Prágai Magyar Hirlap, 1928. december (7. évfolyam, 275-296 / 1902-1923. szám)

1928-12-23 / 293. (1920.) szám

28

1938 december 23, raaára.síp.

í REMÉNYI <

maradion gyednek A ^ „s s2Íi(e(<

iVéad fíö/i' g®í # szegény apróságot ...

szörnyű! Szigorított fegyházzal büntetném a-zl a tragikus véget ént>' gűabeihrotter „Vojnich ilyen szülőket, akik gyermekükhöz csödüenek! 0szikár dr. az 1894. évben Budapesttől SítREMÉNYI G0M0RBEN

A híres hegedűs születésének centennáriumára

egy tucat ismerőst, és kapacitálják szegény védtelen kicsikét, hogy szórakoztassa őket.... tapsoljon, vagy mondjon szépen „pá“-t.

Sohasem engedném, hogy Péterként produkálja magát, nincs annál szomorúbb és ko- mikusabb. Egy gyermek maradjon gyermek, nem igaz? Egyen, aludjon, sétáljon . . . minden „egyéni kilengés“ csak kínzás. Hiszen van idő mindenre. Péterkét direkt butának neve-1 lem, nem szégyellem bevallani, hogy semmire ! sem tanítom, sőt . . . elfojtom benne az am-1 biciót: például úgy szeret tapsolni! — s hogy' tud már. Perfektül tapsol! Nézd csak az Isten- j ért, hogy veri össze azt a két, pufók, ügyes ke-!

zét, hát nem ennivaló? Gyorsan fíöske-----mo

st-----------most nézd! Tapsolj még egy-!

] Icáiig** eiim ailiaitt közzétett útleírásában elbeszéli, hogy Salt-Lake Giityit, a mormonok fővárosát meglátogatva, a hatalmas koncertterem (Tabernacullum) vendég-könyvébe az 1883. éviről beírva találta a Reményi Ede nevét. Ez is mutatja, hol mindenütt megfordult művészi körútját közben Reményi, akiire igazán ráülik a mondás: „Művész hazája széles e viliág". De az egész világon kevés vidékhez j iuzték a híres művészt becsesebb emlékek,

| mint a régi Gömö r-K ishon tvárniegyéhez. j Ezekn ek az emlékeknek a föleJeveurítése most 'aktuálissá vált, mert ezévi december 8-án | ünnepelitek meg Miskolcon a Reményi szüle- ! lésének 100-ik évfordulóját.

Reményi gyermekkora* szülővárosában, Egemben, majd Miskolcon töltötte. Édesatyja az egri káptalannál volt főerdész. Hasonló alvóit, minit Riimiaszombatban. Különösen a „Repülj fecském ablakára1* és „Ezt a kerek erdőt járom én“ kezdetű dalok eljátszásával éríte él a legnagyobb hatást a hangversenyen, mellyeit 200 terátekü lakoma követelt és nagy táncmulatság fejezett be, ahol Reményi ugyancsak járta a paritás és főköt ős hölgyekkel a szép palotást. Az egykorú források kiemelik a Tompa Mihály f ölköszöntőj ének nagy hatását, mikor a hegedűművészt a lakomán üdvözölte.

szer Böske néninek, no mit szólsz hozzá? Édes, szenzációs, mi?

Nem, Péterkém igazán nem csinálok semmi faxmi. Mirevailó az? Egy ilyen pólyásgye- réknek legjobb . . . jelzem, nevetnem kell, ka erre a kis óriásra nézek s azt mondom rá, hogy „pólyás“. Képzeld, ez a kölyök már men- sendickel! De egész magától, becsületszavamra-! Már 6 hetes korában fürdés után váratlanul megcsinálta a nagyhidat — és azután lassan, szinte ösztönösen (mert- én igazán nem befolyásoltam) más módszert válaszlett és áttért a mensendickre.

No most aludj Péterke, alukájjál, igy szépen, áááá-----áá-------- aludj --------sssssssss,

eg

y, kettő (mire tizet számolok aludni fog, mindjárt meglátja Fiam, már próbára téliem!)

ssssssssss ezt nem kell altatni, megáiéi elalszik, iáddá, sssssss--------eegy, keetttőöö—

kádár

am, (mi már hunyja le a szemét, ááááá). Maga azt mondja édes Fiam, hogy számolás nélkül is behunyná, mert már reggel óta nem aludt és majd leragad a szeme. Dehogy! ö így adja tudtomra, hogy érdeklik a számok, hogy reagál rá, vagyis elalszik, ért? ezzel jelzi, hogy ő élvez, csak számoljak tovább, mint a koncerteken szoktak a legmagasabb miiélvezők, mikor a zene már kavarog velük felfelé valahová és eloldódAk mindentől, ami

nnyagsLOil--------Jó, jó> csak ne szavaljak,

azt mondja Maga, ne bolonditsam a gyermeket és főképpen ne tanítsam semmire. Hisz én tudom, hogy a gyermeki lélek legmélyén nem él valami ősi sóvárgás a görög hangsúlyok és az algebrai műveletek után-----ámbá

r nem lehet tudni! Lehetséges . . . (hiszen ez csak feltevés ugye?) hogy spéciéi ebben az esetben nekem máris hozzá kell kezdenem, hogy bizonyos energiákat felszabadítsak, melyek a tudat alatt -------- mit nevet ezen

Fiam

? Hogy én azt hiszem „minden újszülöttben lepecsételve nyugszik a pisztráng-evés rejtett raffiv-ementje és a tatárjárás dátuma“! Hja, ha Maga ilyen Apa! Akkor hiába magyarázom, hogy nekem nem lehet valami sablon szerint felnevelni Péterkét, úgy ahogy más ezer, meg millió gyereket nevelnek! — régiére is minden emberben sokféle funkciók buzognak s ezeket sajátos formában kell kialakítani s különböző célokra nevelni. Péler- ke például hallatlanul muzsikáiig! Hát nem kell nekem már most kihozni belőle, amennyire lehet, ezt a zenei adottságot? —----- deho

gy akarok én csodagyereket belőle, hisz mondom, hogy minden részvétem az elfogult szülőké, akti: mindenáron valami extrát akarnak a gyermekükből s agyon guggolják osto- . ha hiúságból. Valahogy ma minden anya cső- { d agy ereket szül: ezt hatóságilag be kéne fit- j tani, ezt a túltermelést zsenikben. | ii

Péterkét nem tanítom semmire. jj

Csak azért se. Maradjon ö gyermek. Azok a j talentumok, amik benne vannak, végtére minden gyermekben — illetve, ha nem is mindegyikben, de biztos minden, ezredikben, vagy mondjuk minden tízezredikben megvannak: egy kis sporthajlam, matematikai készség, rnuzsikailitás; hisz ez nem olyan különlege egy 10 hónapos gyereknél.

Éppen azért nem is szeretek róla beszélni.

A gyermek fejlődjön magától, ez az elvem, nem. is kell észrevenni.

' lást vállalt később a nyitrai püspökségnél és Nyitra-Ujfaflubam lakott, ahol Jeszeuák János bárónak, a szabadságharc vértanújának szép kastélya volt. Reményi Ede gyakran följárt a kastélyba és a csoda?yérmék művészi hegedű játékát örömmel hallgatta a háziúr két kisleánya, kik közül az egyik Eszterliázy István grófhoz, a másik Gömörbe, Drásfcóezy Gyulához ment nőül.

Reménvi a szabadságharcban Görgey segédtisztje volt és művészetével gyönyörködtette a fővezért és táborkarát. A szabadság- harc leverése után, mint emigráns, Amerikában és Angliában tartózkodott. A múlt század ötvenes éveinek végén Viktória királynő udvari zenekarának első hegedűse lett Mig ő az udvarnál Londonban, vagy Windsorbam időzött, vele kivándorolt nővérei: Róza és Katinka édesanyjukkal a La Manche csatornában fekvő Gueimrey szigeten laktak, ahol egész emigránskolóniia volt. Reményi ék jó- barátságban állottak Teleky Sándor gróffal és a III. Napóleon államcsámyje után odamenekült Hugó Viktorral. A világhírű költő különösen kedvelte a kis Reményi Katinkát.

Reményi 1860-ban amnesztiát kapott a császártól és azon év elején már Magyarországon találjuk, ahol népszerűsége, melyet művészetén kívül a magyar zene lelkesítő hatásának is köszönhetett, folyton emelkedett. Pesti hangversenyei után, áprilisban megkezdte a vidéken művészi kőrútjait. Legelőbb a családja régi. lakóhelyét, Miskolcot, aztán szülővárosát, Egert s a többi városokat 'vett-e sorra. Rimaszombatba a. losonci hangverseny után, 1860 szeptember 15-én érkezett.

Reményi görnörd látogatásairól Káluiczky Géza táblabiró a Tompa Mihály születése 100-ik évfordulójának megünneplésekor tartott felolvasásában közölt nagy-értékű adatokat. (Tompa és Reményi. Pintér Jenő Irodalomtörténet című folyóirata. 1918 március— júniusi füzet. 155—163. lapok.) Ugyancsak ő teülte közzé a Kassal Napló 1920-ifc évfolya- j mában a híres hegedűművészre vonatkozó cikksorozat kapcsán a Reményi Ede fivérének, Józsefnek a művészi körutakról vezetett naplóját. Ezék az adatok szolgálnák leginkább a jelen cikk állapjául.

Reményit, fivéreit: Károlyit és Józsefet, továbbá Beaile angol zongoraművészt, aki Re-! mányi hegedű játékát a hangversenyeken kísérte. a város előkelő férfiaiiból és hölgyeiből ailakiítioítt küldöttség fogadta a szabadkai pusztánál, a szintén kivonult cigánybanda a Rá- köczi-indulót húzta. A művész Rimaszombatban Miklovics Ferenc ügyvéd Rózsa-uccui házában szállott meg. Este a dalárda kereste föl, előadva a szebbnél-szebb énekszámokat, a cigánybanda pedig éjjeli zenét adott a ritka vendégnek. Másnap Reményit még nagyobb j tisztesség érte. Széplaky Lajosé klói, ahol j szállva voltaik, Tompa Mihály és neje, Soidos

1 Reményit Erdélyben tett körútja alkailmá- ' ból Kezdi vásárhelyen a csizmadiáé éh cs izmáéi aiinaísnalk nevezte ki tiszteletié jeléül. Rimaszombatban azonban magasabb kitüntetésben részesült, mert az ottani csizmadiák céhmes- íerr.é választották és az erre vobatkozó díszoklevelet küldöftségileg adták át az uj főnöknek. Az egykorú tudósítás megjegyzi: „így tehát már a szépmüvészefek e leghazafiaisabb ágában egyéb tiszteiét alig érheti, legfölébb ha, miiként ő maga mondta: újra valahol inasnak teszik. “

Reményinek Rimaszombatból történt távozásához érdekes epizód fűződik. Drásfcóezy Gyulámé - fötujitofbta a hangversenyező művésszel a gyermekkori ismeretséget és Drásfcóezy Gyula őt és a család régi barátijai;. Tompa Mihályt, meghívta maigáihoz. Szeptember 17-én délután Drásfcóczyékfcal ezeknek hurkácsi birtokára mentek Reményi és kísérői; Reményi Károlyt kivéve, ki Rozsnyóra utazott, hogy az ottani hangversenyt előkészítse. Az egykorú tudósítás szerint: „Többen a polgárok közül két mértföldig kísérték Reményit s hazafias dalokat zengve valóban könnyezlek, midőn el kellett válniuk attól, ki kedves nemzeti dalaikat oly mély érzéssel, Oly meghatóan önti át a szivekbe/*

Dráskóezyéiknak a Turóc völgyében Harká- csom díszes, parkban szép emeletes kastélyuk volt. Akkor élt még Drásfcóezy Sámuel, a vármegye híres alispánja, aki 1843-ban szemei megromlása miatt díszes állásáról lemondani volt kénytelen. Később egészen megvakult. A Reményi hegedű jáitéka földerítette szomorú életének alkonyát.

Másnap (1860 szeptember 18-án) Drásfcó- czyék Tompával, Reményivel és kísérőivel ilfét négyesfogaton bementek Tornaijára, ahol Hámos Antalnál (Hámos Antal berzétei földbirtokos nagyatyjánál) volt nagy ebéd, amelyen a környék fÖMbirtokosai mera elemitek. Tompát és Reményit nagyban ünnepelték és a híres művész hegedű játékának felejthetetlen hatása alatt oszlott szét a társaság. Tóm- ' pa hazamént a hamvát paróchiára, Reményi pedig kísérőivel Rozsnyóra utazott.

Rozsnyón Reményi ScMosser Károly vendége volt és a következő nap (szeptember

19- ón) kapta meg losonci polgárrá és az ottani csizmadiák céh mesterévé történt kinevezé- j séd. A kaszinóban diszebédelt adtak a művész ! tiszteletére és este a hangverseny méltóan! kapcsolódott a Reményi diadal utjának síké-1 réhez. Reményi kísérői vei 1860 szeptember j

20- án az aggteleki barlangot nézte meg és itt j a denevérág egyik oszlopos csarnokát Rémé-1 jiy:i4er.emnek nevezték efL

Rozsnyóról szeptember 21-én dáliáiban Iá-! voztafc Dobsán ára. hol a polgármester Gál ' János (Mesko Baimáuak. az Akácfa virág Mis- : kolcon lakó szerzőjének nagyalvja) nagy szi-; i vesMlásbam részesítette a ritka vendégeket, j lg] óig a város koraijain vitette és Gömörme- j gye határáig maga is .elkísérte őket.

A Remény i Ede második gömöri látogailása \ j jelentőségben vetekedik az elsővel. Reményi j ] 1862 szeptember vége felé vendégé volt Vav J < Alaios bárónak Bánrévén. Akikor már Piaié- ] nyl Nándor járt vele, hogy hegedű játékát zom- r .gorá n k is'árje. Szep tember 26-án meglát ogat- , Iák Tompát a hamvai paróchián. Ott ebédel- fc tok. A környékbeli földIáirólokosok: Hanvav j Káröly és neje fi.ukkail, a később hanvai re- s mete néven ismert Hanvav Zoltánnal, úgy- j szintén Darvas Pál Hanvárói: Molnár Viktor { és neje Abafatváról; Fodor Ágostonéik Le- a nárffalváről eljöttek, hogy Reményi művészi |, heged üját ékát meghaHigasgák. j.

E látogatásra vonatkozik Tompának a já- j< ?zói (konventnél 50 évig elhelyezett Felvető könyvében 26. szám alatt foglalt kövefUcező ( idoma: ^

„Reményi nálam volt Hamván s gyönyö- ( üen hegedült, néni nagyszámú, de válogatott p nindkét nemű vendégeimnek. Mikor le.gko- „ nolyabb ünnepély ességgel folyt a szózat. Pál u ír odahailliík szomszédjához s felhangon, a v egnagyobb nyugalommal azt mondja: .ló le- j{ fellője lesz az idén a borjúnak.** (Budapesti n Szemle, 1918 juilius. 93. lap.)

A Darvas Pál hamvai földbirtokosra vonal- , wzó ez a lön! én el is mulattja, miért nem ikarta Tompa, hogy az efajta följegyv.éseket }! i koritáTsak elolvassiák. '

A. Tompa ebédjén rés-ztvertiteik közül Ploté- p íyi. Nándor (jelenleg Ungmegyében, Naigylá- j, :oii birtokos) és Tompa fogadóit lánya, özv. Isiizy .lánosmé Lévay írén most is élnek. Az i többi Hun vám megőrizte Remémyijiek 1860- n >an Barabás rajza vitán sokszorosított araké- r, vél. melyen a kövolikező sorok olvashatók: Tompa Mihály legkedvesebb barátomnak

Hit ár a kincs ba egészség nincs?

Miután «lké»itette üzleti mérlegét, nem gondol arra, Kogy egészségi állapotáról is mérleget kell készítenie?

A szivével nincsen semmi baj ?

Es köszvény, cukorba] nem bántja?

PodébradpfM

mely ezekre a betegségekre specializálta magát, télen át is nyitva van. Minden kényelemmel berendezett Kurhotel-szálló.

Kérjen magyar prospektust a fürdőigazgatóságtól.

Beszélj valamit Édesem\! Csak magadról, persze, hisz úgy érdekel. Hogy vagytok, mit csináltok? Kész az uj ruhád? izé . . . nagyon szép lehet . . . m,ondd csak . . ! mit is akartam kérdezni? Ja igen! háti,ad, már Péterkét? Ma jó napja van. Most . . . most nézd, hogy integet, rnil szólsz hozzá?

Láttál már ilyen gyerekei? he őszintén....

P. Palotai, Kőris.

| Emília jöttek el őt meglátogatni. Tompa és | Reményi igen megbarálkozfak és szövetséget kötöttek, hölgy a Tompa álltai szerzett dalokat I Reményi fogja megzenésíteni. Tompa ez alkalommá! a versed közé föl. nem vett következő emléksorokaít irta a hegedűművész albumába :

..Húzzad, húzzad...!

Do vidulóst és felejtést Ne adj nekünk e hangokban Hogy bánkódjunk, emlékezzünk:

Sebünk, szivünk fájjon jobban!

A bút, ezt a terhes felhőt Bűvös dalod szét ne űzze...!

De rendítő zengelmében Még olajat önts a tűzre Húzzad, húzzad ...!“

A kitt vers szálai üteme jellemzi az akkori idők közhangulatát.

1860 szeptember 16-án esile tartotta a Hálom Rózsán Reményi hangversenyét, m ely re vonatkozóan .kijelentette, hogy Pestet és Kolozsvárt kivéve', szebb közönsége még nem

Siessen

előfizetni a

Képes Hétre

liiaillV dl L'dll /Ji\ vj LLaJw v/III C?11HX1C7ÍVC'U.,I« IOv^

' 26. Reményi Ede.“

Reményi 1866-ban is volt Gömörbean s ‘ augusztus 19-én Rímaszombalban hangversenyt adott, a következő Szent István-napján ész egyházi mise alatt hegedűin az ottani katolikus templomban; de hogy ez alkalommal meglátogatta-e barátját, Tompát, arra nézve biztos adat nincs.

Tompa és Reményi az 1860-att évek elején élénk levelezésben állottak egymással, mely főleg a Tompa dalai megzenésítése körűi foí- j gólt. Lévay József megállapította, hogy Tompa az összes költeményei közé a „Bujdosom a kerek földön** kezdetűtől a „Bánfalusi torony gombja** kezdetűig I—XIII. sz. alatt . fölvett népdalokat küldte meg Reményinek.

Ez a népdalokra szerzett dallamokat kör-* utjain játszotta is, de csak egy maradt fönn ,a Rózsavölgyi és Társa 1863-iM kiadásában következő cím alatt: „Szász Károly barátomnak.

• Gyilkos fenék malom volna, ha volna.. Népdal Tompa Mihálytól. Eredeti zenéjét szerzé -Re- j menyi Ede.“ .

Reményi Katalin Jankovich Béláné késői ! aggkorában sem tudta elfeledni azt a rend- j kívüli hatást, melyet fivére a bánatos zené- ! vei Budán az 1864-ben párbajban megölt Re- | viezky Szevér iró síremlékére rendezett hang- j versenyen, a közönségre gyakorolt.

Megemlítést érdemel még a Reményi által Tompához irt. levelek megőrzésének története. Tompa halála után özvegye Pulnokra köl- : tözött és itt a férje jóbarátjának, Farkas Imre | református lelkésznek fia, Farkas Gyula, j mint fiatal ügyvéd volt a költő özvegyének jjogi tanácsadója. Az Önzetlen munkásság ju*

; lal utazásaképpen özv. Tompáné Farkas Gyu- i Iára liagvta férjének íróasztalát, melynek egyik fiókjában 25 darab Tompához irt levelet találtak. Közölök hatot Arany János, irt Tompa Mihályhoz és ezeket Bessenyey Ferenc képviselő, a Budapesti Szemle 1892-iki évfolyamában közzétette, mig Reményinek öt levele és Harkácsou tréfából Tompának átadott egy névjegye, a költő születésének 100- ik évfordulója megünneplésekor Rimaszombatban 1917 szeptemberben tartott felolvasás alkalmából került nyilvánosságra. Az eredeti levelek a Farkas Gyula leányának Farkas Jolánnak, dr. Seress István putnoki ügyvéd nejének birtokában maradtak.

Reményi Edét családi kötelékek is fűzték Gömörkishout vármegyéhez. Fáy Antal emő- di földbirtokos és ismert zeneszerző leányát, Gizellát vette nőül, ki nővére volt Fáy Barna serkei földbirtokos nejének. Még azután is, hogy az 1870-es évek végén Reményiek Parisba költöztek, felesége gyermekeivel, Adriennével és Tiborral sokszor hónapokon át időzött Fáv Barna rokonszerető házánál.

Reményi legkedvesebb nővérének, Katinkának leánya, özv. Vécseyné-Jankovich Lujza Írónő Székesfehérvárott lakik; mig a rokonok közül a csehszlovák köztársaságban él Farkas Ferenc vértpusztai földbirtokos, a Reményi Fanny fin. kinek leánya, Farkas Márta ismert hegedű művésznő. Farkas Ferenc naev buzgalommal gyűjti a nagybátyjára vonatkozó emlékeket, miben segítségére van a Reményi Katinka unokája. Yécsey Zoltán „ dr., a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője.

Balogi '