Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-20 / 17. (1940.) szám

8 sswa 1929 január 30, Qodébradyban ^ m : . SS8 IIMIIBIIill MllllllBIIMIilBMiriW baimsgáilapiíó és gyógyintézet oan. Föszezón május l-to!. A bajmeg­állapitó és gyógyintézet a hetven­öt szobából átló és minden ké­nyelemmel berendezett gyógyszál­lóban van elhelyezve. A gyógy­intézetben szénszavas fürdők és egyéb gyógyfürdők; úgy mint fenyő, iehtyolos és habfürdők ve­hetők, valamint elektroterápiában részesülhetnek a paciensek. A központi fűtéssel felszerelt épü­let minden helyiségében állandóan folyó hideg és melegvizvezeték van. A francia és diétás konyha állandó orvosi felügyelet alatt áll. Tökéletesen berendezett társalgók. Felvonó. A Libensky dr., egye­temi tanár vezetése alatt álló in­tézet a legmodernebbül van be­rendezve és a következő 3 alosz­tályból áll: Roentgen, elektrokar- diografikus alosztály és vegyi la­boratórium. Az intézeti orvosok állandó szolgálatot teljesítenek. tüka ieüszavtáviaJ ciklont Tudatott a kisebbségi termelésre és meg akarta ennek a ciklonnak parancsolni, hogy csakis a magyar vállalato­kat cihái ja. De a gazdasági vihart kormányoz­ni nem lehet és így ez a fergeteg maga alá temette garmadával a román cégeket is. Ma­miinak rá kell esamélnie, hogy ez botor poli­tika volt: a külső idegen tőkének és mm*kárnak fej­lődési szabadságot, meg nem kötött aktivi­tást kell biztosítani, hogy Románig megtépázott gazdasági helyze­te és presztízse helyreálljon. & fxgesstév diktatúra és Románia •— 5R veit a hatása, képviselő rsr, a jugo­szláviai diktatúrának Romániában? — A jugoszláv diktatúra bombája éta Tát- raíüreden vagyok és igy közvetlenül nem ta­paszt;*.! trón az államcsíny hatását. A hozzám érkező bukaresti lapokból azonban látom, hogy Komoly impressziót a legfrissebb diktatúra nem tett Románia renoméját kifelé a Mamin-kormány uralma annyira emelte, hogy megveszekedett botend volna, aki ezek után nálunk önkény- uralom után áhítozna. De ez Romániáiban el­képzelhetetlen is. Romániában mindenki szenvedélyesen sze­ret politizálni. Bukarestben minden bérko­csis született szónok. Lehetetlen el is gondolni, hogy iitft egyetlen diktátor ráüljön a millió és millió torokra, amelynek mentionja mindig elevenen ordít é- trombitál. Valamikor volt egy maroknyi c ugort, a íme1 v lelkesedett a diktatúra esa- mí jéért, leborult Mussolini előtt és máglyára ítélte a parlamentarizmust. Ennek szellemi szószólója PamfH Seieam, a legtehetségesebb román pnbMeiszta volt, aki é tssolinit is meglátogatta, hogy tóle friss lelkesedéssel és elánnal térjen haza. Ez a kicsi intellektuális csoport a mussölimiz­most a munkaadó és munkás együttes smn- díkalizmurát a francia Maurras állaaiupolitükai elmélete vei főleg a decentralizációival akarta egyesíteni. De decentralizáció és diktafonra Ssszefértie­téfclen fogalmak. Fddig minden dák la túrás állam megölte aleg- parányibb helyi önkorul áinyza tat is. Szer én­ei-ikre Romániában az ilyen eszmék csak a hangulatokig jutnak el. Komoly realizálásuk­ra :: cnikisem tör. Maga a szellemi vezér, Fam- fil Seicaru, ahelyett, hogy Mussolini római bevonulá át akarta volna utánozni, — bevo­nult ő maga a parlamentbe, amelynek ma egyik legérdemesebb és legtartaflimaáalbb kép­viselője. Különben maga .Torra, a nagy román t&rté­netiró «'g politikus állapította meg, hogy nem ismer Romániában olyan nagy egyéni­séged, aki a diktátort szerepre alkalmas volna. Bocs'. -an egyébként diktatúrára nimc« le ok: Romén-a tő d; égi nemzete kompakt és egy/Agon. Erdély és a régi királyság román­jait egymás,te! olyan differencia, mint a szer­be kot. vagy a hor/á lókat, wáiaeem vá‘1 asztalt a el. "2* Csinálják a magyar Goncuri-diiai! Irtai MáraI Sándor Budapest, január (közepe. Néhány nap múlva osztogatni kezdik a Raaungarten-düjat, ami a magyar Nobel-díjnak indult s úgy Látszik, valami átmenet Lesz be­lőle a kegyeli], a szellemi szükségmunka és az ingyenleves között, ami Róbert bácsi osz­togat; valószínű, hogy nemesemlékü Baum- garten bácsi ezt nem egészen ,igy képzelte el. A versenyfutás eredményét előre persze nem ismeri senki, épj>an azért ismeri mindenki s ahogy a hírei előtte jármiak, bizonyos, hogy sokféle érdek és szempont és befolyás érvé­nyesült a dij elosztása körül s mindez bizto­sain szükségszerű és elkerülhetetlen. Annak idején két szerény megjegyzéssel bátorkod­tam kisérni a vajúdást a Baumgarten-proble- ma körül, az egyik, hogy a díjkiosztó bizott­ság kérje és követelje minden hangnemben a Baunigarten-hagyaték adómentesítéséi, ami közel harmincezer pengővel fokozta volna a hagyaték esztendei kamatát s a másik, hogy ne aprózzák el a dijat, hanem a gyorssegé­lyek mellett adjanak jelentős összeget egy tételben valamelyik arra érdemes Írónak, sza­náljanak esztendőként egyetlen írói exiszten- ciát, de azt gyökeresen és Igazán, ahelyett, hogy apró injekciókkal meghosszabbítják a vegetálást egy tucatnak. Biztosan nem volt igazam, mert hírét se hallom annak, hogy akár az adómentesítés, akár a gyökeres sza­nálás terve felmerüli volna. Baumgarienből igy már aligha lesz énekes halott s bár ebben a fekete nyomorban igy is jó, minden jó, amit csinálnak, nem lehet teljesen szó nélkül el­menni amellett, hogy egy kis nemzet életé­ben, mint a magyar, ezer esztendőben egy­szer akad egy ohance, ami a Nobel-díjhoz ha­sonló méretekben nyújt gyógyulási lehetősé­get egy nemzet irodalmának (arra nem gon-1 deltáik a dijkezelök, hogy egy könyvkiadó- vállalait formájában is ötletesein lehetne az Írókon segíteni?) — s ezt az egy sanszot most felváltják aprópénzre s ott va­gyunk mind, ahol voltunk. Ez a mi bajunk, de most már megtörtént s talán gyerünk to­vább. Ha már ilyen szépen benne vagyunk a dijakban s különösen felbuzdulva a sikeren, ami a Baumgarten-dijhoz fűzött megjegyzései­met kisérte, elkövetem azt a kényeim ősé­gét, hogy az illetékesek figyelmébe ajánlok valamit, amit nem én találtam ki, hanem a két Ckxncourt-testvér, az ifjabb és az idősebb. A két Gonoourt-testvér tudvalévőén a Gon- court-akadémiát találta ki s az ezzel kapcso­latos Goneourt-dijat, ami békében ötezer arany, ma ötezer papirfrankét nyújtott át az év legérdemesebb regénye szerzőjének, — nem nagy összeg, aranyiban se, papírban se s a jelentősége mégis hatalmas. A Gonoourt- dijjal megkoronázott regény minden eszten­dőiben ismeretlen Arák karrierjét indítja el, s a könyv, melynek hasát a kirakatokban kö­rül fon ja a ,,Prix Goncourt 192...“ vörös cin- gmlíusa, a homályból egyszeribe, az 50.000 példányszám magaslataiba mászik fél. (Eá az, amitől nálunk nem kell félni: az 50.000 pél- dámyszám.) Magam is mulatóik rajiba, hogy itt most fölfedezem a Goncourt-dijat, de nem mulatok akkor, ha azt látom, hogy hazai tár­sulatok, kiadóik és magánosok dijai nem len­dítenek se a jutalmazó t ton, se müvén, heg* mindezek a hazai dijak elsikkadnak a kö­zönség közönyén s képtelenek érdekelteim az olvasók tömegéit.. Franciaországban is az a helyzet, hogy a Gomeourt-diij mellett működik egy féltiueat másik irodalmi dij, a Prix Femi- na, Prix Littenaáre ilyen meg olyan, nem be­szélve az Akadémia megszárnilálilDaiaitlain ap­ró dijairól. S hogy mindezek a dijak, — ösz- szegszerüen t^lán jelenteken yebbek is, minit a Prix Goncourt, — elhailványodnak a Gou- oourt-dij anyagi s erkölcsi jelentősége mellett, annak oka nemcsak a di j tradíciója, s nern is az, min tha valami különösen lé! iái ismeretes lés intrikám entes mérlegelés vezérelné a Gom- coiiri-Akadémia tagjait találatukban (Coucrte- line, az ádősébb Rosny, Léan Daudet el se jönnek n históriai dejeuner-re), hanem az hogy a dij egész belső szerkezete, kiosztásá­nak körülményei őrdekeílitotik a publikumot a lAberatura iránt. Ennyi és nem több, hiszen a Goncourt-ok ruegil'/izottai igazán ritkán hi­báznak reá az év 'föltétlenül „legjobb*1 köny­vére (ami egy szó csak, miint a többi; de ez miaga már nagyon ©lég. A Goncount-dij körül iutj-jkia van. Kiadóik, áróik, csoportok, szalonok mozdulnak meg egy-egy író érdekében. Kia­dók amgazsálják magukat... Könyvek jelen­nék meg, egyediül a Gonoonrt-dij reménysé­gében. Az. aíltodémna tagjai minden évben egyszer összegyűlnek Borouiamt-nál a híres ebédre s hal, hús és tészta között szavaznak ... Az étterem előcsarnokában riix>rterek le­sik a híreket s határozattan lóverseny jellege van a szavazásnak, a lapok jelentiik a szer­kesztőségek aiblakaiilban, hogy Bedet, oi rlhosz- szail vezet. S aztán a finis, a kétharmad több­ség ... a nyertes arcképe a,z újságokban, a ! kiadó nyílalkoziik, a koszorús nyilatkozik sa | jwiblikum, ez a sportra, rekordra beállított i tömeg olégAxtelteu veszi tudoauáöujl a győzel­mei s megvásárolja a könyveit. Az érv iktairráér- ja elindult.. Nekünk nincsenek Goncourt-jáink, vagy ha varinak, nem alapítanak semmit; nekünk Baumgartenünk is csak egy volt s azt is na­gyon elaprózták. Ellenben van még vagy halt aktív magyar kiadó, akik végre is azzal fog­lalkoznak, ha nem is abból élnek, hogy kiad­ják a magyar könyveket. A magyar Goncourt dijat csak a magyar kiadókon át tudom el­képzelni; egészen egyszerűen úgy, hogy a hat vagy több magyar kiadó ad fejemként ezer pengőt egy esztendőben s az igy egybegyűlt hatezer pengőt elnevezik a „Magyar Kiadók Nagydijánaik**. Hatezer pengő körülbelül olyan összeg, amiből egy magyar író meg tud élni egy esztendeig. Ez a hat kiadó (ismétlem, le­hetnek többen te, esetleg a Magyar Könyvki­adók Országos Egyesülete) delegál tizenkét urat, tizenkét írót, vagy kritikust, egyszóval mindegyik vállalat két lektort, vagy bizalmi embert, akik figyelemmel kísérik az esztendő köinyvtermését s minden szeptemberben, mi­kor a könyvek úgynevezett „szezonja** kezdő­dik. összeülnek egy hunépé’yos ebédhez vagy vacsorához s szavazás utján, kétharmad több­séggel odaítélik az esztendő megjelent ma­gyar könyvei közül a legjobbnak a Magyar Kiadók N,agydiját. Egy ilyen díjnak a követ­kezményei, termékeny és jótékony hatásai kiszúrná Iha tatlanok. Megkísérlem összegezni: 1. A dij jelentős, az iró hosszabb időre fel­szabadul a megélhetés gondjai alól. 2. A díjnyertes könyv kiadójának joga va;n a könyvet mint a „Magyar Kiadók Nagydijá- val jutalmazott regény*1-! hirdetni, ami többet ér sok reklámnál és kommünikénél. 3! H tezer pengőt egy összegben nem ad­hat Mat 'arországon egy kiadó sem magyar szerzőnek a regényéért, de hat kiadó könnyű­szerrel áldozhat vállalatonként ezer pengőt, annál is inkább, mert ennek a befektetésnek a kamatai bőségeiben visszatérülnek, ha a ki­adásukban megjelent regény nyeri a dijat s végre is bizonyos so^rrendiben mindegyik ki­adó favoritja sorrakeiülhet. 4. A dij föltétlenül kiemel egy embert a bornályból, levegőhöz juttat egy írót. A lapok természetesen foglalkoznak az eseménnyel, mert a dij kiosztásának külsőségei, a szava­zást megelőző találgatások s a szavazás finise érdeklik a közönséget. 5. A dij kőiül megbeszélés van, érdekesség van, valami inferióriis ugyan, de az adott hely­zetben praktikusam mindennél többet érőbb érdekel tetős van. A közönség kénytelen-kel­letten érdeklődni fog a regény iránt, amit a magyar kiadók összessége a legnagyobb ma­gyar irodalmi díjra érdemesnek tartott. A díj­nak köze van az irodalmi élethez, élő valami, mert komkor rensek adják egyn ek s a jelenl>e tartozik, mert a könyvnek piacon kell feküd­nie. A Maigyar Kiadók Nagydijára a magyar ki­adóknak éppen olyan szükségük van, mint az Íróknak s közönségnél::. S végre is ki adja ezt a dijat, ha nem a kiadók maguk? Kinek van több köze az élő irodalomhoz, mint a ki­adóknak? Nem hivatalos társaságok, óva­tos mérlegelések, hanem a „szabad verseny** adná a dijat s döntene fölötte. r Aki a magyar könyv körül él, az meg fogja érteni, mit képzelek el ezzel a díjjal? Csen­des érdeklődéssel várom a magyar kiadók vá­laszát. Az óiátrafüredi Grand Hotel éttermei ni kézben A tátrai téli szezon közönségét kellemes meg­lepetés fogadta az idén ótátrafiireden. A Grand ffotel éttermeinek uj bérlője Voráesek János lett, aki éveken át a Grand Hotel üzletvezetője volt és pompás szakértelmével, kitűnő fellépésével és mindenre kiterjedő figyelmességével a Tátra törzsközönségének kedvencévé vált. A népszerű és dédelgetett üzletvezető nemcsak azzal okozott általános örömöt és megelégedést a tátrai publi­kum körében, hogy bérlővé lépett elő, de kelle­mesen lepte meg a téli évad kényesigényü ven­dégeit a konyha és éttermek nagyszabású reform­jaival. Már ma több lelkesedő sző hangzik el a Grand Hotel éttermeinek kulináris gyönyöreiről, mint a remek téli sportokról. A kitűnő konyhán és a figyelmes kiszolgáláson kívül pompás jazz- band, mondain táncok, a bires Weigl-táncospár, reunion, tombola stb., teszik a Grand Hotel ét­termeit a Magas Tátra legvonzóbb tényezőjévé. A Gralid Hotel átvételének reformjai ide csalo­gatják Tálrafüred régi, előkelő vendégeit, kiknek sorában látjuk Csáky Imre gróf, volt magyar külügyminisztert, a Srtáray grófokat, Snejdnrek tábornokot, Wieland bárót, Okoliesányi-Zeedényi nagybirtokost, több lengyel és német diplomatát stb. A Grand Hotel állandó zsúfoltságát megenged­hetővé teszik a rendkívül mérsékelt árak is. Ma Tálrafüred n világ legszebb magaslati üdülő­helye. VASÁRNAP írja: Kosztolányi Dezső Tinta Mióta elvesztettem gyermekkori szemlé­letemet, gyakran fáj, hogy többé nem látok tí­pusokat, csak egyéneket. Valaha a katona Katona volt, az orvos az Orvos, postás a Pos­tás. Ruhájuk teljesen, szétvá 1 ászt hat államul egybeolvadt a testükkel, az életükkel. Kard­juk, hőmérőjük, szárnyaskerekük ősi jelkép­ként hatott rám. Most mindegyikükről tudom, hogy föl van öltözve s egy-egy szerepet játszik a földön. Tekintetem átfutja jelmezüket. Előt­tem mindenki csak ember: meztelen, mint a gőzfürdőben, egyenlő, mint a temetőben. * / Ciitiphonnak nemrégiben adták ki leveleit. ) Athén 1927, Wiesfaaden 1928.) Ezt a görög költőt, aki tudvalevőleg Krisztus előtt a ne­gyedik században élt, kortársai kissé Iu!be­csülték. Én sohasem estem ebbe a hibába. De csak most, a leveleiből látom, hogy voltakép­pen kicsoda volt. A szomorúság hencegő gyászruhája volt. A száraz humerta’anság lángoszlopa volt. A csőcselék kiszolgálója volt, akire hízelegve szitkolődzott s akiknek szitko- lódva hize-gett. Az önérzet utcai rikkancsa volt. A nagyotmondás bajnoka volt. aki min­dig tízszer akkorára tátotta száját, m'nt amekkorára kellett volna. Az őszinteség tet­szelgő bohóca volt. Az olcsó bátorság duhaj* volt, aki a gyöngéket világos nappal püíö' ie, de sötét éjszaka földig hajolt a gazdagok, ha­talmasok előtt. Az uj korszak hérosza volt, aki hetvenkedő daccal szapulta a távollevő királyokat, mert azok úgyse törődtek volaa vele, de ódát irt a vezérigazgatókhoz és mil­liomosokhoz, mert azok esetleg törődhettek vele. Az athéni hiszterikák nyegle gyetr je volt és pökhendi, hamiskás puszipajtása. A férfiatlanság férfias szószólója volt. A modo­rosság modor tálán ja volt. A nevére alapított dicsőséggyár főrészvényese volt. A teendő szobra fáradhatatlan összehozó] a volt, első és bőkezű adakozója s ugyanennek a szobor­bizottságnak láthatatlan, de agilis dlszel nöfce. A pongyolaság plakátmázolója volt. a handa- bandázás, a jelszavak, a világmegváltás meg­lehetősen korlátolt apostola. Leverő olvasni leveleit. Lépten-nyoimon érezni, hogy mennyi­re híg és szellemtelen, hogy mennyire nem bízik egyéniségében, melyet egyébként egyé- dülvalónak hirdet, hogy mennyire mondvacsi­nált híréért, melyet pártfogójának fejgöccse, vagy gyomorrontása is megsemmisíthet. Aki­nek ez „adalékok** hatása alatt megrendül az emberi és művészi előkelőségben vetett hite, az vigasztalódjék azzal, hogy az igazán na­gyok még magánéletükben sem hasonlítanak hozzá. Azoknak minden megnyilatkozásuk tartózkodó, tömör még akkor is, ha nem a nyilvánosságnak szánták. Beethoven egy na­pon csali ennyit irt naplójában: „Nichis ge- gessent** % A bárban fen egye retek mulattak. Közöttük ült egy őszülő, angyali agglegény is, aki nyil­ván még sohasem korhelykedett. Amikor a jókedv tetőfokra hágott, ráparancsoltak, hogy kövesse példájukat s törjön össze egy pezs­gőspoharat. ő engedelmeskedett váz erőszak­nak. Úgy törte össze a pezsgőpoharát, mint mi a lágy tojás héját: vigyázat osan és bizonyos szakértelemmel. * ■Manapság az irodalmi kritika kezd életve­szélyes mesterség lenni. El is tűnt a fötel szi- móróL Hajdan, mikor vérszomjas zsarnokok ültek a trónon, a szatirikusok legalább koholt nevek alatt gúnyolták ki őket. Most nem akad kritikus, aki megbírálja az úgynevezett nagy­ságokat. Ez érthető s az általános gyávaság sok tekintetben menthető is. XIV. Lajos csvak ezt mondta: „Az állam én vagyok.“ De az iró- deszpota mindgyárt igy kezdi: „A világmin­denség én vagyok.** És sokan vannak ilyenek. Ennélfogva bosszújuk rettenetesebb lenne, mint: az összes egyeduralkodóké együttvéve. Aíkinek még némi ízlése, értelme marad, ma­gában dohog, mosolyog feunhéjázásukon. A legbátrabb .kritikusok olykor fügét mernek mutatni nekik, de csak zsebükben és éjjel, mikor senkisem látja s úgy, hogy maguk se tudják biztosan, kinek is szól ez a csipisz? % Mindenre kiváncsi vagyok. Mindent sze­retnék látni. Egyelőre szeretném látni azt, amiről gyakran olvasok, de eddig sohase si­került jelen lennem a nevezetes izgató ese­ménynél: amikor „az orvosok mindem intéz­kedésit megtesznek a járvány terjedése ellen**, amiiker „a törvényszék azonnal kegyelmi ta­náccsá alakul** a amikor valaki „érett meg­fontolás tárgyává tesz egy kérdési " Hol lehet ellesni ilyesmit? Fizetni is hajlandó lennék érte valamit. *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom