Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-07 / 280. (1907.) szám

4 1928 december 2, péntek. Uj népvándorlás iménti . . . — A világlétek és a Sánta Kapitány — Az uccárn apró kis kocsi áll. Gyerm évko­runkban hozott ilyet a Jézuska: rácsoldalu, nyikcrgókereikü alkotmány, viharedzett, meg­vasalt jármű. A járműbe fogva egy hatalmas szürke kutya. A jármű mögé kötve, műit a vezetékié: egy fekete kutya. Fekszenek a föl­dön, elvégre kocsihuzás nem kutyának való mesterség és unottan nyújtják állukat a föl­dön végig. A kocsiból ponyvával rosszul le­takart serpenyő kandikál ki és valami sátor- szerű alkotmány az, amit ezekből a rongyok­ból és rudaliból amik a kocsit békés rendet­lenségben ellepik, alkotni lehet. Az egyik űzte Sajtóban most megjelenik e~v viharvert külsejű férfi. May Károly regé­nyekben, nyugatamerikái ponyvallistóriákbam láttuk ezt a férfit valamikor s most, mint élő mása a képeiknek, sántikál ebben a szomorú való világban. Dóré Gusztáv rajzolta ilyen­nek Robinson Crusoe reumás édesapját, ép­pen csakhogy Henri IV.-szakálla hiányzik. Délafrikai aranykor erők megirigyelhetnék őt az öltözetéért, elszántságáért, harcédzelt külsejéért. Malot Hector „Elhagyottan“-iában ábrázolták igy a kivénhedt uccai énekest. Van ebben az emberben minden s rajta van minden: bőrcsizma, tarsoly, pisztoly, kés bur- kalap, világbú és harci tűz. A Sánta Kapi­tány: mondhatnám. Sietve sántikál, nincs ideje várni, gyorsan adja át boldog-boldogta­lannak a fényképét, amely primitív sokszoro­sítás és a Sánta Kapitányt ábrázolja — már csak igy nevezem —, amint é^en viláokö- rüll utón van. Szent fogadalma, hogy bejárja a világot. Különben nem érne semmit az élete. Csak e?y koronát kár. S aztán indul a világnak tovább. ő a népvándorlás aprópénzre váltója. ő csipegeti föl a sebességrekordok elhul­lott másodo ércéit, a világi élj esi tinény ok re- kordmoTzsáit, Piripócson ő a mozgó külvilág és Csajágröosögén ő helyett esi ti egy napig a képeslapot, a Zeppelint és az amerikaiak cső dabravurjait. # Minek lehet nevezni ezt a rettenetes tilág- pszichét, amelynek rejtezik valahol köz­pont idegduca s amely idegduc megmozgatta minden országok, minden emberek idegveze- tékét és valami démamikus, latens erővel játszatja velük azt a könyörtelen marionebt- szinházat?! Azt a színházat, amelyet modern megújulásnak, uj korfölfogásmak, jazz-band- kuliturának, betonépitkezésnek, autórekord­nak, rádióőrülertnek, Zeppelinnek, Holly­woodnak, Leninnek, Marinebtinek, Pioasso- naik, Georg Kaisernak, bubifrizurának, Char­les! ónnak, revünek, nérerímá datn ak, válási statisztikának, pubertás-problémának, Mar- gueiriite-ndk, Thomas contra Clausnak, Géni­nek, lefegyverzésnek, uj dreadnoughtnak. ké­miai harcnak, északsarki útnak, Ossendow- skinak, Kemalnak, amerikanizmusnak s még ezer ©tv mindennek nevezünk, amelyek azon­ban mind csupán idegvégződései a mozgató vléágpszihének, amely sehol sincs és minden­kiben bent van, mint az indiai mondának kristálysze m ecsk éj e. # Könnyűnek tetszik ezt megmagyarázni az­zal, hogy: — „hja, elvégre háború volt, az emberiség érdeklődését négy évig egyetlen szenvedés felé irányította s minden egvéb törekvés, indulat elfojtva kellett, hogy ma­radion. Most aztán fölszabadultak a kedé­lyek s a visszatartott lelkiség, fölhasználva a háború adta technikai eredményeket, utat kár!" Ez a nagy „nesze semmi, fogd meg jóí!“ Okozatot okozattal magyarázni: szófiámus. Most, hogy a háború végének tizedik évét ju­biláljuk és összegezzük az eredményeket, nyilván látnivaló, hogy a háború okozta köz­vetlen lelki-kirobbanások idején jóval túl va­gyunk már. Ami van s ami most van: az már jó lépéssel túllépte az egyszerű magyaráza­tok halárát. Nem: a háború uíán következett ez a sok minden, hanem: a háború minden közvetett s közvetlen következményeivel együtt az uj lélek kreációja, amely világlélek időnkimt elszunnyad, hogy néhány évtizednyi pihenés után uj erőre kapva, átforgassa a világ arculatát s kim’életlen lendülettel lökje előre az emberiséget egy utón, amely utat az optimista filozófusok a Végső Boldogulás Ut­jának, a pesszimisták Veszendöségmek ne­veznek s valószínűleg nem egyéb, mint egy parabolikus pálya sok állomása, ismeretlen cél felé. # Ez a Világlélek, mely mindnyájunkban el­helyezte a maga kis követért, hihetetlen moz­gásba Lendítette az emberiséget A mozgást hol romboló, hol építő tendenciára használja föl az ember, egyebet nem tud nyugtalansá­ga miatt csinálni s a világ állapotának egy bizonyos nívón való, se ide-se oda nem ható lebegése elképzelhetetlen számunkra. A vi­lágíélek állandó mozgásra, tevékenységre iz­gatja az embert, akár' görög kultúrának, akár n’épvándorlájsnaík, krisztusi igéknek, har- mmeéves háborúnak, francia forradalomnak, vagy Mussolininak nevezik a világlélek iz­galmát. A vi'IágléiLek mostani megnyilvánulása a rekordtielltiség s az izgalmas vándorlások ideje. Soha ilyen szaladgálás öreg föld tekén­kön, mint a mostani. Minden dimenziót mi­nél nagyobb rohammal ostromol az ember, sebesség vizen, víz alatt, földön, levegőben, harc a hanggal, a fénnyel, távolságokkal, idő­vel, testtel, magassáowail. minden fegyvert fölhasználva, amit csak elő-utól talál. Min­denki kitűnni akar, mindenki rekordért küzd: néha tragikusan, mint Nobile, vagy Coli, néha humoroson, mint ama berlini vas- íiakfkeros, vagy romantikus módon, mint az az Európádovagló francia kisasszony. Kitűn­ni, reklámot csapni; és az ember már nem tudja, hegy a két nagy emberosztály.ozó rovat közüli melyikbe írja az embert: az individua­lizmus dicsőségét zengje-e, avagy hitelt ad­jon annak a filozófiának, amely szerint az ember egyre inkább közeledik a. falanszter- korhoz. A világiélek nem árulja el szándéfeait. Csák az eseményeket figyelhetjük s a követ­keztetés, ami ezen a réven filozófiává mago­sul, semmiesetre sem fedné a titokzatos vi­lág lélek intencióit A világlélek megpörgette a nagy orsót és nagyobb népvándorlás indult, mint a világ- történelemben valaha. Békés, alkotó nép- vándorlás, szokták mondani, ámde, hogy a délifrikai négerek, vagy az elszomorodott kí­naiak, az ausztráliai oslakók hasonlóan bé­késnek itólnék-e valamely száz év multáni történelemkönyvben: nagyon kérdéses. Az ember nem találja a helyét. Szűknek találja világát, alig van hely, amit meg nem ismert volna és nemsokára nem lesz a tér­képeken fehér folt, amelyen meg ne kezdte volna a belterjes gazdálkodást... Mint egy- hatalmas hangyaiboiy, mozdult meg az emberi fészek. Népván dorilásra já tszanaik. I de-oda szaladgálnak. A világléieknek is lehetnek elvégre hisz­tériás órái. A nagy szaladgálóknái va banque-ra megy a játék. Eckenernek vagy pusztulnia kell, vagy dicsőségben megérkezni. Össondowski vagy megnyeri a harcát Sven Hédiiméi szemben, va.gv nevetséges marad. Nurmi vagy tud futni, vagy mehet haza.adószedőnek Finnországba. Élet-halálra megy a szaladgá­lás. A nagy szaladgálóknái. Troekij, lám rosszul szaladgált s aki Hollywoodban nem fut jól a fi lm szalaggal, mehet statisztának a tenger mormoilásh oz. Nobiléék et m eg vizsgál - ják egy kicsit és a Zeppelin lógós pasasának úri élete lesz. Ezek, akik mernek. # Cilin hangon ilili ti Iliini és Wírii könyve a nyelvi sérelmek, m ilMsfiif kérdés s az eihocsitoff tisztviselők mips prilliüi fiiéi Zagyvaságsk a nwMmézy ismertetésében — fi társascég a tisztaberket okolja sok-sok szenvedésükért IV. Amit Surányí Géza és Várod! Aladár dr. könyvükben a nyelwtörvénvről s annál: alkal­mazásáról mondanak, az olyan távol esik a demokrácia ideáljától és annyira födi a nem­zeti reakció álláspontját, hogy Ant. Hartnmn- nak a nyelvtörvényt igazodó írása mellé mél­tó pandanéképpen állítható. Hogy milyen át­látszó faizum etikai dolgoznak a szerzőik ebben a kérdésben is, annak az igazolására néhány mondatot ragadunk -ki, amelyek önmaguk­ban, minden kommentár nélkül is beszélnek: „Mindazon kerületekben, melyekben a ki­sebbség a Lakosság 20 százalékát képezi, az összes magánjellegű föliratok egyedül és kizárólag a nemzetiségi kisebbség nyel­vén alkalmazhatók és a föliratok nagyrésze igy is alkalmaztatik." Ez a sületien mondat elképesztő tájékozat­lanságra, vagy o-stoba hamisításra vall. „Meg van engedve ott is az egynyelvű föliratok al­kalmazása, ahol a magyar lakosság nem éri el a 20 százalékot és tényleg találunk is ilve- neket sűrűm." Legalább egy példát hoznának föl a szerzők, mert nekünk ilyenről nincs tu­domásunk, hacsak a Csánki-párt magyarnyel­vű agitációs plakátjait nem ruházzuk föl bizo­nyító erővel. „A középületeken való fölina tokról, hirdet­ményekről, válainlnt a felekkel való érintke­zésről az 1922 febr. 29-iká 122. sz. törvény 2. §-a intézkedik éis eszerint az a döntő, hogy a kerületben, melyre a hivatal hatásköre kiter­jed, lakik-e 20%-os nemzetiségi kisebbség. Ha igen, akkor a középületeken a fölirás és a hirdetmények kétnyelvüeik" ... folytatják a szerzők. Fölhívjuk szives figyelmüket, fárad­janak be az olyan szloveaszkói városok állo­mási épületeibe, postahivatalaiba és egyéb hivatalos helyiségeibe, amelyekben 20," sőt 50%-os 'kisebbség van és nézzenek körül, ta- Láinak-e egyetlenegy magyar nyelvű fölirást? ,,Azokban a kerületekben, ahol a nemzetiségi kisebbség nem éri el a 20%-ot, a fémkorlát­ban megengedik a hatóságok az élőszóval váló érintkezésben a magyar nyelv használa­tát. A hatóságok azon felekkel, akikről tud­ják, hogy az államnyelvet nem bírják, előzé­kenységet 'tanúsítanak. “ A. szerzők napvon jól tették volna, ha példákat hoznák föl, hol ta­lállak ilyen idillikus államotokat. A nyelvkérdés fontos ügyében tehát a szer­zők beérik azzal, hogy jód-rosszul kivonato­san ismertetik a nyelvtörvénv* azzal azonban nem törődnek, ho~van hajtják végre annak rendelkezéseit, nem vizsgálják meg, mikép­pen osztották be a bírósági kerületeket, hogy a kisebbségeket elüssék nyelvük használatá­nak jogától s egyáltalán nem veszik észre, vagy nem akar iáik észrevenni, hoay a nemzetiségi küzdelem modern formájá­ban lényegileg nyelvi harc s az egyéb kü­lönbségek, mint faj, vallás, osztályellontét, világért sem érik föl a nyelvharc jelentő­ségét. Azzal sem törődnek, vájjon a 20 százalékos határ megállapítása megfelel-e a demokrácia követelményének s megelégszenek azzal a ki­jelentéssel, hogy a csehszlovák törvényhozás jónak látta ezt a limest megvonni. A 20 szá­zalékos mértéknek történelmi alapja van, amennyiben 1903-ban az osztrák miniszterel­nök tör vén v 'avaslatot terjesztett be Csehor­szágra vonatkozólag, amely cseh, német és vegyesnyelvü kerületeket különböztetett meg. V e^esnyelvüeknek azokat min ősi tette ez a javaslat, amelyekben a kisebbség legalább 20%-oí ér el A csehek hevesen tiltakoztak a javaslat el­len, azzal az indokolással, hogy a 20 száza­lék tulmagas mérték s bevezetésének kö­vetkezménye az lesz, hogy a kisebb szige­teket jogaiktól megfosztják s a magas per- centtéíelt a germánositás eszközének tekin­tették. Rá dl professzor azon a véleményem van, hogy 20% ténvleg igen magas arám^szám és e~'T intelligens kicsiny nemzetiség már tisztán statisztikai okokból M van szolgáltatva a többségnek. Finnországban analóg körülmények között már a 10%-os kisebbséget elismerik. A főbaj azonban — állapítja meg Rádi — nem ebben a magas határban rejlik, hanem ab­ban, hogy ez csak eszköze a vegyesnyelvü helységekben a hatalomért folytatott szaka­datlan és kérlelhetetlen harcnak. A népszám­lálás, községi választások, hivatalnokok áthe­lyezése s az első népszámlálás idején a hely­őrségek áthelyezése — folytatja a cseh tudós —, mind arra volt jó, hogy a németek s a ma­gyarok percentszámát leszállítsa. I— a ki­sebbségi törvény ahelyett, hogy a lakosságot megnyugtatta volna, ^ a többség kezében a kisebbség elleni harci eszköz lett. Rádl Pozsonyt hozza föl példának arra, he— miként használták ki politikailag a 20%-os kisebbségre vonatkozó törvényt. Pozsonyban a népszámlálás eredménye 54.08% csehszlo­vákot, 24.95% németet, 17.61% magyart és 3.11% zsidót tüntetett föl, tehát a magyarság anányszáma még a 20%-ot sem érte ed. Erről az eredményről a cseh álláspontot kéüviselő Hantmann a következők ér oen nyilatkozik: A valóságban a magyar nyelvhez tartozók száma fölülmúlja a 20%-ot, mert azokat a polgárokat, akik a zsidó nemzetiséghez tartozóknak vallották magukat, tárgyalási nyelvük s a régebbi népszámlálási eredmé­nyek alapján a magyar nyelvüekhez kell sorolnunk. Akik azonban nem mernek s mégis nyerni akarnak, azok a Sánta Kapitányok. Ezek váltják föl aprópénzre Amundsent, a világjáró dán diákot, Sven Hed,int és a wild- west-romám.tikát. Biztos üzlet nekik ez a nagy rekordszakdgálás. Nem kockáztatnak sem­mit: akár egy életen keresztül is elcsavarog- nak egy ország határán belül, vagy „éppen indulni akarnak" mindig, vagy „éppen már a cél ellőtt vannak", lassamkint megtelnek em­lékeikkel, memoárokat irmaik, uj kutyát sze­reznek be alkalomadtán s el lehetsz arra ké­szülve, hogy hetenkint legalább egyszer le­tesz üzleted pultjára, vagy kávéházi aszta­lodra egy burkalapos Idegem, vagy egy Test­vérpár avult, mocskos levelezőlapot, tizenkét nyelven rányomtatván a világkörüli ut szán­dékát. A veszedelmékből ők tartották meg a biz­tos kimenekülés útját. Nekik egész kedvező fordulat a világlélek nervozitáea. Biztos, nyugdija®, polgári jövedelmű állást vállaltaik a vílágléteknél. ők a népvándorlás adószedői. Híresek nem igen lesznek, a konknrrencia itt is erős, — mint a Sánta Kapitány kedvetlenül el L pa­naszolta, — rekordot nem csinálnak, te ami a mindennapi polgári megélhetéshez szükséges, azt megkeresik becsületesen. Ők a nyájas vidék Nurmijai és Hédin Svenjei. Valakinek csak keid adminisztratív hiva­talnoki állást vállalni a világi éleknél ?! Szombathy Viktor. Rádl mindebből arra a következtetésre jut, hogy a nyelvtörvény a németek és magyarok elleni harci eszköz és egyáltalán néma arra irányuló kísérlet, hogy a nemzetiségi kérdés igazságosan rendez tessék. Ezzel szemben a társascég a nyelvtörvénybem s a hozzácsatolt végrehajtási rendeletben a demokrácia betető­zését csodálja. Még két „gravámen“-re terjed ki a figyel­mük: az illetőségi kérdésre s az elbocsátott és nyugdíjazott " köztisztviselők kérdésére. „Hideg objektivitással", helyesebben azon­ban hideg, rideg és önző lélekkel teszik túl magukat a domökráci sams perire et sans re­próéba lovagjai a magyar lélekben Legjobban rágó két problémán. Az állampolgársági kér­déshez lapssemelvény t adnak a pesti újsá­gokból s fölháborodottam kiáltanak föl: ,JVIif mondjunk? Ez a hitvány bánásmód nem Hx arra, hogy nálunk is kálváriát járassanak ezekkel a szerencsétlenekkel...“ Ne mondja­nak semmit! örüljenek neki, hogy bár csak 1919-ben jöttek Csehszlovákia területére, ér­demeik elismeréséül kifogástalan csehszlovák állam polgárságot szereztek. Nem irigyeljük tőlük. Azt azonban igazán jobban tették vol- Da, ha semmit sem mondanak. Az elbocsátott és nyugdija® tisztviselők kérdésében ugyanez a módszerük. Egy bá- romoldailas pesti lapidézet, azután hibáztatá- sa a magyar tisztviselői osztálynak, hogv nem tették le a hüségesküt s résztvettek a szaki- latot megtagadók sztrájkjában. A szociá! de­mokrata szerzők arról bölcsen hallgatnak, hogy est a sztrájkot elsősorban a szociálde­mokrata ■•"ári szervezte, amelynek taktikája akkor a passzív rezisztencia volt. „Igaz, ké­sőbb jöttek más okok is, az általános — de nem csak a magyarokra vonatkozó! — re- stirinkeió, nyelvi vizsga lenemíevése stb. De- hát — vájjon melyik állam az, mely az állam­nyelv tudása nélkül csak egy szolgát is al­kalmaz." Igaz — „tudományos" müvei állunk szem­ben. Igaz — erről a fontos kérdésről elég egy fölvázolt mondat. Igaz — Surányí és Váradi ur elfelejtett a restrimkcióra vonatkozólag statisztikai táblázatot mellékelni, mert ha meCöákeittek volna, rögtön kivilágosodott vol­na hogy a resfrinkciónál nem igen voltak te­kintettel a 20%-os arányszámra. A hivatalnoki kar Í0%-át építették le, 830 090 állami tisztviselőből 38 000-et, eb­ből 15.000 volt a cseh és a szlovák, 18.000 a német és magyar. Ennek az adatnak föl említését szükségesnek tartottuk a statisztikái annyira kedvelő szer­zők okulására. * Végül mi igenis ismerünk nemzetiségi összetételű országokat, ahol -ra primo nincs államnyelv, ennek megfelelően nem kínozzák a tisztviselőket nyelvi vizsgá­val és ismerünk államokéit, ahol állampolgár, aki a többség nyelvét nem be­szóld, miniszterelnök volt. Sőt. horribile tíictu, May.r-Hart'img mimálunk is miniszter. Vagy az államnyelv tudása csak minisztertől lefelé az iskolaszolgáiig kötelező? ? W Fi., V©«Elé'Bs©wá U SAS HagywcrQ «I berendc aássefi itsfirendii minősig Pompái kiáSSifá* Nérsékeit árak 3 JAU learé«*©iiifl ■i®*e választék

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom