Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-06 / 279. (1906.) szám

4 1928 december 6, cstttBrttfk. ^Kg^-MAráfaR-HTRLAB MMSff.í/'rttSME Nem íeiszett szegény Könyves Kálmán király,.* Avagy: hogy kerül a miskolci uborka egy tankönyvön keresztül Dobsinára? Egy kn® szomorúsággal teltem le kezemből azt a belföldi német újságot, amelyet a va­sárnapi újságolvasó számára szerkesztenek jóakaró és praktikus kezek, ennélfogva akad bennük minden, mi sziv-szájnak ingere: Er­délyi pőréből és Hauptmann Garhard leg­utolsó 'regényétől kezdve az UFA szépség­versenyéig minden, ékes képekkel és humo­ros veraiikéikkel tarkítva. Nagy öröm az, ha az ember esti fotográfiá­ban látja Amerika-ország tiz legnagyobb gyá­rosát, még nagyobbra liág az ember kedve, ha a legújabb frakkviselet intimitásairól és Selma Lagerlöf születésnapjáról egyszerre olvashat, mégis-mégis legjobban akkoir dob­bant meg a szivem, miikor egy ékes kénre esett pillant ásom, amely kép azt ábrázolja, miképpen tanul asztalánál a nebuló, mikor földrajzleckét kap föl a tanár uríól másnap­ra. Ül a nebuló keservesen, előtte a nyitott k-önyv s a könyvben két msuti csomópont neve, megfelelő vonatocskát ábrázolva málló. Nézzem csak a két csomópontot! — hajlok közelebb a képeoskéhez. Banriew—Filakovo, mondja a fölirat. No lám, bólintok elégedet­len: Bánrévéről, meg Fülekről szól itt a nóta. Nézzük csak, mit ir róla a derék német Akkor fanyalodott aztán keserűre az ábrá- zatom, mikor végére jutottam a tudományos cikknek. Az írás részint egy apa panasza, részint az ironikus ember gúny ja volt, minden proíesz- szor és minden tankönyv ellen. Azt panaszol­ta el benne, hogy mennyi minden hiábavaló­ságot kell megtanulnia a nebulónak, ha el­szór a professzor urak elhatározzák, hogy az ifjú elméjébe széles műveltséget fognak csö- pögőeóní! S tankönyvszemeilvényeket idéz, hogy kitárja a sok hiábavalóságot, amit a ne­bulónak maii napság be kell bifláznia. Valami fatális véletlen tündére sündörög- heleit az ujjad körül, mikor a könyveket la­pozta, mert mindig ott ütötte föl, ahol egy­szersmind az én szelíd leQkemet is megka- vargatta egy kissé. Mert emiigy méltatlankodik a derék ke­sergő: „Ki ismeri mindama mellékfolyókat, amelyek a Sajóba ö mién ok és a Rima és Her­mád nevében ki nem fog először ősgermán hősöket gyanítani s nem nyájas patakocs­kákat? .. “ Szegény Rima, Sajó, Hernád, melyet a cikkíró ur fiának, vagy kisöccséuek földrajz­könyvéből .kiolvasott, ugyan megszenveded a fudományszomjat! Ti lettetek tehát példái egy alapos földrajzkönyv hibáinak. Nem tet­szői az irómikus bácsinak, haragszik rád na­gyon, elvetted a kedvét neki. De ez csak a . kezdet, mert valami különös véletlen folytán a földrajzkönyv következő idézete is lokál- patriatisztiíkus érzésekei kelt bennem. Ez a passzus sem tetszik a bácsinak, — a vasúti vonalakról -lévén szó: „A ruttka—hatvani vasútvonal, a fülek— miskolci és bánréve—dobálnál alágazódás- saJ." Aztán méltatlankodva teszi hozzá: „En ed­dig ezek közül a városok közül csupán Mis­kolcot ismertem, azt is csak véletlenül, mert ott lakik egy Tantim, aki nekünk sokszor küld savanyú uborkát. Ám ezek után nem fog nekem izleni, mert majd azt a problémát kell tisztáznom, hogy a csomag Bánréve— Dobsinán át érkezik-e, vagy direkt Füle­ken át... ?" No Iám, nagyon meg van akadva a Saj;' környékével. Mit vétett neki vájjon? Mégsem •tanulta meg a leckét, mert, ha megtanulta volna, biztosan tudná, hogy Miskolcról nem­igen kaphatná meg Dobsinán keresztül az uborkáit, már csak azért sem, mert zsákuccá- ba jutna az uborka, hisz a derék dobsinaiak évek óta egyebet sem csinálnak, mint vasait! vonalat kérnek maguknak, de hasztalan. Ám, ha a meglévő vasútvonalak ilyen ellenkezést váltanak 'ki, ki merne ezek után uj vonalat építeni? Szegény nebulók fejét tömni vele? Azt nem! Azonban én egyáltalán: nem hi­szek az egész savanyu uborka-mesében ... No, mondok, ahogy elintéztem a savanyú uborka problémáját, mit kifogásol még a jó ur? Hát nem megint csak rálapoz a történe­lemkönyvre ! ? Azt mondja nagy keserűen: „Hogy állunk a történelemmel? itt kerül­nek aztán soha nem gyanított dolgok nap­fényre! Kérdezz csak valamit! Tehát: I. Géza fiát Könyves Kálmánnak hl viták. (Kolonnán dér Bücherdőindigé.) Mióta ezt tudom,, min­dem pillanatban azt várom, hogy találkozzam egy uralkodóval, akit tán Csomópontiam erő Alajosnak neveznek. (Alois dér Knoten- pu nkt wlssende.) “ Jó ur, mit vétett önnek Könyve® Kálmán király? Nagy és bölcs uralkodó volt, Dalmá­A hamis és az igazi Irta: Márai Sándor Budapest, december eleje. A hamis tehát, a Röser-fóle, nem ér sem­mit, rendben van. Ilyenkor nem árt soha megnézni, boga;' mit ér az igazi? ... Ebbon a pillanatban például nagy a baisse s a bizonytalanság a világpiacon gyöngyök­ben; a gyöngyök ára esett és ingadozik; ami­nek egyetlen oka, hegy föltalálták a tökéletes hamis gyöngyöt, amiről az ékszerész ugyan rögtön meg tudja állapítani, hogy hamis és nem ér semmit, de a bálteremben a mondáin hölgy ugyanazt a hatást éri el a hamissal, mint az Igazival... azaz nem, pardon, az igazi éppen olyan kevéssé ér el hatást, mint a hamis... szóval egyformán illúzió mind a kettő, annyi a hamis érdeme, hogy megmu­tatta az igaziról, mennyire illúzió, s alapjá­ban csak annyit ér, amennyire az emberek hiszékenysége, hiúsága és spekulációja be­csüli. Köpeniokben egyszer egy alak porosz lo­vasszázadosi egyenruhát húzott magára, le­állított két. bakát az uccán, elment velük a városházára, leigazolta-tta a halál rarémült polgármestert, magához vette a városi kassza kulcsolt, sőt magához vette a városi kassza tartalmát s a fogvacogő hivatalnokok sorfala között emelt fővel elvonult... akkor az egész világ kacagott a porosz driílen, a nevelésen, ami iudbőrözve áll haptákot egy egyenruhá­nak— de aztán a nevetés végén maradt va­lami, egy kis kétely és tűnődés, hogy, ha már a hamis ilyen nagyon jó, akkor az igazival talán valami baj van, túl van értékelve, ha már a hamis is sikerrel tudja helyettesíteni. Ebben az országban harminc éve mindenki tudta a Röser-féléről, hogy nem ér semmit, akkor se, ha igazi — ha csakugyan bizottság előtt motyogott a fiú, ha kiült a verejték a homlokára, ha biflázott is, akkor is tudta mindenki, hogy nem ér semmit. Szaga volt, moTjékize veftt. Egészén okos és egészen buta, egészen reményteljes és egészen reménytelen fiuk a Kóserba mentek érettségizni. Valami­vel drágább volt, de legalább biztos. Egy kis méfflékize vett, de -egy életre, közhivatalra, vagy további inttfüekínális grádusok elnye­résére futotta. Emberek, kitünően bevált hi­vatalnokok ülnek közbeesni lésben, nagy kor­szakánál a hasuk föl-ölt, évtizedek óta hivatal- szobákban, akiket valamikor Rösot jelenített ki érettnek az életre, bizottság előtt, hitele­sen, papírral S a többiek, akik bizottság nél­kül kapták a papirt? Ebben az országban harminc éve tudta mindenki, kultuszminisztereket és tanfel­ügyelőket beleértve, a Kóser-féléről, ami nem ért semmit, hogy pontosan annyit ér, mint az igazi, a becsületes, amit miniszteri biztosok előtt fölváltva fogvacogó tanárok és tanítvá­nyok véres verejtékkel izzadtak össze — hogy pontosan annyit ér, bár sóikkal kevesebb sisi- vel készül, ugyanarra képesít, s legalább úgy boldogít. Jó, tudom, Röseir okiratot hamisí­tott, mert idősebb embereket, akiiének a napi kenyérhez érettségire volt szükségük, mert a gyerekeik otthon nyöszörögtek, nem ültetett le négy évig utánpóttóan filozófia propedeu- tikát tanulni, hanem rögtön és miniszteri biz­tos nélkül papirost adott nekik arról, hogy érettek, — tudom, hogy ez ckirathamisitás, adieu, Röser. Chacun són tour, mondják a Sorbonne-on. Én tudom, hcov a hamis érték­telen; csak egyszerre érdekelni kezd, hogy mi a jó az eoht-ben? Nekem már sokminden egészen mindem, \zért ünnepélyesen beje (fentem Szilassy tanár irat, Isten nyugtassa, aki az eperjesi katoli­kusban a matematikai Írásbeli érettségin, zárlat előtt, mikor már három órája tűnődött negyven becsületes azon a problémán, hogy mi a hajóskapitány kora, ha félti veszély ese­tén a társaság százezer dollárját, amibe a se­gélyhívás kerül, s én nem értettem az egé­szet, s a példában előforduló összes számje­gyeiket gondos rondirással egymás alá írtam és az egészből egy nagy gyököt vontam, mert ez tetszett nekem az összes matematikai for­mák közül a legjobban, — följelentem Szi­lassy tanár urat, hogy öt perccel tizenkettő előtt a hátam mögé állt és fölöm haj ott és majdnem sirt, s fogai közül diktálni kezdett s közben belémrugott s azt mondta: „hát ird, hát ird, te marha", — s még igy is szigorí­tottra mentem, mert ö se tudta, s a szóbelin á, b, c-t adták nekem permutálni, hogy egy­általán átmehessek. Nem is vitatom, hogy az én érettségim sem ér semmit, ha akarják, odaülök a többi mellé, akiket most az államügyész pótvizsgára uta­sít. Igaz, hogy én az érettségimmel nem is vállaltam állást, hanem iparkodtam az egé­szeit elfelejteni. S milyen nehéz volt elfelejteni... mind, mind álmodunk vele, az igazival. Kérem, Köz­vélemény ... én készültem. De kultuszminisz­terek jönnek és mennek, s ez az átmenet in­kvizíció és bikaviadal között nemzetközien marad. Kérdezzenek meg egy orvost, bcrr-T mi az igazi érettségi, nem a Rössr-féLe, ha­nem az, ahol egy tizen,nyolcéves fiú, aki betek óta rosszul alszik, hitelesen egy zöld asztal­nál, -egy óra alatt kapásból kénytelen beszá­molni nyelvek, történelem, számtan és fizika részleteiről, ugyanakkor, mikor ebben az órá­ban mirigyei és vérkeringésé rendellenesen működnek... A hamis egészen biztosan nem ér semmit. Fals papír, hazug formaság. A baj csak ott van, hegy lényegében hiba nélkül pótolja és kopirozSa az igazik Kérem, ügyész ur, aki most a Rösör-akták fölé hajol: tessék visszagondolni egy pilla­natra. Mi történik itt? Valaki okmányt hami­sított. Majd becsukják érte. De mi, többiek? akik készültünk ugyan — kérem, én készül­tem —, de hamisan érettségiztünk, mind, mert ha az -egész anyagot kérdik, akkor, amit óLüitólag illene tudni, vaidbányunkkal meg­esik a baj —, alapjában egyikünk se volt érett, varijuk be már. $ mégis, sorra mind­egyik megállta a helyét — Jóska megérett arra, hogy hősi halott legyen és Béla meg­érett arra, hogy buszesztendei szolgálat után Bé-listára helyezzek. Maradi Emil, aki negye­dikből kimaradt, de később volt annyi esze, hogy vett egy érettségit a Röserben s ma is van állása — igen, értem, közokiratot hamisí­tott —, de a gyerekei esznek és -laknak, s ha ikivánják, ő hajlandó mégégyszer átvenni most az Anjoukat, a sinus-tételt, csak hagv- ják meg néki azt a heti hetvenet Mert talán mégis erről van szó! S arról van szó, hogy a fölháborodás gö- rögtüzénél, ami a hamist övezi, nézzék meg végre egyszer jó közelről az igazit Mit ér? Micsoda lényegében? Mire „kvalifikál"? Ta­lán mégis az lenne a 'kvalifikáció, hogy vala­ki el is tudja végezni azt a dolgot, amire al­kalmazzák, s nem az, hogv húsz év előtt egy­szer tudta, melyik az igekötő egy Tacitus- mondatban? Talán mégis az lenne a közép­iskolai nevelés értelme, hogy egy tanár nyolc évig együttbibelődik egy fiaival, s a nyolcadik év végén másféléiről ünnepélyes dadogás nél­kül is mag tudja ítélni, órdemes-e egyetemre engedni a süvölvényt? Nem a hamist kell vé­deni, hanem megsemmisíteni az igazit. Elég volt abból, hogy egy nervőzus sérüléssel és kínos álommal többet cipelje® a növendék ■életében. Elég volt ebből a szaionkabátös ün­nepélyből, ami mindig is jobban hasonlított egy homályos bünpör fő tárgyalására, mint egy értelmes vizsgára. Ennek az intézmény- l neik halottal és sebesültjei vannak, átlőtt, sa­padt diákemlékei vannak, nervőzus sérülései és ideges gyermekbajai vannak. Ez a másfél­óra mindenre alkalmas, csak arra nem, hogy „képesítsen". Hagyják abba. Neveljenek sze­mélyesebben és vizsgáztassanak kevésbé sze­mélyesen, itt kezdődik valahol az a pedagó­gia, ami rá tud simulni a maga kissé merev föltételeivel az élet formáira. S addig is, párszáz ember néhány napja nem alszik itt Pesten. Házi vizsgálatot ké­rünk. Csöndet. Fenyítést. Most az egyszer, ügyész ur: eltussolni, megdorgálni! Csak ne kiáűMtaiii őket, az egész világ elé, csak ne ki­állítani őket egy életre, fciszclitani a pádból, ahol végre elhelyezkedtek, csak nem ittma­rasztalni őket a rongyos falat kenyér helyett tinlaleve.sre és papirgaíuskára. Oszlassák föl a Rösert és minden gyanús bizonyitvány- n agykereskedést, tessék bei mi őket az osz- iálykönyvbe, de ne tessék kicsapni ezeket az embereket az élet összes nyitvánosjogu köz­hivatalaiból. Mi, akik mindig világosságot ké­rünk, most az egyszer drukkolva kérünk egy kis homályt. A prágai lapok ezzel a címmel kezelik a Röser-affért: „Minden hamis?" De­hogy minden, tisztelt prágai lapok; csali az Igazija nálatok se ér többet, mint nálunk ide­át az a párszáz hamis. Röser okiratot hamisított, ez a bűne. De az okirat lényegét nem hamisította meg: azt, hogy begyöpösödött formaság, papiros', pe- csélviaszk és tinta. Ez az egyetlen, ami menti Hősért: hogy nem ért semmit az, amit hami­sított. diáig eljutott, normánd növel házasodott, aki­nek oly szép neve volt: Busila.... Aztán meg a boszorkányokat is ő emlegette először em­berszámba ... Szegény, jó Könyves Kálmán, teihát nem tetszik önnek. Haragszik, hogy fia ezentúl is­merni fogja őt, meg a Sajóit, a bánrévei ubor­kát, mindent Elismerem, hogy fölpanaszolja a tankönyviró uraknak, hogv fiát mindenféle tudománytülcsénrel bubezzák, tudom, nem jó a gyereket sírná látni, amikor este köny- nyes szemmel gyömöszöli magába a Rimát, Könyves Kálmánt és a fülek! várat. Dehát miért ne tanulja a gyerek? Mi is tanultunk egynémely dolgokat. Például: Walter von dér Vogelweidét, az is van olyan hangzatos nevű, minit a Könyves Király. Vagy Schaumburg- Lippét, Meckleuburgoit és az Odera mellék­folyóit. Nem veszett kárba, jó uram! Még az Is bebilMzta, aki pedig negyedik után az ekesma/rvához tért... ön úgy haragszik a Sajóra... ő, jöjjön el majd valamelyik szép tavaszon s feküdjünk bányát a sajómenti füzesek alján, vagy a Rima ©redősénél, az öreg Fabova tetején pil­lantson szét velem egyszer. Jöjjön a Heroád- áttörésihez és nézze meg: nem érdem étien ezeket a csobogó patakokat szeretni, szépek ezek bizony és mi szeretjük ám őket. Hátha megszereti ön is? Olyan szép erre mifelénk, ió uram, köszönöm önnek, hogy föllobogtatta oennem a lokálpatriotizmust egy kicsit, önök felé is olyan szép a vidék? Lám, mi tanultunk Wotanról, Madarász Frigyesről, Ulrikákról szintén. . Kölcsönbe megy, jó uram, ne haragudjon szegény Kál­mán királyra: a szellemek visszaszállinak... Jó király volt az nagyon, híres király volt, sokkal /kisebb nagy urakat is fejünkbe vertek egykor a tudomány kalapácsával, mint őt... Én nem haragszom, ha toisöcsém a kalifor­niai cukoraádiől, vagy Mecklenbu rg-Seh we - rinról tanul Pedig nekem nincs is nénikém Schaumburg-Lippében, aki savanyu uborká­kat küldene vasúti csomópontokon át... — thyvi — Anekdoták az öreg Morgamól meg Páliiy János grófról Smith J. Henry amerikai író könyvet irt az öreg Pierponi Morganról, a Morgan-cég mos­tani főnökének, John Pierponi Morc; annak atyjáról. Kötetében, melynek címe: „Morgan, a világ bankárja", vannak mulatságos anek­doták is az amerikai pénzvilágnak erről az egyébként elég mogorva alakjáról. Ezekből mondjuk el az itt következőt: 4 nagy Mor­góul felkereste egyszer egy orvos s eléje tér-, je&ziette egy szegény szülönők otthonának ter­vét. Morgan minden látszat szerint türelmetle­nül hallgatta az orvos előterjesztését s csak olykor-olykor dobott közbe egy-egy nyers megjegyzést. Mikor az orvos már azt hitte, hogy tagadó válasszal tüstént elbocsátják, Morgan öt pere alatt jóváhagyta és magáévá tette a tervet, mely másfélmillió dollárjába került. — Hasonlóképen járt Grace William, Neioyork polgármestere is. Előadta látogatá­sának emberbaráti célját, de Morgan oly kur- tán-furasán felelt szavaira, hogy már sértődöt­ten vissza akart vonulni. Szó nélkül állt fel helyéről. — Várjon még egy pillanatig, — mondotta Morgan. Kezébe vette a tollat s irt valamit ve­le. Ötezer dolláros csekk volt. Valamennyire hasonlít ezekhez az anekdo­tákhoz, csak éppen, hogy más egyéniség jel­lemző vonását tünteti szembe a következő eset, melyet Kramolin Viktor, az egykori po­zsonyi főügyész-helyettes mondott el a dús­gazdag Pálffy János grófról, ki végrendeleté­vel utóbb a nemzet hálájára tette magát érde­messé. Pozsonyban készültek megtartani évi vándorgyűlésüket az orvosok és természetvizs­gálók. Az öreg gróf, ki sok idejét, töltötte Pá- risban, Becsben, éppen otthon tartózkodott po­zsonyi, műkincseiről híres palotájában. Tisz­telgésre jelentkeztek nála a vándorgyűlés ren­dezői s jelentékeny pénzbeli hozzájárulást re­méltek tőle a tudományos összejövetel céljai­ra. Az öreg gróf mélán hallgatta a szónok elő­adását, azután pénzszűkéről, miről rebegve valamit, a belső zsebéhez nyúlt. De a keze még oda sem ért s már vissza is vonta és elő­vette a kis zsebéből — az aprópénzes erszé­nyét. A küldöttség tagjai hüledezve néztek egymásra. Mi lesz most ? De az öreg gróf nem zavartatta magát s megint néhány panaszos szót ejtve a pénzről, ami nincs, leolvasott az asztalra — közben derülteit szúrós pillantást vetve a küldöttség vezetőjére — egy, aztán még egy ezüstforiniot. 4 küldöttség már egé­szen odáig volt, mikor a gróf, mást gondolva. visszarakta az erszényébe azt a két ezitstforin- toi is. „Másképp kell csinálni", mondotta s behívatta bizalmas jószágigazgatóját. „Nincs pénzem" — mondotta, — „de az uraknak pénz kell. Nem adhatnál most mindjárt pár ezer forintotP“ 4’ uradalmi igazgatónak volt, pén­ze, s a természetvizsgálók boldogan távoztak az öreg mecénás palotájából. 41 viiágmárkás Ayv Ü^TÜaS *©w«®r»**yár kvalitású IIbI 1 ■ ru I H» w BT gyári raktára KoSice-Kassa, Fi-utca 40. ssáim, ll. emeSas Eladás kis havi részletre. Kérjen díjmentes árajánlatot. Minőségét 65-éves fennáfása és 560C0 eladott hangszer garantálja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom