Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-27 / 23. (1946.) szám

8 'X^JM-MAG^ARWIKLaP 1929 Január 27, A MÁRTÍR L Ma: URMÁNCZYNÁNDOR nyilvánosság elé. Vagy olyan históriákat, amik­ben a Habsburg-ház egyik-másik tagja szere­pelt. Velők szemben nincs megbocsátás. Nem tudta és nem tudja elfelejteni 1848 október hatodik át. Amikor a* Újépület udvarán eldör­dült a tiroli vadászok gyilkos sortüze. Meghajtom a fejemet a Nagyasszony előtt. Megpróbáltatásokkal, fájdalmakkal tele van szőve az élete. És mindig el tudja fojtani köny- nyeit. Ép, erős, törteién maradt a magyar lelke. A mártír apához méltó maradt. Tisztelet adassák neki! . / hogy bízva 6. százszor szent Valaki, ki időtlen idők óta elöntőd újra meg újra zsenge búzával a határt és sarjuval a rétet, ó, százszor szent Valaki, ki teliaggatod a fákat gyümölccsel virággal és éles füttyel a madarak nyelvét: mutasd meg orcád, hogy bízva lássanak azok, kik taináskodva járjiak az ígéretes mezők fölszakadt szép mellén... y A dűlőket igazítsd meg, a rajtuk járó ember legyen egyenes. A zugó erdőt csitíitgasd le, ne riogasson árnyas lelkeket. Vesd meg a karagvő vizek puha ágyát, be ne szennyezze a rózsákat a kertben... Szedd marókra a pusztában elkiáltott szókat, hogy meghallják egymást az emberek. A Bábel óta összevissza beszéd legyen megáldva újra értelemmel, szivek értelmével, hogy öles fájdalmában megértsék a magyart... És fogd gyeplőn a vihart, a dühök viharát, mit a gyűlölet zugát, hogy rémült imákra ne Jegyen a villámverés ámen... ő százszor szent Valaki, légy magad az Isten, ki időtlen idők óta elöntőd újra meg újra zsenge búzával a határt és sarjuval a rétet, öntsd el szivünket egymás szeretettel; szánkat testvér-csókkal s békével a lelkünk, hogy bízva járhassunk ígéretes mezők fölszakadt szép mellén. — — — (Újvidék) Fekete Lajos. STRADIVARI TITKA Ma: NEUDAUER PÁL Budapest, január. v... A törvénycikkelyekben foglaltakat mind Mimagunk megtartjuk, mind pedig más hiveink által megtartatjuk ...“ A 48-as törvények szentesítését kimondó dekrétum szövegéből valók e szavak. V. Fer- dinánd király szaval. Kelt pedig a dekrétum: a Mi őszintén ked­velt hívünk tekintetes és nagyságos németuj- vári gróf Batthyány Lajos magyarországi mi­niszterelnökünk kezéből, szabad királyi Pozsony városunkban Szentgyörgy hó tizenegyedik nap­ján az ur ezernyoleszáznegyvennyoicadik esz­tendejében, magyar, cseh, süh. országi uralko­dásunk tizennegyedik évében. Aláírták Ferdinánd in. k. Gr. Batthyány La­jos m. k. Azután folytatódott Becs százados politikája. Sutba dobták a 48-as törvényeket. Jött a di­cső szabadságharc. Jött az orosa segitség elle­nünk. Jött Világos és Arad. És az őszintén kedvelt hívünknek gróf Batthy­ány Lajosnak ütött az utolsó órája. Ugyanazon a napon, amikor Aradon kivégezték a 13 vér­tanút. Vagyonát is elkobozták. Ennek a nyolcvan esztendővel ezelőtt kivég­zett mártír miniszterelnöknek a leánya Batt­hyány Ilona grófné él. Cinkotán él egyedül. üzentetett, hogy meg akar ismerni. Termé­szetes, hogy parancsnak vettem üzenetét. Amikor Cinkotán kiszállottam a kisvasúiból, még nem tudtam semmit róla. Csak annyit, hogy ott birtoka van. Azóta sem kérdezősköd­tem senkitől. így semmiféle más információm nincs, csak az, amit önmagáról elmondott. —■ Oh, én már öreg vagyok. Könnyen kiszá­míthatja. 1849-ben, amikor a papát kivégezték, hat éves voltam. Én voltam a kedvence. A leg­fiatalabb. Emlékszem, amikor elbúcsúztunk. Azt mondta, hogy gyermekem ne hazudjál, ne félj és ne sírjál soha. Magyar leány nem hazu­dik, nem fél és nem sir. A karomat erősen raeg- ezoritóttá és én nem sírtam. Valószínű, hogy ez az oktatás és próba a bu- csnzást megelőző időben történt. Nyugodtabb időben, nem a szörnyűséges utolsó ut előtt. De megmagyarázható. A kis gyermek lelkében a testi fájdalommal járó korábbi emlék vésődött be mélyen és élt tovább benne, valahányszor visszaemlékezett a mind jobban elmosódó múlt­ba. Kérdésemre megmagyarázta, hogy miért vá­lasztotta az unitárius hitet. Édesanyja, amikor Jókai „Egy az Isteu“ című regényét olvasta, nagyon dicsérte neki &% unitáriusokat. As anya dicsérete jutott eszébe, amikor vallást kellett változtatnia. — De azért as apácákat nagyon szeretem, ök valóban áldozatos és áldásos működést fej­tenek ki. Hajthatatlan magyarságára és arra. hogy' nem tud feledni, jellemző a következő história. A hatvanas évek elején, a Schmerling-kor- szakban bálanya volt a pesti jogászbálon. Az osztrák rendszert szolgáló gróf Pálffv Móric kormányzó is elment a bálba. Midőn” & kor­mányzó üdvözlésre a bálanya emelvényéhez ment, a bálanya hátat fordított neki. A kor­mányzó kíséretével együtt azonnal eltávozott. A bál pedig emelkedett hangulatban kivilágos' kivirradtig tartott. Pálffy 1849-ben Haynaunak szárnysegéde volt. Ez mindent megmagyaráz. Azután áttértünk a cinkotai életre, ötven év óta lakik ott. Második házassága óta. A cinko- tai birtokot kétszer mentette ki az adósságok tengeréből. Másodszor férje öngyilkossága után. Férje a máramarosi havasokban lett öngyilkos. ö utazott oda megkeresni férje holttestét. Hogy törleszthesse az adósságokat, évekig nem evett húst Csak abból élt ő és háznépe, ami a kertben termett. Második házasságából leánykája született. — Életemben csak az alatt a két és fél év alatt voltam boldog, amig kisleánykám élt. Negyvenhárom év óta, amióta itt a parkban el­temettem, nem járok sehová. Ideköt az ő sir- bantja. Elbeszélése közben sokszor érint fájdalmas emlékeket Látszik, hogy fojtogatja a sirás, hogy kitörni készülnek könnyei. De erőt vesz magán. Úgy látszik, még mindig eszébe jut az atyai intés. Engedelmeskedik: nem sir. Birtokait, a cinkotait és zarándit, maga ke­zeli. Az urakat nem taksálja sokra. Ellenben szereti a falusiakat. — Engem mindenütt szerettek, ahol laktam. Szeretett a nép. Somogybán is. Itt is. ötven esztendő alatt nem volt. semmi kellemetlensé­gem velők. A proletárdiktatúra, alatt sem volt semmi bántódásom. Megvédelmeztek. Néha cigányt hozatok. A falusiak idejönnek. Csárdást táncolnak. Csak azt szabad táncolni. Még én is táncolok velők. A nép ragaszkodá­sát táplálni kell. „A mi utolsó Nagyasszonyunk" — így hív­nak. Még sok érdekes eseményt mondott el. Csa­ládi vonatkozású dolgokat, amik nem valók a r,b níHífllőzhetfitJen Késes léí barátja a iiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiii Volt Stradivarimk, a aremonai hegedűsnek tátika? Kétszáz év előtt élt. Sokat nőm tudunk ró­la, aligha aranyit, amennyit egy közönséges emberről a környezete tud. A hegedüíkészités mestere csak meglett férfákorábam (bámult meg írni és olvasná s ezt a kettős tudományt egy kapudmus baráttól sajátította eL Azt sem tudták róla, bogi- valóban öremonában szüle­tett-e, ítogyan éli. kánéi tanult és a hegediüíké- szi lésen MvüJl mit csinált. Egy idő óta érde­kes olasz jelentések járják be a világot. Ar­ról számolnak be, hogy egy bergamód öreg énekes néhány bútordarabot javíttatott egy asztalossal. Ócska imazsámoly is volt köztük és ennek egyik titkos fiókjában megtalálták a 'titokzatos Stradivari titkát, egy naplót, amely leírja a mester életét és pontos adato­kat tartalmaz az utólérhet etlen hegedűk ké­szítésének titkáról. Egy milánói hegedű- és laotkészitő megvásárolta őket Cretmonámak, Stradivari állítólagos" szülőhelyének,' a ható­ság beavatkozott a dologba és azóta -— nő a legenda. A legenda szerint Stradivtari nem született Gremonában, hanem Val Camoniicá- ban, egyre barangolt, egyre keresgélt, nyug­talankodott, hegedűket készített, küzdött a kortársak érzéketlenségéivel és rosszakaratú­val és meghalt. Bartolomeo Cristofari barát­jával az első volt, aki a sipinétet valódi, ka­lapácsos zongorává akarta ártalalkiibani. Mind­ezt a kapucinus barát írja meg. A napló mel­lett megtalálták Stradivari írásait is. Pontos jegyzetek arról, hogy hány hegedűt készített és kinek adta el őket. Azonkívül tanítványai névsora is mellékelve van. A legérdekesebb az a rész, ahol elmondja, hogy a környék mely fáit használta fel, hogyan pácolta a fát és hogyan történt a fa fényezése. Ezt a recep­tet egyszer egy régi. biblia belső, üres lapjá­ra irta. De mert nem akarta, hogy bárki is rájöjjön a titkára, kitépte és elégette a bib­liának ezt a lapját. A kapucinus barát pedig, aki túlélte, elmondja, hogy Gremonában a Rosairio de San Dóimerico-tem.plómban .te­mették el. Százötven éweil ezelőtt ez a tem­plom roskadozni kezdett. A. mester egy ra­jongóija a templomi lebontásaikor 0 templom temetőjéből kikotort egy koporsót és mivel a homlokcsont és az orrrcsonit képződése Stradi- vairit ábrázoló régi rajzóikkal egyezett, a mes­ter koponyájának tartotta. Szállóige lett az­óta: „A bolond milánói milyen boldogan ro­han el egy koponyáivat...“ Koponyából, templomból és temetőből semmi sem maradit meg. De a méeterlhegedilik megmaradtak. Ve­lük a titok. Volt-e Stnaidávaminsmaik, a cremioniai hege­dűsnek titka? Éveikkel ezelőtt egy nagy néniét hegediüpe- dagógus tanitvámya voltam. Tavaly halt meg az öreg nyolcvanéves koráiban. Gotby Eber- hardtmak hivlálc és — milyen jcözeJ van a százados múlt — Sivorinaik, Paganini egyet­len tanLtványáíuate tanítványa volt. Elmond - liajtta magáról, hogy Lijswt Fbrenoeel ibangiver- senyzelt, Iibsennel vitatkozott; olyan hdüívósz volt, aki egy fél századig járta a 'világot. Kéft- száz hegedű kompozíción és pedagógiai mű­vön kívül tizenegy színdarabot és több igen egyéni esztétikai tanulmányt hagyott hátra. Egy nyáron egész iskolájával! 'VViesbadenber ütötte fel a tanyáját. A tanítványok Ameri­kából ós Angliából, Magyarországról és Hol­landiából, szóival mindenünnen köréje sereg- lettek és ha & napi munka végeztével Éber- kardi mester elnöklete mellett vitatkozás in­dult meg a kurszaion {erratán, ezt a nyeav- keveréket .méltán eszperantónak tarthatta mindenki. A társasága legirigyeltéhb tagja egy Hanna van Ackeren nevű amsterdami lámy volit, birtokosa egy valódi Stradivarinak, niég pedig a cremomai mester úgynevezett harmadik alkotási periódusából, tehát nem­csak a legdrágább, de egyben a legtökélete­sebb hegedűk egyikét birtokolta. Ebeiíiiairdtoaik két kedvenc témája volt: Paganini tátika és divard titka. Ezen az estén Stradivari t- vVv] volt szó. Ahányan voltunk, annyi volt a vélemény. Mindnyá­Stisbnyaífirdd szép meleg wyó^yvízfürdő a magas Fáira t övében. T é I, i szezon junknak feltűnt, hogy Eberhardt ezúttal nem szól ihozzá a dologhoz és sajátságosán moso­lyog. Csend támadt, amelyre Eberhardt pro­fesszor mintha várt volna. Ősz sörényét vé- gágsdmitotta és megszólalt: — Hanna, a holnapi hangversenyen Neu- bauer játsza a Mendelssohn-hangversenyt, Maga a jövő héten Frankfurtban fog játszani. Szeretném, ha Neubauer holnap a maga Stadivartusén játszibatna. — Kérem, professzor ur! — hebegte a lány, akinek a dolog s ehogy sem .tetszett. — Azéirt kérem erre, — magyarázta moso­lyogva Bberhairdt, — meri holnap este meg- fejtjük Stadivani titkát. Majd minden felvilágosítást megtagadva, anekdötázott, meséit, -mulattatta tanítványait. Másnap délután pedig ágy szólt hozzám: — Ma este függöny mögött fog játszani, még pedig kél. hegedűn felváftva, a valódi Slradivárin és ezen! — Átnyújtott egy egé­szem uj hegedűt, amelyet külsőleg a Stradi- varítól nem .lehetett, megkülönböztetni: a Neu-Cremonia német vállalat készítményét. Meghagyta, hogy estiig játszani be magam ezen a hangszeren. Est© pedig, amikor a hangversenytermet teljese® megtöltötte a közönség (ott volt a Wilhelmy-caalád iis, a legnagyobb német hegedűművész családja) Eberhardt kiállt a függöny elé és bejelentet­te, hogy felváltva fogom a két hegedűt ját­szani: az eredetit és az utánzatot. A közön­ségre volt bizva megítélni, melyiken melyik' lötellt játszom. A közönség Ítélkezett: egyszer, tízszer, öt- vanszetr — « mindig helytelenül. Nem tudták az utánzatot a valóditól megkülönböztetni. Igaz, hogy az uj hegedűinek valóban zengő, öblös, amellett bársonyos és lágy hangja volt, egészen olyan, amint a títiriidívAriusé Szenzációs hatás! Ebedhardtot megrohanták, de as öreg cárit mosolygott — Én Neu-Cremonáitőd Bertámban imádén eladott hegedű utón százalékot kaipok! —­tréfálkozott. Majd pedig, amikor a hangverseny utón új­ra tanítványai köréiben ült, a nógatásokra igy válaszolt: — Nincs tiltok. Stóadivari titkát megfejtet­tük. Csak logika és matematika, fizika én kauzális törvény van. Nincs titok, nincs cso­da, nincs metafizika. Ezt tanulják meg. A nyár gyorsan eltelt, a tanátványok világ­gá széledfek. Ebeihardt tanácsára én is vásá­rosaim egy uj Sbradiivárit (olcsó volt nagyon: ezer aimnymárka) és hazahoztam. Pesten is bemutattam (Radó Aladárnál, a nagyszerű magyar zeneszerzőnél, aki később a szerbek elleni harcokban ©lesett) és a hatás még szenzácíósabb volt. Az emberek nem hittek a fülüknek. Mígnem a kővetkező történt: Egy év elteltével a hegedű hangja' fátyolos lett. A hang gyengült, szürkült, mint egy öregedő asszony szeme. El vittem Bécsbe, a leghíresebb hegedüklinikára. Megoperálták. Túlélte az operációt, egészsége javult, de fél­évre rá a hang, a gyönyörű, öblös, lágy és szonór orgouah-amg végleg berekedt és az én. szegény Stradiváriusoim nem szólt jobban, mint az átlagos svájci vagy német hegedik Nemcsak a® enyém, a többi Uj-Gremona hangszer is. A vállalatnak befellegzett. Eberhardtot még egyszer láttam az élet­ben. — Nincs titok ? — kérdeztem tőle. Az öreg dodonadasan, ködösen felelt: — Ez a kérdés a legnagyobb -------tótok! V * M egfejtették Sfradivári titkát, mert megta­lálták azokat az öregbetüs feljegyzéseket, ahol megmondja, milyen fát használt hegedű- készítéshez, hogyan pácolta a fái és hogyan fényesítette? Elárulok egy ellen-titkot: -mindezt az az em­ber is tudta, aki az Uj-Gremonának eladta a titkát Sőt többet is tudott: a hegedű fedő­lapja és háta pontos számarány szerint egy­máshoz volt hangolva, És hogy a felfedező a titkot a kezében tartotta, azt igazolta eredmény, amely valóban csodás volt. Mégis itt kapcsolódik be a logikába a mégis létező titok, az alkotás örök titka: Stradivarl hegedűi az évszázadok folyamán javultak; a2 imitációt megölte az idő. Minden helyén volt, minden egyezieit: a fa, a pácoiás, a méretek, a felszerelés, a fényezés, mindem — csak egy hiányzott: a zseni. Megfejtették-© Bergamőbam a zseni ttóJkái? Minden bizonnyal nem. Stradivari a fához, a páooláshoz, a felszereléshez, a fényezéshez, az összes értékelhetőséghez hozzátett vala­mit. A számok reális és racionális világába belevitte azt az irracionalitást, amit eddig senki sem fejtett meg: zseniális leiké#1 Stradivari hegedűin nem fog ki az idő, a halál. íme egy bizonyíték, hogy az emiber lel­ke halhatatlan. (Követelik a modernek, hogy azt a tézist csak szimbolikusan értsem? Ké­rem, szívesen! De ettől bizonyító ereje neon lesz kisebb.) Volt-e Strad ivarinak titka? Volt: ugyanaz volt az 5 titka, ami minde­né, ami él. Ez a titok az a lélek, amely túl a testen és a generációkon minduntalan uj ala­kot és testet ölt. Azt mondták: lélekvándor­lás, Az ész tehetetlen a lélekkel szemben és szavakkal segít magán, hogy önmaga elöli m egm agya rázza a megmagyarázható Hant. A „közönséges” ember lelke gyerekében, uno­kájában él tovább. Stradivari lelke a hege­dűiben. És pedig a szó legszorosabb értelmé­ben. Meri ha újra akadna ilyen lelkű ember („közönséges” értelemben: ilyen zseniális), nem kutatná a bergam-ói naplőjegyzeteke:. amelyekből úgysem tud meg semmit a lé­nyegből és leikéből (kérem: zsenialitásából) merítene egy csapásra mindent: fát, páco­lást, fényezést, minden realitást. Régóta az a gyanúm, hogy a sok realitás­hoz és racionalitáshoz igen nagy szükség volna egy kicsit irrealitásra, irracionalitásra. De mert. kiveszett a nagy pácolásban és fé­nyezésijén, az egész föld óriási hegedűje csak hasonlít az eredeti tnesterhegedühöz s mind­untalan elromlik, bereked. Közben már Ve­rőn off, a nagy fiatalító is feladta a küzdel­met. Kijelentette, hogy irracionalitás nélkül nincs uj fiatalság, fiatal lélek nélkül fiatal lest. Ha Sírad-ivaIrináik valóban voKt tótka. asaik ez lehetett. „Gremonút nem is azeretbe sohasem, meri ott őt sem szerették.” Ezt írja róla tanítómestere, a kapudamsttvi - rát. Nem szeretik az ilyen rend zavarókat sehol Csodálatos tanításaik vannak és csodálatos hegedűket készítenek. Nem szeretik őket, mert nyugtalanítják a világot. Ebben Oremoma sem tett kivételt. Ez csak akkor lesz másként, ha az emJhert- ség megfejt i ezt a — ti tkot. Mikor lesz ez? Az öreg Eberhardt. mondta: — Ez a kérdés a legnagyobb látok 1 *

Next

/
Oldalképek
Tartalom