Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-10 / 8. (1931.) szám
2 alapján főbelövette. Ekkor váltotta fel a „Fekete Kéz" szervezetét a királyhü „Fehér Kéz" szervezete, amely technikájában ugyanaz, mint az előbbi volt, csak éppen hűbb Sándor királyhoz. Pasics ideig-óráig megfékezte az ambiciózus tisztek garázdálkodásait. Nincsics külügyminiszter pedig akkor mérkőzött meg eredményesen e szervezetekkel, amikor a Fehér Kéz vehemensen az olasz—szerb háborút követelte. Nos: most hatalomra került a Fehér Kéz, e hatalomrakerülés következményei kiszámíthatatlanok! Macsek a diktatúra ellen fordul? Ilyen körülmények közötti Macsek horvát népvezér, add, miimt ismeretes, kezdetiben örömmel fogadta a diktatúra kihirdetését, tegnapig szintén revideálta fölfogását. Nyilatkozatot telít közzé, amelyben többek között a következőikéit mondja: — Az uj kormány nem politikamentes kormány, mivel a volt négyes koalíció legkiválóbb tagjai ismét helyet foglalnak benne. Az előjelek szerint Spalio d>r., a boszniai mohamedánok vezére is hamarosan a kormányba kerül s igy királyi parancsra ismét csaknem a régi kormány alakul meg. Mivel azonban a négyes koalíció pártjai annak idején alapvetően elutasították a horvát paraszt—demokrata-koalíció augusztus elsején átnyújtott követeléseit, világos, hogy a most megalakult kormányban nem látok garanciát kívánságaink teljesítésére és az államnak a mi értelmünkben vett átszervezésére. Az uj miniszterek aligha változtatták meg eddigi álláspontjukat. A jövő mindent megmutat. de a horvát nép kétszeres szigorral megszervezve, szerb demokrata társaival és a haladó szlovénekkel szolidárisam, továbbra is kitart követelései mellett. Macsek nyilatkozata hideg zuhanyként zúdulhat mindazokra, akik a h orvaitok lelkesedését és beleegyezését várták. A diktatúra nem segített a bajokon, sőt növelté azokat. A délszláv államalakulat továbbra is megmaradt Európa egvik legveszedelmesebb darázsfészkének, ahol az összetartó érők egyáltalán nem szolidak. Sőt, a diktatúra megmutatta, hogy mennyire igazuk volt mindazoknak, alkuik betérőmén és mesterséges alakú latot láttak a délszláv államban. Az osztrák-magyar monarchiát azzal a jelszóval robbantották föl, hogy a népeknek vissza kell adni az önrendelkezési jogaikat. A monarchia „feudalisztikus izü, reakcioná- rius kormányzása" helyett módot kell adni Középeurópa fölszabadult népeinek arra, hogy a demokrácia szellemében fejlődjenek. Nos: a belgrádi diktatúra azzal a puszta ténnyel, hogy szükség volt rá, hogy megszületett, meztelenre vetkőzteti ezt az állítást. Jugoszláviában a legsötétebb balkáni diktátori erőszakra van szükség, hogy a határai közé kényszeritett népek szét ne szaladjanak. A népnek, a magas kulturális fokon álló kisebbségeknek, a legprimitívebb jogokat sem szabad megadni, a véleménynyilvánítás és az emberi szabadság ÜÜ m'jE'IW A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta s mm JÓZSEF (51) Tervékét, akarásokat érzett feszülni magában és már eszébe se jutott, hogy szavakká kellene, lehetne formulázní ezeket . . . A vas ajtók felcsapódása jelezte, hogy megkezdődött az élet: reggel van. Gerő, aki kulcscsörgésekre és ajtócsapódásokra ébredt fel, riadtan kezdett öltözködni, hogy el ne késsen az irodából. Szentesei fel s alá járkált a zárkában, várta, hogy a többi után felcsapod] on az a vas- ajtó is, mely az ő cellájukat zárta el a folyosótól. , — Régen keltél fel? — érdeklődött Gerő. — Igen. Már vagy egy óra előtt. — Nem tudtál aludni? — De igen. Már kialudtam magam. A szavak derűs nyugalommal ömlőitek belőle. Csodálkozott, hogy Gerő csak a szavakat hallja, — ő már a maga egyszerű szavaiból is a hit sugárzósát érezte: a hitét, melyei tegnap nehézkes szavakkal próbált magyarázni, de melyet tegnap még meg se magyarázhatott, hiszen benne is csak szavakban volt meg, — még nem élt.-- Aha, — prüszkölte mosakodás közben Gerő, — emlékszem. Tegnap már javában aludtál, mikor feljöttem . . . Szentesei szemében vidám jógyermeket játszott a mosolygás: — Mennyivé] kevesebbet aludtam, mint te. Az őrmester rájuk nyitotta az ajtót. Jó reggelt! - örült Szentesei a morózus őrmester felé, aki csak barátságtalan morgó--al fogadta a köszöntést. — Jó kedved v&ul _ állapította meg Gorőj, T»T^GAlAŐAGkAR-HTRIiAE>' ezer apróbb, vagy nagyobb megnyilatkozása tilos s ma ugyanazok az urak intézik az emberi szabadságok büszke jelszavával keletkezett állam ügyeit, akik annakidején Európa mélységes undora cs fölháborodása mellett az Obrenovicsok és a Karagyorgyc- vicsok piszkos harcában forgatták a gyilo- kot a belgrádi Konakban. A világháború és a tízéves háború utáni békeperiódus csak arra volt jó, hogy ennyire juttassák a büszke jelszavakkal alakult országot! Micsoda magaslatot jelent ezzel szemben az a hajdani rendszer, amelyet a mai jugoszláv diktátorok „a demokrácia nevében" annyira lenéznek és lebecsmérelnek! A hivatalos Jelentés ígérgetései Belgrád, január 9. A belgrádi hivatalos jelentések természetesen a legrózsásiább színekben tüntetik föl az ország helyzetét. A maá hivatalos jelentés például a következőket mondja: — Az ország minden részéről érkezett jelentések szerint a politikai változás mindenfelé, de különösen Horvátországban, Dalmáciában és Boszniában, nagy megelégedést keltett. A király ezrével kapja az üdvözlőtáviratokat s különösen a zágrábi gazdasági testületek halmozzák el jókívánságaikkal. Az általános vélemény szerint az uj kormány z-' rövid idő alatt begyógyitja a pártpolitikai féktelenségektől ütött sebeket. Az uj kormány az állami közigazgatás alapvető reformját tervezi. A minisztériumok számát tizennyolcról kilencre csökkenti. Mindazok a hivatalnokok, akik e redukció következtében kénytelenek kiválni az állami szolgálatból, három-, vagy hathavi fölmondásuk alatt könnyen uj foglalkozást találhatnak. A megmaradt hivatalnokok fizetését tetemesen emelni fogiák. A jövőben az állami kiadásokat azzal is csökkentik, hogy az államhivatalnokokat csak a teljes szolgálati idő letelte után, vagy abszolút munkaképtelenség esetén nyugdíjazzák. A kormány különös gondot fog fordítani az ország passzív területeire, elsősorban Hercegovina szükségének enyhítésére. A kormány szigorú törvényt hoz a korrupció letörésére, s azoknak a visszaéléseknek meggátolására, amelyek az adatni erdőségek kezelésénél gyásszá.’tak és több száz millió dinár értékben megkárosították az államot. Spaíio ár. a kormáitpSign? Belgrád, január 9. Jólinformált körök értesülése szerint a jugoszláv 'kabinetiét a közeli na] c kban három miniszter kinevezésével kiegészítik. A kereskedelmi, agrárreíorm, posta és távirati minisztériumokat ugyanis pillanatnyilag más tárcákkal fölrukázott miniszterek vezetik, ami egészségtelen állapot. E há- r u f rtrs mmisztériumot megfelelő szakember * Etikusokra bizzák. Spaho dr., a muzulmán bős nyákok vezetője, valószínűleg szintén bekerül a kormányba. Fontos francia intervenció? Belgrád, január 9. A belgrádi francia követ ma délelőtt két óra hosszat tárgyalt a jugoszláv külügyminiszterrel. E tárgyalásnak általában igen nagy jelentőséget tulajdonítanak, mert jólinfonnált körök szerint a francia követ a diktatúra megszüntetésének ügyében interveniált a külügjuniniszternél. nél. Házkutatások Zágrábban Bécs, január 9. A Reichpost zágrábi jelentése szerint a rendőrség január 6-án és 7-én számos házkutatást tartott a városban. Mindenekelőtt a zágrábi kerületi gyülekezet helyiségeit kutatták át. Később a Snop közlekedési vállalat hivatali helyiségeiben tartottak házkutatást. Ugyancsak átvizsgálták a horvát jogpárt eddigi képviselőinek, Pernar dr.-nak, Pavelics dr.-nak lakásait, valamint a horvát Szokol-egyesület helyiségeit. Az eltorzított tnasvsr lapok Prága, január 9. A ma délután ideérkezett jugoszláviai magyar lapok valóban az elnyomott újságírás karrikaturáinak tekinthetők. — Olyan orgánumok, amelyek máskor 16—20 oldal terjedelemben, bő tartalommal jelentek meg, kedden négyoldalas számot adtak ki s ezek sem tartalmaznak mást, mint a hivatalos lap rendeletéit horvátul és magyarul egymás mellett. így a fél lap idegen nyelven szól. Csak a legutolsó oldalon szorul hely a híreknek és a tőzsdének. A hivatalos jelentéseken kívül alig nyolcvan-száz sornyi más anyag van a lapokban. PjjaSb magyar sajléteíKmentárok Budapest, január 9. Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése. Az egé;>z magyar sajtó most már második napja vezércikkekben foglalkozik a jugoszláv eseményekkel. A Pesti Hírlap a. következőket írja': Az első igazság az. amit a jugoszláv események beigazoltak, hogy hiába rendezték a térképrajzoló-világbölcsek ezt a jugoszláv államot Szerbia helyére, rendet még sem tudtak teremteni. Ez politikai tekintetben áll, gazdasági tekintetben pedig Európa egészséges forgalmát akadályozzák meg. Ami nem sikerült Belgráönak parlamentáris formában, még kevésbé fog sikerülni diktatórikus hatalommal. A nagyantant tehát megállapíthatja megdönthetetlen igazságként, hogy Jugoszlávia politikai, jogi, etnográfiái, geográfiái és gazdasági tekintetben nem valami sikerült, alkotás. További jóslásokba 24 óránál tovább nem szabad bocsátkozni, különösen a balkáni államokkal szemben. — A Budapesti Hírlap élénk csodálkozását fejezi ki a cseh sajtó sem hideg, sem meleg, tartózkodó megatartása felett. Benyomásai szerint ez már több, mint az a kötelező tartózkodás, amellyel magyar részről kezelik a válságot kitörése percétől fogva. „Nem akarjuk az ördögöt falrafesteni, — mondja a Budapesti Hirlap — de felvetjük a kérdést, vájjon Benes ur és a Ceské Slovo, Právo Lidu. Prager Presse stb. közönyös hallgatása nem jelenti-e 1929 január 10, csütörtök. politikai gondolkozásuk teljes átformálását: a diktatúrának és abszolutizmusnak, mint állam-* politikai rendszernek előbb hallgatólagos, kér sőbb tevékeny hetyeslését". Amerika fölmondja a jugoszláv kölcsönöket Newyork, január 9. Hír szerint a Blafr- bankház múlt évben a Jugoszláviának folyósított hárommillió dollár kölcsönből kétmillió dollárt a mostani politikai események miatt azonnali hatállyal felmondott azon a címen, hogy valószínűnek tartja, hogy Jugoszlávia nem tudja majd visszafizetni ezt az összeget E hír kínosan érinti a jugoszláv köröket, amennyiben a dinár-stabilizáció eiőfutárjának tekintették ezt a kölcsönt. A hír mindazonáltal megerősítésre szorul. Belgrád, január 9. Marinkovics külügyminiszter tegnap fogadta Dard francia követet és vele körülbelül félóráig tartó megbeszélést folytatott. A beszélgetésről egyikük sem nyilatkozott, mindazonáltal nagy politikai jelentőséget tulajdonítanak a megbeszélésnek. Törvénygyártás szénaszámban Zágráb, január 9. Zágráb megy-e királyi biztosává Uzorinác volt alispánt neveizliék ki. A zágrábi városi tisztviselők nagyrósze hü- ségnyiJaükozatot tett a királynak. Belgrád, január 9. A V reme tegnapesii különkiadása a követke-zokbem ismerteti a király programját: A miinisztóriumok szá-’ mát nyolcra fogják csökkenteni, úgy hogy a kormánynak a miniszterelnökkel. együtt kilenc tagja lesz. Ezzel egyrészt jelentékenyen egyszerűsíteni fogják a közigazgatást, másrészt nagy megtakarításokat fognak elérni a költeégveiégben. A miniszterek számának csökkentésével kapcsolatban uj törvényeket fognak alkotni. Az uj törvények alap elve a korszellemhez- való igazodás lesz. A legközelebbi napokban valószínűleg bizottságot fognak alaki tani uj törvények kidolgozására. A bizottság tagjai Belgrád, Zágráb és Lab baoh legkiválóbb jogi szakértői lesznek. Az uj kormány gyökerében fogja megreformálni az állami közigazgatást is. Belgrád, január 9. A tegnap tartott miniszttertenács megszüntette a rendelkezési állományú mimsatereégek-et. Ezzel a határozattal évenként százmilliókat takarítanak meg és e megtakarításokat más felesleges tisztviselői állások megszüntet ésével egé- ezátik ki. Belgrád, január 9. Drlljevics dr., a Raddos- párt képviselője, a horvát parasztpárt alelnökié, a Jutarny List mai számában a következő érdekes nyilatkozatot teszi: A horvát parasztpárt mindig azon az állásponton volt, hogy a vidovdani alkotmány lehetetlen áii]taimi berendezkedést teremtett. Az alkotmány fölfüggesztós-éről szóló királyi píoklamiközben nagy igykezettel rángatta magara a nadrágot. Szentessi csak mosolygással felelt, aztán megindult az ajtó felé. — Szervusz, — köszönt el, — megyek le az irodába. A folyosón megállt és hosszasan nézte a vízvezeték előtt felsorakozott rabokat, ak;!k vödrökkel vagy korsókkal kezűikben vártak a vízre, mely majd lemossa róluk a szalmazsákok és az álmok szagát. XVII. Az irodán még senki se volt, mikor Szentessi belépett. Megállt a hatalmas zárkaszobában, melynek falát ötes törzsköny-sorok tarkították: évtizedes feljegyzések az emberi bűnről, mely ebben az épületben nyert büntetést. Kinézett az ablakon, — a hatalmas kőépüiletben sehol sem voltak olyan ablakok, mint itt: ezeken ki lehetett nézni ... Az ablakok alatt a sétaudvar terült el: most még üres volt ez is, csak néha sietett keresztül rajta egy-egy fogbázőr. — Grvosirnok ur, — nyitott be az irodába egy kékruhás, — a könyvtáros írnok beteg, ma nem jön le a zálírájából . . . Rázza a hideg . . . Mondta, ma könyvtár-nap van, tessék intézkedni, hogy valaki helyettesítse . . . Az orvos urnák is lessen majd szólni, hogy nézzen fel hozzá. — Jól van. Egyelőre csak én mehetek fel hozzá, mert az orvos ur ma csak délben jön be. Egy szekrénykéből kivette a szükség-orvosságokat: aszpirin, ohluiin, hashajtó, — ezeket zsebrevágta és aztán siető léptekkel indult meg a könyvtáros Írnok zárkája felé. Sándor Miklós, a könyvtáros-írnok, 'kínlódva fetrengett az ágyán. Hatalmas testét kiverte a láz és a nagydarab ember, a „megtestesült egészség" csodálkozva figyelte magát, — eddezör történt aneg vele, hogy a keze a a lába nem engedelmeskedett az agya akaratának: reggel, mikor fed akart kelni az agyiról, vúsz- szaesett. Miikor Szentessi belépett a zárkájába, megszólalt : — Jó reggelt — aztán megdüíhödött a halk erőtlenségen, mellyel a szavak előestek szájából s harsogva, mintha hangsúlyozni akarná, hogy még beszélni, kiabálni tud, ismételte meg: — Jó reggelt! Mi tetszik? — Hallottam, hogy beteg, Feljöttem: talán segíthetek valamivel . . . — Nem kell nekem semmi, őesémuram, — kedélyeskedett Sándor, — nincs is semmi bajom, csak nem tudok felkelni az ágyból. — Ilátrez éppen elég baj! — próbálta folytatni a beszélgetést ikedélyeskedő hangon Szentessi és mosolyt erőszakolt magára. — Dehogy is baj! Hanem azért kérettem öcsómuramat, mert ma könyvtárnap van és neliányan nagyon várják ilyenkor a könyvet... Fene a gusztusukba, — no, dekát ha várják!... — Majd ellátjuk a könyvtárat. De egyelőre inkább Sándor bátyámról beszéljünk: fáj valamije ? — Nem fáj nekem semmi, csak hogy négj éve nem láttam már a Gyergyót, a földemet, de ezen aligha tud segíteni öcsémuram . . . A forróság meg a hideg ráz: váltogatják, hogy el ne unjam ... A könyv, tár jegyzék ott van a szekrény tetején, hozza csak ide, mindjárt megmutatom . . . — De —ellenkezett Szentessi — talán megmérném előbb a lázát é« beadnék valami orvosságot . . ,s •... — Maga orvos? — bizalmuthnkodott az öreg székely. > — Nem, de ... . —. Noliát, mert ón nem szerelem az orvosokat és nem eszek semmi medicinát! Maja megmutatom, hogyan van jelezve a füzetbe, hogy kinél van könyv és micsoda . Szentessi megadta magút a sorsának: felkelt, leemelte a szekrényről a könyvtári kimutatást és odaadta Sándornak. — Itt van felírva, — magyarázott az öreg, — hogy milyen könyv van ... Itt meg, a kockákba, hogy kinél . . . Egy kereszttel szoktam áthúzni a nevet, mikor valaki visszaadja a könyvet és aztán a másik kockába beírom, hogy kinek adtam oda . . . Szentessi kiváncsi szemekkel nézte a tagbaszakadt, hatalmas embert, aki még betegségében is úgy feküdt a sziikreszabotí fogház- vaságyon, mintha széjjel akarná feszíteni az ágyat tartó vasabroncsokat. Hallotta a magyarázó szavakat, már régen megértette, hogy 'hogyan kell vezetni a könyvtár-kimutatást, de nem szakította félbe Sándort, aki nagy buzgalommal magyarázott tovább. Érezte a becsületes, teremtő, paraszti őserőt, mely ennek a hatalmastermetü székelynek szavaiból ömlött feléje és csodálkozva gondolta el, hogy ez az ember hetek, hónapok óta él az irodán köztük, anélkül, hogy valaha is beszélt vele, vagy másvalakivel, valamit, a hivatalos szavakon kívül. Nézte a bozontos körszakállt, mely belepte az arcot, de nem sötétítette el a beszédes, meiegtekinle- tetü szemeket. — Vájjon miért lehet ez itt? — szeretett volna kiédezősködni, de érezte, hogy nem szabad feltenuá a kérdést. Mikor Sándor befejezte a magyarázkodást, még egyszer megpróbálkozott a „doktorság"- gal: — Rendben lesz minden, de most már betehet né a hőmérőt Sándor bátyám . . — Hagyjon nekem békét, — mordult fel barátságtalanul Sándor, —- tudom én, lmgy kivert a láz, érzem . , . Majd elmúlik! Befordult a fal felé: jelezte, hogy I fejezte a beszélgetést. Az irodában Goiger Adolf. Sánc!a. -zoba- 'társa, lépett Szentesőihez:
