Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-15 / 12. (1935.) szám

8 — Kinevezések. A kormány MLkoia Gyula dr. tiábliabirót a huszita törvényszékihoz ikiLne- veate a VI. szoilgótLailn osztályba. — Az igiaiz- ságügyminisziber Koszíacsetk Béda dr., Bobut Jenő, Trötscher Ferenc és Vágás Béla dr. bí­ró jedölitaket a .kassai óiból őtábda területére a bírák második csoportjába osztotta be. — A kormány Fenol Ferenc mérnököt a ruszin- szkói állami építkezési hivatal technikai ta­nácsosává nevezte iká, továbbá Schmalz Ká­roly Selmecbányád, Jaincsy Imre köomöcbá- nyaii bányaméirnököL Peroián Károily eper­jesi, Lende Géza sosJiesryi és Pütneir Vilmos breznód mérnököt technikád tanácsosokká léptette elő. — Magyar Írónő yerte meg a német Kleist irodalmi diját. Berlinből jelentik Most került nyilvánosságra a Kleist irodalmi dij tárgya-' bán a zsűri döntése, amelynek értelmében a dijat ezidón Seghers nevű író „Aufstand d.4 Fisohetr von St. Barbara" című regénye kap­ta. Csakhamar kiderült, hogy az író neve ál­név, amely név mögött Radványi Netti Berlin­ben élő huszonnyolcéves ^magyar leány rejtő­zik. Az előkelő német iroda1 mi dij magyar írónőnek való odaítélése egész Németország­ban agy feltűnést keltett. — Be akart törni egy pozsonyi könyvelő, mert napok óta nem evett. Pozsonyi szer­kesztőségünk telefonálja: A pozsonyi rend­őnség tegnap éjszaka egy gyanús embert fo­gott el, aki a Steíamik-Ulon a Filiedeoher-féle papiriizilet előtt ólá’kodott. Az illetőt Vils- navsztoi Lajosnak hívják, 28 éves könyvelő és beismerte, hogy be akart törni, mert már napek óta nem evett xx érelmeszesedést gyógyít a iőd. A gyógyszerbe a patikus adja, a Cigelkai víz­be a természet juttatja! (7) — A Pozsonyban letartóztatott Kardos Bé­la nem volt a Nemzeti Sport munkatársa. Né-1 hány nappal ezelőtt hírt adott a P. M. H. ar­ról, hogy Kardos Béla budapesti könyvügy­nököt, áki a Nemzeti Sport munkatársának mondotta magát, a pozsonyi rendőrség politi­kai osizíálya letartóztatta, néhány napig fogva tartotta és azután 'kiutasította a köztársaság területéről. A Nemzeti S^ort szerkesztősége fölkért bennünket annak közlésére, hogy Kardos Béla nevű munkatársuk, vagy alkal­mazó ltjuk nincs, nem is volt soha és így Kar­dos Béla, aki sportenciklopédiát áruit, a könyv árusítása érdekében visszaélt a lap nevével. — A szezon első magyar bálja Pozsonyban. Fozsonyi szerkesztősé Tünk jelenti: Szomba­ton éjjel zajlott le a Royai összes termőiben az idei farsang első magyar jeil'legü bálja, a Toldv-Kör zártkörű táncmulatsága. A Toldy- Kör bálja vezeti be minden évben íulajdoo- foé^oen az őslakos-farsangot és az minden évben a teljes siker jegében folyik le. A Royai nagyte-rme tíz órakor, amikor a bált Buga Miska cigányprímás zenekarának ropo­gós csárdása melleit megnyitották, már telve volt ragyogó szép asszonyokkal és leányok­kal. Táncosokban sem volt hiány. A fiatalság a szó szoros értelmében ki világos-•ki vinradtlg ropta a táncot. Mindvégig magyaros hangulat uralkodott a mulatságon, amelyen a Csalló­köz több urd magyar családja is résztvett. A Toldy-Kör részéről Jankóvics Marcell dr. el­nök és Aix'inger László dr. áléinak jelent meg a bálon. — Az idei farsangnak még bá­ró mmagyar jellegű mnlateága lesz: a keresz­tén ysraooLaiIiisba párt országos fehérbálja, a MAKK-bá! és a magyar diákkisasszonyok Harlekin -bálja. — Zárt ülésen elutasította a Petőfi -Tár­saság Koroda Pál indítványát. Budapesti ezsTkesztős/égünik tenelanálja: Hírt adtunk arról, hogy a Petőfi-Társaságban Koroda Pál, a társaság egyik tagja, akciót indított a komimün után kizárt tagok visszafogadása ügyében és Pékár Gyula efncítóhöz ajánlott levélben tette meg indiitványát, aime'lyl/en zárt ülés összehívását leérte. Polkán* Gyula az indítvány értelmében mára össze ts hívta a zárt ülést, amelyen felolvasták Koroda Pál indítványát, miszerint a Petőfi - Tár sasáig a márciu&i közgyűlés tárgysorozatára ne tűzze ki az esedékessé vált tag választást, ha­nem az elhalálozások folytán megüresedett helyeket a Petőfi-Társaságnak a proletár- diktatúra után k'zárt tagjai iközül Babits Mi­hállyal, Móricz Zsigmondidal és Pailáigyi La­jossal töltsék be. Az indítvány fölolvaisását éles vita követte, végül Pékár Gyula figyel- mezlette az ülést, hogy aa alapszabályok ór- telméíben Koroda Pál indítványa elifogadha- tatlan, mert az alapszabályok a tagválasz- fárnafk, illetve tagvlsszahivásnak olyn módt- ját, amilyet a Koroda-féle indítvány tartal­maz, nem ismerőik, tehát a tagét alapszabály­szerűen csak ajánlás utján választással lehet i fölvenni. Hosszabb vita után a zárt ülés az elnöki indítványt fogadta el, kmondva, hogy ha a társasáénak a komrnün után ki­zárt tagjai közül bárki is vissza kívánna jut­ni a Petőfi-Tár saságiba, uvy ez csak alapsza- báfyszerü ajánlás után történhetik meg. Fizessen elő a '4MH dót Képes Hét-re j í f/ón070lnn Kűl-ésöeIMmesterak eredeti alkotásai. nilhmiÍP7hi Mustra !\ö|Jd£d!UI! Kiyánságra körutamon bemuatás bárhol. UUUUVIufclvj, IvylllU. I n Salocrtor forrás I feloldja és e?fáoo*ítía a szer- oezetjen lerakódat* sao altat Üasmentes emésztést elő- g segítő, kellemes üdítő ital H Hassa város közgyűlése áKalásességbaa elfogadta a költségvetést Nagy vita a Keietszhnrenszkói Villamossági ügyében leérkezett miniszteri leirat felett Kassa, január 14. (Kassai szerkesztőségünk leleíonjeientése.) Kassa város képviselőtestü­lete szombaton délután folytatólagos közgyű­lést tartott, amelyen folytatta a költségvetés tárgyalását. Nagy vitát váltóit ki a keletszlovenszkói villamossági rt. ügyé­ben beérkezett miniszteri leirat, amely sze­rint az igazgatóságban a minisztérium csak négy helyet biztosított Kassa városának a közgyűlési határozatban megállapított nyolc igazgatósági taggal szemben. A bejelentés nagy konsternációt keltett, Kas- i sa városa, amely az 5 millió korona alaptőké­hez 2 millió koronával járult hozzá, nem jut megfelelő képvisel tetőshez, mert az igazgató- sági tagok többségét a kormány nevezi ki és előre látható, hogy a villamossági rt. vezeté­sében a városnak kevés beleszólása lesz. A megindult vita folyamán Halmi Béla dr. magyar nemzeti párti tilta­kozott ez ellen a megoldás ellen és ragasz­kodott a nyolc igazgatósági tagsághoz, amit arányosan kell a pártok képviselőivel betölteni. Ocsenásek dr. cseh nemzeti munkapárti helyesnek tartja a minisztérium leiratát s be­jelenti, hogy a csehszlovák pártok két tagság­ra tartanak igényt számarányuk következté­ben. Az ellenzék hevesen tiltakozott Ocsenásek álláspontja ellen és Wirth Gyula országos keresztén^szocialista párti, majd Halmi Béla dr. megállapították, hogy az arány 81 az őslakosok javára, tehát szó sem lehet arról, hogy a csehszlovák pár­tok a négy igazgatósági tagságból kettőt kapjanak. Nagyon heves jelenetek közben a polgármes­ter kénytelen volt a közgyűlést felfüggeszteni. Szünet után a megejtett szavazás során huszonhat szavazattal győzött az őslakos pártok álláspontja és az őslakos pártok részéről Tost Barna kereszíényszo- cialistát, Halmi Béla magyar nemzeti pártit és Hudák József kommunistát választották meg, póttagoknak pedig Wirth Gyula keresztény­szocialistát és Smrz nemzeti szocialistát. A felügyelőbizottság tagjai lettek Wirkmann dr. magyar nemzeti párti, Rubes szlovák néppár­ti és Mizsik József kommunista. A költségvetés általános vitája során nagy vihart keltett Kosik József kommunista város­atya, aki a proletárdiktatúrát éltette. Ezeknél a szavaknál fülsiketítő Iámra támadt a teremben: „Le vele! Abzug!“ kiáltások hangzottak minden oldalról. A polgármester kétségbeesetten rázta fejét, a városatyák percekig ütötték a padokat és a karzat is beleszólt a tüntetésbe. Helyei Gyula, magyar nemzeti párti képvi­selőtestületi tag ezután éles szavakkal kriti­zálta a városi gazdálkodást. A kommunisták kirohanására válaszolva kijelentette, hogy a kommunisták nem lehetnek elégedetlenek, amikor a költségvetésben tizennyolcezer koro­nás évi fizetéssel rendelkező napszámosok és kilencezer korona évi fizetéssel bíró tisztvi­selők szerepelnek. — Farkas Zoltán dr. szo­ciáldemokrata ugyancsak a városi tisztviselő­ket veszi védelmébe, akik rosszabb helyzet­ben vannak, mint a fogházlakók. A költség- vetést papiroskölíségvelésnek tartja, aipely- lyel komoly dolgokat csinálni nem lehet. Erős kezet kíván a városi politikában. A közgyűlés a költségvetést általánosság­ban elfogadta és annak részletes tárgyalására a ma délutáni folytatólagos közgyűlésen került sor. Feltámadt halottaiból a tömeggyilhosságért elitéit Haarmann egyik áldozata Fatális tévedés irta nevét az áldozatok lajstromába — Öt év után jelentkezeti az eltűnt fiatalember Berlin, január 14.. Még élénken él az emberek emlékezetében a német kriminalisztikának az a szomorú szenzációja, amely a tömeggyilkos Haar- mann nevéhez fűződik. A hannoveri bíróság ha­lálra ité'.te az egykori mészárost, akinek fejére a legszörnyübb bűnöket olvasták. AA rendellenes hajlandóságú ember fiatalembe­reket csábított a lakására, egyideig jól tartot­té őket, azután bűntársa, Grans segítségével meggyilkolta és kifosztotta. Az egész bünkomplexumban a legvisszataszilóbb mozzuat áldozatai holttestének eltüntetése volt. StubnyafűrcSö szép melej gyógyvizfürdö a magas Fátra tövében. Téli szezon Ab emberi mivoltából kivetkőzött fenevad mé­szárosi szakértelemmel darabolta fel a szeren­csétlen fiatalemberek holttestét és a búst a piacon gyanútlan embereknek adta el. A rendőri nyomozás, amely egyébként bővelke­dett a szabálytalanságokban, a gonosztevő özei­méiről minden képzeletet felülmúló részleteket ho­zott nnpvilágra. Kiderült többek között, hogy a bűnügyi rendőrség egyik tisztviselője gyakori vendége volt Haarmannak, aki jó házigazdának bizonyult és kétes eredetű gulyásokkal traktó.lta vendégét. A nyomozás során elővették az utóbbi idők va- valennyi eltűnési bejelentését, de az ügyészség ! csak azokban az esetekben emelte a gyilkosráfi j vádját, melyekben tárgyi bizonyítékok voltak, j Még Így i« tíz ember életét keresték az emberbestián, liz olyan fiatalemberét, akiknek ruhája, értéktár- j gyai átmentek Haarmann kezén. Természetes, j hogy az áldozatok személyazonosságának megái- ! lapitása a holttestek ilyenmódszerii eltakarítása mellett szokatlan nehézségekbe ütközött, sa .rend­őrségnek legtöbb esetben meg kellett elégednie tanuk és ruhadarabok nyújtotta bizonyítékokkal, így került az áldozatok lajstromába Erieh Müb- le berlini fiatalember, aki 1923-ban eltűnt szü­lei lakásáréi és többé nem adott életjelt ma­gáról A Harmann által áruba bocsátott ruhák között találtak egy olyan nadrágot, melyben a szülök Mühle tulajdonára ismertek. Azok az adottságok és az a pszichózis, melyben akkor a nyomozóhatóságok dolgoztak, érthetővé teszik, hogy Mühlét minden további nélkül beso­rozták Haarmann áldozatai közé. A tömoggyilkost a honpoveri bíróság által ki­mondott halálos ítélet alapjánkivégezték s a nagy bflnper azután már csupán társa, Grans perujitási kérelme következtében került Ismét a biróság elé. Haarmann tehát életével lakolt bűneiért, köztük azért Is, mert gyilkolta és kirabolta Érlch MUliIéL Hogy az igazságszolgáltatás mennyire vakon :m- bolyog még bizonyosságok közepette is, arra Intő példa a német rendőrségek legújabb megálla­pítása. öt év múltán most. derült csak ki, hogy Mühle, szülei moggyászoltak és akinek halálát is a bí­róság TTaarmann kivégzésével torolta meg, élet­ben van és jé egészségnek örvend. 1929 január 15, tedd. Az „áldozat" önként jelentkezett a berlini rend­őrségnél Mecklenburgból irt levelet és megkérdezte, élnek-e még szülei, akiket öt év­vel ezelőtt Berlinben hagyott. Könnyű dolga volt most már a berlini rendőrség­nek megállapítani, hogy a váratlanul jelentkezett Erich Mühle azonos Haarmann vélt áldozatával. A hannoveri rendőrség és biróság ténymegállapí­tásaiból mindössze annyi igaz maradt, hogy a fia­talember elhagyta szülei házát, vándorútra kelt és útjában Hannovert is érintve Mecklenburgba vetődött Ott meglelepedett és nemtörődömségből abba hagyta a levelezést szüleivel. Ezért dondol- ták, hogy eltűnt és ezért jelentették a rendőrség­nek a fiatalember nyomtalan elvesztél. Ez az uj fordulat mentesítette ugyan a kivég­zett ember emlékét egyik bűne alól, de bizonyos, hogy Haarmannal szemben érdemében még sem té­vedett az igazságszolgáltatás, mert többi bű­neire kétségtelen bizonyítékok voltak. Ez az eset azért jellemző arra,, milyen könnyelmű felületlenségre hajlamosak az emberek akkor, ha feltevéseiket egy bűnsorozat egymásbailiő lánc­szemei támasztják alá. A halóit, ahI azért támadt let, hogy becsukják Páris, január 14. Franciaországban elbúcsúzhattak a régi ha­ditörvényszéket. Ez a haditörvényszék kizá- ráan katonákból állt Uj formájában polgári elnöke lesz, egy polgári biró, tehát jogász szakember. A régi haditörvényszék érdekes „eset“-tel búcsúzott el a katonai törvénykezés szín­padától. Maga az eset is érdekes, de úgy lehet, még érdekesebb az Ítélet, amelyet a francia hadi­törvényszék hozott. Marsaudon ügyvédről volt szó, aki a háború kitörése idején Spanyolországban időzött és nem jelentkezett katonai szolgálatra, mert be­teg volt. A világháború egész során külföldön ma­radt az ügyvéd és csak 1926-ban téri haza Franciaországba. Ekkor kitűnt, hogy Marsaudot hivatalosan holttá nyilvánították. Ennek a holttányilvánitásnak megint egész külön magyarázata, hogy ezrede, amelyben őt is sejtették, a háború első hónapjaiban tel­jesen megsemmisült Marsaudonnak nem akarták sehol elhinni, hogy él. Ám, az ügyvédnek fontos volt, hogy éljen és élőnek fogadják, őt el, mert bizonyos jogait csak igy tudta érvényesíteni. Hiába élt, hiába mozgott, hiába beszélt és hiába mutogatta az okmányait, csak nem akarták az élethez való jogát elismerni. Valósággal úgy járt-kelt Páris uccáin, mint egy élőhalott. Végre hosszas küzdelem után sikerült kivereked­nie, hogy hivatalosan is feltámasztották. Marsaudon boldogan Jélegzett föl. Végre mint hivatalosan is élő ember szívhatta magába a Szajna levegőjét. Am egy napon nagy megle­petés érte." Az államrénd bosszút állt rajta azért, amiért nem akart belenyugodni abba, hogy holttányilvánitották. Katonai törvényszék elé állították, büntető­eljárást indítottak ellene, mint ekkori ka­tonaszökevény ellen és a katonai törvény­szék egyévi börtönre Ítélte. Marsaudonnak tehát azért kellett fé^óvnadni, hogy becsukják. És azért ítélték csak egyévi börtönre, mert enyhítő körülménynek vették, hogy már elözöen hivatalosan holítányilvánitoííák. Hogy is mondja a költő: „Akit eltemettek, magát megbecsülje, Ne akarózzék fel napfényes derűre .. Ám Marsaudon nem volt költő, hanem csak egyszerű ügyvéd, aki nem értette meg a költőt. Néger a kórházban — Jaj, doktor ur, csak most látom, hogy mi­lyen csúfságot, csinált velem. Fehér cérnával varrta be a sebemet! (Le Péle-Méle.) Javíthatatlan — Borzasztóan költekezel, barátocskám és semmit sem keresel. Mit fogsz csinálni ha jó atyád meghal? — örökölni fogok ... (Le KireJ Vannak még bírák! Az elnök: Nagysád, először mondja meg, hogy hány éves, aztán tegye le az esküt, hogy csak a tiszta igazat fogja vallani... (L'l ntrans igeunt.,) Vadászok egymás közt — Miért van olyan hosszú füle a kutyád- nak? — Ez egy nyulimitMor. Ha nem sihi riUt egy nyulai se leieritenmn, hetes: (in o vad ás;: ta­risznyába és mindenki az hiszi, hogy nyalat VHtem in* (Cyrano.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom