Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-01 / 1. (1924.) szám
I T>R%<LU-/V*AC.VAR-HI RLAR _ KÜLPOLITIKAI SZEMLE 1928-ról Irta ; FRAMCISCY LAJOS dr. szenátor magyarjai között a szellemi érintkezés szabadsága a trianoni békében semmiképp sincs érintve és a francia igazságos publicisták és államférfiak már rég lándzsát is törtek annak érdekében. Nekünk itt minden tisztességes ütat igénybe kell venni, amit akarunk! És amit akarni kell egész Középeurópának, Európának, az egész emberiségnek! Ezek a nagy vonásokban megrajzolt teendők a mi nemzeti kötelességünkkel egy pillanatra sem szabad, hogy kollizióba jussanak. Nemzetünket megtagadni sohse szabad, azonban érte mindhalálig föl kell áldozni mindent, életerői, inunkat és boldogságot! Kérdést se szenvedhet, hogy Szlovenszkón a magyarságnak föltétien kötelessége a szlovák—német—magyar testvériséget mindenképpen és minden erejéből szolgálni! Mind a három népnek cletérdeke a teljes gazdasági szabadság megvalósulása, illetve a gazdasági elzárkozódás megszűnése. Szlovenszkón mind a három nemzetiségű nép óriás többsége a föld műveléséből él. Tehát mind a három nép életérdeke a gazdasági béke és a helyes értelemben fölfogott agrárizmus diadala. És ha ezt elérhetnénk, ez csak a nemzeti élet teljessége felé való haladást jelenthetné és az agrár gazdasági törekvések és egyéb ezzel ösz- szefiiggő gazdasági következmények érvényesülése Szlovenszkó népének nemzetiségi különbség nélkül való jólétét mozdítanák elő. És amikor a magyar testvérek, akik közül mégis nagyobb számmal vannak szakképzett mezőgazdák és egyéb foglalkozásbeli szakemberek, a rég múlt emlékét a szivükben hordva, egyforma szeretettel, illetve igyekezettel fogják munkálni a szlovák, a német és a magyar nép boldogulását, akkor az uj esztendő csak boldogító eredményeket hozhat. És ha az uj esztendő meghozná még azt is hogy a szenvedő magyar le tudná küzdeni a személyi hiúságot és meglátná a visszavonás átkos következményét, akkor joggal mondhatnánk, hogy adva van az összes magyar erők eredményes összefogásának a lehetősége és a jó Isten akarata mellett már az uj év is boldogabb uj esztendő lehetne! Nagyon sód van rossz eredményhez jutnaik, ha számadásit csinálnak az 1928-iik évről. De teljes csődjét munkájuknak talán csali a diplomaták kénytelenek megállapítani. A diplomaták munkája 1928-ban főképpen két föladat körül mozgott. Meg akarták csinálni a leszerelést és végre akarták hajtani a tpoarnői egyezményt. Egyik sem sikerült. A leszerelési konferenciáik sikertelensége után színpadi hatások érvényesülése mellett megkötötték Parisban a Kellogg-paktumot. Elnevezték ezt az egyezséget háború ellenes paktumnak. De az egyezményt aláíró hatalmak között nincs egy sem,-mely a háborútól akárcsak egy parányi fejmozdulattal elfordult volna. Még a paktum alláirása előtt Európának két vezető hatalma: Anglia és Francia- ország kidolgozlak és aláírtak egy hadi fölszerelési tervet, mely a két ország hatalmi érdekeinek megfelel ugyan, de minden bcfceitö- rekvéstőd sokezer rrtérfökiuyi meiszess égben áll. Olaszország diktátora, Mussolini, az Olasz parlament föloszd?;fásakor mondott beszédében a Keilllogg-paktumot mindössze egy gúnyos megjegyzésre tartotta érdemesnek, midőn megemlítette, hogy maga a paktum ijesztően merev ellentétben áll az azt aláíró hatalmak fegyverkezési lényei vei. Az érdektelenségnek még kirívóbb színében mutatják az események a locarnói egyezményt. Ez hivatva lenne biztosítani a békét Franciaország és a német birodalom között s ezzel Európa békéjét is garantálni. Az egyezmény értelmében, mint köztudomású, Németország lemond minden olyan törekvésről; amelynek célja lenne a birodalom nyugati határninek mogvállóztalásta, vagyis garantálja Franciaország jelenlegi halárait. Francia- ország viszont kötelezettséget vál’cfit aziránt- hogy kiürüli a megszállta'! néma'.birodalmi részeket, mihelyt Németország bizonyságát adja annak, hogy pontosan eleget tesz kár- p é'Jiásii kötelezettségeinek. Németország •teljesítette a kikötött fölt ételekéit. Pollii Ilkájából kiküszöbölte a revanche- gondolatot, tartozásait pedig a Dawes-terv szerint pontosan fizette. De -azért Franciaország a Rajnavidók kiürítésére legalább egyelőre nem is gondok December első felében hosszú tárgyalásokat folytattak erről Lugánó- ban és az újságírók nem győzték közölni a személyes megbeszéléseiket és érintkezéseiket-, melyek a két tárgyaló diplomata: Briand és Stresamamn között lefolytak. Magasztalás-ok hangzottak el Loearnóról és a locarnói szellemről, sőt arról is volt szó, hogy a két külügyminiszter átmegy Lügiámóból a közeli Lo- earnóba és ezzel is dokumentálni fogják, hogy mindketten ma is locarnói szellemmel vannak eltelve. A sok „barátságos" beszédnek és parblá- zásnak az eredménye pedig az volt, hogy Franciaország mereven elzárkózol! a Rajna vidék kiürítése előli. Tovább is katonai megszállás alatt akarja tartani a német birodalom ezen részeit, ment nem bízik abban, akivel Locarnóban barátsági és biztonsági szerződésit kötött. Különös barátság az, amikor az egyik barát a másiknak torkán tartja a kését, hogy azt bármely percben beledöfhesse. A háború utáni diplomáciának a taktikája ez, mely veszedelmes kártyákkal szokott játszani. Akitől fél, azzal szemben barátságot mulat, de e mellett, ha módja van hozzá, kiuzsorázza a félelmetes ellenfél erejét. XV. Benedek pápának sokszor idézett szavai, hogy igazság nélkül nincs béke, a leszerelési kisérlctlek és a locarnói egyezmény kudarca által újabb beigazolást nyernek. A lefegyverzés kérdése magától megoldódik és a locarnói szándékok is megvalósulnak, ha az államférfiak az igazságosság alapjára helvez- kednek és jóvá!eszik mindazt, amit a békeszerződések kötésénél az igazság ellen vétettek. Kisebb békeproblémálltnál sem vollt szerencséje az európai! diplomáciának. Olaszországnak viszonya Jugoszláviához szemernyit sem javult, sőt még rosszabbodott Olaszországnak balkáni politikája folytán, meily a jugoszláv királyság izolálására nap-nap után újabb és sikeresebb lépésekéi tesz. Megromiloi'Jt a viszony Németország és Lengyelország között a lengyelországi német kisebbség kérdése miaitt. Nem a 'legideálisabb a helyzet Ausztria ős Csehszlovákia között, ez utóbbinak a Németországhoz való csatlakozás kóixiésében elfoglalt álláspontja miaitt, melyet a csehszlovák külögyminiszter tuiisáros gyakran kidom- boriit, még akkor is, ha nincs rá szükség, mert ez az egyetlen kérdés még, melyet Benos dir. az ő hatalmi pozíciójának kifejezésére fölhasználhat. A kásámtanittail már nem dicsekedhetik, a magyar kérdésit sem bolygathatja, mert annak semmi hatása som lenne, csipkedi tehát a gyönge Ausztriát, mely emiatt neheztel rá s ez a neheztelés semmiképp sem alkalmaz arra, hogy barátságos érzésekéit váltson ki Németországban, fneilyekked pedig Bemos dr. dicsekedni szeret. A Balkánon a béke szempontjából ma már i több, mint aggasztó jelenség a szerbek és hor- vátok között dúló viszály. Közvetlen háborús veszély ebből nem támadhat, de ha Jugoszlávia íölbomlik alkotó elemeire és Horvátország mint önálló álltam akikul meg, szinte -élkor ülhető'ken lesz a háborús kónfiiiikiíus Szerbia és azon állam, illetőleg áTamoik kö- 'zött, melyekre Horvátország az ő függetlenségének biztosítása végett támaszkodni fog. A nemzetközi békeakciók teljes kudarcát befejezi a nemzeti kisebbségek kérdésének sikertelensége. Ez a kérdés elmérgesedett az elmúlt évben, aminek főoka az, hogy a népszövetség a nemzeti kisebbségek ügyével komolyan nem törődik. Szinte megdöbl)entö, hogy minő közönyt tanúsít a népszövetség e kérdés iránt. Fedig semmilyen sérelmek sem szolgáltatnak olyan veszedelmes gyuanvagcí a béke kárára, mint a kisebbségi panaszok. Odáig megy ennek az ügynek elhanyagolása a népszövetség részéiről, hogy a német birodalom külügyminisztere, Siresemann dr. a lu1929 Január 1, ° _____ wirrfl gán ói népszövetségi tanácskozáson szüksége-*” nek tartotta indítványozni,, hogy a kisebbségi; ügyek a népszövetség tárgyalásainak napi** rendjére tűzessenek. — Hivatalosan terjesztem a népszövetségi tanács elé azt a kívánságot — mondotta Stro sernaun dr„ — hogy a tanács a kisebbségi jogmaik elvi vonatkozásai kérdését és a kisebbségek helyzetét mint lűvatalos tárgyalási pontot a legközelebbi ülés napixondjére tűzze ki. Végre tehát bevonul hivatalosan a népszövetség tanácstermébe ez a nagytant osságu ügy és így remélni leltet, hogy az 1929. évet legalább ebben az egy kérdésben valamelyes eredménnyel fogja az európai diplomácia lezárni. Elfogadták a francfa költségvetést Párig, december 31. Szombaton éjszaka & két kamara megegyezett a költségvetés hátralevő vitás fejezeteiben, amire a kölíségve- vetést véglegesen elfogadták. Erre Potuoaró miniszterelnök felolvasta az elnök dekrétumát, amely a két kamara ülésszakát bezárja és az uj ülésszakot január 8.-ru hívja egybe. Siessen előfizetni a Képes Hétre SiüTéM A Prágai Ma^a? Hírlap eretSeSI regénye Irta: JARNO mm (44) Nem akarom se magammal, se mással elbi- tetui, hogy velem igazságtalanság történt . . . Sikkasztottam: bűnhődni kell! Én viselem a “börtönt, — viselnék rosszabbat is: kikötést, korbácsot, akármit . . . Vezekelni kelb tudom ... De azzal a tudattal, hogy a vezek- lésnek soha sincs vége, nem lehet élni . . . Legalább is: kint élni, emberek közzé menni, nem lehet ... Ha többre ítéltek volna: öt évre, tiz évre — nem bánnám ... Ha legalább hinni lehetne, hogy a vezeklés egyszer véget ér és újra emberré lehet lenni . . . — Lehet! — ébredt fel Szenteseiben a hit. Hangos szóval is kivágta az elgondolt biztatást: — Lehet! — Nem lehet ... — ejtette tenyerébe a fejét Gerő, — nem lehet ... A börtön után csak folytatódik a vezeklés . . . Folytatódik: végtelen időkig . . . Kint gúnyos vigyorok, energkus tiltó szájak és kövesedett előítéletek várnak ránk . . . Ezekkel nem lehet megbirkózni ... Le kell törni . . El kell pusztulni . . . vagy vissza kell jönni ide . . . Szentessi száján izmokká dagadtak a szavak. Beszélni kezdett lassan, akadozva, de nagy, apostolos hitek lángoltam a szavak mögött. Már nem ér ezte gyárnáltál annak magát’ már nem látta az álom-Ménessi kegyetlen vigyorgását- de úgy beszélt, mintha keresztül látna a kőfalakon: — Gerő . . . Engedd meg nekem, hogy beszédeik neked ... Beszéljek: ember az emberhez . . . — Beszélj ... — bizonytalankodott Gerő, aki r.ern értette a hirtelen tegezért és az erőt, ami a gyámoltalan szavaikban feszült. — A bibliában olvastam, hogy hogyan ítélt Krisztus . „ . ő látta a bűnöket, a bűnöseiket és ítélt . . . megbocsájtással . . . — Mit akarsz ezzel mondani? — idegenkedett Gerő. —. Nézd, íe ugye zsidó vagy? ... Ne haragudj, hogy Krisztusról beszélek ... . De van más ítélet is: a gúnyos mosolyokon, az erkölcs-hirdető erkÖLCstelen ridegségeken túl . . . — Másvilág? — kacagott keserűen Gerőből a kétségbeesés. — Igen . „ . Másik világ, — az- amelyik mi bennünk van . . . — Nem értlek. — £n nem vagyok vallásos ... de hiszek ... — töri fel Szenteseiből nagy lélek- zettel a vallomás, — hanem az emberben! — Az emberben? — Igen . . . Krisztusiban, akit Embernek érzek . . . Élő, húsból és vérből való embernek . . . Embernek, akit megrugdaltak, meg- korhácsoltak, kiröhögtek és keresztre feszi- tettek . . . Aki a szenvedéseken és megalázkodásokon keresztül eljutott önmagához, az emberhez, aki mindenen túl, mindenek felett ember mer lenni! . . . — Ez vigasztalás? — kérdezte színtelen hangon Gerő. —Vigasztalás? — máglyázotfc Szenteseiben a hit. — Nem! Ez a megváltás! — Hogyan? — ő azt mondta, hogy az Isten országa nem szemmel láthatóan jön el- hanem bennünk van „ . . Érted: bennünk! ... Az emberben, aki meglátja önmagában és másokban az embert és igy eljutott a mennyek országába . . . — Te eljutottál? — Igen! Ma éjszaka! Érzem az embert: magamban és benned ... a házim mókásban, Friedmannban, — még Méneseiben is . . . — A kinti emberekben is? . . . Azokban, akik röhögnek és azokban, okik kenetes arccal csapják bs orrunk előtt az ajtajukat, — hogy még a küszöbüket se piszik óljuk be?... — Azokban is . . . Sajnálom őket . . . — Ez vigasztalás? — ismételte meg Gerő az előbbi kérdést. — Én azt hiszem, hogy az embereknek nem is kell v’gnsztalás ... A vigasztalás alamizsna, —megaláz . . . Talán még rosszabb, mint a korbácsütés . . . Krisztus senkii se akart vigasztalni. — ő mindent megértett és mindent megbocsájtott . . „ Mondta: minden bűn megbocsájtatúik „ . . _ Hol? — Nemcsak a halál után! Én hiszem, tudom- hogy Krisztus annak a másvilágnak az észrevevésére is gondolt, ami bennünk van... Ha én nyugodt és biztos vagyok önmagámban, akkor hiába kínoznak meg gúnyos nevetéssel az emberek, — én nem érzem kínzásnak a nevetésüket . . . Elhallgatott. A zárka sötétjében csak Gorő cigarettája világított. Szentessi érezte, hogy szavai szánalmasan gyöngék, semmibeszürkü- lőn erőtlenek voltak, — de önmagában feszülő erőt érzett, izmokat, melyek nem ütésre acélozódtak, de ke reszthord ozásra. — Miklós, — szólalt meg- — feküdj le . . , Holnap dolgozni kell . . . Az egyszerű szavak mögött hozsannázót! a hit: —Holnap van! Munka van! Ember vagyok! — Dolgozni! — lázadozott Gereben a düh. — Ostoba kimutatásokat firkálni naphosszat, csak azéirt, hogy a szabadság halvány árnyékát érezzük a cigaretta füstjében, amit nagy- kegyesen engedélyeztek az „írnok1‘-oknak... Szentessi nem válaszolt: csendesen feküdt az ágyon. Gerő néhányszor végigszaladt a nőgylépéses zárteán, aztán vetkőzni kezdett. Az egyes ruhadarabokat lerakta egy székre, aztán leült az ágy szélére. Percekig ült szótlanul. Végre megszólalt: r-i István! Nem kapott választ. Szentessi mélyen, egyenleteseket lélegzve, aludt. — Most nem álmodik! — mosolyodott el fáradtan Gerő- akinek eszébe jutott, hogy egy óra előtt ő rázta fel álmából társát, hogy megváltsa a rémálmok gyötrelmeitől, — talán csakugyan van megváltás . . . Talán ő igazán részt kapott belőle . . . A folyosó kövezetén kopogtak az őrtjárő fogházör lépései és Gerő cigarettája fényében látta az alvó Szentessi arcát: ez az arc olyan volt, mint a gyermeké, leit édesanyja szeretetcsókja búcsúztatott az ébrenléttől. XV. A méteres falakkal körülzárt fogházudvaron felsorakozott a kihallgatás. A pocakos őr- parancsnok őrmester harsányan jelentett: — Nagyságos fogházgouidnok urnák alázatosan jelentem: tizenöt ember, nyolc jelentkező, négy legyeim is és három fogházör. A gondnok szórakozottan szalutált és megkezdte a kihallgatást. Mögötte állt, nagy noteszkönyvvel kezében, Szentessi. Nézte a sort, a megszokott képet: néhány rabruha* néhány civil „vizsgálatis“ és a sor legvégén a fogházőrök 'kékruhás csapata. Emberek .., Tág ram eresztett testvérsaemekkel nézte őket: milyen különböző arcok ... Minden ember más társadalmi osztályból került ide, mindenki másért, — csak a lényeg egy... A1 bét embert nem ismerte: újoncok lehettek, akik kérni jöttek valamit... A négy fegyelmi st vette sziemügyre. Megdöbbent: Alpár, Ménesei, Darimovics és Friedmann ... Vájjon miért kerültek ide ezek? Mit követtek' el? Úgy érezte, hogy közeli vonatkozások kapcsolják a négy fogolyhoz... Az egy zárkán töltött napok emléke? ... Bőr tön testvériség? ... Rokon szerv? ... A sor elejém álló ember beszélni kezdett: — Nagyságos gondnok ur, a lásson jelentem, munkál szerelnék,, , í - | VEGYE MEG! iMUM I Nagy világtörténetét §€€351*- boltiár helyett féláron 1 j ea*MS 176*- -W. Lapunk kömjvosztályában. Portő 6—& Ke,
