Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-06 / 5. (1928.) szám
A BOLOND GRÓF Irta: Harsányt Zsolt Hogy születik az irodalomtörténeti adat? ügy, hogy megismerkedem egy felvidékről Pestre származott úriemberrel, aki harmincöt esztendeig ott volt nótárius, ahonnan Mikszáth Kálmán a bolond gróf történetének mngvát vette. Ez az úriember, név szerint Tauszk Ferenc, főjegyző volt Nagybitsón, és pennája alá tartozott többek között Nedocs község is, ahonnan Mikszáth ezivárványos meséje szerint a hóbortos gróf Pongráts István saját fegyverbe öltöztetett szlovákjai élén elindult nem kisebb céllal, mint hogy Besztercebánya városát annak rendje és módja szerint megostromolja, falait a földdel egyenlővé tegye, sőt a romok helyét nagy haragjában még sóval is bevesse. Mindebből a szörnyű rombolásból nem lett semmi, sem a Mikszáth regényében, sem a valóságban. De a regény megvan, egyik legszebb könyve a magyar mesélő fantáziának. És most, hosszú évek múltán, beszélgetek egy úrral, aki sziDről-szinre jól ismerte gróf Pongrátz Istvánt, a regényhőst, a nedeczi várat, vagyis a regény színhelyét, valamint a regény — megváltoztatott nevű — regényalakjait Amit tőle hallottam, ideirom annak a számára, aki majdan nekifekszik a nagy Mikszáth részletes és méltó életrajzának. A nagybitsei főjegyező jól ismerte a valóban létezett gróf Pongrátz Istvánt. Olyannak is mondja, mint amilyennek Mikszáthnál olvasható, ha némi különbséggel is. Való ember volt, családjának maradékai most is élnek. Ismert nr Budapesten gróf Pongrátz Ferenc, a Vígszínházát fenn tartó részvénytársaság elnöke. Valamint ismert név a politikában a nedeczi gróf testvéröccsé- nek a fiáé, gróf Pongráts Jánosé, akinek annakidején nem csekélyebb dolog sikerült, mint Szmrecsányi Györgyöt kibuktatni a vágbesztercei mandátumából. Zabolátlan, szilaj várur volt Pongrátz István az életben is. Naphosszat üldögélt nedeczi várának fokán puskával a kezében és leste, jön-e a Vág völgyén lefelé valami vándor üveges szlovák. Mert a Szepességről induló szlovákok országutja ott kanyargóit el a Vág mentén, éppen a nedeczi vár alatt. De miért várta a türelmes vadász hosszú és méla lesében az üveges szlovákokat Pongráts gróf? Mert kitűnő puskás volt éa az volt a szenvedélye, hogy a várfokról beleduplázott a vándor üvegtábláiba. A táblák mindig összetörtek, aa embernek sohasem lett baja, a gróf pedig felségesen mulatott. De voltak egyéb vidám passziói is. Szerette meginvitábni a rokonságot és séták öcsi zás örve alatt olyan kocsikra ültetni, amelyek kerékagyá- bői előbb kiszedte a szeget. Mikor a vidám atya- fiság elhelyezkedett, ő közébe csapatott a lovaknak, a kerekek egymásután maradtak le a jó gödrös felvidéki \utak kaptatóin, « rokonok sikoltoztak, de 5 csak hajszolta a lovakat tovább éa roppant jól mulatott Azt ía tudta róla mindenki a járásban, hogy milyen kedveit mulatsága a pénzszórás. amit különben Mikszáth is odaillesztett festői vonásnak a maga regényalakja jellemképéhez. Pongrátz gróf fel váltatott öt-hat forintot csupa krajcárosokra, befogatott négy lovat, berobogott Zsolnára és ott a főtéren elkezdte hajigálni a krajcárotokat marékkaL Hanyatlhomlok csődültek persze a pénzszóráshoz a jó zsolnaiak, és mikor a legjobban bukdácsoltak keresztül-kasul egymás hegyén-hátán, akkor Pongrátz gróf elővette az ostorát és közéjük rittyentett. Nosza volt erre még nagyobb orditozás és bukdácsolás. A hóbortos gróf pedig a hasát fogta neveltében Hát Links urammal, az emberséges zsolnai szabómesterrel, mit csinált? Ez a Links varrta a grófnak a csizmanadrágot, meg a fekete dolmányt. Meg is nőtt a kontó jócskán. Links mester tehát felment a nedeczi várba egy kis törlesztésért Pongrátz gróf, akinek csak azon járt az esze, kit hogyan ugrasson, kijelentette, hogy rögtön fizet, csak előbb megisznak egy pohár bort, ha Links nram idefáradt ebben a hőségben. Le is ültek poharazni. Pongrátz gróf úgy bírta a kvaterkát, mint a vizet. A szabó nem. Egy-kettőre csúnyán 'elázott Ekkor Pongrátz kisurrant kivülről bezárta az ajtót és hamar meggvujtatta az ablak alá már i eleve odahordott szalmakazlat. A vár harangjait pedig félreverték. A szegény szabó persze orditva döröinbőzött a bezárt ajtón és kétségbeesve feszegette az ablak ódon vasrostélyát, mert azt hitte: ég Nedecz vára. Megöregedett, mire egy félóra múlva kiengedték. Hogy mit csinált Zlatáry várnai kanonokkal, azt csak négyszemközt tudnám elmesélni a nyájas olvasónak, igy nyilvánosan bajos egy kicsit De elmondható a cserhovai plébánosnak, Fárezky íó- tisztelendő urnák, az esete. Pongrátz is nagy lóismerő volt, a plébános is. MLndaketten folyton adtak-vettek csikót meg kancát, nagy hozzáértéssel és passzióval csiszárkodtak mindaketten. Egyezer a plébános valami egyéb dologban a grófnál, járt Azt mondja neki Pongrátz gróf: — No kedves papom, ha már itt van, eladok magának egy gyönyörű szép harmad füves csikót A plébános felfigyelt a szóra. Mikor pedig a gróf elmondta neki ékes szavakban, hogy az Istennek milyen remek teremtménye ez a csikó, egészen izgatott lett. Nem győzte ösztökélni a grófot, hogy menjenek hamar az istállóba. Mentek in Ott állott a csikó, pokrócokkal tetőtől-talpig betakarva, de még a feje is bekötve, hogy csak a merne látszott ki, a négy patája már nem. < — Ez az a 16, — mondta a gróf. —• De bocsánat, — mondta a plébános —, szeretném meg is nézni. — Szükségtelen. Ila én azt mondom, hogy remek csikó, akkor az úgy is van. fin elhiszem gróf ur, de mágia látni szeretha már megvoaoem. — Ejnye, erre meg amarra, hát gróf Pongrátz István szava nem elég a fetisztelendö urnák? — As üzlet üzlet, — vélte félénken a plébános. De már futott is kifelé az istállóból mert a gróf egyszeriben lövésre kapta puskáját. Oly haragba jött a szavára kényes Pongrátz István, hogy még valami meggondolatlanságra is képes lett volna. Jő szerencse, hogy a menekülő papot a véletlenül arra járó Tauszk főjegyző hamar egérutra segítette és a kertek alatt bujdokolva kisérte a faluba. A történetet azouban nem helyesen mondtam el. Mert gróf Pongrátz István nem magyarul beszélt a pappal, hanem szlovákul. Mikszáth grófja gőgös és tündöklő magyar ur, az igazi Pongráts a maga furcsa remete-életében teljesen hozzáidomult a katona-parasztjaihoz. Csizmában járt, inakrapipa lógott a szájában éa bekecséből hétszilvaiás- módra lógott a kosiök. És nem beszélt másképpen, csak szlovákul. Még a magyar urakkal is szlovákul beszélt. Ki nem tudott szlovákul Zsolnán? Ez nemcsak irodalomtörténeti adat. Hanem adat annak a számára is, aki majd megírja a nemzetiségek elnyomásának: történetét. Az majd megírhatja ezt & magyar grófét is, aki úgy szerette a nemzetiségi cselédeit, hogy csak nyelvükön beszélt velük. Pedig megcsinálhata volna másképpen is. Az akkori parasztság még kezee volt és jobbágyi alázatu, még emlékezetében élt a deres. De a derest a jobbágysággal együtt eltörölték a magyar urak. így nyomták el a szlovákokat....... A „Beszterce ostroma" egyéb szereplőiről is érdekes adatokat tudtam meg. Estella, a regényAlapttv* 1833. Telelett A Ü S > , • > < űmnfl flv*gr, porcelJáa 1$^* ys aagyker«skedéa«. 9 1 IC O S 1 C E, FS«ttfca 19 Nag} választék. Jatáaycs árek----r- - ..... —reo-g-,be n szereplő cirkuszi hölgy, élt ugyan, de még csak cirkuszi művésznő sem volt, hanem csinos, szurtos cigánylány. A gróf később kiházasdtotta és feleségül adta egy Dubnyiczai nevű nagybitsei emberhez. Behenczy bárónak is csak a neve költött, az alakja való. Azon a vidéken igen elterjedt család a Ny. grófoké, akiknek egy-egy tagja teljesen elszegényedett és elparlagiasodott. Tele van velük a cserhovai völgy nyolc falva, Lodnó, Nedecz, Krasznyán, meg a többi. Apró kúriákban laknak, ingujjban pipáznak ámbitusan és olykor maguk is megfogják már a kapa nyelét. Egy- némelyiket az a Zichy-ág segíti, amelynek szintén Nedeczen van kúriája. Való alak végül az a Pongrátz nevű katona is, aki a regényben szereA mai kis Magyarországon több a föltaláló, mint amennyi a régi országban volt Irta: RÉVÉSZ BÉLA Budapest, január élője. Csöadtea hivatal, de amivel foglíaükcrak, nyugtáján emberek ügye*, néma ritkán fantasztikum. Szabadalmi bíróság. Szigorú titulus, igen komoly intézmény, melynek fontos a munkája, de föltornyosul körüiötbe a hi- zannság is, ahogyan a megütött, állásukból kisodort mai embereik élni próbálnak. Ilyen, szempontból speciális figyelmet érdemei ee a hivatal, mélynek bürokratikus szrdrkesóge mögött külöulegee szenvedélyek: emberek dúlnak. Dúlnak ... és a kép nyomban ktkefrebedök, ha ideírjuk, hogy több a feltaláló a mostani kis Magyarországon, mint amikor nagy volt as ország. Elszaporodtak az emberek, akiknek kobakját lökd ősi a zsenialitás és csakúgy pattani- ják spekuláns eszükből a találmányokat. Alig ie győzi a szabadalmi hivatal a patenteket bejegyezni. E vehemens szellemi fellendülésnek titkos nyitját nem is kell olyan nagyon megfürkészni, csak meg kell nézni, kik a vivmányok legfrissebb bejelentői ? Utánanéztünk és feltűnik, hogy miennyi nyugdíjas köroT- vcs, körjegyző, katonatiszt és postatiszt és hasonlóak adták a fejűiket találmányok kitalálására, valamint meghirdetik a felfedezésüket a magám hivatalnokok, a tanítok, a rőföskeresk edő, a pincér, a bányamérnök, az özvegy, az alíanácsnok és a szerkesztő ur is ... Csupa olyan szerzet, mely azelőtt béküTteíb- ben pergette le az' élteiét és most mindány- nyian fészkelődnek, tíz ötlet kigyullad a fe|f SüájrőlSad|«a ■ rl^t3v.rv r.yire meg van vbCvV elégedve a §1 jlPaterat-IMkow*- féle marhaitató-berendezéaíraklceL Ennek következménye, hogy ax elmolt esztendőben minden tulajdonos ur legtcl- §£2$ jeaebb megelégedésére több, mint 50.000 ?||§ darab „Patont-D kow“ vályút szereltünk feL wffl önnek is érdeke, hogy csak egy ilyen igazán kipróbált itatáfelszerclést , szerezzen bo. Minden utánzat értéktelen. Éj DIKOW A ZEDNIK, OAOI.OV/. a. N. A legmodernebb marhaitató készülékek csohszlovókiai legnagyobb speciális nyír*. jük búbján óe szaladnak a szabadalmi hivatalba, ahol ingyen iktatják őket T. i. nincs pésnzük, nyugdíjjal, állástalanul nagyon szögén yok, Íriszem éppen ezért lobbant meg rajtuk: az ideg, a név, aimeroe rév ülnek, menekülnének.... Megnéztük az aktákat, amelyekbe® a tatáimén yosok elmondják ötleteikét. Együtt, annyi patent! — kavargó káosz, pengő milliók felé vaduló álmok, éhes káprázat, melyből felbukkannak a gvoteeekségek. Ember- kutatónak, táraad&lomvizsgálónak, originális élmény átbarangolná e dokumentumokon. A szabadalmi bíróság nem tud védekezni az invázió elken, mely iburjánozva, szintű már akadályozza a hivatali komoly munkáját Megtudjuk itt, amit úgyis elgondoltunk, hogy ez a fölfedező düh: világjelenség. Nem a technikai kultúra a magyarázata, mert a laikusok szabadalmai távol-esnek a komolyságtól, de a népek leromlása, a gazdasági küzdelem szórnitja meg a fantasztákat, akik, ráérő idejükben, igy ostromolják a kenyeret, vagyont, sorsfordulót. Németországban is dagály csapdosea a szabadalmi bíróságot, de ott gondoskodtak róla, hogy a naiv vagy utánzó szabadalmi bejelentéseket elhárítsák. A német szabadalmi bíróság mellett dolgozik egy nagyarányú kritikai intézmény ie, mely előbb megvizsgálja a bejelentésekét, elfogadásra valók-e vagy sem? A magyar szabadalmi hivatalt — amint mondják — húszszorosára 'kellene megnövelni, hogy e<zt a szelektáló munkát illő alapossággal elvégezhesse. így egy gyülekezetben találjuk a magyar föltalálókat, akÓT zseni, akár kergetett Lázár a jelentkező. Kérdezzük, el tud'ják-e> mégis választaná a talmit az igazától? Nem dolga a hivatalinak az ilyen szemlélődés, de azért vannak büszkeségei a magyar szabadalmi bíróságnak. Itt jelentette be először Mihály Dénes gépészmérnök a távolbalátás készülékét és ez a találmány ma már világhírű. Német országban az egész, tudományos villásj, .magytőkeérdtekelteégek mozdultak meg a magyar mérnök körül. Sorolják a legújabb, nevezetesebb magyar találmányokat. Uj az a szabadalom, amivel javában kísérleteznek a mátrai hegyekben. Magyar szén bányák vannak errefelé, amiket idáig fűtési célokra nem ige® használhattak. Az itt kitermelt barnaszénnek mindössze 2500 kalóriáé az ereje. A legújabb találmánnyal, a bamasTén viztarta Irmának él- párologtatásával 8500 kalóriáig tudjják felfokozni a mátrai szén fütőerejét... Bravúron nzabadiaknak, de érdeké! bennünket' a többi ia. A vad-patentok ... a ofk-cairoo furreaiságok, amelyek összeakaszkodnak és ránkforditják « dtetf&rááló tánaadaHocn maá anoulatál peL De nem tábornok volt, hanem őrnagy. Ez a családnak nem grófi, hanem köznemesi ágából származik. Ennek egy leszármazottja volt az a Pongrátz-kisasszony, akit Szabolcs Béla, a zeneakadémiai professzor vett feleségük Ennek a Pongrátz őrnagynak volt jó része abban, hogy Beszterce fantasztikus ostromából nem lett véres tragédia. Mert ha a hóbortos grófot nem sikerül leszerelni, bizony arra került volna a sor, hogy katonai segítség jöjjön ellene BudetinbóL Ott pedig akkor egy nagyon snájdig hadnagy csörgette a kardját, aki egész biztosan belelövetett volna a rendbontókba. Ez a hadnagy ma ie él erőben, egészségben. Csak már nem hadnagy. Báró Hazai Samunak hívják. Uránia A Prágai Magyar Hírlap mai számában ezen a címen állandó rovatot nyitottunk, mely minden vasárnap és a laptechnikai viszonyoknál: megfelelőleg a hét valamelyik napján jelenik meg. A cím kifejezi ennek a rovatnak a törekvéseit. Urániának szokták nevezni az olyan népszerű tudományos szervezeteket, amelyek rendszeres kiadványokkal és előadásokkal terjesztik a nagyközönség körében a tudományos haladás legújabb eredményeit. Mi is egy ilyen Urániát rendezőnk be most, as épület azonban óriási nagy, a nézőtér egész Szlovenszkó és BuszÁnszkó magyarságát, a Prágai Magyar Hírlap olvasótáborát befogadja. A terem besötétül, a kifeszdtett mozivásznon gyors egymásutánban mutatkoznak a képek, amelyek aa összes tudományos ismereteket közvetíteni kívánják figyelmes olvasóközönségünknek. Tudományos magyar szaklap hiányában a magyar napi sajtónak kötelessége a közönségnek ilyen irányú igényeit is kielégíteni. Annál is inkább szükséges ez, meri olyan korszakban élünk, amelynek társadalmi fejlődéséi az osztályharc kialakulása és a tudományos haladás tempója szabja meg. A tudományos ismeretek iránt széles körökben általános az érdeklődés és igy biztosra vesszük, hogy ez a rovatunk minden olvasónknak tetszésével fog találkozni. Eddig is nagy f igyelemmel voltunk olvasóink ilynemű szellemi igényeire, a jövőben azonban rendszeresen igyekszünk alapos és mégis népszerű cikkekben közelvinni a Prágai Magyar Hirlap nagy olvasótáborához azokat a legaktuálisabb problémákat, amelyek aktuálisan foglalkoztatják a tudományos világot. Igyekszünk minél változatosabb rovatot adni. A tudománynak egész irodalmára tehát kiterjed figyelmünk, a technika fejlődése, az orvostudomány, a kémia, fizika, geológia, földrajz, néprajz, statisztika, szociológia, stb. prob- lémái kaleidoszkópszerü változatosságban sorakoznak fel az Uránia hasábjain. Ha valaki az Uránia cikkeit kivágja és könyvbe ragasztja fel, érdekes és értékes gyűjteményre tess szert, amely hasznos utdnkutalási forrás lehet akkor, ha valami probléma felbukkan és az olvasó tájékozódást kíván szerezni ebben a kérdésben. Tervezetünk szerint nemcsak egyes cikkek, hanem kisebb-nagyobb cikksorozatok is fel fognak vonulni Urániánk közönsége előtt. Két évvel ezelőtt általános érdeklődéssel fogadta a magyar olvasóközönség Modem Földrajzi Szeminárium című harminc közleményből álló sorozatunkat. Ez a példa követésre buzdít. A Prágai Magyar Hirlap szerkesztősége az uj rovat rendszeresítésével is bizonyságot, tesz róla, hogy a magyarság szellemi szükségleteit minden tekintetben kielégíteni kivánja. babulják Ignác angol nri szabó, Dafiahi Byitrlca, NArodná u. 4. Állandó raktár belföldi és angol szövetekben n világhírű Fintex márkával. Készít mindennemű sport, szálén és estélyi ruhákat. Kívánatra mintákat vidékre is küld és hívásra személyesen eljön. Utazó- és snortbundák nagy választékban. a _J ____________________________________*,
