Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)

1929-01-15 / 12. (1935.) szám

A\\c&AU-HÍ RIiAP_______________________________________ Bn«ggmTiTfflimjrTr»Mttro»B^iag^TM«ea8i3^^ t Srobárt kizárják az agrárpátbál? — A Slovensky Dennik újabb támadása Srobár ellen — 2 Poőr Gyula dr. elköltözött Szlovenszkóról Pozsony, január 14. (Pozsonyi szerkesztő­ségünktől) : Eggyel megint kevesbedett a küz­dő magyarság tábora. Egy kedves, rokonszen­ves egyéniség hagyta itt Szlovenszkót, hogy odaát Magyarországon építse mer uj családi tűzhelyét. Poór Gyula dr. szenei ügyvéd, volt megyebizottsági tag, az országos keresztény­szocialista párt szenei körzetének érdemes elnöke, családi körülményektől indíttatva, el­költözött körünkből Magyarországra. Poór Gyula dr. kerek húsz évvel ezelőtt: 1908 au­gusztus havában került Győrből Szencre mint fiatal ügyvéd. Még 1908 októberében beválasz­tották Szene község képviselőtestületébe s azóta állandóan választott tagja maradt. 1908 október 28-án beválasztották Pozsonyvárme- gye törvényhatósági bizottságába. 1911-ben Bartal Aurél főispán Pozsonyvármegye tisz­teletbeli ügyészévé nevezte ki. 1911-től kezdve a vármegye állandó választmányának tagja. Poór Gyula dr. 1920-ban az országos keresz­tényszocialista párt első kongresszusán feltű­nik bátorhangu és a nemzeti kisebbségeket gerincesen védő rezoluciójával, amelyet a kon­gresszus egyhangúan el is fogad, ötödik he­lyen őt jelölik 1920-ban a keresztényszocialis­ta párt nemzetgyűlési jelöltlistáján. Az 1920- iki választások előtt ő szervezi be a szenei, galántai és somorjai járás nagyobb részét a keresztényszocialista pártba. A pártnak 1919. évtől kezdve körzeti és helyi elnöke, a kato­likus nagybizottságnak tagja, a szenei iskola­széknek éveken át világi elnöke. A múlt évben megszűnt pozsonyi képviselő- testületnek Poór Gyula dr. lelkes ellenzéki harcosa volt, a képviselőtestületben főként közgazdasági és közegészségügyi téren tevé­kenykedett és a nyugdíjasok érdekében szó­lalt fel többizben. Szene község is sokat kö­szönhet Poór Gyula dr.-nak. Ö volt a szenei mümalmok egyik alapitója, a Szenei Takarék- pénztárt ő szervezte át s annak éveken át igazgatója volt. Évek fáradságos munkája után sikerül neki Szencen aszfaltjárdát és végül 1912-ben villanyvilágítást kiharcolnia. 1915- ben az ő közreműködésével valósul meg a ke­resztény egyesületek számára az otthon és a színház. Ma is itt van elhelyezve a Gazdakör, az Ifjúsági Egyesület és a Sportkör. 1921-ben a szenei uradalmi földekből sikerül neki sok fáradozás után a szegénysorsu lakosság szá­mára negyven háztelket szereznie. Vétói! nagy része van abban, hogy 1915-ben, ötévi depu- tációzás után, felállítják Szencen a járásbíró­ságot. Ezek volnának dióhéjban ősszetömörilve Poór Gyula dr. húszéves itteni működésének nevezetesebb stációi Előtte mindig csak egy cél lebegett: önzetlenül szolgálni a közt s a kisebbségi sorsra jutott magyarságot. Éppen a keresztényszocialista párt szenei körzete megalapításának tízéves évfordulóján távozott el Szénéről Poór Gyula dr., akit szombaton este búcsúztatott ünnepélyes keretek között a körzeti pártvezetőség. Az országos keresz­tényszocialista párt központját ezen az ülé­sen Böhm Rudolf főtitkár képviselte, aki Poór Gyula dr. érdemeit magvas beszédben mél­Prága, január 14. Az agrárpárt végrehajtó bizottsága a közeljövőben foglalkozni fog a Hodzsa és Srobár között felmerült differen­ciákkal. Politikai körökben azzal számolnak, hogy Srobárt, aki jelenleg az agrárpárt sze­nátusi klubjának az elnöke, ki fogják zárni a pártból. A Slovensky Dennik vasárnapi számában újból foglalkozik a Srobár-esettel és a követ­kező megjegyzései vannak Srobár cikkéhez: — Hodzsa pozsonyi előadásában nemcsak, hogy emMtetite, hanem Krjstóflfy emlékiratai­ból idézve bebizonyította, hogy ennek a jóval a háboruelőtti jelentős politikusnak adatai egyáltalán neon megbízhatók. Hodzsa még augusztusban megcáfolta ezeket az adatokat, de Srobár, jóllehet könyve csak november­ben vagy decemberben jelent meg, ezt a cá­folatot nem vette tekintetbe. Ez nemcsak az egyetlen eset. Srobár egyáltalában nem rea­gált Fajnor komoly állításaira sem. Összeza­varja a magyar kormány javaslatait a szlovák nemzet megbízottá inak ellen javaslataival. Azt állítja, hogy Hodzsa elfogadta a magyar kor­Prága, január 14. Srámek mlmiiszterelnö'k- heiyet’tes tegnap visszatért Prágába s a mai nap folyamán megkezdte tanácskozásait a koalíciós pártvezérekkel. Feltéve, hogy az osamioska egyes tagjai betegségük miatt nem maradnak távol, úgy a koalíció parlamenti nyolcas bizottsága szerdán ül össze, hogy a legsürgősebb kérdésekről, különösen Srámek utódjáról és a Benes-agrár afférról tanácskozzék. E fontos 'kérdések megoldásától függ a bel­politikai viszonyok további fejlődése és a parlament legközelebbi munkaprogram ja. Az előjelekből arra lehet következtetni, hogy e hónapban minden valószínűség sze­rint tatta. A gazdák részéről Simonits Gyula, a munkások részéről Csizmazia László, az ipa­rosok részéről Ürge István mondott búcsúz­tatót. — Poór Gyula dr. családjával együtt már vasárnap Budapestre utazott. mány álláspontját. Ezek mind a valóság el­férek lései. Nem felel meg az az állítás sem, hogy Hodzsa nem a csehszlovák állam köve­telésének a szellemében tárgyalt. A Sloven­sky Dennik ezzel szemben azt állítja, hogy Hodzsa ellernjavaslatának első paragrafusá­ban hangsúlyozza a csehszlovák álláspontot és annak a magyar kormány által való elisme­rését a taktikai vagy infcrmaitiv tárgyalások egyetlen feltételéül szabta. Srobár azonban azt írja emlékirataiban, hogy a szlovák kül­döttség egyik embere a budapesti tárgyalás­ról visszatérve ezeket mondotta volna: Any­nyira voltunk deprimálva és megalázva, mint valamilyen rabszolgák, akikkel uraik ké- nyük-kedvük szerint járnak el. A lap meg­kérdezte Hodzsát, hogy ő mondotta-e ezeket. Hodzsa kijelentette, hogy ez nem tőle ered, de a küldöttség egyetlen tagjától sem, mert ez nem felel meg a valóságnak. Nem felel meg a valóságnak... Ezt a jelszót — fejezi be a Slovensky Dennik — Srobár Vavro dr. könyvének számos fejezete fölé írhatnák cím gyanánt. január 23-án összeül a szenátus és tár­gyalni fogja a magánaikalinazottak nyug- dijbiztositásáról szóló törvényjavaslatot. Megírta a P. M. H., hogy a fcépviselőház ál­tal elfogadott törvényjavaslatnak nemcsak formai, hanem lényegbe vágó hibái is van­nak, aimd a gyoraíatpailő munka következmé­nye. így többek között elfogadott a koalíció az utolsó piilanaitbam egy módosítást, hogy a nyugdijbizitosiiási intézet vezetőségéibe nem négy, . hanem nyolc tagot vállaltainak. De már a gyors munka következtében ezt a módosítást a tör vényjajvaslat többi szakaszai­ba nem vezették be, úgy hogy a törvény imái szövegezése mellett az elnökség megválasz­tása lehetetlenné válik. Azonkívül olyan ha­táridőkéit szab meg a törvényjavaslat, ame­lyek, tekintettel arra, hogy a törvényjavas­lat szenátusi tárgyalása halasztást szenved, már elmúltak .s így ez is módosításra szorul. A legújabb hírek szerint a szenátus nem fogja a javaslatot a kép­A kormánytöbbség a páriáméit ütiliiíilÉiÉfil nételttiflaa magánalkaSiaiazattak nyiEgdübiztositásáről síié törvényt? E héten megkezdődnek az oszmícska tanácskozásai — A szenátus Január 21-án tart ülést — mamiii iiimbbhbw m m ET €3& xw k Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye Irta: J&R&Q JÓZSEF (55) Az írnokok sietve oltották ki a cigaretta tü­zet: az irodán meg volt engedve a dohányzás, de nem — hivatalosan. A fogházőrök és őr­mesterek előtt nyugodtan dohányoztak az ír­nokok, de az volt a szokás, hogy mindenki el­dobta a cigarettáját, ha a gondnok, vagy va­lamelyik ügyész jött le az irodára. Gerő, aki Szentessi mellett ült, csendesen megszólalt: — Valami baj lehet: ha Nagy őrmester mo­solyog, abból kevés jó néz ki nekünk . . . Nagy őrmester a fogház réme volt: senki sem emlékezett, hogy ez az ember valami szívességet tett volna egy fogolynak, — el­lenben ahol tehette, kellemetlenkedett. Az irodán ideges izgalom lett úrrá: a gond­nok nem szokta bejelenteni irodai látogatá­sait és a fogházban ritkán jelentenek örömet a szokatlan szenzációk . . . Mindenki végig­gondolta magában a szabálytalanságokat, melyeket az utobln napokban elkövetett és mindenki félve gondolt arra, hogy őmiatta történik a váratlan gondnoki látogatás. Végre megérkezett a gondnok. Katonás lép­tekkel jött be az ajtón, szigorúra erőltette az arcát, de látszott raja, hogy a szigorú aröki- fejezés kelletlen ro3szked/vet takar. Mikor be­lépett, az írnokok felálltak az asztaluk mellől, — mint a diákok az iskolában, ha bejön a tanár. — Üljenek le az urak, — szólalt meg, — kellem ellen dologban járok... Nagy őrmes­ter tegnap este, mikor az urak felmentek a zárkájukba, váratlan kutatást tartott az iro­dában . . . Mondja tovább, Nagy őrmester... — Igenis, gondnok ur — vágta vigyázz/-ál- lásba magát az őrmester és aztán beszélni BMW11 -Beül HiiiininBBimiwi.‘,r"i“,FinTWjr,iiiiivmwriiVidiTiHiHTmrT!rr kezdett, — tegnap este három fogházőrrel be­jöttem az irodába és átkutattam mindent. Az egyik törzskönyv lapjai közzé bedugva egy csomag újságot találtunk. — Itt vannak az újságok, — vett elő egy csomagot a gondnok, — engem nagyon kelle­metlenül érint a dolog: én az uralmak min­den lehető kedvezményt megadok és éppen ezek a kedvezmények teszik lehetővé, hogy kijátszák a fogházrendet . . . Ezeket a ked­vezményeket abban a reményben adtam, hogy önök nem fognak visszaélni velük . . . Máig nem is tapasztaltam semmi visszaélést . . . Jelentkezzen az újságok tulajdonosa! Az írnokok összenéztek. Úgy érezték ma­gukat, mint az iskoiásgyermekek, akik szi­gorú, de jóakaratu tanár előtt állanak. Mind­egy iküík kíváncsian nézegetett: ki fog jelent­kezni? kié lehet az ujságcsomag? Végtelen pillanatok múltak: nem jelentke­zett senki. A gondnok rosszkedvűen nézegette az asztalsorok mögött ülő írnokokat. Nagy őr­mester kaján mosolygással figyelte a társasá­got. — Ha nem jelentkezik senki, — szólalt meg a gondnok, — zárkára megy az egész társa­ság! Megbízhatatlan emberek nem élvezhet­nek kedvézményeket! Az idegesség egyre jobban úrrá lett az Ír­nokokon: most már ellenséges szemek mé­regették egymást, — mindenki elfeledkezett arról, hogy fogházban töltött élete a fogház- szabályoik kijátszásának sorozatából tevődött össze és most mindenki ítélt magé lan az is­meretlen bűnös, az ujságcsomó tuiladonosa fölött Szentesei kíváncsian nézegette az ideges, izgatott arcokat. Kémikusnak érezte az er- kölc&biráskodó igyekezetét, mely rikító szí­nekkel Ült ki a szemekbe. Érezte a groteszk- séget: itt most mindenki kétségbe van esve,’ mindenki attól fél, hogy elveszti azokat a pirúxyó j/aabadságjogokaT, melyeiket mint Lmok élvez . . . Emberek, zsebtolvajok, sik­kasztok, betörőik, csalók, — most valamennyi „erkölcsbiró“ és várta a percet, hogy követ dobhasson a „bünös“-re, aki — újságot olva­sott! . . . A gondnok megismételte a kérdést: — Kié ez a csomag? Jelentkezzen! Szentessi nyugodtan, minden hősi póz nél­kül, felállt és hangos határozottsággal jelen­tette ki: — Az enyém! Érezte, hogy csodálkozó szemek tapadnak rá és látta, hogy lassan fel derül a gondnok arca, Nagy őrmester pedig rosszikedlvüen ha­rapja össze a bajuszát, — ő jobban szerette volna, ha zárkára megy az egéisiz társaság... — Jól tette, hogy jelentkezett, — fordult Szenteseihez a gondnok, — legalább meg­kímélte a társait alttól, hogy ártatlanul szen­vedjenek ... Ezért nem is kap súlyosabb büntetést, mint amit akkor kapott volna, ha nem jelentkezik; zárkára megy ... Honnan szerezte az újságokat? — A csomagommal adták 'be. — A csomagját szigorúbban fogjuk átvizs­gálni, — majd szólok az irodáé őrmesternek. Ma még vezeti az orvosi vizitet, utána jelent­kezik nálam az irodáiban. — Igenis. A gondnok sarkomfordiult és kiment, Utána elment az őrmester is. A foglyok valamennyien SzienJéssi. köré gyűltek; most, hogy a fejűik fölül élmullt a vészéiy, résztvevő, jóságos emberekké szelí­dülteik vailamenn yien. — Miiért nem vigyázott jobban? v — Égette volna el az újságokat, ha már elelKinsta őket! # — Komisz fráter ez a Nagy őrmester! — Miért nem tette az újságokat a köny­vek mögé? Ott nem találták volna meg! Szentessi unaJimiaisruak érezte a nósavél- todakodúsL Fölállt az asztala umo®!®: 1929 január 15, kedd. via- —xnak visszaküldeni és pedig a*»n egyszerű oknál fogva, hogy a koalíció a parlamentarizmus szokásaival teljesen el­lentétben a képviselő ház által már elfoga­dott törvényjavaslatot a népjóléti minisz­tériumban módosíttatja s a javaslat csak a minisztérium által eszközölt korrektúrák­kal kerül a szenátus elé. A koalíció ezzel ugyan megszabadul attóft, hogy a törvén yjiavasliat míégegytszer a kép- vieelőház elé jusson, de kérdés, hogy az aka­dályok ilyen formájú elhárítása egyáltalá­ban összefér-e a parlamentarizmussal. Ha ez mégis megtörténik s a bürokrácia a kor­mányfői: beég parancsára a nemzetgyűlés tudta nélkül fogja ki javítgatni az egyik ház által elfogadott törvényjavaslat hibáit, ez végzete® precedens lesz, mely súlyos követ­kezményekkel járhat a parlamentarizmusra nézve. Mert ha egyszer egy ilyen arko'limány- ellenes eset simán megtörténik, alkikor a jö­vőben a parlament akarata ellenére is esz­ik özönétnek a törvényeken ,.sliláris“ módo­sításokat. Amanullah a telles kudarc elet! London, január 14. Az Afganisztánból érke­zett legújabb hírek szerint Amanullah király helyzete az elmúlt napokban ismét lényege­sen rosszabbodott, miután Bachai Saquao, a lázadók vezére megverte a király csapatait és Amanullah hadseregének egy része átpártolt az ellenséghez. Mirzáma Ohan, a király had­seregének egyik parancsnoka, aki a felkelő shiwarik ellen vezette a csapatokat, eltűnt. Megbízható jelentések szerint a felkelők meg­gyilkolták. Ámhái’ a király visszavonta re~ fofimrendelétéit, helyzete mégis rendkívül súlyos és a felkelők győzelme küszöbön áll. I@9u kiflii beteg, s kormánia lemondott Tirana, január 14. Bauer Ridhard dr. bécsi orvostanár, a gyomorbetegségek specialistája é3 Holzknecht dr. radiológus néhány nappal ezelőtt Tiranába utazott Zogu királyhoz, aki hosszabb idő óta súlyos gyom orbántalrna k- ban szenved. A vizsgálat megállapította, hogy Zogu király rendkívül erőfeszítései és a tul- kevés mozgás következtében komplikált gyo­morbajt szerzett, amelyet az erős nikotínélve- zet is súlyosbít. Komoly diétára és hosszan­tartó kúrára van szükség, hogy ismét az ál­lamügyek élére állhasson. Tirana, január 14. A kabinet egyik tanács­kozásán kitűnt, hogy a költségvetés kérdésé­ben a miniszterek között áthidalhatatlan el­lentétek vannak. A minisztertanács után Cot- fca miniszterelnök Zogu királynak átadta az összkabinet lemondását. Az uj kormány meg­alakításáig a Cotta-kabinet intézi az állam- ügyeket — Felmegyek a zárkámba csomagolni... — Te, — szólalt meg Gerő, — azt nem mondia a gondnok, hogy más zárkába mégy. Csak azt mondta, hogy zárkán maradsz ... — Persze! — helyeselt a legautentiku­sabb tényező, az eloszt ó-irnok i®. — Nem osztom be más zárkába. — Nézd, — magyarázta (tovább Gerő, — maradsz a régi zárkánkban ... így legalább együtt leszünk; mégis villany van és hozha­tók neked cigarettát rns... Az imo'kfolyasán eszükbe se jut az öröknek, hogy nem vagy irmok, — nyugodtam dohányozhatsz. — Ez csakugyan jó! — örült meg a felfe­dezésnek Szentesei. Lássa,nlkénlt elcsitult az érdeklődés. A fog­lyok visszaültek az asztalukhoz és folytatták a munkájukat, Szentessi lassú, tempós mozdulatokkal vo- nalozta meg a jegyzőkönyvet az orvosi vizit­hez és már nem is gondolt az előbbi jele­netre. — Egy kevéssel hosszabbak lesznek a na­pok, — állapította meg és elhatározta, hogy megint több könyvet fog behozatni kintről. Elővett egy cigarettát, rágyújtott és nyu­godtan élvezte a füst izét. — Angolul fogok tanulni, — határozta el, — még ma írok egy levelet... Angol köny­veket, nyelvtant és szótárt fogok bekérni... Elhatározását azonnal közölte Gerővel is, aki elismerőleg helyeselt. Elmosolyodott. — Készülők a (kinti életre. — A gondo­latra, mely a távoli jövőt piszkálta meg. a mosoly mögött, keserűre futott össze szájá­ban a nyák (Folytattuk.) Csehszlovákia eayetlen szépirodalmi képes hetilapja o -r Képes Hét megjelenik minden hót csütörtökjén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom