Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-13 / 11. (1934.) szám

Pártjaink kit tagja került be az országos választmányba Több, mint egyórás szünet után Drobny el­nök kihirdette a szavazás erednsénjét. Az or­szágos választmányba a következő tizenkét rendes tagot választották meg: Bíanár Béla dr. magyar nemzeti párti és Alapy Gyula dr. országos keresztény szocialista, országos kép­viselőtestületi tagok; Oincsek András kano­nok, cseh néppárti, Dusek Viktor (Ír., PÖstyé- nyi János és Filkorn Jenő szlovák néppárti; Káilay József dr., Urszáni János, Szopkó György agrárpárti; Kormán Mihály csehszlo­vák szociáldemokrata; Ivánka Milán nemzeti demokrata; Vercsik Gyula kommunistapárti. Az országos választmány póttagjai Lettek: Tiso Ferenc szlovák néppárti, Milota Albert dr. nemzeti szocialista, Rókus Márton szlovák nemzeti párti, P-alortcs Gyűl® dr. agrárpárti, Gillor János dr. magyar nemzeti párti, Pet- rásek Ágoston országos keresztényszocia- lista párti, Prooháska János dr. szlovák néppárti, Me­dert y Antal szlovák néppárti, Cablk János ag­rárpárti, Teplánszky János agrár párti, Dma- bovszky József szociáldemokrata, Mayer An­drás kommunista képviselőtestületi tág. Az országos választmánynak eszerint há-1 rom néppárti, három agrárius, egy cseh Ezután Fíoischmann Gyula dr. ax országos kereszLényszooialisLa párt deklarációját olvas­ta föl, melyből a következőket emeljük ki: Mi a magunk véleményét seámta'laínsaar elmondottuk már a közigazgatási reformról Satovemiszikó egésze, valami mi a magyar és német kisebbség szempontjából. Sértő és igiasaság talam meUőoésben 'wjffit ré­séé pártiunknak a választ ásóknál, (mikor s% országos Elnök Ur egyedül a mi pártunk meghatalmazottját hagyta M ©z országos vá­lasztási bizottságból, holott tmi a tizenhárom pártiból Salwenszkó negyedik; pártja, va­gyunk erősségre és számra nézve. A mi pártiunk részjérőO. nem nevezte ka az országos hivatal a vádasstásotoBál m arna- bizotiságfi tagókat sem és esáltaá is x&eg (tet­tünk fosztva egy törvényes jogunktól. Eibbesa mi elífoguitságet láibunk ax országé® etoök mr réssémi, holott a® országos elnök var misadag oly nySlatikoBa-to&ai tesz, hogy pártokon. feliül fog áiliaiiri. Ért azjoribam bennünket anirtt pántolt és érié a szloveciszkóá magyarságét és német­ségei olyan sérelem m, aauely már eltenke- zik a® tq törvény >pasiagiraluaairvcL néppárti, egy országos keresztény szocialista párti, egy magyar nemzeti párti, egy szo­ciáldemokrata s egy kommunista tagja van. A nemzeti demokrata párt és a nemzeti mun­kapárt úgy állapodott meg egymással, hogy három, évig a nemzeti demokra­ta párt és három évig egy nemzeti munkapár­ti tagja lesz az országos választmány tagja. A pártok deklarációi Ezután az egyes pártok szónokai beszéltek. Elsőnek Okánik Lajos dr., Pozsony polgár­mestere szólalt fel, aki a csehszlovák agrár­párt álláspontját fejtette ki, utána Dusek Vik­tor dr. a szlovák néppárt nevében szegezte le pártjának programját. Ziska Pál dr. nagy- szombati teológiai tanár a cseh néppárt ne­vében, Kormán Mihály szerkesztő a szociál­demokraták nevében, Vercsik Gyula pedig a kommunisták nevében szólalt fel. Verosik beszéde alatt több közbcssólás tör­tént. Vercsik a proletárdiktatúra szükségességéről beszélt, mialatt többen közbe kiáltották, hogy Oroszországban üldözik a proletárokat s ebből kifolyólag kisebb összetűzés volt a kommunis­ták és a cseh agráriusok között. A kinevezett tagok helyeit teljesen a kor­mánypártok sajátították ki maguknak. Minkéi is felhívlak ugyan, hogy jeflöljünk, de ea csak olyan porhintés volt, mert mig nálunknál kisebb pártok kaptak he­lyet, mi nem kaptunk egyetlen tagságot sem. Eltenkeeik a 'törvénnyé! a ktoevenétit tagok helyeinek olyan betöltése m, ahogyan ez most történt, A törvény 12. szakasza világo­san kimondja, hogy a válasz/botit tagokon felüli egyfhainmaidtoft a gazdasági kulturális, nemzetiségi és szociális viszonyokra való tekintettel a kormány névért ki szakemberekből. Eaadl SEcaulbe® most aa történi, hogy a üöor- másiy a bormAnypácntok követelését hono­rálta és Ikimoradöít pórfexpoEemekeli neve­zett ká szafoensbetrék helyetti A legnagyobb sérelem azonban a stiovea- szkói magyarság és németség egyetemiét érte. Bár a flöntény 12. seE&agBa kemoöd^a, hogy a kinevezéeetoéíl a nemzetiségi viBsnonywkra is tekintettél beffil termi, méghs | egyetlen magyar vagy német ember sem lett kinevezve a szlovenszkói országos képviselőtestületbe, botolt ennek a két kisebbségnek számtalan olyan kiváló szakembere van, akik egész biztosan megállótiták volna helyűiket minit szakemberek ezen a hol yen. A szliovenszlkói magyarságnak és német­ségnek ez a semmibevevése és sértő mellő- aóso Seá*> ven szikén a legnagyófóíl felhá/boro- dást váltotta ki és m ellen a leghatározottabban tiltakozunk az egész köztársaság közvéleménye előtt s panaszunkkal a legfelsőbb közigazgatási birós fogunk fordulni. Nem tudjuk, kit terhel ezért a felelősség. Azt azonban meg kél állapítani, hiogy a tör­ténetei országokban a csehek sokkal lojálisabbak voltak a né­metekkel szemben, mint Szlovenszkón az itteni kormánypárti szlovák körök a ma­gyarsággal és németséggel szemben, mely Szlovénszkó lakosságának több mint egy- h armadát teszi ki ég négy-öt hely illetné meg a törvény alapján a kinevezettek helyeiből, Ezekből a® előjelekből art kefPI sejtenünk, hogy itt teljesen ki akarják szortiíami a szte- veroszlkói magyarságot és németséget az ön- kormányzati élétíből és egyes pártok akar­ják magúiknak kisajátít and a® országos köz­igazgatás#. Etz ellen mér most a leghatáro­zottabb tiltaikozáBuniktaft jetenfrjüfk ki. Szflo- venszkőu magyarok és németek is laknak és ha ezek a magyarok és németek áltemipot]- gársógű kötelezeíteégeákinek eleget tesznek, akkor nem lehet őket kizárná az áliaimpoögá- ri jogoldból sem. Mi azt hittük, hogy m nj közig^zgatáai életből teljesen ki lesz kapcsolva a politika és itt komolyan tehetséges Hőse majd dolgoz­ni Sz&ovetnsdkő gazdasági, kiultnJráilis és szo­ciális helyzetiének megjavításán, 'ahogy azt a törvény elő is árja. Ezzel szemben art látjuk, hogy már kezdettől fogva ádáz politikai harc folyik a pártok között as uralomért, amelynek egyt& szamom jelensége az í'SbéCó magyar és német kisebbség smsztemia'tifcuas hátiérbessor i tása. Mi ax egész vonalon védeni akarjuk első­sorban a ozlovcnfszkód magyar és német kisebbséget, s ebbe® egyek leszünk a ma­gyar nemzeti párttal. Nem feledkezünk meg azonban a szlovák népről *em, mely­fts smémskeresrtésiyszotiaüsfa pirt deklarációja 1289 hmn&r 19, inairmp, nek egy tekintélyes része a választásoknál reánk szavazott és igy jogosan elvárja, hogy az ő kívánságainak is támogatói legyünk. Szloivefluszkó népo nagyon szegény é3 igen sok proíbLémta vár megoldásra. Az egészsége ügy, körtekedés, iskola, közigazgatás terén, Bennünket azért küldtek ide, hogy doJgozr zuTik. Nekünk élőbb még ért a tehetőséget is ki kell harcolni, mert nem akarunk itt mint íeh.etetten hfáfbok ül'uri. és a bürdknalizimus- nalk aisszásziiálui, hanem az önkormányzati élet teljes jogaival kívánunk élni.. Ha erre nem les* lehetőség adva., akkor az országos képviselőtestületnek nincs semmi létjogosultsága és akkor es nem önü ormán rwL M a takarékossági eév hívei vegyünk, <fe 4 takarékossági elv neon úgy értendő, hogy a magyar jártások, magyar inteaményt^í neon részesülnek geanminiemü. támogatásban és a magyar raép adóját más vidfébefceai és intésn ményefknéG. használ ják fői. S*Aaalék«s részesedért követelünk a költ­ms 4S> wsí'W& iw A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye irta; J&RMO I02SSF (54) Magánzárka, Az ajtón két hatalmas lakat. . — Tessék kinyitni, — szólt & foglárnak Szent essi, — könyrvért kell bem ennem. — Ezt csak az őrmester nyithatja ki, ma­gyarázta a foglár, — nála van a lakatok kulcsa. — Miért? — Ez gyilkos, — mondta ekneoőbe® a fog­házőr.-----Seentessá egyedül maradt a folyosón. — Gyilkos. — gondolta el, — embert ölt— Vájjon miért ? A foglár az őrmester nélkül tért vissza, csak a lakatok kulcsát hozta magával. Szent essi, miikor belépett a zárkába, elfo­gulatlanságot igyekezett erőltetni a hangjába: — Egy könyv van magánál, azért jöttem. — Mindjárt odaadom, — kezdett keresgél­ni egy ócska szalmakofferben Vártnyak. Szentesei figyelmesen nézte az előtte gu- goló embert: értelmes arc, az álon gondozott fkeete kecskeszakái! ... Az egész emberen nyomát se lehet találni a ^gonosztevő jelleg- zetességek'bnek, — becsületes hivatalnok külső . . . — Itt van, — húzott végre elő egy ron­gyos fedelű könyvet Vártnyik. — Akar másikat, — nyújtotta oda a könyvtár jegyzéket Szentessd, — választhat— A gyilkos átvette a könyvtár jegyzéket és lapozgatni kezdett benne. Szentesei merő te­kintettel nézte a jegyzékben lapozgató ujja­{ kát: jőlápolt kéz, manikűrözött körmökkel.^ ! —. Vájjon mi lehetett ebben a kéziben, md- j kor ölt . . . — tolakodott fel egy kiváncsi | gondolat Szent essi bőt, — kés? revolver? Tbail- ta? . . . Biztosan revolver, ha ugyan nem i méreg . . . — Jókai „A jövő század regénye*4, — olvasta ! Vártnyik a kimutatásból, — megkaphatnám ? | Már régen szeretném elolvasni . . , ; — Maga szokott olvasni? — Ha időm van . . . Szeretek olvasni . . . — Szeret olvasni és embert öli! — Rikol­tott elő Szenteseiből a hang. Aztán ebszégyelte magát, észrevette, hogy a két dolog között nincs is oly rikító ellentét, mint ahogyan első pillanatban érezte. —. Embert? — ütközött meg Szentesei íel- . kiáltásán a gyilkos. í— Embert nem! Egy hekust pükkaníyuziatn le, miikor haverra csi­nált a srenken. Szentesei gépiesen jegyezte b© a kiimutaités­I ba: Jókai „A jövő század regénye44, Vártnyik, | II. emelet 12. Kiment a zárlkából. Hallottja, hogy a foglár rácsattantja a zárkaajtóra a lakatokat. Az agya lázasan működött: — Gyiitkoö . . . Betörő, aki megölt egy de­tektívet, mikor az rajtakapta a betörésen... Felháborodottan tiltakozik a feltevés ellen: ő nem Ölt embert, — csak hekust . . . Talán igazia is van: létért való küzdelem , . . Há­ború ... A betörő és a detektívek, a társa­dalom és a társadalomból ikilközösdtettek har­ca . . . Megölt egy detektívet és neon érzi gyil­kosnak magát: csakúgy, mint a katona, aki a fronton ölt . . . Megborzadt a gondolatoktól és vieszamene­kült a inunkéhoz. Sorra járta a zárkákat és kínosan erőlködött, hogy szemei ne lássanak többet, mint amennyi a külsőségekben döb­ben eléje. Már nem beszélgetett, nem kérde­zősködött: bejegyzéseket csinált a kimutatás­ba, gépiesen osztotta a könyveket és kínlód­va érezte, hogy se a szemeit, se a füleit nem tudja becsukni. Délben, mikor visszatért a zárkájába, hogy pihenéssel várja be az ebéd­időt, leroskadt az ágya szélére, ügy érezte magát, mint akinek egy világ minden nyo­morúságát kell átválallnia, hogy ez a nyomo­rúság a többieknek könnyebb legyen. Maga előtt látta az ember arcokat, melyekre gond, nyomorúság, bűn és betegség írták rá a maguk ránoixásos jeleit és hallotta a hango­kat: V Gsafk egy cigarettát! — Nem bírom a rahtoosztot, elpusztulok! — Megőrjít a magány! — Két héten egyszer látom a feleségeimet? — Nem merek tükörbe nézni! —. ökölbeszorul a kezem, ha rendes ételt látok és rávetem magam a rabkenyérre, mint as éhes farkas! — Zabátok, pedig 'tudom, hogy méreg az étel, — nekem szigorú diétát rendelt az orvos! — Gyilkolni tudnék egy cigarettáért! — lmok ur, ba teheti, küldjön egy szélet fehér kenyeret! — Osak egy cigarettát adjon! — Egy cigarettát! A fülét szerette volna bedugni, de a bán- gok nem kívüliről jöttek. Fel s ailá rohaná- szott a zárkában s csak ákkor nyugodott meg kissé, mikor a házimunkás megérkezett az ételhordóval, melyben az ő ebédje volt. — Várjon egy kicsit! — szólt rá a legény­re, aki letette az ételhordót és ki alkart for­í dúlni a zárkából. Nekiállt, négy részre osztotta fel az ebéd­jét s aztán három kis cédulát irt: III. emelet 11, Fényes; I. emelet 52, Fehér; L emelet 44* Horovitz ... : 11 /i-^§ — Legyen szives, — szólalt meg, ~ «rt a három csomagot vigye fel ezekre a elmekre* melyeket felírtam. Ne mondja meg, hogy éai küldöm. Mondja, hogy kintről hozták. A ne­gyedik csomag a magáé. A kulcsárnak mond­ja meg, hogy mától kezdve nekem Je adjanak a közös kosztból . , . A legény érteknetiműl bámult rá egy dara­big. aztán vállat vont és kiment Néhány perc múlva a másik házimunkás egy csajka levest, egy csajka főzeléket és egy darab fekete kenyeret adott be a zárkájába, — a legény átadta az üzenetet a kulcsárnak. Szent essi jóétvággyal látott neki az ebéde­lésnek. Már megette a levest, mikor Gerő be­nyitott a zárkába. — Mi az? Ma nem kaptál csomagot kint­ről? — kérdezte csodálkozva. — Neon! — felelt kurtán Szentesei és nyu­godtan kezdte kanalazni a főzeléket. XVIII. Az irodán javában folyt, a munka.: az ősz- tályimokok a napa kimutatást - készítették. Délután két óra volt. mindenki el volt foglal­va valamivel. Felosapódott az ajtó: Nagy, az egyik fog- bázőrmester lépett be rajta. Az őrmester szé­les paraszti arcán boldog mosoly ült. — Mindjárt jön a gondnok ur, — jegyezte meg derűsen és aztán letelepedett az egyik asztal mellé. (Folytatjuk.) 'snxY:’a<vmxr*Tm:jB0rTimmaewr.'* aftwwww** 1 r!»«wwwinw»- r~~ "ii—"i—b i~ im ■imim ■ilimi ■miiiiiniri—riíiwr—r—ifni~>TiTnmfrrrPTrff á természetesIJTMHmm keserüviz «3¥©rai©r és b é 11 i s z t i t ó h a t á s a páratlan. Ki iRmándit no tévessze össze másfajta keserflvizzel! Kapható mindenfitt kis és nagy (Ivedben. Schmfdthaner kútváüalai Komárom, j 9 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom