Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-18 / 15. (1938.) szám
fc 2 Szlovenszkó virágzó (rvárüzemeiben a magyar és szlovák munkás és a hivatalban a magyar és szlovák tisztviselő. Ma is ez a helyzet. Akik tisztán akarnak látni, menjenek csak a nép közé, vagy olvassanak le tanulságokat a választások eredményeiből. A mesterséges válaszfalakat a kaszt emeli közénk és éppen ezért szívós munkával kell eltolni az útból azokat, akik a két testvérnemzet közé állnak válaszió ékként. Újból csak Rádl egy értékes megállapításához térek vissza. Komensky szavaiból indul ki: Du, deutsche Brüdergemeinde, warst meine liebste Schwester... Csehek és németek olyan rokonok, mint az északolasz és délolasz, rokonabbak, mint az Egyesült Államok polgárai. Mióta a német törzsek bevándoroltak, jó testvéri viszonyba kerültek és a tizenkettedik század óta egy államban élnek. Rokonabban, mint a csehek és szlovákok, akik ugyan egy fajtából valók, azonban a tizedik század óta külön tör’éneti sorson, kulturális fejlődésen mentek át. Az analógiát könnyű ezekből a szavakból megvonni a magyar és szlovák viszony jellemzésére. Ilyen két testvér volt mindig ez a két nemzet. Lapides clamant. A kövek kiabálnak, az emlékek erről regélnek, a történelem lapjai ezt harsogják. Ezért hiábavaló minden mesterkedés, minden kaszt-érdek. Akiket a természet és az Isten egybekapcsolt, ember keze hiába próbálja szétválasztani. —é— aBB— Rothermere tirlalsflaiiiit bízik a magyar nemzet nagyszerű jMilélan London, január 17. Roth érni ere lord a londoni magyar kolónia kindöflteégét fogadta, amely tisztelgő látogatási tett nála, hogy szerencsés utat kívánjon neki hosszabb tengerentúli ujtára, amely Nyugatin diába és az Egyesült Államokba viszi Roíhermero lord megköszönte a küldöttség tagjainak üdvözlését, valamint azt a számtalan üdvözletét, amelyen öt karácsonyi üzenete óta elhalmozzák Magyarországról. Olyan viszonyban állok a magyar nemzettel, — mondotta Rothermere lord — mintahogy barátok szoktak egymással lenni. Ezt a baráti egységet olyan erős kötelékek tartják fenn, amit semmisem tud szétszakítani. Erre a nemzetre, amelyben törhetett ériül bízom, a jövőben még nagyszerű sors vár. Magyarország összes társadalmi osztályai, a katolikus és protestáns egyházak, amelyek a kölcsönös vallási türelem oly nemes példáit mutatták meg az egész világ számára, most valamennyien egyek abban, hogy fenntartják Kossuth országát és szigorúan ragaszkodnak azokhoz a magyar ideálokhoz, amelyek Magyarországnak a múltban dicsőségére váltak és amely a jövő szempontjából egyedül nyújt biztos reménységet. Kramar a nyolcas bizottság előtt elitéli, hogy a Tuka-affért politikai szenzációvá dagasztják Prága, január 17. A koalíció nyolcas bizottsága, mint tegnap jelentettük, a szlovák néppárt megbízottjának távoli étéiben kezdte meg tanácskozásait. A tegnapi tanácskozásnak a hivatalos jelentés szerint nem volt politikai jellege, mert a bizottságban egyelőre csak az egyes pártoknak az országos és járási képviselőtestületekbe eszközölt tagkinevezések ellen fölhozott panaszai kerültek megbeszélésre. , E tekintetben a cseh nemzeti demokrata pártnak volt a legtöbb panasza. Ez a párt ugyanis ellenezte a kinevezéseknél a pártkulcsot, mert ily alapon a maga „szakemberei" részére sokkal több helyet remélt elérni. Ellentmondó pártkövetelések kai ügyet csinál belőle. Kramár ezt helytelenítette, mert ha történtek is esetleg törvényellenes dolgok, úgy azok az államfor- dulat utáni zavaros időkben történtek és azokat nem lehet olyan szigorú kritika bonckése alá venni. Az államrezon és a koalíció érdeke is azt kívánja, hogy ezek a szenzációt hajhászó cikkek — különösen egyes kormánypárti lapokban — szűnjenek meg és általában igyekezzenek a Tuka-af- fér politikai részét teljesen likvidálni. Kramár éles kritikája furcsa színben tünteti föl most Ivánkát, a Tuka-affér és a Tuka-ellenes sajtókampány fölidézőjét, aki épp a Kramár-féle cseh nemzeti demokrata párt szlovcnszkói csoportjának elnöke. Kramár ezzel az állásfoglalásával a koalíció előtt dczavuálta, a forrófejű Ivánkát. Udnsa! desianálása A nyolcas bizottság ma kezdett hozzá a tutaj doniképpen! politikai kérdések, tárgyalásához s a parlament legközelebbi munkaprogramjának összeállításán dolgozik. Az agrárpárt már hétfőn fölkészült ezekre a munkaprogramot összeállító tárgyalásokra. Hétfőin ugyanis a párt törvényhozóinak klubja a pártelnökséggel egyetemben végleges formában leszögezte az agrárpárt követeléseit, melyek szöges ellentétben állanak egyéb koalíciós pártok, elsősorban a cseh néppárt követeléseivel. * Ez ellentétekre való tekintettel a cseh ellenzéki sajtó a kormánypártok közti feszültséget kritikusnak mondja. A mai ülés A koalíció parlamenti nyolcas bizottságának mai ülésén valamennyi tag megjelent. A szlovák néppárt részéről Labay képviselő volt jelen. A délelőtt folyamán az osz- micska adópanaszokkal foglalkozott s kényesebb kérdések még nem kerültek napirendre. A nyolcas bizottság tagjai azonban el vannak tökélve arra, hogy ma, de legkésőbb holnap letárgyalják az összes függő kérdéseket és e célból ma délben csak egy órai szünetet tartottak és a délután folyamán folytatták tanácskozásaikat. Kramár dezavuálta Ivánkát? A cseh néppártiak a miniszterolnöldielyettes személyének krédésében továbbra is ahhoz az álláspontjukhoz ragaszkodnak, hogy Srámeknek az agrárpárt javára történő visz- szalépése nem viselheti a ledegradálás látszatát e s ezért a párt csakis nagyobb értékű rekom- penzá cl ókért mondhat le a miniszterelnök- helyettesi funkcióról, mely minit a kormány- többség második legerősebb pártját minden körülmények közeit teljes joggal megilleti. Egyébként Udrzsal nemzetvédelmi miniszternek miniszter el nökhelyettessé való de- szignálását a cseh pártok csaknem kivétel nélkül rokonszenvvel fogadják. Egyedül a Rudé Prá\o értelmezi a hadügyminiszternek a kormány élére való állítását, mint a katonai irány előretörését. „A csehszlovák polgári demokrácia — irja a lap — ugyanazt a fejlődési utat teszi a fascizmus felé, mint a kásantant másik két állama és azelőtt Lengyelország. Hogy az itteni burzsoázia taktikája részleteiben más, mint Romániában és Jugoszláviában, ez a politikai és gazdasági viszonyok eltérő voltában leli magyarázatát. Az eredmény azonban ugyanaz. Épp úgy, mint Jugoszláviában, úgy az itteni kormány élére is katona fog kerülni a képviselőt a köztársasági elnöknél A parlamentben az a hir járja, hogy Kramár, a nemzeti demokrata párt vezére, ma a kormánytöbbség vezetői előtt élesen kifakadt az ellen, hogy a Tuka-affért a sajtó annyira pertraktálja és mindenáron politiA köztársasági elnök ma este vendégül látja a politikusokat. Ez a fogadás lesz a politikai idény szokásos megnyitása. Az elnök vacsorát ad a kormány tagjai és a képviselőház elnök5EIL TÖM A Prágai Magyar HirSap eredeti regénye irta: J&R2IQ JÓZSEF (56) Hihetetlennek, elképzelhetetlennek érezte az egész ügyet és az agya szinte megszűnt működni. Már nem is gondolkozott: az őrmestert nézte és a zárkafalakat, de tulajdonképpen nem látott semmit, mert a szemei nem iibbí.k magukba az előttük álló képeket. — Hát viszontlátásra! — búcsúzkodott a2 őrmester, —• még találkozunk . . . Háromkor én is ott leszek a nagyirodában . . . Elment. A vasajtó kemény o&attanással csapódott be mögötte. Szentesei össze próbálta szedni a gondolatait: — Tehát kimegyek . . . Ujira szabad ember vagyok . . . A gondolat csak most lett tudatossá benne. Annyira megörült, hogy kiáltozni, ugrálni szeretett volna, — és beszélni valakivel, akinek elmondhatná a nagy újságot. Hetek óta először érezte: közlendője van,— valami, amit el kellene mondani valakinek ... Az Írnokokra gondolt, akikkel hosszú heteken kérész-* tül dolgozott együtt az irodának elkeresztelt zárkában és leküzdhetetlen vágyat érzett, hogy most, azonnal, lemen jen hozzájuk. A bezárt vasajtóra nézett és megint rettenetesnek érezte ezt az otromba vaslapot, melyet csak kívülről lehet kinyitni . . . Gondolkodás nélkül lépett a vasajtóhoz és megzörgette ezt, — egy pilláinatra maga iis megijedt a vakmerőségtől: a fogházban nem szokás mogdöngelui az ajtót, — de aztán leintette mmgában az elfogultságot: Ulemin ón már szabad ember vagyok! IIállottá az őr kopogó lépéseinek köze* Sbediéríét. Kemény paraszti hang mu6Mt meg * ftgy-előnyilás mögött: — Maga dőrömbözőit? — Igen. — Miit akar? — Kérem, tessék szólni az őrmester urnák, nyissa iki az ajtómat, le akarok menni az irod'ába.-- Maga lmok? — Nem, de néhány nap előtt még írnok voltaim. Most hallottam, hogy szabadulok: le szeretnék menni az irodába, elbúcsúzni az irnoíkiolk't'ól . . . — Nem lehet. Ha szabadul, háromkor miaijd CdiemgecLk . . . Addig .maradjon csendben! Itt nem lelhet mászkálni! — Tessék csak szólai az őrmester urnák... Nem kapott választ: csak távolodó lépések kopogása hallatszott be a folyóséról. Az őr a maga részéről már befejezte a beszélgetést és elment. Szentessiiiiielk öíkölbeezomlft. a keze: most úgy érezte, hogy hallatlan sérelem esett rajta. Azelőtt eszébe se jutott megsértődni az Őrök „udvariatlan" beszédén, de most arcába szökött a vér. — Ostoba paraszti — mordult Del félhangosan ée fel-alá kezdett szaladgálni a zárkáiban, melyet most elviselhetetlenül szűknek ée kicsinek érzett. A düh gyorsan hangblódolt ál jókedvre: — Délután úgyis szabadulok! — mosolyodéit el és rágyújtott egy cigarettáira. Mély lélekzeítel szívta tüdejére a füstöt, aztán fütyörészmi kezdett. Egy percre eszébe jutott, hogy pakkéiul kellene, de válilnámdii- tássa:l intézte el ezt a gondolatot: — Még ráérek! Most neon lett volna türelme u pepecseléshez. Gondtalan jőhediwél nézegette a cigaretta kékes füstjét: már eszébe se intőit, hogy a figyelőn yjjlá&on benézhet az őr, akii már tudja, hogy; 6 nem kvok, bár m. mimOkíolyoHó egyik zárkájában van elhelyezve. — De jókedvű vagyok! — állapi tóttá meg hirtelen ée rögtön elikomorodoit: eszébe jutott a régi teória, melyben teljes komolysággal hitt miég tegnap is . . . A teória, mely szériát a börtönbüntetésben a legnagyobb, 1 egkegyetlenebb büntetés a szabadulás . . . Miikor vissza kell menni az emberek közzé... Most nem érezte kínosnak ezt a gondolatot sem, de egy pillanatra kellemetlen érzés vett rajta erőt: — lóiba vágyódd, Az agya már nem volt berendézJoedlve töprengésekre: az őrmester szabadulást beharangozó szavai behozták a zárkába a lüktető kinti életet. Moist gyorsam megnyugtatta magát: 7 | — Uj emberként megyek ki: magammal viszem a végtelen hetek emlékét . . . Sokat láttam és eokat tanultam . . . Átértékeltem a dolgokat . . . Maga is érezte, hogy az elgondolt szavak, melyekről pár óra e/lőtt még hitte volna, hogy legbenső Lényegéből szakadnak fel, frázi'sos ürességet takarnak, — de már ez sem érdekelte . . . Most már csak egy gondolat kalapéit az agyában: — Szabadulni! Szauodmíltni! Nem vette észre a nagy metamarfózM, melyen rövid félóra alatt ment keresztül, de nem is törődött vele. A vasaijtó felosapódott és a fogházőr kicsiny, ügymökkülsejü emberkét engedett be a zárkába. — Alázatos szolgája! — köszönt Szentesidnek az emberke, miközben lerakta a .magává! hozott csomagokat. AtíIíu lám bemutatkozott: Fehér Jenő vagyok. Szentessi is elmorogba a nevét. A jövevény hadarva kezdett beszólni: — A, hát itt fogunk lakni * . , Ramélem, i"111 ........i1--- yg—............. ségén ek részére, majd a képviselőket, a parlament tisztviselőit és a parlamenti sajitótudó- sitókat fogja fogadni. A Spanyol-teremben megrendezendő fogadó-est érdekessége abbán rejtik, hogy a köztársasági elnök valamennyi párt képviselőit meghívta « és igy a bojkott-viszonyban álló agráriusok és cseh nemzeti szocialisták alighanem kénytelenek lesznek találkozni és érintkezni egymással. A két párt között a viszony semmivel sem javult A köztársasági elnök és Sárnál kancellár közvetítése már-már eredményesnek látszott, amikor Síanek ismeretes nyilatkozatával egy csapásra lerombolta a megbé- külésnek a köztársasági elnök által megépített hidját. A két párt sajtója ma még hevesebb harcban áll egymással, mint bármikor. A Cuvantul a román kölcsön legújabb akadályáról Bukarest, január 17. A kormánytámogató Cuvantul tegnapi vezércikkében, amely a román külföldi kölcsönnel foglalkozik, nem tartja komolyaknak a lapoknak azokat a híreit, hogy Popovid azért utazott Parisba, hogy a kölcsön összegét és kibocsátási árfolyamát állapítsa meg. Más az igazság — mondja a Cuvantul — és pedig az, hogy a bankárok olyan követelésekkel állottak elő, amelyeket már régóta szándékoztak megtenni, de eddig még nem preciziroztak. Az a követelésük, hogy a békeszerződések revíziója esetén Románia kötelezze magát az egész Összeg garantálására és ne hárítsa a tőle elcsatolandó területekre az arányos kvantumodat. A Cuvantul szerint a bankároknak ez a követelése súlyos megsértése az ország presztízsének. Nem találnak olyan kormányt, amely ezt a lealázást vissza ne utasítaná. Mindamellett — mondja a lap — bankároknak saját szempontjukból igazuk van, mert nekik biztositaniok kell érdekeiket minden j eshetőséggel szemben. Ha a Blair-csaportial folyó tárgyalásokat azonnal megszakították volna és a kölcsönt a Népszövetségen keresztül szerezték volna meg, megkímélték volna Romániát ettől a megalázástól. A liberálisok a Népszövetségen keresztül azért nem akartak kölcsönt kérni, mert ez veszélyeztette volna befolyásukat a román nemzeti banknál. A jelenlegi kormány tehát az egÓ9z ország színe előtt bűnös abban, hogy a IHair-esoport- tal megkezdett tárgyalásokat folytatta és ezzel konszolidált a liberálisoknak a neuwti banknál való uralmát, az országot pedig kitette annak a lehetőségnek, hogy határainak stabilitását vita tárgyává tegyék. 1929 január 18, péntek jól meg fogunk férni egymással . . Mégis: nem tudhatja az ember, hogy mennyi ideig... Én úgy remélem, hogy nem leszek sokáig itten, sőt egészen bizonyos, hogy néhány nap alatt tisztázódik a dolog ... Ne gondolja, uram, — én nem vágjuk olyan börtöntö.te- ték... Egyszerű fizetési differenciák... Pár nap alatt rendeződni fognak . . . Addig igyekszünk majd, hogy a lehetőségek szerint kellemesen verjük agjen az időt . . . Intelligens emberek nem unatkoznak . . . Majd behozatok egy pakli kártyát . . . Tud ön al- sózni? — Nem! — adta meg a választ kurtán Szentessé, aki már szörnyen unta ezt a fecsegést. Társát legkevésbé sem zavarta a rövid válasz visszautasító ridegsége és igy tovább locsogott: — Kár ... de majd megtanítom . . . Nagyon érdekes játék . . . Szellemi torna . . . Mondhatnám: harc . .. A múltkor volt egy esetem: amikor kiosztották a lapokat . . . Különben ezt csak később mesélem el-. . . ön nem tud alsózni, nem értené . . . Ha megta- tanitotbam már, elmondom ... . Igazán nagyon érdekes ... Az egész Boston-kávéház erről beszélt . . . Mondja, melyik lesz az én ágyaim? Szentessi szótlanul mutatott rá az ágyra, melyen eddig ő töltötte az éjszakákat. Fehér odament az ágyhoz, szakértő kezekkel nyomkodta meg a szalmazsákot, azlán tovább darálta a szavakat: — Na, éppen elég kemény . . . Nem baj: aludtam én már rosszabbon is . . . Tudja az úgy van nálunk: egj’szer fehér, mennyezetei ágy, egyszer valamelyik felvidéki paraszthotel priccse . . . Megszokja az ember, ha sokat utazik... Én nagyon sokat utazom: velejár a mesterséggel . . . Az ember soknvndent lét, mindenütt megfordul . . Maga régen vara itt? — Pár hónapja.
