Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-31 / 26. (1949.) szám

1929 január 31, csütörtök. X. JEL 9-ei, az angol kémszolgálat leghíresebb ügynökét, a Cseka kivégezte Reilly Sydney tragikus életsorsa az uráli steppén teljesedett be — Aki ezerarccal játszott a halállal — London, január 30, (A Prágai Magyar Hír­lap munkatársától.) A lepedönagyságu lon­doni lapokban, valahol jól elrejtve a szemé­lyi hírek végén, vagy a kisebb jelentőségű na- pihireík között, a következő petit betűkkel szedett jelentést olvashatjuk: „Reilly (Sydney) voll; repülőtisztet, az Intelligcncc-Service tagját, mint értesülünk, oroszországi utján, Alakull község mellett Keletoroszországban a Cl. P. U. emberei elfogták és kivégezték.” Egy különösen érdekes embersors tragédiájá­ról számol be ez a híradás. Reilllyről nem Ír­nak hasábos nekrológokat, pedig páratlanul változatos pályafutása hü tükörképe lüktető á/' mu korunknak és a magas, nyúlánk angol kawaatiszt éíetsorsa valóban alkalmas arra, hogy mindenkinek idegét izgató regényt al­kossanak belőle. Azok, akik személyesen is­merték Reiillyt, most visszaemlékeznek válto­zatás életének sok-sók eseményére és ezek­ből a sames emlékekből kaiéidoszkópszerü változatossággal tevődik össze egy különös ember különös élete. Az oxfordi diák olthatatlan szerelme Reilly Sydneyi nem igy hívták. Egyik ál­neve volt ez a sok más melleit. Hivatalosan „X. B9.“ volt az elnevezése: ee" algebrai megjelölés, mint a fe^enceíké. Ennek az algebrai megjelölésnek azonban ő dicsőséget tudott szerezni. 1907-betn ragyogó vizsgáik után egy izmos, pirospozsgás, sport- tudó és jövendőben bízó fiatalember hagyta el az oxfordi egyetemet. Színes álmokat szőtt és azt hitte, hogy ezeket mind beteljesíti az élet. Azonban kék égből, ifjúsága tetejében érte a katasztrófa, amely letarolta életét. A katasztrófa sudár volt, szőke, gőgös és per­zselő tavaszi napsugár és Lady Emily volt a neve. Húszéves som volt, de máris közismert szépsége a londoni magas társaságnak, az an­gol arisztokrata köröknek, melyeknek az 5 édesapja egyik legtekintélyesebb tagja volt. Sydney lovagolt, táncolt, úszott és beázott a csodás leánnyal, oxfordi romantikával volt még tele, ismerte a maga erejét, végtelennek és simának látott minden utalt, pillanatáig sem habozott tehát, hanem egyszerűen megkérte •a lordtól leánya kezét. A gőgös nagyur pedig teázó vendégét, a magáról megfeledkezett boyt, lakájaival! dobattaitíta ki palotájából. Emily hat hónapra rá a felsőház egy ma is gyakran emlegetett, kitűnő tagjának felesége lett és madiglan az egyesült királyság legszebb és leggazdagabb asszonyának tartják. De a fiaitalember, aki később az X. B9. nevet vi­selte, az urailti steppék jeltelen sírjáig kellett, hogy vándoroljon a szörnyűségek utjain, míg meglelte az örök nyugalmat Emily kék. sze­mének sugarai elől. Az IntelHgence-Service szolgálatában A lakodalom napján öngyilkos alkart lenni Sydney. Eltépte Emily utolsó emlékét, a kis fényképet, amelyet addig szive fölött viselt. Egy baráti kéz utolsó pillanatbau fogta el revolveres .karját: — Van a halálnak nemesebb, hozzád mél­tóbb alakja is — mondotta neki — és van embléma, melyet halálig hordhatsz szived fö- jlöht: nem lesz hüblen hozzád! Akkor a vidám és ambiciózus oxfordi diák meghalt ezen a napon és helyette megszü­letett Sydney Reilly, az Intclligence-Service X. B9.-ik ügynöke, akiről csak közeli bará­tai tudták, hogy az Union-Jack-nck, a strá- fos angol lobogónak egy csücskét hordja szive fölött. A lobogó nem lett hozzá hűtőién: a Gseflra- ügynökök azzal temették el ki végzésié után. Sok helyütt veszthetik el magukat azok az emberek, akik nem akarnak fegyvert emelni önmaguk ellen, mégis ed akarnak.tűnni a vi­lágból úgy, hogy senki nyomukra ne bukkan­jon. A csalód álltáknak, az elesetteknek mene­dékhelye a régi időkben főleg a kolostor volt. A trappista barátok fehér csuhája mennyi emberi titkot és fájdalmat rejtett. De az egy­házi iró ezt boldogságnak tartotta és igy só­hajtott föl: ó, boldog eredül valóság, ó, egye­dül való boldogság. Most is vannak olyan emberek., aikik el akarnak tűnni régi világuk­ból, kivándorolnak trópusi vidékekre, más nevet vesznek föl és uj életet kezdenek. Az­előtt parketteken mozogtak, most a trópusi betegségek ezer-bajával küzködve, törik az őserdők szűz földjét. Sokan az idegenlégióba állanak be és afrikai beimszülött tÖrzsekltel küzködve, ott vesztik életüket a tikkasztó ho­ni okitengerben. Ilyen embert veszel tő intéz­mény az Ínlelíllgeuce-Seírvioe is, azonban az­zal a különbséggel, hogy az az ember, aki. ebben az intézményben rejti el. magái; a világ elől, nem szűnik meg egy magasabb eszmé­ért, hazájáért dolgozni. Munkája azonban szebb, nemesebb és tökéletesebb tatán, mint a mások nemzeti munkája, mert titokban ifceá- jesibi föladatát, kiitüntalésbein, érdemeinek el­ismerésében nincs része, övé csak a munka, életvesziedelleim és örökös küzdelem. Az Intelligcncc-Service ügynökei vakmerő, mindenre elszánt emberek, akik az egye­sült királyság szolgálatában olyan fölada­tok megoldására vállalkoznak, amelyek állandóan életvcszcdclemmel járnak. Az angol birodalomnak a lakott kontinens minden részében hatalmas érdeked vannak és nincs a világnak olyan rejtett zuga, amely­ben meg nem jelennék az Intelligence-Ser- vioe ügynöke, hogy titkos megbízás okait tel­jesítsen, lázadásokat szítson, információkat szerezzem be, fontos okmányokat lopjon el. A szibériai hó mezőkön, az afganisztáni ma­gas hegyek zugiadban, a délamerikai kis álla­mok imgovámyai között visz át az útja, hogy értékes értesüléseivel azután visszatérjem Londonba, a Downing-Streeten levő külügyi hivataliba, ahol azután a szerzett információk alapján az angol világbirodalom hatalmas külügyi apparátusa megteszi a szükséges Lé­péseket Ügyesek, vakmerőék és veszedelmesek az Infeíiigence-Serviee ügynökei. Mindenüvé be­furakodnak és a legritkább esetiben sikerül róluk megiáilíiapitand, hogy milyen rejtett cél­jaik vannak. Az élet örömednek hadat üzen­tek, óvakodnak a nőle csábitó mosolygásától, mert tudják, hogy DeMíla levágta Sámson ha­ját és óvakodnak a bor mámorától, mert tud­ják, hogy az fölök! ja a száj laka táti. Uj időkf aj feladatok Két éve® át teljesíteti szolgálatot az Imfceil- líigenoe-Serviceiben Sydney és csakhamar föl- jebbvalóinak legnagyobb elismerését vívta .ki. Életének minden napjával csaknem kihív­ta a halált. Állandóan a fejével játszott, a legveszedelmesebb föladatokat teljesítette, de a csontember kegyetlenül kíméli azokat, akik nem félnek tőle. Sydney Reillynek közel húszévi szakadatlan munkájába került, hogy el tudja fogni a gyilkos golyót. 1910-ét Írtak. A világ már lázban égeti, a nagyhatalmak már készítették a háborút.. Füljebbvailői eMoor Moszkvába küldték ki és a kitűnő műszaki tiszt terved szerint épült az első hangár Oroszországban. Azután négy éven át a legnehezebb diplomáciai munkát végzi. Megfordul a Balkán csaknem minden állama ham o>ti van Berlinben, Bécsiben, infor­mációkat szerez, fontos adatokat gyűjt, soha­sem érik rajta. Amikor kitör a háború, újból csak a halált keresi. Légügyi szolgálatba lép, Lengyelország fölött ,kering gépével, az ottani hlrszerzőoszitályt vezeti. Krakóban súlyos se­bet kap és a D. S. O.-t, a nagy angol hadi ér- demjei&t. Fölépülési utam az orosz fronton harcol, de a német golyók elkerülik. Londonba ékkor bizalmas jelentések ér­keznek, X. B9. szálMitja őket Svédországon keresztüli. A cár beleunt a háborúba, békét káván kötni Az angol külügyi apparátus meg­nyomja Pétervároti á gombol, kitör a tavaszi forradalom, amely a cárt megfosztja koroná­jától. Anglia, ha érdekei kívánják, nem szen­timentális akikor som, ha olyan régi dinasz­tiát is kiéli megdönibenle, minő ». Romano- woské. A szovjet legügyesebb műszaki tisztje A tavaszi forradalomkor Pétervároti ftíÜftiQ- nik óriási agiiMtájsával egy sudár, szőke tiszt, aki orosz egyeairuliát visel, és úgy beszél oro­szul hogy eenüci sem fedezheti föl benne az idegent. Keremskv közöli környezetéhez tar­tozik és fonradaiLmi lendületbe nem ismer ha­tárt. Az októberi forradalom közeledtével be­lép a kommunista pártba. Relinsky elvtárs a neve és egyik legkitű­nőbb embere a szovjetnek. Lenin szemé­lyes ismerője, akiért ttizbe tették volna ke­züket a népbiztosok. FöIbecsüihetetien, semmitől vissza nem riadó munkatársuk volt, képzelt génié-tiszt és vak­merő katona. a DeoáMn ős Költsék edltená har­cokban. Egy ptiflainaibban nem voÖS óvatos és ez elég volt hozzá, homr tetiem érjék. Alvás közben levél hullott ika köpönyegének zsebéből és ez a levél elárulta. Fölfedték, hogy Relinsky va­lójában a Downiug-Streeít szotlgáLatábain áill. X. BO.-ct elfogták, halálra Ítélték. Különös kegyelemből a pap elhozhatia neki a halotti szentségeket. X. B9. megfojtotta a papot i ai 6 csuhájá­ban megmenekült. Mint bujdosó szerzetes, átezötkött a balti fron­ton, Rigán és Svédországon át vitte el a Dow­iting-Str'lötre föll>ecsülbebetiiein jelentéseit. Aki a halált keresi Hat hónapra rá az TnieMiigenoe-Servicet, melynek amugvis fölöttébb nehéz munkája Vök. Oroszország^ ahol a snovieldákiainra nagyszabású kémre® őszeire csaknem lehelet- lenné telte az angol kémkedést, az a gyász- hír érte, liory két legjobb ügynöke egy moszkvai börtönbe került. Még éltek: a O. P. D. kiiuvaiülaitáisokkat igyeikieaeti kicsdikarai tít- kaajKiat. X. B9. bontotta föl a Dowuing-Stireet- en aiz idevonatkozó siffrebáviratot és haladéktalanul jelentkezett főnökénél, hogy vissza akar menni Moszkvába társait ki­szabadítani. Nem ekcirMik élteresajteni, hisz halálra voflit ítélve Oroszországban. De 5 kierőszakolta a kiküldetést Egy ismert népbiztosnak, a Koniiníern egy nairynevü vezérének maszkjában sikerült a börtönbe jutnia és a két angolt megszök­tetnie a halál elől. Ezt a legnehezebb föladata1 is megvalósította letiuii és még sem talált rá a halál. Fedi" ő kérésit* azt és harcolt a kedvetlen csoutem- b őrrel Nem ment haza. Tovább dolgozott'az angol hmszerzőos&tálly érdekébe®. Most mér sarkában volt az egész Cseka. Gyönyörű és irr^imais hajtó vadászat kezdődött, amely hó­napokon keresztül tantoti. Nagy dijat tűztek ki fejére, de X. B9. eliérheíteiüloin volt. Napon­ta válftoateutta alakját. Soha nyomára nem jön­nek. ha maga nem hívja ki a végzetet. A vé­gén már vábanqueoi játszik, egy siífni.rázott jélentésaei fölfedi nyoma#. És ezúttal nem kerülhette el végzetét. Az Inteilitigence-Service legjobb kémét vesz­tette ed benne és egy londoni gróf asszony sóhajtott egyet., mikor férje elhozta neki a ikuiugyböl ax X. BO.tiik ügynök halálának hírét. Trockijt tényleg kiutasították Oroszországból A volt népbiztos Németországba jön — „Kísértet a vörös hadsereg egységének megbontására” Berlin, január 30. A Roíe Faluié jelen­tése szerint a szovjoíkormány elrendelte, hogy Trockij és családja hagyja el a szo­cialista szo'vjetkö'ztársaságok területét. Trockij valósEinüleg Németországban fog letelepedni. A rendszabályt a kormány azzal indokolta, hogy Trockij egy olyan csoportot vezetett, amely a szovjetrend­szer megdöntését tervezte és ebből a cél­ból nagyarányú agitációt folytatott a vö­rös hadseregben. A hivatalos jelentés ar­ról nem szól, hogy Trockij ' szibériai szám­űzetésében miképp intézte az ügyeket és miként vezette híveit. Prága, jaznuáT 30. A prágai szovjet- misszió kijelentette, hogy az említett , midszabályról hivatalosan nem szerzett tudomást a éppen ezért még néni adhat pontos felvilágosítást. Mivel a bir a Rote Falme-ban jelent meg, bizonyára vau alapja. Sikerrel fognak végződni a sanresnoi magyar-román @ptá§s- fárgfiiások — egy olasz lap szerint Milánó, január. 30, A Popok* dTtalia sanrenaéi tudósítója írja, hogy' a magyar­román optánstárgyalásokon az optimiz­must min dákét fél ma is teljes mértékben osztja. így bizonyosra vehető, hogy a kon­ferencia sikerrel fog végződni. Kilátás van, hogy kompromisszumos megoldás jön létre, minthogy úgy a magyarok, mint a románok hajlandók a megegyezés érde­kében kisebb-nagyobb áldozatokra. A ma­gyar és román delegátusok remélik, hogy a népszövetségi tanács márciusi üléssza­kán beterjeszthetik a népszövetségnek az optánsperben létrejött kompromisszumos megoldást, amellyel a magyar román vi­szonyban döntő fordulat áll be. sjta Poincaré a „sötét elzászi agitádérói" A kamara elzászi vitája — A Temps összefüggést iát Stresemann kisebbségi politikája és az elzászi kérdés között — A vitát elnapolták m Pária, január 30. A francia kamara tegnapi ülésén az egyre tartó elzászi vita végre elérte legmagasabb fokát és Poincaré miniszterelnök megkezdte bejelentett nagy elzászi beszédé­nek elmondását. A miniszterelnök előtt Dah- let elzászi autonóm ista képviselő rendkívül heves beszédet mondott a francia kormány elzászi politikája ellen. Kijelentette, hogy az autonomista mozgalom nem tisztán katolikus jellegű, mert igen sok baloldali autonomista is van Elzászban. Épp ilyen téves vélemény az, ha Párisban azt gondolják, hogy az elzásziak vissza akar­nak térni Németországhoz. Az autonomizmus nem szeparatizmus. Az el­zásziak germán eredetűek s így nem tűrhetik j a franciák abszolút uralmát. A probléma faji j jellegű s nem pusztán a kormány hivatalnokai j hibáinak következménye. Elzász megelégelte már a henye és meddő patrióta tüntetéseket. Tiz évi francia uralom alatt az elzásziak ha­tározottabb és döntőbb lépésre szánták ma­gukat a körülmények kényszerítő hatása alatt, mint az ötvenéves porosz elnyomatásban. Ez semmiesetre sem tekinthető az elzásziak hi­bájának. Az autonomista mozgalmat nem a sajtó szítja, hiszen a párisi központi kormány már hat hónappal ezelőtt elnémította Elzász autonomista sajtóját. Poincaré miniszterelnök rendkívül izgatot­tan és hevesen válaszolt. Mindenekelőtt ki­jelentette, hogy a kormány nem tekinti ka- binetkérdésnek az elzászi ügyet. Véleménye szerint eddig egyetlen szónok sem érintette helyesen az elzászi kérdés vele­jét, mert senki sem mutatott rá, hogy az au­tonomista mozgalmat előbb földalatti, majd rövid idő óta szemérmetlenül mindenki sze^ meláttára űzött propaganda füti. Idegen kom- misszáriusok egész Elzászt föllázitják. Fran­ciaországnak nincs oka, hogy szégyenkezzék tiz éves elzászi munkájáért. A baj alapjai na­gyon mélyre nyúlnak és nagyon régiek. Az egyetlen gyógyír az idő, de a kormány addig is kénytelen megfelelő intézkedéseket tenni. A miniszterelnök ezután ecseteli mindazt, amit Franciaország Elzászért tett. A kétórás beszéd szemmelláthatóíag rend­kívül kifárasztotta Poinc&rét. aki rövid szü­netet kért. Az ülés ujramegnyiíása után Buison elnök azt ajánlja, hogy halasszák a vitát csütörtökre. Poincaré beleegyezett, mivel beszédének hátralevő része még amugyis több órát fog igénybe venni. Berlin, január 30. A francia kamara elzá­szi vitája alkalmával a párisi Temps vezér­cikkében „hivatalos jellegű germán propagan­dáról" beszél. Német baloldali körök most he­vesen tiltakoznak a francia hivatalos lap e beállítása ellen és kijelentik, hogy magánsze­mélyek és magánszervezetek, .munkájáért nem szabad a német kormányt felelőssé ten­ni. A Temps úgy állítja be a dolgot, mintha Stresemann legutóbbi luganoi nyilatkozatá­ban, amelyben, — mint ismeretes — a kisebb­ségek jogait hangoztatta, az elzászi németek­re gondolt volna. A Temps kijelenti, hogy ez a manőver és a kisebbségi kérdés márciusi fölgöngvölitése nem fog sikerre vezetni. — Az 0MGH5 örökös elnökévé választotta Apponyi Albert grófot. Budapesti szeuikoszlő- ságüník íióltetfoiriáíljá: Az Országos Magyar Gaz­daságii Egyesülőt Appoíöyn Albert, grófot örö­kös tiH»tötíie&beli etaöikóvó váJasztosttia.

Next

/
Oldalképek
Tartalom