Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-24 / 20. (1943.) szám

•wwígaiMaíAaiimiriií#

1929 január 24, rsrfif&reöfr.

FÉKÉTEBŐRÜ KIRÁLYOKNÁL

Irta: LEBZELTER VIKTOR ér., a bécsi természetrajzi muzeum őre

nem tarthat velem, mert a szomszédos Ombadja birodalom trónörökösnője váratlanul vendégségbe érkezett hozzá. Egyedül indultam tehát utamra. A nők és gyermekek ellenkezés nélkül engedték magukat megvizsgálni, de a férfiaknak nyomát sem láttam, csak a fiatal gyerkőcök verődtek össze és nevettek rajtunk. Megharagudtam és visszamentem Moalához, akinek a kővetkezőket mondottam: Azért jöttem, hogy könyvet Írjak arról, hogy milyen derék emberek az ovambok. De a történtek után ezt nem tehetem, mert még a vad busrrienek is tisztelik az ősz hajat, már pedig neki is és nekem is ősz hajam van. Vagy nem parancsolta meg embereinek, hogy legyenek segítségemre és altkor engem tartottak bolonddá, vagy kiadta az utasítást és ebben az esetben a tények azt bizonyítják, hogy országában nem ismerik a rendet és az illemet. Moala méltóságát érezte megsebezve és megígérte, hogy délután testőrkatonáival együtt elkísér. Pontosan két órakor öt fegyveres, kissé becsipett harcossal megjelent nálam. Egy kilométerre megközelítettük a költözködő tábort, ott Moala egy pálmatörzsre ült és egyik emberét az ünneplők közé küldte.

< A bölcs ige

Valamivel később megjelent a házigazda és őt követték a férfivendégek. Moala előtt valameny- nyien a földre borultak és úgy üdvözölték. Moala valószinüleg szigorúan megdorgálta őket, mert a köszöntés után egymás után jöttek mérőkészülékemhez. Négy órán át dolgoztunk, amig be nem alkonyodott. Moala ott akart még maradni, de egy darabig elkísért és búcsúzóul igy szólt hozzám:

— Az ősök jó szellemei vezéreljenek vissza egészségesen hazádba. Gondolj arra, hogy az atyának, akinek sok a gyermeke jók és szófogadók között rossz és engedetlen gyermekei is lehetnek. Én is atyja vagyok országomnak. Tarts meg engem és az engedelmes gyermekeket, akik megmérették magukat, jó emlékedben és felejtsd el az ellenszegülőket, akik megszöktek.

Kezével búcsú': intett és a sápadt ho’dfényben eltűnt a pálmafák között.

csak az előbbi eredmény ismétlődött meg. Végül

Sanika igy szólt:

— öreg ember vagyok, nem tehetek semmit, ha embereim nem engedelmeskednek.

Erélyesen fenyegetőzni kezdtem, erre Sanika előparancsolta a háremét. Az asszonyokat és leányokat zavartalanul megmérhettem és lefényképeztem. amit Sanika érdeklődéssel bámult végig. Bizonyára arra gondolt, hogy a nőkért, vagy az eszükért úgysem kár.

Időközben kerülő utón megbarátkoztam két elengával és az ő segítségükkel alkalmam volt mintegy háromszáz ongandjerát megmérni.

Moala, Uhtmhdhi pátriárkába

Moala az Ongandjerától nyugatra elterülő vidék uralkodója. Magastermetü 65 éves férfi, őt tartják a íegeszesebbnek az ovambo főnökök között. Minden nap a finn missziónál reggelizik. Országában és udvarán mindig példás a rend és a tisztaság. Európáról egészen he’yes fogalmai vannak és nem is akart munkámnak útjába állni, de az Ongandjerából érkező hírek itt is éreztették hatásukat. Akárcsak Sanika. az udvariasság és a babonás félelem konfliktusát ő is úgy akarta meg- oldani. hogy asszonyokat és nőket — köztük saját leányait — bocsáto't rendelkezésemre, de ellenezte azt, hogy férfiakat is megvizsgáljak. Azt az Űrügyet hozta fel, hogy a férfiak most valameny- nyien költözködéssel vannak elfoglalva, tehát nem hivathatja el őket. Indítványoztam, hogy menjünk el együtt néhány kö'tözködési ünnepé’yre. Beleegyezett, de másnap reggel, amikor a gépkocssat érte küldtem, kimentette magát, hogy

Ambu- vagy Amboország Délnyugat-Afrika északi részén fekszik. Bantu lakossága földmívelésből és állattenyésztésből él. Népének törzsszervezete mind a mai időkig megmaradt. A német uralom csak bizonyos mértékű fennhatóságot jelentek, ma pedig a délafrikai Uniót, amelynek a területét átengedték, mindössze három fehérbőrű tisztviselő képviseli. Nekik sem áll semmiféle rendőri vagy katonai karhata'om rendelkezésükre és uralmuk alapja a 250.000 lakos fölött az a mérhetetlen tekintély, amelynek az angol fennhatóság a bennszülöttek körébeu örvend. Az ország élén mint íőmegbizott Hahn kapitány áll.

Az ország lakói hét törzshöz tartoznak, a törzseket nagykiterjedésü őserdők választják el egymástól. Ezek közül négy monarchia: . Ondonga, ÍJkuambi, Ongandjera és Ukua'uthi. Az Uhuja- niama törzs főnöke Mr. Eats, fehér tisztviselő. Ömbarantu és Uonkokmkathi-Eunda patriarkális köztársaságok.

Fehér utazók és kereskedők elöl az ország zárva van. Délnyugafrika kormányzója érzékenységének köszönhetem, hogy bejárhattam ezt a területet, ahol a néger törzsek faji tulajdonságait akartam tanulmányozni. Hogy tamihnány ómat és méréseimet zavartalanul elvégezhessem, szükségem volt ezenkívül a törzsfőnökök engedélyére és támogatására is Kihal'gatásra kellett tehát mennem ezekhez a kiskirályokhoz és ezekről a látogatásaimról óhajtok itt beszámolni.

Mariin, Ondonga k'rálva

Hahn íőmegbizott a helyettesét. Mr. Thompsont osztotta be mel1 ém. hegy Martin törzsfőnök udvarán bemutasson, tehá* ugysző’váu hivatalos fogadásról volt szó. Délután három órára kérettek bennünket. A királyi vár faluhoz hasonló telep, ame'yet magas fasorok vesznek körül. Mártin király minden pompáját felvonultatta. A bejárat előtt mintegy száz lovon és ökrön nyargaló gárdista állt kissé rendetlen sorfalat, a legkülönbözőbb fegyverekkel felszerelve. A kapu előtt európai ruhában, strucíollas kalappal őfelsége mosto- baatyja és helyettese fogadott. Az udvarra belépve mintegy harminc mezítelen, de dúsan olajozott testű fiatalembert láüunk. Ezek az altörzsfőnökök fiai, akik itt nevelkednek és mint apródok teljesítenek szo’gálatot. Ketten hozzánk csatlakoztak, hogy kalauzoljanak. Tiz méter hosszú, keskeny folyosón áthaladva kisebb udvarba jutottunk, ahol nyolc öreg ember guggolt a fal mellett. Ezek az elengák a törzsfőnök miniszterei. Ismét több folyosón mentünk végig, helyenként bakokat kellett átugrani, vagy alacsony napellenzők alatt átbújni.

A folyosó végén az apródok visszalépek és beléplek a fogadóhelyiségbe. A tér közepén kerek kunyhó állt. előtte ült egy fatönkön, keresztbevetett lábakkal. Ondonga ura’kodója. Harminc év körüli öszíövér ember, hatalmas karimáju szürke kalappal, kakiingben és nadrágban, sárga ma- gasszáru csizmában. Okos arckifejezése kellemes benyomást keltett. Egészen másként feslett a balján guggoló miniszterelnöke egy őszhaju, francia szakállu összeaszott emberke, akinek ráncos arca és apró ravasz szemei elárulták, hogy busman vér is csörgedezik ereiben E’őltük nagy fazékban á’lt a sötétbarna, kétszer főzött amabe’e sör. A törzsfőnök mel!elt kerti szék várta az angol kirágnak. minden ovambok legfőbb urának képviselőjét. Nekem és kísérőmnek két fatönköt készítettek elő ülőhelyül.

A kihallgatás

Őfelsége és a mi.nisztere’nök belépésünkkor mozdulatlanul ülve maradtak. Amint helyet fogaltunk. Martin elővette a merőkanalat és megtöltötte serlegeinket. Ezután a miniszterelnök közölte tolmácsunkkal, hogy célomról tájékozva van és felszólított, hogy adjam elő kívánságaimat.

A társa'gás nehézkesen indult. Én Mr. Thomp- sonnal angolul közöltem mondanivalómat, ő afrikai. kaphollandus nyelven szólt a tolmácshoz, aki ondongai nelven adta tovább a miniszternek. A miniszter azután a királyhoz hajolva, a fülébe súgta a hallottakat.

Ugyanilyen körülményes módon tette fel kérdéseit is a király, aki végül megígérte, hogy másnap kó'száz embert bocsát rendelkezésemre és azokon kedvem szerint végezhetek méréseket. Távozáskor a ,.kamarás“ közölte velem, hogy Martin szívesen látna ajándékképen egy láda benzint, mert gépkocsija van

Jpumbo, Ukuambi zsarnoka

Itt minden az ellenkezője a szomszédban látottaknak. Ha a „pax britannica" erős kézzel nem vigyázna ezeknek a kiskirályoknak a békéjére, napirenden lennének a kölcsönös támadások. Martin és Jpumbo elkeseredett ellenségek. .Jpumbo minden vágya egy ,.uku‘ukutu“ (gépkocsi), de Martin azt nem engedi át saját országán Ukuam- biha, ezért Jpumbo kényte’en megelégedni billiójával és negyven feleségével akiket állandóan csereberék

Joumbo apró, csinos, haniita tipusu emberke, sasorral és nagy szakába 1 Ravaszsága, vakmerő lélckjelenléto és az átlagot meghaladó intelligenciáin tipikus afrikai kényurrá teszi. FJkeseredett ePensége lévén a fehéreknek, a lehetőség szerint igyekszik az európai befolyást országától távoltartani, de a repülőgépek és a fehér varázslók tudománya miatti félelmében nem mer nyílt konfliktust előidézni. Ahol lehet, frp/eksztk kis

dolgokban ellenszegülni és ezért az ovambok hősnek tartják.

Ha Jpumbo útjába áll embertani vizsgálataimnak, akkor lehetet'enné vált volna munkám a nyugati törzsek körében és ezért fontos volt, hogy ügyes legyek. Az olt székelő finn misszió vezetőié kisért el korán reggel Jpumbohoz. ő minden szertartásosság nélkül fogadott az udvaron. Kijelentette, hogy asszonyai sokáig aludnak, ezért byan rendetlen a házatája és a söre is elfogyott, tehát nem vezethet be kunyhójába. Azt feleltem, tiogy csupán azért jöttem, mert az ország urát íöszönteni kívántam. Arra kértem, hogy majd ha visszajövök, legyen segítségemre és ezt meg is Ígérte.

A íakhctpő

Három hónappal később gépkocsink ismét befutott Kylves misszionárius ukuambii udvarára. Azonnal kihallgatásra jelentkeztem, de Jpumbo nem fogadott, mert nagyon fáradt volt. Másnap ismét bejelentettem magam, de ekkor slructollak- kal ékesített kamarását küldte hozzám azzal az üzenettel hogy a feje fáj. Csillapító porokat akartam neki küldeni, de a kamarás ezt mosolyogva e'háritotta:

; — Nem ez az igazi orvosság.

Az Igazi orvosság egy üveg whisky lett volna, de azt nem adhattam, mert annak a veszélynek ! tettem v^’na ki magam, hogy kiutasi'anak az j országból. Délután tehát ismét a kirá’yi putri elé ! robogtam, hogy Jpumbol annak rendje és módja szerint sétára hívjam. De ő semmiképpen nem volt arra kapható hogy fehérek által vezetet1 gépkocsira üljön. Attól félt. hogy a gonosz ..oshirum- bók“ e1 viszik országából és egy távoli szigeten hagyják, tehát elutasította meghívásomat.

A kamarást, aki ezt a hűt hozta, három zsírtól csepegő, csuoán bőrkötényt és ékszereket vise’ő szép udvarhö’gy követte. Kettő hatalmas,, sörre! teli fazekat cipelt, a harmadik pedig egy ócska, e'nyütt lakkcipőt. A sör rendeltetésével nyomban tisztában voltunk de nem tudtam, mit akadnak a lakkcipővel. Ezt is megtudtam. Jpumbo azt üzente, hogy mivel én barátja volnék ós mérhetetlenül gazdag vagyok, szerezzek neki egy pár uj lakkcipőt; az ócskát azért küldi, hogy arról ! mértéket vegyek. Cipőről ugyan nem tudok szak- ; szerűen mértéket venni, de megmondjam, hogy | elküldöm a cipőt és sarkan'yut is hozzá ha országában zavartalanul dobozhatom és kétszáz katonáját elküldi, hogy azokat megmérjem. Jpumbo erre visszavitette a cipőt, de megengedte, hogy méréseket végezzek a keresztényeken és a pogá- i nyok közül azokon, akik erre önként kaphatók.

Mikor bucsukiha’lgatásra jelenlkez'em, Jpumbo eltűnt. Később hallottam, hogy engem gyanús varázslónak tartott

Sanika, Ongandjera kirágva

Sanika, a nagyrészt bantuvá lett busmenekből álló ongandjera-törzsnek főnöke, mór öregember, körülbelül hetvenéves. Fiatal korában vad legény volt és Rau'auen misszionáriusnak az állkapcsát botjával eltörte. 1911. ben Ukuambival háborút viselt, amely három ember életébe került és amelyben Ongandjera győzött. Egy elesett ukuambi harcos holtteste az ongandjerák kezére jutott. A holttestet kecskehussal együtt megfőzték és megették. Sauikáról azt beszélik, hogy láthatatlanná tudja tenni magát. Tiz centiméter hosszú mérgezett körmei vannak.

Ongaüdjerában nem szokás az udvart felsöpörni és ehhez a szokáshoz Sanika is ragaszkodik. Ezért térdigérő piszokban kellett végiggázolni, amig bejutottam Sanika „fogadótermébe“, amelyet a sok szemét mellett a felséges ur által le- szopogalott csontok is elóktelenitéuek. Sanika, amikor fogadott, rongyos bőrkötényt és formáját vesztett stájer-kalapot viselt. Első kérdése az volt. hogy ismerem-e Franké alezredest, az egykor itt állomásozó német csapatok volt parancsnokát. Mikor sajnálattal nem-mel válaszoltam, igy szólt:

— Nagyon kicsi ember lehetsz, ha Frankét nem ismered; nekem ő nagy barátom volt.

Ezután hazám iránt érdeklődött és nagy fáradsággal kellett magyarázgatnom, hogy Ausztria és Amerika nem mindegy. Később megtudtam, hogy ezzel elrontottam a dolgomat, mert Sanika sokadmagával abban a meggyőződésben él, hogy az Egyesült-Államok hatalmas négerállam és az amerikaiak egyszer csak megjönnek, hogy a fehéreket elkergessék.

Antropológiai érdeklődésem iránt nem mutatott sok megértést és végül megtudtam, hogy a törzsfőnöki udvarban ró'am olyan hír terjedt el, amely veszedelmet zúdíthatott reám. Az elengák azt hireszlelték a nép között, hogy veszedelmes varázsló vagyok és mérőeszközeimmel kiszedem az erőt az emberek agyából. Egyenesen Sanikához siettem, minden európai és afrikai társadalmi érintkezési forma mellőzésével szemére vetettem áskálódásait és fenyegető hangon mondtam meg neki, hogy többet tudok róla, mintsem gondolja és azonnal sietek a kormányzóhoz. Úgy látszik, nem lehetett valami tiszta a le'klismerete. Idegesen forgatta ujjait és kért, hogy másnapig legyek türelemmel, akkor ilt lesz az a kétszáz ember, akit. kértem tőié.

Másnap reggel mintegy száz ember üldögélt a Ifinya bejárata körül. Sanika nagyon előzékenyen fogadott és okkor munkához láttunk. Odaintelte az egyik harcost, de az mozdulatlanul a helyén maradt. Szólt a másodiknak, hnnnndiknaiv. de

Húsz disznóval kezdte karrierjét Hoover, az Egyesüli Államok elnöke

Tűz a staníordi disznólarmon — „Az isholakönyv olyan, mint a menetrend, egyiket sem tanulja meg az ember", mondta Hoover a tanárának — Táviratban jegyezte el Hocver feleségét — Egy temperamentumos yankee még Hoovert is Ielőzte

választási kőrútján

Hoover elnökké választásával igazi amerikai karrier érte el az elérhető legmagasabb pontját. Herbert Hoover atyja kovácsleiény volt, korán elhalt és a kis Herbertnek magának kellett gondoskodnia magáról. Am'nt látjuk, eléggé értett is hozzá. Pályája tulajdonképpen igen korán áttörte a köznapiság vonalát.

— Tizenötéves voltam, — beszélte Hoover sajátra agáról, — Stanfcrdban szol’-álUm egy I lisznófnrmon. Egyszer tűz ütött ki az ólb’n és a béresek nem mertek behatolni, hogy a bennrekedt állatokat kiszabadítsák. A gazdám mindent megpróbált, hogy bátorságra serkentsen bennünket, de ő maga sem merte megközelíteni

a hatalmas tüzet. Végre is 20 disznót Ígért annak, aki a többszáz állatot megmenti. Ez hatott, ue csak rám: fogtam magam, a kúthoz rohantam. felhúztam egy vödör vizet, be’emártot- tam egy lópokrócot s a csurom viz pokrócot magamra vetve, berohantam az égő kerítésen keresztül az ólba. Sikerült {elrántanom az ól ajtaját, az állatok kitódultak a szabadba, egyiknek sem lett nagyobb baja. A gazdám állta a szavát, sőt még egy üres ólat is ajándékozott a húsz disznó mellé, hogy ott hizlalhassam őket. Pár hóna pnrulva eladtam a disznókat és otthagytam Stanfordot: 300 dollárom volt és iskolába akartam járni.

—- Egyáltalán nem voltam mintadiák. Olyan fejlett és egészséges voltam, hogy alig fértem az iskolapadba. Bizonyos kritikával néztem az iskolát. Nem akartam fölösleges dóitokra pazarolni az időt s amiatt gyakran támadt nézeteltérés köztem és tanáraim között. Egy alkalommal például verset kellett tanulnunk és amidőn rám került a sor. én egész röviden elmondtam a vers gondolatmenetét. A tanárom megbotránkozva vette -tudomásul, hogy nem tanultam meg a verset, de én azt feleltem, hogy a versek tanulására nincs időm, mert csak olyan dolgokat volna szabad általában megtanulni, amik nincsenek meg a könyvben, helyesebben azt kell megtanulni, hogy mit hol talál meg az ember, ha szüksége van rá. Ugyanúgy, mint ahogy a menetrendet sem tanulja meg az ember, hanem teljesen elég, ha tudja, hogyan kell használni, ha valamit keros benne.

— Kezdetben éppen ezért makacsul viaskodtam a latinnal ós nem tudtam megérteni, hogy egy nem létező nyelvet miért tanítanák az iskolában. Később természetesen magam is rájöttem, hogy nem a nyelvtudásért van szüksége a latinra senkinek sem, hanem azért a magasabb gondolkodási rendszerért., amelyet, az i xat latin nyelvtan tanulmányozása által mindenki elsajátít s ami, véleményem szerint, ló nyögés különbség u latinul tudók és a latint nem tanulók gondolkodásában.

— Később annyira, megtel siettek nekem is a latin tanulmányok, hogy több középkori latin- nyelvű geológiai munkái íorditottam le magam is angolra.

Tanulmányai közben megismerkedett Loa 1

kisasszonnyal, aki kollégája volt az egyetemen. Mindketten tetszettek egymásnak s csak egy akadály volt: a leány gazdag volt, viszont a leendő elnökjelöltnek nem voTt egy árva centje sem. A diploma-kiosztás után Hoover a következőkép vallott szerelmet: — Maga gazdag, miss Lea, ón szegény vagyok. Vagyont fogok szerezni, ha gazdag leszek, értedtem magát. — Kezet szorítottak, elváltak, öt évvel ké-őbb miss Lea Henrynek a következő táviratot kézbesítették:

— Célomat elértem. Akar a feleségem lenni?

— Lea Henry röviden ennyit felelt: — Mikor akarja?

Hooverről rövidesen megtudták, hogy nem közönséges szervező tehetség: a háború alatt az egész ántánt élelmező diktátora volt. A belga király külön érdemrendet alapított számára. „A belga nemzet barátjának" felírással és Albert király örült, hogy barátai közó számíthatta Hoovert. A háború után Európa n.egrne töje- ként üdvözölte Hoovert. aki élelmi- zerrei és nyersanyaggal sietett a háborúban elgyöngült európai gazdaság segítségére.

Az orosz éhínség idején Oroszországban is kiváltságos szerepe volt Hoovernek, a Kremlben volt a szállása és erről az útjáról igy nyilatkozik:

— Egyetlen rokonszenves lény volt a Kendben: Krnpszkaja asszony, Leninek a fele- égé. Nagyszerű tejeskalácsot sütött a számomra minden reggel. El is kértem receptjét, ez az egyetlen nyereség, amelyet Oroszonzágbó' magammal hoztam...

A béresfiuból most dúsgazdag ember lett és előkelő közjogi méltóság, Amerikában azonban, úgy látszik, nemcsak Hoovernek van öu- álló véleménye, ha*em sok yankee érzi a zsebében, ha nem is a marsallbotot, de legalább i# a milliós csekk-könyvet. Mikor Hoover az ok nökválasztás hadjárata alkalmával Philadelphiában a republikánus-párt programbeszédét t r- totta, igy fejezte be beszédét: — Ezek után nem hiszem, hogy akadna közietek egyetlen ember is, aki demokratára adná a szavazatát.

A terem végén megszólal erre a hirtelen támadt csöndben egy harsány hang:

— Már pedig én csakis a demokratákra szavazok!

— Miért? — kérdezte a meghökkent Hoover önkénytelenül.

— Mert. a dédapám is demokratákra szavazott, a nagyapám is. az apám is... én se tehetek mást, — folytatta a közbeszóló.

— És ha a dédapád, a nagyapád és az apád lovat lopott volna?

A yankee nem vesztette el lelkinyugalmát:

— Ha a nagyapám lovat lopott, volna, akkor én is a republikánusokra szavaznék!

\ közbeszólót, ezekután rögtön kidobták, de jellemző llooverre, hogy ö maga is nagyon jól mulatott a. bátor demokrata esetén.