Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-13 / 11. (1934.) szám
1959 Jarraftr Í8, Kultúrpolitikai teendőink Irta s Fíachbarth Ernő dr. Az „Uj Annira4' most megjeleni; 1929. évi kötelében Fíachbarth Ernő dr.-nak a fenti cím alatt hosszabb tanulmánya jelent meg, amelynek fontosabb közérdekű részeit két részben mi is leközöljük. A második részt jövő vasárnapi számunkban találja mag a* olvasó. L Egy értekezleten. a;meí!yesi a magyar kulijára központosításának módjairól tanácskoztunk, az a helyes nézed allialkuilt ki, hogy a kultúrpolitikát és a kulturális közigazgatást másképpen kell kezelni, mint a közmüvei öntésinek, főként a társadalom gondozásaira bízott vonatkozásait E szembeállítás körülbelül megleled a kisebbségi kuliurpol'itika negatív és pozitív föladatairól tedd megkülönböztetésnek. Az együk védekező, a másik ellenben alkotó cédu és eaért természetes, hogy szervezetük sem lehet azonos. A csehszlovákiai magyarság nyomorusá<?os helyzetet kulturális téren mi sem jellemzi jobban, mint a Magyarországon 1913 óta megjelent könyvek behozatalénők tílolma és a níagvar egyetemeiken szerzett: dklevetek honosításának nemrég bekövetkezett beszünte- té»e. Kassán néhány hónapnál ezelőtt a reodőr- Bé" számos Magyarországon m égj ellent könyved kobzott ed az ottani könyvkereskedőktől. Az elkobzott könyvek jejnrzé'ke megdöbbentő képed nyújt arról, hogy a még Srobár alatt bevezetett cenzúrát milyen elvek szerint közeliik a hadósátek. Balassa, Bálint viiágénekeá- nek és Csokonai Vitéz Mihály Lilla-dailainak modora kiadását, Gárdán vá Géza híres történőin regényét, as „Egri csifflkigok‘‘-ai5. és Krúdy Gyula szélességi tárgyú „Pododiiná kísér- tet“-éd nem szabad teriesziteoá Sestovenszkón és Ruszánsakóbam! Ezek után joggal kérdez-' zlik: vájjon mikor kerül rá a sor a „Halottá j Enek“-re és Jósika Miklós „Csehek Mazvor-i országon44 cámü regényére, vagy a „Tót atya-1 fiiakéra? Ugyani!y joggal bátran MtiiMiatriiák a hatóságok a közíLársaság területéről ScMikter „Wilhekm TeM“-jéí, melynek urtödeó saavctíbcBn arra hívja fő! a nagy kőkő a németekét, ho^y egy testvéri népjte váljanak, vagy Grirtdipar- zer müveit, mert a Habsburgok dicsőségét zengik. Éppen az a különbség, melyet a hatóság egyfelől a német, másfelől a magyar irodalom külföldi termékei között tesz, mutatja a legjobban, hogy a mag var kultúrának menynyire a Hamupipőke szerepéi szániák ebben az ásóimban. A németek szervezettebbek, számosabbak és beíoiyásosabbaík nálunknál és ezért nekik sdk mindent megengednék, amit nekünk roe^hiliajíiak. Az itkodcüügyd minászftérdumna/k asz a rende- tete, aaneSlyöl e Magyarországon szerzett diplomák noszkrá flitkáílását 1928 október 1-től ke*zdoavon megttflította, ugyancsak unikum a müveit áüÜiajmok kuliturtökénél ében. Nem is lehet másutt hasonló példáit •tnfiállinii, mint Romániában, amelyre más hiányában az iskol/aügvi miniszter sajtója hivatkozott. Az állam nem gondoskodik arról, hogy a csehszlovákiai magyarság fiai a belföldön hallgathassanak anyanyelvükön tartott egyetemi előadásokat, mégis meghint ja nekik — mert gyakorlatilag azt jelenti az említett rendelet —, hogy az anyaországban végezzék tanulmányaikat. Elgondolni is képtelenség, hogy mi történnék akkor, ha a kormány következetes lenne és a berlini, vagy bécsi egyebem oklleveíleit e köztársaság területén beiül u^ancsak értéktelen papíroknak minősítené, mint ahogy most a magyarországi diplomákkal telttel Micsoda viharos felháborodás zúgna föl Hamburgtól Nagyszebénig és Rigától Klagenfurtig mindenütt, ahol csak németek éknek 1 A magyar nemzet -azonban rokontalan egész Európában. Ezért tehetségesek a fönití és hasonló intézkedések egy korszakban, amely a különböző nemzetek kuíMurm unkájának békés e^-üttmüködiése felé halad. A népszövetség ebből a célból szervezte meg a „conaíssion. de Ja carpo rabion .intelieotuelie“4; Coudmhove- Katergi a Páneurópáről álmodozik, melyben e kontinens valamennyi népe em? államot alkotna; Rohan herceg, társadalmi szervezetet állapított a különböző nemzeti kultúrák ki- egyenlítésére és ime, Európa kellős közepében egy rnílíísiós müveit nemzetet akarnak kánad faliad körülvenni, hogy anyanemzetének müvelődésétőfl. elvágják s a szellemi fejlődés lehetőségétől megfosszák. Egyetlen szerencsénk, hogy a rádió és drótnélküli távíró (korában az ilyen kísértetek, bármilyen fájdol- masok is tegyenek az egyes ember szempontjából, nem járthaihnak eredménnyefl, mert a gondolat terjesztését hatámorrompóíkkafl megakadályozni nem lehet. MáT az elől>bi kőt rilkiltő példa is mutatja, h O'rv a salovenszikói és mszinsakói magyar- súgnak milly hihetetlen nobénségőkkel keld megküzdenie, ha kuilltturáját megtartani és fej- íos/Jtenn alkarja. Pedig hát e példák, bármily jellemzőek is tegyenek, csupán kiragadott szemelvények a csehszlovákiai magyar kisebbség kulitTJ ráflíln sérelmeinek vaskos kötetéből. G r á vámon jóink szánva oly nagy, hogy egyszerű nyilvántajd.ósuk is temérdek munkát és időt igényel. A nyilvántartás azonban egymásé Iram semmit sem ér, ha nem követi a sérelmek hirVi'pi sr/íHtő/jteté k;, a. közvélemény erőteljes ncgírKrzgatám, roegfetelő tiHtekozás aa illetékes karmánybatóságöknátt, emStyea paria- inesntá akció, valamint a külföldi sajtó és a nemzetközi szervezetek informálása. BMeoie- .lediuk szemünkre szokták vetni, hogy műként őseink sok évszázadira ált, úgy mi is grímvami- •náilüs polliitókát folytatunk, de eme azt íkeffil felelnünk, hogy a magyar nemzet rég elveszett volna, lm jussát, nemzett birtokáMományát ál- iteudóam szemmel nem taaitotta volna. Bár- mennyine igaz is aa, hogy eszed a magunMar- iásávad vajmi kevés poziití’v eredményt éntünk el, a nrásik oldalon viszont kétségeden az is, hogy veszteségeink még szörnyűbbek lennének, ha a magyar közvélemény szótlanul nézné és semmibe nem venné kulturális javainak pusztulását Volt idő, mikor a csehszlovák kormánnyail tárgyalások föd ybak abból a célból, hogy adja vissza a temadoilom óba bezárt iskioiáiihk és egyéb kuiltxirisntózmén yoink legalább egy parányi részét, de kőitegórilkus nemin ed váüiaszöltliak. Ez a tanulság tehát beigazolta, hogy az adott viszonyok között aa egyedüli járható wt mégis csak a sokat gáncsolt gravaminéíiis poditíka. Nem az a baj, ho^rv ezt az utalt járjuk, har- nem inkább az, hogy föllépésünk nem élég határozott és kővetkeaebes. Közvéleményikik ugyan minden újabb séreűomire meg szokott mozdulni és halllatja -tillbaikozó szavát, ámde az elmúlt tíz esztendő ailatt még ritdeán fordult elő, hogy -kultúránk ellen intézett támadásokat társadalmunk mint egy ember utasította volna vissza. Képzeljük" csak el, hogy micsoda besnyomást keűtene, ha például a könyvbehoziaítíttii tílailom viisszavonását e<rv és ugyanazon a napon valamennyi kuditurális gócpontunkban az emberek tízezrei követelnék, vagy ha a parlamentben valamennyi képviselőnk egyszerre, ha -kell, lármás jeteneiek rögtönsésévell 'is, állást foglalna az ellen, hogy itt, vagy amott valamely magvas- iskolát megint beszüntettek. Az eM-enitáililiás mer^szervezése politíkaii pártjaink föladata, mert a tömegekre nekik van a legnagyobb befolyásuk. Természétes azonban, hogy itt nem egy bizonyos párt akciójára gondolok, hanem pártjaink közös meeniozdulására. mert a várt hatás föltételezi azt, hogy a mamrarság egvetemilegesen áldjon ez akció mögött. Ama az eredményre juturuk tehát, hogy knl- turpoditiikánikinak ez a negatív programja is csak akikor valósulhat meg, ha politikai pártjaink közösen követik. E célból azonban pártjainknak együtt kel! müködniök, konkrét formában szólva, valamilyen közös kulturális szervezetet, bizottságot .kiéld Létesítendők, határozattad végrehajtásáról közegeik utján gondoskod niok kel!, a meglévő közös kulturális intézményeikéi pedig ki költ fejlesztőn iök, hogy azok a reájuk váró munkát alaposan végezhessék el. Egy doboz Coronas Irta: Mámi Sándor 1 1* | Ez a kfte románc karácsony délutánján kezdődött, az its lehetne a címe, hogy karácsonyi ének, olyan egyszerű és megható. Szóval, nekem a dohánynem üékfcol híntároaottan pe- chem van. Karácsony élőtt néhány nappal a Magyar Kir. Dohányjövedék kibocsáított egy „minbadobozt44, 'Mésesen összeáili-tott heivan kulönióto magyar szivarikél Vett abban minden, a öt peugó negyven Cildérbe kerütt. Drágának élóg drága voíit, de a Dohányjövedék ismeri a magyar azmankás pubkikumét, —- már az, hogy drága, ok arra, hogy elkapkodják. Magam is kapkodtam utána, vrlnká megkért, hogy váísároljak részére egy dobozt ebből a gyönyörű kollokcióból; a dobozt meg- vettem, hazavittem, de olyan kívánatos volt a sok szép, különféle cigaretta, hogy szóra kőzettan rágyújtottam egyre, aztán oda se fi gyelve, inért előttem átlőtt, s különben ás ki ftevefl az ilyesmire? estére szépen elszívtam a megbízásból vásárolit mintaszivarikákat. Nem baj, gond altiam, mikor bűnömet és az üres dobozt észrevettem; re^e! vesz,elí egy u j doboz,L S másnap reggél beáilfliiltottaim a tira- fikosoinhoz és kértem egy doboz míotaszi var- káit. Miintaisziiviairfka nincsen, felette büszkén a braifilkos. Egész Pesten nincsen több minta- szivarko. Felhördültem ijedtemben, rohantam a szomszédos trafikba, ott se vélt niinta- szivarflsa, amit a Dohányjövedék csak korlátolt példányszámban adott ki, kézjeggyel és famentes dohányból. Harmadik, ne^rvedik, ötödik trafik, sehol sincs mintaszivaíilka. Most már bosszantott a dolog, mert aa ember tartsa meg, ha ígér vailamiit, s ne szívja él köny- nyelmüen azt a minitaszivairkáit, amit másmiak vásárolt. Enne kiilteJláliilam azt, ho^ry nincsen semmi baj, a szép doboz hiszen megmaradt, megvásároilüaim az összes ma.gyar szivarkane- müeflret s ujna megtöltöm a dobozt, végre is a Magyar Kir. Dohán yjövedék se csinált egyebet, g amit ő tud, azt még én is tudóim. Bementem tehált a Béliváiros szélén egy ikülön- ilegességn lmafilkba s azt mondtam a tiraifikos- nák: — Adjon m összes magyar szivairkafajtából egy-egy dobod A tnafilkos megörült a rondéLésnek, s fcap 'tana w, összeb mogyarr szivarlcaíajtából ees.T- egy dobozt: Mempíriát, Triumph-ot, Coronactt, Novanát, s tudomiisén, miit még, szóvail mindet, ami volt Aztán erry cédulára főlirta., hogy Memphis ennyi, Coronas ennyi, összecsomagolta, fizettem és büszkén hazamentem. Otthon kínyttom a cnornagoit, e látom, hogv hiányzik a doboz Coronas, erry drágábbfajta cigairetta. Utánamózok a számadásbain, ilátOTn, hogy lefizrttean a Comonafjt — Ejnye — mondom bosíwan/kodva —, a fcnaHlkoa kiféleítétltie a cső magból a dobom Co- ironasit Eabulják IgTiác angol őri szabó, Baftská Bystrlca, NArodná uu 4. Állandó raktár belíoldi és anvol aiövctekben « világhírű Finte* márkával. KÍésrit mindennemű sport, szalon és estélyi ruhákat. Kívánatra mintákat vidékre is kiild és hiváBra személyesen eljori. Utazó- és sportbundák nagy választékban. Ezzaí tétekben le le sáriam es affért, • megcsmáSttain a min tadobozt, sok eairom*! és kézügyosséggeL, mert rajongok a könnyebb házi munkáikért Coronas persze nem voit az én mimfcadobozomban, ebben különbözött aa ón müvem & DohAnyjövedék müvétől, ez vett nálam a® egyéni vonás. Aztán átadtam a ha- miaitatit mi uta dobozt annak, aki kérte, a elfelejtettem asz egészeftí Ahogy a teafikm éífefteJteUte a dobot Co- ronad úgy Meitettem én eá az egésnat De csak annyira. Ex a románc emő réssé. IL Mert trv egészen mégsem félejtettem el ezt a doboz CorónasL Az emberben rágnak néha m ilyen apró veszteségérzések. Nevetséges, ugj7-e, az, ember nem is gondol rá többel; de, ha cigarettát vettem, e-w egészen apró, kicsinyes, ulálatos reflex-bosszusáarm! eszembe jutott a Carooas. ügy jutott eszembe, ahogy az emb er vétettem ül, ok n.élfküL, egy kis mozdulat következtében eilveszít valami jolemjtéktalein dolgot, egy keztyüt, e^ embeT szimpátiáját, vagy egy doboz szivarkáit. Tele vaigyunk alantas ösztönöklrel. Azt nem mondhatom, hogy busuirtani miatta, de eszembe jutott. Kicsinyes és nehézkezü lélek vágyók, s futólag ilyesmit gondoltam: „a hesetrvií annak a tra,tikosnak, pomtosan a le^'drágábbaft kelOeitt nelki efllfeíejteaiii?*4 Nőm gondoltam semmi rosszat, de nincs egészségesebb dolog, mint az igazság, s ezért nem mondom azt, hpgy nagyúri nonehalance-szail megfeledkeztem a Coronasról,, hanem bevallom, hogy emlékeztem reá.. Három nap múlva a Belváros szélén jártam, a különlegességi (feraíik ellőtt. Röertön eszembe jutott az egész dolog, bementem, vettem egy doboz cigarettáit, s fizetés közben azt mondtam a tna,tikosnak: — ön a mulitfkoir kifelejtett « csoomgom- bóü egy doboz CoronasL A. ítmaifikos meigiézett és azrt mondta: — ön vásáirolita azt a csomagot, minden fajtából egy dobozt4/ Rögtön röihlerülrtietm, tetseett nekem ez a csöndes, nobilllis, fkéstaséges és itri elintézése egy kis,-' bizalimi afférnak; orz egyetlen, ami korrtáirsak között fölemel és vigasztal. — Én, — mondtam boldogan. — S ön ki- fal ejtette a Coronast... A ítmaríiikos enne rámnézOtit, egy kicsit végignézett. Aztán nyugodtan azt mondta: — Azt mindenki mondhatja. Kihűtve, hifbettenűl kérdeztem; — Tessék? — Azt mondom — tetette határozottam és emeltebb hangon a rtirafilkos —, hogy azt mindenki mondhatja. Akárki bejöhet az uccáról két nap múlva, hogy én ettek?jtettem valamit. Ismerjük az ii^roHmiit HaJiligattuník, néztük egymást Ex volt aa a pillanat, amákor eszembe jutottak ax összes tTaPlíkiosok, akikkel az eflmultt tte évben dolgom vOllt Bécsi, berlini, pánim, londoni, római, kairói, koowtanttnápOlyi, jeruzsélemi, nizzai, aithénri, biitssweítí, weimarí trafiikoKok merülitek föl ellőttem a múltból, mimrt egy avamt ga.rde-filliroben, összevilágiivá és ell,peregve. A ,tnafilkos egyike azoknak a lényeknek, akiivel az embernek mindennap dolga van s aki riarkotikurnntajl öntözi sebesüléseinket. A legtöbb ember bizalmas viszonyban van a itraifilkosával, egy kissé cinkosok egy könnyű emberi stzenvedély körül. Mármost, villámgyorsan véglgkuíartva eml ékoi- mst, megállapirtottam, hogy ez velem még nem történt meg. Sehol a világon nem esett meg vélem, hogy egy doboz Coronas erejéig csalónak tartsanak. Mindenhol a viliágon ennek az afférnak az elintézési módja az, hogy a itrafikos így szól: „pardon44 — s már nyúl a pult felé és átnyújt egy doboz Coronast és mosolyog és Lebilincselő szavakkal elnézést kér a tévedésért. Még akkor is, ha — ami valószínűtlen — csalónak tartja a kliensit. Mert igv kívánja ezt üzleti érdeke, becsülete, reputációja, mert nem ér meg neki egy doboz Coronast, hogy rossz kereskedőnek tartsák. S mecrt igy káván ja est az a bizalmi viszony ember és ember között, anri nélkül az élet nem étert, sört az üzlet nem űztek Hozzá még egy tmfiikoe ... Tóth Árpád stanzákat int egy t raí iíkosrteán y b oz. Akárhányszor előfordul, hogy az embernek viszonya van egy trraii- kossai}. — Szóval ön nem hiszi, amdit mondok? — kérdeztem a pesti belvárosi tmfikost. — Sajnálam, — mondta ölogénaon. — Azt mindenki mondhatja. Aikkor kezdtem magam nagyon azégyeűni, — legalább úgy, mintha rajtakaptak vokta egy Corofnas-csailásQn. — Pardon, — mondtam megsroégyemtve és indultain knfedé. Ez volt az a piffllanait, amikor hosszú, külföldön etessvorgott esztendők után megérkeztem megáná Párára. ÜL Mert ax ember agy városba nem ugy énke- zük. meg, hogy leszáll a pályaudvaron, fogja a táskáját a azrt mondja: Na, most megérkeztem Pestre. Ahogy egy házasság nem akkor í íiózsisság, mikor a felek ebrebegik az igent, | hanem sokkal később, évek muiva kezd há- j zasság leaini, mikor a felek kezdenek megbo- ] csálam egymásnak. Ahogy egy szerződéses j viszony nem abban a pillanatban lesz szerződéses viszony, mikor egy papirost aláírnak, fianem, mikor az egyik szerződő fél először kapja rajta a másikat, hogy nem tartja be mindéin árnyalatában a szerződésit. Az ember végtelen lassan, részleteikben érkezőik meg egy városba. Például, mikor a trafikos azt mondja neki: „ismerjük az ilyesmit'4, —< akkor egy kissé megérkezett az ember, a fejére csap és azrt mondja: nini, hiszen nem Londonban vagyok, ahol nem ismerik az ilyesmik A trafikos valószínűleg csakugyan ismeri az ilyesmik S engem, s mindenlk.it, aki bejön az üzletébe, besoroz ismeretei tudatában űzök közé, akiknek eszébe juthat ilyesmi. Itt élek, be vagyok illesztve föltételez,é- sek és lehetőségek közé, tehát kezdek megérkezni. Nem vonattal jön meg az ember, hanem jószámdékfcail, célokkal és érdeklődéssel. Ha ez t mind ki pakkal ta és elosztogatta, akkor kezd megérkezni. Ez a románc utolsó része. Mikor szégyenkezve és kussolvá, csöndesen kifelé megy egy bnafiíkből, ahol föltételeztek róla valamit. Nem lehet párbajozni. Nem lehet kiabálni. Csak annyit Lehet, hogy az ember föllélelczák s csöndesein mondja: Na, kezdek itthon tenni idehaza. — A román papéiig * régi görögkeleti naptárért Bukarestből jelenük: Románia több részéiből, főleg Besszarábia területéről jelentések érkeztek, hogy a görögkeleti papság egy része nem üunepefltertte meg decemberben a karácsonyi ünnepeket, az uj egyesített naptár szerint, hanem most tartotta meg az or todox naptár szerinti ka ráoson yL Ax Adeverul jelent鮩 szerint ezt az eljárást erős agitáció előzte meg a régi naptári rend visszaállítása érdiekéiben. A bukaresti görögkeleti paptság nagy rész© nemrégiben gyűlést tartott és ©Hhatáirozta, hogy sürgetni fogj® az ortodox egyház vezetőitől és a sci- n ód űrtől a régi gönögkefleti naptárra való visszatérést. A magyar intelDgen* cio nélkülözhetetlen baráttá n Képes Két AJmpüvsft iHS% TaMwa A ^ S* ^ MaaatA 1 A Shrag, porceüás na.S'jhasraakadÁamm • KO Sí CE, Fö-ntca 19. Maary választók. Ja&áxyom árak.
