Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-25 / 21. (1944.) szám

2 t>ra<;&tMag^ar.hirlai> 1929 január 25, péntek. ra—*a Az angol király lábadozása idejét egy excentrikus tengerparti kastélyban tölti el ra kikényszerítik az uj választásokat. Ezért meglehetős pesszimisztikusan néznek a koalíció nyolcas bizottságának tárgyalásai elé. Ha az oszmicska az úgynevezett rövid munkaprogramban sem tud megegyezni, akkor a képviselőház már aligha ül össze. Értesülésünk szerint Masaryk köztársa­sági elnök a napokban ismét megkezdi po­litikai tanácskozásait, melyek során meg­hívja magához a pártok vezéreit, hogy a politikai helyzetről és a kibontakozás le­hetőségei felől tájékoztassa magát. A PRÁGAI POLITIKA HÁMTÁJÁRÓL Benes angol barátai, Scotus Viator és Wil- üiam Sbeed, a prágai gombnyomásra mindig megszólaló lsét londoni politikus, újságíró és orákulum, akik közül az utóbbinak a neve a német hadügyiminisztérkim titkos aktája el­lopásának afférjében is fölcsendüllt, csodála­tosan egy véleményen van úgy a Jugoszláv rémuralmat, mint a többi középeurópai pro­blémát, mint pedig Rotihenmere lordot ille­tően. Mintha csak összebeszéltek volna. Pe­dig valószínűleg nem is beszélteik egymás­sal. Csak B-enes egyik újságírójával beszél­tek küiiön-kűlön s valószínűleg nem is egy napon. De azért a lemez ugyanaz: mindket­ten nagyon rémüldöznek a jugoszláv dikta­túra miatt és különösképpen nagyon egy­forma véleménnyel vannak Rabhermere-ral, akinek szerintük semmi politikai súlya nincs, mert nem is politikus, nem is újság­író, hanem csak pénzember. Azt elismerik, hogy i-én-zicímöernek viszont kitűnő. De „csak " pénzember. Jó. Ök politikusok és publicisták, meg tudják tehát ítélni, hogy Rolhermer© ér-e valamit mint politikus és mint újságíró. Ök azt mondják, hogy nem so­kat ér, mert m inda kettőnek dilettáns. Csak pénzember. Am ha mindent elfelezünk a cso­dálatosan egy behangolt véleményű két poli­tikus publicistának, ha kötetlenül elfaksszük is nekik, hogy Rothermere ..dilettáns" publi­cista és ..dilettáns" újságíró: azt az egyet mégis csak kötve, nagyon kötve tudjuk el­hinni. hogy Rothermere, szavának valóiban olyan kevés súlya volna, mint ahogy ők mondják. Valamikor létezett egy magyar­barát Oxford Review cimü angol folyóirat, melynek Teleki Pál állítása szerint összesen 18 előfizetője volt. Nem is tudott Angliában közvéleményt csinálni. Ugyanakkor Scotus Viator angol folyóiratának összes előfizetői 85-en vannak. Scotus Viator mégis közvéle- .ménycsináló tényezőnek számit Angliában? Mennyire nem-eihanyagoliható befolyása le­het akkor a közvéleményre egy ilyen pénz­ember Rothermerenek, aki naponta körül­London, január 24. Az angol király egész­ségi állapota annyira javult, hogy a közel jö­vőben átszállítják Bognár of Brigh tanba, egy kis angol fürdőhelyre, ahol Sir Arthur du Cress az uralíkodópár rendelkezésére bocsá­totta fejedelmi berendezésű palotáját. Sir Arthur, az ismert angol fontmitliomos, aki pillanatnyilag nagy vadászkom tón van Kö- zépafrilkában, öt év előtt vette meg a tenger­parti palotát és a hozzátartozó haitalmas par­kot. Azóta több, mint százezer fontot fekte­tett bele a kastélyba és fejedelmi, de kissé excentrikus módon átalakította. A házban hatalmas úszómedence van, az első emeleten pedig minden szobához külön fürdőszoba, Budapest, január 24. Az Est mai száma írja: Seré dl Jusztinban h1 xwos-hercegpri­máe márciusban zarándoklatot vezet Rómá­ba a pápa jubileumi ünnepségére. Igen nagyjelentőségű, messzemenő következtelé­seiket fűznek katolikus vezető körökben a hercegprímás római útjához. A hercegprí­más az értesülések szerint római tartózkodását fel fogja használni a döntésre megérett primási birtokügyek végleges elintézésére is. Ismeretesek azok a tárgyalások, amelyek az esztergomi érsekség csehszlovákiai alapítvá­nyi birtokai miatt már nemcsak Esztergom­ban és Prágában, hanem Rómában is foly­nak. Az esztergomi érsekség a Csehszlová­kiába szakadt birtokok megváltását kéri Csehszlovákiától, azzal érvelve, hogy zárdá­kat, iskolákat, papnöveldéket tart fenn, holott az erre a célra adományozott alapít­ványi birtokok jövedelmét Csehszlovákia élvezi teljesen tehermentesen. Esztergomé tehát a teher: a zárda, az is­kola, a papnövelde, Csehszlovákiáé pedig a belül öt millió embernek ad a kezébe újsá­got. Egy öt millió példán yszáimiban megjele­nő, politikailag és piDblidsztikadlag .gyarló" cikk bizonyára van olyan hatással a köavé­amelynek beépített kádjába tetszés szerint lehet folyó-, vagy tengervizet bocsátani. Az egyik nappali teremben beépített villamos angol játékorgoma áll, amelyet bármely szo­bából működésbe Lehet hozni. A király háló­terme a tengerre nyitóik s az egyik szomszé­dos szobában minden berendezési eszköz úgy van megválasztva, hogy alkalmas legyen a mesterséges magaslati napfény befogadásá­ra. A király valószínűleg 14 nap múlva uta­zik a Londontól 120 kilométerre lévő fürdő­helyre. Már most több száz munkás dolgozik a palota rendbehozatalán, miig a király ötven szolgája a napalmban indul útnak, hogy az kezdődtek és folynak most is a tárgyalások, amelyek azonban épp úgy elhúzódnak, mint az erdélyi optánspör. Egyedül a Szentszék határozott fellépése érlelhetné meg a dön­tést és a végleges elintézést Ez a döntés, amint jó forrásból közölték velünk — Írja az Est — már nem késhet soká, mert Gáspárrá bíboros, a Szentszék ál­lamtitkára, a rőmaj tanácskozások folyamán már közölte a Szentszék álláspontját, mely akként hangzik, hogy az alapítványi leve­lek intencióinak érvényt kell szerezni. Az alapítványi levelek pedig valamennyien egv-egy iskola, vagy zárda, vagy papnövelde fentartásáról szólnak és azok fentartását ír­ják elő. A hercegprímás római útja tehát igen nagyjelentőségű eredménnyel járhat Ggy erdélyi szenátor súlyos szerencsét­lensége. Udvarhelyről jelentik: Sebessy Já^ nos szenátort Bukarestiben súlyos szerencsét­lenség érbe. A bukaresti Viktóriám kávéház előtt a sikamlós járdán elesett s mindkét lá­bát törte. A szenátort kórháziba szállították. leményre, miint egy „kitűnő" politikus és „kitűnő" újságíró cikke, mely, például 85 példányban lát napvilágot. Szenzációs leleplezések Avarescu tábornok királyellenes összeesküvéséről Bukarest, január 24. A romániai belpoli­tikát ismét egy igen érdekes leleplezés foglalkoztatja. Flueras szocialista vezér ugyanis a parlamentben visszautasítva a szocialistaellenes támadásokat, azt állitotta, hogy Avareseu 1919-ben a királyi család ellen összeesküvést készített elő. Ezzel a leleplezéssel most igen élénken foglalkoz­nak a román lapok. Az Adaverul megálla­pítja, hogy a Flueras által leleplezett kom- plott nem az első Avarescu részéről. Már 1918-ban Odesszában is előkészített egy összeesküvést a Hohcnzollern-dinasztia el­len s erre a célra megnyerte Argetojanut is, aki később a Bratianu-kormány tagja lett. Az összeesküvésnek meg akarta nyer­ni Rakovskyt, a későbbi szovjetnépbiztost is és még más szocialistákat is, de azok nem akartak résztvenni. Sőt egy harmadik kísérletet is tett Avarescu s egy alkalom­mal azt javasolta a központi hatalmaknak, hogy detronizálják a Hohenzolleru-dinasz- tiit Állami felügyelet alá helyezik a magyar fürdőket Budapest, január 24. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) V áss József dr. népjóléti miniszter törvényjavaslatot terjesz­tett be a gyógyfürdőkről, a klimatikus gyógy- és üdülőhelyekről, ásvány- és gyógyrizekrőL A javaslat szerint a fürdők fölé hatósági biz­tost helyeznek, az ásványvizekéit pedig a mi­nisztérium ellen őrzése alá helyezik. A tör- vényjavaslat szigorú fegyelmi szabályokat tar­talmaz, melyek szerint valamely gyógyfürdő­nek engedély nélküli megnyitása háromhő- napos fogházbüntetést von maga után. Leleplezték Trocktj híveinek egy titkos szervezetét Moszkva, január 24. A rendőrség egy titkos szervezetet fedezett fel, amelyről kitűnt, hogy Trockij hívei alapították kor­mányellenes célokból. A szervezet száz­ötven legkiválóbb tagját letartóztatták és száműzték. A Pravda állítása szerint ez a titkos szervezet volt az, amely tavaly pol­gárháborút készített elő és az állami gyá­radban sztrájkot szított A titkos szervezet kiemelése és tagjainak letartóztatása a legnagyobb titokban történt agy hogy a közvélemény csak most, jóval az esemé­nyek után és a részesek megbüntetése után szerzett tudomást róla. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén utolsó intézked éseket megtegye. Serédi Stercegprimás márciust római utjának a magyar sajtó nagy jelentőséget tulajdonit A primási birtokügyek végleges elintézéséről lesz szól igyon: a primási birtokok. Ezen az alapon i kétzáwas Híve UiiftT ntttk tiké leven XocPs 3rta: £dgar Wattace (3) — Nem. — válaszolt a leány a detektív nagy meglepetésére. — Miss H el dér ismerte őt, mert képét látta az egyik újságban. Úgy gondoltam, hogy a neve ön előtt is ismerős lesz. — Miért lenne ismerős, édes jó gyermekeim — kérdezte Dick kissé ingerülten. — És miért ne, édes jó uram? — viszonoz­ta a leány hidegvérüen. Ekkor vette őt Diók Martin jobban szemügyre. PLaszifckusan vált ki alakja abból a háttérből, amelyben élete lejátszódik és Dick felfedezte rögtön, hogy egyéniséggel áll szemközt. Szürke szemei kis­sé távol állottak egymástól, orra egyenes és kicsi, szája kissé nagy és tényleg aranysárga baja volt. — Bocsásson meg, — nevetett fel Dick. — Be kell. azonban vallanom, hogy ez a könyv- tolvaj vajmi kevéssé érdekel. Dick olykor megnyerő őszinteséget muta­tott. J — Hónap ugyanis kilépek a szolgálatból. — Nagy lesz az öröm a bűnösök világában, — mondta a lány udvariasan. Vidám fény csillant fel szemeiben és a férfi rögtön a szi­vébe zárta. Egy szék állott a közelben. Dick közelebb vonta és kéretlenül helyet foglalt.- Tehát ki ez a Staletti? A lény komolyan nézett rá, majd gúnyosan vonla össze ajkait. És Ön detektív, egyike azoknak a csak­nem tér mászott előtti lényeknek, akiknek ál­maink felett kell őrködnie? Diók csaknem meggörbült a nevetés lsen. ! *—• Megadom magam. — Magasra emelte kar­jait. — Alaposan megadta nekem. Habosak fé­lig ilyen alaposan felelne kérdésemre . . . Ki ez a Staletti? — Tehát valóban nem tudja? Assziszten­sem azt mondja, hogy a rendőrség már jól is­meri. Akarja-e látni a könyvét? — Könyvet is irt? — kérdezte Diók őszin­te csodálokzással. A leány felállóit, kiment a szobából és né­hány pillanat múlva egy vékony kötettel tért vissza. Diók kézbe vebte a könyvet és elolvas­ta a címet: „Újabb gondolatok a konstruktív biológiáról. Irta Antonio Staletti." Felnyitotta a könyv süri'm telenyomtatott lap­jait, amelyek hemzsegtek a diagramoktól és ábrákól. — És ilyen ócska salabakber miatt került összeütközésbe rendőrséggel ? Most hallom először, hogy bűnt követ el az, aki könyvet ir. — Persze, hogy bűn, — válaszolta a lány komolyan. — Csak az a baj, hogy nem adnak érte büntetést. De nem a könyve miatt ült. Sokkal szörnyűbb dolog volt. Úgy hiszem, vb visectio. — Miről szól a könyve? Átnyújtotta a könyvet a kisasszonynak. — Kétlábú lényekről, aminő ön is, meg én is vagyok, — mondta ünnepélyesen. — Arról ír benne, hogy mennyivel bldogabbak lenné­nek az emberek, ha latin és algebra helyett gyökereken és diókon nevelnék fel őket és szabadon meg meztelenül szaladgálhatnának az erdőkben. Diók egész imponáló nagyságában felemel­kedett. — És hol lakik ez a különc? Újból kézibe vette a könyvet és fellapozta azt az oldalt, amelyen az előszó befejeződik. — Suseexben ... A bitóudivarbau! Is­tenemre, kissé borzalmasan hangzik! A leány még meginnia tolt egy jegyzéket, amelyen négy név állott. — State btln kívül igazán senki sem gyanu- síitható. Különben is historikusok, akiket a biológia aligha érdekel. Ha itt vagyok, nem is történhetik meg a dolog. És nagyon vigyá­zok. Hirtelen félbeszakította szavait és az asztal­ra pillantott. A könyv eltűnt onnan. — ön vette el ? — kérdezte. — Látta, hogy elvettem volna? — vágott vissza Dick. — Látni nem láttam. De megsküdnék, hogy a könyv, ebben a pillanatban még ott volt Diók felöltőjébe nyuM és visszaadta a könyvet. — Ritkán lehet olyan embert találni, aki nagyon tud vigyázni. — De hogyan történhetett ez? — Még min­dig nem tudott a meglepetésből felocsúdni. — A kezem a könyvön volt és csak egy pillana­tig néztem félre. — Majd egyszer eljövök önhöz és megmu­tatom, hogyan történt, — ígérte meg komo­lyan és mar az utcán veit, amikor eszébe ju­tott, hogy nem sikerült visszaemlékezni ennek az eleven leánynak a nevére. Syboil Lansdown az ablakoz szaladt, amely a térre nyílott és utána nézett, amig el nem tűnt szemei elöl. Ajkain mosoly szaladt végig, szemeiben a diadal érzése villant fel. Első érzése volt, hogy ezt a férfit meg kell vetni, mert lei nem állhatta a l>eképzelt em­bereket. Azután azonban más színben tűnt fel előtte a hivatalos látogató. Vájjon viszontlát­ja-e valaha? Olyan kevés ember van, kinek társaságában kölni esen telik az idő és Diók Martin aljfelügyelő — névjegyét kezébe vette és félig hangosan olvasta le róla a nevet ... egyik e volt azoknak a kévéseiknek, akiknek a megpillantására kissé felmelegszik a szív. Késő délután volt, amikor Diók a bítótflaud- vair töredező falai és ócska forgóearkokon függő vaskapuja előtt lefékezte kocsiját. A dudvával benőtt ut egy hajlatában feltűnt a távolról alig észrevehető ház. Csengőt nem talált és öt percig trombitált a viharvert ajtó előtt, amig végre csoszogó lé­pések ballaszottak és a lekapcsolt lánc meg­csörrent. Az ajtó két centimé ternyire nyitott meg. A keskeny résen át agy hosszú, sárga ar­cot pillantott meg, amelyen annyi ránc sza­ladt végig, mint a fonnyadó almán, egy fe­kete szakáit, amely csaknem a gyomorig ért Le, egy piszkos sapkát és alattomosan fürké­sző, örvénylőén fekete szemeket. — Doktor Staletti? — így hívnak. — Hangja nyersen hangzott és idegenes kiejtése volt. — Velem akar be­szélni? Ez fenomenális! Általában nem szok­tam látogatókat fogadni! v Egy pillanatig habozott, azután megfordult és néhány szót váltott valakivel, aki háta me- gett állott A detektív egy fiatal, vörösarcu, elegánsan ölözöbt fiatalembert pillantott meg. Amikor a fiatalember Diókét észrevette, gyor­san hátrahuzódott. — Jó reggelit, — üdvözölte őt Diók Martin barátságosan. — No ez igazán váratlan öröm. Tommy Cawler most tényleg igen kellemes külsejével lepte m g a detektívet- Ruhája ki­fogástalan volt és elsőrendű szabó műhelyé­ben készüli — Jó reggelt, Mr. Martin! — Tomimyt nem egykönnyen lehetett nyugalmából kizökken­teni. — Egész véletlenül talált itt. Régi bará­tomat. Stalettit jöttem üdvözölni. Dick csodálkozva nézett rá. Mennydörgését! Aliposau kihúzta ma­gát! Mit csinál mostanában? Tommy rezignálton szögezte szemét a föld­re. ~ - Ne legyen gondja vele. Ezentúl honi ru­gók ki a hámból. Munkát vállaltam, amiből meg lehet édatí. Tehát a viszontlátásra StadeUil

Next

/
Oldalképek
Tartalom