Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-27 / 23. (1946.) szám
8 'X^JM-MAG^ARWIKLaP 1929 Január 27, A MÁRTÍR L Ma: URMÁNCZYNÁNDOR nyilvánosság elé. Vagy olyan históriákat, amikben a Habsburg-ház egyik-másik tagja szerepelt. Velők szemben nincs megbocsátás. Nem tudta és nem tudja elfelejteni 1848 október hatodik át. Amikor a* Újépület udvarán eldördült a tiroli vadászok gyilkos sortüze. Meghajtom a fejemet a Nagyasszony előtt. Megpróbáltatásokkal, fájdalmakkal tele van szőve az élete. És mindig el tudja fojtani köny- nyeit. Ép, erős, törteién maradt a magyar lelke. A mártír apához méltó maradt. Tisztelet adassák neki! . / hogy bízva 6. százszor szent Valaki, ki időtlen idők óta elöntőd újra meg újra zsenge búzával a határt és sarjuval a rétet, ó, százszor szent Valaki, ki teliaggatod a fákat gyümölccsel virággal és éles füttyel a madarak nyelvét: mutasd meg orcád, hogy bízva lássanak azok, kik taináskodva járjiak az ígéretes mezők fölszakadt szép mellén... y A dűlőket igazítsd meg, a rajtuk járó ember legyen egyenes. A zugó erdőt csitíitgasd le, ne riogasson árnyas lelkeket. Vesd meg a karagvő vizek puha ágyát, be ne szennyezze a rózsákat a kertben... Szedd marókra a pusztában elkiáltott szókat, hogy meghallják egymást az emberek. A Bábel óta összevissza beszéd legyen megáldva újra értelemmel, szivek értelmével, hogy öles fájdalmában megértsék a magyart... És fogd gyeplőn a vihart, a dühök viharát, mit a gyűlölet zugát, hogy rémült imákra ne Jegyen a villámverés ámen... ő százszor szent Valaki, légy magad az Isten, ki időtlen idők óta elöntőd újra meg újra zsenge búzával a határt és sarjuval a rétet, öntsd el szivünket egymás szeretettel; szánkat testvér-csókkal s békével a lelkünk, hogy bízva járhassunk ígéretes mezők fölszakadt szép mellén. — — — (Újvidék) Fekete Lajos. STRADIVARI TITKA Ma: NEUDAUER PÁL Budapest, január. v... A törvénycikkelyekben foglaltakat mind Mimagunk megtartjuk, mind pedig más hiveink által megtartatjuk ...“ A 48-as törvények szentesítését kimondó dekrétum szövegéből valók e szavak. V. Fer- dinánd király szaval. Kelt pedig a dekrétum: a Mi őszintén kedvelt hívünk tekintetes és nagyságos németuj- vári gróf Batthyány Lajos magyarországi miniszterelnökünk kezéből, szabad királyi Pozsony városunkban Szentgyörgy hó tizenegyedik napján az ur ezernyoleszáznegyvennyoicadik esztendejében, magyar, cseh, süh. országi uralkodásunk tizennegyedik évében. Aláírták Ferdinánd in. k. Gr. Batthyány Lajos m. k. Azután folytatódott Becs százados politikája. Sutba dobták a 48-as törvényeket. Jött a dicső szabadságharc. Jött az orosa segitség ellenünk. Jött Világos és Arad. És az őszintén kedvelt hívünknek gróf Batthyány Lajosnak ütött az utolsó órája. Ugyanazon a napon, amikor Aradon kivégezték a 13 vértanút. Vagyonát is elkobozták. Ennek a nyolcvan esztendővel ezelőtt kivégzett mártír miniszterelnöknek a leánya Batthyány Ilona grófné él. Cinkotán él egyedül. üzentetett, hogy meg akar ismerni. Természetes, hogy parancsnak vettem üzenetét. Amikor Cinkotán kiszállottam a kisvasúiból, még nem tudtam semmit róla. Csak annyit, hogy ott birtoka van. Azóta sem kérdezősködtem senkitől. így semmiféle más információm nincs, csak az, amit önmagáról elmondott. —■ Oh, én már öreg vagyok. Könnyen kiszámíthatja. 1849-ben, amikor a papát kivégezték, hat éves voltam. Én voltam a kedvence. A legfiatalabb. Emlékszem, amikor elbúcsúztunk. Azt mondta, hogy gyermekem ne hazudjál, ne félj és ne sírjál soha. Magyar leány nem hazudik, nem fél és nem sir. A karomat erősen raeg- ezoritóttá és én nem sírtam. Valószínű, hogy ez az oktatás és próba a bu- csnzást megelőző időben történt. Nyugodtabb időben, nem a szörnyűséges utolsó ut előtt. De megmagyarázható. A kis gyermek lelkében a testi fájdalommal járó korábbi emlék vésődött be mélyen és élt tovább benne, valahányszor visszaemlékezett a mind jobban elmosódó múltba. Kérdésemre megmagyarázta, hogy miért választotta az unitárius hitet. Édesanyja, amikor Jókai „Egy az Isteu“ című regényét olvasta, nagyon dicsérte neki &% unitáriusokat. As anya dicsérete jutott eszébe, amikor vallást kellett változtatnia. — De azért as apácákat nagyon szeretem, ök valóban áldozatos és áldásos működést fejtenek ki. Hajthatatlan magyarságára és arra. hogy' nem tud feledni, jellemző a következő história. A hatvanas évek elején, a Schmerling-kor- szakban bálanya volt a pesti jogászbálon. Az osztrák rendszert szolgáló gróf Pálffv Móric kormányzó is elment a bálba. Midőn” & kormányzó üdvözlésre a bálanya emelvényéhez ment, a bálanya hátat fordított neki. A kormányzó kíséretével együtt azonnal eltávozott. A bál pedig emelkedett hangulatban kivilágos' kivirradtig tartott. Pálffy 1849-ben Haynaunak szárnysegéde volt. Ez mindent megmagyaráz. Azután áttértünk a cinkotai életre, ötven év óta lakik ott. Második házassága óta. A cinko- tai birtokot kétszer mentette ki az adósságok tengeréből. Másodszor férje öngyilkossága után. Férje a máramarosi havasokban lett öngyilkos. ö utazott oda megkeresni férje holttestét. Hogy törleszthesse az adósságokat, évekig nem evett húst Csak abból élt ő és háznépe, ami a kertben termett. Második házasságából leánykája született. — Életemben csak az alatt a két és fél év alatt voltam boldog, amig kisleánykám élt. Negyvenhárom év óta, amióta itt a parkban eltemettem, nem járok sehová. Ideköt az ő sir- bantja. Elbeszélése közben sokszor érint fájdalmas emlékeket Látszik, hogy fojtogatja a sirás, hogy kitörni készülnek könnyei. De erőt vesz magán. Úgy látszik, még mindig eszébe jut az atyai intés. Engedelmeskedik: nem sir. Birtokait, a cinkotait és zarándit, maga kezeli. Az urakat nem taksálja sokra. Ellenben szereti a falusiakat. — Engem mindenütt szerettek, ahol laktam. Szeretett a nép. Somogybán is. Itt is. ötven esztendő alatt nem volt. semmi kellemetlenségem velők. A proletárdiktatúra, alatt sem volt semmi bántódásom. Megvédelmeztek. Néha cigányt hozatok. A falusiak idejönnek. Csárdást táncolnak. Csak azt szabad táncolni. Még én is táncolok velők. A nép ragaszkodását táplálni kell. „A mi utolsó Nagyasszonyunk" — így hívnak. Még sok érdekes eseményt mondott el. Családi vonatkozású dolgokat, amik nem valók a r,b níHífllőzhetfitJen Késes léí barátja a iiiiiiíiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiíiiiiiiihiiiiiiiiiiiiiiii Volt Stradivarimk, a aremonai hegedűsnek tátika? Kétszáz év előtt élt. Sokat nőm tudunk róla, aligha aranyit, amennyit egy közönséges emberről a környezete tud. A hegedüíkészités mestere csak meglett férfákorábam (bámult meg írni és olvasná s ezt a kettős tudományt egy kapudmus baráttól sajátította eL Azt sem tudták róla, bogi- valóban öremonában született-e, ítogyan éli. kánéi tanult és a hegediüíké- szi lésen MvüJl mit csinált. Egy idő óta érdekes olasz jelentések járják be a világot. Arról számolnak be, hogy egy bergamód öreg énekes néhány bútordarabot javíttatott egy asztalossal. Ócska imazsámoly is volt köztük és ennek egyik titkos fiókjában megtalálták a 'titokzatos Stradivari titkát, egy naplót, amely leírja a mester életét és pontos adatokat tartalmaz az utólérhet etlen hegedűk készítésének titkáról. Egy milánói hegedű- és laotkészitő megvásárolta őket Cretmonámak, Stradivari állítólagos" szülőhelyének,' a hatóság beavatkozott a dologba és azóta -— nő a legenda. A legenda szerint Stradivtari nem született Gremonában, hanem Val Camoniicá- ban, egyre barangolt, egyre keresgélt, nyugtalankodott, hegedűket készített, küzdött a kortársak érzéketlenségéivel és rosszakaratúval és meghalt. Bartolomeo Cristofari barátjával az első volt, aki a sipinétet valódi, kalapácsos zongorává akarta ártalalkiibani. Mindezt a kapucinus barát írja meg. A napló mellett megtalálták Stradivari írásait is. Pontos jegyzetek arról, hogy hány hegedűt készített és kinek adta el őket. Azonkívül tanítványai névsora is mellékelve van. A legérdekesebb az a rész, ahol elmondja, hogy a környék mely fáit használta fel, hogyan pácolta a fát és hogyan történt a fa fényezése. Ezt a receptet egyszer egy régi. biblia belső, üres lapjára irta. De mert nem akarta, hogy bárki is rájöjjön a titkára, kitépte és elégette a bibliának ezt a lapját. A kapucinus barát pedig, aki túlélte, elmondja, hogy Gremonában a Rosairio de San Dóimerico-tem.plómban .temették el. Százötven éweil ezelőtt ez a templom roskadozni kezdett. A. mester egy rajongóija a templomi lebontásaikor 0 templom temetőjéből kikotort egy koporsót és mivel a homlokcsont és az orrrcsonit képződése Stradi- vairit ábrázoló régi rajzóikkal egyezett, a mester koponyájának tartotta. Szállóige lett azóta: „A bolond milánói milyen boldogan rohan el egy koponyáivat...“ Koponyából, templomból és temetőből semmi sem maradit meg. De a méeterlhegedilik megmaradtak. Velük a titok. Volt-e Stnaidávaminsmaik, a cremioniai hegedűsnek titka? Éveikkel ezelőtt egy nagy néniét hegediüpe- dagógus tanitvámya voltam. Tavaly halt meg az öreg nyolcvanéves koráiban. Gotby Eber- hardtmak hivlálc és — milyen jcözeJ van a százados múlt — Sivorinaik, Paganini egyetlen tanLtványáíuate tanítványa volt. Elmond - liajtta magáról, hogy Lijswt Fbrenoeel ibangiver- senyzelt, Iibsennel vitatkozott; olyan hdüívósz volt, aki egy fél századig járta a 'világot. Kéft- száz hegedű kompozíción és pedagógiai művön kívül tizenegy színdarabot és több igen egyéni esztétikai tanulmányt hagyott hátra. Egy nyáron egész iskolájával! 'VViesbadenber ütötte fel a tanyáját. A tanítványok Amerikából ós Angliából, Magyarországról és Hollandiából, szóival mindenünnen köréje sereg- lettek és ha & napi munka végeztével Éber- kardi mester elnöklete mellett vitatkozás indult meg a kurszaion {erratán, ezt a nyeav- keveréket .méltán eszperantónak tarthatta mindenki. A társasága legirigyeltéhb tagja egy Hanna van Ackeren nevű amsterdami lámy volit, birtokosa egy valódi Stradivarinak, niég pedig a cremomai mester úgynevezett harmadik alkotási periódusából, tehát nemcsak a legdrágább, de egyben a legtökéletesebb hegedűk egyikét birtokolta. Ebeiíiiairdtoaik két kedvenc témája volt: Paganini tátika és divard titka. Ezen az estén Stradivari t- vVv] volt szó. Ahányan voltunk, annyi volt a vélemény. MindnyáStisbnyaífirdd szép meleg wyó^yvízfürdő a magas Fáira t övében. T é I, i szezon junknak feltűnt, hogy Eberhardt ezúttal nem szól ihozzá a dologhoz és sajátságosán mosolyog. Csend támadt, amelyre Eberhardt professzor mintha várt volna. Ősz sörényét vé- gágsdmitotta és megszólalt: — Hanna, a holnapi hangversenyen Neu- bauer játsza a Mendelssohn-hangversenyt, Maga a jövő héten Frankfurtban fog játszani. Szeretném, ha Neubauer holnap a maga Stadivartusén játszibatna. — Kérem, professzor ur! — hebegte a lány, akinek a dolog s ehogy sem .tetszett. — Azéirt kérem erre, — magyarázta mosolyogva Bberhairdt, — meri holnap este meg- fejtjük Stadivani titkát. Majd minden felvilágosítást megtagadva, anekdötázott, meséit, -mulattatta tanítványait. Másnap délután pedig ágy szólt hozzám: — Ma este függöny mögött fog játszani, még pedig kél. hegedűn felváftva, a valódi Slradivárin és ezen! — Átnyújtott egy egészem uj hegedűt, amelyet külsőleg a Stradi- varítól nem .lehetett, megkülönböztetni: a Neu-Cremonia német vállalat készítményét. Meghagyta, hogy estiig játszani be magam ezen a hangszeren. Est© pedig, amikor a hangversenytermet teljese® megtöltötte a közönség (ott volt a Wilhelmy-caalád iis, a legnagyobb német hegedűművész családja) Eberhardt kiállt a függöny elé és bejelentette, hogy felváltva fogom a két hegedűt játszani: az eredetit és az utánzatot. A közönségre volt bizva megítélni, melyiken melyik' lötellt játszom. A közönség Ítélkezett: egyszer, tízszer, öt- vanszetr — « mindig helytelenül. Nem tudták az utánzatot a valóditól megkülönböztetni. Igaz, hogy az uj hegedűinek valóban zengő, öblös, amellett bársonyos és lágy hangja volt, egészen olyan, amint a títiriidívAriusé Szenzációs hatás! Ebedhardtot megrohanták, de as öreg cárit mosolygott — Én Neu-Cremonáitőd Bertámban imádén eladott hegedű utón százalékot kaipok! —tréfálkozott. Majd pedig, amikor a hangverseny utón újra tanítványai köréiben ült, a nógatásokra igy válaszolt: — Nincs tiltok. Stóadivari titkát megfejtettük. Csak logika és matematika, fizika én kauzális törvény van. Nincs titok, nincs csoda, nincs metafizika. Ezt tanulják meg. A nyár gyorsan eltelt, a tanátványok világgá széledfek. Ebeihardt tanácsára én is vásárosaim egy uj Sbradiivárit (olcsó volt nagyon: ezer aimnymárka) és hazahoztam. Pesten is bemutattam (Radó Aladárnál, a nagyszerű magyar zeneszerzőnél, aki később a szerbek elleni harcokban ©lesett) és a hatás még szenzácíósabb volt. Az emberek nem hittek a fülüknek. Mígnem a kővetkező történt: Egy év elteltével a hegedű hangja' fátyolos lett. A hang gyengült, szürkült, mint egy öregedő asszony szeme. El vittem Bécsbe, a leghíresebb hegedüklinikára. Megoperálták. Túlélte az operációt, egészsége javult, de félévre rá a hang, a gyönyörű, öblös, lágy és szonór orgouah-amg végleg berekedt és az én. szegény Stradiváriusoim nem szólt jobban, mint az átlagos svájci vagy német hegedik Nemcsak a® enyém, a többi Uj-Gremona hangszer is. A vállalatnak befellegzett. Eberhardtot még egyszer láttam az életben. — Nincs titok ? — kérdeztem tőle. Az öreg dodonadasan, ködösen felelt: — Ez a kérdés a legnagyobb -------tótok! V * M egfejtették Sfradivári titkát, mert megtalálták azokat az öregbetüs feljegyzéseket, ahol megmondja, milyen fát használt hegedű- készítéshez, hogyan pácolta a fái és hogyan fényesítette? Elárulok egy ellen-titkot: -mindezt az az ember is tudta, aki az Uj-Gremonának eladta a titkát Sőt többet is tudott: a hegedű fedőlapja és háta pontos számarány szerint egymáshoz volt hangolva, És hogy a felfedező a titkot a kezében tartotta, azt igazolta eredmény, amely valóban csodás volt. Mégis itt kapcsolódik be a logikába a mégis létező titok, az alkotás örök titka: Stradivarl hegedűi az évszázadok folyamán javultak; a2 imitációt megölte az idő. Minden helyén volt, minden egyezieit: a fa, a pácoiás, a méretek, a felszerelés, a fényezés, mindem — csak egy hiányzott: a zseni. Megfejtették-© Bergamőbam a zseni ttóJkái? Minden bizonnyal nem. Stradivari a fához, a páooláshoz, a felszereléshez, a fényezéshez, az összes értékelhetőséghez hozzátett valamit. A számok reális és racionális világába belevitte azt az irracionalitást, amit eddig senki sem fejtett meg: zseniális leiké#1 Stradivari hegedűin nem fog ki az idő, a halál. íme egy bizonyíték, hogy az emiber lelke halhatatlan. (Követelik a modernek, hogy azt a tézist csak szimbolikusan értsem? Kérem, szívesen! De ettől bizonyító ereje neon lesz kisebb.) Volt-e Strad ivarinak titka? Volt: ugyanaz volt az 5 titka, ami mindené, ami él. Ez a titok az a lélek, amely túl a testen és a generációkon minduntalan uj alakot és testet ölt. Azt mondták: lélekvándorlás, Az ész tehetetlen a lélekkel szemben és szavakkal segít magán, hogy önmaga elöli m egm agya rázza a megmagyarázható Hant. A „közönséges” ember lelke gyerekében, unokájában él tovább. Stradivari lelke a hegedűiben. És pedig a szó legszorosabb értelmében. Meri ha újra akadna ilyen lelkű ember („közönséges” értelemben: ilyen zseniális), nem kutatná a bergam-ói naplőjegyzeteke:. amelyekből úgysem tud meg semmit a lényegből és leikéből (kérem: zsenialitásából) merítene egy csapásra mindent: fát, pácolást, fényezést, minden realitást. Régóta az a gyanúm, hogy a sok realitáshoz és racionalitáshoz igen nagy szükség volna egy kicsit irrealitásra, irracionalitásra. De mert. kiveszett a nagy pácolásban és fényezésijén, az egész föld óriási hegedűje csak hasonlít az eredeti tnesterhegedühöz s minduntalan elromlik, bereked. Közben már Verőn off, a nagy fiatalító is feladta a küzdelmet. Kijelentette, hogy irracionalitás nélkül nincs uj fiatalság, fiatal lélek nélkül fiatal lest. Ha Sírad-ivaIrináik valóban voKt tótka. asaik ez lehetett. „Gremonút nem is azeretbe sohasem, meri ott őt sem szerették.” Ezt írja róla tanítómestere, a kapudamsttvi - rát. Nem szeretik az ilyen rend zavarókat sehol Csodálatos tanításaik vannak és csodálatos hegedűket készítenek. Nem szeretik őket, mert nyugtalanítják a világot. Ebben Oremoma sem tett kivételt. Ez csak akkor lesz másként, ha az emJhert- ség megfejt i ezt a — ti tkot. Mikor lesz ez? Az öreg Eberhardt. mondta: — Ez a kérdés a legnagyobb látok 1 *