Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-09 / 7. (1930.) szám
Mai nárnunk 12 oldal JÉ}* 1 Vili. évf. 7. (1930) szám j Szarcfla 1 1929 január 9 ^^5YARH1R1>AI> Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága Ü„ Panská ulice 12, n. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 30311.—Sürgönyeim: Hírlap. Praha VJr" JVt' i. '£M A JUGOSZLÁV DIKTATÚRA ELSŐ NAPJA fii európai hatalmak állásfoglalása Sándor király áiiamcsinyjével szemben Franciaország megelégedett — Anglia tartózkodó - Olaszország a kurvátokat további lépésekre ösztönzi — Németország nem érdekeit — A tábornokok uralmának esetleges következményei — ül drákói szig@?y „halál-törvény" Jugoszláviában — Hová visz a jugoszláv abszolutizmus! (fi.) Prága, január 8. Nincsen állam Európában, amelynek léte és fönmaradása annyira veszélyben forogna, mint az S. H. S. királyságé. A vidovdáni alkotmány, amely az uj állam alapjait megvetette, Belgrád fensőbbségét akarta biztosítani az uj állam többi része és népe födött. A horvátok egy évtized óta elkeseredett harcot vívnak a fajtestvér szerbek ellen, a nemzeti kisebbségek elkeseredetten küzdenek a nemzetközi szerződésekben biztosított jogaikért és ezekhez a faji és nemzetiségi villongásokhoz hozájárul még a vallási ellentét, amely egyfelől az ortodoxok és a katolikusok, másfelől a keresztények és a mohamedánok között dúl, hozzájárul Montenegró népének az ősi dinasztia elkergetése miatt érzett elkeseredése, hozzájárul Macedónia hamu alatt is izzóan parázsló irredentája s hozzájárul az európai és a balkáni területekből összetevődött állam egyes részei között tátongó mély kulturális és gazdasági szakadék. A jugoszláv államnak ez a belső ziláltsága annál több veszélyt rejt magában, mert olyan szomszédokkal van körülvéve, akiknek Jugoszlávia mai formája és politikája lépten-nyemon ütjük-' bán áll. Olaszország diplomáciája már esztendők óta arra törekszik, hogy elszigetelje az S. H. S. királyságot és a fiatal délszláv államot ma talán az egy Románia kivételével valamennyi szomszédja: Olaszország, Albánia, Görögország, Bulgária és Magyarország rossz szemmel nézi. Valóban nem irigylésre méltó az a helyzet, amelybe a tíz esztendős állam került. Egy évtized óta állandó válság gyötri Jugoszláviát és ez a válság teljes erővel tört ki azon a gyászos emlékű napon, amikor a belgrádi szkup- stinában Punioa Rasics golyói leteritették a horvát nemzet legjobb fiait. Horvátország gyásza az egekig sikoltott. A mélyen megbántott nemzet elégtételt követelt Radics István és társainak véréért és visszahívta képviselőit a szkupstinából, ahol a történtek után semmi keresnivalójuk nem volt többé. A belgrádi nemzetgyűlés a kurvátok távolmaradása következtében csonka parlamentté vált és a szlovén Korosec vezetése alatt megalakult uj kormány képtelennek bizonyult arra, hogy a fokozódó zűrzavarban rendet teremtsen, a vértől bemocskolt parlament tekintélyét helyreállítsa, Horvátországot kiengesztelje és a függőiben lévő súlyos állam jogi problémákat megoldja. Bukása előrelátható volt és a műit héten kénytelen volt lemondását benyújtani a királynak, aki ebben a katasztrofális helyzetben rendkívül merész lépésre határozta el magát és államcsínnyel próbált véget vetni a megoldhatatlan parlamenti válságnak. Had-, segédét és testőrkapitányát nevezte ki miniszterelnökévé, a parlamentet szétkergette, a vidovdáni alkotmányt eltörölte, a törvényhozó hatalmat önön kezébe ragadta, a nemzetiségi alapon szervezett pártokat feloszlatta és a legsúlyosabb büntetéseikkel fenyegette meg azokat, akik az uj rendszer ellen akárcsak moccan! is mernek. Jugoszláviában, amely — miként a világháború után létrejött egyéb államalakulatok — szintén a demokrácia csillagképe alatt jött a világra, tehát máról-holnapra a leplezetlen abszolutizmus uralma kezdődött meg. Karagyor- gyevics Sándor ma ugyanolyan korlátlan ura az S. H. S. királyságnak, mint amilyenek a Romanovok voltak Oroszországban a duma megalakítása, vagy a Habsburgok Ausztriában 1848 előtt. Korlátlan hatalmát nem fogja Belgrád, január 8. A jugoszláv katonai diktatúra kikiáltása Európa-szerte óriási szenzációt keltett. Ha szemügyre vesszük az egyesi-nyugati álamok sajtókommentárjait, akkor körülbelül a következőket állapíthatjuk meg: Franciaország, ámbár ez az állam demokratikus köztársaság, a szocialista- nyilatkozatok kivet.'ével rokonszenvvel, sőt örömmel veszi tudomásul a jugoszláviai eseményeket. A párisi közhangulat természetesen elsősorban azt látja, hogy a széthullás veszedelmével fenyegető délszláv államalakulatot Sándor király erélyes császárvágása legalább egyelőre megmentette a belső pártoskodás veszedelmes következményeitől. Lengyelország után ma Jugoszlávia Franciaország leghübb és katonailag a legerősebb szövetségese s igy érthető, ha Párisban örömmel könyvelik el az állam megerősödésének első jeleit. Az a körülmény, hogy Jugoszláviában hatalomra került a hatónaság, amelyre elsősorban van szüksége Franciaországnak, egyenesen hasznosnak látszik a Quai d‘ Orsav vidékén. — Egész más szempontból ítél Anglia. A bölcs brit előrelátás nem engedi meg, hogy az uj európai diktatúra második napján itélemérséfeelni a parlament ellenőrzése és akaratának érvényesülését nem fogja gátolni a törvény, mert hiszen Jugoszláviában ezentúl a törvény az, amit. a király akar. Mit fognak ehhez szólni a szerbek, akiknek társadalmi életét eddig demokratikus hagyományok szabályozták? Mit fognak szólni a horvátok, akik a magyar szentkorona védelme alatt hosszú évszázadokon át alkotmányos élethez szoktak hozzá? Mit fognak szólni a szlovének, akiknek az osztrák uralom alatt is meg volt az a joguk, hogy a parlament tribünjéről hallassák hangjukat? Mit fognak szólni a magyarok és németek, akiket most már attól a legelemibb joguktól is elütöttek, hogy nemzeti jogaik védelmére egyesületekbe és pártokba tömörüljenek? Ezekre a kérdésekre ma még nem lehet válaszolni s ha a hivatalos hírszolgálat olyan híreket röpít a világba, hogy a horvátok meg vannak elégedve az uj helyzettel, ez ne tévesszen meg senkit, mert a diktatúra kikiáltásával járó terror a meglepetés első óráiban igen gyakran még a legbátrabbakat is megfélemlíti. A Horvátországban any- nyira gyűlölt vidovdáni alkotmányt ugyan hatályon kiviül helyezte az abszolút uralkodó, de nem állított jobbat a helyébe, hanem régen elmúlt korok lomtárából előszedte.az abszolutizmust és egészen valószínűtlen, hogy az országuknak törvényhozó és kormányzati autonómiát, követelő horvátok sokáig tűrjék, hogy a belgrádi szlkupstima helyett a belgrádi király zsarnokoskodjék felettük. Amennyire* ma innen meg tehet ítélni a Jugoszláviában lezajlott eseifcényeket, véter tét mondjon annak hasznosságáról i eredményeiről. A mai londoni kormány alapjában vév>: nem ellensége a diktatórikus rendszereknek, ameny- nyiben ezek az abszolutizmusok nem lépik túl a józan ész és a megengedett európai állarn- raisonok határait, — s mint ahogy megbékült a fasiszta Olaszországgal, vagy Primo de Rive- ra Spanyolorgzágávaí. a. jugoszláv í'iamcsmyt is vállvonogatással elintézné, — ha megfelelő garanciái volnának, hogy az európai presta- bilált harmóniát nem fogja zavarni. Egyelőre ezek a garanciák hiányoznak és az angol lapok megelégednek azzal az állásfoglalással, hogy udvariasan sok szerencsét kívánjanak Sándor királynak, óva intsék a szerb hadsereget a túlkapástól és a szerbeket, meg a horvátokat egyaránt bölcs belátásra és engedékenységre serkentsék. Anglia keze nem látszik a jugoszláviai államcsínyben, mig annyi valószínűnek látszik, hogy a francia külügyi hivatalnak van szerepe Sándor király elhatározásának kierőszakolásában. Olaszország nem örül a szomszédos rokon- rendszer megszületésének. A római politika évek óta arra Irányul, hogy jéueik siker-e attól függ, hogy az eltörölt vi- dovdaná alkotmány helyett a legrövidebb időn beliül tud-e országának olyan alkotmányt adni, amely az eddig centralisztifcu- ■san kormányzott délszláv királyságot föderatív, szövetséges állammá alakítja át és elsősorban Harvátonszágnak legalább is azokat a jogokat biztosítja, amelyeket Magyar- ország alatt élvezett. Ma már miniden horvát ember tisztáiban van azzal; hogy a magyar- hóm-át kiegyezés ezerszer jobban biztosította nemzete önrendelkezését, mint a forradalom mámorában megszületett uj állam. A (belgrádi centralizmus ma már senkinek stem kelll Horvátországiban és mindenki visszasírja a sziáibort, a báni kormányzatot és a hétszemélyes táblát. Rövid idd alatt beigazolódott tehát, hogy a magyar nemzet menynyivel nagyobb megértéssel, előrelátással és bölcseséggeíl kezelte a horvát kérdést, mint a fajtestvér szerb nép. Ha Sándor király rövid időn belül fehér lapot ajánl fel a horvá- toknak — úgy, amint azt hatvan évvel ezelőtt Deák Ferenc tette — és kívánságaikat látatlanban teljesíti, talán sikerülni fog országát megtartani és megmenteni, de ha erre a nagylelkű elhatározásra nem képes és az abszolutizmust célnak, nem pedig múld epizódnak tekinti, úgy Délszláviának sorsa meg van pecsételve és alkotó részeire kell felbomlania. Ma esek, a horvát nép vágyainak és törekvésednek mai megtestesítője, az államcsíny után Deák Ferenc (híres mondását idézte: „Ha a mellényt rosszul gomíbólJugoszláviát elszigetelje Délkeleteurópában. —- Ezt a politikát a jugoszláv-francia katonai szövetség megkötésének kivételével meglehetős siker kísérte. Legújabban jól informált belgrádi körök tudomása szerint Olaszország a jugoszláv belpolitikai életben is bizonyos szerepet kíván játszani és számos tettével, lapjainak nyilatkozataival megmutatta, hogy rokonszenvvel viseltetik a horvátok szerbeílenes politikája iránt. Most is, a belgrádi abszolutizmus kikiáltásakor, a legtöbb olasz lap tovább biztatja a horvátokat, hogy folytassák megkezdett müvüket s rázzák le végleg a belgrádi igát. A független és szerbellenes horvát állam eszméjének Olaszország mindenkor pártfogója és istápolója volna. jNémentországban a különböző lapok pártállásaik szerint ítélik meg a délszláv helyzetet. A legtöbb lap bizonyos rokonszenvvel ir Jugoszláviáról s ez a rokonszenv nem váratlan, mert tudvalevő, hogy az utóbbi években a német birodalom feltűnő közeledést mutat Jugoszlávia felé. A mérsékeltebb és józanabb lapok aggodalommal várják az experimentum eredményét. Minden attól függ — írják — miként oldja meg béták be, úgy azit ujlból ki keli gombolni.* Jugoszlávia számára életkérdés, hogy Sándor biTály követni fogja-e Ferenc Józsefet, aki megszívlelte Deák Ferenc intését és Magyarországgal idejében megegyezett, vagy pedig a centr alizmushoz ragaszkodva, Horvátország népének és általában a nemzetiségeknek követeléseit semmibe se veszi. A nyugateurópai lapok véleménye szerint SándüT király vállalkozását csak akkor lehet eredményesnek tekinteni, ha annak eredménye egy erős Jugoszlávia lesz. Ez az álláspont kissé cinikus, mert a belgrádi pucs- csot nem erkölcsi jogosultsága, hanem a hozzáfűzött sikeír szempontjából ítélik meg. Az angolok és a franciák ott állottak az uj állam bölcsőjénél és keresztelői ajándékképpen átadták neki a kisebbségi szerződést, de sajnos nem gondoskodtak arról, hogy keresztgyermekük neveltetését ellenőrizzék. Jugoszlávia nem fejlődött abban az irányban, amint azt ők elképzelték, hanem elnyomta 'nemzetiségeit, sőt a végsőkig elkeserítette szláv lakosait is és ezért ma ugyanolyan lőporhordója Európának, mint amilyen a világháború előtt Ószerbia volt Legyünk igazságosak: ezért neon egyedül a belgrádi ka marilla felelős, hanem felelősek azok a nagyhatalmak is, amelyek neon adták kellő időben tudomására a jugoszláv kormánynak hogy a horvá tokkal, a magyarokkal, a németekkel, a macedónokkal és az albánokkal másképpen kell bánni, mint ahogy Belgrád' bánik velük. iményünk szériái Sándor király államcsíny-
