Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-30 / 25. (1948.) szám
2 T»v<T»T-MAGfe\R-mRiiAP Trockij útban van Nyugateurópa felé Newyerk, január 29. Trockij Leó, akiinek a szovjstkorniány megengedte, hogy külföldre utazzék, ideérkezett jelentések szerint feleségével és fiával útban van Konstantinápoly felé. Jólértesült körök véleménye szerint Trackij Berlinbe utazik, ahol letelepszik. Egyelőre nem tudni, vájjon a német kormány megadja-e a beutazási engedélyt ég különben sem bizonyos, hogy a* United Press jelentése megfelel-e a valóságnak. Ki lopta el a titkos alfát? A CSrsener-memosrsndusn Ggy fejleményei Berlin, január 29. A Groeuer-memoran- duiin ügye, amely amnakiidtéjén, mint ismeretes, nagy feltűnést keltett Németországba n, ismét foglaríkozbatni kezdi a német sajtót. Mint jelemtettük, a német birodalmi hadügyminiszter egyik titkos aktája, mely haditengerészeti kérdésekkel és a megépítendő páncélos cirkáló ügyével foglalkozott, eddig ismeretiéin módon a londoni Rewiev of Re- wievs szerkesztőjének kezébe került, aki a memorandumot leközölte lapjában. A saem-l záciős okirat Eurápaszerte föllünést keltett s a német miniszter megütközéssel vette íu- domásul, hogy titkos aktáját valaki elárulta, s A berlini rendőrség azonnal széleskörű nyo- ] mozást kezdett és az ügyben számos házku- • tatást tartott. Tegnap a ..Das amiere De-utsehhuid" eiinii j pacifista folyóirat hageni szerkesztőságét vizsgálták át, mivel a lap legutóbbi számában bejelentette, hogy szintén megkapta a kérdéses memorandum egyik pél-; - dányát. A hagoni hatóságok a szerkeszt őségben nem j találták meg a keresett másolatot, de ma j Küöter, a lap szerkesztője, önkén-t átnyújtot- j ta az áll amügyészcégen a m-em oramdumot. A ! rendőrségein erre kihallgatták Küstért és í Krugndkyt, a folyóirat politikai szerkesztő- \ jét. A két tanú vallomása szerint a szerkesz-1 tőség a feladót fel nem tüntető ajánlott le- j vélben kapta meg a gépírásos szöveget, úgy! hogy fogalma sincs, ki küldhette azt a lap- j hoz. A két szerkesztő eskü alatt álltja, hogy nincs tudomása atríról. miként kerülhetett a titkos akta Ám vitáiba, mert közülük egyik sem továbbította oda. Egy francia egyetemi tanár álruhában hónapokig a bolsevista munkások kozott élt Érdekes leleplezéseket közül a kommunista hadseregről Párig, január 29. Az erkölcsi és politikai tudományok akadémiájának legutolsó ülésen érdekes tanulmányt mutattak be. A szerző vidéki egyetemi tanár; írói álnév alatt nyújtotta be "tanulmányát, amelyben a bolsevizmus fenyegető térfoglalásáról számol be a párisi munkásság körében. A munkásmozgalmiak alapos megismerése céljából hosszú hónapokat töltött a különböző üzemekben és nemcsak külsejében alakult át munkássá, hanem ezalatt kizárólag kéri munkával szerzett keresményéből tartotta el miagát, tehát ugyanúgy lakott és élt, mint a többi munkás. Előadásában kitűnik, hogy az élelmes propagandával dolgozó bolsevista ügynökök rendkívül sok hívet toboroztak már a munkásság körében, akik tudatlanságuk következtében nincsenek tisztában a kérlelhetetlen gazdasági törvényekkel és könnyen hitelt adnak a jelszavaknak. A bolsevisták már egész hadsereget építettek ki. amely a kommunista ügynökök vezetésével kitünően van megszervezve. A teljes titokban megszervezett csapatok ma gondosan kerülik azt, h-ogy életjelt adjanak magukról, várják a kellő alkalmat, amikor Moszkva parancsszavára egyszerre és teljes erővel fognak megmozdulni. •r' ■ A párisi polgári sajtó nagy figyelmet szentel az előadásnak és nyouiatéikkal sürgeti, hogy az illetékes tényezők tegyék meg a kellő lépéseket a kommunista fenyegető szervezkedés ellensúlyozására. «yj AA „A verdiovinai ruszinok népét tavaszig megtizedeli az éhség* Már a hivatalos tényezők is az Egan-akdéhoz hasonló támogatást sürgetnek a nyomorgó ruszin hegyllakók részére Érdekes nyilatkozatok a szóimra! járási képviselőtestület közgyűlésén Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapba a ICépes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén Munkács, január 29. (Saját tudósitónktól.) A -szoilyvaii járás képviselőtestületének most lezajlott első gyűlésén, melyet Prohásika cseh járási főnök ruszin nyelven nyitott meg, olyan ember ajkáról hangzott el a dermesztő kétségbeesés szava, alti Ruszin szkó területén egyik ismert tagja a cseh agrárpártnak s minit ilyen, kinevezés folytán jutott be a járási képviselőtestületbe. Ez az ember Scsereckij Iván, aki a járási főnöknek azon kijelentése után, hogy az Égőm-akcióhoz hasonló mozgalmat kell indítani a ruszin nép megmentésére, rámutatott a Verdiovinán uralkodó, minden 'képzeletet fölülmúló, rettenetes nyomorra. Sosececkij megállapítása szerint a magas hegyvidéken lakó ruszinok közt olyan éhínség uralkodik, hogy a lakosság 80 százalékának már hetek óta száraz kenyere sincs. Krumpli és káposzta is oly kevés termett, hogy , , a Verohovina népét tavaszig a éhség meg fogja, tizedelni, ha a kormány a legsürgősebben nem indít kenyér-akciót. Beszélt még Scsereckij a tanügyi mizériákról is. Nézete szerint a ruszin gyermekek teljesen tudatlanul, az elemi ismeretek elsajátítása nélkül nőnek fel, mert a népneve lés terén teljes össze-visszaság uralkodik a Veroliovi- nán. Némelyik községben van ugyan iskola, de tanító nincs, más községnek pedig volna ugyan tanítója, de iskolaépület hiányában nincs hol tani tárná. Panasz tárgyává tette az agrár-ruszin képviselőtestületi tag végül azt, hogy mig a Sehönborn-uradalom létezése idejéu indokolt esetben a felvidék népe ingyen vagy kedvezményes áron kapott épületfát, addig most a Latomra r.-t. ezt a kedvezményt is megvonta. Az Autonóm Földműves Szövetség (Kur- tyák-párt) nevében Bárány István olvasott tel deklarációt, melyben többek között a következő kijelentések foglaltattak: „A ma járásunk gazdasági és kulturális ügyeit tiz év óta al>szölutisztiikusan igazgatták. Most — ha csak részben is — meg van adva annak lehetősége, hogy saját ügyeiben a nép képviselete döntsön. Választóim nevében ki kell jelentenem, hogy szülőföldünk kulturális és gazdasági életének fejlődése csak akkor lesz tökéletes, ha népünk teljes egészében élvezni fogja a békeszerződésben és az alkotmánytörUiaBBUPMJSBW jf hétxáwas mié !7Ae 3ooe mii fa í/ie^íeren i’ocfts Jüta: £&gar Wal&ace (7) Diók visszatért lakására, de azóta Pheeney ott sem jelentkezett. Bement hálószobájába, lehúzta zsakettjét, hogy darócruhával cserélje fel. Ez egy régi, hatalmas mahagóni szekrényben függött, amely a szobát csaknem egész szélességében elfoglalta. Amikor az ajtót .kinyitotta, egy férfi teste esett rá és csaknem a földre döntötte. Fáj- dlamában visszaugrott. A test lecsúszott róla és tompán a földre zuhant. Diók rábámult. Lélegzete kihagyott. Lew Pbeeney volt. Merev és halott. A Scotland Yard hivatalos bizottsága megjelent Diók lakásán. Aniig az orvos a hálószobában a holttestet vizsgálta meg, az ebédlőben a többiek suttogvva beszélgettek. Néhány perc mula belépett az orvos. — Amint a felületes megvizsgálás után megállapítottam, a halál már több órával ezelőtt. bekövetkezett, mégpedig valami, brutális külső erőszak hatására, mert a nyakcsigolya el van törve. Diók megborzadt. Jeges hideg szaladt végig a hátán. A szobában aludt és nem is sejtette, hogy ruhaszekrányánek polírozott ajtaja olyan borzalmas titkot rejt. — Semmi olyan jelet nem talált, amiből küzdelemre lehetett volna következtetni? — kérdezte Sneed. — - Semmid, — válaszolta Diók. — Úgy gondolom, hátulról Ütötték le. De hogy hogyan jutott a gyilkos a lakásba, azt az Isten tudja. Az esti órákban a házban a lift szolgál a tót egy fiatal lány látta el. Azután, hogy Didi a házat elhagyta és Havelockhoz ment, senki sem használta a liftet. Gondosan átkutatták a szobákat. — Csak egy útja lehetett a gyilkosnak, — mondotta Sneed, — a konyha! A konyhából ajtó nyitott egy kis erkélyre, amely mellett egy árufelvonó volt. Ezt lenn az udvaron egy kis emelőcsiga hozta működésbe. — A konyhaajtó belülről el volt reteszelve? — kérdezte Sneed. — Dick erre nem tudott válaszolni. Visszatérése után nem volt a konyhában- De a gazd- asszony, aki csöndesen sirdogált, visszaemlékezett, hogy az ajtót reggel nyúlva találta. Dick kilépett az erkélyre és lenézett az udvarba. A lakás a harmadik emleten volt és igazán artista-ügyesség kellett hozzá, hogy a felvonó vékony acélfonalán valaki ilyen magasságba kússzék fel. — Nem célzott-e arra ön előtt, hogy kitől tart? — kérdezte Sneed, miig a bizottság Scotland Yardra visszatérőben volt. Diók lagadólag rázta a fejét. — Nem merte, de a történet igazságára kész vagyok esküt tenni. Valóban arra akarták felhasználni, hogy egy kriptát nyittassanak fel vele és az ismeretlen, aki a megbízást adta, már akkor meg akarta gyilkolni; Másnap reggel Dick felkereste az ügyvédet hivatalában. Havelodk már az esti újságokban olvasta a gyilkosságról szóló jelentést. — Tartok tőle, hogy utazását el kell halasztania, mondta. — A Scotland Yard aligha engedi mogt önt szabadjára. Délután .1 bizottság konferenciát tartott. Elhatározták, hogy a halotti jelentés beterjesztő se után Difiinek megengedik az Angliából való elutazást. Csak arra kellett, magát köteleznie, hogy a hatóságokkal állandó kapcsolatban marad és idejében visszatér, hogy a fő tárgyaláson tanukén l léphessen fel. A rendőri nyomozás érdekében a gyilkosság borzalmas előtörténetét nem hozták a nyilvánosság tudomására. Vasárnap délben tizenkét órakor Didk Martin elhagyta Angliát. Nyomába a halálnak árnyéka szegődött. 6. Annikor Dick Martin Angliát elhagyta, az összes újságok Lew Pheeney meggyilkolásával foglalkoztak. Didi gondolatai is folyton a borzalmas eseményre tértek vissza. Ámde az utazás uj benyomásokkal halmozta el, úgy hogy a meggyilkoltra való emlékezés elhalványodott. Egy másik emlékkép azonban annál világosabban sugárzott lelkében, mennél inkább távolodott Angliától. Lelki szemeivel állandóan két szürke szemet látott, amelyek ránevettek és egy csöndes, édes, incselkedő hang vibrált füléiben. Ostobának titulálta magát, hogy nem sikerült a nő nevére visszaemlékeznie. Akkor mégis csak írhatott volna neki. Azonban az elindulása előtti utolsó napokban valósággal megrohanták az események. Még csak fel sem kereshette. „Egy csinos hölgynek a Rel- lingiham könyvtárban*4 címen írhatott volna neki és ez a levél talán célhoz is ér az óceán túlsó partjáról, de esetleg az intézet másik alkalmazottja is csinos és igényt tarthat a levélre ? Chicagóban ötlött a mentő gondolat az eszébe. Levelet irt a könyvtár vezetőségéhez, amelyben kérte, hogy iktassák nevét az olvasók közé. Az a halk remény támadt benne, hogy a felvételi lap aláírásáról megtudhatja a nevét. Csak amikor a levelet bedobta a szekrénybe, jutott nehéz szívvel az a gondolat eszébe, hogy a válasz aligha éri itt. Sneedről sem hallott; semmit. Egyetlen hírforrása az angol sajtó volt. A lapokból látta, hogy a rendőrség semmiféle nyomra nem bukkant rá. Végűi az érdeklődés eilauyluilt és az újságok hasábos cikkei, néhány soros hírekké zsugorodlak. A képviselőház szociálpolitikai bizottságának ülése Prága, január 29. A képviselőház szociálpolitikai bizottsága ma délután három órás késéssel ült össze. A késés oka a nagy hófúvás volt, amely miatt a bizottsági tagok nem érkezhettek meg idejében Prágába. A bizottság Curik elnökletével az agg koriak biztosításáról szóló törvényjavaslatot tárgyalta. Pribksevks visszavonul a közélettől Belgrád, január 29. Hír szerint Pffbicsevics Szvetozár a politikád közélettől teljesen visz- szavoniui, Zágrábban telepedik meg és ott memoárszerüen meg fogja írni Horvátország politikád történetét 1903-tól egészen a különválásig, vagyis 19.18-ig. 192b lancár 90, gwrdte vényben biztosított összes jogait, vagyis akkor, amikor megkapjuk a teljes autonómiát/* Deklarációja végén a szabad Podikorpateká Rus-t éltette. Az agrárpárti Scsereckáj megállapításainak nagy visszhangja van egész Ruszinsakóban. Megnyilatkozásának nagy a jelentősége nemcsak gazdasági, hanem kulturális téren te, mert leleplezi azt a P. M. H. által is többször szóvá tett „kuMurnmnikát“, melyet a kormán y szolgálatában álló sajtó nem szűnik meg magasztalni. Diók Buenos Aireéből Kapstadtba utazott és kliensét néhány napra szem elől tévesztette. Nagy örömére azonban táviratot kapott Ilavelockitók amely visszatérésre szólította tel. Y'dámán szállt tel a legelső ooeán- gőzösne. Az ut nem múlt el anélkül, hogy második fontos felfedezését meg ne tette volna. Az első felfedezése Buenos Airesben történt. A f élv Hágom keresztül hajszolta a bolondos fiatal lordot, anélkül, hogy valahol elcsípte volna, ami vadászszenvedélyét alaposan lehűt ölte, Madeiráig tizenhárom napon át tartott az ut, mert a gőzös különböző kikötőkben állott meg. Életének legunalmasabb és minden tartalom nélküli napjai voltak ezek. Amikor azután a hajó végre befutott Madeirába, megtörtént a csoda. A gőzösnek elindulása előtt a hajóhidat egy flél- tucat utas után felhúzták és Dick — azt hitte, hogy álmodik... De nem ... ő volt az... Ezer és ezer ember között megismerte volna. A leány azonban nem vette észre, 6 maga pedig nem akart feltűnni. Most, hogy a közelében tudta, most, hogy olyan alkalma volt a közeled'ősre, aminőre legmerészebb álmaiban sem mert gondolni, valami jellemző félénkség visszatartotta. Csak az utazás utolsó napján szólította meg. A leány nagyon hidegen fogadta. — Igen, tudtam, hogy a hajón van. Olvastam nevét az utasok listáján — mondotta. Az izgalom olyan magas hullámban csapott fel a férfi szivében, hogy arcán élénk- pirosság ömlött el. — Miiért nézett át rajtam olyan következe tesem ? — kérdezte szemrehányóan. — Úgy gondoltaim, hogy urasáén inkosmi tóban kíván utazni — viszonozta a leány csípősem. —r Különben a jövőben gyakran találkozunk, hiszen ön boldog tulajdonosa egy olvasójegynek*
