Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-25 / 21. (1944.) szám

/929 január 25, péntek. 'PBKGxi-ASxefim.-mmsXR Az angol parlament tárgyalja a La Manche-alagutkérdését Többsége van a parlamentben és a sajtóban az alagútnak — Sokan aggódnak Anglia önállóságáért — Huszonkilenc millió font kell az alagút költségeihez — Batdwin miniszterelnök az ellenzéki pártok vezéreit hívta meg tanácskozásra sét. A nagyszabású mimika sok munkanélküli számára biztos megélhetést jetefntein'e, de az angol bánya-, vas- és építőipart, valamint számos más iparágait is nagyban föKtendtoené. Az idegenforgalom szempontjából is óriási különbséget jelentene, ha az ötnegyedórás, de sokszor igen keKtemeifen tengeri hajóút helyett vasúti kocsiban ilehetae közlekedni London és a kontinens között í924-ben 40 pere alatt „elintézték“ az alagutkérdést Angliának a kontinenssel való közelebbi össze Írapcsoílásá vall az angol mérnökök már igen régen próbálkoznak. Amióta Napóleon Amieusben az angolaknáik fölvetette a közö­sen megépítendő csatorna tervét, ez a terv ujbói és újból fölmerült. A londoni múzeu­mok számos tervrajzot megőriztek a múlt század második féléből. Érdekes föl jegyezni, hogy eleinte hidat akartak építeni Calais és Dover között és csak később, a földalatti közlekedés 'térhó­dítása és tökéletesedésé ikapcsárt tértek át valamennyien a tenger és a tengerfenéik alatti összeköttetés ideájára. A kilencvenes években egy alkatommal már majdnem megvalósult a nagy terv. A parlament hozzájárult, a francia kormány szintén kívánttá, érdemleges kifogást senki j sem emelt ellene. És ekkor a két konikurreüs vasút vállalat elnökeinek személyes ellentéte miatt meghiúsult a munka megkezdése és keresztüilviitele. N 1910-ben újból fölmerüilít a terv, de a par­lament félretette. Ezután jött a világháború s ez idő alatt sokat hangoztatták A nglMban és Franciaországban, hogy mennyire más volna Anglia helyzete, ha a tenger nem zár­ná el a komMnensein küzdő szövetségeseitől. Sokan vannak ma is az angol közélet veze­tő-egyéniségei között, akiik a kéTdés alütualibá- sával annak a meggyőződésüknek adtok kife­jezést, hogy Prága, január 24. Anglia történetében igen nagy szerepet játszott az a körülmény, hogy a kontinens északnyugati részében nyugvó szigetieken alakult meg az angol királyság. Ez a földrajzi helyzet nagymértékben hozzájá­rult az angol hatalom kifejlődéséhez. Amikor az Atlanti-óceáni hajózás megindult, érvé nyesüilt az a kedvező helyzet, hogy az angol szigetek kiinduló pontjai voltok a nagy ten­geri közlekedési útvonalaknak. Szigettermé­szete pedig meg védelmezte a külföldi invá­zióktól és igy történelme évszázadokon keresztül a kontinentális hatásoktól függetlenül fej­lődhetett. A rómaiak, angolszászok, dán és francia nor­mannok után idegen hódítók nem jelentek meg Anglia testén és ez a splendid isolafiom nagy előnyére vált Anglia fejlődésének. A lappangó félsziget Reölns, a francia geográfia nagy mestere, lappangó félszigetnek nevezi Angliát. Ez a kép nagyon szemléletes, mert Angliát a kon­tinenstől a sekély vizű Északi-tenger és a keskeny csatorna választja el. Az Északi-ten­ger sehol sem éri el az 50 méternél nagyobb mélységet, sőt a halfogásáról híres Dagger- Banfks fölött a tenger vize mindössze 13 mé­ter mélységű. Ha tehát valami hatalmas erő a tenger ta­laját 50 méterrel emelné, akkor az angol szigetek a kontinens törzséhez csatlakoz­nának és Angliának szigeti természete megszűnnék. Nem csoda, ha Anglia közéletében, amely7 annyira ragaszkodik a tradíciókhoz, nagy iz­galmat váltott ki az a tudat, hogy a csatorna alatti alagútnak terve igen komoly stádium­ba lépett és számolni lehet azzal, hogy7 rövi­desen megkezdik a csatorna építését. Angliá­ban tisztában vannak vele, hogy ezzel a nagyszabású technikai művel, amelynek je­lentőségéhez csupán a szuezi csatorna és a Panama-tengerszoros építése mérhető, nagy változás következik be Angliának és az egész európai kontinensnek az életében. Közlekedési tekiniteftben ugyanis a csatorna azt jelenti, hogy Anglia lappangó féíszigeti természete megszűnik és az angol szigetor­szág a kontinenshez csatlakozik. Mit mond a geológia? Egy ilyen hatalmas technikai alkotásnál igen fontos szempont,, hogy mit mond a geo­lógia, vagyis az a tudomány, amely a föld rétegeinek természetét vizsgálja. Aki az an­gol kréta partnak és Franciaország aülanbikus tengerpartjának külső képét ismeri, már egyszerű szemlélettel is megállapíthatja, hogy az angol és francia partvonal geológiai föl­építése teljesen azonos viszonyokat mutat. A geológia már régóta megállapította, hogy a kelelaugiiaá síkság, amelynek központja Lon­don és a párisii medence egyik geológiai kor­szakban összefüggő egységet alkotott és ez az összefüggés csalc később szakadt meg, még­pedig a tengervíznek kirágó hatása következ­tében. Mig a gibraltári szoros olyan módon jött létre, hogy Afrika és a spanyol félsziget hegységei között a kapcsolat megszakadt és az egykor összekötő földrétegek a mélységbe zökkentek, addig az Angliát Framciaországtől elválasztó csatorna úgy keletkezett, ho«rv a tengervíz az összekötő kr é tar étegeket állan­dó ostromával kirágta. A csatorna talaját ké­pező krétoirébegekben tehát azonos geológiai viszonyok uralkodnak, mint az angol és fran­cia partvonal felszíni rétegeiben, ebben a ta­lajban pedig túlságosan nagy nehézségeket nem fog okozni a fúrás munkája. Az angol kereskedelmi étet a terv mellett A mostani kísérlet nem az első arra, hogy a vasúti alagút építését megkezdjék, de az angol kormányzatoknak mindezideág sikerült a terv megvalósítását megakadályózniuk. Ha ennek az esztendőnek folyamán a tör­vényjavaslat keresztülmegy az angol alsó­házban, akkor négy-öt éven belül közvet­len kocsival utazhat az ember az európai fővárosokból Angliába. Ma az angol kereskedelmi élet és a sajtó majdnem egyhangúan az alagút megépítése melltett foglal állást. Üzletemberek, az ipari testületik vezetői ér fiai, az idegenforgalmi ■intézményeik Vezetői, munkaadók és munká­sok valamennyien sürgetik a terv mielőbbi toeresatülvlitélét és a munkálatok megkezdő­szempontok és kifogások föl nem merülnek a javaslat eliten. Mibe kerülne az alagút ? 1924-ben 29 millió angol fontra tervezték az alagut­furás és építés költségeit. Szakemberek véleménye szerint a technikai módszerek és eszközök tökéletesedésével ma már olcsóbban elvégezhető a munka. Az alagút hossza mintegy húsz tengeri mérföld tenne. A fúrási munkálatok, egyszerre ikót irányból: Angliában és Franciaországban kezdődnének és négy-öt év alatt át tehetne adni az alagutat a forgalomnak. Az eddigi tervek szerint a költségeik felét Franciaország viselné. így az angol parla­ment hozzájárulása esetében is, ami egy esz­tendőig is elhúzódhatok, szükség tesz még a francia törvényhozás hozzájárulására, ami azonban előreláthatólag minden nehézség nélkül meglesz. A szakemberek véleménye szerint az alag- utfurás költségei nemcsak nagy ikamatot hoz­nának, hanem a befektetett tőke is igen ha­mar megtérülne. Az is valószínű, hogy a jó vasúti összeköttetés nagyban előmozdítaná a személy- és árufuvarozást. Anglia és a kon­tinens között. Stratégiai szempontok i A terv ellenzői főleg stratégiai szempon­tokra hivatkoznak. Ezek miatt hiúsult meg öt évvel ezelőtt és ha most is kudarcot vall, ak­kor ez csak a hadviselés érdekei miatt tör­ténik meg. A húsz tengeri mérföld széles víz abszolút védelmet nem nyújt Angliában, hiszen a francia tengerparton fölállított ágyuk lövegei jóval messzebb elérhetnek, de a szigeti hely­zet kétségtelenül előnyt jelent. A légi táma­dások szempontjából természetesen alig je­lent valami különbségeit Anglia különleges helyzete. Mii lenne, ha egyszer fegyveres konfliktusra kerülne a sor? A katonai körök ma is azzal érvelnek, hogy Anglia az alagút megépítésével a termé- ; szét nyújtotta legkitűnőbb védelmet, a csa­tornát áldozná föl. Ha valamelyik ellenség annyira lelkiismeret­len volna, hogy7 Angliát figyelmeztetés nélkül megtámadja, egyszerre birtokába veheti az alagút száját s ezzel Anglia nagysága egy­szeribe megsemmisülne. Wolséley lord igy vé­lekedik és Haiig lordról is köztudomású, hogy a csatomateirvet elvileg visszautasltja. A re- pütőszakértőik véleménye szerint az a tehető­ség is fölmerül, hogy az alagút angliai nyílá­sát bombázással elzárják és igy az alaguten a kontinensről benyomulhatnak a csapatok. Mások viszont azt hangoztatják, hogy a kelő­képpen ki épített erőd biztonságot ad arra az időre, mig az alagutat újból vízzel áraszthat­ják él. Ezzel szemben háború alatt az alagút­nak meg van az az előnye, hogy a tengeralatt­járók blokádjával nem tehet kiéheztetni. A Franciaországgal való barátság fönnál­lása esetén nem lehet hátrányos Anglia szá­mára stratégiai szempontból sem a tenger­alatti összeköttetés. Bizonyos kötöttségei, azonban mégis jelent. Valamennyire mégis csak egymásra utalja a két államot. Közelebb hozza őket egymáshoz. Szükségessé teszi köztük a szövetséget. És talán eat nem akarja Anglia. Független helyzete Olyan érték, melyet nem akar fölál­dozni. Inkább hoz anyagi áldozatokat, elen­ged könnyen élérhető gazdasági előnyöket, de a függetlenségétől és elszigetelt ünál'lósá- gából nem akar engedni. Szövetségesé Fran­ciaortszágnaik, de saját akaratából, nem pedig azért, ment a helyzet igy parancsolja. < Éppen ezért a tervnek katonai ellenzőin kívül politikus ellenséged is vannak, akiknek befolyását nem lehet lebecsülni, ha a páriá­mén ti elintézés esélyeit mór legeljük. Külö­nösen azokra a politikusokra kell gondol­nánk, akik azzal érvelnek, hogy Anglia inár ma is túl európai jellegű, ahe­lyett, hogy angol világbirodalmi lenne. Most már az alagút Angliát Európa részévé tenné és — amint említettük — végleg Fran­ciaországhoz kötné. Miért is sürgetné más ok­ból Franciaország már egy évszázad óta az alagút megépítését? Mindezek ellenére a csatarna-alagut tervé­nek az angol imperialisták a kevésbé veszé­lyes ellenfelei. Minden valószínűség amellett szól, hogy a nép és a parlament kívánja az alagutat. Ma már a közvéleménybe mélyen behatolt a hit, hogy a szigeti természet An- á gliáuaik nem nyújt több előnyt és a kulturá­lis e!zárkózottság, amely egykor olyan nagy mértékben járult hozzá az angol nép jellemé­nek kialakulásához, ma elszegényedéséhez vezet, viszont a nagyobb idegenforgalpm az angol nép kulturális befolyását hatalmas mértékben erősiti, Éis mennyit köszön Angiig a civilizáció fegyverének! London az óriási Európát, Ázsiát és Afrikát átfogó vasútháló­zatnak góca tenne, mit jelent ez Anglia poli­tikai, kulturális és gazdasági hatalma szem-1 pontjából! Az angol népben van annyi fantá­zia, hogy ezt az álmot végigálmodja s á par­lament elég mozgékony ehhez, hegy politi­kát csináljon a tenger színe alatt 150 lábnyi mélységben. Mert parlamenti hozzájárulás nélkül sem­miféle társaság nem törhet fúróival a mészr sziklákba. A mészs'ziklák elég kemények, de a katonai koponyák még keményebbek. Eze­ken múlik, hogy a csatorna terve a papirosról átlép-e már egyszer a megvalósulás állapo­tába. A nagyszabású terv Érdekes kissé közelebbről megtárgyalni a csatorna tervéi, hogy alakult az ki a technika s a gazdasági étet magas fejlettsége mellett? Két iskola áll egymással éles ellentétben. Az egyik az alagutat csak arra akarja hasz­nálni, hogy a Paris—London közti nagy vas­útvonal hiányzó szakaszát kitölteni lehessem Ezzel — a tengeri ut mellőzésétől eltekintve — London—-Paris között ma hét óráig tar­tó utazást öt és háromnegyed órára lehet csökkenteni. Ez az időmegtakarítás -a másik iskola hitei előtt nem elég jelentékeny. Ez az iskola te­hát kikapcsolja a már meglevő vonalat és helyébe széles sin távú elektromos vasutat tervez Paris és London között, amelyen a közle­kedés két és háromnegyed óra alatt mén­né végbe. A tengeralatti utazásra, miután a csatorna ebben a tervben 242 mérföld hosszúságú vol­na, 24 perc jutna, A londoni vonat 85 perc alatt Boulogneba érkeznék s ez volna a csat­lakozó állomás 'ószaki és középső Európa felé Köln irányában. Ennek a tervnek költségeiben az alagutat 30 millió fonttal, az uj elektromos vaspálya megépítése pedig 160 millióval szerepel, az összes költségek tehát 190 millió fontot tennének ki. Az óriási összeget a terv hívei szerint a for­galom növekedése hamarosan visszatéri tené. Arra számítanak ugyanis, hogy az eddigi két és fél millió évi utas helyett tizenkét és fél millió lenne a forgalom. Az útiköltség ugyanis az eddigi csaknem há­rom fontot kitevő összegről két fontra csök­kenne. V. Z. dr. a háború rövidebb ideig tartott volna és a győzelem olcsóbb és könnyebb lett volna, j ha Angliának meg lett volna a szárazföld-; dél való közvetlen kapcsolata, A háború befejezése után ats elodázott régi terv ismét napfényre került 1924-ben össze­üli a honvédelmi bizottság s az ülésen meg­jelent Ramsay MacDonald, akkori miniszter­ein öle, valamint a bizottság négy korábbi el­nöke: Lord Bailíour, Asquith, Lteyd George és Baldwin is. A hadügyminiszté­rium, a tengerészeti minisztérium és a lég­ügyi minisztérium véleményei kedvezőtlenek voltaik a* aiaguttervre nézve. Kevés stratégiai előnyt és sok hátrányt jelent, —- mondották. A tervben határozottan ve­szély rejlik. Az alagút létesítése nyugtalaní­taná a népet és fokozná a kormányzati té­nyezők felelősségét. Az alagút föntartása igen költséges. A külkereskedelemre és az, angol iparra csak csekély hatással volna. Egyedül a személyfopgailmoit lendítené föl, de viszont ugyanekkor megsemmisítené az eddigi hajó- forgalmat és így tulajdoniképpen káros volna. Ilyen és hasonló ellenvetések és iltedVezőt- len vélemények alapján « bizottság rövid négyrenperces ülésbenf elhatározta, hogy nem építik meg a terve- j zett alagutat. A döntés ailiapja tulajdonképpen az vett, hogy í a kormány nem merte vállalni a stratégiai! helyzetiben beálló változásért a felelősséget, j Ismét aktuális a kérdés Ma ismét hatalmas tábora van az alagút híveinek. Stotosztolkai adatok szerint a parla­ment tagjainak és az angol sajtónak vélemé­nye a következőképpen oszlik meg: pro kontra semleges felsőházi tagok 1.15 56 30 alsóházi tagok 201 17 105 újságok 57 0 9 ! A papírforma szerint tehát a javaslat föltétlenül keresztülmegy a tör- í vényhozás mindkét házában. i Azzal ma mér mindenki tisztában. van, hegyi a munkálatok mielőbbi megkezdése közgaz-! duwáigi szempontból rendkívül előnyös volna Anglia számára és igy éri d ősze pitit tisztán csak a stratégiai szempontok szólhatnak A terv iker észtül vitele elten, ha csak a parki- menti viták során újabb, eddig ismeretlen Az alagtstkérdése a parlament elé kerül London, január 24. Az alagút kérdése ked­den került először a parlament elé. Az egész közvélemény érdeklődéssel figyeli és várja, vájjon a parlamenti csatákban a közgazda- sági szempont fog-e győzni, vagy a stratégiai? WilKaim Bull, az alagút kérdésével fog.lal- | kozó parlamenti bizottság elnöke a képvise- I Iőik és a lordok körében végzett kérd-e zősko- j dóséi alapján megállapította, hogy a törvény- I hozás mindkét testületének többsége kedve- ; zöen fogadja a javaslatot. Bull most a keres- j kedelmi kamaráikhoz fordul, bog}' kikérje vé- i lernónyüket. Az aisóház keddi ülésén Sir Wiliíam Bull kijelentet te, hogy aie alagút ópitésc nég\ évig fog tartani és a munkálatoknál 12.000 munkást fogloíkosu­táinak. Abban az esetben, ha a képviselőház elfo­gadja a javaslatot és az angol birodalmi vé­delmi szervezet nem emel ellene kifogást, a munkálatok pár hónapon belül megkezdőd­nek. A terv végrehajtásának anyagi feltété­tel már biztosítva is vannak. Sir Williaim Bull felszólalására Bakiwin mi­niszterelnök a következőiket jelentette ki: Tekintettel ama, hogy mily nagy közérdele fűződik a csatoma-alagut tervéhez, a kor­mány arra a meggyőződésre jutott, hogy el­jött az ideje annak, hogy ezt a kérdést újból behatóan megvizsgálják. A kérdés gazdasági vonatkozásait a honvédelem szempontjaival együtt leéli megvizsgálni. Szükség vau továb­bá arra is, hogy ez a vizsgálat pártokon fe­lüli legyen, nehogy az egyik kormány dönté­sét valamely későbbi kormány felborítsa. Bahhvin ezért, MflcDonalcíot és Lloyd George ot, mint az ellenzéki pártok vezéreit mmmsmmmmamtmmmmsmmm mii—iwwiimh1——a, é/ófé&in­H tabletták az enyhe és kellemes hashajtó V^ry Teljesen ártalmatlan Minden gydyywtttrban kaphatók FbcMMatote (10 tabletta) Ki. 4.60 Phiola 130 tabletta) Ki. 10.20 ____ {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom