Prágai Magyar Hirlap, 1929. január (8. évfolyam, 1-26 / 1924-1949. szám)
1929-01-01 / 1. (1924.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, A Szlovenszkői és rUSzinSzkÓi ellenzéki pártok Szerkesztőség! Prága n„ Panská niice negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: _ nnlitikni nanilania ^ ^ n. emelet Telefon: 30311 -Kiadóévente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő-. politikai napilapja hivatal: Praga II, Panská ul 12/111. — Tehavonta 38 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DSUR.4NY1 LASXLÖlefon:30311.~Sürgönytím:Hirlap, Praha Hál ésálK^nfc ^ 16 ©I«fai 1929 UJESZTENDŐKOR Irta: TÖRKÖLY JÓZSEF dr„ magyar szenátor Ugyan mit hoz reánk az ujesztendő?... Felragyog-e végre az igazság napja vagy a szenvedések mindenütt tovább tartanak? Lehet-e vájjon a sorsjobbnlást szorgalmas munkával és kellő előkészítéssel siettetni?!... A köztársaság elnökének a Sunday Timesnek adott interjúja, a jubileumi nyilatkozata azt sejttetik, hogy a csehszlovák hivatalos akarat máris fontolóra vette, hogy nem helyes-e meg- reparálni mindazokat a ténybeli, jogbeli és igazságbeíi sérelmeket, amelyeket a békeszerződések okoztak, illetve amelyek annak uralma alatt következtek be. Sőt már hivatalos nyilatkozat is jelent meg arról, hogy a csehszlovák köztársaság és Magyarország között közvetlen tárgyalások lesznek az uj év első havában. Ki is hirdették már, hogy miről fognak tárgyalni. Az állampolgárság, a nyugdíjasok és elbocsátott tisztviselők, a kettős adózás elkerülésének, a jogsegélynek a kérdéséről. De a hivatalos nyilatkozat leszögezi azt is, hogy a nagy elvi kérdésekről nincs szó! Valami változás tehát már remélhető az uj esztendőben! Azonban, ha a kilátásban lévő javulás tényleg bekövetkeznék is, még akkor is annyi rossz maradna meg a csehszlovák köztársaságban élő magyarság terhére, hogy az még isiidig végtelenül szerencsétlennek, nemzetileg és emberileg a legnagyobb mértékben elégedetlennek kell, hogy érezze magát. Ámde a most kilátásban lévő javulások sem maguktól jöttek, illetve jönnek létre! Azokat az igazságos emberek lelke teremtette meg és pedig nagyrészt az itt szenvedő ma gyarság nemzeti küzdelme eredményeképpen. Tehát nem kell csüggedni. A magunk sorsának javítását békés utón szolgálni úgy az isteni, mini I a földi törvények szerint szabad. Tehát csak tovább és tovább és mindig hittel és kitartással kell küzdeni! Mentői több igazságos ember lelkét kell megnyerni és az eredmény el nem maradhat. Ke felejtsük azonban el, hogy a mi akaratunkon, a mi munkánkon, a mi erőnkön és összefogásunkon is múlhat a saját sorsunk! De a gazdasági béke az összes nemzeti ki« sebbségek sorsjavulását is eredményezni fogja! Mi sem természetesebb tehát annál, hogy ennek érdekében meg kell teremteni a köz- társaságban az összes nemzeti kisebbségek együttesét, vagyis e célra alakult valamelyes organizációját. A magyarság vezetőinek eze» a téren is meg vannak tehát a teendőik s az organizációban résztvevő magyarokra is juthat elégséges teremtő munka. — De a köztársaság határain túl menő teendők is szóba jöhetnek. Itt készen áll az útmutató. Az 1927 május 4-én megnyílt genfi világgazdasági konferencia határozatai nyomán el lehet indulni. És ha a magyarság szellemi erői csatlakoznak ezen konferencia azon ajánlatához, amely az államoknak azt ajánlja, hogy azonnal intézkedjenek a vámfalak megszüntetése, illetőleg azok fokozatos eltávolítása iránt, vagyis, ha igyekeznek szellemi munka révén a szóban lévő ajánlatnak Középeurópában, illetve a csehszlovák köztársaságban mentői több hívet szerezni, akkor mindenesetre a főcél érdekében jelentős munkát fejtettek ki. A szlovcn- szlcói magyarság ebből a munkából is kiveheti a maga jórészét s a résztvevők nemcsak a magok népének, de a ícstvérnemzeteknek a jó sorsát is szolgálnák. Ehhez az akcióhoz a magyarság annál is, inkább hozzájárulhatna, mivel a gazdasági elzárkózás politikáját éppen a magyarság sínyli meg legjobban. És éppen ezért a magyarságnak mindazon törekvése, mindazon önvédelmi munkája, amely a magyarság gazdasági erejének megalapozását célozza, voltaképp elősegíti a gazdasági béke elérését, mert a békés megértést csak müve;’ népek között lehet könnyen megteremteni, a műveltség megtartása és fokozása pedig csak a magyarság jómódjának biztosítása mellett lehetséges. Mert ez biztosítja az anyagi erőt as élet nehézségeinek, — amelyek most ötszörösen adva vannak, — a leküzdéséhez, a függetlenséget, a szabad akaratelhatározási. Mert igaza van annak, aki azt mondta, hogy a kulturális kérdés egyúttal gazdasági kérdés is. És ha ez igaz, akkor megállapítható az is. hogy a köztársaságbeli magyarság akkor is a főcélt szolgálja, ha Szlovenszkóban és Ruszin- szkóban a magyarság kulturális fölényét meg kívánja tartani, illetve a mai állapothoz képest a kulturális fejlődést és e téren a visszaesés kizárását kívánja elérni. A világ összes hhbhhwhmbhbhmbbhhmhhhbwi De hát mit kell tennünk? A politika utain oda kell törekedni, hogy a csehszlovák hivatalos akarat igen is foglalkozzék a nagy elvi kérdésekkel is! Oda kell törekedni, hogy a csehszlovák hivatalos akarat belássa, hogy az utódállamok és Magyarország között a gazdasági béke Középeurópa konszolidációjának, sőt evész Európa békéjének a kérdése. Tehát a csehszlovák köztársaságnak a középeurópai gazdasági béke elszánt előharcosává kell lenni. Mintenf meg kell tenni, hogy Középeurópa államai egy nagy, életképes gazdasági területet alkossanak még akkor is. ha — Budapest lenne annak természetes középpontja. Rá kell bírni az állam kormányzatát, hogy változtasson a jelzett célnak megfelelően a valutapolitikáján, a kereskedelmi és forgalmi politikáján és térjen el az elzárkózás útjáról. Szóval azt kell elérni, hogy a csehszlovák köztársaság valóban tényekkel szolgálja a középeurópai gazdasági béke gondolatát. De hát a szlovenszkői és ruszinszkói magyarságnak van-e módja ezt előmozditnai? Sokan azt hiszik, hogy a magyarság ellenzéki szerepe ezt lehetetlenné teszi s úgy gondolják, hogy nekünk elég kivárni, hogy miként dolgozik értünk az idő. Ez óriási te; ' í ■" A ror gyár szellemi erők kell hogy megmozduljanak és az iniciativát kell hogy a kezükbe vegyék s kellő helyen beadott indítványokkal, javaslatokkal, feliratokkal, az újságírás és a személyes meggyőződés fegyvereivel mentői több hívet keli hogy szerezzenek a gondolatnak s ezek által is a külföldi propaganda útjait is igénybe véve, közvetett utón rá kell kényszeríteni a csehszlovák hivatalos akaratot arra, hogy a felvetett és felvetendő konkrét kérdésekkel komolyan és elhatározóim foglalkozzék. A kezdeményezés és az azt követő meggyőzés sok okos és sok jóielkü embert hozhat össze és azok összetett akarata szétrombolhatja az asszimilációs politika kicsinyes, igazságtalan és a békét állandóan fenyegető törekvéseinek minden sikerlehetőségét. Irta: DZURÁNYI LÁSZLÓ Prága, december 31. Rójuk egymásután az, éveket és a sorsunkban semmi változás. Csak a szegénységünk egyre nagyobb, a gondunk tarisznyája egyre súlyosabb, öreg Szilveszter esztendőről-e szteudőre minidJíogya tkozóbh, mindomladozóbb magyar szigetet hagy vissza a Kárpátok alattit. Tíz esztendő múlva is itt sorakozik feketén, reménytelenül a hontalanok légiója. A hontalan jó — adófizetőnek, jó — katonának, de az állampolgári kötelességek teljesítésének maximumáért még a jogok minimumát: elösmerését sem kapja meg cserébe. Kis Ferenc gyalogos, a baktipusztai hős, a Lee ián haramiával való halálos teájában meghalt az állam rendijéért, amelynek azonban nem volt elösmert polgára. Keserű szimbóluma ez a magyar kisebb- i somnak, amelynek stációit előszámlál- lúíiik fölösleges lenne: sorra föllapozihatók a nyolcadik évfolyamába lépő Prágai Magyar Hírlapban. Rólunk, magyar kisebbségről, nem beszél senki. Mi elhanyagolható tényező vagyunk. Prága ugyan fölocsudött már a nacionalista álimoklból s 'ráeszmélt a változatlan egymásra utaltságra, amely a németekkel a megértést és a közéledést parancsolja neki. A magyar kérdés azonban távolesik számára: intézzék ezt el a hatalomhoz közelálló, szlovák politikusok. Nos, ezek a politikusok régi elfogultságok vasvérfijében, egyikük-másikuk meg egyenesen a (bosszú démoni megszállottságában ölt Napóleonon túllévő pózt a kiszolgáltatottnak érzett magyarsággal szemben. A rezonábilis áUammüvészét azt diktálná, hogy okos politikával igyekezzenek ezt a — súlyos körülmények között kisebbséggé vált — nemzetet meghódít ami, megelégedetté tenni, megteremtve számára a megígért, modern Svájcot amelyben megtalálhatja méltó helyét és korszerű, államalkotó feladatait. Ehelyett azonban a szlovák politikusok, akik még nem ocsúdtak föl a maguk nacionalista álmaiból e bár minden okuk meglenne rá, nem látják a szlovemszkóá őslakosság egymásrautaltságát sem, azt kívánják — az eszmei elgondolás gyakorlati megvalósításaképpen — a magyarságtól, hogy föltétel nélkül adija meg magát kényre-kedve, azután : „majd meglátjuk". Tíz esztendő újra meg újra visszatérő tapasztalatai megtanítottak bennünket: arra, hogy kerüljön itt uralomra s tolja Szlovensz- kőra előőrseit a koalíció 'bárminő fajtája, a magyarság nem várhat semmit azon kívül, amit saját erejéből és kedvező politikai pillanatok kihasználásával kiverekszik magának. Kisebbségi problémáink egész komplexuma -- függőben. Függvénye részint a külpolitikának, a Magyarországgal való, folyton el-elakadó tárgyalásoknak, másrészt a kisebbségi politika európai kurzusának. Jelentős fordulat sorsunkban min dereseire ezer- ezer inkább váltható a Stresemann luganói attakja nyomán kialakult népszövetségi atmoszférától, mint a RudoDfinum inicialmijától. Mindezek a körül állások- természetszerü- Jeg eldöntik, hogy a magyarság potitikáiában a beköszöntő ujesztendő sem hoz lényeges változást. Kényszerítve vagyunk továbbra is a védekező harcra — a nemzeti fronton s erőink fokozottabb és egyetértőbb összefogásával még közelebb kell hoznunk a megvalósuláshoz és a ki' teljesedéshez az egységes ös- lakospolitika gondolatát, amely már eddig is le nem kicsinyelhető politikai tettekben és eredményiekben öltött testek Alapvető céltüzéseink mellett nemzetünk számára csak egyetlen ut van adva: az önsegély politikája. Közelebbről: erőink céltudatos megszervezése, termelési lehetőségeink okszerű fokozása, iparunk és kereskedelmünk megbecsülése, intenzív fölkarolása, nem azonban a régi tulipán mozgalom szalm slangjával ; továbbá minden magyar és őslakos munkáskéz számon tartása, a magyar főiskolai ifjúság gyám oldását követően, a diplomás ifjaínk elhelyezéséről való intézményes gondoskodás és mindaz a tennivaló, amely a magyar és őslakos élet széles területén pa- rancsolőan jelentkezik, hogy megtarthassuk ér téka lio mán yunkat. A gazdasági élet térién való önsegély példájául szolgálhat a magyar nemzeti, párt bevált akciója, a mezőgazda sági szaktanfolyamok rendezésével, amelyek elsősorban a többteranelés szolgálatában állanak. Ezt a felbecsülhetetlen értékű programot kellene széles, átfogó arányokra átépíteni. Szociális téren sok sikert könyvelhet el az országos keresztény-zocialiida párt, amely szakszervezetével legutóbb is jelen léken yen föl javította a pozsonyi vdlarno? vasúti alkalmazottak élé'-.'tandaráját. Erre hivatott — a nemzeti politika cél tűzései melllett —- a magyar nemzeti munkáspárt is, iparosaink érdek- védelmére pedig a Koczor Gyula elnöksége alatt működő Országos Iparosszövetség. Gazdasági érdekvédelmünkkel és szervezkedésünkkel! párhuzamosan meg keli tennünk mindent kulitunjavaink megtartására és a nemzeti élet talajában uj magok osirázta- tására és uj értékek szeretetteljes növelésére is. Itt nagyon sok talpraesett és sokat ígérő kezdésünk mellett elsősorban arra lenne szükség, hogy adjunk a népnek — nekivalő betűt. Szükség lenne — jó pártiapjaiuk melléit vagy azok reorganizálásával — nagy gonddal, hozzáértéssel és céltudatossággal szerkesztett képes, ismeretterjesztő néplapra, amely nem haladja meg a népi nívót, de sokoldalú, nevelője, nemes szórakoztatója és barátja tegyen a falu népének. Páratlan pro- pagandaerőt jelentene ez valamennyi nemzeti és őslakos céltüzésünk számárai e nagyon jó szolgálatokat telhetne a flöldmivelő népnek a szlovenszkői iparral és kereskedelemmel való harmonikus viszonya meg- tereantésébeo is. A nemzeti feladatok sorában ma igen magas hely jut az otthonnak, amikor nincs iminden magyar gyereknek része abban, hogy megtanulja a magyar betűvetést. Súlyos lelkiismereti felelősség hárul itt a szülőkre, akiknek ez alapvető hiány pótlása nem egyetlen kötelességük. Rá r meg nyug! utóén bizonyos dolog, hogy a 'magyar szülő gyermekének csak magyar u-'-velést adhat, a fejlődő létekben azonban az egészséges nemzeti érzés és öntudat pilléreit tanító neveléssel kell lerakni. Meg kell. gyermekeinkét tanítani — amint a P. M. H. hasábjain ennek fontosságára már nem egy megszivtelés re érdemes írás figyelmeztetett — a magyar históriára és lépcsőről-lépcsőre föl kell őket vezetni a magyar irodalom pantheonjába. Egy rövid cikk nem szolgálhat keretűk hogy teljes organizmusát vázoljuk föl benne a nemzet lelki és anyagi önsegélye politikájának. Nem is az volt a célom, hanem csupán annyi, hogy néhány gondolat fölvetésével és a már meglevők egyteugeiybeálliitásá val illusztráljam, mennyi minden fordul meg rajtunk magunkon, amikor a magyar Jövő építésiéről van szó. Ha állandóan uájafüggesztjük tekintetünket 'és önmagunk, nemzettünk iránti kötele- - ségünk nemcsak ünnepnapokon hajt szóvirágokat:, hanem egyéniségünkké lényegül és minden cselekvő lépésünket diktálni fogja, ha soha lei nem hagyó alapoisság és rendszeresség lesznek az önsegély alkotóelemei, a nagy cselekedetektől kezdve egészen ■: kellő pillanatban adakozó jókedvünk elé tód kis perselyig, akkor ez valóban a nemzet javát, segélyét fogja jelenteni. Ebben a hitben és nemzeti elhivafástmk tudatában, csüggedtettenül lépjük át 1929 küszöbéi. Ha hívek leszünk történelmi köte- leeségoinkíhez és törheteflenül, kéz a kézben haladunk a nemzeti mamka ’megnehezüli utján, el fogjuk érni igazságunk 'győzelmét, az igaaaibb életet.
