Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-19 / 16. (1939.) szám

* 'HKAftAW v tcAfiíYAR’H I RüAP’ ................................. -| ' r IdMMMMgsyKaMHWWBWWPWW^BMWMMi....... A Hodzsa-Srobár-afférban történeti okmányokat vonultat fi Hodzsa sajtója Kramár és Benes tíz év előtti fevélvállásai Sziovenszkő messzáBásának neítézsé^eiríH Prága, január 18. A Sdovensfcy Donnák mai száma megkezdte a Hodzsa budapesti tárgya­lásai körül támadt vitában Hodzsa tisztázása érdekében bizonyos történeti okmányok köz­lését, melyeket részben Benes egyik könyvé­ből, részben a külügyminisztérium irattárá­ból idéz. A lap mindenekelőtt Károlyi Mihálynak Franchet d'Fsperay-vel folytatott fegyverszüneti tárgyalásait es­ni őrleti, , Majd Ben esnek Párisból Kramárhoz intézett levelét közli, mely igen érdekesen világát rá arra a hangulatra, mely a békekötés előtti hetekben a csehszlovák körökben uralkodott. Benes 1918 november 14-én, tehát a belgrádi fegyverszüneti megállapodás után 14 nappal később, a következőket írja: „Meglehetősen jelentékeny ellentét támadt a külügyminiszté­rium és a hadügyminisztérium vezetősége kö­zött. A hadügyminisztérium és a főhadvezebő- ség Franchet d'Espéray révén fegyverszünetet kötött Károlyival, habár erre nem volt följo­gosítva és pedig olyan formában, hogy az tart­hatatlan . . . Kérem, mérsékeljenek a lehe­tő mértékben minden kapcsolatot a magya­rokkal és németekkel. Formálisan és hiva­talosan semmilyen tárgyalásba nem kellene í velük bocsátkozni. Személyemre nézve mindig tévedésnek minősítettem, hogy Bécsben és Budapesten megbízottat akkre­ditálhattunk. e Minden tárgyalás csak megerősíti Károlyi po­zícióját." Kramár november 15-én a következő vá­laszt irta Beneshez: pozíciónk Szlovenszkón nagyon rossz. Uraink az első pillanat lelkesiutségótÖl el hagyták magukat ragadtatni és amikor a magyarok kifutottak Szlovenszkóról, az el­hagyott területeket maréknyi katonával és csendőrrel szállották meg. Most azonban a magyarok magukhoz tértek, amennyiben van katonaságuk és muníciójuk, ellenünk támad,műt, már megöltek öt csendőrt s Nagyszombatból kiűztek. A szlováJóok in­terpelláltak s én boldog voltam, hogy megnyugtathattam őket azzal, hogy a mi csapataink meg fognaic érkezniB Kramár a következő napon, november 18- án hasonló pesszimisztikus hangon ír Benes­hez: „Óriási lehangoltság uralkodik nálunk. Sdoven&zkón a magyarok foglyokat ejtenek s embereinket úgy verik, hegy az borzasztó. Azonnali lépéseikre van szükség. Olaszországi csehszlovák divíziónknak azonnal indulnia keit . . . Ránk nézve a legfontosabb időpont, hogy* megszálljuk egész Szlovenszkót és a Kassa-oderbergi vasutat. Szlovenszkón presz­tízsünk rettentően szenved, amikor a magya­rok kifelé hajítanak és sajnos nincs elog erőnk, hogy ezt megakadályozzuk." A Slovensky Dennik véleménye szerint ek­kor a magyaroknak elegendő Katonai, erejük volt, ha nem is egy rendes háborúra, de leg­alább is egy katonai kirándulásra annál is inkább, ment Prága, január 18. A cseh lapok a Tufca- afférról a következőket írják: Lidové Noviny: Feltűnő, hogy milyen ki­tartással vannak meggyőződve a szlovák nép­párti vezérek Tuka ártatlanságáról. Az, hogy a törvényhozók küldöttsége felkereste Tukát, annyit jelent, hogy a párt Tuka mellett áll, amint ezt n emrégen maga Hl inka is kijelen­tette. A legvalószínűbb a pártban uralkodó idegesség mellett az, hogy a párfvefetöseg nem Tuka mellé, hanem Hűnk a mellé állt, áld temperamentumával nem akarja megér­teni azt, hogy a párt sorai között Judások is- lekebnek. Juriga és Tománek befolyása azért kicsi, mert már régóta Tuka ellenségeinek tartják őket. Be kell tehát várni, amíg HMnka más meggyőződésre jut, mert el fog követ­kezni az az idő, hogy Hilinka is kigyógyul a törhetetlen bizalom csodájából és meg fogja tenni azt, amit vérmérséklete parancsol: hir­telen minden meggondolás nélkül elfordul régebbi kedvencétől. Az afférban magában állandóan uj tanuk jelentkeznek és újabb le­tart óz/tatásokat várnak. Tegnap a Ludová Po­litika szerkesztőségében jelentkezett Paulák Rudolf, a Rodobrana volt alparancsnoka és jegyzőkönyvbe vették, amit elmondott Tuka terveiről. PauMk szerint a Rodobrana Tuka elnökle­tével még 1926-ban arról tanácskozott, hogy november 15-én 1150 és december 2-án is csak 4700 cseh lcatona volt Szlovenszkón. Érdekes Benesrrek november 27-én irt le­vele, mely a kormányelnökhöz szól: „Itt a katonai terveket napról-napra vál­toztatják. Legelőször megígérték a mi diví­ziónkat és egy franciát, májú azt Ígérték, hogy Magyarországról küldenek egy divíziót, most megint azt mondják, hogy először Uk­rajnába kell küldeniük és mi a saját terüle­teinket saját katona iánkkal végjük meg." Ugyanezen a napon Benes a következőket is irta a légionáriusokról: ,,A legközelebb megérkeznek: legelőször Olaszországból.“ * A Slovensky Dennik szerint tehát karácso­nyig várni kellett a légionáriusok megérke­zésére. Közben a csehszlovák kormány Hod- zsát budapesti képviselőjének akkreditáltatta, úgyhogy Hodzsa meghatalmazása értelmében tárgyalni kezdett a magyar katonaságnak Szlovenszkóről való visszahívásáról és a Cseh­szlovákia és Magyarország közötti likvidáoió- ról. miképpen lehetne Szlovenszkón forradal­mat előidézni és Pozsonyi erőszakkal meg­szállni. s A pozsonyi rodobráncknaik Tulkától ötven­ezer koronát kellett volna kaputok a szüksé­ges egyenruhák beszerzésére és lázadás ese­tén még 18.000 rodobrancoknak kellett volna Pozsonyba jönnie a segítségükre Szlovén- szkó többi részeiből. Paulik, aki Snaczky Au­tonómia cirnü lapjánál volt alkalmazva, még azt is mondta, hogy az Autonómia szerkesz­tőségébe magyar társasághoz tartozó embe­rek is jártak és Tuka Snaczkymak az Autonó­mia részére cikkeket is adott. Paulik meg van győződve arról, hogy Tuka anyagilag is támogatta Snaczky lapját. Snaczky védője W ételiére dr. ügyvéd lesz, aki már a zsolnai afférban is képviselte. Ed­dig tehát a vádlottakat négy ügyvéd fogja vé­deni, Gállá dr. és Labay dr. Tukát, Weicherz dr. Snaczkyt és Ottlych dr. Holény Terézt A Tscheh oslo vaki sche Korrespondenz cikk­írója a Tuka afféréi többek között ezeket írja: Akárhogy is meg vagyok győződve bű­nösségéről, vagy ártatlanságáról, teljes vilá­gosságot csakis a vizsgálat hozhat, amelyet az illetékes bíróság a leglelkiismeretesebben és pártatlanul vezet. A sajtó az esetbe egyúttal politikai és pártmomentumokajt is belekever ez azonban a vádlott tekintélyes állása követ­miMB»m»nwiiiiiniiwyiiu, uu——— lila mellett és Tuka ellesi Cseh sajtévÉieméiiyek a Tuka-Sgy politikai vonatkozásairól ra ö m.'w iw A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: l&nm JÓZSEF (59)- Szentséges Isten! Pár hónapja . . . eb­ben a lyukban . . . Ebbe bele kell őrülni.... Bár azt mondják, hogy csak minden kezdet nehéz . . . Remélem, hogy nekem nem jut ki ilyen sok ... Mit csinált maga? — Rablógyilkosság! — morogta Szentessi és nagy elégtétellel nézte, hogy a kis ember ré­mült szemekkel mered feléje, Percekig csönd lett. Az uj fogoly tanácsta­lanul bámult maga elé. — Legalább békében fog hagyni, —- ánapi­tól ta meg magában elégedetten Szentessi és nekikezdett a holmija összecsomagolásának. A csend azonban nem tartott sokáig, — a kis ember hirtelen megszólalt megint: — Izé . . , tessék mondani . . . nem in­diszkréció . . . Már el van ítélve? — Igen, de miég nem jogerős, — ment bele a játékba Szentessi, — kötél . . .• — Hát izé . . . — akadozott zavartan Fe­hér, — minek csinál maga ilyesmit? Szentessi szigorúra húzta a' szemöldökét és minden igykezetét arra összpontosította, hogy félelmesnek mutassa magát: — Csak úgy . . . Tudja: én szeretek ölni... Szeretem a vért . . . Az uj fogoly hulálsápadtra vált: tanácstala­nul nézd égéit a bezárt vasajtó felé, mintha ki szeretne hátrálni a zárkából, majd hirtelen, mint akinek mentő ötlete támadt, megszó­lalt: — fin nagyon jő ebédeket fogok kapni . . . Mindenféle jót. . . , Majd megosztjuk, ugye? Szentessi alig bírta visszafojtani a kacag A st: Meg akar vesztegetni! — nevetett be­leié és élvezte a helyzet groteszk kórntkus- Hágái. , . Aztán nagyon edsaégyelto magát: — Miért bántom ezt az embert? — kérte számon önmagától, — nem ©lég ennek a maga baja? Az emberhivő, apostoli Szentessi István méltatlankodiva lázadozott benne az ostoba játék ellen. Szánakozva mérte végiig pillantásaival az emberkét, aki alig bírta titkolni a reszkető remegést. Már véget szeretett volna vetni az ostoba viccnek, de nem tudta, hogy ehhez hogyan kezdjen hozzá. Végre megszólalt: —- Nézze, Fehér ur: rossz viccet csinál­tam. Bocsásson meg. Én nem vagyok rabló- gyilkos, ~ sikkasztás vádjával vagyok vizs­gálati fogságban. Ma délután már szabadu­lok is. Maga az én helyemre jött, a szoba­társa nem én leszek, hanem egy Gerö nevű ur ... A nyápic emberke bizalmatlan pillantá­sokkal méregette Szenteseit, — egész maga­tartásán látszott, hogy nem tudja elhatározni magát: melyik elbeszélést hiigyje el viccnek. Rövid pillanatok multiak, végre az uj fo­goly, — kelletlen mosolyt erőltetve az arcá­ra, — megszólalt:-- Hehe... Rögtön tudtam, hogy viccel... Csák rá kell nézni magára: rögtön látja az ember, hogy kicsoda... Nem hittem el egy pillanatig 5*9, — a rabi ágyilkosságti mesét Ugyanúgy nem, mint azt, hogy nem tud al­sóin! ... Rögtön látszik magám, hogy vicces ember... Szentessi elmosolyodott: látta, hogy az uj börtönlakó izgatottan reszkető keze komoly tlltakozáa&al mond ellent a nyugodt sza­vaknak. — Szentessi István! —- Itt áttol [ be a zár­kába egy fogházőr. — Én vagyok.-- Te.•■'•ék lejbnoöíi u gtwwlinettti irodába. Délután slaíbawM. x. Szentessi megindult az őrrel a gondnoki iroda felé. Elmemében még látta, hogy a reszkető emberke csak most kezd vaiameny- nyiire megnyugodni. # A gondnok komoly, ünnepélyes arccal be­szélt: — Szentessi István ur! A királyi ügyész­ség ügyének alapos és gondos átvizsgálása uián arra a meggyőződésre jutott, hogy a terhére rótt bűncselekményt Ön nem követ­te el, illetőleg, hogy nincs elegendő bizonyí­ték arra vonatkozólag, hogy ezt a bűncselek­ményt ötn követte volna el. Rám hárult a feladat, hogy közöljem önnel: a királyi ügyészség 49591-924. számú átiratában kö­zötte a fogházgondnoki hivatallal, hogy ön ellen a vád képviseletét nem vállalja és igy a vizsgálati fogság femtartását nem látja in­dokoltnak. ön tehát a 38480-B. számú hatá­rozat értelmében még a maii nap folyamán elhagyhatja a fogházépületet... A magam részéről sóik szerencsét kívánok önnek és... Szentesei süket fülekkel hallgatta a gyors egymásutánban következő szavakat, ame­lyeknek értelmére már nem is figyelt, — egész, lényét betöltötte az az egy nagy gon­dolat, mely az agyában már semmi más gondolat befogadására nem engedett helyet: — Szabadulni! Szabadulni! A foghó zgondnok elhallgatott és kézszori- lásira nyújtotta a kezét Szentessi Jledé. Szentessi gépiesen szorította meg a féléje nyújtott kezet és eszébe se jutott, hogy ez a k/éizözoritóis azt a szabadságot szimbolizálja, amelyet az ügyészi határozat adott vissza neki. Szinte nem is látta az előtte álló gond­nokot.: az emfbeni testen és a szoba faiián ké­résziül már meglátta n nagyváros szabadon gomoiygó életiét, melynek néhány óra múlva már ö i,s részéé© lesz. • # Ebéd uitán Góró nem ugrott fed sz mxM­1929 január 19, szombat. kertében érthető is. Hogy tőle azok, akik hoz­zá személyi, vagy politikai tekintetben közei­ül ltak, letartóztaása után nem fordulhatnak el, ez emberileg érthető. Más oldalról azon­ban nem helyeselhetjük azt, ha Tuka ellen­felei már előre is hisznek a bűnösségében és ezt a meggyőződésüket nem hallgatják eL Hiszen Tuka kiméletlen és nem nagyon ro­konszenves ellenfél volt. Mindez azonban hátbérbe szorul azon döntő körülmény előtt, kegy egyetlen vádlott sem tekinthető addig el­ítéltnek, amig bűnösségét be nem bizonyí­tották s míg az illetékes fórum az Ítéletét meg nem hozta. , Ezt a természetes jogi szabályt már csak azért is respektálná kell, mert itt többről, mint egy személyről van szó. Ha Tukát bűnösnek el­ismerik, úgy őt a törvény teljes erejevel bün­tetni kell és azután azoknak is, akik hittek neki és bíztak benne, szintón le kell vonniok az összes fcövekezményeket, ami valószínűleg be is fog következni. Nem volna ajánlatos megnehezíteni ezt a döntést. Az állam ér­deke megköveteli, hogy mindenkit megbün­tessenek, aki a jog és a törvény ellen vétke­zik, de ugyanakkor el kell kerülni mindazt, ami a belső harmóniát megzavarhatná és a belső presztízst csökkenthetné. Ebből a szem­pontból keli a Tuka- esetre is tekinteni és ezért lehet csak az ítélet kihirdetése után az eset politikai oldalát is bonckés alá venni. A Národni Politika értesülése szerint ma hallgatják ki Koza Malejovot, aki állítólag bizonyítékokat akar átnyújtani arról, hogy Tuka Magyarországról a Rodob­rana és egy puccs céljaira pénzt kapott volna. Kigyulladt a budapesti Ferenc tózsef-intézet második emelete Budapest, január 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefon jelentése.) Ma hajnalban Budán a Ferenc József Intézet második eme­letén tűz ütött ki a kupolacsarnokban, amely a földszántől a második emeletig terjed, a kupolacsarnok fenyőfagerendái fogtak tüzet és pillanatok alatt végigszaladtak a lángok a második emeleten. 350 bentlakó diák és a Mi Asszonyunkról olenevezett apácarend 17 tag­ja között óriási pánik tört ki. A kupolacsar­nokból a folyosókra áthorapózott a tűz és az apácák lakosztálya teljesen leégett A tűzol­tók csak megszakított munkával tudták lo­kalizálni a tüzet Az apácákat másutt kell el­helyezni és a tanítás az iskolában egyelőre szünetel. — Ugyancsak kisebb méretű tűz volt a Bajza- és a Lujza-uccákban is. tél, miint májsíkor s nem sietett le az irodába. Ünnepebboek érezte a mai napot, semhogy úgy élhette volna, mint a többieket Ülve maradit s szótlanul, hosszasan nézte Szen­teseit Szeetessi kényelmetlenül érezte magát, tudta, hogy beszél n^, mondania kellene va­lamit, de valahogyan semmi sem jutott eszébe. A kényeLmetlenség érzése átragadt Gerőre is. Azok az érzések ébreditek fel bennük, melyeik a vasúti állomásokon kínoz­zák az embereket, mikor rokonokat vagy ba­rátokat kisérnek ki a vonathoz. Ilyenkor az útra induló ember már bent van a fülkében, várja az indulást, már egy gondolat se köti a helyhez, melyről el fog utazni, az embe­rekhez, akik kikisérték, — de nem megy el a kupé ablakától, — mert... S maga se tudja erre a „mnért“ire a „m.ert“-et. A per- ronon pedig áll a másik ember, aki kilk isér­te. Ez idegesen megnézi néhányszor az órá­ját: alig várja, hogy elmenjen a vonat, — hiszen a kupéban álló emberhez már semmi közösség sem fiba, az ő tudatában az már el­utazott, — de nem mozdul a helyéről, csak ideges türelmetlenséggel várja az indulást jelző füttyöt Ez a fütty pedig kéteégbeejtően késett. A percek álmos tessusággad múltak s a két ember tanácstalanul állt a lassan pergő per­cek tömege előtt. Néhány lépésre tőlük, az egyik ágy sapkán, ott ült az idegen ember, az újonc... A két fogolynak szinte egyszerre jutott eszébe a megnyugtató gondolat: azért nem tudnak beszélgetni, mert mellet tűk, — kö­zöttük, — ott van az az idegen ember, aki­nek a jelenléte megölt, ki mondhat alti amná teszi a bennük felgyűli!, érzésáradatot. Ez a gondolat valóménályíjre megnyugtatta mind­kettőjüket. Aztán néhány percig távoli, közömbös dteV- gcfcréi beeoéiek. ........- — ——-------

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom