Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-30 / 296. (1923.) szám

s 1928 AewiBbw 80, A titok megszólal... Rejtélyes teletek az etruriai ásatásoknál — A bosszúálló istenek — A titkos rítusok terme — A költő sírja — Róma, december. Olaszországban most egy olyan kísérlet van munkában, amely az etruszk szfinksz rejtel­mét próbálja megoldani, amely mindmáig is­meretlen volt Étruria leggazdagabb városa — antik kincsek szempontjából — Vulci. Csak Pompeji és Herkulánum vetekedhetik vele ebben a tekintetben. Vulciban megint ásnak. A rosszhiru város Ennek a városnak rossz a híre. Körülbelül ngy beszéljek róla, mint Tutankhamen egyip­tomi király sírjáról; aki közeledett hozzá, az elpusztult Csakugyan két francia ásott Vul- eiban a mind a kettő meghalt Alexander Francois és Noel Verges, két francia tudós hónapokon keresztül bontogatta a Vulciban talált sírokat Tömérdek festett vázát s más arany tárgyat találtak a sírokban a aztán — lés ölía meg mind a kettőt Á Bonaparte-csaiád igen szoros kapcsolat­ban volt VuleivaL Napóleon testvére, Lucien herceg volt az első ember, aki rendszeres ása­tásokat végeztetett itten. A legenda szerint többszázra rúg azoknak a száma, akik meg­haltak, mert Vulci szentségeit „megszentség- teleniteíték." Mindez nem rettentette vissza Ugo Ferra- guti római vállalkozót és amatőr régészt Fer- raguti engedőimet kapott az olasz kormány­tól az ásatásokra azzal a feltétellel, hogy mindaz, smit találni fog, az olasz államot il­leti. Ferraguti nem fél a legendáktól. Megál­lapította, hogy az a titokzatos halál, amely annyi áldozatot szedett, voltaképpen a ma­lária. Ezt a betegséget a régebbi időben még nem nagyon ismerték. Most már könnyebben tudnak ellene védekezni. Ferraguti körülbelül egy esztendő óta ku­tat Vulciban. Sokat beszélt nekem a terveiről s megmutogatta a napvilágra hozott kincseket Vulciből már igen sok kincset hoztak fel­színre. A Louvre, a British Museum és a le­ni ngradi muzeum tele van olyan régiségek­kel, amelyeket itt ástak ki ügy látszik, Vulci az etruszkok legragyogóbb városa volt. Róma piyan féltékeny volt erre a népre, hogy még a nyomait is igyekezett eltüntetni Amint említettem, Lucien herceg volt az első, aki 1828-ban itt ásatní kezdett Egy eke vasa akadt bele valamibe, — ott kezdtek ás­ni s kitűnt, hogy egy etruszk sírra akadtak. Ekkor teijes vehemenciával rávetették magu­kat a kutatásra. Lucien herceg ugyanazokat az archeológusokat alkalmazta az ásatásoknál, akik Napóleonnal Egyiptomban jártak s ott a fáraók sírját alaposan kifosztották. Ezek még emlékeztek Napóleon parancsára, — mindent elvinni, amit csak lehet A többivel nem tö­rődtek. Lucien herceg ilyen értelemben járt el. Valóságos vandálmunkát végzett Vulciban. A ütkoh terme A fosztogatást csak a mindinkább előfor­duló halálesetek, szakították félbe. A babona a halált annak tulajdonította, hogy az iste­nek állottak bosszút a sírok kirablása miatt. 1845 tájam George Dentnis, egy öreg angol ur lóháton járta be az egész vidéket s olyan könyvet irt róla, amely még ma is standard munka, ő is ásatoüt Utána csak bébe dióba akadt valaki, aki ásatott volna. Titokban fel­feltörtek egy-egy siirt és elvittek értékes vá­záikat, de ezek szórványos esetek voltak. Ferraguti modern eszközökkel próbál a kincsekhez hozzáíérközoi. Természetesen ma­gánember lévén, nem állanak rendelkezésére hatalmas anyagi források. De a szerencse kedvezett neki s eddig is sok értékes holmit sikerült kiásnia. A legújabb vulci-i felfedezések között ta­lán a legértékesebb „a titkos rítusok terme”. Ehhez egy 750 méter hosszú labirintus vezet. Ebben a teremben bizonyos halottas szertar­tásokat végeztek. A terem kömlbelül 8 méter magasságú. A római archeológusok még 'nincsenek tel­jesen tisztában azzal, hogy mi célra szolgált tulajdonképpen ez a terem? Ha csakugyan szer tar ‘ásókat végeztek benne, még csak el­gondolni sem tudják, milyenek lehettek ezek a szertartások. Siirok nincsenek sehol a terem közelében. Ebből'következtetik, hogy valami­lyen titkos szertartásokat végeztek itten. Ta­lán orgiákat rendeztek s csak ezek után az orgiák után láttak hozzá a temetéshez. Galé­riákat is találtak, amelyek némelykor „zsák­utcába” végződnek. Ezeik alighanem öltöző- szobán' szolgáltak a iláncosnőknek és a pa­poknak. Általánosan ismeretes, hogy az et­ruszkok a halált szexuális gondolatokkal kap­csolták össze# A tarqniniai sírokban talált oöszoén képek világosam erre mutatnak. Orgiák ? Mindebből azt kő vetkeztetik, hogy a íMkos rítusok termében vad pogány orgiák folytok le, különös muzsika és különös tánc mellett. Állítat! ákiOBaitokjai hoztak, ezután következett a temetés, A hallód ideájának s magáinak a há­lálnák a jéteulétóböa az etruszkok sroembe- áMították az élet és a folytonosság szimbólu- maiiit, amelyekéi igen gyakjrtan ohszcén módon íogaihnazíöik meg. Fertragutt föMedezés© között tehát ex a te­rem a legfontosabb. A kutató többször beásott a labirintus különböző helyein, de már egy méter mélységben homokot és vizei totóid. A helyi legenda szerint iltft még egy Mncses ka­marának is keli lenni, azonban eddig semmi­féle nyomát nem találtok. A terem architektúrája ama enged követ­keztetni, hogy Krisztus előtt a hetedik század­ban építették. Vázákat, serlegeket, tükröket s más tárgyakat nem taláiltok benne. A lép­csők és a lépcsőzetes üléssorok azt mutatják, hogy a teremben produkált színházi, vaoy egyházi mutatvónyakart közönség nézbe végig. Úgy látszik, az etruszkokat nem bántotta a halál. Ellenkezőéin, saembeszálliottok vabe s különböző módon dokiimentáliták éppen a ha­lál közeliéiben az ébefcet és az éüiet folytonossá­gát Az elhunyt rokonai és a közönség az amphilteátruimszerü üléseken foglaltok helyet és innen nézték a prosíituáíltofc és a rabszol­gán ők bódiftó táncát Az etruszkok a tójáét a teremtés szimbólu­mának tartatták s ezért sírokba tették. Egyik sírban, amelyet Farraguid bántott föl, egy brctnaedíényíben 40 darab tyúktojást találtak. Valamennyi fehér és ép voflit, de amikor a napsugár rájuk esetit, azonnal porrá váltok. Ferraguti ásatásai között szép hely üHLeitá meg a „poéta sírját”. Ezt a sírt 2300 óv óta, aiinióto a költőt editemeiMiétk, nem bonitotiták föl. Ferraguti meghajtottban beszél arról az érzés­ről, amely akkor fogta ed. amikor a poéta sar­ját 'kibontották. Csőik az tudja ezt elképzelni, aki vallóba is ásatással foglalkozott. A sárban egy emberi csontvázat találtok s a koponyán még ott volt a babérkoszorú, me­lyet a köüttő fejtére illesztették. A leveleik még zöldek voltok s a bogyókat tisztán meg lehe­tett különböztetni. A sírt a puha szikláiba váj­tok, meglehetősen egyszerű volt. Ebből kö­vetkeztetik, horfw poétát temettek el benne, nem pedig királyt, vagy harcost, akiinek a homlokát tudvalévőén szintén babérral szok­tok díszíteni. Néhány tojást is találtak a poé­ta sírjában,1 továbbá két korsót. Az egyikbe bort öntöttek annakidején, a másikba vizet. Mielőtt báiM is beléphetett volna a sdirka-m- nába, lefotografáíliíáík. Számítások szerint Krisztus előtt a harmadik századiban, temet­ték el ezt a költőt. Még vázákat és ruhadara- botoat is találtak a koporsójában. Ferraguti szén ved elmesen tovább folytatja az ásot'áso- fcat Meg van róla győződve, hotgy még nagy Mncsőket fog napvilágra hozni. É. S. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: íKrúdy Qyula — Sobriék — TL A köszöntgető téli időjárás meghozta várpalotai nagyanyára mesélgető kedvét, mert amúgy se keltett regénykönyvet vagy legyezőt tartania & szája elé a „hallgatóaó” Radics Jancsi miatt. R. Jancsi még konokul szánk ázott a hegyben, sünit olyankor szokott tenni, ha nagyanyámat békiteni vagy mérgesíteni akarta; sohase javul meg ez a régi rossz kölyök (nagyanyám legkisebb test­vére). — Nem félt Itt a betyároktól senki, — inkább ők féltek minden idevalósi embertől; elszaladtak az erdőbe, ha a kiskanász rájuk kiáltott Bújtak a bujnyikok apám előtt mikor megtudták, hogy felugrott a bakra. — így szólt a várpalotai asz- szony. Mintha csak a tegnapi dolgokról beszél­getne, amikor regényolvasmányát abbahagyta. — Majd megtanítom azt a sváb suszlerlegényt a móresre, kinek a kocsisai után dorombol ezután a sűrűségből! A fülénél fogva huzom ki a bokorból — mondta dédatyád, az öreg Radics, amikor a fuvaroskocsisai jelentgették neki, hogy az öreg-Bakonyban megkérdezi tőlük mindig valamely hang a sűrűségből, hogy miféle porté­kát visznek a kocsin. — Hej, hogy fütyült ilyenkor az öreg. Radics kezében az ostor! ... „Csak engem kérdezne egy­szer az a csirizes legény!” — Csak öt kérdezné! — ismételgette mesemondásában nagyanyám. Mert az öreg Radics az aztán igazán nem félt a betyároktól, ismert© valamennyinek apját, any­ját, de még őket magukat is: kölyök-koruktól. Mit számított egy igazi palotai ember előtt egy amolyan tolnamegyei sváb suszterlegény, mint a Sobri Jóska! Azért, mert lopott valahol egy cifra szűrt a tolvaj: azért mégis csak suszter maradt. ■A kaptafához vele! Ha sokat okoskodik: a vár- megyeházára vele, ott majd ellátják & baját! Nagyanyám komolyan megmérgesedett, amikor felmerült annak a lehetősége, hogy valaki ko­molyan félt volna Várpalotán hajdanában a ba­konyi betyároktól. Szégyen volna az mindazokra a régi bátor emberekre, akik azóta a temetőbe költözködtek, de ott sem féltek. Egy nyavalyás foltozó-szabón kívül senki se járt haza kisérteni a palotai halottak közül; a snáider is Inkább a kölykéért, akinek árva sírásától nem tudott meg­nyugodni. Rendes emberek Laktak errefelé min­dig. Talán az egy Radics Jancsi félne a betyárok­tól, ha még volnának a Bakonyban betyárok. * Ám délutánra, mikor a kis Várpalota a hull- dogáló hóesésben olyanforma lett, mint egy mesemondásbeli, — vagy talán romantikus, sze­relmes, hosszadalmas regénybeli tájkép: nagy­anyám többé nem azonosította magát mindazok­kal a palotaiakkal, akik a temetőben bátran, ma­gukban, egykedvűen ahisznak. Eszébe jutott, bog)' kisleánykorában a falu közepén fekvő ódon Zichy-lcastélyban futkározott, amely kastély csak azért nem lett a Radicsoké, mert „nem akarták elvenni a szegény Zichy éktől”. Az emberek még szerették egymást. — Délutánra nagyanyám elő­adása is némi nagy, előkelő, szinte regényeskedő lendületet nyert és töprengve-nézett maga elé: — Igaz, hogy dédatyád nem mindegyik Sobri Jóskának ígért ostort... —. Hát több Sobri volt?, — fin csak kettőről tudok, — mondta bizonyos elgondolkozás után nagyanyám, Radics Mária, aki sohase vallotta be igazándiban: hány eszten­dős, nem mutogata a keresztlevelét, egy birtok­perét éppen azért veszítette el, mert nem akart a bíróság előtt megjelenni, ahol netán azt is meg­kérdezhetnék tőle ezek a mai bírók, hogy mely esztendőben született — fin csak két Sobriről tudok ezen a vidéken. Lehetséges, hogy voltak asszonyok, akik tán több Sobri Jóskát is ősmertek. Mondják, hogy lakott itt bizonyos W.-né, bácsi asszony, egy nagy­bérlőnek a felesége, aki sokkal többet engedett meg magának, mint amennyit egy árendásné megengedhet Az késő vénségéig tele volt fran­cia fodrászokkal, bécsi színészekkel, bűvészekkel és Sobri Jóskákkal; zöld kalapfátyola úszott utána, amikor a Bakonyban hajtatott Nagyanyám nem minden szatíra nélkül ele­mezte ennek a bécsi származású W.-nének a viselt dolgait, hangsúlyozta, hogy mégis csak másféle emberek a külföldiek, akikben nincs érzékeny­ség, emlékezés, szentimentalizmus az idevalósi dolgok iránt. Csak jött, ment, nevetgélt, gúnyoló­dott W.-né, mint valami álarcosbálban, ahol akár­melyik hosszubajszu falusi nótárius bemutatkoz­hatott mint Sobri Jóska... Persze, csak az üres- lelkű, pomádés, tökfejü férfiak tetszelegtek W.-né előtt Sobri Jóska szerepében. Az idegen asszony­nak már ilyen az élete Magyarországon. — Két Sobri Jóska volt, — mondta egyszer várpalotai nagyanyám, amikor megint korán al­konyodul kezdett, a bútorok eltávolodtak a szobá­ban, mintha szökni akarnának a százesztendős szolgálat után. Ez a mesemondás órája, mikor még utolérhetni a mese mond ások alakjait, mielőtt azok végleg elhagytak volna bennünket — Két Sobri Jóslta volt Az egyik az a sváb suszterlegény, a* a vízfejű, tudatlan, mosdatlan, kékgatyás, szal­más betyár, aki kanászok között vagy lóistállók­ban bujkált egész életében, akinek megráncigálta piszkos fülét a dédapád, ha vele itt-ott találko­zott. De a másik Sobri, az igazi Sobri, aki sohase került pandurkézre, mert hiszen a pandúrok ezt maguk sem akarták; a valódi Sobri, aki darab- ideig itt bujkált a Bakonyban, mert darabidőre tanácsos volt neki elrejtezkedni az ellenségek, a gonosz barátok, a félbolond asszonyok, a bosszút lihegő férjek, az átkozódó kisasszonyok elől, akik a világ fennállása óta mindig üldözőbe vesznek minden valamirevaló férfiembert: az igazi Sobri egy tiszántúli gavallér volt Táncoltam vele Mis­kolcon a megyebákm, — bár az egyik lábára puskalövés miatt: kicsit biccentett, a balszemén fekete kendőt viselt, mint azok a kereszteshad­járatok-korabeli lovagok, akik fogadalmukhoz híven, félszemmel nézték addig a világot amíg a Szentföldet meg nem hódították. De ha néha elrikkantotta magát a cigányok dallamára, vagy valamely belülről jövő okból: nyomban meg le­hetett ismerni hangjában azt a saskiáltást, amelytől rettegett még a bakonyi csendesség is, ló és ember egyaránt. Még az öreg fák kérge is megrepedezett, mikor ez az igazi Sobri kiáltott a Bakonyban! — Vaynok hivták, gróf vagy báró, főispán vagy zászlósur; nehéz eligazodni a tiszán­túli magyar úriemberek rangjain, mert még ma­napság «inx» pontosan elkönyvelve nevük, család­juk az udvari sematizmusokba. Senki ae tadj*, hogy ki a gróf vagy báró, ha a Tiszán átmegyünk. A Királyhágón túl pedig mindenki gróf, akinek hátaslova van. Hál’ Istennek, mi dunántúliak nem tévedünk a magunk főuraiban. .... Mondom, téliesen alkonyodott, amikor * várpalotai asszonyság elmerült filagőriai, angoL kertes, kastélyom, címeres, pompázatos emlékeibe, amelyekben egy Sobri Jóskának legalább is buj­dosó grófnak kellett lenni, hogy valódi Sobrivá válhasson. * A nagyanyám hátrafont kézzel járt fel és alá a házban, mintha valami ügyvéd diktálna írnoká­nak a kancelláriában. Radics Jancsi még mindig nem mutatkozott semerről, hogy „hallgatózásával” a mesemondó hangulatát zavarja. Mint mondják: énekelni járt tálidőben a néptelen szőlőhegybe, ahol nem' hallhatta senki a földsüket éneket; egy-két hónapra könnyített magán. — Hallom csak egyszer az öreg Bakonr felől, amely hely voltaképpen nem a betyárok helye volt, mert a betyárok itt szerettek tartózkodni az országutak, a vásáros városkák, a vendégfogadók környékén: de hallom csak egyszer az öreg­Bakony felől, hogy Sobri Jóskát arrafelé látták. Teremtőm, mondtam, ez az én Sobri Jóskám lesz, a gavallér, az uri-Sobri, akinek a kezéhez nem tapadt vér, mert a betyárkodást csak passzióból űzte. Akiért bizony aggódtak a helybeli úriembe­rek, mert kár volna érte, ha egyszer hurokra kerülne. Legjobban szerettük volna, ha már visszamegy hazájába, a Tiszántúlra; táncoljon megint a megyebálon, felejtse el a Bakonyt, az itt töltött időket, lehet még hasznos tagja a társa­dalomnak ... Annál könnyebben elbánhatunk távollétében azzal a másik Sobrival, a sváb suszterlegénnyel, aki Sobri Jóska nevében rabolt, zsarolt az országutakon. — De az apám, Radics nem igy gondolkozott, ő már megfogadta, hogy nyaka köze surrant Sobri Jóskának, akárhol találja, akár az igazi, akár az ál-Sobrinak. Az apám makacs, kemény, példás szigorú ember volt, nem is lehetett más­forma, akinek huszonnégy fogata járt a Dunán­túlon. Hát felugrott a bakra, amikor Soöri Jóská­nak híre érkezett Tudtuk, hiábavaló minden könny, minden marasztalás. A leggyorsabb lovait fogatta be és olyan könnyű szekérre ült, amilye­nen a testőrtisztek, futárok és más fontos ' úri­emberek szoktak utazni, ha az útjuk sürgős volt Tudtuk, hogy utoléri Sobri Jóskát... — De melyiket? Terem tőm, melyik Sobril kap­ja majd nyakon ez a rettenthetetlen, elszánt vas- gyuró, aki a legsötétebb éjszakában sem tévesz­tette el sohasem ax utat? — A kocsi körül békák módjára ugrándoztak * kavicsok, amikor az öreg Radics a dombról lehaj­tott. Még csak hátra sem nézett az ülésből, mert nem szerette a hiábavaló bucsuzkodást. Legfel­jebb a toronyórára vetett egy pillantást, mert kiszámította, hogy mikorára érkezik meg az öreg- Bakonyba. Nagyanyám nagyot sóhajtott, mintha maga iá sajnálná, hogy már végefeló közeledik a történet. Az álmodozások befejeződnek. — És egyszer csak alkonyatfelé nagy szalad­gálás, futkosás, lárma keletkezik az országúton, a palotai határban, mint olyankor szokott, mikor lüx támad valahol a faluban. De a toronyban nem verték félre a harangot, az állatok nem nyerítettek, pedig a mi lovaink messziről meg­érezték a tüzet. Az ablak alatt azonban elkiáltja magát valaki. — Jön az öreg Radics. Hozza Sobri Jóskát! Már egy lárma volt egész Palota, mire mi a piacra értünk az apánk elé. Hát valóban felismerjük messziről a lovainkat, a könnyű kis szekerünket, aztán az apánkat, amint nagy karimáju kalapját a szemére huzva, mozdulatlanul ül a bálion. Csak valahogy az nem tetszett, ahogy a gyeplőt tartotta kezében. Akár meg is állhatták volna a lovak, ha nem kiabál valaki a .szekér mögött, aki vassal, kötéllel a könnyű kocsi saroglyájához volt láncolva, hogy gyalog járjon utána mindaddig, amíg a kocsi meg nem áll. — Itt a Sobri! — kiáltozta a nép, amikor a szekérhez láncolt embert körülfogta, szemügyre vette, kitapasztalta. Valóban 5 volt, a tolnai sváb legény, akit csiriz-szinü arcáról, kis vakondok- szeméről, hegedühur-szinü hajzatáról jóformán mindenki ismert Palotában. A piacon a lovak megállották és ez a perc éppen elegendő volt, hogy Sobri Jóska végre kiszabadítsa kezét a gúzsból, amelybe apám kö­tötte. Kiszabadította magát és olyant ugrott, mint egy nagy macska. Át a szekéren, át a lovakon, át a bámészkodó embereken, át a palotai piacon, már csak trappoló lépései hallatszottak a Rakony- nak kanyarodó országúton. Elment Sobri. mint a pillanat. — De ott maradt az apám, aki ezen Idő alatt mozdulatlanul, semmivel se törődve, kalap alatt, megmerevedett derékkal, kézzel, lábbal ült lovai felett a bakon. Alig lehetett kiegyenesíteni, ami­kor koporsóba rakták, mert már az életnek nyo­ma se volt benne. De holtan is elhozta Sobri Jóskát, mint ahogy megígérte. ■fflUflimaaawi hu—iwimi inimiji.il 1" ES.( em U K agysxarü Ml baraadMéssel^^ M Képes Hét előfizetési dija Praha 1I„ Panská 12. sx. UI. emelet címre küldendő--------------------------:------------------------------asBmsmmxB&ia&BGnuMmBttaBBnmmssgmatemBmiwmBmBmmmaBBEBmmKmumaBB Cs ehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes ... •“...... he tilapja n ÍWánnynltm Kői- és belföldi mesterek eredeti alkotásai. DlshnifiPTlHf lluíirs H ü 14 61 SlupMdiUlI Kívánságra körutamon bemutatás bárhol. UuUUVlUtRj, fnSjltlO. megjelenik minden hét csütörtökjén -■ ■ ZSSSSSZggSISSSSSSSSS Vm"

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom