Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-26 / 22. (1945.) szám

6 Iggt január tS, sawnhat REGI Irta: ETHEYGYULA Hatalmas szik la várak alatt nyomorúságos knny- hók húzódnak meg. de azért a boldogság épp úgy tanyát üthet a szalntaiödél alatt, mint a tölgy- fapadlós lovagtermekben. A csendes egyszerűség­ben még hamarább, mint a pompázó lényben. Síig fiatalok vagyunk, könnyebben vesszük az élet terheit azért van az, hogy véi)ségünkre mindig a „rés* jó időket" emlegetjük. He a valódi régi világnak, az évszázadok előtti életnek csakugyan meg von a maga napsütéses zománca. A nagy arat ruhájáról akkor hamarább megismerhettük, mint ma a frakk és szmoking egyformán fekete mivoltában. Ha jó volt a termés, akkor v*!a elég dolga az ötvösnek meg a selyemsz-övö mesternek; nem vándorolt a bankok szürke fiókjába fölös­leges pénz. Évszázadokra szólott a jól szövött diszöltöny és a szépapa dolmányát büszkén hor­dozta az ükunoka; nem ment ki a divatból. Gon­dosan őrizték a családi kincseket, páncélszekrény hijján gyakran csak ió tölgyfa ládában. irataim között fekszik egy főúri leltár l69S-bóI. Lássuk tehát miből állott valami jól gondozott grófi gaxderobe. Esen ér junius 16-án Írták össze Erdődy György gróf holmiját a következőkben: Egy fekete ládában vagyon vont arany virágos dolmány tizenöt gyöngyös gombbal. Ugyanitt arany s ezüst zsinórbui kötött öv, rajta tiszta aranyból való csati rubintokkal kirakva- Vont arany s virá­gos testszinü dolmány, Tagyoa rajta hét gyöngy- gomb, közöttük vagyon huszonegy gyémánt. Égy zöld bársouy, nyusztlaJ bélelt mente arany csip­kékkel, tiszt* arany gomb rajta hét, melyek sma­ragddal vannak rakva és pedig minden gombou kilenc smaragd. Vont aranyból készült kék kát­rány egy darab; ezen nincsenek gombok. I-yen gombiban öltöny több következik. így például bosszú ujjú veres bársony mente, narancs­színű bársony horvát mente. Természetes, hogy a kard sem maradhat el, melynek ugyancsak aranyos és zöld bársony hüvelye van selyem- zsinórral. Az élet nemcsak pompából áll, hanem gyászból is, tehát erről sem feledkeztek meg. Ily célra szolgál a fekete atlasz kaftán, egy fekete bársony kaftán, továbbá egy fekete selyemposztó dolmány. Az asztali díszeket & háziasszony tartotta szem­mel, erről szól egy másik Írás. Anno 1668. die 7. septembris Hiéltóságos gráf Erdődy Ádárnné asszonyom ő nagysága ezüst marhái közül vettünk ki az alább megirt mód szerint: Középszerű tálat 20 drb. apró ezüst tálat 12 drb., ezüst tányért 12 drb.. ezüst villát 12 drb., sóíartót 3 drb., ezüst mosdót medencéstül 1 drb., koniekt- nek való csésze aranyos kanállal 1 drb., ezüst se­res pohár fedéllel 1 drb., aranyos ezüst csésze gyümölcsnek 12 drb., kis ezüst tál 2 drb., aranyos- szélű ezüst pohár 11 drb. Természetes, hogy ez csak egy csekély töredéke 'a* „eziisímarháknak", ami valami szükebbkörü ünnepi alkalomra vándorolt elő a ládából. Akinek volt mit aprítani a tejbe, as bizony jól élt a régi világban. Nem uj dolog, hogy Thurzó Szaniszlón&k Hidas János nevű embere feljegyez­te mindennap az étrendek Galgóc várában 1603. sjév napján például a következő ebédet szolgálták fel: 1. Tehénhus tormával. 2. Kappan mézelt tésztá­val. B, Leves kenyérrel és kolbásszal. 4. Kecsegc sóban. 5. Hódfarkak gyümölcslével. 6. Sonkás to­jás. 7. Borjúból tejben. 8. Báránytiidé tiszta boro­sai. 9. Bárányhos citrommal 10, Lúd tiszta bors­sal 11. Borjúhús aszpikkel 12. Savanyu káposzta iehénhussal. 13. Lnd sütve. 14. Apró madár disz- nóhnssal. 15. Császármadár sülve. 16. Pástétom. 17. Osiyabéles, 18. Apró pástétom. 3iindössze tizennyolc fogás; a tehénhus tormá­val kitűnő étvágyat csinált, azért aki a lakoma végén netán még éhes maradt volna, duplázott a gyümölcsleves hódfarkak bél. Ma már vége az ilyen lakomának, meg a hódoknak is, helyettük att úszkál ngyan a Vág vizében uj jövevényként a | hód patkány, de annak farkából eddig egy szakács | «é készített csemegét. A szegény ember inkább a böjtöket ülte mag és öli meg most is nagyobb buzgalommal De azért valaha ennek az osztálynak színesebb lehe- í tett a böjti ebédje. Ma a hal már drága pecsenye: j valaha ingyen adták a jobbágynak, de úgy som becsülte sokra azt, Forgách Mária Klára 1655-ben irt levelében olvasom: „mind az paraszt jobbá­gyok között forog * mi halunk, noha ők örömest nem látják!" Ma bezzeg elkelne hetenként két­szer is, csak lenne belőle! A köznemesnek nem mindig akadt sok enni- i valója, mert elvitte a török, vagy az aszályos esz- * tendő. Ilyenkor azután kölcsönpénzért ment a szomszédba. A visszafizetés nem okozott neki néha nagy gondokat. így pl. Krencscy István uramnak 1773-ban Családon kelt leveléből látom, hogy jól megfelelt a türelmetlenkedő hitelezőnek ilyképen; .... ha holnap hoznának pénzt Kör- möczrftJ, avagy a cseresznyefáról lerázhatnám, bi­zonyára azonnal kifizetném adósságomat, de tud­hatja az tit magáról is, hogy a óén/ nem minden bokorban hever ám! Ezt a levelet ma is jól fel­használhatják a megszorított adósok, ami n mellett íszóI, hogy a történet csakugyan az élet mestere! — Bécs Idegenforgalma. Bécsitől jelentik: A bécsi idegenforgalom 1928. folyamán uj rekor­dot ért el » most azonnal a párisi idegenfor <-a- lom után követik ezik. 1928.-ban összesen 750 *<16 idegen fordult meg az osztrák fővárosban, köz­tük 538.592 külföldi. Ez a szám 13 száz-iókos emelkedőjelent az 1927. é, 22 százalékos emelkedést az 1926.-os forgalommal szemben. Az amerikai látogatók száma, 31 szá mlék!;:: !. a csehszlovákiaiaké H százalékkal, a franciáké ■38 Mázalékíkal, az angoloké 16, az olaszok’’ 27, '■* vrvusvké 40. a rémeteké pedig 1.26 száza,- '>'> s 6 emelkedett A haldokló budai kiskocsma romantikájáról irt cikket az Observer az Budapest, január. A pesti kisköreimák hire messzeföldre, még Angliába is elhat és a magyar embert bizonyára érdekli, milyen szemüvegen látják a íélig-meddig halálraítélt budapesti kiskorcsmák helyzetét az angol lapok. Mert a mai nehéz gazdasági viszonyok között bizony jobbára fényűzés-számba megy az, ha a szerény jövedelméből élő pesti ember néha- néha átruccan Budára, ahol igazán csak a ben- fentesek élvezik a régi hagyományok nemes ápo­lásában fölnevelkedett magyar konyha pompás al­kotásait és a kitűnő borfajtákat. A magyar fővá­ros kiskorcsmái bizony néha-néha a külföld Pes­ten megforduló legtekintélyesebb személyeségeit is vendégül látták és a boldogult Bálóné nagy emlékkönyve olyan autogrammokkal ékes, ame­lyeknek gazdái Franciaország, Anglia, Olaszország diplomatáiból teltek ki. A pesti, vagy talán inkább a budai kiskorcs- mákat elégikus meghatottsággal siratja most el az egyik legnagyobb angol lap, az Observer. A cikk olyan érdekes, annyi kitűnő jellemző adatot őr­zött meg Budapestnek ezekről a specialitásairól, annyi hiteles körülményt hoz föl a mai viszonyok méitalására, hogy érdekes a nagy angol Sáp meg­emlékezésének legfőbb pontjait a magyar olvasók­kal is megismertetni. Budapest kiskorcsmái kihalásra vannak Ítélve —írja az Observer — és a Kispipa, az Aranygriff, a Hétválasztó, a Márványmenyasszoay, a Kék fiaskó, a Virágbokor és a Fehér bárány csakhamar a feledés homályába borulnak. Érthető is ez, mert hiszen a múlt évben, amikor az újságok je­lentése szerint arról volt szó, hogy Pécsien a Ven­déglős Szövetség menedékhelyet nyit az elszegé­nyedett vendéglősök számára, több m?nt ötven korcsmáros, akik csődbe kerültek és akiknek nem volt hová Iehajtaniok fejüket, nyújtották be kér­vényüket, hogy a menedékházba bekerüljenek és a hetvenesztendős Mohos bácsi, aki azelőtt a kőbá­nyai Nagy disznó-vend Vő közismert gazdája volt, gyalog vándorolt ki Pécelre. Ezt az aggok házát ugy tervezték, hogy száz ember is kényelmes ott­hont talál benne, de a rendelkezésre álló alapból legföljebb csak kilenc tönkrement vendéglőst lehet eltartani. Érdekes — írja az angol lap, -- hogy. 1830-ban még hétszáz úgynevezett borház volt Budán és Pesten. Olyan szám ez, amely az akkori időkhöz képest jelentékenyen meghaladta a magyar fővá­ros szükségleteit és többet jelentett, mint s mai Budapest ezerkétszáz vendéglője és korcsmája. A XIX. század második felében a budapesti korcs mák népszerűségük és virágzásuk tetőpontján ál­lottak: ekkor alakultak tömegesen az asztaltár­saságok, amelyeknek szinte az volt az egyet’en céljuk, hogy kedélyes körbe gyűjtsék össze tagjai­kat a délutáni vagy esti órákban. Ezek az asztaltársaságok rendesen egy irő, vagy költő elnöklésével működtek, de volt köztük egy, amelynek tagjai csak keserű, kiábrándult agglegények lehettek. Ez volt a híres IV. Béla ki­rály asztaltársaság, amelyről a következő anek­dota járja. Mikor megkérdezték tőlük, hogy miért nevezték el magukat IV. Béla királyról, azt mond­ták. hogy Ballag! Aladár Magyar Történelmének 174-ik oldalán megvan rá a válasz: „Ha IV. Béla király nem vesztette volua el a mohipusztai csa­tát, akkor most más időket élnénk.. A háború utáni korszak nélkülözései következ­tében a legtöbb asztaltársaság természetes halál­lal múlt ki. Néhány maradt ugyan belőlük hírmon­dónak, de ezek sem tudtak megszabadulni a kor divatos jelszavaitól és ezért politikai, vagy val­lási kérdések zászlaja körül tömörültek. De az asztaltársaságok lassú kimúlásával velejár Tokaj hanyatlása is, mert a tokaji bort ma csak kiviteli cikknek tekintik, holott ez a dicső nedű már 1866- ban hírnévre tett szert, amikor is IV. Pius pápa. aki egy kis hordócskát kapott Braskovics György­től,- a kalocsai érsektől, azt mondta, hogy a tokaji a borok királya. Ferenc József uralkodásának vége felé vált híressé a Burgzsandárhoz címzett vendéglő a Várban. Ez a korcsma arról volt nevezetes, hogy olcsó pénzért valóságos udvari ebédet szolgáltak föl benne. Ennek is érdekes a históriája. Ferenc József tudvalévőén igen gyorsan evett, ugy, hogy’ ha Budapesten udvari ebédet adott, a tizenhat­tizenhét fogásból álló vacsorát olyan rohamos tempóban szolgálták fel a lakájok, hogy a vendé­gek alig tudtak egyik-másik fogásból csak egy ha­rapást is enni, mert nyomban elvették tőlük a tá­lakat. A pompázó sültek egész garmadáját vitték ki a szolgák anélkül, hogy valaki is hozzájuk nyúlt volna és a legkitűnőbb borokhoz senki sem nyúl­hatott, mert a nagy sietségben még arra sem telt idő, hogy a dugaszt ki lehetett volna venni be­lőlük. — Itt kezdődik a „Burgzsandár" karrierje. A rengeteg finom élet-ital persze visszavándorolt a konyhába, ahol formálisan ellicitálták őket a leg­többet Ígérőnek. Ilyenkor a királyi udvar konyhá­ján előkelő társaságbeli hölgyek, magasrangu ál­lami tisztviselők várakoztak szobalányaikkal, hogy kosarakban hazavigyék a sok ízes falatot, de a pompás ételek és italok oroszlánrésze mégis a „Burgzsandár“-nak jutott. A vendéglő gazdája tudniillik maga is palotaőr volt és este kilenc órakor, amikor az udvari ebéd már véget ért. Pest válogatott ínyencei már ott gyülekeztek a ,.Burg- zsandár" éttermében, hogy szemtől-szembe ülhes­senek a királyi konyha klasszikus alkotásaival. Ilyen alkalmakkor a gazda maga is résztvett a vacsorán és ő mondta az első pohárköszőniőt a távollevő gazdára, a királyra, aztán felvonultak a lazacok, fácánok, homardok. kaviárok, pástéto­mok, parfék, a rengeteg tüneményes fogás, ame­lyekhez a vendégek rajnai ,liebfrauemnilch"-et, bordóit, tokajit hörpintettek föl — persze mind a királyi pincéből valók voltak — s az egész dús lakoma őssze-vissza egv forintba került... í tett Navraiil Dezső dr. De ezek a száraz, jól meg- | fontolt, tudományos sorok nem beszélnek az orvoe | emberien érdekes és izgató élményeiről, amelye- ■ két az ötezer operáció közben élt át Szemben j ülni Navratil Dezsővel, kérdezgetni erről az ÖL ’ ezres számról, meghallgatni véleményét az élei­ről, a halálról, a betegségről, nézni, amint tem­peramentumos modorában akár esküt is hajlandó tenni orvosi hitvallása mellett, a mandulakiirtáe ellen: tanu'ságoe és meggondolkoztató negyedóra. — Igen, hirdetem a mandulaoperációnak ezt a módját, inért meg vagyok győződve az igazamról Most nagy szót mondok, de igy van: A* emberiség érdekében szeretnék figyelme*' telni mindenkit, hogy ne hódoljon be könnyel­műen a divatnak! Ne irtassa ki a manduláját? Amikor igy beszélek, akkor gondolok arra a nyolcéves szőkehaju, ártatlan fiúcskára, akit jól ismertem. Szülei. elvitték a specialistához azzal, hogy vegye ki a gyerek manduláját, mert sok ba| van vele. Ezeknek a szülőknek fogalmuk aem volt arról, hogy milyen veszedelmes komplikációkat okozhat a mandulakiirtás. Megtörtént. Kivették a szőke fiúcska manduláját. Mind a kettőt Az anya meglátogatta a kórházban. „Nagyon sápadt a fiam", — mondotta aggódva. — Éjjel a gyerek vért hányt. Halott volt. Gondolok a viruló egészségű tizen­nyolcéves szép fiatal leányra, aki azt gondolta: egy kis fájdalom az egész, de legalább megszaba­dulok őrökre a manduláimtól és a kellemetlen­ségtől... Ugyanúgy járt, mint a szőkehaju kis­fiú. Csakugyan örökre megszabadult mindeö I kellemetlenségtől. Az orvosok nem tudták meg- í akadályozni a beállott komplikáció továbbterjedé- • sét, a vérzést, ő is elvérzett... Ő, hány üyen ! esetet tudnék még elsorolni. Gondolok minden | emberre, akit megtévesztett a divat és azt hiszi, I hogy a mandulaoperáciő gyerekjáték. Ötezer mandulát operált Navratil Dezső dr. egyetemi magántanár és harcot hirdet a divatos műtétek elten Beszélgetés a sebésszel a rendkívüli jubileumról — Á divatos esetek, a könnyelműségek, a végzetes beavatkozások Budapest, január 25. Az Orvosképzés legutóbbi számában megjelent egy cikk, amelyről aztán küíönlenyomat is készült. A cikk cime: Eljárásom szérint végzett tohsillamütétekről 5000 eset kap­csán. . Irta: Navratil Dezső dr. egyetemi magán­tanár. Ez a cim azt jelenti, hogy Írója, Navratil sebész­tanár tizenhét év alatt ötezer' mandulaoperációt végzett. Orvosok ritkán jubilálnak. Csendben dol­goznak betegeikért s csak igy véletlenül kerül a nyilvánosság elé ilyen jubileum egy orvosi szak­cikk nyomán. Ötezer nu idulaoperáció... Magá­ban véve izgalmas és érdekes teljesítmény, ötezer beteg ember látott szájába bevilágítani, keresni, kutatni a bajt, érzékiedeniteni > benyúlni a mű­szerrel.. . Különösen jelentős ez az öl ezres szám Navratil Dezsőnél, aki hitvallásának tekinti a „mandula tiszteletét". Apjának, a nagynevű orvos- professzornak a tanítását fogadta meg, aki lépten- nyomon hangoztatta, hogy a mandulái nem szabad eltávolítani, mert az orvostudomány nem ismeri , a mandula élettani funkcióját és ,a mandula kiirtása élet­veszélye- komplikációkat okozhat. Az ötezer mandulaoperáció tehát, amin! a cikk­ből is kitűnik, nem mandulaeltávolilás. Eljárása* , ...........——iinntrmim rí 1 I ;©* @ !| M |j wrar nak lényegét, melyet ötezer esetben végzett, Navratil dr. igy ismerteti cikkében: „A mellső garativet tompa dupiakanállal előre- huzoni, majd a mandula felső pólusában lévő egyik lakunát felkeresem s egy megfelelő görbe ollóval e lakunából kiindulva felhasi tóm a man­dulát'és éles kanállal kikaparom abból a törmelé­kes, gennyes szövetrészeket, majd a visszamaradt cafatokat leollózom. Ismételten végig szondázom a mandula szövetét e görbe ollóval s megkeresem, bőgj' merre volna még valamelyes járat. E járato­kat egymással összekötöm. így tulajdonképpen a mandulából csakis a kóros részeket távolítottam el, az ép részek visszamaradtak. Betegeimnél a műtét folytán semmiféle kellemetlen komplikáció nem állott elő. A műtétnél a vérzés minimális volt, utóvérzés egy esetben sem történt. Beteget egyel, sem vesztettem el. A műtőit, ötezer beteg közül újból jelentkezett mandulapanaszokkal négy. Ezeknél felkerestem az újonnan képződött gócot a felpuhult mandulaszövetben s azt meg­találva, kikanalaztam. Betegeim meggyógyultak." A divat ellen l Orvosi meg fogaim ázásban igy hangzik az az el-, járás, amelyet ötezer mandulaoperáción# kövei­■fanra r wjí umunti REU MATEK 11 S izom és fájdalmakat. valamint végta­gok szakítását a legiobban csillapítja « XtQOK¥EEBt-ff£iD« A90 KE Ml MR NI OKKftf&llUEfS OvfekoJjnnk nr. utánzatoktól! A valódi csak a „Rícbter" névvel és '•VÖRÖS HORGONNYAL" ellátott Ára Kő 20"—, 12*—, 7'50 Ahol nem kapható, közvetlenül küldi: Dr. Rlcbter gyógyszertár Praha I, Revolnüni 5/567 Amerika a bűnös l Könyveiben lapozgat Navratil tanár és hossza­san mondja: , — Amerikából jött ez & szokás is. Ezelőtt huss esztendővel. Az amerikai orvosok ismét kísérle­tezlek a mandulakiir lássál és- Európa „bedőlt" nekik. Különben nagyon régi kisérleiezés a man­dulakiirtás. Körülbelül kétezer évvel ezelőtt Corneiius Celsus ajánlotta már a manduláknak tokkal való teljes kiirtását, a ,.tonsillectomiá‘‘-b Corneiius Celsus óta időnként visszatér a divat Most legutóbb Amerika felől jött Küzdeni kel! ellene! Megölni az ismeretlent? — Először is még nincs tisztázva a mandulák élettani funkciója. Ép ezért a mandulát nem sza­bad eltávolítani. Különösen aktuális ez a szabály a mai 'hormon-világban, amikor a bajok okait a mirigyhálózafcban keressük. Nézzen a karomra és kérdezem most: Ha a karomon tályog van, akkor vájjon az az orvos feladata, hogy levágja az egész kart? Ugy-e nem? Ha a mandula gyulladásba jön, akkor ebből az a kategorikus tény következik, hogy a belgyógyász szakorvoshoz küldi a beteget ezzel a utasítással: „A mandulák eítávolitan­dók?"... Látja, ugy-e nem? Mert hiszen elsősor­ban arra a mandulára kell a figyelmet terelni, amely igazán beteg szokott lenni és amelynek a gyulla­dása a folyamatot kiváltotta. Nem szabad eltávolítani az emberi testből olyan szervet, amelynek igazi feladatait még nem is­meri a tudomány. Gyakran megtörtént olyan gyermekeknél, akik­nek a manduláját „sikeresen" kiirtották, hogy megállt a növésük és csenevészek lettek. És ezu­tán rá kell mutatnom a halálveszede'emre. Ope­ráció után esetleg mind a két főütőér vérezní kezd, mert soha sem tudhatjuk, hogy a mandula ütőere honnan ered. Két vérző főütőeret lekötni: ezt egyetlen beteg sem bírja el. Ebbe bele kell pusztulni. A vérzés Tizenhét év alatt ötezer operáció. Hogyan tör­tént, mire gondolt, örül-e ennek a nagy kerek számnak? Ezt válaszolja Navraiil dr.: — Mind az ötezer esetben az a meggyőződés 1 vezetett, hogy ez a helyes eljárás. Igv vigyázok a beteg életére és igy küzdők az amerikai divat ! ellen. Operatív szempontból eljárásom nagy érté •' jkét abban látom, hogy noha sohasem lehet tudni. ! vájjon az illető egyén, akinél a műtétet végre­hajtottuk, nem hajlamos-e erősebb vérzésre: az J én ötezer műtétemnél a vérzés minimális volt j Az én ötezer műtétemnek, azt hiszem, az a nagy érdeme, hogy aüg van vérzés, tehát nem lehri ] szó halálveszedelemről. j — Nem szabad elfelejteni, hogy a teljes mán t dulakiirtás sebészileg gyerekjáték, de a betegre nézve igen nagy műtétté válhat ép a komplikációk j miatt, amelyeket az előbb említettem. Ép ezért i feltétlenül nagyobb műtétnek kell minősíteni a I mandnlakiirtást és a beteget az operáció előtt [okvetlen a legalaposabb belgyógyászati vizsgálat­aink kell alávetni, mert nem minden hőemelkedés I származik a manduláktól. Mégegyszer említi a 8 éves szőke kisfiút és a ■ 18 eves fiatal leányt. Azt mondja, hogy az ölezor ! sikeres mandulaoperáciő után tovább harcol meg­győződése nevében a mandulakiirtás ellen, meri az emberiséget meg akarja szabadítani ettől «. kétezeresztendős rémtől, amely állandóan kisért, újból és újból felbukkan éa olyan könnyen halált okozhat. — Tengerbe zuhant egy liidroplán, kát utasa odaveszett. Párisból jelenük; Tuniszból kél. likassal, egy francia orvossal és nejőveJ érkezeM. szerdán a ingnek rendszerű repülágcn.. Már les/,állni készült, mikor a in5tor fdamond- tn a szoligiálatot és a Jiidiropláo a tengerbe zuhant. Mi ódákéi, utasa imegíbalit. a pilóta és a rájdáiótáváriisz csaik ielemtólctieJ'eaül sebesüli naog. —■—BBüWBWBBBBIHBBBMH8BMMMOMBMBMBMWWMWHHIHWWMW—

Next

/
Oldalképek
Tartalom