Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-05 / 278. (1905.) szám

6

1928 december 5, agmte.

samsmsmmsm. ^.líuWBssraaHia

M ÜSOHON KÍVÜL

í,*,,,;:, ... f írja : MARÁI

^.«v ^ „Mt a jampec?.. “

Erdélyi Bé'la perének első itárgyalása után az 1925-ös pestigavallérról írott megfigyelésében a cifkfciró azt mondta, hagy ez a kínosan . feltűnő és’ szomorúan jelentéktelen gavallér a ^.tenyésztett: jampec!*, Több. olvasó azt kérdi most levélben a cikk Írójától, hogy mir vagy ki hát „a jampec“ ? A cikkíró készséggel felel s mert; maga is ügy érzi, hogy a „jampec** fogalma megmagyarázásra szorul, szerkesztői üzenet helyett részlet esőbben igyekszik válaszolni abban a csendes reményben, hogy a fogalom .tisztázása talán ritkít ja a jelenséget bár wdiékünköin sajnos, a jampec egyelőre nem ólyáü kivesző, mint a kócsag.

Nem is olyan nemes.

Mégis, hogy „mi a jampec ?“ Tessék:

A jampec általában himnemü, életkora 22— 30 között, azon tul az öreg jampec már vészit aktivitásából, vagy megjavul vagy üli. 22—30 között, akkor tiszta a tenyészet, akkor virul ki. 22 éves kora előtt a legtöbb jampec csalhatatlan jeleit adja ugyan annak, hogy mire megérik és kibomlik, mint egy rózsa, akkor jampec lesz belőle — de 22—30 között már félreérthetetlenül felismerhető. Fizikailag elég szép, példányok, de vigyázni kell, mert a voltukat vattáztatják. A jampec válla négyszögletesre van vattáava, aztán rombuszvonalban főt lefelé a kabátja, ami derékban egészen szoros és mutatja a csípő édes és telt formáit. I A jampec csak mérték után csináltatott hat- í vanpengős selyeminget hord s papájának vál- j lakkozása van, amit a jampec mindenütt és j minden erejéből tőle telhetőén iparkodik j kompromittálni. A jampeeet csak részben tenyésztik, részben a milieu hatása és veleszületett képességei avatják tiszta jampeccé. A jampec haját egy növényi zsírokból készült „gomina** című argentínai hajlakkal ragasztja le simának, ezt a lakkot a borbélyok mindenütt a világon jampecek részére tartják raktáron és más vendégeknek fel se ajánlják. Varrnak vad jampecek és vannak szobajampe- ceÉk. (Erdélyi például a vadjampec.) A jampec — úgy a vad, mint a szoba — általában ; csapatosan található a belvárosok utcáin, szí- ; watj-uk bizonyos dolgokban kifejlett, kéz-■

(0támiyo«si6 ttloij

ügyességük elképesztő, különösen kézírásban és névaláírásban. Egy szépen fejlett, tisztán kezelt és rendesen táplált jampec hosszú ideig elél, kisebb házi munkákra is lehet a családban használni és négy-öt aláírást, tud utánozni,

A jampec mindig nagyon harcias: felváltva hord monoklit és szairukeretes pápaszemet s állandóan van íkét-három lovagi as ügye. A lokálban mindenkit fixíroz s ő adja a legnagyobb borravalókat, amit könnyen megtehet, mert a végén úgyis leüli az egészet. Külföldön azt írja a neve alá, hogy „von**, mindenkit ismer és egész nap telefonál. A jampec mindig tett-rekesz és harcias, különösen jóindulatú és türelmes, jómodoru emberekkel szemben, — ellenben rögtön gyáva és csendes, ha egy arra való férfitől egy erőteljes pofont kap.

A jampec nem arszlán, ó nem. A jampec itt él Pesten, csak itt vannak életlehetőségei, vannak vágj- voltak ebiben a városban, ahol a jampec harmincnyolc hamis váltóra kaphatott húsztól százharmincrailltót, váltókra, melyekről mindenki tudja, hogy hamisak, az is, aki adta a pénzt A jampec váltóinak, egyáltalán mindennek, amit csinál, az a feltétele, hogy hamis. A jampec váltójára az egyetlen bonilás az, hogy hamis, az egyetlen jó benne az, hogy hamis, tehát lehet neki pénzt adni reá, mert hamis a váltó s a jampec szegény papája kénytelen lesz majd kifizetni. A jampec akkor is hazudik, ha hallgat. Egy rendes jampec orrbangon tud hallgatni.

A jampec szerencsére a Belvárosban sem a norunáltipus. De életlehetőségei voltak egy időben s egyszer, egyetlen példányiban, néhány, hétre le-tudta kötni egy nagy város érdeklődését. Ezért a kitenyésztett jampec Erdélyi. A jampec ritkán gyilkol. Kicsi és gyáva hozzá. A gyilkoláshoz is .ember kell, őrület, hajlam, gonosz kényszer, valami echt. Ez az, -amit a jampec csali legritkábban tud: eehtnek lenni egy pillanatra.

!iüisst@lt statisztikai táblázatok, ferdítések is falsumok i szocialista aisigirák kisebbségi könyvében

A nsagesziásárói szóiá statisztika teljesan iégMi •

kapott — l társascég szerint ugyanannyi magyar vasutas van,

mint csehszlovák

III.

A ttai.isztíika'i. zsonglőtködósueík klasszikus példáját mutatja Suirányii Géza és Várad! Aladár dr. könyve. A 156—158. oldalion közölt statisztikai láb lázatok áttanulmányozásakor igazán nem tudjuk, hogy fölül élességgel,, szándékos ferdítéssel, vagy pedig tudatlansággal áiliuok szemben. A szerzője itt Szio- venszkó és Ruszlnsakó lakosságának az egyes foglalkozási ágakban való megoszlását ismertetik a nemzetiségi viszonyok szerint. .Az 1910. évi magyar népszámlálási statisztika eredményeit akarják egybeihasonlitani az 1921. évi csehszlovák népszámlálás eredmé- nveivéil/ dé" '• vr-JA

: a közölt két táblázat összehasonlításra egyáltalában nem alkalmas.

hiszen a magyar táblázatban az'összes fog-! Mkozá-xi ágak föl vannak sorolva, miig Surá- nyiéknak az 1921-es viszonyokat föltűnhető táblázata csupán a közszolgálati alkalmazottak -nemzetiségi megoszlását közli.

Az 1910. évi népszámlálás eredményei szerint a közszolgálatban 30.551 magyar, 0005 szlovák, 3134 némát és 370 ruszin volt alkalmazva. A szerzők megdöbbenéssel állapítják meg, hogy a több, mint ötvenszázalékos szlovákság és msziuság a közhivatali pályán csak Í6 % -fbaaa volt képviselvej a- közlekedés-- riél pedig" 27%-bán. Itt m a falsam történt, hogy

a szerzők csak a Szlovenszkő és Ruszinszkó területén alkalmazott szlovák és ruszin hivatalnokokat vették tekintetbe, pedig az egész Magyarország területére ki kellett j volna terjeszteniük a figyelmüket

és akkor rájöttek volna, hogy a szlovák és ruszin nemzetiségű tisztviselők nemcsak hogy elérték, hanem még meg is haladták nemzetiségük százalékos arányát. A nyugdi- ja-soík adatomnak összehasonlítása erre rávezethette volna eket. 1910-ben Szlovenszkőn 13.705 szlovák nyugdíjas volt 13.174 magyar nyugdíjassal szemben, ami azt mutatja, hogy a hivatalos szolgálat elvégzése után a szlovák tisztviselők közül sokan visszatérlek az ősi rögre. Ezeket -a szempontokat a szerzők háll- ' gatáissal mellőzik.

A közszolgálati alkalmazónak nemzetis égi megoszlását m 1921. évi statisztika alapján közük, azonban ha csak föiülétes pillantást is vetünk erre -a 'táblázatra, meg kell állapítanunk, hogy

a szerzők házsaámokkal dolgoznak és azt kell hinnünk, hogy ezeket az adatokat egyszerűen a levegőből merítették. Statisztikájuk szerint ■ ugyanis, hogy csak egy adatot emeljünk ki, 1921-ben a kozleíkedéisá szolgálatban 1621 csehszlovák, 1423 magyar és 121 -egyéb nemzetiségű volt Szlovenszkő területén, ailcalimiazva. Á szerzők meg sem nézték a 156-ik oldalon között staiMsnlikáiu- kat, miért arról Hálhatták volna, hogy a magyar kormány 1910-ben a s/lovenszikói közlekedési szoílgálatot 30.945 alkalmazó ital látta el és Surónyiiók statisztikája szerint a csehszlovák. kormány Sztovenézfkó területén osaöc 3165 vasutast affitoalmázott volna 1910-ben ér ezeknek fele magyar nemzetiségű lett volna. Kiszem az egy Kassán több, mint háromezer vasutas van! Hogy pedig a magyar vasutasok abszolút számban m-eigközcli lonék a cseh - szüoviálk vasutasokat, olyan neveisióges beállítás, amelyen csak keserűen lehet mosolyogni.

i Ilyen meghamisított statisztika alapján természetesen könnyen ki lehet mutatni, hogy a magyar közszolgálati alkalmazottak száma százalékarányban 17-ct mutat és így csak némileg marad alatta a nemzetiségi arányszámunknak,

amely a szerzőik szerint Szlovenszkő és Ru- szinsz/kó öisszliakosságához mérten nem is éri el a 20%-ot.

A közép- és szakiskolák tanerőinek kérdését íkiúasszáns rövldséigigell intézik el a szerzők: ,.A Iközép- és -szakiisk-nllnik fa nemiben ugyancsak hiány mutatkozik. A hivatalos ■adatokból nem ludunk e ■folk-inl-eitbeu pontos értJatiszitíkát fiöfl áülti teinüEzt azután igazán inean énljjük. Miért nem .lehet pon tos statóöüiM

lm

SEBESSESSÉgf B BIZTONSÁGÁÉRT

Érezni kell, mint száguld a Plymouth— akár öt utassal is. Érezni kell, mint növeli gyorsaságát—ötven—hatvan mérföld óránként.

Érezni kell az erejét “Silver Döme” motorjának.

Érezni kell fékei azonnali hatását, melyek hidraulikusak, expanziósak, négy kerékre hatnak, vízállók és nem csúsznak! Ha mindezt érezte, gondoljon az árára—mily kevésért mindez megszerezhető! Egyike a világ kiváló kocsijainak -—és könnyen elérhető mindenki által. Nézze, meg a Piymouth-t még ma képviseletünknél. Chrysler kocsik — minden typusban és árért. Nézze meg a modelleket mintataermünkben

möVBNSZNÓl BS RUSZINSZKÓí KÉPVISELET: FORGACH MIHÁLY, BRATISLAVA,

LORINCKAPÜ 14Okryilcr Hala Corporation) Dctroiu U.S.A.

kát fölállítani, mikor az adatok úgy a pozsonyi iskolai referátusbau, mint a prágai iskola üy\ i minisztériumban rondólíkezésre á5áa- nalk? Különben még erre a fáradságra sincs

szükség, mert a szerzők az összes adatokat megtalálhatják Rudolf Neuhökernek nemrégiben megjelent könyvében.

A szerzők szerint a hivaitáloe adatok azt mondják, hogy Szlovenszkőn 138 magyar 'tanár van, tehát a magyarság aránya itt is átéri a 23.9%-őrt. Természetesen ez a szám is légből kapott, ment a sZlovenszkói magyar, tanárok száma nem haladja meg a hatvanak Erről a Prágai Magyar Hírlapban több alkalommal közöltünk hivatalos adatokat. Ru- szinszkóban a szerzők szerint .is csupán íkét magyar tanár van. A szerzőik itt alfelejtík fötemliteni a rnszinszkói magyarság számát, amely az ő statisztikájuk szerint is 102.144-eí tesz ki, tehát 51.000 maigyiarr emberre jut egy középiskolai tanár. Tekintetbe kell vennünk, hogy a tanár föladata nemcsak a középiskolai ifjúság nevelésében áll, hanem igen fontos népművelési tevékenységet is kellene kifejtenie, fölvilágosító oíktatá&Okat tartania, az egyesületi életben irányító szerepet vállalnia. Hogyan felelhessen meg két ruszinszkód magyar tanár ezeknek a súlyos kötelezettségek neik?

A magyar tanárság utánképzéséről az iskolai kormányzat nem gondoskodik. Ennek megemllitése természetesen hiányzik a könyvben és csak burkoltan olvashatjuk, hoigy „megríeleflő szak^rőkben úgy a magyar, mint a szlovák, ilítebőleg ruszin n emzefilsé- güéknéi hiány varét Hozzátehetjük, hogy nem lenne hiány, ha az iskolaügyi kormány lazokát a kiváló magyar tanerőket, kik most más pályákon helyezkedtek el, vagy pedig szörnyű nyomorban ellnek, meghagyja katedrájuk cm.

„Nem alkarjuk vitatni sem, hogy ezen az állapoton változtatni kell, objektivitással azonban nem lehet sérelemként fölróni ezt a körülményt a csehszlovák iskolaügyi kormányzatnak sem (hát kinek ?)“, mondják a szerzők és ezzel tul is teszik magukat a tanerők fontos kérdésén, amelyről pedig bevezetőben a következőket mondották: „Különö- í sen ez a kategória az, ameilyneik kezében van a magyarság kulturális jövője/*

Az iskolaügyi autonómiáról természetesen

egy szóban sem emlékeznek meg, habár a régi osztrák-magyar monarchiában úgy az osztrák, mint a magyar szociáldemokráciának sarkalatos programpontja volt « az iskolaügyi autonómia. Persze a forrásmüvek, között is hiába keressük Renner Károlynák, az osztrák szociáldemokraták nagy teoretikusának müveit, amelyekből pedig a szocialista, szerzők kellő okulást szerezhettek volna. Csak tanulságul hozzuk föl, mit mond Rádl professzor ebben a kérdésben:

„Az iskoilaügyet az egyház és állam szétvá- las'ztásánaik analógiájára (kell rendezni. Az iskola az összes nemzetiségeket állami tudatra neveli, de minden nemzetiségnek átengedi a saját nemzeti ideáljainak értelmében való nevelést. Eddig ugyan nem szoktunk hozzá, hogy nemzetiség és állam között különbséget tegyünk, tehát, arra van szükség, hogy erre a különbségre szisztematikusan fölhívjuk a figyelmet. Különösen a történelmet és irodalmat kéül bét részre osztani, az egyik az állaimra vonatkozik és minden tanulóra kötelező, a másik a nemzetiséget érinti és természetesen minden nemzetiségre való vonatkozásban más és más. Szükség van nemzetiségi hivatalokra, amelyeknek föladata a csehek, szlovákok, németek és magyarok kulturális ügyeiről való gondoskodás/*

Hol maradnak a cseh tudós emelkedett szellemétől ennek a könyvnek szerzői, akik 1 a saját melldöngető bizomykpdásuk szerint a ! magyar nemzetiségi kisebbségnek tagjai? * I

A kleptomániás nők szimulálnak. J. Rubinovits

1 dr.. a kiváló francia elmeorvos, feltűnő tanulmányt | irt. a kleptománia betegségről. Azt állítja, hogy ez- a betegség a műit század derekán kezdett feltűnni, i Néliány orvos népszerű értekezéseket irt arról,

: hogy az öröklékenység behatása alatt ellenálíha- I tatlan erő hajtja az embereket ilyen vagy olyan teltek elkövetésére. Ezek a népszerű tanulmányok szuggerálták a nőnek azt a gondolatot, hegy ha valamit megkíván, akkor „ellenállhatatlan erő“ hajtja feléje. „Én magam is hittem ebben az eb lenállhalatlan erőben — irja — s több orvosszakértői véleményt adtam ilyen értelemben. Később arra a meggyőződésre jutottam, hogy ez az ellenállhatatlan erő voltaképpen semmi más, mint közönséges lopás . i. Statisztikai adatok bizonyítják,

I hogy az úgynevezett kleptomániás nőket könnyen jó útra lehet vezetni. Különösen a fiatal leányokat. Ha ezeket idejében „megfogják**, akkor egyszerre kigyógyulnak a betegségükből. Néhány jó tanács s szigorú dorgálás tökéletesen elég arra, hogy az „ellenállhatatlan erő** észretérjen. Természetesen vannak nők. akik tudatosan játszók a klepíomá- nikus szerepét. Ezek lopnak, mert csinosilani szerelnék magukat s azután a kleptomániával véde- ! keznek**. — Rubinovits megemlíti azt az érdekes adatot is, hogy kleptomániáról mindaddig nem hallottak az emberek, aniig a nagy áruházak meg nem nyíltak. Csak akkor akadtak ilyen nők. amikor ezek az áruházak könnyen hozzáférhető polcaikat, csábitóbbnál-csábítóbb árucikkekkel megraklak. Ezek a hiúságra ható cikkek kellették fel ■ egyes nőkben a. lopási vágyat. ..Az utóbbi időben • — állapítja meg a professzor, alaposan csökken! a nagy áruházakban a lopások száma. -Még ; jobban fog csökkenni, ha a kleptomániát. kiküszö- ; hűlik a bírói ■ ítéletek bőr*. Rubinovits nem iőglal- 1 , kozott azokkal az cselekkel, amikor jómódú nők - i szintén lopásra ragadtatják magukat.