, akit na- gyon-nagyon régen, hÁrorn hónap előtt. Szentesei István néven ismertek a pesti társaságokban. Az ,,emiber“ szóihoz gyorsan asszociál ódott egy másik: ^uoca!“ Egy pillanatra zűrzavaros valamit látott a szemei előtt, megborzongott, szinte elszédült. — lehunyta, majd újra gyorsan kinyitotta szemét. (Vége köx’et.kezik.) A természetes QS2EHEB keserüviz nyomor és béltiszfitó hatása páratlan. Az lymándU ne tévessze össze másfajta keserüvtzzelt Kaphatö mindenütt kis és nany üvegben. Schmldthaner krttvátlalaf Komárom. r
