Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-04 / 3. (1926.) szám
4 1329 Január 4, péntek. I —IMI I HM I Iliin Ifim HM! MII II Huszonnyolcas Huh Irta: Máraz Sándor Budapest, január eleje. Ezek az évek kineveltek bennünk valami fokozott és érzékeny történelmi öntudatot a jelennel szemben, — gyanakvás, szenvedés és csalódás megtanítottak arra, hogy korunkat, ami életünk és mindennapunk, bizonyos távolból s történelmi szekpszissel néztük, eltartva magunktól madártávlatban a jelen eseményeit, csiplszit mutatva minden illúziónak s mindenben valami gyanúsat* szóval történelmet, szóval magánéletünk ellen tervezett akciót szimatoljunk. Az uj Mózes hiába mutogatja az ígéret Földjét, elébb szeretnénk valami biztosat tudni. Már annyi ilyen parcellát kínáltak, — s ebből a szempontból termékeny évek ezek, mert soha a történést magát a publikum, melynek bőrére történik, olyan élénk balsejtelemmel nem kommentálta, soha a jelennek emberek olyan számonkérő és firtató pillantással arcába nem néztek, mint ezekben az években, mikor a „béke1* vásztjóslóbb és gyanusabb, mint valaha voltak a kreuzfldélis háborúk. Az ember vakarja a fejét* amiért ilyen okos és fejlett történelmi öntudattal rendelkezik, — gyanús minden uj jelszó, minden uj programra, minden uj ember s a leggyanu- sabbak a felmeiegitett régi jelszavak és emberek, mert eddig, az az egy bizonyos, mindenre és mindenkire ráfizettünk. összekötteté*1 kapjunk a világegyetemmel, s arai legalább ilyen fontos, uj és felderítetlen terüiet, összekötte ést kapjunk önmagunkkal, értelmünkkel és ösztöneinkkel. Történt az, hogy a fűszere- a sarkon négylámpás rádióval lepte meg a családját s e pillanatban éppen Touleuseí hallgatják, mert ott a bemondónak olyan bércig hangja van. Történt, hogy Opel kocsija 260 kilométer sebességgel futott* Zeppelin oda-visszarepült az óceánon, tökéletesítették az insulint s paralizist sikerrel gyógyítanak a maláriaoltások. Ezzel szemben igaz az, hogy gyöngén mennek a színházak. Másrészt kaptuk azt, hogy a történelmet a jövőben beszélőfiimmel írják és látunk távolba s Pestről beszéltek Hollywoodba. Ezzel szemben lemorzsolódtak a Magyar Föveny részvényei. Szóval, valami mégis történt — a világ kisebb lett és kevesebb benne az illúzió. ★ Makacs emberek jóhiszeműen állítják, hogy ez a de&illuzóomáitság rendkívül veszedelmes folyamat, a kor betegsége. Az esztendő egyik legnagyobb szellemi vitája, Páris Newyork és Budapest között, az „írástudók árulása" körül zajlott le, — az Írástudókról egy kollégájuk, Julién Benda ur, tudvalévőén azt állította, hogy elárulta az Igazságot, klikkek papjaivá szegődtek s úgy árulják az Igazságot, mint a hagymát. Az írástudók persze nem hagyták annyiban, rögtön morajlaui kezdtek s bebizonyították, hogy igy meg úgy napnál világosabb, hogy ők nem árulták el az igazságot. A hazafias Írástudók bébizonyitották, hogy a Haza az igazság, a nemzetron- tó bolseviki Írástudók bebizonyították, hogy a szovjet az igazsság s a szabadgondolkodók bebizonyították, hogy az Ész az igazság. Közben nem akadt sehol a gyerek, aki ©[kiáltsa magát, hogy bohó szabólegények, a gyönyörű szőnyeget* amit bi állítólag hdmeztek, nem látom a kezetekben sehol! — s történtek megállapítások abban az irányban is, hogy az igazság kétarcú, isteni és emberi, a Hit és a Tiszta Ész igazsága. Mindebben kettő az érdekes: az egyik, hogy Benda elhajította a sulykot, mert egyszerűen nem igaz, mintha az Igazság árulása ma gonoszabb, rosszhiszemübb és alantasabb szándékokkal történne, mint történt edd'g is, öröktől* a filozófia spekulációin ktviil és belül; a másik, hogy a probléma feldobása s a visszhang reá igenis kórtünet, ha parancsolják, huszonnyolcas tünet, az a tudatos és tudattalan törekvés az illuz:ó-mentességre, ami jellemzi az egész háboruutáni műsort. Benda támadása az esztendő legjellemzőbb (nern „legfontosabb") szellemi bukfence. Igenis, a kor úgy érzi, hogy mifelénk is árulják az igazságot* a mi időnkben, — talán a sajtó s a fejlett nyomdatechnikai viszonyok jóvoltából egy kissé en gros-bban árulják, mint Sokratas idejében, de ez már csak quautitás-különb- ség! az árulás örök s a kor követeli, hogy szabadítsák meg illúzióitól. Egy sereg illúzió, nn-* kor komplexummá sűrűsödött, például ezt a nevet kapta: világháború. Csak igazság vö t benne, egytől-egyig igazság, amit meg kellett védeni. S mindegyik igazságnak fényesebb volt az árca, mint a nap. * Az ősszel egy vasúti kupéban matúrán dús fiukkal utaztam néhány órát; kirándulási ói jöttek és produkálták magukat. Huszonyoleas fiukkal. Tájékozatlanul és rossz szájízzel váltam el tőlük a Nyugatinál; az Impresszió rossz volt, a humoruk selejtes kabaré-humor* modoruk megcsináltan fesztelen és nyegle, érdeklődési körük a box, futball és azt hiszem semmi más. Illúzióik nem voltak, ez bizonyos. Ezért — csak ezért —, bocsánatot kérek tőlük utólag gondolatban. Hogy az én száj izem rossz volt tőlük, az az én magánügyem. De hogy ők eljutottak az illúzió-mentességig, ez az ő feladatuk s a kor ügye. Talán nem visznek különösebb fogékonyságot az élet elé, d© nem viszek az illúziók iszonyú handicapjét sem. Mindenki úgy védekezik, ahogy tud. Van egy tipusu ember, aki állandóan idegesen vigyorogni tud, ha rossz hirt hall. Ezt a vigyort láttam a huszonnyolcas maturandus fiuk arcán,, s ezt a vigyort* mentői jobban utánagondolok, kezdem megérteni. A Marsba talán mégis ők fognak először repülni, — ők, akik fütyülnek Flammarionra, Az ember egy kissé egyedül van .Hogy úgy mondjam, minden ember kollektív értelemében „okos fiú" lett, — nehezen és nagy áron, de most már tudja. Biztos* hogy például 1928 Szilveszter éjszakáján az emberek inkább valami kollektív gonddal, kollektív mérleggel és programmal megrakott fejeket hajtottak le párnáikra, inkább, mint teszem, húsz esztendővel ezelőtt mikor csakugyan az volt a fontos, hogy én, a magánember, mennyire leszek derék, becsületes, ügyes* zsenális, szorgalmas és jóságos a jövő esztendőben, ha Beke Manó valószinüségszámóitási tétele értelmében boldogulni akarok — mint ma, mikor csak részben rajtam, a magánember szorgalmán és becsületén múlik boldogulásom s nagyobb ohance-hányadában inkább kollégáimnak, a többi magánembernek jóindulatán és viselkedésén múlik jövendő üzletmenetem s édeskeveset tehetek hozzá. Ez a sok kolléga, a többi magánember, olyan kollektív módon köpött bele a magánélet levesében, hogy a magánember, ha 1928 végén programinot csinál 1929-re, valahogy csak másodranguan tud a saját apró ügyesbajával kalkulálni és spekulálni s mélyen* öntudata zűrzavarában, tudja, hogy minden kalkuláció illuzórikus, mert a szomszéd szándékairól nem tudunk semmit. Valószinü, hogy ő is élni szeretne, — de talán túlságosan, tu gyorsan vagy tulszélesen. Nem tudunk semmit, sötét van. S „az év története . . Most az is kétféle, belső és külső s a különös az, hogy a külsőt most fontosabbnak, magunké bbnak érezzük, rettenetes sok közünk van hozzá. Mind okos fiuk lettünk* pesti nyelven huszonnyolcas, sőt ezerkiilencszázhuszoa- nvolcas fiuk: szeretjük átlátná az egészet, tudni róla mindent, jót és rosszat, hogy kalkulálni tudjunk veie. „Az év története" örökké az, hogy januárban Pistikének fájt a foga, februárban lefog alták az ebédlőt, márciusban sikerűit eladni egy vagon szappant. Olga júliusban elment Karlsbadba s októberben lecsukták Bélát és eltö.ött a nagy tükör. Az úgynevezett béke emberei mindezt joggal magántört éne. emnek tekinthették, — de mi már annyi mindent hallottunk s tudjuk, hogy az ebédlő lefoglalása* a vagon szappan e’adása, Béla letartóztatása, Olga karlsbadi útja mügéit lappang egy adag világtörténelem s 0 ga nem azért ment Karlsbadba, mert kövér, hanem azért kövér, mert gyermekkorában megsérült a lelke, mikor betörték az ebéd!ölükről. Mi is lesz jövőre? Egyelőre csak bizonytalanság lesz, — valami történik, — kétségtelen, ezek a rádió- dolgok, meg motor-eposzok, meg soffőr-hé- roszok, meg chémiai és pszychoanalizis* ezek, ugylátszlk, a sok csapás és rossz üzletmenet dacára w, rendkívül jelentős jelenségek, — kétségbevonhatatlan, hogy valami történik napjainkban. Valami olyasmi történik, éppen ezéki>en a háború utáni, a magánélet szempontjából kellemetlen és bizonytalan esztendőkben, ami talán megéri azt is, hogy a búzának nincsen ára, — bár nehéz belátni, hogy m odezek dacára is miért ne élhetnének közben valamivel kényelmesebben? Va'ami olyasr> történik, úgyszólván minden hónapban valami’ airökor odaállítva az embert állat fejlődéstörténetében minden esemény b/lktri, — a legjobb utón vagyunk, csak egy pb; szerencse, egy kis pénz, türelem és k tartás keli hozzá, krgy valamilyen formában KÉSS &332H3BBR Á lelki Pasteur HJonszeu? Prof, Sersiion beoltja az embereket a félelem ellen és kigyógyulja őket a szerelemből következménye, sokszor azonban a szerelemé... — Igen, a szerelem is betegség, még hozzá igen komoly betegség, mely nem ritkán szerencsétlenül végződik. A szerelem gyógyítása a többi idegbaj módjára eszközölhető: vissza kell adni a betegnek (jelen esetben a szerelmes) bátorságát ahhoz, hegy éljen és örüljön szere’em nélkül is, illetve rögeszméi nélkül is az életnek! Eddig a professzor megrendítő magyarázata. Valóban eznite iilő és kivánatos, hogy végre a XX. században valaki „modern és egészséges" legyen ezen a téren is. A professzor ur nyíltan hadat üzen annak az ósdi felfogásnak, hogy az élet nemcsak termelés és fogyasztás, hanem van rejtett, titkos célja is, amit csak a szerelmesek tudnak. Szegény Juha, Carmen. BuMerfly, ti w nemsokára BeriUon ur klinikájára kerültök, mint rögeszmés idegbetegek, fekete, szőke és göndör fiirteilekre ráhúzza a professzor ur a bársonysipkát és meggyógyulok ... Megtudjátok majd, hogy ami eddig volt, 6000 éven keresztül, az csak léha, céltalan erőprzarlás, de ami ezután jön majd szenvedélyek és szerelem nélkül, az lesz az... egészség. Freud tanár fellépése óta se szeri, se száma a sokféle lelki klinikának Európában, de Berillon tanár párisi klinikája bizonyára megérdemli a figyelmet, hegy külön is foglalkozzunk vele. Az egyik francia lap tudósítója végignézte Berillon tanár rendelőóráját és igen tanulságos tapasztalatokról számol be híradásában. Berillon professzor hírességét elsősorban is az általa szerkesztett „álomgépnek" köszönheti. Az álomgép, a tudósító leírása szerint, fekete bársonymaszk, amely az egész fejet beborítja, oiyasforma, mint amilyet a lovak fejére szokás huzni, ha operálják őket A maszkot ráhúzzák a beteg fejére és a szemek előtt megjelenik két elektromos ampolna fénye, a beteg fülébe pedig beleduruzsol a... villamosáram. Öt perc múlva a legmakacsabb álmatlanságban szenvedő ember is elalszik. Berillon tanár rendelője tele van karosezékkel s mindegyik székben egy-egy alvó, illetve beteg. A tudós lélekbúvár véleménye szerint a géppel sokkal jobb a beteget elallalni. mint személyes hipnózissal. A betegnek sokkal több bizalma van a géphez, mint a hipnotizőrhöz, mert az idegbetegek nagy része ü'dözési mániában is szenved. A gép tehát megnyugtat, mig a hipnotizőr személye idegesíti a be eget Ennél a rendelőszobában elénk táruló látványnál is érdekesebb az a magyarázat, amelyet a tanár klinikája működéséről tart. — Ez a lelki Pasteur-infézet, — mondja — ahol elsősorban is a fé'.e'em el’en küzdünk. Az idegbetegek legnagyobb részének íőbetegsége, hogy e’vesztette a bátorságát. Igen, a bátorságot épp- I úgy el lehet veszíteni, mint ahogy Chamisso híres ! Slemü-je elveszítette az árnyékát. Mi az az ár- ; nyék? Semmiség, ha van. de retlenées hiányér- ; zés és betegség, ha nincs. Mi az a bátorság? Meg- J foghatatlan, meghatározhatatlan tényezője életünknek, ha van és pótolhatatlan veszteség, ha egy- ! szer elveszítettük. A bátorságot sokféleképpen lehet elveszteni, a leggyakrabban nagy beteg- j ségek visszamaradt nyoma a bátorság hiánya, a féle’em. Annyit tudunk csak ró'a: a vér össze- j tétele megváltozott. Igen sok esetben a mocsárláz Angtia leggazdagabb emberei Érdekes, hogy arra nem kiváncsi senki, kik a vilᣠvagy va’amely ország legszegényebb emberei, ellenben, hogy kik a leggazdagabbak és ezek hogyan szerezték vagyonukat, az mindenki kíváncsiságát izgatja. A legtöbbet az amerikai nabobokról lehet olvasni, mert ott vannak két- ségteJenül a legszámosabban a milliomosok és milliárdosok, de mim az alábbiakból kitűnik, az angoloknak sem kell éppen szégyenkezniük, ha a leggazdagabb emberek föl von altatásáról van szó, mert, hála Istennek, akadnak ilyenek náluk is. Az angol pénzPgyminiszférium, a „The royai ! exchequer", nemrégen kimutatást tett közzé, amely szerint a mull évben összesen 2S0 millió font sterling, azaz mintegy két és félmilüárd pengő vagyont vallottak be, amiknek átlag tíz százalékát fizették be adóban. Vagyonuk nagysága szerint AngolorszAg öt leggazdagabb családja: Coaís, VVills, Rotsohild, Joe! és Courtau'd. A Coats család pamutfonálgyártással szerez'© a vagyonát, amely a világ különböző részein lévő i gyárakkal együtt mintegy 25 millió fontra, azaz vagy 700 millió pengőre lehető A Wills-család a dohánynak köszöni gazdagságát. Ennek a csa'ádnak tíz tagja az angol milliomosok sorában van. A Joelek Cecil Rhodessel és Alfréd Beittel egy- időben a délafrikai arany- és gyemáutbányákban szerezték rengeteg vagyonukat. A Rolhschiidok vagyonának eredetéről már sokat írtak és beszéltek; ők I. Napóleon idejében szerezték pénzüket és tekintélyüket. Gazdagságuk alapját a Waterlooi csata után veLellék meg, amikor menekültek azt a hirt hozták Londonba, hogy Napóleon győzőit. E hírre az angol konzolok nagyot estek. A Rothschi'dok, akik a maguk embereitől megtudlak, hogy a szövetségesek győzlek, annyi olcsó konzolt vásároltak össze, amennyit csali kaphatak. Amikor azután hivatalosan is jelentették Napóleon vereségét, a konsolok értékének emelkedése felülmúlt minden várakozást és a Rolhschiidok mesés hasznot vághattak zsebre. A CourLauld család csak nemrégen jutott Anglia többszörös milliomosainak szűk körébe. Ez a család óriási vagyonát egy aránylag még fiatal iparnak, a müselyemnek köszönheti. Ennek köszönhette vagyona nagy részét az a Löwensteia nevű belga mii iornos is, aki vagy félévvel ezelőit a tenger fölött kibukott repülőgépéből és a viz- ; be a fulladt. A jövedelmi adó közzétett statisztikája szerint az igazi nagy milliomosokon kivü1, akiknek vagyona kiállja az összehasonlítási a leggazdagabb amerikaiakéval, még sok nagyon gazdag ember van Angliában, akinek a háború semmit nem ártott, sőt akárhány olyan is akad, aki most szerezte a vagyonát mindenféle szálli'ással. Ezek a vagyonok hajósvállatatokban, szénbányákban, olajtársaságokban, dohányban, élelmiszergyárakban, miiselyemben, bankokban vagy nagy földbirtokokban vannak elhelyezve. Angolország leggazdagabb nője a huszonnégy- | éves miss Gladys Jule, aki a közelmúltban ! örökölte apjának, sir Dávid Juleuek vagyonát, j melynek alapját az elhunyt Kalkuttában rakta a. j Eleinte jutával kereskedett, később pedig belement minden fajtájú üzle'be, különösen pedig ! telekspekulációba és ezt akkora sikerrel tette, l hogy leánya, akit általános örökösévé tett meg, : csak örökösödési adót nem kevesebbet, mint kétmillió fontot, azaz 56 mi'lió pengőt íize’ett. Hátrahagyott vagyonát köri Ibelül 25 millió fontra becsüük, ami még amerikai fogalmak szerint is óriási vagyon. Amint látjuk az angoloknak nem kall a szomszédba mcnniqjí, ha milliomosok íölvonultutásáról van szóai üdv ífads&eeé&en London, január 3. A Daily Mail jelentése szerint az Üdv Hadseregének legfelsőbb tanácsa, amely január 8.-án ül össze Stuibury- ban, London közelében, megfosztja állásától a betvemkétéves beteges B:>oth tábornokot, az Üdv Hadseregének edd'gi vezetőjét. E^ange- line B :oth, a tábornok nővére, aki napok óta Angliában tartózkodik, máris kijelentette, hogy haj’andó elfoglalni a tábornok állását. Viszont Katarina Bootb, a tábornok leánya szintén pályázik a rangra s mindkét nőnek nagy pártja van a vezédőlbizottságban. XI. Pfus pápa arányin béé. Jubileuma alkalmával totóját Képünk azt a jelenetet ábrázolja, amikor a pápa Wíí i/cntcUo az uj vatikáni könyv ár patt pópa távozik a lelszcntoiési szertartásokról
