Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-29 / 295. (1922.) szám

Hlinka megerősíti, hogy Gazsik rainlsiter lemond 2 A Národny Denniknek fái az igazság Prága, december 28. Karácsonyi számunk­ban rövidem megemlékeztünk arról, hogy a Pozsonyban megj-eilieinő Národny Denniik „Ezt .már mégsem lenne szabad tűrni" cimeu ref­lektált Flachbarth Ernő dr.-naik, az ellenzéki pártok központi irodája Igazgatójának a Pester Lloydban legutóbb megjelent cikkére, meilybem Flachbarth dr. a szlovenszkói és ru- szinszkói országos képviselőtestületi válasz­tások eredményeiről értekezett. A Národny Demíiik, rendes szokásához híven, ez alkalom­mal is izzó gyűlölködéssel reagált Flachbarth dr. kritikájára, különösen annak egyes kor­mánypártok választási módszereit (agitáció a'Jkctholitiail és hivatalos személyek támogatásá­val sbb.) jellemző megállapításaira. Egyáltalá­ban nem csodálkozunk a Národny Donnák jólismert, gyűlölködő, magyarellenes hangne­mén s azon sem tudunk már csodálkozni, hogy közismert tényeket ez alkalommal is gzemérmeMenül tagadni merészel, csakhogy „okot" találhasson magyáirgyülöletének kiíu-1 tására. Hogy milyen gyönge lábaikon jár ennek a jeles sajtóorgánumának az „igazsága", fénye­sen bizonyítja az a tény, hogy amiknek állí­tása mim! .támadja Flachbarth Ernő dr.-t a N. D., mindazt már előbb megírták prágai cseh napilapok, sőt a parlament szószékéről is el­mondotta egy kormánypárti képviselő. Váj­jon nem olvasta a N. D. szerkesztősége a Cesbé Siovo választások utáni szájmait, ame- lyeikben azt irta, hogy az agráriusok szloven- szkói győzelmüket a pálánJkának köszönhetik. S ugyanez a lap idézte a Nógrádban megje­lenő Stráz című lapot, amelynek egyik szá­mában a losoncvidéki kerületi ajgrárpártd tit­kár köszönetét mondott a járási főnököknek ás jegyzőiknek, hogy győzelemre s-egiiiteCrtck az agrárpártot. Idézzük itt ismét Siváik szlovák néppárti képviselő beszédét is, amelyet a képviselőháziban december 20 án mondott s abban szószerint ezeket mondóiba: „A cseh «aj;tó azt irta, hogy Sslovenszkón lehet pálin­kával is szavazatokat nyerni. Ez nem egészen indckokőVin áffiiitás, mert Szüovenszkón Mi* csuráék két héten keresztül tényleg itatták az embereket." Figyelmébe ajánljuk továbbá a N. B.-nek a Slovák maii számát is, amely egyik cikkében a következőkéit Írja: „A SJovensky Dennik azt irta, horv Adarm- esík titkárunk pálinkával irtatta a népet. Az igazság az, hogy íártíkárunk és egyáltalában #!fkénaáník aiiig rendelkeznek pénzzel. Ezzel szemben H ©mannáról azt Írják nekünk, hogy amikor ott bejetentcrtitük népiülésünket, az i®!©;! ékesek gondoskodtok arról, hogy az ar- galás titkár még előbb tarthassa meg né^^ü- .lését Ez megitaitta a választókat és uszította őket minden eliten, csak éppen az agrárpárt igazságtailansága ellen nem. Szobráncon az árulásokért a legerősebben exponálta ma­gát a tanfelügyelő. Ez terrorral kényszert tette a tanitókcit arra, hogy a faluban a népet ösz- szegyüjtsék s azután minden előzetes hivata­los bej elöntés nélkül még az iskolákban is agitált az árnyalások érdekében. Maguk a ta­nítók is, hogy a tanfelügyelő előtt kedvesek legyenek, ugyancsak agitáltak. Felsőn emeli községben a cseh tanító a választások előtti szombaton az iskolába hívta egybe a falu népért s hosszú agitártós beszédében kijelen­tette, horr,T mindem, ami a polgárok tulajdona, Prága, december 28. A Slovák hétfői számában Hlinka a Národnio Noviny ré­szére irt válaszában Gazsik uniíikációs mi­niszter lemondásáról emlékezik meg és közvetve megerősíti, hogy Gazsik távozása befejezett tény. „A Národnie Noviny azt Írja, hogy klubunk nőni fogadja el Gazsik demisszióját — mondja cikkében Hlinka. — Igazat mond, mert a lemondás Ugye soha nem volt a klub előtt, hanem a párt­elnökség előtt volt. És az elnökség elfo­gadta a demissziói. Remélem, hogy a már­it ti dap est, december 28. Apponyi Albert gróf a Pester Lloyd mai számában hos­szabb cikkben foglalkozik Itothermere lord karácsony üzenetével, amely több buda­pesti lap karácsonyi számában látott nap világot. Ez a cikk a magyar politikai élet­nek legnagyobb karácsonyi szenzációja volt, amennyiben Rotliormere lord kifej­tette benne azt a nézetét, hogy Magyaror­szágnak legfontosabb törekvései érdeké­ben nem szabad a Habsburg-restauráoióra törekednie. Apponyi Albert gróf cikkében kifejti, hegy a magyar közvélemény szíve­sen fogadja a külföldről érkező tanácsokat, azonban ezeket nem fogadja el kritika nél­kül. Itothermere lord a magyar királykér­dést kizárólag külpolitikai roll ex hatásai szempontjából szemléli. Ez az ügy azonban kizárólag és elsősorban Magyarország bel­ső kérdése. A magyar nemzet azt a taná­csot, hogy valamelyik európai uralkodóház sarjai közül keressen magának uralkodót, benső énjének megtagadása nélkül nem követheti. A kérdésnek olyan megoldása, mint ahogy azt Rothormere lord ajánlja, nem is volna olyan ogyszerü, mert Fran­Hodzsától és a tanfelügyelőtől származik, ígérte, hogy ha a jövőben is nagy számmal fognék igy összejönni, még többet fognak kapni. Ezek nagyon sízomoru dolgok. De még szomorúbb dolgokat vitt vértiez a Micsura- pánt. Bániifáról hiheteőtem esetei jelentem érti nekünk. Még a boűseviikiiek sem voltaik olyan vadak. De nem is csoda — írja a Silovák. —, ment a legexponálltabb volt kommunistáik agí'éltek a l'idákoknak és le akartaik bizonyí­tani, hogy még erősebbek tudnak lenni, mint völtek eiMársaiik pántjában. Mielőtt Briska Bártfára jött, már előre érezni lőhetett, hogy készül valami, ment az egész város büzlött a tornak Gazsikét nem tekintik magyarón­nak, ha igen, úgy nagyon tévednek." Ugyanebben a cikkben a néppárt vezére cáfolja az egyik Miesura-párti lap azon híradását, hogy a szlovák néppárt fuzionál­ni axarna a cseh néppárttal, illetve annak szlovenszkói osztályával^ a Miesura-frak­cióval. Hlinka egyúttal megjegyzi, hogy iuvtsuráék csak annak köszönhetik orszá­gos képyiselötestületi mandátumukat, hogy a jelöltlistájukon visszaéltek a „ludáoka" ne / vei. eiaország, Olaszország, Németország és Anglia kölcsönösen ellenvetést támasztana egy olasz, német, angol vagy francia her­ceg trón jelöltségével szemben. Apponyi szerint az a veszedelem fenyeget, hogy az ezeréves Magyarország egy kis balkáni ál­lamhoz válna hasonlóvá, amely házal az európai uralkodócsaládoknál abból a cél­ból, hogy végül egy operetturalkodót talál­jon magának. A magyar trón betöltéséről semmiféle más tényező nem dönthet, mint I a magyar alkotmány. Jól tudja, hogy Ma- i gyarország a királykérdésben egyetlen lé- j pást sem tehet mindaddig, amíg elhatáro- j zásának teljes szabadsága nincs biztositva. i Apponyi gróf kijelenti, hogy a magyar legi­timisták ezidöszérint minden akciótól tar­tózkodni fognak, amely Magyarországot a külső hatalmi tényezőkkel konfliktusba hozhatná, amelyekkel szemben nem ve­hetné fel a küzdelmet. „Azonban itt alkot­mányunk ellen intézett támadásról van sző — fejezi be cikkét Aoponyi —, a ma­teriális felosztás ntán Magyarország er­kölcsi megsemmisítéséről.* péi'iin,kiáltód Nos. nem csal ód óit Bris'ka, mert mindenki be volt rúgva, még a busz hallga­tója is. És miit ortnáilltaik Obiiszljnivcén? Néhány polgár elillan eljárás folyt iibt azért mert fát loplak. A lakiba jötrt eirv Miosura-kortes és Micsaira nevében kijelentette, hogy ha őreá fognak szavazni, föd fogja őket menteni, mert ő a legfőbb biró. S igy mindazok, akik loptak, Ml csűr ára szavaztak és most vár iáik fölmein.'fcé- süket.“ Ha a Národny Permiknek fáj az igazság, akkor ©miaut nehezteljen elsősorban cseh­szlovák laptársaira, amelyek szintén meg me­rik inni azt. liliifi íréi válasza „A klrálykérdésben csak a magyar alkotmány dönthet" 3 magyar legitimistáit semmiféle ékeiét nem terveznek XI. Pius pápa karácsonyi nyilatkozata Róma, december 28. A pápa a konziszto- rium nagytermében december 24.-ikén fogadba a hibornok-testiiletet, amely a ka­rácsonyi ünnep alkalmából szerencsekivána- tait tolmácsolta a pápának. VannubeUi bíbo­ros hódoló felirlaot olvasott fel a bibornoki kar és a világ összes katolikusai nevében, amelyben rámutatott arra a tevékenységre, amelyet a szentatya uralkodása előtt és alait kifejtett. A pápa köszönetét fejezte ki a bibor­noki killégiumnak és a világ katolikusainak a jókívánságokért és hangsúlyozta, mily kevés­sé érzi magát arra a nagy feladatra méltó­nak, amelyet Isten kegyelme reá bízott, azon­ban valamennyiek imádsága vigaszt és biza­kodást nyújt neki, hogy meg tudja oldani azt a súlyos feladatot, amelyet mint az egész ka­tolicizmus atyjának teljesítenie kell. A mexi­kói szomorú viszonyok megemlítésénél rá­mutatott XI. Pius arra, hogy még nem követ­keztek el azok az idők, amelyeket az egyház Mexikóban harcoló hűséges fiai számára kí­vánnak és ezért kettőzötten kell imádkozni-- mert az imádkozás elősegíti annak teljesülé­sét, amit az isteni előrelátás kitervezett, mint ez az angol király betegségénél is beb:zonyo- sodoít, akinek felgyógyulásáért a pápa na­ponta imádkozik és mint ez a Bolívia és Pa­raguay közötti háborús veszedelem elhárítá­sánál megnyilatkozott. A pápa beszédének vé­gén -> a katolikus egyház valamennyi fiának áldását adta. Mesziora ÉlMéSR pénzeli i leisár 9üirÉáspírí@t Szófia, december 28. A szobranje tegnapi ülésén Liapcsev miniszterelnök leleplező be­jelentést tett a bolgár munkáspártról, amely szerinte folyatása a feloszlatott kommunista pártnak. A leleplezések során kijelentette, hogy a munkáspártban tartott házkutatás folyamán a szovjettől származó iratokat foglaltak le, ame­lyekből kiviláglik, hogy Moszkva állandóan pénzelte a pártol. A házkutatás során nagymennyiségű rop ira­tokat foglaltak le, amelyeket z kormány egy papírgyárnak adott át- hogy csomagoló pap irt készítsen azokból. Liapcsev beszéde közben nagy kommunista tömeg verődött össze a szobranje előtt és lármásan tüntetett a kor­mány ellen. A rendőrség szétverte a tüntető­ket és közülük 23 embert őrizetbe vett — Megszakadt a telefonösszeköttetés Buda. pest és Jugoszlávia között Szegedről jelen­tik: Az erős fagy következtében a telefon­huzalok elpattantak és igy a Budapest és Ju­goszlávia közötti telefonösszeköttetés meg­szakad't jhi m rt m iw fi Prágai Magyar Hírlap eredeti regisnys Irta 5 imm JÓZSEF (42) _ No, Zarathustra! Te is kim ennél prédi­kálni a vásári csődületbe, de még mielőtt szó­lásra nyitnád a szájad, megijedsz, meri te már tudod, hogy minden szónoklatnál jobban érdekli a népet a kcrtéiíánoos . . . S mered-e mondani, hogy nincs Igaza a tömegnek? Me­red-e hinni hogy azért nem figyelnek rád, mert a fülük nem fűi a te szavaid számára? Ej, ej, Zarathustra, vedd észre, hogy az apos­tolok sohase simogathatnak olyan gondtalan vidámra egy szenvedő embert, mint a kö&l- táncos’ aM a dróton járva komédiázik és az életét veszélyezteti . . . Hidd el, ha a leg­teljesebb önmagádat szórod is az emberek elé vigasztalásnak, kevesebbet teszel az ő érde­kükben, mint a dilis Jóska, aki groteszk gri­maszaival nevetteti meg őket ... Nem meg­értés kell az embernek, de cirkusz! Ne akarj Zarathustra lenni és ne igyekezz Krisz­tussá istenülni . . . Máskor szent, nagy hitek fakadtak fel ben­ne. Ilyenkor visszahúzódott mindenkitől, mert félt, hogy fel kell ébrendme önmagából. Kínlódott és visszaharapta a feltőd utó em bér­li lmnuszoka.t, mert érezte, hogy a kimondás gonosszá profánizálná az elgondolt szavakat. Gondolkozott, de nem merte végiggondo’ni a gondolatait. Beszélni nem mert’ mert félt az emberi szavakra felelő gúnytól, de gondol­kozni sem mert, mert a gúnyolódó ott lesel­kedett őbenjte is. Néha úgy érezte, hogy, össze kell roppanni a ki néni mondóit szavak súlya alatt és ilyenkor felébredt benne a félelem, hogy nem a kezdődő őrület hozza-e magával, előfullaj- tárkéut, a kiűző gondolatok végtelen töme­gét. Szeretett volna elfutni önmaga elől és ilyenkor lázasan keresett valami foglalkozást magának, hogy gondolkozni ne kelljen. A múltjára gondolt, az esztendőkre, melye­ket maga mögött hagyott és kínlódva vette észre, hogy a ’,jól töltött" napok és hetek milyen feneketlen ürességeket takarnak. — Úgy éltem, — marta meg magát, — mint a többi szalonficsur . . . Kivasalt nadrág, francia cipő, — eltanult pózo« . . . Sablőu- munikát végeztem fontoskodva és hivatal után kifeszitett mellel sétáltam végig a korzón, hogy megmutassam „az asszonyoknak", mi­lyen nagyszerű tenyészmén vagyok . . . Át­táncoltam és átcigányoztam éjszakákat’ kár­tyáztam és — ez volt az élet! Becstelenül üres: olyan, mint a többi ficsuré, — vagy még rosszabb ... Én mindennek tetejébe ,Jiulturembert" is pózoltam, mert elolvastam néhány könyvet, hogy kis kezdődő hiszteri- kák „intelligens embernek" nevezzenek . . . Komoly könyveket olvastam és ezeket Fcs­űrös pózokkal, cinikus mosolyokkal becstelo- nitettem meg . . . A jövőre gondolni se mert. Észrevette, hogy megiyugtató bizonyosságnak érzi a jelent, — a börtönt és fél a jövőtől’ — a szabadu'ástól. A gondolatokat nem merte végiggondolni, de érezte, hogy borzalmasan keserves lesz, ha kinyitják előtte a hatalmas vaskaput, mely a fogházépületből a forga’mas pesti uccára ve­zet „ . . Emberek közzé kell menni, kiknek joguk lesz 'lenézni benne a fegyházvLselt em­bert, a bűnözőt . . . Emberek közzé, akik sok üresség és sok hiábavalóság életét élik, de akik felsőbb rendű embernek érzik magu­kat vele szemben, aki alulról jön, a másik világból!, a vasajtó mögül . . . — A kegyetlenség közül, meleyket em­ber eszelt ki, talán a legkegyetlenebb, — ál­lapította meg, — hogy a fogházból szabadulni keli ... Az ember homlokára rásütik a bé­lyeget: „becstelen! fegyene!" és aztán né­hány nagylelkű frázissal útjára engedik: kezdjen uj életet! . . . Milyen gyilkosán bu­ta komédia ez! Életet kezdeni . . . Vájjon le­het-e? . . . S csakugyan be van fejezve egy élet, mikor a kékruhás fogházőr becsapja egy ember mögött a vasajtót? . . . Frtedmann jutott eszébe, akinek megváltás lett volna a szabadulás. Ütésre csomósodtak az izmai: — Hazugság! Az egész igazságszolgáltatás hazugság! — bezárnak embereket: „majd meglátjuk bűnös vagy-e!" ... El lehet-e in­tézni életekből kiszakított heteket, hónapo­kat azzal, hogy kinyitják a vaskaput és egy udvarias mosollyal megszólalnak: *,Téved: tünk: ártatlan vagy, — mehetsz! Kezd élői­ről az életedet, vagy foltozd be ott, ahol mi, Justicia istenasszony nevében kiszakítottuk." Nagy, gennyes sebek szakadtak fel benne és az ökleiben társadalom, erkölcs és hazug­ságromboló izmok feszülését érezte: Megdöbbent; úgy érezte, hogy Alpár, a kommunista könyv-megváltó, rokona a felbuz­dulásokban, melyek a társadalom pilléreit döngetik. Nagydüihös szavakkal nyugtatta meg magát: — Szamárság! Alpár akamok2 aiki vörös sé­mára szeretné átfesteni a világot’ mert világ­tetejének érzi a német tudós reform-szocializ­musát Alpár nem keresi az utat az ember felé ... ^ Megint kicsapott belőle a gúnyolódás: .— Vagy úgy fiatalember!? Maga az ember felé vezető utat keresi? Sok szerencsét! De miért nem keresi inkább a létrát, amelyen Jakab felsétált az égbe? Ezzel a fáradsággal azt is megtalálhatja. A gúnyolódás dühbe szilárdult: — Ember felé vezető ut! Az utat keresem és azt sem tudom, hogy a cél van-e, melyhez ez az ut esetleg vezet . . . Embert?! Itt a bör­tönben kieszeltem valamit, egy fantóinot és ezt elneveztem embernek . . . Nietsche ",,Übennensck‘‘-nek nevezte ugyanezt . . . ö is kereste ... De vájjon megtalálta-e? . . . Keserű mosolygásba torzult a szája. Megváltás? . . . Jó-e az embereknek, ha megváltják őket? . . . Mit tudok adni nekik az elveszett becstelenség helyébe? Hiszen úgy látszik, a becstelenség, a gazság kellemes, szórakoztató és kényelmes . . . Krisztus adott valamit, pozitivumoi adott’ hiszen a hit, ha valóban és komolyan hisznek benne, legalább annyi, mint a megfogható va­lóság ... De mit lehet adni a ma emberé­nek, hogy érdemes legyen neki emberré lenni? Jobb lenne-e Darimovics élete, ha emberi szemekkel látna és emberi aggyal gondolkozna? . . . Aligha . . . Igazságot akarok adni? De jő-e az igazság? . . . Fried- mannak a hazugságsor ad erőt az élethez, a mosolygáshoz, a felejtéshez, — ha lelepleznék előtte a hazugságokat jótett lenne-e, vagy gyilkosság? . . . (Folytatjuk.) 1928 deownTier 29, Mom'fmt

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom