Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-07 / 280. (1907.) szám

Mai iiSnmK 12 oraai Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke ; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egye* szám ára 1 *20 Ke A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok főszerkesztő: politikai napilapja felelős szerkesztő­DZURANY1 LÁSZLÓ fORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága U„ Panska ulice 12, II. emelet Telefon : 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­lefon: 30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha Jítcmáliának1* bélyegzi Benes miniszterségét az agrárpárt sajtója (fi.) Prága, december 6. Az elanult hetekben a választások kölökék le figyelmünk legnagyobb részét és ezért sajiónk .neim méltathatta kellőképpen a kül-! földi eseményeket. Most, hogy a válasz iá-sok lezajlottak, szükségét látjuk annak, hogy a legutóbb bekövetkezett néhány tonlosaLb külpolitikai történésről e helyen is beszá­moljunk. i # I Waűlko Lajos magyar külügymrinisziter Var­sóban járt -és aláírta a m agyair-lengyel ■döntő­bírósági szerződést. „A lengyel és a magyar két' testvér", mondja a lengyel népdal és Nagy Lajostól Báthory Istvánon át Bem apóig a történelem számtalanszor igazolta a len­gyel népnek ezt a közfelfogását. Mielőtt a békeszerződések újból' élelretámasztolták a három nagyhatalom között feloszlott Len­gyelországot, a magyar nemzet tettekkel is ( többször tanú jelét adta a lengyel szabadság-' mozgalmak iránt • érzett rokon-szén vének, amely a világháború alatt és azután sem szűnt meg. A lelki rokonság mellett a döntő­bírósági szerződés megkötése voltaiképpen ceak ujjafbb aláhúzása és hangsúlyozása a két testvérnép ama meggyőződésének, hogy so­hasem fog egymás ellen háborút viselni., ha­nem a netalán felmerülő vitákat, amelyek­nek valószínűsége a nagyfokú -érdekközös­ség és az érdekellentétek hiánya mellett persze a legminimálisabb, békés utón akarja elintézni. , Magyarország szempontjából a varsói szerződés mégis nagy értékkel bír, mert demonstrálja, hogy az ország az euró­pai diplomáciában immár nincsen többé el­szigetelve, hanem a háború utáni éveikben bekövetkezett magár aihagyatottsága után most már eredményes külpolitikai akciókat képes lefolytatni és mindenfelé barátokat szerezni magának. Prágában feltűnő baliga- ’ tás kísérte a varsói eseményeket Vájjon miért? Talán azért, mert a hagyományos magyar-lengyel barátságnak e legújabb meg­nyilvánulásától a lengyel-csehszlovák lieson bensőségét féltik? Az itteni iskolákban hi­vatalosan is megünnepeltették a Polonia Restituta fiziéves jubileumát, mert mindent elkövettek, hogy a -lengyel közvélemény előtt népszerűsítsék a két kormány között fennálló hivatalos kapcsolatokat. Nagy kér­dés azonban, hogy ez a törekvés fogé siker­rel járni, mert a lengyel -közvélemény nem nézi jó szemmel a csehszlovák külpolitika ukrán-barát akcióit. Prága következetesen Tokonszenvével tünteti ki az ukránokat, akik Galícia keleti részét a megalakítandó Nagy- -ukraijna részére igénylik és el akarják szakí­tani Lengyelországtól. Természetes, hogy Varsóban ennék senki sem örül. * Zágráb házain gyászlobogók lengtek az SHS királyság tizedik születésnapján. Tiz esztendővel ezelőtt még ujjongtak a horvá­tok, hogy nyolcszázéves együttlét után elsza­kadhatnak Magyarországtól, de örömüket csakhamar fekete bánat váltotta fel. A zág­rábi házakon lengő fekete zászlók arra figyelmeztették egész Európát,- hogy a horvát nép elkeseredése határtalan és csak azért nem rabban ki forradalomban, -mert a szerb katonák és csendőrök szuronyaival szemben a fegyvertelen nép nem számíthat sikerre. Ki ne ismerné Mikszáth . Kálmán együk posthuimus regényét, a ..Fekete város“-t. Vagy kétszáz évvel ezelőtt Lőcse város taná­csa bosszút esküdött Görgey alispán él-len, aki egy vadászat alkalmával agyonlőtte a város túráját és elrendelte, hogy minden polgár gyászruhát hordjon mindaddig, araiig MlisSszter, akivel a kormánytöbbség legerősebb pártjának mlnisstsfgl is veié­ül nem érintkeznek — „III helyzet, mely a legközelebb! napokban fiitól" Prága, december 6. Tegnapelőtt! szá­munkban terjedelmesen beszámoltunk a Benes külügyminiszter és az agrárpárt vezé­rel között kitört kényes altér ki-szélesedéről s akkor úgy jellemeztük a helyzetet, hogy „vagy Benes mond le, vagy az agrárpárt lép ki a kormányból, hogy uj -helyzetet teremt­sen". Közlésünket a helyzet további alaku­lása teljesen igazolja, mivel már az agrár­sajtó bejelentése szerint ez az alternatív helyzet máris a döntés stádiumába jutott. A Venfcov által bejelentett Benes-elle- nets politikai -és társadalmi bojkott hirét a szocialista sajtó komolytalannak igyekezett föltűn telni s úgy állította be, hogy nem egyéb, mint a Venkov szerkesztőségének egyéni akciója, amit az agrárpárt vezetősége -bizonyára dézsmálni fog. A hradzsini körök és a szocialisták eme föltevése azonban té­vesnek bizonyult, mert a Venkov mai száma a várva-vánt dezavuálás helyett azt jelenti be, hogy az agrárpártra nézve „uj helyzet" következett be, vagyis a párt az afférból az összes konzekvenciákat le akarja vonni. A lap „Uj helyzet" című cikkében a kö­vetkezőket Írja: — A köztársaságnak van egy sajátossága, ami valósággal anomália és aminek egyet­len más állaimban sincs párja. A csehszlovák köztársaság kormányában m ellenzék egyik tagja foglal helyet, A republikánus párt, mivel megértéssel van bizonyos stabilitás iránt, hozzájárulását adta ebhez a maga nemében páratlan sajátosság­hoz. A republikánus párt türelmesen szem­lélte, hogy Benes miniszter pártja a válasz­tási agitáció során egész hónapon át támadta a kormány többség legnagyobb pártját és ál­talában az egész koalícióit olyan hangnem­ben, amit nehéz a társaságban használható kifejezésekkel jellemezni. Mikor azonban Benes miniszter hivatalos orgánuma szom­bati cikkében „Az agrár telhetetlenség a maga teljes -ragyogásában" címmel a repu­blikánus pártot és annak vezérét olyan ki­fejezéssel illette, amely még a mi párthar­cainkban -még a legvadabb viszálykodások közt is olyan támadás, hogy fölülmúl min­den elképzelhető mértéket és a cseh politika történetében még »oha nem volt ilyenre eset — ....... a hatalmas Görgey a bakó kezére nem ke -rül. A lő-osetek meg -is tartották fogadáltmu kát és az általános gyász osak akkor szün meg, aimükor évek múlva sikerült letartó® tátrai az alispánt -és vérpadra vinni a büszke nagyurat. Mintha Horvátország is bosszút es küdött volna Radi-cs halála miatt és meg' fogadta volna, hogy néma gyászt visel mind addig, amíg a belgrádi rendszer el nem ve szí megérdemelt büntetését. Ki tudná m; megmondani, hogy meddig tart a gyász é: mikor ölthet Horvátország megint ünneplő ruhát? Lőcse városa évekig volt „-fekete vá ro§“, de vájjon föltételezhető-e. hogy eg] egész ország évekig -gyászba tudja fojtani él keveredését és lefékezni a benne dúló indú latokat? sót nálunk már sokkal mérsékeltebb tá­madásokból is levontak igen komoly kon­zekvenciákat — 8 most a politikai együtt­élés viszonyai annyira kiélesedtek, hogy az eddigi állapot tarthatatlan lett s a re­publikánus párt a föníemlitett anomáliára más szemmel kell hogy tekintsen, mint eddig. — Ezzel uj helyzet állt elő — fejezi be a Venkov — mely a legközelebbi napok­ban döntés alá kell hogy kerüljön. A Venkov ezzel félreérthetetlenül azt fejezi ki, hogy az agrárpárt a Benes-aiflfért kenyér- törésig szándékozik vinni. A párt hivatalos lapjának bejelentése azért, bi-r nagy súllyal, mert a cikk megjelenését megelőzően a párt elnöksége nagyttontosságu ülést tartott, mely a választás eredményeivel foglalkozott. Az elnökség a* üléséről kiadott kommüni­kében osztentatáve köszönetét mondott a pártsajtónak. A kommüniké többek közt azt is elárulja, hogy a párteinöks-ég „megfelelő tárgyi és taktikai határozatokat hozott". A sajtónak mondott köszönet nyílt kifejezése annak, hogy a pánt vezetői azonosítják magukat a Venkov szerkesztőségének azon bejelenté­sével, hogy az agrárpárt a nemzeti szocia­listák vezetőivel, tehát közöttük Benessel is megszüntetnek mindennemű érintke­zést, tehát a társadalmi érintkezést is. Az agrárpárt újabb állásfoglalása után egy olyan miniszter, kivel a legnagyobb kor­mánypárt miniszterei és vezetői nem hajlan­dók érintkezni, aligha maradhat hivatalá­ban. Értesülésünk szerint a H-radzsin tényezői még megkísérlik a súlyos affér elsimítását, de az agrárpártnak a konfliktus nagyon jó alkalom árra, hogy hatalmi körét a kor­mányban még egy miniszteri székre kiter­jessze e ezért a párt valószínűleg minden ■eszközzel igyekezni fog kiaknázni mostani helyzetadita előnyét Vagy — vagy Parlamenti munkatársunk az affér leg­újabb fejleményeiről a következőket jelenti: Az agrár körökben Hodzsa és Vrany sze­Beues külügyminiszter helyzete még so­hasem volt olyan labilis, mint a napokban. Az agrárpárt egyes vezető tényezőinek elle- ! ne indított ostroma óráról-érára erősebb | lesz, míg a konifliifctus békés elsimításának I valószínűsége mindinkább csökken. Lehet, hogy a legközelebbi órák már meghozzák a döntést, amely a ■ köziár sas-ág elnökének ke­zében van. Maisarykró-1 köztudomású, hogy valamennyi munkatársa között Reraest be esüli a legtöbbre és eddig is mindig ő volt az, aki Benes-megmaradásához a leginkább ragaszkodott.' Nagy kérdés persze, hogy az államfő a köztársaság legnagyobb pártjának rohamát ez alkalommal ki akarja-e paríroz­ni és továbbra is tartani azt az embert, aki egy ellenzéki párt vezére és mégis a kor­mányban fogdái helyet. Annyi bizonyos, een­nátor a legnagyobb ellenfelei Benes külügy­miniszternek s az ő müvük, hogy az agrár­párt választási sikerének hatása alatt minden eszközzel Beleesnek a kormányból való eltá­volítására határozta el magát. Az agrárpárt elnöksége Banest két alternatíva elé állí­totta : vagy kilép a. nemzeti szocialista pártból és akkor a kormányban maradhat, vagy azo­nosítja magát pártjával és akkor távoznia kell a kormányból. Hodzsa Benes-elen.es akcióiában kitűnő fegyvertársakat talált a koalíción belül a nemzeti demokratákban és a cseh néppárt egyik frakciójában, nemkülönben az agrá­riusok járszalagján mozgó iparospártban. Akcióiéi egyedül Hliinkáék zavarják, ameny- nyiben pillanatnyilag nem Benes, hanem Hodzsa ellen fordultak és sajtójukban őt tá­madják. A Hradzsin közvetít Benes távozásának valószínűségéről tesz tanúságot a szocialista körök lehangoltsága, amelyek most már úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha Benes külügyminiszter maga is már ré­gebbi idő óta foglalkozna lemondási ter­vekkel s az agrárok most csak azt a látszatot igye­keznek kelteni, hogy Benes önkéntes távo­zása az ő érdemük. A szocialisták híred sze­rint Benes belefáradt a tízéves diplomáciai munkába és pihenésre vágyik. Benes lemondásáról azonban a Hradzsin hallani sem akar és közvetítő s zerepet vál­lalt a két viszálykodó csoport között. A Hradzsin úgy képzeli el a válság megoldá­sát, hogy először a Ceské Slovo, azután a Venkov vonná vissza támadásait és úgy a nemzeti szocialista, mint pedig az agrárpárt kijelentené, hogy az egész affér a sajtóorgá­numok ügye volt, mellyel a pártok nem azo­nositják magukat. A hradzsini irányadó kö­rök azzal érvelnek, hogy Benes a külügymi­niszteri székben pótolhatatlan mindaddig, amíg a népszövetség lefegyverzési bizottsága be nem fejezi munkáját. (Ez ugyan örökké­valóságig eltarthat! — Szerk.) A leszerelést előkészítő bizottság munkájába ugyanis cseh­szlovák részről egyedül Benes külügyminisz­ter és Veverka washingtoni csehszlovák kö­vet van beavatva. Az elképzelhetetlen, hogy Veverka minden bizottsági ülésszakra Ame­rikából Európába ha-jcikázzék. (Ugyancsak jő messzire helyezték! — Szerk.) Viszont nem ki sem nélkülözhetetlen és így Benes sem az. Akad elég ember, aki szívesen felváltja a külügyminisztérium tizesztendei birtoko­sát, akinek rendszere a mi nézetünk szerint a csehszlovák köztársaságnak ártalmára volt, mert útjában állott a Magyarországgal való nMcegvez ásnék. Benes minden a lkai animál bwFsot szeretett volna törni Magyarország orra alá 'és ha ez az ország a hradzsini kül­politika minden cselszövése ellenére is gyors tempóban ki tudott lábalni az elvesz­tett háborút követő nehéz helyzetéből, úgy ez csak megint azt bizonyította be. hogy Be­nes felesleges módon tör olyan célok felé, amelyek a rendelkezésére álló erővel neu- állacak arányban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom