Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-30 / 296. (1923.) szám
6 1988 Afteeaníber 90, akadály, a gáncs, az akarva bániás és testvéri ütés. — Nagy tisztelettel kérem a fötiszteletü és méltóeáigos egyházkerület minden egyes tagját, legyenek egyetértéssel segítségemre lel-1 A programbeszédet gyakran szakította félbű lelkes helyeslés, elhangzása után podig percekig ünnepelte a közgyűlés a közszeretetben álló főgondnokot s a programbeszéd jegyzőkönyvbe foglalását rendelte el. Majd Korláth Endre dr. egyházkerületi világi tanácsbiró, nemzetgyűlési képviselő a következő nagyjelentőségű beszédben válaszolt a főgondnoki székfoglalóra: — Méltóságos Főgondnok Ur! örömmel hallottuk, hogy székfoglaló beszédének gerincévé a sze- retetet tette. Bölcsen. Nem is cselekedhetett másképen, mert mindenki azt adja programul, ami lényege. Már pedig a Főgondnok Ur eddigi életében a merő szeretet volt. Bizonyára ezért lett központja a Kárpátaljai Egyházkerület 72 egyházát kitevő és 65000 lelket számláló egyetemének. — Bármily természetes is a Főgondnok Ur által egy szóban, a szeretet jegyében adott program, annak nagyvonalúságát, erejét, de egyúttal vég- hetetlen nehézségét senki sem tagadhatja le Ez a szó, — melyet először maga az Isten Fia tett minden embernek kötelességévé, programjává, — oly sok milliárd ember ajkát hagyta el már puszta frázisként és oly kevés ember tudta annak lényegét csak megközelíteni is, hogy szinte kétség merül fel az iránt, megvalósulhat-e az emberi társadalomban valamikor is a Bzeretet. Kétségünket csak az a biztos tudat győzheti le, hogy a szeretet Isten legfőbb parancsa és ö pedig nem parancsolna olyat, amelynek teljesítésére termelésűnk alkalmával képtelennek alkotott volna bennünket. — Szomorú, de az örökérvényű igazságok és isteni parancsok dacára azt látjuk, hogy az emberi társadalomban tombol a szeretet ellensége, a gyülölség, vagy legalább is a szere tétlenség lett úrrá a lelkeken úgy annyira, hogy még ma, a Krisztus által élő szóval is kihirdetet szeretet-pa- rancs utáni XX-ik században is nagyvonalúnak, erőteljesnek, sőt végketetlen bátorságunak és az emberi erőt csaknem meghaladóan, nehéznek kell jellemezni az a programot, melynek gerincét a szeretet' teszi. Avagy nem bátorság-e a szeretet programjával útra indulni, — a tömegeknek és a társadalmaknak a szeretetet, mint útirányt megszabni akkor, amikor lépten, nyomon a gyűlölet diadalmenetét látjuk előttünk, mellettünk, körülöttünk egyaránt felvonulni és orgiáit ülni? Hát nem a gyűlölet tomboit-e a világháborúban, avagy az azt követő időkben? Nem az tölti-e be úgy a győzők, mint a legyőzőitek lelkét? A különböző ellentétes érdekű társadalmak és társadalmi rétegek éljenzik a gyűlöletet és semmibe veszik, vagy néha meg is kövezik a szeretetet és annak apostolait. — Társadalmi divat manapság beszélni „őntudatos4* társadalmi osztályokról, amelyeknek nyik tan bevallott feladatuk volna az illető társadalmi osztályon belül a szeretetet a gyakorlatban megvalósítani az egymás védelmével és segítségével. kenuból fakadt gondolataim végrehajtáséiban, mert csak az egyetértéssel végzett munkáihoz remélhetjük aa, Isten kegyelmét és azt, hogy szeretet, áldás és békesség fog fakadni nyomában. Nem-e legtöbbször csak odáig jut ez a társadalmi osztálytagozódás, hogy a kölcsönös védelem és segítés elmarad és a divatos „öntudatos44 szó lényege a másik osztály iránti gyűlöletben csúcsosodik ki, vagyis az egymás védelmében és segítségében I programként beígért szeretet meghal, még mielőtt megszületett volna. Ai „öntudatos14 munkás gyűlöli a polgári osztályt, a burzsoáziát. Az j,öntudatos44 polgár ellenséget lát sok esetben a munkás-osztályban. A fajok, a nemzetek apostolainak legtöbbje gyülöletláván lovagolva tüzeli harcra saját fajtáját a másik ellen, — Sajnos e harcokból egyházi társadalmaink sem mentesek és még sajnosabb, hogy magyar egyházaink társadalmai sem, és pedig sem az anyaországi, sem a kisebbségi magyar társadalmak. Nagyok és kicsinyek, hivatottak é* hívatlanok vetik fel a kérdést, mi vagyok elsősorban katolikus, vagy református, avagy magyar. Felvetik azt a kérdést is, hogy melyik a jobb magyar, a katolikus-e, vagy a református, melyiknek van több érdeme nemzeti szempontból. Mintha csak ellenségeink vetnék fel e kérdéseket, hogy legyen min rágódnunk és veszekednünk. — Nem akarok az egyháztársadalmi vitákban bíró lenni és esdve kérem Méltóságodat is, hogy tartózkodjék e téren a bíráskodástól, sőt igyekezzék a beköszöntőjében kibontott zászlójára irt szeretettel odahatni és óhaját mint a magyar kisebbségek forró kívánságát azokhoz az általunk mélyen tisztelt és hőn szeretett testvértársadal- makhoz is eljuttatni, akik ezekben a katasztrofális időkben vitákkal és nem tettekkel igyekeznek bebizonyítani, hogy melyik a jobb magyar, a református-e, vagy a katolikus. Kérje meg őket mély tisztelettel Főgondnok Ur nevűnkben, hogy tegyenek pontot társadalmi harcuk végére és dolgozzanak együtt a maguk és a mi épülésünkre az egyetemes magyarság érdekében. Jutassa Méltóságod tudomásukra, hogy mi annak fogjuk ítélni a babért, aki hamarább abbahagyja az egymás elleni harcot, bármilyen igaza legyen is a másiknak. E harc hozzánk is áthat és a mi munkánkat m zavarja. Mi csak egy igazat érzünk és pedig azt, hogy ennek a társadalmi harcnak nincs most Itt az ideje és mindnyájunknak lélekzetvísszafojtva egyesülnünk kell nemzeti önvédelmi harcunkba, — Érzem, hogy nem le*s könnyű feladat e társadalmi harcban a szeretet krisztusi olajágával a harcolók közzé ill&ni és békét parancsolni, de adjon erőt Méltóságodnak az a tudat, hogy a szeretet Krisztus fegyvere és hogy mi, akik bizalmunkkal főgondnoki posztjára állítottuk Méltóságodat, — e munkájában ott leszünk háta mögött és gyenge erőnkkel, de becsületes igazságunkkal megvédelmezzük a mindkét harcoló oldalról jöhető támadásokkal szemben. Az uj fógondnok alapítványa Szentiinrey József beregi esperes, a főgondnok volt elnöktársa köszöntötte még a beregi egyházmegye nevében is a főgondnokot s ezzel a beiktatás ünnepélye véget ért. Polchy István dr. levelét olvasta fel ezután Bary Gyula egyházkerületi papi főjegyző, melyben az uj főgondnok bejelenti, hogy közegyházi célra tízezer koronás alapítványt tesz, amely bejelentést örömmel vette tudomásul a közgyűlést. Az alapítványból részesedik a losonci theológia, a beregi Szeretetház és a munkácsi ref. Otthon Kör is. A szavazatbontó bizottság bejelentette, hogy a megüresedett egyházkerületi lelkészi aljegyzői állásra a szavazatok túlnyomó többségével Isaák Imre téesői lelkész választatott meg, aki a hivatali . esküt letette. — Ugyancsak beerősitette a kerület a tanitóképviselői tisztbe Balogh Sándor és Szabó Sándor tanítókat, a zsinati lelkészi pótképviselőségbe Isaák Imrét, a világi zsinati póttagságba Lator Istvánt és Roykó Alfrédet. Püspöki jelentés Meghallgatta ezután a közgyűlés Berták Béla püspök évii jelentésiét, melyből a féltőén szerető főpásztor gondossága, bölcsessége és hűsége tárult a közgyűlés elé. A püspöki jelentés nagy nyom alakkal hívta fel a gyülekezeteket hátralékaik befizetésére s indítványára esperesek és egyházmegyei ügyészek felhatalmazást, illetőleg utasítást kaptak a hátralékok szigorú behajtására. A Ref. Biztosítási Iroda pártolását is elrendelte a közgyűlés. Megemlékezik a püspöki jelentés a szépen fejlődő belmissziói munkáról, melynek élén Bécsy Gyula eltávozása óta Szabó Béla huszti lelkész áll s segítőtársai Nagy Iday Ferencné dr. Buday Istvánná, Szabó Béláné és Szabó Sándomé. Bejelenti, hogy a protestantizmust védő nemzetközi szövetség budapesti és debreceni ütésén képviselte a kerületet s vele együtt részvett azokon Nagy Iday Ferenc egyházmegyei gondnok és Imák Imre egyházkerületi papi aljegyző is. Bejelentette továbbá a közgyűlés helyeslése mellett, hegy a püspöki titkári állást megszervezte. Az egyházkerület kormányhatósági elismerése A püspöki jelentéshez hozzászóló Shnén- fatvy Árpád din rámutat arra a lehetetlen helyzetre, hogy bár a kormányzat a rainati megbízottija utján hivatalosan tekiyiiafe őmiatta, hogy a kárpátaljai egyfcáz&erflíeíet elismerte, ennek dacára az országos hivatal még mindig meWkn a püspöki hivatalt s esrperesi hivatalokat keresd meg minden esetben, mintha püspöki hivatal nem is lenKsriáth Endre: Hz egyftáitársadalmi harcoknak nincs msf itt az idejük! ne. Javasolja, hogy a kormányzatot az egyház kerület keresse meg e hivatalos kormány- nyilatkozattal elismert püspöki hivatallal való közvetlen érintkezés fel vételére. A Baldácsy-alapból való részesedés kérdésében elfogadta a közgyűlés Isaák Imre előadó azon javaslatát, hogy lélekszám arányában kiván részesedni az alap jövedelméből s a békés megegyezés megejtése végett kiküldi Berták Béla és Polchy István dr. elnököket és Siménfalvy Árpád dr. főügyészit Egyházkerületi missziói lelkésszé egyhangúlag Szabó Béla huszti lelkészt választotta meg a közgyűlés. A stólarendezés ügyében az egyházkerület bizottságot küldött Jri. A Kál- vm-nyomda ügyében elrendeld a kerület, hogy az egyházmegyék, illetőleg egyházközségek a konventnek e tárgyban hozott bölcs határozatát foganatosítsák s a Kálvin-nyomdát mind a rendelések oda adásával, mind részvény- jegyzéssel hathatósan támogassák. Az egyházi iskolák helyzete Komjáthy István tanügyi előadó olvasta fel ezután jelentését az egyházkerület területén levő felekezeti iskolák szellemi és anyagi helyzetéről’ melyből szomorúan vette tudomásul a közgyűlés azt a tényt, hogy tamtóhiány miatt egyre fogy a református iskoláHc száma, aminek fő oka. a ref. tanítóképző hiánya s az utánpótlás lehetetlensége, de viszont örömmel hallottuk, hogy a meglevő iskolák tanítói, nagyon kevés kivétellel, pompás eredménnyel tanítanak 3 az egyházak jóigyekeaetted iparkodnak azon, hogy nagy áldozatok árán is fentartsák iskoláikat. A kántorhiány pótlásának kérdésében javaslattétel végett a püspök elnöklete alatt bizottságot küldtek ki. A pénzügyi bizottság jelentéséit, mély a püspöki tiszteletűij ideiglenes szabályozását is tartalmazza, a közgyűlés jóváhagyólag elfogadta. A csehszlovák egyház királyházai és huszti fiókjának azt a kérdését, hogy a királyházai, illetőleg a huszti ref. templomokat nekik istentiszteleti óéira bizonyos alkalmak-! kor engedjék át visszatette a kerület az egyházmegyéhez azzal, hogy a csehszlovák egyház hitelveit tartalmazó füzetet fordittaesák le a csehszlovák egyház tagjaival magyasc nyelvre, hogy megállapitható legyen, vájjon testvéregyháx-e valóiban a csehszlovák agy* ház a ref. egyházakkal, mert ha nem az, akkor a kért engedély nem adható meg: Több (közigazgatási ügy volt még ezentóvfli napirenden. A gyűlést köaebéd awádtotta meg. aaafe lyen Pödtfey István dr. fögondnok vendégel vodatk a közgyűlés alkotó tagjai és a nagy* számban megjelent lelkészek és gondnokok* A pohárköszöotők közül káemeükedett jeten-i tőségében és szépségében az Egry Ferenc szenátor egyházmegyei gondnoké, aki melegen üdvözölte az uj főgondnkot. zással maga elé kirakta, a füle körül vastagodott a csönd, lehunyt szeme előtt karikázott a sötétség, a megrabolt éjszakás sötétség... fölriadt, pofonnal ébredt. A Hirsch állott előtte. Az inasok lapultak, az ebédről megérkező Hirschet szükölve ügyelték, de a Géza fájdalmas szive kárörömmel megdobban: — A penicilus ... Jenő felszökött a zsámliról, álmosan, tájékozatlanul ide-odabukdácsolt, majd kibukkant a száján: — Jaj... Hirsch vájta a fogait és toporzékolt: — Te egy inas vagy?... Te akarsz fölszabadulni?... Amikor én inas voltam... Jenő, Géza, Dezső, Péter és a többiek kapták a pofonokat, mert Hirsch nr valamikor inas volt és sajgott a kis arcuk, a nagy szomorúságuk, hogy glancolás előtt aludni nem szabad, a dekli alatt tovább aludni nem szabad, ha csönd van az üzletben, a fekete kuckóban, aludni nem szabad ... Ringató kábulás vágyakozott minden porcikájuk- ban és az ijesztő Hirsoh-jelenetek se némithatták el szüntelen készülődésüket, titkos seftelés zajlott az álomkereskedők között, Jenő a lankasztő sulyok alatt is éberkedett, a szeplős Péterrel állott éppen ütközetben, a szeplős Péter apja pallér volt a városházán és Péternek két pár cipője volt, az egyik párra már hónapok óta alkudoztak, cifra kaplis volt a cipője, jól alája került volna a csikós nadrágnak, a lüszterkabátnak, a piros nyakkendőnek, de szeplős Péter állta a harcot, harisnyát ígért, glancolás közben is erről tanakodtak, Jenő harsogva ásitozott: — A cipőt... Csak a kaplis cipőt... Szeplős Pété tátogva viszaásitozott: — Három borravalőmat neked adom ... Sugdolódzlak, gyöngülten viaskodtak, az alkuszizgalomban lassacskán elszédültek és a tábori ágyon a gyerekek szorosan egymás mellett elaludtak. Dudáltak a vaságyak ... Horkolt a gyönyör az inasssobában, a más szobákban, a szendergő éjszakás végtelenben... Alszik a virág, állat, az ember, a bakter-vekker valamerre felcsörörnpö) és vekker-teste a soros kis inasnak megcihelődik. Nyekeregnek a tábori ágyak, a Jenők, a Rezsők megdobálják magukat a jobb hentergésből, a bal bentergésbe én mint a közöm bőn tüskök a alkon, visszanyúlnak... Szeplős Péter guggol, görnyed a matrácon, nyakán-fején a linoleumtekercsnél is nehezebb hajnal, lecsukott szemén az álom, mely biztat, dajkál, mint az édes anya csókja, ám a vicsorgó vekker kalimpál, vagy ugat, a Hirsch meghallgatja ... szeplős Péter a vekker rikoltó gégéjét elkapja, már ténfereg a szobában, a szeme, szája, az esze alszik és botorkál süppedő alagutakon át, le a lépcsőkön, boltot nyitni. Az ordas világ felcsőrtet. A redőny felgördült, a világosság, friss levegő megcsapkodta a gyereket, a pultokon rumli, a polcok előtt útban hagyott létrák, a földön mocsok, amit söpörni kellene, szeplős Péter munkához látott. A zsámlira legugolt, aprókat üldögélt, serkenve meg-meg- nyujtózott, a skatulyákat rakosgatta, előtte a pulton a tegnap esti lakktopánkák tréfásan megcsillogtak. Szeplős Péter a cipőcskéket belüllkőrül megszemlélte, a súlyúkat latolgatta és rámelegedett a kezére a selymes kisasszonyka lábacskája, aki az este az üzletben az ő térde fölött próbált... Szeplős Péter meglendülten öntözött, söpört, amennyire lehetett, a szemét le-Iecsukogatta, nyá- lassan ásitozott, az elszortirozott lakktopánkák nyers aromáját képzelettel tovább szaglászta, porzott a bolt, svimggal forgatta a söpriit, az udvari ablak elé ért, kéjelegve ásitozott, záruló szem- héjjait igyekezettel emelgette és a kitárult szája, ébredő szeme nyitva maradt. Fölötte a félemeleten egy cselédleány öltözködött. Kócos szőke haja szikrázott a lila virradásban, himlőhelyes arcát mutogatva emelte fel a tisztuló világosság, húsos nyaka alatt kigömbölyödtek a vastag vállai, az érkező napsütés csíkjai már megdobálták a hajnalt és gyulladt a vászonnemü a pesztouka mellén, éppen rendezgette, emelgette a gyolcsos kehelyt, amelyből elővillogtak a barna keblei, sütött a nagy világosLegnagyobb választék, karácsonyi-és újévi- ajándékokban garantált legolcsóbb bevásárlási forrás. Szükségletének beszerzésénél 50 %-ot takarít meg, ha az // Első szlovák ékszer-, arany- 6s ozüstárugyárnál Frostig Testvárek, Sratislava Mihály utca 6. vásárol* ság, szeplős Péter az ablak előtt cövekesen meg* állt, mint mellette a partvis seprő... Az álommarasztaló tábori ágyak a mennyekbe* közeli inasszobában és a himlőhelye* kócos leány a félemeleti lila ablakban, bonyodalmasán súrol* ták, kuszálták egymást. A gyerekek mind kevesebben jelentkeztek aa árverelő piacon, ahol a collstokk,’ a fityégős kézelőgomb alkudoztak az alvásról, egyik és másik az inastfalkából titkolódzva nevetgélt, a soros- küzdelemből hallgatagon kiállott, szeplős Péter pedig glancolás közben, sápadt-álmosan is ráhorkant az alkuszkodő Jenőre: — A kaplis cipőt nem kapod meg soha ... Valóban a szemfüles Jenő makacs kiöltözködése veszélybe került, a lóbálós parittyának,, tükrös fésűnek, fölkínált dupla vacsorának varázsa csökkent, az inasok mind gyérebben gsefíeltek ..., a hajnali tüneményt egyénként megpróbálták, az álomtitokről titkolództak, a hajcsár vekkert rianással fogadták, az ágyak fölött elszökdell az érintés... a soros-gyerek föltántorgott az álomból, mámorból és bukdácsolt alá a kietlen magasságból, a lehelő völgybe. A bolt áporodott szaga meleg volt, mint a kis inasok ásitgató lélekzése, a barchentok illatoztak, a föltárt redőny kapuján a hajnali üdeség beáradozott, mint az elkaroló ölelés, söprűvel, skatulyával, szédült önmagukkal a gyerekek megálltak az ablak előtt..., a kócos leány a félemeleten vastag karjait emelgetle. a pruszlik halmait erről-arról megrendezte, meg- rezgette, meleg hasának fölvillanó parcelláján olykor a napsugár is meggyulladt és a pesztonka éktelenül ripacsos arca gyönyörű volt a virradás- ban, amennyire a nyeritő szivárványok kamasz- fiucskák meghintett szemeiben, látni csak tudnak ... Hirsch immár ittasan visszapofozhatta a hajdani inaskorát, a gyerekek részegen őgyelegtek a pultok között a raktárban, csipegettek az álomból, mely kicsi karéjt nyújtott a nagy éhezésüknek, de a* ájtatos rórátéról nem maradtak el, a „soros"- gyerek ax embertelen sulyokkal gyengécske tagjain, a kábuló szemhéjain, kiült az ablak alá é* a szurtos démon a káprázatból fölremegett. Lila, arany fátylait bontogatni kezdte ... Nem lehet azt pontosan tudni, mik, kik riadto- loztak ilyenkor az emberré nyújtózó kis inasok aludni akaró, ámulni akaró szouiiik-pillantásán. iűndérek .............- “
