Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-30 / 25. (1948.) szám
^I^GAl-/vWsyAft-HIRIiAg 1929 január 30, BTOrdá. 9,Magyar tenger vizében.. írta: GYÖRY DEZSŐ Lussinpowoilo, január közepe. őszintén megvallva, n-em sokat tudtam a szigetlakó magyarokról. Lehet, hogy nem is fontos, nekem azonban meglepő és izgató újság volt, hogy itt, az Adria egyik szubtropi- kus mészkő szigetén, a Quarnero legdélibb részén, ahol a pálma, leander, eukailiptus, füge, narancs, inirtus, rozmaring, kámfor fa, aga- vé szinte vadon nőnek, jó pár száz év előtt magyarok laktak és éltek. A lovas nemzet fiai szigeteken, árapályt váltakozható tenger közepén, sziklás partokon. Azt tartják, hogy Lussdn szigetének lakói jórészt magyar ivadékok. Mikor a tatárok nekiindultak Magyarországnak, a menekülő IV. Béla az Adriának vette útját, ahol a dalműt partvidéken már régi barátai voltak, hiszen Zvoinimir, a horvátok királya, Szent László segítségével tartotta uralmát a velenceiekkel szemben, Könyves Kálmánt meg az egész dalihát part, Zára, Spaiatóig urának vallotta, A írbe és Veglia, a mad Krk, szigetekkel együtt Magyarország földulása után a mongolok a dalmát partokig üldözték a menekülőket, Béka csak úgy menekült meg, hogy Trogir, majd Zára falai mögé bujt s a hordák egész Catta- róig pusztítottak. Zára ugyan ezddőtájt nem volt magyar birtok: Endre, még a keresztes hadjárat előtt pénzért és hajókért eladta Velencének s csak később szerezte vissza Nagy Lajos, amikor ötszáz egynéhány évvel ezelőtt Velence adófizetője volt a magyar királynak s Szent István napján tartozott 7000 aranyait kiguberálni. Tele is van az egész dalmát partvidék magyar ereklyékkel. A keleti szigeteket s a dal- mát partokat a háború után Jugoszlávia, a nyugati szigetéket és Zárát Olaszország kapta. De a magyar múlt ereklyéit itt is, ott is őrzik. A Terquuto F rangé pán vár volt, Kraljevi- eában a Zrínyiek laktak, a Krk szigetén található apró, ponnilov'1'ról azt tartja a nép, hogy azokat először Mátyás király tenyésztette a szigeten, a Spalato melletti Trogir-temp- kxmáiba® III. Béla unokája fekszik, féltett kincsként őrzik és mutogatják IV. Béla koronázó palástjának töredékét, amit a király a dalimé tok hűségének jutalmazására karddal vágott le palástjából, Spalato dómjában két usagy k©koporsóban fekszik a király menekülés közben elhunyt két leánya, Katalin és Margit, Ragu sálban mutogatják Szent László karját a ferenciek kolostorában, Szent István alsó állkapcsát a dómban, ahol a dominikánusok őrizték sokáig azt a jobbot, amit ma Szent István napján Budáról körménetben hordoznak végig, a szénit jobbot még Bén a hozta magával menekülésekor s csak Mária Terézia alatt került Budára. De spalatói volt Tamás érsek is, akinek egyedül köszönhető,, hogy ránk maradt a magyar történelem érdekes epizódja, mikor Imre király lázadó öccsét, Endrét fegyvertelen kézzel, saját tábora közepén fősrőllyá tette. Es dalműt származású volt Martimiuzzt Fráter György ás. ♦ De minket, szlovenszkőiakait még közelebbről is érdekelhet ez a világ és művészete: Szlovenszkón számos dalimat közvetítéssel hozzánk került velencei kulturemlék van. Több szlovenszkód kis városban találunk dalműt műalkotásokat, a kisszebená templom portáléja és a béthársi temp’cm szentségiháza Vicenzo di Ragusa müvei. Az eperjesi Szent MLklós-temp1 ocn keresztelő medencéjét Gio- vanni Dalmata csinálta. * Most pedig bocsánat az ad áthalmozásért Szolgáljon mentségemre az az érzés, ami itt elfogott, mikor mindezeket megtudva, az azurszin viz fölött a fehér hópompával idáig vakító dalmát part hegyeit simítottam végig, elgondolkozott nézéssel. Azt hittem, hogy itt a tipikus olasz Lussin- piccolóban, ahol a sárga és vöröses házak úgy sorakoznak egymás fölé, mintha valami óriás gyerek színes kockáit szórta volna el egy já- tékszikladombon, egészen elszakadtam a magyar múlttól, ami kiapadhatatlan időszaki forrásként löki föl elém kavargó sugarait. Azt hittem, hogy idegenbe léptem. És a tévedés elkönyvelése egyszerre csak megmozgatott bennem egy régen szavalt verssort, egy Pe- tŐfi-versből: „Magyar tenger vizében hunyt e! észak, kelet, dél hulló csillaga .. •“ £s mormoltam, mormoltam ezeket a szavakat. Van úgy, nótaszerető emberek tudhatják, hogy reggel, mikor fölkelnek, vagy napközben, mikor mindenen jár a fejük és a kezük, csal: a nótán nem és a nótafán nem, egyszerre n:erm agyanV/iiíilatlanul. káfüPkésahetetde- nül ajkukon terem egy dallam, egy verssor és szinte öntudatlanul fújják, mondogatják, nem tudtuk, miért, nem tudjuk, minek és ho'fy miért pont éppen ezt a nótát? Ha észrevesszük s az okát keressük, vlssza- h-Vekériünk. Nincs. Nem tudják. Rejtély előtt állunk a r-'/y pillanatra elfszégy éljük magunkat és más nótát próba1 unk. De nem megy. fiiak ez az egy megy. Hol ez, hol az, de egy nap csak az az egy. Hiába próbálkozunk mással, tovább, ez nem az a nőtázás, amikor egész lelkűnkkel, egész éberségünkkel nótában beszélgetünk és egyik a másikból folyik, kétszer nem szabad egyet ismételni, — ez más, itt nem vagyunk ott a kiválasztásnál. A lélek titokzatos üregeiben, mint a Karszt mészkő rengetegének búvópatakjai, sohse látott alagutakon, csavargó folyosókon és ismeretlen vidékeken folyik a mélyben az a valami; s csak akkor látjuk, amikor kábugy- gyant, hogy aztán megint eltűnjön, mintha itt se lett volna. Ilyenkor ráébredünk arra, hogy mi magunk nem ismerjük magunkat és nem is fogjuk soha. Az a Pbutus-korabeli római, akii ezen a szigeten szívesen töltötte a nyarat, ha a parti hőség elviselhetetlen volt, akinek fogalma se volt. arról, mi a véredényrend- szer, mi a tudatalatti, mik az idegek és hogy mit fedezett fel a pszichoanalízis, az a római, aki sóikkal kevesebbet tudott minderről a bonyolult szerkezetről, biztos lehetett, hogy jól ismeri magái. Mi, mennél többet ismerünk meg magunkból, annál jobban érezzük, hogy 99* Budapest, január 29. Az elmúlt napokban Dókus Ernőnek, a . magyarországi református konvent e’nökének és a tiszáninneni református egyház főgondnokának vezetésével nagy küldöttség kereste fel a kultuszminisztériumban Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közoktatásügyi minisztert, akitől a sárospataki református tanintézetek ügyének felkarolását és támogatását kérte. A küldöttségben résztvettek Ravasz László püspök, Perényi Zsigmond báró, Puky Endre, Farkas Géza, Szabó Zoltán országgyűlési képvise’ők, a tiszáninneni református egyházkerület összes esperesei és gondnokai és mások. A népes küldöttség első szórtoka, Dókus Ernő a tiszáninneni egyházkerület és a Sárospataki Diákok Országos Szövetségének nevében meleg köszönetét mondott a miniszternek, amiért személyesen kereste fel a sárospatakai főiskolát. Az egyházkerület teljesen a miniszter által tanácsolt a'apra helyezkedett. Amikor azonban ennek realizálására került a sor, kiderült, hogy anyagi ereje ehhe* kevés. Ab ősi ál-hat főiskola internátue nélkül lenn nem eltávolodunk ettől a biztosságtól, annál több rejtélyre jövünk rá, annál jobban félünk magunk LÓL * Lussingrandiébau, mondták, még ma is élnek emberek, akiket Salainak, Villaninak, Abainak hívnak, igy is írják magukat. Azt tartják, hogy magyar ősök ivadékai, valaha Sz&Iay, Villányi és Abay-ak lehettek. Persze, a nevüknél több nem emlékezteti vissza őket a származásukra. A lélek uj búvópatakja buggyant ki belőlem: egyszer egy iróbarátom meséit nekem valami regény tervezetről. Betörnek a tatárok az országba. Béla király gondolkozik, mitévő legyen. Nyugathoz álljoin-e, vagy Kelethez csatlakozzék. A kereszténység ide húzza és azt parancsolja, hogy álljon ellent a barbár pogány hadinak. De ősi vére, ázsiai származásának még frissen daloló ritmusai a nagy rokon,ság, az alig pár száz éve elszakított vétr- tesl vórség nótáit dalolják a lelkében. Hogy ezek a bátor, nyargalászó, fosztogató ázsiaiak közelebbi rokonai, mint a vasas németek, a szőke nyugatiak és a kántáló olaszok, ezeknek a barom odora, a testük alkata, a szemük nézése, a hajuk színe mind-mind a rokonság parancsait kiáltják. — És győz a vér, a rokonság, győz Kelet. Béla odaáll a tatárok mellé, egyesül velük s közös erővel támadják meg a gazdag Nyugatot, elpuihult, finomult népeit s Kelet egyesült erejével lábuk alá igázzák fél Európát s a magyarság megtermékenyülve, megerősödve, számiban és jár vakban meggazdagodva Európa első népe lesz, akinek hatalma alatt egy uj nagy kultúra körvonalai bontakoznak ki, egész Európa történelme uj lapokra íródik s a mai történelemkönyveket akkor el lehetne dobni. Nem tudom, igy gondolta-e, vagy nagyon, megváltoztattam magamban az elgondolást:, nekem „ is örök problémám a magyar - sors Kelet és Nyugat között Hogy nem minden, volt jó, úgy, ahogyan csinálódott, az biztos. Mérget vehetünk rá, hogy a magyar történelem régi lapjai közül sokat jobb volna újra imd s jobb volna, ha azokon épp az ellenkezője állna. Holtig hiszem, hogy néhányszor kiengedtük sorsunk gyeplőjét a kezünkből, miikor talán épp az a lélektani momentum adatott meg, amelyik kihasználása egy a ki- teljesedéssel. Talán a tatárjárás is ilyen alkalom volt. Talán. Bele lehet borzadni. Ha nem mi járnánk mindig idegenben, ma* gyár ereklyéket találva, de az idegenek keresnék nálunk az ő ereklyéiket. „Akár katolikusok, akár protestánsok vagyunk, mindig a nemzeti újjászületés gondolata vezessen Klebelsberg magyar kultuszminiszter a sárospataki angolmintáju internálásról s elsorvadna. Az egész magyar református egyház nevében kéri a minisztert, hogy nyújtson segitséget. Janka Károly a főiskola gondnoka a sárospataki főiskola nevében köszönte meg a nr'niszternek, hogy nagy alkotások alapgondolatait vetette fel. A főiskola elöljárósága ötszázezer pengős kölcsön felvételével kívánja a nagy gondolatot realizálni. Köszöni, hogy a miniszter 240.000 pengős állam- segé!yt helyezett kilátásba, azonban további 40.000 pengő évi annuitásos segélyre van szükség, ha a tervet teljesen keresztül akarják vinni. Klebelsberg Kunó gróf hosszasan válaszolt. — Én a legnagyobb belső helyesléssel harottarn — úgymond — mindazt, amit a nagyrabecsült szónokok előadtak. Helyeslem egyházpolitikai, helyeslem pedagógiai és helyeslem nemzeti szempontból. — He’ycslem egyházpolitikai szempontból Rut hálátlanságot látnék abban ha a magyar állam, amikor az iskolaszervezésekre most már nagyobb összeget tud fordítani, ma azt mondaná évszázados munkatársainak, a történe’mi egyházaknak, hogy én ma már nem kérek a közreműködésükből és nem is támogatom őket. Kérem, méltóztassanak két teljes hatalmi megbízottjukat kijelölni, akik egy-két napig Budapesten maradnának és akikkel ezt a már régóta húzódó kérdést referenseimmel együtt véglegesen megbeszélném. — Helyeslem a kérdést — folytatta a miniszter — pedagógiai szempontból is. A protestantizmus felvirágzásának magyarázatát mindenkor abban láttam, hogy a protestantizmusnak sikerült a tősgyökeres nemzeti és a haladó külföldi irányzatot összekapcsolnia. Fontos az, hogy akár katolikusok, akár protestánsok vagyunk, mindig a nemzeti újjászületés gondolata vezessen bennünket a külfölddel való szellemi érintkezésünkben. Ez a szempont az, amely szinte szükségessé teszi, hogy Sárospatakon angol irányú középiskolai internátus létesüljön. — Helyeslem nemzeti szempon'ből is. Ott kell fenntartani egy intézetet, oda kell vinni a magyar ifjúságot, ahol a régi történeti érzés ereje ilyen bensőséges forrásból fakad. Ezek az okok azok, amelyekre támaszkodva őrömmel helyeslem mindazt, amit elő méltóztatíak adni. — Ami Sárospatakon telt ígéreteimet illeti, megtettem minden rendelkezést, hogy a kérdések megoldhatók legyenek. Időközben azonban az eredeti nrocram kibővült, most már nemcsak a református tanitóképzőintézet internátusával, hanem a tiszaparfi intelligencia gyermekei részére szükséges angolirányu internátussal, tehát egy he'yett két internátusról, sőt tulajdonképpen a teológiai kar internátusával együtt három internátusról van szó. Ezt a nagy koncepciót az eddig kilátásba helyezett összeg nem fedezi. Megígértem és minden erőmmel rajta lesznek, hogy a kultusz- tárca 1930—31. évi költségvetésébe felvegyen 240 000 pengő áüamsegélyt. Most értesültem arról, hogy még 40.000 pengő évi annuitásra is szükség van. Ezt szintén meg fogom tárgyalni a pénzügyminiszterrel. — Legyenek ró'a meggyőződve, — fejezte be beszédét a miniszter, — hogy igazi nagy belső átérzéssel képviselem ügyeiket. Le’kes éljenzés után Kazinczy Gábor, a Sárospataki Diákok Országos Szövetségének elnöke, közel 3000 diák és azok ősei nevében üdvözölte a minisztert. A budapesti parlamenti muzeum a magyar parlamentarizmus és jogfejlődés európai nívóját hirdeti Budapest, január 29. (Budapesti szerkesztőségünktől.) Röviden jelentettük már, hogy csütörtökön ünnepélyes külsőségek között megnyitották Budapesten az országházban létesített parlamenti múzeumot. A parlamenti muzeum az országház felsőházi szárnyában, a dunai fronton van elhelyezve, a főrendiház volt háznagyának lakosztályában. A muzeurn nagyterme közepén történelmi nevezetességű bársonyfotőjök áUanak, számszerint ki’enc az első magyar félidős minisztérium tagjainak szuette. rozoga, bordószinü bársonyszékei. A babérlevelekkel megkoszorúzott történelmi folőjök között elhe]yezett asztalon a Corpus Jurisnak két vaskos kötele feküdt. A muzeummegnyitó beszédet Zsilvay Tibor képviselőházi elnök mondotta. — A mélyen átérzetl kegyeiét — mondotta többek között — arra késztet, hogy tisztelegve álljuk körül ebben a teremben az első felelős minisztérium roskatag karszékeit. Ldklinkben végig viharzanak azok az érzések és gondolatok, amelyek nagyjainkat eltöltötlék. — Ha erre az asztalra nézünk, amelyet a minisztérium székei környeznek, a Corpus Jurist látjuk az asztalon, az igazsághoz való ragaszkodásnak s az igazság végső győzelmében való rendíthetetlen bizakodásnak szimbólumát. A mi Corpus Jurisunkat a világtörténet legfényesebb lapjai közé lehet tenni. Nincs okunk arra, hogy akár kitanitást, akár vállveregetést fogadjunk el a külföldtől, mert a magyar jogfejlődés ezer évvel ezelőtt, de ma is megeőzte a világot az emberi jog, de elsősorban a jognak a nemzeti szuveréni- lásból való leszármaztatása tekintetében. A Corpus Jurisnak nagy szimbolikus jelentősége van ma is. Kossutth-relikviáh Az ünnepi beszédek elhangzása után a képviselők és a miniszterek az összegyűjtött anyag mogríikiiitéeér < indultak. Az első nagyobb szobában Kossuth Lajosra vonatkozó emléktárgyak és ereklyék vannak együtt. Csupa szin ez a terem, amelynek falairól különböző szalagok csüggnek alá, azokról a koszorúkról való szalagok, amelyekkel Kossuth szobrát boritolta el a nemzeti kegyelet Kreitb gróf hagyatékából és egy amerikai magyarnak, Gábriel Wells-nek az ajándékaiból telik ki a muzeum Kossuth-szobája. A Dunára néző ablak mellett áll Kossuth turini íróasztala. Egyik képviselő meg is jegyzi. uogy emellett a kis iróasztalka mellett alkotta Kossuth halhatatlan müveit. A szemben levő fal mellett Kossuth szekrénye áll sélapálcájával, úti bőröndjeivel, cipőivel és ruháival megrakva. A vitrinekben. Kossuth néhány Írása, köztük egy megsárgult levél, amelyen Kossuth beszámol fájdalmáról és szomorúságáról, amelyet tizennyolcévies Vilma, leányának elvesztése felett érzett Egy sétabofc fekszik az egyik vitrinben, amely kifejezi azt a rajongást, amelyet Kossuth iránt éreztek a negyvennyolc magyarjai. Ezt a pálcát Kempelen tábornok faragta annak a fának az ágából, amely alatt Kossuth Oreovánál elásta a szent koronát A Deák-szoba A múzeumnak talán leggazdagabb terme * Deák-szoba, amelynek ereklyéi a Nemzeti Múzeumból kerültek a parlamentbe. Deák bútorai húzódnak meg a falak mentén. Egyszerű vaságy, amely mellett hatalmas éjjeli szekrény áll, rajta egy régi ébresztő óra, ivópoharak, orvosságos üvegek s Deák két régi gyertyatartója. Az ágy mellett hatalmas fotőj. Ebben a fotőjben halt meg a Haza Bölcse, aki vízi betegsége miatt nem tudott ágyban feküdni. Ebben a szobában látható Deák halotti maszkja s a szoba közepén álló ha- ta’mas vitrinben valóságos garmadája a Deákrelikviáknak. Deák házipatikája, különböző lomb- fiirészeti faragványok s egy fából faragott óralánc, amely Deák kézügyességét dicséri, igen érdekes az az album is. amelyet a pozsonyi országgyűlés idején az ifjúság ajándékozott Deáknak tisztelete jeléül s amelyben Széchenyi István, Eötvös József báró s még több történelmi nagyság autogramja látható. A felirati beszéd fogalmazványa, Jókai Mór politikai jellegű kézirata, Deák egy tréfás verse Vörösmarty Mihályhoz és még sok Deák-emléktárgy talált e’heíyezést a múzeumban. A harmadik szobában Tisza Kálmánnak és utódainak idejéből származó emlékek sorakoznak. Egészen különös az a pohárgyűjtemény, amely ebben a szobában van. A kristálypoharakat Csáky Albin. Szilácrvi Dezső, Wekerle Sándor arcképe disziti. Ezeket a poharakat a képviselőház egyik vendéglőse adományozta Tisza Ká’mánnak. A másik szobában egy e’nöki székből kivágott bőrdarab látható. Ezt az elnöki széket 1905-ben rombolták össze s a kivágott bőrlapon a koalíció vezéreinek aláírása látható. A sarokban áll Nagyatádi Szabó István sélabotja e egy követválasz'ási bunkó nemzeti színűre festve. Ezeken az emlék*órnyakon kivid többnél-több különleges s a parlamenti é’et- tel hol szomorú, hol humoros vonatkozásban levő eirdéktárgy gazdag sokasága tölti meg a szobák Külön szobájuk van a parlamenti gyorsíróknak, ahol Fabró Henrik, Gáthy István és Hajnik Károly melékére vonatkozó tárgyakat helyezték el. Az ungvári felszólamlást bizottság 263 uj szavazót irt be a választási névjegyzékbe Ungvár, január 29. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Az ungvári választási névjegyzék közszemlére való kitételekor, annak összeállítása ellen beadott felszólamlásokat, panaszokat és felebezése- ket a felszólamlási bizottság több napi tárgyalás után közmegelégedésre intézte el. Minthogy a legutóbbi választás alkalmával igen sok szavazópolgár saját magán tapasztalta a választói névjegyzékből való kimaradásának következményeit, a mostani választási névjegyzék ellen a szokottnál sokkal több felszólamlás érkezett be. A beérkezett 375 felszólamlás elintézéseként, a bizottság 263 uj szavazót vett. fel a jegyzékbe. A bizottság munkája ezúttal a múltban szokásban volt incidensek nélkül folyt le.
