Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-08 / 281. (1908.) szám

te r»aiJiaflWrt»»glKItSSMWMfc?3teL’XTa:KgragRi 1928 december 8, szem bal Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a ICép®s H®t> megielenik minden hét csütörtökjén Sría: Márai Sándor Szalad a Mr, aikol eoniberek élnek, hogy sze­gény György angol királynak oxigént adnak az orvosai. A föld leghaitaílimasabb bírod almá­nak ura az oxigéncső csutorájával szájában fekszik egy csendes szobájában a Budkingthími palotának, csendesen. Egy finom, nagyon jó­módú, idősebb ur szívja görcsös sínk okkal a csutorából minden élet legutolsó italát, az oxigént Ezt el lelhet StiépasefliDá így ia: A rádió viszi a bulletint s Indiáiban és Ka­nadában, Egyiptomban és Ausztráliáiban, kü­lönböző nyelveken mondják egymásnak fehér, sárga, okker és fekete emberek: őfelsége oxi­gént kap, jeriink imádkozni. Az arabok el­mennek a mecsetbe, Kelet felé térdelnek, karjaikat emelgetik és ajA gondolják: őfelsége oxigént kap, Allah köayöriü'ljöcn meg rajta, tavasszal megcsináltatom a kapumat és Kat­in ét férjhez adom Ibrahimhoz, Allah il Al- lah, Mohamed az ő prófétája. Kairóban és 1 Meiboáiméiban kh aky-egyen ruhás angol tisz­tek és redingoíos gyarmata hivatalnokok álla­nak azokban az egészen fehérre meszelt an­glikán gyarmati templomokban, ahol a lelket semmi külső csín neon tereli el a belső elmé­lyedéstől 8 rendkívül jólneveií és ünnepélyes pillantásod néznek maguk elé s nem gondol­nak a világon semmi*'®. Á király oxigént szív, a velszi herceg a jövőben kevesebb whyskit fog nyilvánosan inni. Delhiben Go- tamo Buddha elé járulnak a benszü'löttek ős az örökmosolyu jóindulatába ajánlják azt a távoli urast, akinek képe rayca van a pénzeken. A távoli ur, aki most csendesen szívja. az oxigéncsftitoráí, valamikor velszi herceg volt s Párisbaai sétált szürke cilinderben n Fou- queí-nál a Ghamps-EHysée-n beült egy este a bárba s a hölgynek, aki melléje ült és pénzt kért tőle, odavetett egy angol papár egyiön­tőét, amit akkor a Fárisban nagyon kedvelt VII. Eduard ur profilja díszített A nő meg­nézte a pénzt, legyintett 8 VII. Eduard ur portréját bámulva, eíismero-en mondta: ,,C‘étai£ un type, mcn vieuxí . . „ez volt csak a jő alak, öregem I , . .** VII, Eduard, igen, ahogy következtek egymásután, a törté­nelemben, a trónon s a párisi földalatti vas­út állomásainak sorrendjében: VII. Eduard c'é-tait un type s utána George V., a sokkal csendesebb ur, áld már nem volt egy type. ha­nem a jólnevelt fiatal királyfi iskolapéldája, aki a párisi bárokban is tudja, hogy .részben a férfidivat, résziben egy 400 millió lakosú birodalom minden problémája tőle várja a megoldást. Egy csendes ur, aki negyven éven át legszivesebben szürke keménykalapban sé­tált egy négyszázmilliós birodalom élén, fe­hér gamásnikban és szép időben is szürke se­lyem ernyővel a kezében. Egy csendes király, jótékony és jóindulatú, aki jogar helyett szí­vesebben viselt szürke selyem ernyőt s szom­bat délután elment vidékre golfozni. Ami kö­rülötte és .rajta, az ő személyén felépült prob­lémában és felelősségben, attól olyan távol élt, mint egy jólnevelt embernek élnie kéül, aki nem akar beleőrülni abba a gondolatba, hogy 5 400 millió embernek az atyja. Dehogy is . . . Geong V. a velszi herceg apja és a yorki herceg apja, Mary hercegnő apja s a többi kis hercegek apja, illetve nag5raítyja. Olyan csendesen tudott járni és élni egy biro­dalom élén, ahogy csak Angliában tudnak jár­ni s élni az emberek, egy, maximum két-há- rom gondolattal a fejűikben, de azt aztán egé­szen komolyan veszik. Ha háború volt, szo­morú szívvel megnyitotta a háborút, ha kiál­lítás volt Wembley-ben, udvariasan megnyi­totta a kiállítást s ha egy földrészt annektál- taik az angolok, akkoT táviratban gratulált és birtokba vette. Vannak mesterségek, ahol a személy kénytelen teljesen egyéni maradni, leül ön ben összeroppan. Vilmos császár még ágálhatott és üzenhetett és ijesztgethetett, de Georg V. már földrészeken dolgozott s tud­ta, hogy okosabb csendesen és udvariasan be­várni a fejleményeket A legritkább esetben hall a világ ilyen esti híreket egy királyról, mint ez, hogy most oxigént iszik. A királyok születése inkább ün­nepély, mint testi aktus: csak a halpluk ilyen intim, először hallunk V. György májáról és szivéről és tüdejéről. S hogy ő is oxigént kap a válságos pillanatokban, mint én meg te kap­ni fogunk. Ha jól meggondolja a világ, ez az első személyi hir, amit évtizedek óta V. Györgyről hallunk. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: ü\rúdy Qyula Az utolsó parancsnok ... Bizonyára sok minden másképpen történik vala életemben, ha az „öreg Krudy“ beváltja ama gyakran hangoztatott fenyegetését, hogy kalodába zárat, mint ahogy az 1848/49-iki öreg honvédeknek is megígérte -ugyanazt. A honvédeknek parancs­nokuk volt az „öreg Krúdy** és parancsolt is bébe-korban, ha a szakadatlan káromkodást abban hagyta darab időre. (Ez mind ritkábban fordult elő, mert minél öregebb lett, annál inkább belejött a károm­kodásba. A magyar közéleti tekintélyeken kivin külföldi potentáníokat is belekevert mondanivalói­ba. Saját külön, szinte Ismeretlen szenteket talált ki magának, akiket valami dohányszitából elő- huzogatott, ha megunta a mindennapi szentekkel való foglalkozást. Különösen egy Szent Lővi-t emlegetett. Lövi botos ispán volt Szabolcs megyé­ben, lókötésekbe, marhalopásokba keveredett és a nyíregyházi Kis börtönbe zárták. Néha megkérdez­tem nagyatyámat, hogy vájjon ezt a Lővit gondol­ja-e mondanivalóiban, azt a bizonyos Lővit, aki a börtön ablakából szeméremsértő nótákra tanította az ácsorgó diákokat? „Semmi közöd sincs a szent­jeimhez, — felelt kurtán nagyatyám. — A pénzemért azt szidok, akit akarok.**) Én katonás nevelés szempontjából tartózkodtam akkoriban a nagyatyám oldalán abban a soroksári-uti házban, amelynek az 1848/49-iki Honvédek Menháza volt a hivatalos elme. Szüleim ugyanis agy gondolkoz­tak, hogy bn ax öregur, már mint nagyatyám: ráncba tud szedni nyolcvan, kilencven, meg száz esztendős hadfiakat, akik mindig azzal dicseked­tek, hány csatában hány ellenséget vágtak le: — majd csak megbirkózik az öregur az ón hetyároso- dő erkölcseimmel is. És az öregur valóban több­ször ígérte unokájának, hogy elevenen meg- nyuzza. Negyven öreg honvéd volt akkoriban, a „lét­szám**, amelyről reggelenkint jelentést tett a segédtiszt a parancsnoknak. # Ezt a segédtisztet Murák őri Ádamnak hívták, hadnagy ságig vitte a szabadságharcban, de leg­alább is annyi katonai tudománya volt, mint egy osztrák generálisnak, — mondogatta nagyatyám, mert (szerinte) mindent Muraközi Ádám, az adju­táns intézett el a soroksári-uton. Nagyatyám elő­adása szerint: egész nap „villanyos-vonaton" ölt, amely akkoriban még újdonság volt Festen. Nagy­atyám megértette a kor szellemét, mindig villa­moson ült, sőt egyike volt az elsőknek, aki meg­tanulta, hogyan szokás a robogó villamosról leug­rani. Néhányszor megsebezte a lábát ugrásközben, sőt egyszer térdkalácsát is elrepesztette, azonban ezért sem a villamost okozta, hanem egy kacér dámát, aki állítólag a gyalogjáróról fontoskodva intett neki, mintha valamely jelentős mondani­valója volna, Nagyatyám habozás nélkül engedel­meskedett a női kívánságnak, leugrott és repedt térdét győgyitgatván: valóban Muraközi Ádámra bizia darabidőre a parancsnokságot. Muraközi katonás rendet tartott a menházban, azt sajnálta legjobban, hogy a honvédelmi minisz­ter, Fejérváry Géza sehogy se akart beleegyezni, hogy az öreg honvédek oldal fegyvert is viselhes­senek. „x\mugy is eleget verekednek a botjaikkal a ferencvárosi lakodalmakon és búcsúkon" — irta a miniszter a honvédek kérvényére, — már több­ször kellemetlensége volt emiatt, amikor a pesti policáj kénytelen volt egyenruhás honvédeket az őrszobára kisérni. — Éppen az a baj, hogy a rendőr nem tiszteli az öreg honvédet éppen ngy, mint Ferenc József egyéb katonáját, akihez „coki" nyúlnia, — repli- kázoti Muraközi Ádám, mert nagyszerűen értett a kérvények Írásához, fiskális vitatkozásokhoz, a miniszter ostrolásához. Egyszer Fejérváry Géza megsokalta az öreg honvédek nevében benyújtott kérvényeket. Mura­közi segédtiszt a legénység teljes létszámával, azaz negyven öreg honvéd aláírásával ugyanis azt ké­relmezte, hogy a fegyelem fentartása végett enged­jék meg a menházban a régi katonai botbünletést, vagy pedig a még régibb kaloda-rendszer beveze­tését. amely kalodába a nyakánál fogva zárták be a bűnöst, — különben az atyauristen se bir el a mind szilajabbá váló honvédekkel. A honvédelmi miniszter hivatta nagyatyámat és kezébe vette a különös kérvényt: — Parancsnok ur, azon csodálkozom leginkább, hogy minden legénye pompásan le tudja írni a nevét, ami lcatonáékuál nem szokásos. — Megtanítjuk őket a névaláírásra, amikor a tanfolyamba vesszük őket, — felelt szemhunyo- ritás nélkül a parancsnok. — A sors kiszámítha­tatlan. Hátha valamely öreg honvédnek eszébe jutna egyszer végrendelkezni. A miniszternek ez ellen nem lehetett kifogása. — Ámde azt már csak nem hallottam soha, hogy maguk a bűnösök kérjék megbüntetésüket. — Pedig nagyon érthető. Muraközi, ez a ritka segédtiszt a lelkűkre beszélt a legényeknek, feléb­resztette bennük a lelkiismeret-furdalást azokért a részegeskedéssel végződő kimenőkért, verekedé­sekkel egybekötött duhajkodásokért, sőt a nőknek tett néhány Ígéretekért is, amelyeknek bőviben vannak legényeim, ha lakodalmakra, halotti torok­ra szabadulnak. Meg akarják mutatni, hogy még férfiak, szeretnék elszöktetni a menyasszonyt, vagy nyomban feleségül venni az özvegyet. Muraközi j addig beszélt, amíg a bűnösök ráeszméltek undok cselekedeteikre és kérték megbüntetésüket Fejérváry azonban összevont szemöldökkel hall­gatott és így szóit: — Ez eddig rendben volna. De másrészről azt is hallom, hogy az ön ségédtisztje, az a bizonyos Muraköz! e vallásos nevelés mellett még egyébre is taniígatja az öreg honvédeket. Még pedig hossza­dalmas leckéket tart a káromkodásokról- A régen hol* szentektől kezdve a még életben lévő tekin­télyekig mindenkit belefoglal a káromkodásba, így, nem kíméli Ferenc József személyét sem. — Majd szólok Muraközinek, — mondá most hirtelen nagyatyám, miután észrevette, hogy a beszélgetés komoly fordulatot vett — Azt üzenem a segédtisztnek, hogy fogja be a száját, — szólt a miniszter és a kihallgatás hi­vatalos része ezzel véget ért. Természetesen, mint régi katonákhoz illik: a szolgálati dolgok le- tárgyalása után még csomó barátságos szót is vál­tottak, amely szavakban sokszor előfordulnak azok a különféle betegségek, amelyekkel kénytelenek voltak ismeretséget kötni. — Kanalas orvosságot még nem szedek, de be­vallom,- minden reggel tetőtöl-talpig megdcirzsölte- tem magam Szabó doktorral. Nagyszerű ember, csak krupiékat szeret énekelni, amelyeket a bnmszti kocsmákban tanul éjszakánkint, — mond a minisz­ter. — Ha szükséged lesz rá, majd elküldöm hoz­zád Szabó doktort De nagyatyám nem rajongott a doktorokért —Ha már kenésről van szó: a kenő-asszony­ra szavazok, még pedig annak is a fiataljára, aki­nek ujja hegye hasonló a galamb begyéhez. Ez jő a főfájás, a hasitő fájdalom, a kőszvény, de még a nőies bánat ellen is. — Nőies bánat! — dörmögte Fejérváry Géza. akinek ugyancsak szolgáltak keserűséggel is asz- szonyok. Nem imponált nekik Ferenc József barát­ja... # — Megállj Muraközi! — szólt fogcsikorgatva nagyapám, mert büszke volt harminckét fogára. És mint aféle öreg katonához illik: mindenféle büntetéseken törte a fejét, amely büntetésekkel a segédtisztjét sujtandja... Bevallom, hogy Mura­közi urat személyesen nem volt szerencsém meg­ismerhetni, bár hosszabb időt töltöttem nagy- atyám környezetében, amikor az 1848/49-iki öreg honvédeket nevelgette a soroksári-uton. Hol volt Muraköri, a mindenható, mindentudó segédtiszt ezen idő alatt? Nagyatyám sohasem beszélt erről, csak olykor fellobbant: — Vasra veretem Muraközit, — kiabált ismét egy őszt napon, amikor Fejérváry Gézától jött meg elborult arccal. Én nekem panaszolta Mura­közit s viselt dolgait. — Újabb kérvényt irt a miniszternek az a pernahájder segédtiszt. Most meg a honvédek kosztja ellen panaszkodott. Azt mondja, hogy a katonai szakácsok nem tudnak kedvükre főzni az öreg honvédeknek, asszony­személyeket. kell a konyhán alkalmazni, akik min­denben eltalálják az öreg honvédek gusztusát. És már ajánlott is a miniszter figyelmébe néhány ferencvárosi asszonyságot, akiknek életkora össze­sen sem tesz ki 100 esztendőt^ pedig négyeu volná­nak az említett szakácsnők. A miniszter azt üzente, hogy nem bánja a szakácsnőket, de csak olyanokat lehet alkalmazni, akik már az 1848/49-iki táboro­zásoknál is kitüntették magukat. Hát most meg­rakhatnám vénasszonyokkal a laktanyát, ha ked­vem volna hozzá! Akaszl áfára való Muraközi! Máskor Muraközi azt a csinytevést követte el, j hogy különböző ferencvárosi kocsmárosokat aján­lott Fejérváry Géza figyelmébe, amely korcsmá- ‘ rosok tartalmasabb bort mérnek, mint az állami ! vincellérek, akiknek pincéiből az öreg honvédek Í a bort faszolták. A miniszter erre azzal fenyegető- | zött, hogy betiltja a kaszárnyában való borozgatást, menjenek a* öreg honvédek a kocsmároaaikhoz, A legfőbb háziftwtony »z, aki kevés pénzzol barátságos hajlékot é* élvezetes ebédet tud készíteni. Ehhez azonban „Kronprinz- petrolgáz-gépre“ van szüksége, mivel ezt olcsó petróleummal kell fűteni, a moleg nem szökik ki a kéményen. tehát a tüzelőanyag I megtakarítás 70%-ot tesz ki és ezért a legcélszerűbb is legoMbb konyhagazdálkodást teszi lehetővé. A „Kronprinz^ főz, süt/ pirít és melegít, szivattyú-készülék, más tüzelő­anyaggal való előmelegítés nélkül három rész levegő és egy rész petróleum automatikus őzöniése révén intenzív és garantáltan szagtalan kék gázlánggal ég. A „Kron- prinz“-cel való főzés és fűtés olcsósága a legjobb HliiSliiS számos, minden háziasszonyt foglalkoztató gazdasági prob­lémának. A háziasszony ezenkívül megszabadul a pisz­kos szén-, koróm- és hamukezeléstől, kevesebb lesz a mun- I kája, kíméli kezelt, egészségét és drága lakásberendezését. 1 Mivel a hordozható ,,Kronprinz“-t azonnal elegáns szoba- 1 kályhává lehet átalakítani és minden szobában felállit- f ható, beszerzése egyúttal a lehető legjobb megoldás A ,,Kronprinz“-t ma már 53.000 modern háziasszony használja. Közönséges levelezőlapon kérjen azonnal min­den vételkötclezettség nélkül Ismertető árjegyzékeket és referenciákat a gyártól. Cime a következő: KroBprinz-Werke 0. A. isiM Guntranisdor? bei Wien (österrelch.) Magyar levelezési osztály! Magyar nyelven Írhat! Az árakban a vám- és szállítási költségek benfoglaitatnak, illetőleg az országhatártól értendők! Vigyázat! Utazókat és ügynököket nem foglalkoztatunk! ha ott: jobban érzik magukat. De a kontót nem fizeti a miniszter. A legnagyobb bajt akkor csinálta ez a minden lében kanál Muraközi, amikor a honvédek do­hányát tette panasz tárgyává Fejérváry Gézánál. Hosszú tanulmányt irt a miniszterhez arról, mi­szerint a mostani dohány megrövidíti a nagy idők tanúinak életét A nemzet ugyanis széles Magyar- országból minden szivarvéget a soroksári-uti öreg honvédek részére gyűjtött, a sri varcsücsköt, amelyet szerkezettel, késsel vagy foggal a szivar rágyújtása eiőtt eltávolítottak: szokás, sőt utóbb hazafias kötelesség vol-t az öreg honvédek részére félrerakni, összegyűjteni és karácsonyi ajándék­képpen elküldeni. Muraközi, ez a bőkétlenkedő, elaborátumában azt magyarázta Fejérváry Gézá­nak, hogy a szivarvég egészségtelen, részint a benne rejtőző nikotin miatt, részben pedig az enyv miatt, amely enyvet a szivarragasztáshoz használ­nak. — Csak azt tndnám, honnan vette ezt a fertelmes klapanciát Muraközi, — kiáltott a nagyapám, ami­kor a miniszter azt a tanácsot irta a kérvény há­tára, hogy az öreg honvédek főzzék ki üstben a szíva'•végekből az enyvtartalmat, aztán dohány­vágó szerkezetet utalványozott a Honvéd Menház- nak. „Aki pedig szivarozni akar, menjen a korzó­ra sétálni, mert ott szokás szivarozni", — irta Fejérváry. 4* De a rejtelmes Muraközi, az örök lázadó tovább ! sri tol ta a tüzet. Most azt találta ki, hogy a rcenház legényei kő- | zött sok az ál-honvéd, aki soha se látta a csatákat, ; nem szagolta a szabadság puskaporát, elbújt a ! nagyidőkben és most jogosulatlanul viseli a barna, piros zsinóros attilát, valamint a bojtos kék saj­kát. Rendelje el tehát a miniszter, hogy levizsgáz­tassák az öreg honvédeket a katonai tudományok­ból, az egzecirozásből, a fegyverforgatásból, mert maholnap minden öreg emberből, kasza-kapakerü- lőből 1848/49-iki honvéd lesz, ami nagyon sértő azokra az igazi honvédekre, akik valóban végig- | küzdöttek a szabadság hadjáratát. így aztán nem i csodálható, hogy a közös hadsereg tisztjei nem I mindig szalutálnak az öreg honvédeknek, annyiba veszik őket, mint a fináncokat. — Igazolni kell a honvédeket, — indítványozta j az elégedetlen Muraközi — mert maholnap több lesz az áruló közöttünk, mint a valódi oroszlán. ; Ferenc József kémjeivel, a* osztrák spionokkal. a j muszkavezetőkkel együtt tovább nem szolgálunk! Fejérváry most már komolyan megharagudott. Sürgősen hivatta a nagyapámat. — Hány honvédje van még, parancsnok ur? — Jelenleg csak húsz, — felelt a parancsnok — de ha az orosz nátha tovább tart, jövőre legfeljebb csak a fele marad meg a létszámnak. — Nohát ennyi embernek nem kell külön segéd­tisztet tartani. Penzióba küldeném a segéd tiszt jót, parancsnok ur. — Bizony, magam is azt gondolom, hogy elég volt már a katonáskodásból, — mond a nagyapám és nyomban átadta a miniszternek a parancsnok­ságról való lemondását. így aztán soha se derült ki. hogy voltaképpen ki is volt az a rejtélyes Muraközi, aki késő véusc- gére sem fért a bőrében. A parancsnok és segéd­tisztje nélkül maradt öreg honvédeknek azután valóban egy asszonyság lett a gondozója, ápolója szakácsnője. Ugyanaz az asszonyság, aki már Branyiszkónál is megmutatta, hogy tudja a hon­védek gusztusát. £ Vocliikov* n Nagvinrfl uJ DcrenOeiásssi n*---------f-'wwi !■->— ii minr a~nr«—■ rrn—mri I—t — > nrrr- -nmnrrirnr ihmmiwiiih — a——ummm w iiwinnn—m ibii b mnn«—i ■ithhi h i iwi——i—i~w—■■ ■jwirr—pi~ I JL JL ® E U M AT I K U I 8 A||í!%'*a%i 1 izom és fájdalmakat, valamint végta­|hJ4§H ** gok szakítását a legiobban csillapítja i £S « Dar. RICKVER-fféle ANKER PAIH EXPE1IER h jí ' Maii* Mi'Óvakodjunk az utánzatoktól! A valódi csak a „Richter" névvel és i /ff m wVCRÜS HORGONNYAL** |jj l ® |j| ellátott. Ára Kő 20'—, 12’—, 7’50 || Ahol nem kapható, közvetlenül küldi: Dr. Richter gyógyszertár | Ptaha I, Revo!u2ní 5/567 MKa«ifflBa«yNBMB38a«EBÍ^^ l 111 lllll...Ml Ml mm B'vn ramrjiwnTO owi az » 8 Ifánovolnn Kül-ésbeifSIdi mesterek eredeti alkotásai. nilhnuÍP7hl Múltra gvBpSZaSOH Kívánságra kBmlamon Más bárhol. ÜÜDDVICZKy, 1^1110,

Next

/
Oldalképek
Tartalom