Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)
1928-12-28 / 294. (1921.) szám
í. A belügyminisztérium jövőre sem akarja a hontalanok ügyét rendezni? egészségi állapotában! állandó javulás állott be — tovább is a kormány élén marad, a miniszterelnökhelyettes funkcióját egy agiárminiszter veszi át, ezzel szemben Szűrnek a Morvaország közigazgatási elnöki fiúsába távozó Oserny belügyminiszter tártját kapja meg. Ezzel Srámek és a cseh néppárt presztízsének csorbítása nélkül engedhetné át a kor- mányetnöl:helyettesi funkciót, mert az egyik üegfomtosab'b tárca birtokába jutna s Svehla visszatérése esetén pedig a miniszterelnök helyettesítésének joga is automatikusam viszr szahullana a cseh néppárt ölébe. Csehszlovák politikusok • karácsonyi nyilatkozatai A karácsonyi nyilatkozatok nagyjában akadémikus általánosságokban mozognak. Hodzsa Milán dr. iskolaiügyi miniszter a Národni Politikában a demokráciáról értekezik. — Nem vagyunk sem a nemesség, sem a kapitalizmus nemzete — Írja többek közt — hanem olyan nép vagyunk, mely csak a munkájával, csak erkölcsi súlyával, csak a saját értékével növekszik, demokraták vagyunk* mert mások nem akarunk, de nem is tudnánk lenni. A demokrácia harca nincs befejezve, mert a régi és az uj diktatúra, ha nem is fenyegeti, de legalább is zavarja. A bolseviz- mus nemcsak azzal bukott meg, hogy képtelen volt a termelés megszervezésére, hanem azzal is, hogy diktatúrára vetemedett, még ha azt a proletariátus diktatúrájának nevezte is el. De az abszolutizmus mögött akár a 19.-ik század Metternichje, akár a 20-ik század Metternichjei állanak is* a kettő között csak az évszázadnyi időkülönbség van meg. Egyébként a diktatúra diktatúra s az abszolutizmus abszolutizmus marad. Kramár a Národni Listy hasábjain azon siránkozik, hogy a politikai és gazdasági konszolidáció dacára még mindig nem következett el a szellemi és erkölcsi konszolidáció ideje. Venkovban Stefánek Antal az agrárizmus szlovenszkói jövőjéről ir. A szlovák agrár- képviselő a két szocialista pártnak a kommunisták ellen folytatott harcához hasonlítja az agrárpárt szlovenszkói harcát a szlovák néppárttal és az országos keresztényszocialista párttal. A’ szeparatista au tón óm izmust szej rinte csak az agrár izmus tudja ellensúlyozni. s az agrárpárt a Dunántúlról fenyegető veszéllyel szemben fokozottan teljesíti az állaim iránti kötélességéL A Slovák karácsonyi vezércikkében Hlin- ka rapszodizál. Számadásában pártját védelmezi. — Azt mondják — írja többek közt — hogy elárultuk, cserbenhagytuk az autonómia gonPrága, december 27. A minisztériumok minden év végén összeállítják jövő évi munkaprogramjukat s azt a sajtó utján nyilvánosságra hozzák. E programok olvasásánál elsősorban a belügyminisztériumét tanulmányoztuk át és kerestük Szlovenszkó és Ruszinszkó egyik általános követelését a munkaprogramban. Azonban, úgy látszik, hiábavalók voltak a városok memorandumai. hiába a küldöttségek, interpellációk és törvényjavaslatok, mert a belügyminisztérium az állampolgárság kérdésének rendezéséről a jövő évi munkaprogramjában meg csak említést sem tesz. A belügyminisztérium a következő javaslatokat készíti elő a jövő évi parlamenti tárgyalásokra: A vagyontalanok segélyezése és repatriálása nemzetközi viszonylatokban. A községek határaiuak megváltoztadolatát és programját s ezt az „őslakosok összesége" fogja átvenni. A szlovákság jogai és élete födött állitóliag Steiner Lajos, az angol Rothermere lord, Apponyl, Szálló és Bethlen áll őrt. Nekünk is lehetnek hiáIáink, hisz emberek vagyunk, rajtunk is erőt vehet a vér és a test* de nem állandóan és nem örökre. A mi sorainkban sincs minden rendten. Előttünk volt a mártoni szlovák nemzeti párt. Az elvégezte föl adatát és most életképtelen. Az agrárpártnak nincs nemzeti programja, ez az anyagéIvü emberek, materialista bárók és háború utáni meggazdagodottak pártja. Tőle csak parcellázást, maradékbirtokokat, hegyeket, erdőket, mezőket, mesterséges trágyát várhattok, de nemzetvédelmet soha. Vezetőivel és programjával kárára van Sz'ovenszkc- nak. A cseh lapok állandóan holmi pártunkban dúló revolucióról beszélnek s széthúzásunkat, bukásunkat jövendölik. A valóság az* hegy ez nem revolució, hanem evolúció. Tőlünk csak azok fordulnak el, akik önzésből (?) tolakodtak be hozzánk. Mi semmi áron nem fogunk fogdosní magunknak Csá tikiakat, Csöm ör óikat, Kocsis Bandikat . . . SzQliö Géza a kisebbségi konferenciáról-és a őslakos- frontról A szlovenszkói magyar politikusok nyilatkozatai közül a cseh sajtóban sok találgatásra adott alkalmat Szüllő Géza dr.-nak, az országos ke resztén yszocial is ha párt elnökének a Híradóban megjelent interjúja. Szüllő képviselő találó szavakkal jellemzi Benes és j Hodzsa harcát a külügyminiszteri székért. A tása. Ez utóbbi javaslattal egységesíteni akarja az eddigi előírásokat az egész köztársaság területén. Továbbá előkészíti a legfelsőbb bíróságról szóló javaslatot, a választási törvényt, amellyel unifikálni akarja az egyes választási rendtartások jogi előírásait. Végül megkezdi a népszámlálás előkészítését és egységes statisztikát készít az állampolgárokról is. A fönti programból láthatjuk tehát, hogy a belügyminisztérium a saját kezdeményezéséből a legaktuálisabb kérdés, az állampolgársági probléma rendezését még a jövő évi munkaprogramjába sem vette föl s igy nem marad más hátra, mint hogy Szlovenszkó és Ruszinszkó akcióját a szerencsétlen hontalanok érdekében még nagyobb vehemenciával folytassa. parlamenti fordulat ebben az államban szerinte nem várható, mert itt van oszm ícska, de a parlament csak szavazó masina. Parlament helyett vannak itt pártok, amelyek között nagy a marakodás. A kisebbségi konferenciák munkájáról a szlovenszkói magyar kisebbség kiváló reprezentánsa a következőket mondja: — A kisebbségi konferenciának ugyan az a betegsége, mint a népszövetségnek és minden hasonló nemzetközi konferenciának. Egyik sem meri kimondani, hogy mi a baja. Ezt aztán úgy hívják előkelő nemzetközi nyelven: halasztás, albizottság kikü’dése, szakvéleményezés végett való továbbadás stb. stb. Kétségtelen, hogy Golucbowskmak, a volt monarchia külügyminiszterének volt igazíf aanikor azt mondta, hogy az interparlamentáris konferencia az impotens politikusok gyülekezése. A népszövetség az alapszabályai mögé húzódik vissza, hogy leplezze igazi céljait és tehetetlenségét A kisebbségi konferencia pedig kénytelen az obejkLivitás kedvéért és azért, hogy az államokba tagozódott kisebbségei helyzetét még súlyosabbá ne tegye, csupán az általánosságok felszínén mozogni. Interjúja befejező részében a szlovák-magyar viszonyról emlékezik meg s a következőket mondja: — Nagy haladást látok* mert látom, hogy a tiz év után a magyarok és szlovákok megértik egymást. 1868 óta a nemzetiségi politikának semmiféle sikere nem volt, ped'g ez ötven esztendő volt a háború befejezéséig s a köztársaság parla- ' mentáris kormányainak sikerült 10 év a’att 1 lérehozni azt, hogy áfctörhetetien falanxként 1928 december 28, péntek. álljon egymás mellett a két nemzet a mostani rezsimmel szemben. Kétségtelen bizonyossággá vált, hogy az itt élő őslakosoknak össze kell tartaniok, mert csak úgy tudják magukat fenlarlani, ha egymást segítik. Szüllő nyilatkozatának eme szakaszát a cseh sajtó félreértette s azt kombinálta belőle, hogy az országos keresztéayszociaLista párt vezére uj autonómista őalakospárt alapítására gondol. fi félhivatalos !as> a magyarsás két párnáról A félhivatalos Ceskoslovenská RepubMká külön cikkben foglalkozik a szlovenszkói magyarság politikájával s hasonlóan értelmezi Szüllő kijelentését. A cikk szerint az országos keresztényszocialista párt „regionális14 őslakos programot dolgoz ki s mint előbb, úgy ezentúl is Szlovenszkó önkormányzati jogaiért fog harcolni és az egyek vidékek gyakorlati politikáját fogja szem előtt tartani. A félhivatalos sürgeti, hogy a szlovák kerek nagyobb figyelmet fordítsanak Szlovenszkó elmaradottabb vidékeire. ,*Az utolsó választás mutatja, t~ Írja a Ceskoslovenská Republ'ka — hogy a keresztányszDciai'isták csalétkeire igen is esnek egyes szlovák szavazatok s nem elég siránkozni azon, hogy azok öntudatlan szlovákok." A magyar nemzeti párt választási’ mérlegéről azt irja a félhivatalos, hogy a párt kádere szilárd „csak a vezérektől függ — irja a félhivatalos — hogy a némileg reálisabban gondolkodó magyar választók eme kádere megmarádhasson". A félhivatalos megállapítja, hogy a magyar nemzeti párt választóinak zömét a kisgazdák teszik. „Nem mondhatnák, hogy ez elem áliámhüsége minden tekintetben tetonszllárd íenne, — irja — de oly elein* amely józanul számol az adott viszonyokká] és egészen józan magyar politikát lehet vele csinálni." A félhivatalos azt véli, hogy a magyar nemzeti párt ellenzéki politikája téves és az aktivista politika tragédiáját látja ebben az ellenzékiségben. A félhivatalos természetesen csehszlovák szemüvegen keresztül nézi a magyar pofit'kát és érthető a csalódottsága, amikor a magyarság pártjainak azonos célkitűzéseit és .kongruens ellenzéki politikáját látja. Azonban- nevetséges az* hogy Szent-lyányt ellenzékiségéért .kissé puhának" aposzteofálja. Hiszen Szent-1vány minden alkalommal hang- sül yozza azt a harcos tételt, hogy a pililkában csak annyi jogunk van, amennyit ki tudunk harcolni magunknak. Ez a taktika a kormánypártok szempontjából bizonyára nem kellemes, de a magyar kisebbség szempontjából ez az egyedül lehetséges gerinces politika. ■s öRTönr A Prágai Magyar Hírlap eredeti regénye irta: JARHO JÓZSEF (41) — Szívesen, — ígérte meg készségesen Szentessi és leült á kimutatás mellé, — ma még segítek egy kicsit az uraknak . . . Holnap már úgyis átveszi ezt a füzetet az utódom . . . Ménessi becsapta az előtte fekvő füzetet: — Ma már nem dolgozunk! — jelentette ki határozott hangon, — hanem bucsuestét rendezünk ... Teát fogunk főzni. Friedmann, a rab iroda szakácsa, nehány pillanat múlva már be is gyújtott a teafőzőbe. A foglyok körülülték a tintás irodaasztalt. Diskurálni kezdtek. Alpár egy nagy szalvétát szedett elő a holmija közül és felteritette ezt az asztalra. — Hadd emlékezzen kellemesen Szentessi ur erre a szobára, — tréfálkozott, — legyen abrosz is a bucsulakomán. Valamennyien nevettek. Friedmann kitöltötte a poharakba a teát, — a zárka valóban olyan képet öltött, mintha kedélyes baráti ösz- szejövetel színhelye lenne. Egy őr nyitott be: — Ejnye, de vigan vannak az urak! — Persze* — vágott vissza kedélyesen Ménessi, — meglátszik, hogy kinek megy jól! Búcsúztatjuk az uj orvosirnokot, — mutatott Szentessire, — nem akar maga is egy pohár teát, Michalovics ur? Átfázhatott odakint... — Köszönöm, — jött beljebb az őr. Kiitta a teát és aztán elkezdte újra a sétát: körbe a fogházfolyosón. — Orocz regény, — jegyezte meg csendesen Szentesei, — teaest a börtönben . . . — Valóban! — lelkesedett Alpár, — de Oro-tzorszávban már nincsenek ilyen börtönök . . . Oroszországban., a cári börtönök földjén már szabadság van ... De most mi vagyunk az orosz börtönlakók utódjai . . . — Éljen! — kurjantott fel Darimovios, áld nem nagyon figyelt Alpár mond ók áj ára* de akiben a fehér asztal látása felébresztette a korcson atoasztokr a való emlékezést. — Ne politizáljunk, — intette le Alpári Ménessi, — különben is meg kell jegyeznem, hogy a börtön akkor is börtön, ha a fogházőrt elvtársnak szólíthatja az ember . . . Ezt megtanultam a kom műn alatt . . . — Maga akkor is ült? — szörnyüüködütt Alpár. — AkkoT is volt hekus, — legyintett a kezével Ménessi, aki ezzel a kézlegyintéssel egyszersmindenkorra elintézte a maga részéről a szocializmus problémáját. — Akkor mit követett el? — érdeklődött tovább a diák. — Igazán semmit: pénzt váltottam be . . . Svájci frankokat . . . — Csempészett? — Igen. Akkor ezt igy hívták, — ma banküzletnek mondják . . . Akkor mindennek más neve volt: a zsarura azt mondták, hogy vörös őr, az ügyészre, hogy vádbiztos, a magántulajdonra* hogy lopás, a lopásra, hogy szocializálás . . . — Kérem! — jött tüzbe a diák* — ezeken a dolgokon ne tessék viccelni! — Jó . . . — egyezett bele Ménessi, •— mondom, hogy ne politizáljunk, van ennél jobb szórakozás Is . . . Darimovios ur például elmondhatná, hogy miért került börtönbe. Ezt még úgyse tudjuk: ő, magától, sohase mondja el . . . — Hehehe, — nevetett. Darimovics, aki odakint megszokta, hogy a hivatalfőnökök viccein akkor is illik nevetni, ha a feljebbvaló történetesen őt választja a vicc céltáblájául. — Villanyt eloltani! — szólt be az ajtón egy fogházőr; — tiz óra van. I — Hallatlan! — méltatlankodott Ménessi* — nem respektálják, hogy bankét te zünk . . . Itt még divatban van a záróra rendszer!.... Vetkőzni kezdtek és sorra bebújtak az ágyaikba. Alpár, aki utolsónak maradt, eloltotta a villanyt. Szentesei fáradtan húzódott össze a takaró alatt. Jövendő életére gondolt és őszinte megelégedettség ömlött el rajta. Most eszébe se jutott, hogy fogoly: ügy érezte magát, mint a hivatalnok, akit váratlanul léptettek elő. A zárkában csönd volt, melyet csak egy egyhangú horkolás színezett emberivé: a kövér Friedmann már aludt. — Érdekes, — gondolta el Szentessi, — ennek az embernek már eszébe se jut, hogy tegnap szabadulnia kellett volna . . . Nyugodtan alszik . . . Megszokta a börtönt . . . Asszi- milálódás . . . Mimikri . . . Néhány perc múlva ő is egyenletesen, mélyen aludt. XIV. Az első napok, melyeket a íoházorvos mellett töltött, az újság ingerével hatottak rá: élvezte „szabadságjogai"-nak megduplázódását és néha már jókedvűen vidám volt. Szórakoztatta, mikor az „újoncok", feghaz- balépésük első napján, megjelentek „egészségügyi szemlén" az orvos előtt, de néhány nap múlva az orvos elé tárulkozó emberi testekben már csak a nyomort érezte, mely Melegségeket varázsolt elő a feszülő és petyhüdt emberi bőrök alól. A kihallgatásokon ő kísértő jegyzőkönyvvel a gondnokot. Érdeklődve Egyelte a négy fehér fal közé nyomorított emberek panaszait, kívánságait és kéréseit* de az első napok után észrevette, hogy már csak gépiesen működik kezében a ceruza, mikor bejegyzéseket tesz a kihallgatási könyvbe és csak olyankor reszket meg egy-egy pillanatra, mikor a nyomor vagy a bűn rikító színekkel ugrik élő a kurta kérő, vax?y panaszos szavak közül. Rengeteg embert látott: felvonult előtte az i emberi bűn és az állati nyomorúság minden változata és esténként, mikor egyedül maradi, kínlódva érezte, hogy ágyában káotikus táncot járnak a gondolatok. IJj érzések és uj elgondolások kínozták álmatlanná az éjszakád. Verekedett az életre ébredő uj emberrel, kit a börtönievego hivott elő belőle, aki apostolnak készült és embereiben volt ember, mint ahogyan ezt a társadalmi illem és ethíkai felfogás megengedi. Az uj ember egyre erősebb rúgásokkal éreztette vele, hogy él és Szentessi, a kintről jött ember, kétségbeesett igyekezettel próbálta visszakényszerdeni a ha.igatásba ezt a jövevényt. Nem lehetett. Minden nap* minden óra ébresztő harsona volt és Szentessi szenvedett, mint a vajúdó asszonyok. — Nem akarok apostolt pózolni, mint a teóriákbaszikkadt Alpár! — hütötte magában a felforrósodott érzéseket, de érezte, hogy a kényelmetlen gondolatok mélyebbről jönnek, semhogy semmivé hazudhatna őket , önmasa előtt.. Gerővel kevés időt töltött együtt. Gerő. csakúgy, mint ő, átdolgozta a napokat és este, mikor összekerültek a zárkába, mindketten fáradtak voltak az alvásra, de fáradtak voltak a beszélgetésre is. A sétákon rendszerint egyedül sétált Szentessi: nem voltak mondanivalói, se közlendői. Néha úgy érezte, hogy hatalmas jóságszőovegeket kellene teregetni a foglyok, a £megbot- lott" emberek lábai elé, mert ezeknek nagyrésze súlyosan összezúzta magát, mikor át akarta lépui a korlátokat, melyeket a társadalom húzott az emberi életek köré. Néha érezte, hogy ezek az emberek szánóbb szánalmat érdemelnek, mint azok, akik az egyenes utón haladva botlottak meg és zúzták véresre magukat. Nagyon bátor gondolatai voltak de nagyon gyáva szavai. Ezt a groteszk^ 'g 't maga is észrevette és ilyenkor gúnyos sin vakkal marta meg magát:
