Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-01 / 275. (1902.) szám

^MGAlMAC^l^-HTraSíP 1928 december 1, wombal Töcilfe tanfelügyelő ur és az aisépéii iskola Irtás CSAPOSS GÉZA plébános Alsőpéí, november vége. Az alsópéli római katolikus iskola ügye, s ezzel kapcsolatban Tocsik tanfelügyelőnek szerepe im­már a nagy nyilvánosság elé kívánkozik. Ebben az iskolában a szlovák tannyelv ellenére az 1927.-Í be irat ás alkalmával a tankötelesek nyolcvankét százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, s ez a százalékos kimutatás szerepelt a tanító által készített nyilvántartásban. Ezzel a kimuta­tással a tanfelügyelő ur sehogy sem tudott meg­barátkozni, s emiatt nekitámadt a nála tisztelgő Ondrejka kántortani'ónak s figyelmeztette őt, hogy a jövőben ne merészeljen ilyen statisztikát fölterjeszteni. 1928 tavaszán pedig, amikor iskola­látogatást végzett Alsópélen, miután legnagyobb megelégedését fejezte ki úgy a tantermek meg­felelő volta, mint a tanitók lelkiismeretes munká­ja felett, ugyancsak szővátette a staitisztika kérdé­sét és szigorúan utasitota a kántortanitót, hogy tekintettel csa'ádos voltára és áaját jól felfogott érdekeire, akár titokban is, a plébános tudta nél­kül, úgy mutassa ki a beiratás nemzetiségi ered­ményét, hogy nagyon kevés, vagy ha lehetséges, esetleg egy tanuló se legyen magyar nemzetisé­gűnek föltüntetve. Azt áílitota a tanfelügyelő, hogy az ilyen eljárásban semmi kivetnivaló nincsen, miután amugyis a tanítónak áll jogában meghatá­rozni a gyermek nemzetiségéi tekintettel arra, hogy neki kell legjobban tudnia, hogyan beszél otthon és másutt legszívesebben a gyermek. Ter­mészetesen a tanfelügyelő ezt az uj ,,törvény- magyarázatot" az iskolaszék! elnök távollétében szögezte le. Az idei behatásokat — miután a kántortanitő tartott attól, hogy a tanfelügyelő ur , be találja váltani fenyegetéseit — az alsópéli iskolaszék ha­tározata értemében az iskolaszéki elnök két iskola­szék! tag jelenlétében végezte el. A szülők sza­bad véleménynyilvánítása alapján a beiratás ered­ménye az volt, hogy a 185 beiratkozott gyermek közül 160 magyar, 13 szlovák, egy zsidó és egy német nemzetiségű. Ezt a behatási kimutatást az iskolaszék eljuttatta a tanfelügyelőhöz s egyúttal tiltakozott a tanfelügyelőnek a kántor számára adoti jogtalan utasítása ellen. Erre a tanfelügyelő hivatalosan azt válaszolta, hogy ő a kántortanitót ilyen törvényellenes dologra nem utasította és csakis arra hívta fel, hogy a mulasztási naplóban ne tüntesse fel a tanulók nemzetiségét. A tanitó ezzel szemben továbbra is íentartotta állítását és tanukként hivatkozott tanitótársaira. A tanítóra való tekintettel nem kívántuk a felháborító esetet a nyilvánosság elé hozni. Azon­ban a tanfelügyelő volt az, aki nem engedte fele­désbe merülni a dolgot. Tocsik tanfelügyelő ur ugyanis november 7-én reggel háromnegyed 8 órakor betoppant az alsópéli rőm. kát. iskolába hivatalosan. A tanerők éppen a templomból vezették a gyermekeket az iskolába. Tocsik ur ahelyett, hogy úriemberhez illően legelőször is az iskolaszéki elnököt látogatta volna meg. egyene­sen beült 0. kántortanitő osztályának dobogójára £ ezzel a megjegyzéssel fogadta a belépő tanítót: „önnek nyolc órakor az iskolában van helye és nem a templomban." (Pontosan 8 óra 3 perc volt!) Mikor megludtam, hogy itt van a tanfelügyelő, fél ki’enckor átmentem az iskolába, ahol ,.ha Moha­med nem jön a hegyhez, a hegy megy Mohamed­hez" ironikus szavakkal köszöntöttem Tocsik urat. Még ennél világosabban is értésére adtam véle­ményemet magatartása felől. Egy állami tan- felügyelőnek mégis csak tudni ke'lene, hogy egy felekezeti iskolának autonómiája van s oda az iskolaszék engedélye nélkül senkinek sincs joga ! belépni. Az iskolaszék képviselője pedig az elnök, felekezeti iskoláknál a mindenkori lelkész. Ilyen előzmények után érthetően nyomott han­gulatban folyt le a tanfelügyelői konferencia. Itt ismét kimutatta a fogaiehérét Tocsik tanfelügyelő ur. Nagy komolysággal tudomására adta az iskola­széknek, hogy a tavasszal kifogástalanul jóknak elismert tantermek most ősszel már nem felelnek meg a szükséges e’őirásoknak, nedvesek, ablakai kicsinyek stb. slb. Azután a szegény kántortanitót kezdte ki; —- kifogásolta, hogy tanításában állító­lag nincsen semmi nemzeti öntudatra ébresztő szePem, pedig családos ember létére az állam- j segélyre ugyancsak nagy szüksége van. A tanitót ' én voltam bátor védelembe venni, amire a tan­felügyelő azt válaszolta: „Főtiszíe'endő uram ön az oka ennek a tarthatalan áUapotnak s viseli is a következményekért a felelősséget" slb. stb. | Erre én felhívtam a tanfelügyelőt, hogy oktalan fenyegessek helyett inkább feleljen, hogyan me­részelte hivata’os hatáskörét átlépve a kántor- tani'ót a statisztika hamisítására uszítani. Erre a tanfelügyelő hazugnak nevezte a tanitót. Az ön­érzetében megsértett 0. tanitó visszautasította ezt és isméteken megerősítette,‘hogy mire hívta fel őt a statisztikával kapcsolatban a tanfelügyelő. A tanfelügyelő pörrel fenyegetőzött és ismét a mu- j lasztási napló nemzétiségi bejegyzéseire hivatko- j ■zott. Miután a tanPÓ bemutatta a mulasztási nap- : lót. amelyben egyáltalán semmilyen nemzetiségi bejegyzés nem szerepel, a tanfelügyelő zavarában szinte elsápadt. Végül is kénytelen volt a tan- felügyelő kijelenteni, hogy ha mondott is ilyes­Torzító tükrön mutatja be két szocialista újságíró kisebbségi Életünket Surányi Géza és Váradi Aladár dr. könyve — Tudományos mezben, tudománytalan fegyverekkel ment a vezéreik ugyan átvonullak a csehszlo­vák pántba, azonban a tömegeik 'Le-hulítotiaík a kezükről. A mi politikai életünkben azonban iátisaa tóikkal operálnák és ez a látszat juttatta most miár jelentősebb szerephez a két prágai szerkesztői is, akik kezdetitől a csehszlovák szociá!demokrata párt vizein eveztek. A mun­kásságban talajuk nincs, ment a saailon&zocia- • listáik korszaka lejárt. Jellemző az a bonniét, amely Surányi Gézáról forog közszájon, alki/t a mandátumától megfosztott Surányi Lajossal való szem beáll irtásban sokorópátkai Surányi- nak keresztelitek el. Tatán mindez nem tartozik a könyv elbírá­lásához, mondhatná az, objektív bírálatira ki­váncsi olvasó, de mi fontosnak tartják annak a ténynek hangsúlyozását, hogy Surányi Géza és Várod! Aladár dr. magyar szociáldemo- 'krai'iáJk, vagy hagy exákton fejezzük ki ma­gú nikat, a csehszlovák szociáldemokrata párt magyar frakciójának tagjai. így természete­sem a csehszlovák szociáldemokrata párt pro­gramjának pliatibformján állanak a nemzetisé­gi kérdésben is. Már most mi a csehszlovák szociáldemokrata párt nemzetiségi platitfonm- ja? — merül föl a kérdés. A párt koalíciós uralma gyakortaéi feleletet adott erre a kér­désre és a kisebbségi magyarság meggyőző­dést szerezhetett orról, hogy például a szo­ciáldemokrata Bechyné iskclaügyi rendszere semmivel sem volt különb, mint a szociálde­mokraták áltál sovinisztának min ősökéit agrá­rius Srobárá, vagy a jelenlegi miniszter Hodzsáé. így volt ez azonban nemcsak az is- kolaügy, hanem a közélet min döfi terén. Hogy azonban ítéletünket megerősítsük, egy klasszikus tanút idézhetünk, akinek szé­leskörű tudományosságához és objektávi'.ásó­hoz semmiféle kétség nem férhet. Ez a tanú Rád! Emánueil dr., a cseh Károly-egyelein professzora, aki a németek és csehek harcá­ról árt szenzációs könyvében ugyancsak le- sujtólag nyilatkozott a csehszlovák szociáílde- motoraila párt nemzetiségi programjáról — pedig Ráül professzor jó ideig a párt tagja is volt Ródd megállapítja, hogy Pozsony bar Pociisfc J. és Társa könyvnyom­dájában az ellraulit napokban egy kétszázhat- vamóldaias magyar nyelvű könyv jelent meg: „Magyar műit és jelen különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a csehszlovák köztársaságban‘‘ címmel. A könyvet társas szerzőcég alkotta, amennyiben szerző gya­nánt Surányi Géza és Váradi Aladár dr. ne­ve együttesen szereped a címlapon. Mielőtt a munka objektív taglalásához fognánk, nem mulaszthatjuk él, hogy röviden ne ismertes­sük a két szerzőnek politikai szerepét Nincs tudomásunk arról, hogy bármelyikük 'is ez- idaig a szoeiáilpoiiiiika terén tudományos mű­ködést fejteik volna ki, legalább is egyetlen könyvüket, egyetlen nagyobb íólekzetü tanul­mányukat sem ismerjük és így mindenesetre tudományos tekintetben nagy bátorságnak kéül tartanunk azt a vállalkozásukat, hogy az óriási föiUcészülMsiégeít, i®kdlázoil(tságot, évek munkájára terjedő adatgvüjibést igénylő mun­itét magukra vállalnák. Hogy föladatukat si­kerrel oldották volna meg, az mór más kér­dés és annak elbírálása az objektív kritika föladata. A két szerző a cseh szociáldemokrata párt magyar nyelvű hetilap jónak, a Prágában mevieCieaaő Csehszlovákiai Népszavának szer­kesztője. A magyar munkásmozgalom tízéves múltjára visszatekintve, meg leéli alapíta­nunk, hogy jelentékenyebb politikai szerepet nem töltöttek be. A magyar szociáldemokra­ta munkásság az első nemzetedül esi választá­sokban két táborra bomlott, az egyik rész a ■kommunisták táborába olvadt beile, a másik rész Wititieh, Mayer és Föídessy képviselő vezetésével, akikhez később Borovszky Géza csatlakozott, az úgynevezett magyar szociál­demokrata pártot ajloMitotba meg, amely a parlamentben a német szociáldemokratákkal együttműködött, azonban a kommunistáik és a kormányszooiáidemakrabák malomkövei között fölmorzsolódott. A kormányban ülő csehszlovák szociáldemokratáknak kényel­meden volt a magyar munkásság túlzóan ra­dikális ellenzéki állásfoglalása és ezért kez­dettől ain na törekedtek, hoey egy magyar szo- ciáJLdemokrsaíta pártot teremtsenek meg, metly velük együtt haladna. Ruszimszkóban, a kor- ■IiáJblon lehetőségeik földjén, szervezték meg ezt a fészket, itt i/ndiitottók meg a Népszavát is Burányi Gézának szerkesztésében. A vér­szegény mozgalom azonban sehorrvari sem tu­dóit erőre kapni. A pártLapot erre fölhozták Prágába s itt működött tovább anélkül, hogy említésre érdemes politikai jelentőségre ver­gődött volna. A szüret akkor következett be, amikor a koalíció fölbomlott és uj választásokra került a sor. Az ellenzéki magyar szociáldemokrata párt annyira hibrid képződménynek bizo­nyult, hogy a választásokba nem is mert be­avatkozni. A pozsonyi Schuitz Ignác és Fehér Ferenc kezdeményezésére a tömegnélküM párt vezetőségi ülése a cseh—német polgári koalícióra való híva‘ikozással kimondta a szo- eiáMemoknácia egységes poiliitikai frontjának szükségességét és a magyar szociáldemokrata párt beolvadt a csehszlovák szociáldemokrata pártba. Arról természetesen magfeledikeztek, hogy a német szociáldemokratáik ehhez az egységhez nem csatlakoznak és különállásu­kat továbbra is föntartják. Négy szociálde­mokrata képviselőt küldött Szlovenszikó a második választás ered mén yeképpen a par­lamentbe és a íartománygyülési választások meg fogják mutatni, hogy a magyar szociál­demokrata párt beolvadása nem jelent pluszt, a csehszlovák szociáldemokrácia teoretikus értelemben sohasem állott szilárd lábakon, Marx elvei sohasem voltak kedvelt vitaté­mák a párt keretén belül és a párt soraiból egyetlen eredeti teoretikus nem került ki. Ez a párt már a bábom előtt elbukott a nacionalizmus nyomására és a háború ide­jén olyan súlyos krízisen ment keresztül, amelyből teoretikus értelemben sohasem tudott fölemelkedni. E<n7 másheílyütit a csehszlovák alkotmány bd- rálalábon szó szerint a következőket Írja: Csodálatos, hogy a mi alkotmányunk, mely olyan időből származik, amikor a szocialis­ták döntő befolyással bírtak, a kollektiviz­musnak egyetlen nyomát sem tükrözi visz- sza. Sem az egyházaknak, sem a nemzeti­ségeknek, a munkásoknak, a fajoknak, az asszonyoknak és gyermekeknek jogai nin­csenek benne lefektetve. Mindezt szükségesnek tartottuk fölhozni, mert egészen bizonyosak vagyunk benne, hogy a csehszlovák szociáldemokrata párt ebből a kríziséből belátható időn keresztül nem tud kiévick élni és nem lehet arra szá­mítani, hogy a nemzetiségi kérdésben a ki­egyenlítő szerepére vállalkozzék. A párt ke­retén belül az elenyésző magyar frakciónak semmiféle dinamikai hatóereje nem lesz ar­ra, hogy a szociáldemokrata pártot a nemze­tiségi kérdés megoldása irányában kezdemé­nyező lépésre bírja. Ebből a szempontból! fontos a két szerző politikai pártállása. őszintén szólva, amikor a könyvet először kezünkbe vettük, az volt a naiv hitünk, hogy egy tiszteletreméltó kísérlet történt a párt magyar frakciójának két újságírója részéről abban az irányban, hogy a nemzeti problé­mát bevigye a csehszlovák szociáidem ökröt® pórt érdeklődésének homlokterébe. Nem ilyen kísérletitől állunk szemközt. A könyv írói már"eleve azzal az alangon- dolattal láttak munkájukhoz, hogy a cseh­szlovákiai magyarság kisebbségi helyzetét posszibilisnek kell föltüntetni, begabalyod- tak a demokrácia tohuvabohujába és de­hogy is tudtak fölemelkedni arra az erköl­csi magaslatra, amelyről Rádl professzor tekinti a csehszlovák demokrácia lényegét. Elismernék egyes jelentéktelenebb hibáikat, de azzal a cseh publicisztikában általánosén használt módszerrel] dolgoznak, hogy rögtön a magyarországi állapotokra mutatnak rá, halóit az objektív tudományos módszer azt kívánja meg, hogy a csehszlovákiai magyarság helyzetét tisz­tán belső vonatkozásaiban tekintsék ég megállapítsák, vájjon az itteni viszonyok mennyiben felelnek meg a kisebbségvédel­mi szerződések és az alkotmánytörvény szellemének és betűinek. A könyv első fejezetei a régi Magyarország nemzetiségi politikájának bírálatát tartalmaz­zák, azonban meg kell állapítanunk, hogy ebben a részben a szerzőik csak ü^es kom­pendiumát adták nem is tulbő forrásíanulmá- nyaiknek, különösen Jászi Oszkár müvének. A további fejezetiekben, a második részben a Trianon utáni Magyarország problémájával fOigTrfíkofflttak és csak a 147-ák oldalon térnek tulajdonképpeni föladatukra, a csehszlovákiai magyar kisebbség helyzetének tanulmányo­zására. Könyvük a tudományosság látszatával lép föl, tehát beható és tudományos kritikát ki­van meg. Ezt a kritikát igyekszünk megadni következő cilkksinkben, mert kisebbségi éle­tünk szempontjából is lényegesnek tartjuk, hagy semmiféle magyar toli le ne írhasson olyan dolgokat, amelyek tényleges helyzetünkkel ellentétben állanak, s amelyek arra alkal­masak, hogy úgy a belpolitikai élet fóru­mán, mint a külföldi propaganda eszköze­ként fölhasználhassák ellenünk. Nagy szükségünk van a csehszlovákiai ma­gyar kisebbség problémáit tárgyaló minden tudományos munkára és sajnáljuk, hogy ép­pen ennek a könyvnek kellett megjelennie erről a kérdésiről, mert kisebbségi életünk így helytelen megvilágításba kerül és ami ve­szedelmesebb, a tudományos munka látszata súlyos ártalmára lehet a magyar kisebbség igazságos ügyéneik. Scrűptis soripba opponen- da, mondóiba bölcsen XIII. Leó pápa. Írások­nak Írások szegezendők szembe. Hisszük, hogy Erdélyi Jenő dr.-nak fölületes kompen­diuma és Surányi—Váradi dr. könyvének hamis szemszöge végre megérteit annak a szükségességét, hogy meg kell írni a csehszlovákiai magyar ki­sebbség szociális, gazdasági és kulturális életviszonyainak igazi tükrét. Ha ez a negatív eredménye lesz a most meg­jelent munkának, már az is na^v előny, mely kárpótol azokért a hátrányokért, amiket az idéz élő, hagy ez a könyv magyar nyelven meigjelenheíieíit. Nézzünk tehát szemébe an­nak a tükörképnek, amelyet Surányi és Vá­radi nyújt kisebbségi életünkről. Olvasóink rájönnek arra, hogy a szerzők torzító tükröt használnak. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét megjelenik minden hét csütörtökjén valamit a kántornak, vállalja azért a felelősséget. Ezek után én faképnél hagytam a tisztelt Tocsik urat s ezzel véget is ért a híres alsópéli iskola- látogatás. Ezek után ismét irhát Alsőpélről a csehszlovák sajtó. Az alsópéli cseh jegyzősegéd már amúgy is cikkezett a cseh újságokban és szigorú megrend- szabályozásomat követette. Nem tűrheti ugyanis, hogy a köztársaság tizedik esztendejében egy keresztényszocialista római katolikus plébános , büntetlenül butíthassa a szegény elmaradott péli népet". Ezek a sajtőtámadások mit sem változtatnak azon a tényen, hogv az alsópéli római katolikus iskola államosítása érdekében egyesek már hato­dik esztendeje eszközökben egyáltalában nem válogatós hajszát folytatnak. Elképzelhető a sze­gény tanító sorsa, akit ehhez az iskolához hoz a végzete. Nem is csoda, hogy senki sem akar jönni Alsópélre, mert mindenki fél két malomkő közé kerülni. Természetesen a kártyátkeverő soviniszta urak titokban örülnek, hogy így nincs rendes ta­nítás ebben az iskolában, s a lakosság közé is be­levetik a „mentő gondolatot": lássátok, addig nem lesz rendes tanitó és rendes tanítás, amíg a keresz­tényszocialista pap kezéből ki nem veszitek az iskolát^ s ennek egyedüli módja az államosítás, aminek megtörténte után még iskolaadót sem kellene fizetni. Hála Istennek, az öntudatos alsópéli nép semmi­lyen kísértésnek nem hajlandó felülni. Ez a nép minden erőszakos félremagyarázás és minden „megdolgozás" ellenére nemcsak iskolája feleke­zeti mivolta mellett, hanem azon régi kívánsága mellett is kitart, hogy gyermekeit magyarul is tanítsák. S e követelésük teljesítéséhez föltétlenül joguk is van, s e jog erején mit sem változtathat az a tény, hogy 1921-ben az államsegély elvesztése miatti félelemből a megrettent iskolaszék egy szavazattöbbséggel az egész nép akarata ellenére a szlovák tannyelv mellett foglalt állást. A lakos­ság és az iskolaszék azóta is minden évben megis­métli kérését a magyar tannyelv iránt, de az is­kolaügyi hatóságok mindig visszautasítják a jogo? követelést. Ha a csehszlovák sajtó százszor is állame’lenes, irredenta vádakkal fog illetni engem, küzdelme­met iskolánkért és abban legalább is a parallel- magyar oktatásért, a tanszabadság és a köztársa­ság alkotmánya iránti tisztelet vezeti. Magának a köztársaság elnóKének törvénytisztelő kijelenté­seire is hivatkozhatom, amikor a tanszabadságért küzdők és községem népének törvényes követelé­sét hangoztatom. $ araikor mi e harcunkban min­dég a jog és a törvény alapján állunk, megkövetel­hetjük, hogy az államhatalom, elsősorban a tan­ügyi kormányzat alantas közegei is — úgy a taní­tóval, mint az iskolával, mint a község lakosságá­val szemben is — szigorúan ezen az alapon áll­janak. Mindén rési és ói előfizetőnk 5. korona portó- és csomagolási költség ellenéiben megkapja a Prágai Magyar Hírlap 1929. évi nagy irodalmi albumát. 4

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom